Heves Megyei Hírlap, 1992. szeptember (3. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-24 / 226. szám

HÍRLAP, 1992. szeptember 24., csütörtök SPORT 11. Magyarország—Izrael 0-0 Nemzetek közötti barátságos labdarógómérkőzés. Budapest, Üllői út. 2500 néző. V.: Steindl (osztrák) NB-s eredmények A Lendület „lefejezte” a Sárkányokat Asztalitenisz Makó — Lakszövadat 5-13 NB Il-es női mérkőzés, Makó. Győztesek: Szabó Gy. 4, Inan- csík 3, Szabó E. 2, Vágó 2, vala­mint a Szabó Gy.-Szabó E. és a Vályi-Vágó páros. A dicsérete­sen küzdő együttesből Szabó Gy. játéka emelkedett ki. Lőrinci Elektromos — Szabadbattván 13-5 .NB III-as férfimérkőzés, Lő­rinci. Győztek: dr. Takács 4, Ba­logh 3, Molnár 2, Kiss 2, illetve a dr. Takács-Szabó és a Deme- Kiss páros. Kézilabda Siroki Vasas — Veszprém 24-25 (15-15) NB I/B-s női mérkőzés, Sí­rok, 100 néző. V: Senyi. Sírok: Bálint — Szerediné 4, Lendvai 5, Bótáné 5, Ivády 3, Kiss K., Fekete 5. Cs.: Dohány 1, Fábián. Edző: Molnár Ferenc. A siroki lányok 14-10-es vezeté­süknél már a zsebükben érezhet­ték a két pontot, ám a harcosan küzdő veszprémi fiatalok a ma­guk javára fordították az ered­ményt. A sirokiak vereségét né­hány játékosuk egyénieskedése okozta. Füzesabony — Fehérgyarmat 17-16(7-6) NB Il-es női mérkőzés, Fü­zesabony, 300 néző. V: Nem­esik, Szabó. FSC: Szűcs — Kóródi J., Bene 4, Nagyné Kozák Angéla 2, NAGYNÉ KATONA AND­REA 5, KOVÁCS 3, Pásztor 2. Cs.: Kóródi B., Birinyi 1, Havasi, Barta, Ács (kapus). Edző: Atká- ri Lajos. Rangadóra került sor vasár­nap Füzesabonyban, hiszen a to­vábbra is éllovas Füzesabony a még veretlen Fehérgyarmatot fogadta. Szoros, végig Fej fej mel­letti küzdelemben a második fél­időben a vendégek két ízben is vezettek egy-egy góllal, de az abonyi lányok mindkétszer visz- szavették a vezetést, és az utolsó percben lőtt góllal a maguk javá­ra fordítottak a mérkőzést. A Füzesabony 10 ponttal vezeti a tabellát, a 9 pontos Putnok és a 7-7 pontos Hajdúböszörmény és Nyíregyháza előtt. Novai — Füzesabony 20-23 (10-13) NB Il-es női mérkőzés, Novaj, 200 néző. Novaj: Kassai — Besenyei 1, SZERENCSINÉ 12, Kónyáné, HEGYI 2, Szerencsi, BÓTA 4. Cs.: Dávid (kapus), Kádár, Drozdik 1, Dorkó, Berecz. Edző: Kassai Julianna. FSC: Szűcs — Pásztor 2, Bene 4, NAGYNÉ KOZÁK ANGÉ­LA 9, Gál, KOVÁCS 8, Nagyné Katona Andrea. Cs.: Kóródi J., Barta, Halasi, Ács (kapus). Edző: Atkári Lajos. Novaj — Miskolci Kórház 19-19 (7-9) NB Il-es női mérkőzés, Novaj, 200 néző. V.: Katona, Nagy. Novaj: Kassai — Berecz 1, Szerencsiné 7, Besenyei 3, Jáno­si, Kádár, BÓTA 6. Cs.: Dávid (kajjus), SZERENCSI 2, Kó- nyané, Hegyi, Dorkó. Edző: Kassai Julianna. A rossz napot kifogó Novaj csak az egyik pontot tudta ott­hon tartani a lelkesen küzdő ven­dégek ellen. Finommechanika GMSZ — Füzesabony 26-20 (12-7) NB Il-es férfimérkőzés, Eger, 150 néző. V: Fábián, Lakatos. Finommechanika: DOBOS- SCHEIL.I9, György 1, Gulvás 6, Hierman 1, MOLNÁR'5, Elek. Cs.: Kékesi (kapus), Vitai 4, Székelyföldi, Bóta, Éábián. Edző: Kékesi László. FSC: VERES - Bíró, Mészá­ros, Káló 3, Molnár 3, Kiss 3, Csanálosi 10. Cs.: Holló (ka­pus), Mikulás, Tóth 1, Póka, Ju­hász. Edző: Valyon István. A megyei rangadón közepes színvonalú játék alakult ki, az eg­riek minden tekintetben jobbak voltak, s biztosan nyertek. Finommechanika GMSZ — Mátészalka 34-25 (18-11) NB Il-es férfimérkőzés, Eger, 100 néző. V: Gyúró, Láda. Finommechanika: DOBOS - Scheili 1, VITAI 6, Székelyföl­di 2, György 2, Gulyás 3, MOL­NÁR 11. Cs.: Kékesi (kapus), Elek 2, Bóta 2, Hierman 4, Fábi­án 1. Edző: Kékesi László. Az egriek már az első félidő­ben is biztató játékot nyújtottak a jó játékerőt képviselő vendégek­kel szemben. Fordulás után visz- szaesett a Finommechanika, sok helyzet kimaradt, de végül mégis biztosan tartották otthon a két pontot. Füzesabony — Balmazújváros 1Ó-23 (7-12) NB Il-es férfimérkőzés, Fü­zesabony, 300 néző. V: Szik­lai, Tóth A. FSC: HOLLÓ - Káló 1, Ju­hász 2, Csanálosi 3, KissT. 3, Bí­ró 4, Molnár. Cs.: Veres (kapus), Mészáros, Tóth T., Mikulás 1, Póka 2. Edző: Valyon István. A mezőnyben minden csapat­részében jobb balmazújvárosi­akkal csak a kitűnően védő Hol­ló tudta felvenni a versenyt. Kosárlabda Egri Tanép Gépszolg. SE — OSC 88-69 (52-28) NB Il-es férfimérkőzés Eger, 100 néző. V: Bukta, Sztrako- vics. Tanép: Káló 3, — NÁD AI 18, FELEDY 15, Molnár 13, PAP 10. Cs.: Irlanda 2, Széphegyi 12, Sipeki 7, Ringer 8. Edző: Ko- menczy Lajos és Káló László. Szombaton 11 órakor a MAFC Schönherz csapatát fo­gadják a körcsarnokban. Labdarúgás Pepita Sárkányok — Ejri Lendület 1-2 (1-0) Női bajnoki mérkőzés, Buda­pest, 100 néző. Lendület: Tamás — Haviár, Simon, Vajmi, Benke — Lubai, Lőj, Török — Dudásné, Szabó, Gál. Edző: Fodor Pál. Az első félidőben gyenge játé­kot mutatott az újonc ellen a kór­házi gárda. A második félidőben feljavult az egriek csatárjátéka, és Gál szemfülességének kö­szönhetően fíjrd^tani tudtak. Agria Bútorgyár — Tiszakécske 6-2 (2940-2840) NB Il-es mérkőzés, Eger. Agria: Mester 500, Kádár 511, Vass 433, Jéger 519, Tóth L. 462, Zsíros 515. Szombaton 10 órakor az egri tekepályán megyei rangadóra kerül sor a Zöldért és az Agria között. Nádújfalu — Egri Zöldért 5- 3 (2836-2762) NB Il-es mérkőzés, Nádújfa­lu. Zöldért: Molnár Gy. 485, Gál 483, Molnár A. 496, Molnár D. 440, Simon 460, Pál 400 fa. A házigazdák már az első pár­ban elhúztak, és előnyüket egyre csak növelték. Heves — Bélapátfalva 6- 2 (2282-2121) NB III-as mérkőzés, Gyön­gyös. Ld.: Csivinger 427, (pálya­csúcs), Laubert 396, Varga 375, ill. Bóta 400 fa. Lőrinci — Debreceni ATC 3-5 (2249-2253) NB III-as mérkőzés, Lőrinci. Ld.: Deutsch 412, Sándor 405, Nánai 391 fa. Egri Vasas — Mátraszőlős 6-2 (2404-2329) NB III -as mérkőzés, Eger. Ld.: Bakos J. 444, Fonád 413, Ipacs 412 fa. Parádsasvár — Áfész SK Eger 6-2 NB III-as mérkőzés, Parád­sasvár. Körzeti — pénteken Értesítjük olvasóinkat, hogy anyagtorlódás miatt a körzeti labda­rúgó-bajnokság legutóbbi fordulójának eseményeiről pénteki szá­munkban adunk tájékoztatást. Csekő László pozsonyi napjai Véres mez, mementónak Ezt a mezt viselte Pozsonyban Csekő László ,Nem szabadulhatnak el az indulatok” — mondja Csekő László (Folytatás az 1. oldalról) Üdítő, kávé, narancsok az asztalon. Hogy szoktak-e italoz­ni? Csak úgy módjával. Egy-egy kisfröccs, esetleg egy pohár sör. Kifelé a buszon még Laci bácsi csitítgatta a többieket, kérte a „felhevült” fiatalokat, hogy le­gyen eszük, ne csináljanak bal­hét. Pintér Zsolt, a borozó vezető­je szemtanúja volt a stadionnál történt esetnek. — Fél ötig egy fia komman­dóst se láttunk. Á stadion kapu­jánál aztán mintha csak a földből nőttek volna ki, a jegyszedők mögött elállták az utunkat. Az egyikük se szó, se beszéd, befújt bennünket gázspray-vel. Köpni, nyelni nem tudtunk. Lacit már ott helybenhagyták, elvették a belépőjét, be sem engedték a le­látóra. Akkor láttuk utoljára. — Uram, higgye el, szinte pá­nikhangulat alakult ki köztünk, amikor hírét vettük annak, hogy Laci nem tért haza — mondja Dudás István, Csekő egyik ba­rátja. — Azok után, amit láttunk a tv-ben, le voltunk taglózva. A legrosszabbra gondoltunk. En­nek a verésnek semmi köze sem volt a sporthoz. Laci egyébként is békés ember, ha rászáll egy légy, annak is csak ennyit mond szolidan: hess! Erre föl pont őt verik agyba-főbe. Az egyik cimbora a fülembe súgja: — Nézzen csak Lacira. Még mindig nincs teljesen magánál. Szerintem hülyére gyógyszerez­ték, direkt azért, hogy ne emlé­kezzen semmire. Való igaz, Csekő László már a gyöngyösi kórházban is említet­te, hogy rengeteg gyógyszert, in­jekciót kapott, sőt még körülbe­lül tíz üveg infúziót is „belepum­páltak”. Fogalma sincs, hogy mi­lyen gyógyszereket szedettek be vele, de a kapszulákat mindig az orvos szeme láttára kellett be­vennie. Mutatja a karját is, mind­kettő kék-zöld a véraláfutástól, tisztán kivehetők az injekciók nyomai. — A kórházba eszméletlen ál­lapotban vittek be — mondja Csekő, majd nem túlzottan nagy meggyőződéssel hozzáteszi: — Úgy emlékszem, hogy valahol a város határán kívül ütöttek le. Elindultam ugyanis gyalog a ha­tár felé, hiszen a stadionba nem engedtek be. Biztos, hogy valakit irritált a zöld-fehér mez, ami raj­tam volt, és ezért ütött le hátul­ról. — Szerintem ezt csak bebe­széled magadnak — így Pintér Zsolt. — A feketecsuklyások már a stadionnál kikészítettek, és onnét vittek be eszméletlenül a kórházba. Lehet, hogy igazad van — hagyja rá László, aki egyébként hatéves sem volt, amikor először Fradi-meccset látott, még 1948- ban. Vérbeli Fradi-drukker. Nagy becsben tartja a ferencvá­rosi ereklyéket, a pályamegnyi­tóról készült emléklapot, a bér­letét, a jelvényeket, a zászlókat. — A kórházban normálisan bántak velem. De azért ketrecbe mégsem kellett volna zárni. Nem vagyok én egy dühöngő vadállat! Ez nagyon bántott. Amúgy tíz kilót fogytam ez alatt a hét alatt. A koszt a szokásos kórházi mi­nőség és mennyiség volt, attól ugyan nem pendül ki az ember. De vajon miért kellett Csekő Lászlónak majd egy hetet be­zártságban eltöltenie a pozsonyi kórházban? Miért nem értesítet­te senki a magyar konzult, a ma­gyar rendőrséget, hogy hibá- dzik-e egy ember? A szlovák verzió szerint azért, mert a ma­gyar szurkolónál nem találtak semmiféle iratot sem. Ezzel szemben: — Egy nejlonszatyor volt ve­lem, ebben minden holmim megmaradt. Az útlevelem is. Az órámat levették a karomról — nem tudom, mikor —, és azt is betették a többi cucc közé. Mondja, volt egy pár bulis meccsen is, de ami Pozsonyban történt, az példátlan. — Higgye el nekem, barbár­Pintér Zsolt szerint már a stadi­onnál leütötték a barátját, és eszméletlen állapotban innét szállították kórházba ság, amit ott velünk, magyarok­kal műveltek, az barbárság. Ettől függetlenül, ha most azt monda­ná nekem, délután meccset ját­szik a Fradi Pozsonyban, magá­val tartok-e, azt válaszolnám, hogy mehetünk. — Ne marháskodj már, Laci — szólal meg a sarokban az egyik cimbora. — Akikkel én beszél­tem, azt mondták, hogy a lábu­kat soha többé nem teszik szlo­vák földre. Te meg újra odatarta­nád az arcodat? — Ez az elmérgesedett vi­szony nem tarthat örökké — mondja mindannyiunknak Cse­kő László. — Nem szabadulhat­nak el az indulatok, meg kell ta­lálnunk a közös hangot. Ezúton is üzenem a Fradi-szurkolóknak, hogy a visszavágón méltóságtel­jesen viselkedjenek! Ne lovaljuk bele magunkat abba, hogy sze­met szemért, fogat fogért. A jövő heti FTC-Bratislava BEK-meccsen természetesen ő is ott lesz a lelátón. Egy új zöld­fehér mezben. A „pozsonyi” vé­res trikó örökre megmarad me­mentónak. Hogy a brutalitásnak nincs helye a sportpályákon, a le­látókon. Sehol a világon. Szöveg: Budai Ferenc Kép: Szántó György A varratokat tegnap délelőtt távolították el a megvert gyöngyösi szurkoló fejéből Sorsüldözött magyarok... A megrázó és felháborító képsorok igazságért kiáltanak. A szlovák kommandósok úgy aprítot­ták, úgy verték agyba-főbe a Fradi-szurkolókat, mintha nem is érző lények lennének, hanem hol­mi gyakorlásra szánt fabábuk. Szlovákok csépel­tek hozzájuk vendégségbe érkező magyarokat, s ez már nem sport, ez már a politika szférájába emelkedik. Vagy süllyed? Ki tudja... A Fradi óvást nyújtott be az UEFA-nak, mondván, hogy a lelátón történt gyászos és hát- borzongató események meggátolták a Ferencvá­ros labdarúgóit abban, hogy tudásuk legjavát nyújtsák. Kerem szépen, én ezt hiszem is, meg nem is, de inkább az utóbbi. Ne felejtsük el ugyanis, hogy a szerdai nap mélypontja, a kom­mandós attak idején már 3-0-t mutatott az ered­ményjelző. Akkor hát mi értelme volt az óvás­nak? Óvni kellett, óvni egész egyszerűen muszáj volt, mert a magyarságunkon esett sérelem a bra- tislavai stadionban, azok a botok minden magyar önérzetén is sajgó sebeket ejtettek. Ezt a tényt a Ferencváros vezetése nem hagyhatta figyelmen kívül, ha továbbra is népszerű akart maradni, ak­kor ki kellett állnia elpáholt szurkolói mellett, akik — ez esetben korántsem mellékesen — ma­gyar állampolgárok is egyben. Tévedés azt hinni, hogy ez utóbbi megállapítás a kétszer kettő igazsága, hiszen az itthon randalí­rozó fradistákat nemhogy magyaroknak, de még szurkolóknak sem szívesen tekintette a közvéle­mény. Akiket a társadalom legaljának, söpredék­nek is joggal tituláltak idehaza egy-egy barbár „akciójuk” után, most egyszeriben hősi pózban tetszeleghetnek, újra visszahelyezték őket szur­kolói jogaikba. Sajnos, nemcsak itthon, Európában is egyre rosszabb a fradisták híre, főleg a kemény magé. Egészen biztos, hogy az aluljárók sötét figuráiból Pozsonyban sem lett egy csapásra tőrőlmetszett úriemberek csoportosulása. Hogy mit tettek, mit nem, arról lényegesen kevesebbet hallani, látni, mint hogy magyarokat vertek a szlovák főváros­ban. Arról is kevés szó esik, hogy a vendégjog csupán annak dukál, aki vendég módjára viselke­dik. Mindegy, hogy magyar vagy szlovák... Az UEFÄ elutasította az óvást — nyilván nem­csak a magyar érveket hallgatták meg —, és mindkét klubot egyformán vétkesnek találva, 15-15 ezer svájci frank bírsággal sújtotta. Felfog­hatjuk úgy is a szövetség döntését, hogy ismét el­látták a bajunkat, sérelmeinket senki sem orvo­solta. Kétségtelen, hogy ez illene leginkább a sorsüldözött magyarság torokszorongató képé­be. Éppen ez az, amitől félek, hogy megint csak mítoszt teremtünk, hogy megint mi leszünk a jók, akiket üldöz egy seregnyi pokolra való gonosz. Nemcsak a történelem csatamezőin, már a sport­pályákon is... Buttinger László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents