Heves Megyei Hírlap, 1992. szeptember (3. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-16 / 219. szám

4. HORIZONT HÍRLAP, 1992. szeptember 16., szerda A pályakezdésről Hatvanban Szakiskola az ifjúsági táborban? Elmúlt a nyár. Méghozzá úgy, hogy a hajdan szebb napokat lá­tott hatvani ifjúsági tábor a vaká­ció ideje alatt végig lakatlanul ár­válkodott. Egy forró napon sze­rettünk volna szétnézni a tábor területén, ám szándékunk erő­teljes ellenállásba ütközött. A portán ügyelő fiatalember ra­gaszkodott hozzá, hogy enge­délyt kétjünk a hivatal illetékesé­től. Hosszas telefonálgatás után sikerült átlépni a „demarkációs vonalat”. A gazzal benőtt udvar, a be­rozsdásodott szabadtéri játékok látványa nem sok jóval kecsegte­tett, s azt sem értettük teljesen, mire fel ez a szigorú „védelem.” A létesítmény jövőjéről akkor senki nem tudott biztosat mon­dani. A legutóbbi testületi ülésen azonban újfent napirendre került a téma. A városatyák úgy határoztak, hogy pályázati úton megpróbál­ják értékesíteni a tábort. Ha a ki­írást követően (november 15.) mégsem akadna vevő, egy másik variáció lép életbe. Ez utóbbi megoldásról beszélgettünk Ko­csis Istvánnal, az Ady Endre Könyvtár és Közösségi Ház igaz­gatójával. — Idén ősszel a könyvtár égi­sze alatt, a helyi munkaügyi hiva­tal támogatásával s a képviselő- testület jóváhagyásával szeret­nénk egy új szakképzési formát indítani — mondja. — A Pálya­kezdők Speciális Szakkollégiu­mának hallgatói itt, az intéz­ményben kapnának elméleti képzést, a gyakorlathoz szüksé­ges bázist pedig az ifjúsági tábor­ban szeretnénk kialakítani. — Hallhatnánk bővebben er­ről a kurzusról? — Egy 18 hónapos tanfo­lyamról van szó, ahová főként a munkahelyen elhelyezkedni nem tudó pályakezdő fiatalok je­lentkezhetnek. Az elméleti okta­tás keretében az angol nyelv kü­lönböző szintű tanítása mellett néhány hagyományos kézmű­vesmesterség fortélyainak elsa­játítása szerepelne. Ilyen például a kosárfonás, a szövés, a gépi hímzés. A gyakorlati képzés szá­mára kértük az önkormányzattól a tábort. Jelenleg azonban az a helyzet, hogy a testület az eladás mellett döntött, így a kollégium egyelőre csupán átmenetileg kap helyet itt. — Hányán jelentkeztek idáig a tanfolyamra? — A munkaügyi központ irá­nyítja hozzánk a fiatalokat. Ed­dig több mint húsz jelentkező van, de ez a szám még emelked­het á képzés megkezdéséig, ok­tóber 15-ig. A kurzus jellegéből adódóan főként nők részvételé­vel kezdődik majd az első tanév, amely a nyelvvizsgán kívül szak­mai bizonyítványt is ad majd. Egyébként más elképzeléseink is vannak a tábor hasznosítását il­letően. Egész évben nyitva áll­hatna más programok előtt is. Köztudott, hogy Hatvan az utóbbi években több külföldi vá­rossal is fölvette a kapcsolatot, s jó néhánnyal testvérvárosi rang­ra emelte az együttműködést. Ezek a kapcsolatok reményeink szerint kiterjednek a gazdaság mellett a kultúrára s a sporttevé­kenységre is. A tábor alkalmas lenne a különböző csoportok be­fogadására. Kínálkozik egy har­madik lehetőség is. Amennyiben megkapnánk a tábort, az orszá­gos olvasótábori mozgalom köz­pontja is lehetne nyaranta. Ez a hatvani fiatalok számára is „ki­nyitná” a világot, hiszen az itt vendégül látott diákokért cseré­be a helyben élők is eljuthatná­nak az ország különböző pontja­ira. — Ezek a terveknek a megva­lósításához bizonyára pénz is kell... — A szakkollégium tanulói számára nyújtott fejkvóta sajnos önmagában kevés. Ezért ameny- nyiben a táborra nem akad vevő, s az önkormányzat a fenti célok­ra biztosítja a létesítményt, némi támogatásra is szükség van. — Mi történik abban az eset­ben, ha sikerül eladni a tábort? — Erre nem tudok válaszolni. A szakkollégiumnak máshol kell gyakorlati bázishátteret biztosí­tani, de hogy hol, azt nem tu­dom. (b. k.) Főhadsegéd, civilben „Nem vár ránk fényes jövő...' Dr. Pick Róbert ezredes, fő­hadsegéd, a köztársasági elnök katonai irodájának vezetője tett eleget múlt hét végén az Egri Li­berális Klub meghívásának. A vendég előadásában kitért a két világhatalom versenyére a ’60-as évektől 1989-ig. Hangsúlyozta: az USA gazdasági és technikai fölényének, a Szovjetunió kiful­ladásának, továbbá Gorbacsov politikájának köszönhető, hogy Közép-Európa országaiban vég­bemehettek a „bársonyos” for­radalmak. Ez a katonai realitás, bár a demokratikus ellenzék igyekszik saját vívmányának fel­tüntetni ezt az eredményt. A volt szocialista táboron be­lüli általános gazdasági összeom­lás következményei a nacionalis­ta fellángolások és a nemzetek között dúló háborúk. Mindez lassítja Európa integrációját, s talán ezért is nem érdekelt az USA a délszláv viszály elsimítá­sában. Pick ezredes nem érzi meg­nyugtatónak hazánk helyzetét sem. A határokon túl élő ma­gyarságot atrocitások, provoká­ciók fenyegetik, s számolnunk kell a határ menti zavargásokkal, a szabadcsapatok mozgásával is. Megítélése szerint a délszláv har­cok nem fejeződnek be Bosznia felosztásával, félő, hogy a Vajda­ság is „terítékre” kerül. Magyar­ország a hetvenes évek óta alig korszerűsítette fegyverzetét, lég­védelmünk felszereltsége két­ségbeejtő. Mindenképp áldoz­nunk kell a felderítésre, hogy legalább azzal tisztában legyünk: segítség érkezik, avagy támadás. S ami a költségvetést nem érinti: tartózkodni kell a szélsőséges, szomszédainkat irritáló megnyil­vánulásoktól. A magyar honvédelem kevés a biztonsághoz. A belső egyetér­tés, a parlamenti pártok közötti konszenzus, a gazdaság és a ke­reskedelem megerősödése, to­vábbá a külpolitika védheti meg az országot — összegezte mon­dandóját a főhadsegéd. (N. Z.) Lírai tájképek, zománcban T. Kiss Eszter zománcképei láthatók szeptemberben a Me­gyei Művelődési Központban. Csendéletek, harsogóan friss vi­rágok virítanak itt jól szerkesz­tett sorozatban, és mintha csak ráfelelnének erre a viruló szi­romerdőre a falusi utcák, a vidé­ki, a földbe töpörödött családi fészkek, úgy érezzük azt a nyu­galmat, meleg békességet, amit a természet ölén megbúvó falvacs- kákban még mindig fel lehet fe­dezni. Távol a motorizáció szeny- nyétől és robajától, itt még a kép­ről is leolvashatók a tiszta levegő és azok a nem látható emberek is, akik — sok más, sorsuk által adott nyavalya ellenére vagy azokkal együtt — meghúzódnak az aitók és ablakok mögött. Makíalván és egyebütt. Lírai ez a festészet. Rögtön azt is hozzátesszük, hogy túl a lírai- ságon, a női lélek könnyedségén, érzelmi telítettségén harmóniát, szellemes rendet, inkább lelki rendezettséget is kifejeznek ezek a képek. Meg azt, hogy alkotójuk lendületből rest; úgy bánik témá­ival és azok tartalmával, mintha csak akvarellt festene, papírra dobná fel nagy hirtelen azt, ami belülről kikívankozik. Holott itt más technikáról van szó, más anyagról. Itt zománc van, a zo­máncot kell felhordani időtálló anyagra, a színeket kell úgy fel­helyezni a lemezre, hogy azok az érzelmi röppenet üdeségével hassanak. Mert egyébként az egész táj, az egész virágerdő nem ér semmit. Ezek a kisméretű zo­máncalkotások azért szuggesztív erejűek, mert — túl a méreten — minden apró részletükben ott lüktet az elevenség. A formák nem erőltetettek, a fák dereka karcsú, lombozata-koronája az utak szélén úgy integet az arra já­T. Kiss Eszter tárlatáról rónak, mintha csak a szelet térí- tené-utasítaná erre-amarra, hogy az út jól látható legyen, ha a vándor éppen nem állna meg a falusi ház előtt némi diskurzusra. T. Kiss Eszter nagy műgond­dal dolgozik. Minden részletet aprólékosan feltűz, a színeket szellemesen ütközteti, az egy­másra ráköszönő elevenségek csak annyiban térnek el a közna­pi látványtól, amennyire a kis­méretű alkotásokban a hang­súlyt a színárnyalatokkal kell nyomatékolni, hangsúlyozni. A hazai zománcpiktúrában akadnak talán meghatározóbb egyéniségek, akik fortélyosab- ban kezelik ezt a technikát, bű­völik az égetés és színfelhordás, az összhang, és egyáltalán, a ha­táskeltés módozatait. Ez a piktú- ra ott foglal el sajátos helyet eb­ben a műfajban, hogy merészen olyan témákat választ ki, amiket éppen a hangulati elemek miatt inkább akvarellel közelítenek meg az esztétika hazai bajnokai. A krónikás hosszabban szeretne beszélni a színekről. Például ar­ról a vázáról, amelyben a húsos virágfélék ragyogó szirmaikkal úgy magasodnak elébünk, vál­nak ki a mélykék háttérből, hogy szinte számolni kezdjük, hány árnyalata is adódik itt egy alap­színnek. De nem lehet a mélta­tásba belemenni, mert ha fekete­fehérben adunk képet róla, meg­van a valódi hatás, meg távolról sem érzékeltettük azt, amiről be­szélni akarunk, aminek a hatásá­ról szavakat szeretnénk egymás mellé illeszteni. így marad a má­sik megoldás, a rajzosabb, a megfoghatóbb: a tájkép, mind­kettőn fő pont, fő látnivaló a fa­lusi templom, az utcával, háttér­ben a hegyekkel és a felhős éggel. Mert végül is ezek a környezeti keretek határozzák meg sok mil­lió magyar sok évszázados élet­formáját, akár Erdélyben, akár a csonka haza tájain. De mintha az egyik képen a házak sapkája másképp állna, s mintha a falu utcája nagy ívben nyomban neki akarna szaladni a hórihorgas hegyhátaknak. Zárt, bensőséges világ az, amit T. Kiss Eszter bezárt zománcai­ba. Farkas András Adatok egy vita hátteréhez A terhességmegszakítások alakulása (1980 — 1990) Az Alkotmánybíróság határo­zata szerint az Országgyűlésnek év végéig törvényt kell alkotnia a terhességmegszakításról. Az abortuszkérdés nemcsak ha­zánkban áll a társadalmi viták középpontjában, hanem a világ számos országában is. Magyar- országon az abortuszok száma s a születésekhez viszonyított ará­nya kedvezőtlenül nagy. Az eu­rópai országok túlnyomó több­ségében (77 %-ában) a hazán­kéhoz hasonló, vagy annál libe­rálisabb abortuszszabályozás van érvényben. A kelet-európai régióban 1987. évben Magyar- ország a rangsor közepén helyez­kedett el. Alacsonyabb volt a ter- hességmegszakítási arányszám Lengyelországban és a volt NDK-ban, magasabb a Cseh és Szlovák Köztársaságban, Bulgá­riában, Romániában, a volt Szovjetunióban. Többen szoros kapcsolatot látnak a magyarországi alacsony születési és a viszonylag magas terhességmegszakítási arányszá­mok között. Tapasztalatok sze­rint az összefüggés teljesen eset­leges. Belgiumban, Spanyolor­szágban, Svájcban igen alacsony az abortuszok aránya, az enge­délyezés feltételei szigorúak, mégis az élveszületések aránya a magyarországiéval közel azonos, sőt inkább alatta marad. Ellen­példaként említhető Bulgária, Csehszlovákia, Jugoszlávia, amelyekben a magyarországinál jóval magasabb a terhességmeg­szakítások aránya, mégis a szüle­téseké átlagosnak vagy átlag fe­lettinek nevezhető. A születések alacsony száma az abortuszok magas számával nem magyaráz­ható, egyik a másikból le nem ve­zethető. Heves megyében az élveszüle­tések száma (1981-ben 4553, 1990-ben 3782) a vizsgált idő­szakban csökkenő tendenciájú volt, ezen belül az 1985., az 1986. és az 1990. év kivételt je­lentett, amikor az előző évinél több gyermek született. Az élve­születések és azok 1000 szülőké­pes korú nőre jutó száma 1981. évben volt a legtöbb (mintegy 54), 1989. évben a legkevesebb (46). Az 1981-1990. években a magzati veszteségek száma közel hét százalékkal emelkedett. Szá­muk 1985. évben volt a legkeve­sebb (3137), az utolsó három év­ben mintegy azonosan 3500. A magzati veszteségeken belül a magzati halálozások száma és ré­szesedése mérséklődött, a ter­hességmegszakításoké nőtt. A vizsgált időszakban ez utóbbiak száma 2587-ről 2887-re, aránya 79,5 százalékról 83,1 százalékra emelkedett. A terhességmegsza­kítások alakulását számtalan de­mográfiai, egészségügyi és szub­jektív tényező befolyásolja. Az egyik fontos tényező a szülőké­pes korú nők számának alakulá­sa. A 15-49 éves női népesség száma mérséklődött. Az évtized elején ezer ilyen korú nőre mint­egy 31, 1990. évben 36 terhes­ségmegszakítás jutott, az arány­szám mindkét évben közel azo­nos az országos átlaggal. Annak ellenére, hogy a ter­hességmegszakítások nem kon­centrálódnak a nők kora szerint olyan mértékben, mint a születé­sek, a női népesség korösszetéte­le jelentős szerepet játszik az abortuszok alakulásában. Tíz év alatt a terhességmegszakítások 10 százalékát 20 évesnél fiata­labb, mintegy 39 százalékát 20- 29 éves, közel 43 százalékát 30- 39 éves, 8 százalékát 40 éves és idősebb nőknél végezték. Ötéves korcsoportonként az abortuszok gyakorisága legnagyobb a 25-29 éveseknél (61 ezrelék), ezt köve­ti a 30-34 éveseké (54 ezrelék). Az abortuszok alakulásában szerepe van a családi állapotnak is. Az 1981-1990. években a ter­hességmegszakítások több mint háromnegyedét házas családi ál­lapotú nőknél végezték. A vizs­gált időszak elején és a végén is az abortusz az elváltak körében fordul elő a leggyakrabban, utá­nuk a házasok, majd a hajado- nok és az özvegyek következnek. Magyarországon a terhesség­megszakítások megoszlása a nők korstruktúrája és családi állapo­ta szerint eltér a nyugati országo­kétól. Az észak-európai orszá­gokban és az USA-ban a fiatal, nem házas nők első gyermekük születésének időpontját kíván­ják kitolni, késleltetni, míg a ke­let-európai országokban és Ma­gyarországon (ezen belül me­gyénkben is) döntően a házas, már nem a produktív koruk ele­jén lévő nők alkalmazzák az abortuszt. Pl. az 1987. évi adatok szerint Angliában a terhesség­megszakításon átesett nők 25, Norvégiában 23 százaléka volt 20 évesnél fiatalabb, Heves me­gyében 9, Magyarországon 11 százaléka. Ugyanakkor a 30 éve­sek és idősebbek aránya Angliá­ban 24, Norvégiában 28, Heves megyében és Magyarországon egyaránt 54 százalék volt. A ha- jadonok aránya Angliában 65, Norvégiában 54, Heves megyé­ben 15, Magyarországon 31 szá­zalék volt, a házas nőké viszont Angliában 25, Norvégiában 39, Heves megyében 76, hazánkban 68 százalék volt. A terhességmegszakítások alakulását befolyásolja a nők élő gyermekeinek száma. Tíz év alatt az összes terhességmegszakítás közel kétharmadát két és több gyermekes nőknél végezték. A két gyermekesek száma és ará­nya a legnagyobb, egy gyermeke volt az abortálók mintegy ötödé­nek, ezt megelőzően nem volt terhes, illetve nincs gyermeke közel 15 százalékának. A terhes­ségmegszakításon átesett nők 51 százaléka első alkalommal szakí­totta meg terhességét, 26 száza­lékuknál előzőleg egy, 12 száza­lékuknál kettő vetélés volt, közel 11 százalék azok aránya, akik háromszor vagy ennél többször éltek ezzel a lehetőséggel, illetve kényszerültek rá. A terhesség­megszakításon átesett nők közel 80 százaléka kereső, 20 százalé­ka eltartott. Az arányok tíz év alatt nem változtak. A terhesség­megszakítások leggyakoribb in­doka a már élő két gyermek, ezt követi a nem házas állapot, majd az életkor. A kifejezetten egész­ségügyi indok, a nő betegsége 1990. évben az országossal egye­ző 9 százalékos arányban szere­pelt az okok között. Országosan legnagyobb arányban a nők a nem házas családi állapotukra hivatkoztak. Geisel Sándor KSH Heves Megyei Igazgatósága Százévesek „randevúja” Idén sok híres ember adha­tott volna egymásnak rande­vút a százévesek klubjában. A szórakoztatásáról Ábra­hám Pál, a Bál a Savoyban 100 éve született zeneszerzője gondoskodhatna. Meghív­hatnák a Stan és Pan páros burleszkjeleneteiben legfe­lejthetetlenebb alakítást nyúj­tó Oliver Hardyt, akinek ugyancsak száz szál gyertyát kellene elfújnia születésnapi tortáján. Egy félreeső sarokban el­képedve szemlélhetné hazája átalakulását két, valamikor egymással is heves szóváltás­ban lévő százéves politikus, Josip Broz Tito és Rákosi Má­tyás. A falakat körben műsza­ki rajzok díszíthetnék, stílsze­rűen, hiszen 1992-ben ün­nepli százéves évfordulóját a feltalálójáról elnevezett Die­sel-motor. S tekintsünk egy kicsit elő­re. Negyedszázad múlva, ha ismét bekukkantanánk a százévesek klubjába, két meggyilkolt politikus, John F. Kennedy, az USA, és Indira Gandhi, India néhai elnöke csevegne egymással. Ott vol­na a jazz egyik királya, Nat „King” Cole és egyik legkivá­lóbb műfordítónk, Devecseri Gábor. Ők 75 éve születtek.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents