Heves Megyei Hírlap, 1992. szeptember (3. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-14 / 217. szám

Üzen a szerkesztő K. M. A napi aktualitáson túl foglal­koztatja a téma: „Nem is tudom, okos dolog-e, egyáltalán, illik-e feltenni a kérdést: mit akar Tő­kés László az éhségsztrájkkal? Hogyan fér össze a keresztyén vagy a keresztény vallásfelfogás­sal az, hogy egy püspök, egyházi személy úgy beleártja magát a politikába, hogy ezzel a szokat­lan és az öncsonkítás elemeit is magában foglaló viselkedéssel véteti magát észre? Nincs-e eb­ben annak a szerepjátszásnak a logikája, hogy csak részered­ményt ért el 1989-ben, a temes­vári események elindításával? Hogy az ott lezajlott forradalom áldozatai hiába hulltak el, hasz­talanul véreztek el? Kegyetlen megkínzatásuknak csak annyi „haszna” volt, hogy a román vál­tozások az elképesztő méretű diktatúrába beleoltottak egy többpárti formát, valójában a kommunista uralom helyében — a vörös felhangok nélkül — a pa­rancsuralom megmaradt? Le- het-e úgy értelmezni Tőkés éh­ségsztrájkját, hogy vissza akar kanyarodni az 1989-es idők kö­veteléseihez, és ezzel némileg el­fordulni azoktól a tennivalóitól, amelyeket eddig vállalt Erdé­lyért, az egész magyarságért? Látványnak is, tartalomnak is példás, jeles magatartásként ér­tékelhettük, amikor a Magyarok Világszövetségében, az összma- gyarság erkölcsi tekintélyére is hivatkozva rendet akart teremte­ni a hazai első emberek viszály­kodásaiban? Költőkkel és egyeb értelmiségiekkel egybefogva? Nem maradt-e a tévénézőnek és az átlagpolgárnak olyan emléke az utóbbi hetekről, hogy ez a nagyváradi prédikátor erkölcsi­leg és szellemileg is fölébe nőtt a hazai politikai elitnek? Ha van ilyen elit egyáltalán... Mi az a fé­lelemmel vegyes rossz érzés ben­nem, ami piszkál azóta, amióta ezt a küzdelmi formát ő meghir­dette? Még akkor is, ha Erdély­ből többen csatlakoztak hozzá, köztük éppen Kolozsvár volt polgármestere, aki — román származása ellenére — szolidari­tást vállalt a protestáns erdélyi főpappal... Hogyan lehet itt, eb­ben a politikai légkörben biztos ítélettel eligazodni? Mi itt a fon­tos? A pártzászló, a pártfrakció, a kiismerhetetlen párttézisek iránti lojalitás, vagy valami más? Kinek engedelmeskedik a parla­mentben ülő honatya: az őt meg­választó állampolgároknak, a pártnak, vagy a saját lelkiismere­tének?” Választ nem vár, azt írja, jól­esett, haogy leírhatta kételyeit, még ha kérdő formában is. A le­vélnek nincs kihívás jellege, mi sem úgy értjük, ezért nem azt mondjuk, hogy a kesztyűt felvet­tük, de azt sem akarjuk, hogy a kényes ruhadarabot a földön, a porban hagyjuk. Nem elsősor­ban politikai síkról kell megkö­zelíteni Tőkés László emberi, papi, politikai magatartását. Ak­kor épp a lényegét nem fejtenénk meg a kérdésnek. Itt és most er­kölcsi indítékok után kell kutat­nunk. Akkor, amikor Tőkés László a nyolcvanas évek végén úgy érezte, hogy neki Erdélyben tennie kell valamit, az az idők megértésének a következménye volt. És nemcsak egyedül érzett így, mögötte ott sorakoztak azok az erők — magyarok, románok, németek egyaránt —, akik Te­mesvár falai között megterem­tették az elképzelhetetlent: élő sövényt fontak, húztak a hata­lom orra elé, a szabadság feltá­masztásának a reményében élet- tel-vérrel beszálltak a küzdelem­be. Temesvár, Tőkés és társai — egészen a haláláig — védték az eszmét, a jogot, a szabadságot, az addig elképzelhetetlent. Akik ma hatalmon vannak Bukarest­ben, mindazt el akarják felejteni, feledtetni, ami ott es akkor tör­tént, aminek ők a hasznosultjai lettek. Tőkés ma, évek után azt látja, hogy 1989 után semmi nem vál­tozott, sőt... Ő, az életben mara­dó, úgy érzi, hogy a meghaltakat megszégyenítik azzal, ahogyan róluk megfeledkeznek. És sze­mély szerint munkálhat benne az erkölcsi teher, a szégyen is, hogy ő, aki életben maradt, aki az élet­veszélyt vállalta, de nem halt meg, cserbenhagyta őket, a hol­takat, mert a jelenből még az em­léküket is igyekeznek eltüntetni. Itt sokadik sorban is erkölcsi kérdésről van szó! Tőkés várt egy évig, két évig, tette a dolgát, papként és magyarként, Erdély­ben állampolgárként. De nem hagyta őt nyugodni a lelkiisme­rete, mert o is tudja: Antigoné­nak van igaza Kreonnal szem­ben, hogy a halottnak meg kell adni a vegtisztességet. Meg azt is tudja, hogy az erkölcsi igazság­szolgáltatást sem tettel, sem mu­lasztással kijátszani, eltemetni nem lehet. És hogy ez az erkölcsi nézet, ez az erkölcsi tisztánlátás meny­nyire hat, mi sem mutatja job­ban, mint az, hogy erdélyi romá­nok és magyarok ennek az erköl­csi hősnek társaivá szegődtek. Hitünk szerint nemcsak Tőkés makulátlan személye miatt, ha­nem azért is, mert Transsyl várná­ban az értelmiség — mindkét ol­dalon — látja és belátja, hogy a látszat és a valóság, a mindenna­Í ii élet és a politikai retorika, a elszított szenvedélyek és a túl­méretezett érdekek, elképzelé­sek és szerepalakítások hová ve­zetnek. Érteni véljük a pap, a püspök nyugalmát, kihívását, a válaszra sem váró erkölcsi üzenet fontos­ságát. Már az a tény, hogy a püs­pöki éhségsztrájk híre bejárta a világot, milliókat gondolkodta­tott el. Nem kérdezzük, csak el­képzeljük: sokan lehettek ná­lunk, az anyaországban is, akik csatlakoztak volna Tőkéshez. Vagy nálunk a cselekvés még mindig a félelem falába ütközik? Ha csak egy napra is, oda kellett volna állni valakinek a bátor férfi mellé! A HEVES MEGYEI HÍRLAP űj ára 1992. október l-jétől Eladási ár. 13,80 Ft példányonként. Havi előfizetési díj: 319 Ft. A negyedéves, féléves előfizetési díjak ezzel arányosak. Minden havi előfizetési díjban a példányonként megvásárolt lapok eladási árához viszonyítva 10% kedvezmény van, ami 3 ingyen lapszámot jelent. Az az előfizető, aki 1992. október 1-jétől, vagy az év folya­mán legalább 12 hónapra előre kifizette a 3388 Ft éves díjat,-os kedvezményben részesül, és így 60 lapszámot ingyen kap. Továbbá, ha a kiadó évközi áremelésre kényszerülne, ezek­től az előfizetőktől a díjkülönbözetet nem kéri. Kiadó 4. HÍRLAP, 1992. szeptember 14., hétfő Egy hír margójára Az utcanévváltozások A Hírlapban megjelent rövid tudósítás nem szólt arról, hogy ez év január 23-án már jelent meg híradás a megyei lapban ar­ról, hogy Füzesabonyban „az ut­canév-változtatások miatt ad hoc bizottságot hoztak létre. Elnöknek Sziklai János hely- történészt választották, s a bi­zottságban helyet kaptak még a településen működő pártok kép­viselői, az érintett utcák lakói kö­zül egy-egy, valamint a képvise­lő-testület nevében Szajlai Csa­ba „(kiemelés tőlem)”. A bizott­ság kedden készítette el a javas­latát...” A hír igaz volt, de nem így! Ez a bizottság soha nem ült össze, az érintett utcák lakói képviselőit soha nem hívták meg sehová! Kiderült, hogy az a kérdőíves felmérés, melyet a város polgár- mestere egy kísérőlevéllel együtt küldött meg az utcák lakóinak, a visszaérkezés után már nem volt N éhány lelkes ember segítő szándéka, a tenni akarás — tudjuk — jól jön a bajban. Most is így történt, 17 erdélyi kisgyer­mek (alsó tagozatosak) s négy kí­sérő tölthetett gondtalan 10 na­pot Mátrafüreden, a SZOT-üdü- iőben. A látogatók Kászon Al- tiz-Feltiz nevű településéről ér­keztek hozzánk. Hazájukban nem volt rá lehetőség, hogy ondtalanul üdülhessenek, pi- enhessenek. Miután vendég­ségbe érkeztek hozzánk, sokan nyújtottak segítő kezet, s meg­mutatkozott a tenni akarás, ami­ről már úgy véltem, kihalni lát­szik az emberekből. A szervezők törekedtek arra, hogy a vendé­gek megismerhessek szűkebb hazánkat, szokásainkat, a kör­nyékbeli embereket. A Mátra Múzeum sok érdekességet kínált a gyermekeknek, s megtudtam tőlük, hogy nekünk csak volt mamutunk, de nekik még min­dig van medvéjük, s az ám a vala­mi. Jártak a Gyöngyszöv Áru­házban, voltak a strandon, ami olyan fontos. A Felszabadulás utcában lakók beadvánnyal éltek az önkormányzathoz, hogy nem értenek egyet a változtatással. A közvélemény nyomására a testület felfüggesztette a közben már megkezdett lakcímváltozá­sok végrehajtását. Az előteijesz- tő MOT-bizottság visszavonta a Sziklai Sándor útnak Orgona út­ra változtatását, mert arról meg­feledkeztek, hogy az Orgona név már a Vöröshadsereg út új nevé­ül volt elfogadva, így ennek a végrehajtását is felfüggesztet­ték... A gond akkor kezdett jelent­kezni, amikor a Ságvári Endre utca lakói eljuttatták annak a le­vélnek a másolatát, amelyet ez év januárjában (!) átadtak a polgár- mesteri hivatalnak, bejelentve, hogy többen nem is kaptak kér­dőívet, ezért 46 kitöltött kérdő­ívhez csatolnak további 17 vá­lasztópolgári bejelentést arról, igencsak tetszett, és sok gyer­meknek első élményei köze tar­tozott. A mátrafüredi napközis táborban a mi gyerekeinkkel együtt daloltak, játszották. Az abasári önkéntes tűzoltók Sástón látták vendégül a csapatot, volt egri várlátogatás, kekesi túra, sok-sok játék, kacagás. A búcsúesten e sorok írója is részt vett, s napokig éltek ben­nem azok az élmenyek, ame­lyeknek tanúja lehettem. Sok csillogó szemű gyermek a tűz kö­rül, erdélyi magyar költők versei, népdalok, emlekek, színes játé­kok... Egy kislány a hamvadó tűznél tolmácsolta a vendégek nevében a köszönő szavakat, amiből most idéznék: „ígérni nem ígérünk semmit, de ha a Jó Isten éhet, re­méljük, hogy nem fogunk a szé­és a lakók hogy nem értenek egyet az utca­név-változtatással . Az események ekkor egy fur­csa gellert kaptak, hiszen már megkezdődött az önkormányza­ti elöntés végrehajtása, többen már átvezették az igazolványuk­ban, a forgalmi engedélyükben stb. a változást. A testület tekintélyét féltő (!) képviselők úgy határoztak, hogy nem teszik magukat nevetséges­sé, hiszen már egy éve húzódott az utcanév-(„rendszer)”-váltás, a kezdetben javasolt papok és püspökök között már Rózsa, Meggyfa van javaslatban — de az utcaik képviselőit változatlanul nem hívták meg az előkészítő ülésekre. Magam csak arra vál­lalkoztam, hogy felhívjam a tes­tület figyelmét arra, hogy fontos teendői mellett csak annak a ha­tározatának szerezzen érvényt, amelyet a névváltoztatásra meg­jelölt, jelesül azt, hogy az utcáfc­gyenére válni annak a népnek, akikhez tartozunk, akik mindig aggódnak értünk, s a megpróbál­tatás éveiben a segítő jobbot nyújtották.” Igen, aggódunk értetek, akik ott éltek, hiszen tanúi vagyunk nap mint nap a titeket érő atroci­tásoknak, ami hazátokban elle­netek irányul. Ezért is volt jó arra ondolni, hogy kicsit talán segít­ettünk nektek elviselni a nehéz napokat, ami otthon vár rátok. Sajnálom azt, hogy a gyermekem nem volt ott ezen az estén. Lát­hatta volna azokat a gyerekeket, akik tudtak örülni a szőlőnek, akik most ihattak a kólából any- nyit, amennyi jólesett, s pár egy­szerű ajándék igazi gyermeki mosolyt csalt az arcukra. A ven­déglátókat az erdélyi asszonyok gyönyörű kézimunkáival lepték ban lakók többségi véleménye i, érvényesüljön. S amikorra bizonyítani kellett volna, hogy mit is kértek az ott lakók a kérdőíveken, akkor ki­derült, hogy az ad hoc bizottság elnöke minden dokumentumot: selejtezett... És egyáltalán, mit I. akadékoskodnak itt egyesek, az ? önkormányzatot a lakosság de­mokratikusan választotta, azt te­het, amit akar... Az mosolyogni való, hogy ezzel egyesek (már­mint a névváltoztatással...) az el­múlt 40 évre emlékeztető jeleket akarták eltüntetni, hiszen ahhoz az aluljárótól kezdve kellene dó- zerral a várost eltörölni (kivéve a vasútállomást, a templomot és az épülő, új „Tornyos-gombos” há­zat) az áruházakkal, mozival, könyvtárral, pénzintézetekkel, : óvodákkal, iskolákkal, tornater­mekkel és a többivel együtt... Egy képviselő megjegyezte a döntés után (aki korábban is ta­nácstag volt), hogy „akkor sem kérdezték meg a lakosságot, amikor eredetileg elnevezték...” Valóban, akkor sem... Blahó István képviselő meg, amelyek igazán valódi kézi­munkák. A búcsúzás mindig nehéz, fő­leg, ha igazi barátokra talál az ember. Márpedig mi így búcsúz­tunk egymástól! A székely és a magyar himnusz a tűznél köny- nyeKet csalt mindannyiunk sze­mébe. Járjatok szerencsével! Az erdélyiek nevében szeret­nék köszönetét mondani az aláb­bi cégeknek, vállalatoknak az önzetlen segítségért: SZOT­üdülő, Mátrafüred — Tóth Györgyné, Gyöngyszöv Áfész — Rohánszky Ferenc, családsegítő központ — Tóth Attila, helyi ön- kormányzat kulturális és közmű­velődési bizottsága, MSZP Gyöngyös, Sámson Mátra Id. Kft., tejipari vállalat, ásványvíz- és jégipari vállalat, Gyöngyszöv Skála Áruház, Máltai Szeretet­szolgálat, Kékes étterem, bánya­üzem Visonta, Bokros János, Szepesi György abasári lakosok, s aki mindezt megszervezte, ko­ordinálta: Mák Zoltán igazgató- helyettes. (Sziráki) Kászoni gyermekek között... Horoszkóp szeptember 14-től 20-ig KOS (III. 21.-IV. 20.) Szerelem: Gondolatait most leköti va­laki, akihez egyelőre az ál­modozáson kí­vül semmi nem köti. Hogy lesz-e komolyabb kapcsolat ebből, az csak október elejére dől el. Addig önmagával kell tisztáznia, valóban akarja-e az összetartozást. Hivatás: Sze­retné próbára tenni az erejét. Hát, most itt az alkalom: felette­sei önre építenek valamiben. BIKA (IV. 21.-V. 20.) Szerelem: Túl sokáig nem le­het várakozó álláspontra be­rendezkedni. Ha partnere nem tud (vagy nem akar) lépni, akkor tessék kézbe venni az irányítást! A tét­len várakozás felőrli az idegeit, s csak ronthat a harmónián. Hiva­tás: Kicsit fellélegezhet, most a munka megoszlik Ön és mások között. Hogy milyen mértékben, azt saját maga döntheti el. IKREK (V. 21.-VI. 21.) Szerelem: Ha a most követke­ző napokat, heteket sikerül nagyobb vita nélkül átvé­szelnie, meg­szilárdíthatja partnerével a kap­csolatát. Ha viszont nem tud el­lenállni a kísértésnek, és belebo­nyolódik egy veszekedésbe, az a végleges szakításba torkollhat! Hivatás: Takarékoskodjon az erejével, kevesebbet vállaljon, még így is fáradtnak érzi ma­gát. RÁK (VI. 22.-VII. 22.) Szerelem: Tű­rőképessége kisebb, mint máskor, így gyorsan sértő­dik, hamar megbántódik apróságokon. Emészti magát olyasmi miatt, ami talán szót sem érdemelne. Bízzon partnere böl­csességében, szeretetében. Köny- nyebben viseli a világ megpró­báltatásait. Hivatás: Az utóbbi hetek kemény erőpróbája után csöndesebb napok következ­nek. OROSZLÁN -VIII. 23.) Szerelem: Hó­dítási vágya is­mét fellobban. Szeretné, ha eddigi kapcso­lata is megma­radna, de újjal színesíthetné szerelmi életét. Hi­vatás: A hét elején néhány kelle­metlen percet szerez önmagának feledékenységével, nagyvonalú­ságával, de a hét közepére már minden a múlté. Dicséret és juta­lom, elismerés és újabb feladat várja. SZŰZ (VIII. 24.-IX. 23.) Szerelem: Egyre erősebb a vágya család, gyermek után, illetve ha már házas, akkor további gyer­mekek, unokák után. Elege van a magányból, végre másokról szeretne gondoskodni, másokért élni. Hivatás: Ha sikerül túlten­nie magát a részletek boncolga­tásán, a történteket akár a saját hasznára is fordíthatja. Szövetsé­gesre van szüksége! T elefon-Horoszkóp magyar nyelven! Tudj meg többet a jövődről! Ez a saját eheti horoszkópod _j\ Hívd fel ezt a számot! Tárcsázd előbb a ^ 1^^00/1400 490 76 + számot és utána folytatólag a saját csillagjegyed számát 31 Kos 32 Bika 33 Ikrek 34 Rák 35 Oroszlán 36 Szűz ¥ 37 Mérleg 38 Skorpió 39 Nyilas 40 Bak 41 Vízöntő 48 Halak A telefonhívás ára percenként: 180 Ft MERLEG (IX. 24.-X. 23.) Szerelem: A házasságban j, |\ élő Mérlegek közül sokan érzelmi válság­ba kerülnek, s már-már a vá­lást fontolgatják. Nem kell elha­markodni a dolgot, mert az idő múlásával tovaszállnak a boron- gós gondolatok is. Hivatás: Ba­ráti köre révén olyan ajánlatot kap, aminek nehezen tud el­lenállni. SKORPIÓ (X. 24.-XI. 22.) Szerelem: Csa­lódás után, ér­zelmi mély­pontban a leg­jobb orvosság, ha társaságba jár, s mielőbb új partnert talál, aki segít feledni a régit. Hivatás: Sok Skorpió magánéletbeli gondjai elől a munkába menekül, annyi fel­adatot vállal, amennyi két em­bernek is sok volna, s mégsem érez fáradtságot, csak szomorú. NYILAS (XL 23.-XII. 21.) Szerelem: Az elképzelései szerint alakul minden, de azért nem árt, ha nem bízza el magát nagyon, mert ez az időszak hamarosan véget ér, és ismét kezdődnek a morcos hangulatú őszi esték. Hi­vatás: Amennyiben állásajánla­tot kap, vegye fontolóra, ezért érdemes-e változtatni, most ugyanis mindenképpen új terü­leten kell majd erejét kipróbál­BAK (XII. 22.-I. 19.) Szerelem: Morcos és kö­tekedő, olyan, akár a sündisz­nó, ne csodál­kozzon, ha partnere, csa­ládja igyekszik távol maradni, senki nem keresi a társaságát. Hivatás: Isten óvja a beosztottait ezen a héten az ön haragjától. Felmondás vagy legalábbis fe­gyelmi a büntetés minden apró­ságért. Beosztottként viszont meg a főnökeinek is nekimegy dühében. VÍZÖJN 0 (I. 20.-II. 20.), Szeretem: Új­donsült isme- rőse többre vá­gyik futó ka­landnál, s ha csak az illendő szemérem tart-, ja vissza, ne sokáig habozzon, mondjon igent. Hivatás: Kisebb utazás teszi izgalmassá ezt a he­tet. Az út ugyanis az utolsó pilla-1 natig bizonytalan. Az ügyei vi-i szont nagyszerűen alakulnak majd, amint megérkezik az ide-1 gén városba. HALAK (II. 21.-m. 20.) Szerelem: Lak-: va lehet mégis- f merni az em-| bért — tartja a közmondás. Ez az ön eseté­ben többszörö­sen igaz, hiszen nemcsak önnek kell kiismernie partnerét, a vi­szony kölcsönös. És lehet, hogy épp ő borítja majd fel a szépen induló kapcsolatot, mert más­képp képzelte. Hivatás: Felette­seivel sikerül közös nevezőre jut­nia a héten. Herczeg Kata (Átvéve a Tvr-hétből) < < I ■ ( < I I ( I I I 9 I ■ i N tt C npm7P(Ifn7Í vásár:. «7Pof. 26. — akt. 4-ia

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents