Heves Megyei Hírlap, 1992. szeptember (3. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-12-13 / 216. szám

12. HÉTVÉGI MAGAZIN HÍRLAP, 1992. szeptember 12—13., szombat—vasárnap Kertész leszek Pillangók A ma már nagyon ritka, védett Aurora pillangó a hajnali órákat kedveli tápláléka beszerzéséhez. Olyan, mint egy különleges virág Nagyon sokan utálják a her­nyókat, ugyanakkor gyönyör­ködni tudnak egy-egy színes, mí­ves mintázatú pillangóban, elfe­ledkezve arról, hogy ugyanarról az állatról van szó, csak életének más-más fejlődési szakaszáról. A mezőgazdaságnak a hernyó jelenti a legnagyobb veszélyt, mert falánk táplálkozásával el­pusztítja kultúrnövényeinket. Amikor a virágról virágra libbe­nő pillangóban gyönyörködünk, tudat alatt erre is gondolunk. Mindent meg is tettünk annak érdekében, hogy minél kevesebb hernyó és lepke legyen. A környezetvédelemmel fog­lalkozó írásokból arról kapunk hírt, hogy a legtöbb lepkefajt a kipusztulás fenyegeti. Sajnos, minél szebb, minél színesebb egy-egy faj, annál érzékenyebb, így ezek vesznek ki először. Az egyszerűbb, igénytelenebb fajok jobban bírják a viszontagságo­kat, sőt időnként nagy tömegben tűnnek fel, hogy csak a legutób­bi, az egri északi lakótelepen lé­vő hernyóinvázióra utaljunk, amellyel a rádió is foglalkozott. Jelenleg még közel háromezer lepkefaj él Közép-Európában. Ezek közel 40 százaléka ítélte­tett halálra a növényvédő szerek, a túlzott műtrágyázás miatt. A kemikáliák közvetlenül is mér­geznek, de közvetett hatásuk is jelentős, mivel a táplálékul szol­gáló mezei (gyom-) növényeket is irtják. Azokban az országok­ban, ahol a környezetvédelemre jobban odafigyelnek, illetve, ahol erre többet költhetnek, a lepkék életben maradásáért is többet tesznek. De miért olyan fontos ez, hiszen úgy tanultuk, hogy a hernyó káros élőlény? A biológusok szerint a lepke az egyik legfontosabb bio-indi- kátor. Jelenlétével jelzi a környe­zet biológiai tisztaságát, egyben azt is, ha az már szennyezettebb a megengedett értékeknél. Nem tudom, észrevették-e már, hogy környezetünkben milyen kevés az igazán szép pillangó... A lep­kék tápláléka a virágban találha­tó nektár, amit nyaló szájszer­vükkel vesznek magukhoz. Álta­lában nem specializálódnak egyetlen virágfélére. Vannak azért olyan növények, amelyek különösen vonzóak számukra. Ezek közé tartoznak a mezei és az ún. „paraszt” virágok, mint például az őszirózsa, a petúnia, a levendula. Ha valaki a kertjébe Buddleia-t ültet, biztos lehet benne, hogy egy egész lepke­gyűjteményt vonz oda, amikor virágzik. (A hernyókat nem!) Nagyon kedvelt a szimpla virágú rózsa (a telt nem), amiből köny- nyen ki tudja venni táplálékát. A hernyók számára nagyobb mennyiségű „takarmánynö­vény” kell. A pillangóval ellen­tétben a hernyó nagyon szeret egy-egy növényre specializálód­ni, s egy másik fajra csak akkor megy rá, ha a kedvelt már elfo­gyott. Nyugat-Európában több olyan hobbikertész, szenvedé­lyes környezetvédő és gazdag ember akad, aki létrehozott spe­ciális „lepkekertet”. Ezekben a kertekben egész évben tanulmá­nyozni lehet a hazai és a trópusi, illetve a szubtrópusi lepkéket. Mindegyiket a természetes élet­módjának megfelelően, nem pe­dig dobozban, gombostűre szúr­va. Ezek közül néhány német lepkekert címét közlöm, hátha kedve támad valakinek egy kül­földi útja során ezeket megtekin­teni: Lepkekert Friedrichsruk, W 2055 Friedrichsruk; Das Pa­radies der Schmetterlinge, W 4502 Bad Rothenfelde; Schmet­terlingsgarten im Maximilian­park, W. 4700 Hamm 1. A lepkék nagy részét, ugyan­úgy, mint a növényeket, védett­nek nyilvánították. Többségüket ma már csak ilyen „rezervátu­mokban” lehet megtalálni. A lepkeház gondolata nálunk is fel­merült, s a világkiállítás magyar pavilonja lett volna ilyen. A ter­vet elvetették, de jó lenne, ha ez az eredeti és értékes gondolat va­lahol megvalósulhatna. V. Pénzes Judit Olimpiai szereplésünk rádiós sportriportereink nyelvhasználatának tükrében Folyamatosan és érdeklődés­sel kísértük figyelemmel rádiós riportereink nyelvhasználatát, s azt az igyekezetüket, hogy — sportnyelven szólva — „teljes erőbedobással teljesítsék” szere­püket. Az egy-egy eseményre, történésre való azonnali reagálás kényszerű voltában sem estek mai sportnyelvhasználatunk di­vatszavainak csapdájába, s nem halmozták mondanivalójukat a sajtóban gyakorta használt szó­alakokkal, nyelvi fordulatokkal. Mai sportnyelvünk gyakori szóformái és nyelvi fordulatai közül elsősorban azokat hasz­nálták fel, amelyek képszerűsé­gükkel, szemléletességükkel hív­ják fel a hallgatók figyelmét. De beszéljenek példáink: A csoki fiú (a néger) 40 fokon nevetett (úszás); zabszemes állapotba ke­rült; elmennek a korpásba ka­parni (vívás); összelapátolt csa­patuk gyengélkedett (az osztrák női kézilabdázók között sok az „idegenlégiós”); a kertek alatt sem voltunk ezzel az eredmény­nyel (vívás); felszúrta, mint a bo­garat a tűre (vívás), stb. A versenyző sportolók telje­sítményeit minősítő riporteri megnyilatkozások legértékesebb jelenségei között számolhatjuk el, hogy a szakmai oldalon több olyan, eredeti jelentéskömyeze- téből kiszakított, s átvitt értelmű szó-szólás játssza a kulcsszere­pet, amelyben népi szóláskészle­tünk eredeti, ízes, zamatos saját­ságai segítenek abban, hogy a ri­porter elemezni, értelmezni tud­ja a versenyek egyes mozzanata­it, s hallgatóságát arra készteti, hogy vállalja ezeknek a riporteri minősítéseknek valóságtartal­mát: mai birkózóink nehezeb­ben, kovászosán indultak; ková­szos helyzet alakult ki (birkó­zás); a 130 kilósok mezőnyében sötét lónak számít (birkózás); ahogy mondani szokták: leisko­lázta ellenfelét (birkózás); még tett rá egy lapáttal a rakkolásra (azaz a küzdőkészségére). Minden okuk megvolt ripor­tereinknek, hogy a nyelvi humor, sőt a nyelvi groteszk nyelvhasz­nálati fintoraival is színezzék mondanivalójukat, még akkor is, ha kritikájuk élét emelték ki ezekkel: szétestünk, mint a nagy­papa órája (vízipóló). Abban is tudatos nyelvhasználati jelensé­get kell látnunk, hogy a bizalmas stílusszínezet, a tréfálkozó szó­alakok gyakoribb jelentkezése is színesítette riportereink nyelv- használatát: egy kutya füle ahhoz képest, ahogyan tulcsiznak (haj­tanak) az ellenfelek; itt az ideje annak, hogy a csapat fölpörgesse magát (vízipóló). Még arra is vállalkoztak sportriportereink, hogy egy-egy szóhasználati „hökkentménnyel” lepjenek meg bennünket: segítő szerszá­mukat, a kézi telefonkészüléket a ketyerék szócskával emleget­ték. A hallgatók nyelvi érzé­kenységét sem sértették meg a közvetítések sorozatában, s ha rájárt a nyelvük a jó ízlést talán sértő szóhasználatra, azt is ilyen szövegösszefüggésben tették: el­nézést a megjegyzésért, az ango­lok — pestiesen szólva — tök utolsók (evezősök). Éber figyelemmel kísértük nyomon az idegen szavak számát és gyakorisági szerepvállalását, s e téren számbelileg jó a mérleg: kevés idegen szakkifejezést hall­hattunk, gyakoriságuk azonban feleslegesnek tetszett. Sokszor hallhattuk a kodifikál szóalakot — az első helyre kodifikálta ma­gát —, ugyanakkor ritkábban hangzottak ennek magyar meg­felelői: minősít, képesít, rangso­rol stb. A kvalifikáció, kvalifikál szóformák váltották elég gyak­ran a kodifikál nyelvi formát. Egy-egy sportnyelvi divatszó is elhangzott. Ezekre gondolunk elsősorban: modifikáció (módo­sítás, változtatás), finálé (befeje­zés, döntő, hajrá), finalista (dön­tős), sprintéi, sprinter (nekiered, rákapcsol, rövidtávfutó, gyors­úszó). Ezek a sportbeli, idegen szakkifejezések általában közis­mertek, s a megfelelő szövegösz- szefüggésben a hallgató jól érzé­keli szerepvállalásukat, s mi sem minősítjük őket a felesleges jel­zővel. Persze, ilyenre is találhat­tunk példát. Teljesen feleslege­sen emlegette például az atlétikai versenyek riporternője — szinte az idegeinket is megterhelő túlzó gyakorisággal — a mentálisan, fizikálisán szakkifejezéseket. Egyszer sem kísérelte meg ma­gyar értelmezésüket, s a megfe­lelő szövegösszefüggés sem utalt az értelmi és a testi, a fizikai je­lenségek egymást támogató sze­repkörére. Riportereink szakmai hozzáértése mellett nyelvi, nyelvhasználati érzékenységük is hozzájárult ahhoz, hogy élővé varázsolták számunkra az olim­piai eseményeket, történése­ket. Dr. Bakos József Az írás, mint jellemünk tükre (A Grafológiai Intézet rovata) Ügyvédek Mitől jó a jó ügyvéd? Létezik-e olyan egyéni kepessegkons- telláció, amelynek birtokában a beválás valószínűsége igen nagy lehet? Természetesen létezik, s ennek birtokában megnövekszik az esély a sikerre. A „karrierka­pacitás” megállapításánál elké­szítjük a kérdéses személy egyéni képességprofilját, és ezt szembe­állítjuk az úgynevezett pályapro­fillal (ami nem más, mint a vizs­gált hivatás által támasztott kö­vetelmények összessége). A Grafológiai Intézet pszichológu­sai, grafológusai együttesen ki­dolgozták — és alkalmazzák — ezt a módszert, amely a kézírás vizsgálatának új távlatait nyitotta meg. Pillantsunk bele pl. az ügy­védi hivatás gyakorlásánál kívá­natos személyi jellemzőkbe. Mindenféle magasabbrendű szellemi tevékenység a viszony­latok lényegmegragadó és jól differenciált, éleslátású felisme­résére épül. Ez nem valósulhat meg az értelmi felfogás gyorsasá­ga és könnyedsége nélkül. Ügy­védek esetében kiemelt szerepet játszik az úgynevezett implikatív következtető képesség, ami nem más, mint az összefüggésekben rejlő konklúzió kibontásának, logikus levezetésének képessé­ge. A másik elengedhetetlen fel­tétel az ún. rendezőképesség, amely gyakorlatilag a „mit” és a „hogyan” kérdésekre válaszoló, értelmes és célszerű cselekvés tervezésének képessége. A men­tális (értelmi) képességek közül a teljesség igénye nélkül kiemel­hetjük az átstrukturáló képessé­get, amely a lehetőségek felisme­réséből kiinduló manipulációs gondolkodásfunkció. A pálya követelményeihez tartozik to­vábbá a jó beszédkészség, a gör­dülékeny szó- és mondatfűzés, a határozott és magabiztos fellé­pés. A jó ügyvéd egyben jó szí­nész és jó pszichológus is. Tár­gyalási taktikáját rugalmas mó­don alakítja, gyakran alapul véve pl. a bíró lelkialkatát, személyi­ségparamétereit is. Bizony, néha lehetetlennek ítélt helyzeteket „fordíthatnak át” egy hatásos és jól megkomponált védőbeszéd­del, amely a döntésre jogosulta­kat célozza. (Ezért tartozik a bí­rói pálya alkalmassági kritériu­mai közé pontosan az ilyesmivel szembeni immunitás.) Az egyik ilyen híres-hírhedt per volt a ti- szaeszlári per, ahol — Bari vizs­gálóbíró szerint is — a védőügy­védnek oroszlánrésze volt ab­ban, hogy az összes vádlottat fel­mentették. Amikor a vád gyil­kosság, ez bizony nem semmi. A híres védő egyébként báró Eöt­vös Károly volt, aki íróként is is­mert volt. Jelenkori példáknál maradva, gondoljunk a Boráros téri HÉV- balesetre, ahol az akkori két vé­dő (az egyik az Ügyvédi Kamara mostani főtitkára, a másik a je­lenlegi igazságügy-miniszter) el­érte, hogy mindkét gyanúsított csak jelképes büntetést kapott. Dr. Székács György ügyvéd (Gyöngyös): Az írás lendülete, nyomatéka, vonalvezetésének rugalmassága jelzi, hogy dinamikus, határozott tulajdonosa van. Intellektuális önállóságát a leegyszerűsített, egyéni betűformák mutatják. Gyors írás — gyors gondolkozás, írásában is jól megkülönbözteti a lényegest a lényegtelentől. Raci­onális gondolkozás jellemzi, nem idealizálja a dolgokat. Jól tűri a szerepléssel járó igénybe­vételeket, magabiztos, határo­zott. Gondolkodásmódjában a célszerű és értelmes szempont­váltás, illetve ennek könnyedsé­ge jellemzi. Vonalvezetése asz- szociációs gördülékenységről árulkodik. Horizontális típus, aki egyidejűleg több szálon és szinten képes követni és kézben tartani a dolgokat. (Bizonyára több olyan olva­sónk akad, aki a grafológia titka­ival közelebbről is szeretne meg­ismerkedni. Nos, minderre van lehetőség, hiszen a Grafológiai Intézet grafológusképzést indít Egerben, melynek keretében pszichológia, etika, írástörténet, írásfiziológiai, grafológiai analí­zis- és szintéziskészítés tantár­gyak lesznek. Érdeklődni a 36/ 20-538-as telefonon lehet.) Katona Ágnes grafológus Nők egymás között Két hölgy beszélget. Az egyik a vízsz. 1. és 24. sz. sorokban ol­vasható kérdéssel fordul barát­nőjéhez, aki a függ. 30. sz. sor­ban található szavakkal válaszol. VÍZSZINTES: 1. Az első hölgy kérdésének el­ső része (zárt betűk: N, É, K, G) 14. Nem elméleti 15. Macskaféle ragadozó 16. Van rajta hely a számára 17. Állókép 18. Ébred­ne 19. Földmunka 21. Levélben közölte 22. Kis házikó 23. Ket­tőzve: nagy darab, kövérkés 24. A vízsz. 1. sz. sor folytatása 26. Tanárképző, röv. 27. Borítékra újuk 28. Csurgó 29. Te és én 31. Tűzálló agyag (névelővel) 33. Fájdalom 34. A Rákosi-kor- mány minisztere volt (Ernő) 36. Megérkezik hozzám 38. Az öt­ven százaléka 39. Ady költői ál­neve volt 4L Szilvaszínűvé válik 43. Ajándékozik 44. ... Dame (híres templom Párizsban) 46.... Aviv (Izrael legnagyobb városa) 47. A kálium és ittrium vegyjele 48. Tartomány Spanyolország­ban 50. Gléda 51. Újév része! 52. Vívótőr — francia eredetű szak- kifejezéssel (ÉPÉÉ) 53. Köny- nyed társalgás 55. Román város 57. Habzó ital 58. Város Bulgá­riában 59. Gyorsan, merészen emelkedik 60. Testmozgástól megizzadó. FÜGGŐLEGES: 1. Szökdécselt 2. Termelőüze­mek 3. Félsziget Sado szigetén 4. Mezőgazdasági eszközök 5. Vi­lághírű karmester (az utolsó koc­kában személyneve kezdőbetű­jével) 6. Azonos mássalhangzók 7. Egyházi jókívánság 8. Svájci város 9. Község Baranya megyé­ben 10. Te és én 11. Táplálkoz­hatsz 12. Olasz labdarúgócsapat 13. Most - németül (NUN) 18. A közlekedési rendszabályok ösz- szessége 20. Egy csepp sem 21. A hajlata 24. Pénzben kifejezhe­tő ár 25. Férfinév 27. Furattal ki­alakított hengeres test 28. Attila régiesen 30. A barátnő válasza (zárt betűk: U, S, V, Á) 31. Meny­asszony 32. Európai határfo­lyó 33. Ébred 35. ... Művek (könnyűzenei együttes) 37. Az ekesszólás tanítója 38. A hallás szerve 40. Operaénekes volt (Endre) 42. Munkáért kapott bér 44. Erősen romboló hatású bombák töltőanyaga 45. Idegen hármas 47. Óhajtod? 49. A sze­mélyemmel — népiesen 50. Ár­mádia 51. Állam a Vörös-tenger partján 53. A libát etette — régi­esen 54. Ellenpontozott, zárt ze­nei forma 56. Ä hajlata 57. Köny- nyezik 60. A kripton vegyjele 61. Négylábú patás 62. Erőmű ré­sze! * * * A megfejtéseket szeptember 17-ig küldjék be címünkre. A nyertesek névsorát szombati lap­számunkban közöljük. A bo­rítékra úják rá: „Keresztrejt­vény”. Báthory Attila

Next

/
Thumbnails
Contents