Heves Megyei Hírlap, 1992. szeptember (3. évfolyam, 206-231. szám)
1992-09-02 / 207. szám
4. HORIZONT HÍRLAP, 1992. szeptember 2., szerda Életmód-tábor Tardoson Fiatalok, infarktusveszélyben * Uj címere és zászlaja van Salgótarjánnak Új címere és zászlaja van Salgótarjánnak a városi képviselő- testület döntése szerint. A címer csücskös talpú, hasított pajzsában a bal oldali ezüst mezőben a város természeti környezetét jelképező hármas zöld halom fölött a honfoglaló magyarok Tarján törzsére utaló röppenő sas látható, jobbra pedig az ipari-bányászati múltat jelképező fekete mezőben a várost átszelő Salgó-, Tarján- és Pécskő- patak három ezüst sávja húzódik. A pajzsfőt koronát formázó bástya borítja, a várost körülvevő Baglyaskő, Salgó és Zagyvafő várakat szimbolizálva. Ezek a jelképek szerepelnek Salgótarján új zászlaján is. Nagyszabású felmérést végeztek megyénk szakmunkástanulói körében a Tisztiorvosi és Népegészségügyi Szolgálat Heves Megyei Intézetének munkatársai. Az egészségvédelmi osztály iskola-egészségügyi csoportja fölkutatta azokat a diákokat, akiknek szülei vagy nagyszülei fiatalkorban átestek egy vagy több infarktuson. Kétszáz ilyen fiatalt találtak, akiket alapos vizsgálatnak vetettek alá, hogy testi fejlettségüket, az infarktusra hajlamosító tényezőket pontosan feltérképezhessék. Kiderült, hogy sokan veszélyeztetettek közülük, sőt mintegy ötven fiatalnál több rizikófaktort is találtak. Mivel a szívinfarktus kialakulása nagyban függ az életmódtól, a táplálkozás minőségétől, a tisztiorvosi szolgálatnál úgy döntöttek, hogy táborozást szerveznek ezeknek a diákoknak, ahol igyekeznek megismertetni őket a helyes táplálkozással, a testmozgás előnyeivel, az egészséges életvitelhez szükséges egyéb tudnivalókkal. Mint a helyszínen, a Heves megyei önkormányzat tardo- si ifjúsági és sporttáborában dr. Pallagi Annaés dr. Safrankó Erzsébet főorvosoktól megtudtuk, naponta háromszor sportfoglalkozás szerepel a programban, emellett kímélő ételeket esznek a táborlakók. Ottjártunkkor például sült csirkecomb petrezselymes krumplival, saláta, szőlő volt ebédre, uzsonnára pedig gyümölcsjoghurtot és kefirt adtak korpás zsömlével. Délután dr. Koltai György gyermekgyógyász tartott a táborlakóknak előadást arról, miért nem étjük meg a százhúsz évet, s hogy különösen Magyarországon miért csökken az emberek várható élettartama. A magyarok szinte mindennel többet foglalkoznak, mint az egészségükkel, csak akkor döbbennek rá ennek fontosságára, amikor már szinte késő — figyelmeztetett a doktor. A táborozás a diákoknak szinte alig került pénzbe, mert sikerült a szervezőknek szponzorokat találni. A legnagyobb ösz- szeggel a svájci Bayer gyógyszergyár „szállt be”, de sokat segítettek a különböző önkormányzatok, a Megyei Sütő- és Édesipari Vállalat és különféle ifjúsági alapítványok is. A tíznapos életmód-tábortól a szervező egészségügyi szakemberek azt váiják, hogy sikerül megértetniük a fiatalokkal: elkerülhetik a rájuk leselkedő veszélyt, ha változtatnak ma még sajnos tipikusnak számító „magyaros” életmódjukon, amely bizony számos betegség forrása. Találgatás vagy tény az egri kórház energiapazarlása? Megy a gőz a vakvilágba A nyáron több figyelmeztető, aggódó telefonhívást is kaptunk Egerből, a kórházzal kapcsolatban. Minden esetben névtelenek voltak a jelentkezők, üzeneteikben — miért, miért nem? — sokkal inkább a panaszt, mint a személyt tartották fontosnak. Ilyesféle esetekben — leveleknél is — az újságifó érthető okokból általában „nem veszi készpénznek”, amiről értesül, s jobbára csak akkor néz alaposabban a téma után, ha megérzi, hogy alapjuk lehet a tudomására hozottaknak, feltétlenül érdemes foglalkozni velük. Nos, amivel szerkesztőségünkbe ismételten is becsöngettek, valahogy úgy látszott: közéjük tartozhat. Annál inkább, mivel a különböző időpontokban más-más telefonálótól érkezett információk voltaképpen azonos felismerésből, gondból fakadtak. Nevezetesen: az energiapazarlásról tájékoztattak bennünket. — Kérem — szólt az egyik —, ami itt a Knézich Károly utcai kórházban történik, az már nem is csak megdöbbentő, hanem egyenesen felháborító! Hosszú ideje megy a gőz a vakvilágba, mintha annak nem lenne más, jobb helye. Mibe kerülhet ez? A másik szakszerűbben fogalmazott: — Bizonyos, hogy nem csupán az elpazarolt gőz a veszteség — fejtegette —, hanem a gáz is, amivel fejlesztik. Ekkora gőzfelhőkhöz, amiket a patak fölött látni lehet, óriási mennyiségű tüzelőanyagot égethetnek el teljesen feleslegesen. Akár csupán naponta is néhány száz köbméternyit. S ha tényleg így van: havonta ezrekre rúghat. Eves szinten pedig — mert legalább ennyi ideje gőzölög a „patakpart” — már kimondva is félelmetes a kárérték! — S az a legbosszantóbb, a legfelháborítóbb az egészben — így a következő —, hogy mindezt senki sem veszi észre! Pedig arrafeléjár nap mint nap az egész vezérkar is, ha másért nem, hát ebédelni feltétlenül. S már szóltunk is néhányszor! Egyszóval, valahogy így füstölögtek, mérgelődtek olvasóink, legalábbis, akik ez alkalommal megtisztelték lapunkat bizalmukkal. Aztán az újságíró felkereste a Markhot Ferenc Megyei Kórház és Rendelőintézetet. Saját szemével is meggyőződött a még mindig ki-kilövellő gőzökről. Majd szót váltott az intézmény műszaki osztályának energetikusával, Linchs Ernővel, akit az ügyben hivatalosan is nyilatkozhatok közül a leghamarább kiválasztott. — Ahogyan a gőzkicsapódásoknál még észlelhető: már a hiba kijavítása is megkezdődött — válaszolta az érdeklődésre. — Nagy felhőkről szó sincs, ami látszik is, egészen friss keletű rendellenesség. A közelmúlt ünnepei alatt, a már rendbe tett csővezeték kezdett el ismét rakoncát- lankodni, s reméljük, hogy a baj csak átmeneti... Tudunk, s persze, hogy régóta tudtunk mi is a csőrendszer rendellenességeiről. Éppen azért, mert többször is kilyukadt a távvezeték, s szüntelenül ijesztgetett bennünket az újabb hasonló, kellemetlen meglepetésekkel, még tavaly elhatároztuk teljes felújítását. Akkora munkához ugyanis sok pénz kell, az elmúlt esztendőben pedig ez nem állt rendelkezésünkre, csakis idei költségvetésünkben gondolhattunk rá határozottabban. Három hete kezdődött a mintegy hárommillió forintos felújítás egy füzesabonyi magánvállalkozó kivitelezésében. Még előtte is sok mindent kellett figyelembe vennünk. Hiába volt meg végre az anyagi fedezet is, a fűtési szezonban eleve nem láthattunk ilyen feladathoz, s még a nyáron sem lehetett mindjárt hozzáfogni. A kórházban folyamatos a gyógyítás, nem szünetelhet a konyha, a gőzre egy sor területen szükség van. Úgy kell a vállalkozónak haladnia, hogy a a legkisebb zavart okozza tevékenységével, vagy — ha lehet — még azt sem. Javítgatások helyett csőcserék vannak most folyamatban, s azon vagyunk valamennyien, hogy minél gyorsabb legyen a befejezés. Ha sikerül, az ősszel túl leszünk mindenen, s még az új fűtési szezon előtt teljesen eleget tesz a vállalkozó megbízásának. — A szabadba távozott sok gőz miatt tényleg nagy az anyagi veszteségük? — Különösebben jelentős kárunk nem keletkezett. A gőz természeténél fogva többet mutat, mint amilyen valójában. Vagyis — más szavakkal — az mondható a vélt kárra, hogy „nagyobb a füstje, mint a tüze”. Ha hinni lehet a válaszban, megnyugodhatnak hát a telefonálók. Az újságíró is elfogadta a szakember magyarázatát, nem kérte, lapozta át a kazánnaplót, s a Tigáznál sem ellenőrizte, hogy az egri kórház az emlegetett esztendőben valóban annyival többet fogyasztott-e, mintsem a kívülállók, az avatatlanok találgatni bátorkodtak. Hiszen utóvégre van tőle illetékesebb s érdekeltebb is, aki utánanézhet annak, hogy a mai pénzszűkös világban, amikor még a gyógyintézetek költségvetését sem kímélik a „lefaragásoknál”, tényleg a legjobban sáfárkodnak-e az eleve takarékosságra szorító kisebb pénzzel megyeszékhelyünk prominens egészségügyi létesítményében. Gy. Gy. Még 29 millió munkahelyteremtésre Pályakezdők — állás nélkül A Heves Megyei Munkaügyi Központ regisztrációja szerint az elmúlt hónapban nyolc százalékkal volt több az állástalanok száma, mint júniusban. A július végi adatok szerint immáron 22.914 ember nem talál munkát a megyében, s ami egyre aggasztóbb, az utóbbi időszakban felgyorsult a növekedés üteme. Ez főként abból adódott, hogy az iskolából kikerülő fiatalok nagy része hiába kopogtat a cégek, vállalkozók ajtaján — nincs munkahely. A végzettek fele szakmunkásbizonyítvánnyal rendelkezik, minden negyedik szakközépiskolát végzett. A helyzeten még ronthat az elkövetkezendő hetekben, hogy a sikertelen felvételi vizsgák, elutasított pályázatok után tömegesen jelentkeznek majd a volt diákok a munkaügyi központ kirendeltségein. Egy biztos, már eddig is háromszor annyi állástalan pályakezdőt tartanak nyilván az irodákban, mint egy évvel ezelőtt. A felkínált munkahelyek száma az elmúlt időszakban csökkent, valamivel több mint ezer állás betöltése nem volt megoldott. Az iparvállalatokon kívül a kereskedelem, a vendéglátás és az egészségügy jelzett nagyobb munkaerőigényt. A meghirdetett munkahelyek valamivel több mint a felét nem sikerült betölteni, ami főként a területi aránytalanságokkal, a minimális bérekkel magyarázható. Száz munka- nélkülire az elmúlt hónapban öt munkahely jutott, s megfigyelhető, hogy a szakképzetlen, alacsony iskolai végzettségűek elhelyezkedési esélyei romlottak. Júliusban közel tizennyolcezren részesültek munkanélkülisegélyben, illetve -járadékban. A központ által szervezett tanfolyamokon négyszázötvennégyen vettek részt, és újabb nyolc kurzust indítottak be három városban, Egerben, Hevesen és Füzesabonyban. Tizenkét munkáltatót részesítettek anyagi támogatásban, akik vállalták hatvankét munkanélküli tartós foglalkoztatását. Ami a munkahelyteremtő támogatást illeti, az idén még huszonkilencmillió forint vár gazdára. Legközelebb szeptemberben bírálják el a beérkezett pályázatokat, de természetesen a jelentkezéseket — megalapozott tervvel — továbbra is várják. ^''—wönyörű példáját láthatjuk ebben a hongkongi filmben annak, VF V hogyan lehet halálra untatni a nézőket. Amiben a Tigriskarmok „veri” az összes eddig látott alkotást, az éppen az, hogy ennek a feltételnek az első perctől a legeslegutolsóig megfelel. Érdekes lehet nyomon követni azt az anti-dramaturgiát, ami ezt a hatást sikerrel váltja ki. Először is kitalálnak egy cselekményt, amely körülbelül annyira mozgalmas, mint egy tanyasi ház. Teli van közhelyszerű elemekkel, egy zsaruval, akit felfüggesztenek, egy szőke bombázóval — ez esetben inkább teltkarcsú —, aki buzog a bizonyítási vágytól, és néhány marcona arcú gengszterrel, akik fel tudják emelni olyan magasságba a lábukat, hogy ágyékon rúghassanak egy ellenfelet. Már az első közhely rosszabb az átlagnál — ami egy közhely esetében meglepő teljesítmény —, mert a mi copfos rendőrünket egy sikeres akció miatt vonják ki a forgalomból, csak azért, mert két másik társa oktalanul lövöldözni kezdett. Amelyik rendőrfőnök egy ilyen blődség miatt megválik a legjobb emberétől, az több, mint hülye... Nos, a kirúgott zsarunak meg az ügybuzgó szőkének egy gyilkost kéne megtalálni, aki a karate „tigriskarmos” irányzatát képviseli. Sorra öli meg a másféle stílus jeles képviselőit — ám ez azért nem ráz meg minket egy cseppet sem, mert ezen akcióknak elfelejtettek miliőt teremteni. Ráadásul a hangulattalanságot háromszor vagy négyszer is megismétlik: az áldozat testgyakorlatokat végez karddal vagy anélkül, aztán megjelenik egy árnyék, és belemar az arcába. Ettől ő meghal. Ne csüggedjünk, a film végén még azt se tudjuk meg, minek mészárol ez itt halomra embereket.' Nincsenek jó és rossz szereplők, a hullákat cseppet sem sajnáljuk, a karmostól még tán ennyire se félünk. A két főszereplő ráadásul olyan lomha, mint egy víziló, s a rúgások, ütések, amelyeket bemutatnak, egy kezdő karatecsapat 12 éves gyerekeinek a szintje. A jellemábrázolás, a dramaturgia és a hangulatfestés hiányának ábrázolására íme a végső jelenet a filmből. Copfos rendőrt hülye kollégája megbilincseli. A szőke nő üvölt, mert nem érti. Jön a karmos — ott állt lesben —, és belöki a vízbe az egyik hülye rendőrt. Nem tud úszni, de nem baj. A karmos, ki tudja miért, pánikba esik, és menekülni kezd. A copfos artikuláltan és lassan közli a nővel: „Üldözőbe veszem...” (Kérem, amelyik rendőr ilyen helyzetben ilyen választékosán tud beszélni, az nemsokára rendőrfőnök lesz...) A nő válaszol: „Hívok segítséget.” A copfos bilincsét két percig próbálják kinyitni — kulccsal! —, nem sikerül. „Eh...” — morran egyet, majd elegánsan elrohan. Bilinccsel a kezén. És megöli a karmost. Hogy hogyan, azt isten bizony elfelejtettem. Nem marad más hátra, mint hogy gratuláljunk a Moképnek. A filmet ugyanis Magyarországon ők forgalmazzák. ^ j Egyházi lapok megyénkben is... Adácson az önkormányzat százhuszonötezer forintos költséggel felújíttatta a templom toronyóráját, Szűcsiben Hubay József plébános június 28-án mondta ezüstmiséjét. Gonda Lajos kántor és felesége Gyöngyöspatán negyvenkét esztendeje szolgálják az egyházat, nemrégiben ünnepelték ötvenedik házassági évfordulójukat — mindezeket és más híreket, tudósításokat is olvashatnak az egyházi élet iránt érdeklődő olvasok az Új Misszió augusztusi számában. Érdekes portré olvasható Kuk- lay Antal körömi plébánosról, aki művészettörténész, és Pilinszky János költészetéről írt könyvével vált ismertté. Ő az egyik írás szerzője az Egyházi Építészet legújabb számában: Temetőkápolna vagy ravatalozó? címmel foglalja össze a temetők művészétéről alkotott régi és mai nézeteket. A folyóiratban Fekete György Makovecz Imre építész paksi templomát méltatja, Boaonyi Csaba egy japán keresztény templom megoldásait értékeli. Kiliánná Jakab Viktória az egri ciszterci templom művészettörténeti értékeit elemzi. Cs. Varga István irodalomtörténész új szemléletű esszét közöl a templom motívumának szerepéről az irodalomban: „Minden ember feje, Isten kápolnája címmel”. A régiónkban megjelenő egyházi lapok közül rétegigényt szolgál a Torinói halotti lepel című periodika. Az úgynevezett szinaonológia (lepelkutatás) területéről közöl hazai és külföldi írásokat. Ezúttal két tanulmány kiemelendő: A szent lepel kihívása és A vérrel verejtékezés: képes beszéd, vagy biológiai tény ? című. A hazánkban is egyre népesebbé váló Kolping-mozga- lom folyóirata, a kéthavonta megjelenő Kolpinglegújabb száma is most került az újsagosstan- dokra a Szent Maximilian Kiadó gondozásában. A család válsáÍ járói, a Sao Paulo-i Kolping-vi- ágtalálkozóról közölnek cikket, s számos tudósítást, köztük Heves megyeit is. Ha megkérdeztek volna... „A Parlament kupolatermében augusztus 19-én Göncz Árpaa köztársasági elnök érdemes és eredményes munkássága elismeréséért a Magyar Köztársasági Arany Érdemke- reszípolgari kitüntetést adta át Apor Elemér költőnek. Eger város önkormányzata irodalmi nívódijban részesítette a településen köz- tiszteletben álló dr. Kapor Elemért, a város díszpolgárát. (A két név egy személyt takar, az egyik az irodalmi személyiségé, a másik a polgáré.) Mindkét elismerésnek őszinte szívvel örülök, úgy gondolom, a Hírlap és a magam nevében baráti érzésekkel gratulálhatok hozzá. Bizonyos vagyok benne, hogy ez a későn jött, de a lélek számára mindig is idejében érkező megtiszteltetés, megbecsülés flastrom az évtizedes sebekre bizonyos mértékben, és valami módon kárpótlás az elveszett vagy meg nem született, meg nem szerzett szellemi és erkölcsi javakért, erősítése és biztatása annak a vénának, amely folyamatosan alkotásra, új gondolatok, új szépség, új ritmus, a zenélő szavakból összealmodható tartalom megteremtésére hozta lázba a kilencven felé haladó alkotót. Egyéniséget említettem az imént. Apor Elemér a legszeretetreméltóbbak közül való. Galambepéjű, ártani nem akart soha senkinek, még ellenségeinek sem. Panteisztikus szemlélete mellett jóbi és krisztusi szeretettel, türelemmel van, maradt, viseltetik ember és állat iránt (vajon melyikhez kell több türelem?), a cserkesz izgalmával szerette és szereti a természetet, a virágokat, amelyek csak ritka esetben esnek egymásnak (van ilyen is.) Képzeteiben az Univerzum és egy jól zengő versszak között csak mennyiségi arányok szerint fedezhető fel másság, értéke szerint mindkettő egyként oka, s tálán célja is az emberi boldogságnak. Ha megkérdeztek volna — milyen dőreség ilyen kívánságot még csak kimondani is?! —, az indokot nem érdemes és eredményes munkásságában jelöltem volna meg. Hiszen hosszú-hosszú évtizedekig raktárban és egyéb helyeken vonszolta testét és lelkét, érzékeny idegrendszerét, megfosztva az alkotás, a szellemi életben való részvétel minden lehetőségétől. Ami eredmény vele és mögötte felsorakozik, az csak a töredéke annak, amit megalkothatott volna, ha a pusztító erők nem igyekeznek tönkretenni őt. Inkább azt tettem volna magyarázatul a dísz mellé, hogy ez az ember töretlen erkölcsi tartással élte végig életének mostoha járású évtizedeit, csaknem némán, csaknem fogcsikordulás nélkül, egy sztoikus bölcs nyugalmával, derűs fegyelmével várva a csillagok jobb járását. Nem munkásságát jutalmaztam volna, bár az sem elhanyagolható, hanem azt az erkölcsi szilárdságot, amely ma is annyira hiányzik az emberekből. Azt a szellemi bátorságot és egyértelműséget, amely kimagasítja őt ma is az emberek közül. Azt az egyéniséget, amely mosollyal, finom kézfogással nyújtja a lelkét és a verseit azoknak is, akik sunyin kihasználni igyekeztek őt. Vagy ennek csak látszólag van vége? Mára demokráciában jártunk 1990 második felében, amikor példás emberi erényeiért és költői kvalitásaiért kitüntették. Egy káder, aki fölött megállt az idő, rohangált városszerte megakadályozni a szégyent, hogy egy börtönviseltet fénybe borítsanak. Hogyan — mondotta —, egy elítéltet díszpolgárrá tenni Egerben? Azt meg se kérdezte, még magától sem, hogy miért is látogatta meg K. E. a hűvös falakat. Hisszük, hogy ez a késői örömöt, egyben vigasztalást is jelentő közéleti sugárzás meghosszabbítja élet- és alkotókedvét Apor — dr. Kapor Éleméinek. Jóindulatát nagyvonalúan fogja gyakorolni barátaival és hízelgőivel szemben is, bizonyára különbséget téve közöttük. Még segít nekünk ebben a városban az erkölcs és szellem nemességét erősíteni.' Farkas András Tigriskarmok
