Heves Megyei Hírlap, 1992. szeptember (3. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-11 / 215. szám

HÍRLAP, 1992. szeptember 11., péntek FÜZESABONY ÉS KÖRZETE 13 Búcsú Kompoiton A hét végén — vasárnap — rendezik meg a Kisasszony-bú­csút Kompoiton. Az ünnepi szentmisét dr. Gecse István nyugdíjas főesperes celebrálja. Ezután körmenet lesz, majd a vásártéren az ilyenkor szokásos búcsúi vásár várja a szórakozni vágyókat. Földárverés Nagytályán A Heves Megyei Kárrendezési Hivatal a jövő hónap 15-re tűzte ki a földárverést Nagytályán. A polgármesteri hivatalban reggel 9 órától megrendezendő árveré­sen az Egervölgye Mgtsz által ki­jelölt termőföldekből lehet majd licitálni. Pénz — továbbtanulásra A kerecsendi önkormányzat legutóbbi ülésén született meg az a határozat, miszerint a Művelő­dési és Közoktatásügyi Miniszté­rium pályázatán nyert 40 ezer forintot, amelyet a hátrányos helyzetűek életmódformálásra tűztek ki, megtoldják saját erő­ből, s alapítványt hoznak létre. Ebből az összegből a hátrányos helyzetben lévő, tehetséges kere­csendi gyerekek továbbtanulását biztosítják, segítik majd. A poroszlói újság... ...legújabb, szeptemberi szá­ma a napokban hagyta el a nyomdát. A Poroszló és Körzete közéleti havilapjában tájékozta­tót lehet olvasni a földalapok új­bóli kijelöléséről — a régit ugyanis a kárpótlási hivatal nem fogadta el. Ezenkívül folytatód­nak az újságban a visszaemléke­zések, valamint a színes írások a község és környékének elmúlt havi eseményeiről. Értékelik a helyi labdarúgócsapat bajnoksá­gi szereplését, valamint közlik a poroszlói iparosok, kereskedők és vállalkozók névsorát is. Kisgrafikus — templomfestésen Az inkább ex libriseiről ismert Trojan Marian Jozef grafikus- művész szokatlan oldaláról is be­mutatkozik ezekben a hetekben: templomot fest a Borsod-Abaúj- Zemplén megyei Királdon. Az egyébként Füzesabonyban élő művész a bányászfaluban várha­tóan még szeptemberben végez nem mindennapi munkájával. Testületi ülés Szeptember 24-én ülésezik Nagytálya képviselő-testülete. Az ülés során tájékoztató hang­zik majd el a gázprogram jelenle­gi állásáról, de szerepel a napi­rendi pontok között a helybeli mozi sorsának megvitatása is: az intézmény ugyanis csaknem százszázalékos veszteséggel mű­ködik, ezért elképzelhető, hogy felszámolják. Hangversenyfelvétel Feldebrön Az elmúlt hetekben két ízben is Feldebrön járt az egri Cantus Agriensis együttes és a miskolci Mindszenti Kórus. A két ének­kar közös hangversenyfelvételt készített a község templomában a Római Egyházi Kórusok ver­senyére. Gergely Péter karnagy és dr. Losonci Kornélvezető sze­rint a műemlék templom akusz­tikája, hanghatása, hangulata ki­válóan alkalmas bármely zenei repertoár előadására. Ivóvízvezeték minden utcában Mezőtárkányi számadás Fellépett az augusztusi nagy- nagy ünnepségen, amikor ez az Eger melletti község hatvan éve parókiásított, most felújított-ki­bővített, de kétszázötven éve alapított templomát ünnepelte, búcsú napján, Szent Istvánkor. Szinte sajnálja az esemény króni­kása, hogy ez a fénykép nem je­lenhet meg színesben a Hírlap hasábjain: annyira fontosak itt a tüzes-pirosak és azok az egymás­nak felelgetőszínek, amik az ing- vállakon, a kötényen, no meg a fejeken láthatók-élvezhetők. Százados-ezredes örökség mindez, hiszen már Anonymus is írt az Ostoros-patakról, tehát itt már akkor történtek dolgok, ha nem is országos jelentőségűek. Ez az asszonykórus a búcsú napján — ott a templomban — nemcsak teljes díszben ékesked­ve emelte az ünnep fényét, a falu és a vendégek tarka sokasága előtt, hanem énekelt is. Szent Ist­vánról ugyancsak veretesen régi énekeket, amiket nem felejtettek el a mindenen átgázoló negyven esztendő alatt sem. Akinek némi érzékenysége adatott a zenei fi­nomságok meghallására, az ért­hette, hogy a dallamok nemcsak régiek, nemcsak hibátlanul őriz­tettek meg a századok viharai­ban, de fenntartották azt a mó­dot, hangzatot is, ahogyan a mai asszonyok elei kialakították a szájukon a magán- és mással­hangzókat, tudtára adván min­dig is az őket hallgatóknak, hogy ők egy külön világ, ragaszkod­nak hagyományaikhoz, szentje­ikhez, hitükhöz és ahhoz a szö­veg- és dallamvilághoz, ahogyan az előttük járó nemzedékek tisz­telték a fennebbvalókat. És aki az énekeken túl még az imádsá­gaikba is belehallgatott, rájöhe­tett, hogy ennek a népnek ha­gyományait, vallásosságát, érté­keit nem söpörte el az idő, a fegy­verek hatalma se, az asszonyok őrzői voltak és maradtak a lélek­nek. Ami újból feltámadhat má­sokban is. Rajtuk nem múlik. (farkas) kételkedhetne egy olyan ember szavában, aki kerek harminc esz­tendeig vett részt megyei és or­szágos borversenyek bírálóbi­zottságaiban, és akinek egész gyűjteménye van azokból az ok­levelekből, amelyeket a saját bo­raival nyert élete során. — A pince a bor temploma... Ezt is ő mondja, miközben a tizenhat féle-fajta nedűt kóstol­tatja mindig szívesen látott jó ba­rátjával. Itt, a föld alatt sok min­den szóba kerül: az idei szörnyű, pusztító aszály, a szőlők és a bo­rok jövője. A nagy időt megért, sokat tapasztalt emberek taná­csai vészhelyzetekben hasznosak lehetnek. Es mint minden más szakembernek, neki is a minőség a vesszőparipája. Ez hozhatja meg csupán a fordulatot az érté­kesítésben, a magyar borok nemzetközi tekintélyének hely­reállításában. Kíváncsian várom a válaszát az Eger és környéki szőlősgazdák szakértelméről: — Kitűnően értenek a szőlő­műveléshez, de kevésbé a borá­szathoz. Természetesen nem általáno­sítva, de említ néhány példát azokból az idejétmúlt, elhagyni- való szokásokból, amelyek — sajnos — a környéken még min­dig felbukkannak. Számos he­lyen nem mossák ki a hordókat, amikor kifogy belőlük a bor, csu­pán a szájukra fordítva szüretig benne hagyják a borseprőt... — Tiszta ászokhordóban kell fejlődni hagyni a bort... Gyűjteményt lehetne készíte­ni egy, a borszakmában fél évszá­zadnál többet eltöltő ember böl­csességeiből, aki a magángazdák szövetkezését, érdekképvisele­tének megteremtését éppen olyan fontosnak tartja, mint a szakszerű pince- és borkezelést. Az idén szikkadtak a mustilla­tú szőlőhegyek, korai reménysé­gek mentek veszendőbe, így még nagyobb szükség van arra, hogy a jól megválasztott szüret után a szőlők feldolgozása, a borok ke­zelése szakértelemmel történ­jen... Szalay István A nyári szabadságolások elle­nére is megtartotta üléseit Mező- tárkány önkormányzata. Sőt: az augusztus 20-át megelőző napon még ünnepi megemlékezésre is sor került. A nyári időszak alatt például — ahogy erről Siska Já­nos né polgármester tájékoztatót adott — áttekintették az első fél­évi költségvetési gazdálkodá­sukról szóló jelentést. A tapasz­talatokból megállapították, hogy a gazdálkodás zavartalan volt, a bevételeket, a kiadásokat az idő­arányostól jobban végrehajtot­ták. A több mint 43 millió forin­tos évi kiadási előirányzat 55 szá­zaléka került felhasználásra, a bevételi tervünket 66 százalékra sikerült teljesíteniük. Fejlesztési feladataik közül minden körülmények között említést érdemel, hogy 3,8 millió forintért új mélyfúrású kutat lé­tesítettek, megépítettek hat kilo­méter hosszú vízhálózatot, ami hétmillió forintjukba került, s ez­zel gyakorlatilag a község vala­mennyi utcájában megépült a vízvezeték-hálózat. Emellett nö­vekedett az úthálózat hossza is: négy utcában másfél millió fo­rintból. A lakossági hozzájárulás Találós kérdésnek is megjár­ná: „ki az a személy, akit hívatla­nul is mindennap várunk?” Felsőtárkányban egyiküket Szecskó Jánosnénak hívják. Fia­talasszony, két gyermek édes­anyja, tizenhat esztendeje járja a falut az alvégtől a felvégig... Ki tudja, hogy hány biciklit elnyűtt már ennyi év alatt, mennyit ten­ne ki a kilométerek hossza, ha összeadnánk a járókáját. — Nyolc órát dolgozom, és napi tíz a posta által bemért kilo­méterem... Bekopog-kikopog, és nyílnak az ablakok, az ajtók, mikor re­ménységgel, mikor szorongással, mert ugye a postás nem csupán nyugdijat, munkanélküli-segélyt hord, de ő a díjbeszedő is, ami­segítségével — 1,8 milliós költ­séggel — megvalósult 150 csa­ládnál a kábeltelevíziózás. A nyári szünet alatt megtör­tént félmillióból az általános is­kola belső felújítása és az orvosi rendelő festése. Az első lakáshoz jutók támogatására az önkor­mányzat 400 ezret adott, ezt az összeget hét család között osz­totta szé.t. Ez idő alatt tárgyalták meg az önkéntes tűzoltók tevé­kenységét, választották meg a nyolctagú földrendező bizottsá­got, amely már meg is kezdte te­vékenységét. Az új tanév közeledtével az önkormányzat olyan határozatot hozott, hogy ebben az esztendő­ben is támogatják a gyermekes szülőket a tanévkezdés gondjai­nak enyhítésében. Ennek értel­mében a közoktatási és kulturá­lis bizottság 480 ezer forintot osztott szét. Az óvodások ezer, az általános iskolások másfél ezer, a középiskolások és a szakmun­kástanulók 2500, a főiskolások, egyetemisták pedig egyenként háromezer forintot kaptak. Ezenkívül az általános iskolások ingyen jutottak a tankönyvek­hez. kor nem hozza, hanem viszi a pénzt: tv, rádió, újságok... — Havonta 330 személynek kézbesítem a pénzjárandóságát, újságokból, napilapokból mint­egy 150-et hordok ki. Ami a díj­beszedést illeti, bizony mind szo­morúbb a helyzet, mert nincs pénze az emberek többségének, így aztán kétszer-háromszor is próbálkoznom kell... Nem is tudom miért, de szá­momra a postás többnyire örö­met hozott, így aztán magától adódik a kíváncsi kérdés: — Okozott-e ma örömet vala­kinek? Felcsillan a szeme. — Egy asszonynak a férje hat hónapja ment ki Kaliforniába, hetek óta váija tőle a választ. Ma kézbesítettem neki... . Szőlőben született, a szőlő az élete Fél évszázad a borszakmában... E gy régi mondás szerint: ki miben született, abban leli meg a boldogságát! Igaz vagy nem a hajdani szentencia, annyi bizonyos, hogy a most het- venesztendős Luzsi Lajos sző­lős- és pincésgazda esetében helytálló. — Apám vincellér volt egy he­vesi szőlősgazdánál, a szőlőben laktunk, onnan jártam gyalog az iskolába... A múló évtizedek megszépítik az időt, besugározzák, mint a holdfény a csillagos estét, feled­ve a törődést, a fáradtságot, a ta­nyavilág magányát. — A hat elemi után „pincefiú” lettem apám mellett az uraság birtokán, ahol ellestem a borá­szat csínját-bínját, így fordult elő, hogy bizony egész életem során jobban értettem a borhoz, mint a szőlőhöz. ■■ A termékeny életpálya olyan, mint a kilőtt puskagolyó íve: emelkedő, magasba ívelő és az élet délutánján hanyatló. így tör­tént ez az egykori pincefiú eseté­ben is, aki még ifjúkorában Bu­dafokon a borok, a palackok A pincében... „fellegvárába” került, aztán né­mi kitérővel Egerben, a VOSZK palackozójának, majd az üzem­nek a vezetője lett. — Napi 8-10 ezer üveget, évi húszezer hektoliter bort palac­koztunk, illetve szállítottunk a megyeszékhelyt körülvevő törté­nelmi borvidék boraiból. Egri, verpeléti, ostorosi, novaji, an- domaktályai kiválóságok szere­peltek az akkori hazai és nemzet­közi borversenyek listáján, és szereztek dicsőséget a termelők­nek, forgalmazóknak egyaránt. Eger szélén, Andornaktálya közelségében a nyugdíj aséveket széppé tevő pincében diskurá- lunk Luzsi Lajossal, aki ma is sok környékbeli borosgazda in­gyenes tanácsadója, és akinek kedvenc mondása: — Minden bort el lehet adni, amelyik egy kicsiveljobb a szom - szódénál... A bölcsességet nem megta­nulja, hanem megtapasztalja az ember. így van ez akkor is, ha nem ezer hektókban, hanem mindössze néhány tíz hektoliter­ben gondolkodik. Ugyan ki is Az újért, a változatosságért Amikor szóba kerül az egészséges életmód, a legtöbben eltöprengenek, hogy valójában mit is je­lent az. Hiszen a közvélemény még mindig keveset tud arról, ami Nyugat-Európában már évtizedek óta honos. Természetesen az újat, a változást az idősebbek kétkedőbben fogadják, mint azok, akik gyermek­koruktól kezdve egy egészen más neveltetésben ré­szesülnek. Talán ebből a megfontolásból is létre­hoztak Füzesabonyban közérdekű célú kezdemé­nyezést „Reforméletmód az óvodában” néven. Az alapítók egyikétől, Gálné Bollák Zsuzsanná- ío/megtudhattuk, hogy várhatóan az I. Sz. Óvodá­ban működő program célja: a csoportba járó gyere­kek testi-szellemi fejlesztése, életkori és egyéni sajá­tosságaiknak megfelelően. Terveznek kiránduláso­kat, ahol a legfiatalabbak megismerhetik, megsze­rethetik a természetet, gyűjthetnek gyógynövénye­ket, és azokat feldolgozhatják. Távolabbi célként tűzték ki, hogy az itt nevelődök toleránsak legyenek más bőrszínű, más nyel vet beszélő embertársaikkal. Kezdjenek el idegen nyelvet tanulni játékkal, mon- dókákkal, versekkel egybekötve. Valamint kezel­hessék napjaink technikai kellékeit: a rádiót, tévét, videomagnót és a számítógépet. Szeressék meg a színház, bábszínház légkörét, sajátítsák el a művelt ember viselkedési szokásait. Táplálkozásukban szokjanak meg új ízeket, fogyasszanak mindennap gyümölcsöket, gyógyteákat, mára elfeledett egész­séges paraszti ételeket. Az óvodában dolgozó pe­dagógusok pedig ismerjék meg a gyerekek családi hátterét, mivel egyes nevelési problémák megoldá­sa a szülőkkel közösen lehet a legeredménye­sebb. Szajlai Csaba MEGRENDELŐLAP Megrendelem a Heves Megyei Hírlapot.............. ..................................példányban. A példányonkénti lapvásárláshoz képest havonta 10 %, éves előfizetésnél 20% a kedvezmény! Előfizetési díj: 1 hónap 319 Ft, negyedév 957 Ft, 1 év 3388 Ft EGYÉNI ELŐFIZETŐ KÖZÜLETI ELŐFIZETŐ ESETÉN ESETÉN Név:........................................................... Cégneve: ................................................. C ím: .......................................................... Címe: ........................................................ A z előfizetési dijat a nyugtával jelentkező kézbesítőnek fizetem ki. Az előfizetési dijat a............................................... számú banki betétszámláról egyenlítem ki. aláírás cégszerű aláírás A felsőtárkányi postás Az ostorost asszomvkórus

Next

/
Thumbnails
Contents