Heves Megyei Hírlap, 1992. augusztus (3. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-01-02 / 181. szám

HÍRLAP, 1992. augusztus 1—2., szombat—vasárnap HÉTVÉGI MAGAZIN 9. Semmiért kér 125 dollárt az „ügyvéd” Biofegyverek és bioleszerelés A közelmúltban féloldalas hirdetésben ajánlkozott egy ol­vasott magyar napilapban bizo­nyos dr. Tubert-Schwartz Los Angeles-i ügyvéd: 125 dollár el­lenében segít magyaroknak lete­lepedési engedélyt szerezni az Egyesült Államokban. Neveze­tesen elsősorban oly módon, hogy „szakszerűen” bekapcsolja őket az idén újra megrendezett vízumlottóba, amelynek révén tavaly 240 magyar kapott beván­dorlási lehetőséget. Az MTI washingtoni tudósí­tója megkérdezte az illetékes amerikai kormányszerveket: mi­lyen módja, lehetősége van nap­jainkban magyar állampolgár­nak a munkavállalásra, a letele­pedésre — s mi lehet ebben a he­lyi ügyvédek szerepe? Mint kide­rült, az égvilágon semmi... Duke Austin, a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal szó­vivője nyilatkozta: „A feltételek napjainkban igen szigorúak. A magyarok túlnyomó többsége családegyesítés révén, egyenes ági rokonként kap engedélyt a letelepedésre. Van kilátásuk munkavállalási engedélyre ma­gasan képzett, elismert szakte­kintélyeknek: tudósoknak, egyetemi tanároknak, kutatók­nak bizonyos olyan területeken, ahol tudják foglalkoztatni őket. A többi esetben, azaz az esetek túlnyomó részében igen csekély az esély, a törvény szerint ugyan­is a jövendő munkaadónak bizo­nyítania kell: a bevándorlóval betölteni szándékozott munka­helyre keresett — és nem talált — amerikai állampolgárt. így nap­jainkban, amikor például az au­tóiparban tízezrével bocsátják el az embereket, nehéz elképzelni, hogy egy magyar autószerelő munkavállalási engedélyt kap­jon — és a sort folytathatnánk. A ’80-as években, amikor ösz- szesen csaknem hatmillió ember vándorolt be az Egyesült Álla­mokba, ezek között kevesebb mint tízezer volt a magyar. A A kubai nép egy emberként, felkészülten varja, hogy a Nagy Ellenség elszánja magát a végső támadásra: amint megérkeznek vízen vagy levegőben az ameri­kai kommandósok, a kubai kato­nák és a lakosság egy része nyomban felveszi velük a harcot, míg a többiek a „népi védelmi alagutakba” bújnak, hogy ott várják ki a megfelelő időt az el­lencsapásra. Legalábbis — kis túlzással — ez a kép bontakozik ki a havannai szemlélő előtt az utóbbi hetek-hóna^ok híreit, legmagasabb szintű nyilatkoza­tait olvasva. Tréfa nélkül: a külső agresszió elhárítására kidolgozott védelmi doktrína „az egész nép háború­ja” elnevezést viseli. A havannai televízió egy nemrégiben bemu­tatott dokumentumnlmje szerint ellenforradalmi támadás esetén a tíz és fél milliós teljes lakosság­ból hatmillió embert küldhetnek harcba e stratégiai terv alapján. A hadsereg csapatai mellett be­vetik a területi milíciák polgári lakosokból feltöltött egységeit, amelyek feladata a „politikai, gazdasági és katonai objektu­mok” megvédelmezése, továbbá a „termelési és védelmi osztago­kat”, amelyek az ipari és mező- gazdasági üzemekben a folya­matos munka feltételeit biztosít­ják. A doktrína értelmében a nyílt és az irreguláris harc mód­szerét egyaránt alkalmazzák a feltételezett betolakodókkal szemben; ha nem sikerül nyom­ban kiverni őket a szigetről, ak­kor gerillaháborúban vívják ki a végső győzelmet. Havanna bevehetetlen bás­tyaként áll majd ellent bármilyen külföldi támadásnak — jelentet­te ki a kommunista párt egyik fő­városi vezetője a közelmúltban, miután 300 ezer ember — kato­nák és a milíciák fel fegyverzett tagjai — részvételével tartottak hadgyakorlatot. A nagyváros megKapóan hangulatos, ám a karbantartás több évtizedes hiá­nyát magán viselő, helyenként szó szerint düledező házsorait hetvenes években összesen 6500, a hatvanasokban 5400 magyar kapott letelepedési en­gedélyt. Csak az ötvenes évek emelkedtek ki: a forradalom me­nekültjei tették ki a 36.600 új magyar-amerikai többséget. Ä Külügyminisztérium Kon­zuli Főosztályán elmondták az MTI-nek, hogy valóban rendez­nek idén, sőt — utoljára — jövőre is „vízumlottót”, amelyen 24.000 bevándorlási engedélyt sorsolnak ki. (Összesen 40.000- et, de 16.000-et eleve az íreknek tartanak fenn). A részvételhez azonban semmi szükség ügyvéd­re, még kevésbé százdollárosra. Semmi mást nem kell tenni, mint beküldeni egy papírt, rajta (an­golul) az alábbi adatokkal: a pá­lyázó neve, születési helye és ide­je, lakcíme, házastársa, gyerme­kei neve. Az új sorsolást még nyár előtt meghirdetik, s az ame­rikai postacímről, ahova a jelent­kezést be kell küldeni, az ameri­kai nagykövetség a magyar sajtó­ban is tájékoztatást ad majd. Egyébként — ellentétben a tava­lyi rendszerrel — idén egy sze­mély csak egyszer jelentkezhet, aki több ívet küld be, azt mellő­zik. Dr. Tubert-Schwartz egyéb­ként hirdetésében arra hivatko­zik, hogy öt évig a Bevándorlási Hivatal jogtanácsosa volt. Ott erről nem tudnak, nevét soha nem is hallották. Amint az MTI megtudta, ilyen nevű személy­nek Los Angelesben telefonja nincsen, és — sajátos módon — nincs telefonja a hirdetésben sze­replő irodának sem, ahová a hi­székeny magyaroknak kellene a jelentkezést beküldeniök — ter­mészetesen a nem kis összeg kí­séretében. Egyébként a találékony — ál­lítólagos — ügyvéd még viszony­lag szerény: a tavalyi sorsolás idején létező ügyvédi irodák je­lentkeztek magyaroknál azzal, hogy egy-két ezer dollárért vál­lalják a vízumlottó jelentkezési íveinek kitöltését, beadását... látván az „erős bástya” kifejezés kissé túlzottnak tűnik (honnan is ismerős...?). Inkább a föld alatti erődítményekre alapozhatják optimizmusukat a kubai veze­tők. A védelmi alagutak létesítését tavaly jelentette be a kormány­zat, a lakosság védelmének szük­ségességére hivatkozva. Nemré- iben azonban Raul Castro vé- elmi miniszter azt is elárulta Carter volt amerikai elnök egyik hajdani tanácsadójának, hogy már 1981 óta építkeznek a föld színe alatt, tizenegy éve éjjel­nappal tízezer katona dolgozik országszerte a hálózat bővítésén. A Pentagon szakértői szerint a legutóbb elkészült alagutak né­melyikében egy teljes hadosztály elfér, fegyverzetével, járművei­vel együtt. Ezek a népi alagutak hovato­vább az ellenállás jelképeivé vál­tak a szigetországban. Olyannyi- ra, hogy a kubai KISZ közel­múltbeli kongresszusának kül­döttei is a föld alatt hallgatták meg vezetőiknek a haza védel­mére szólító kiáltványát. A lel­kesítő szózat után az 1500 fiatal mindegyike négyórányi önkén­tes közös munkával járult hozzá e védművek továbbépítéséhez — közölte a tömegtájékoztatás. Ennek a gesztusnak a gondok el­lenére változatlanul fiatalosan energikus Fidel Castro is szentelt néhány dicsérő szót az ifjúság kongresszusán elhangzott záró­beszédében. Az elnök méltatta a fiatalok eltökéltségét, amely biz­tosíték arra, hogy „a Kubában lé­tező társadalmi program, a szo­cializmus elpusztításához csak valamennyi forradalmár holttes­tén keresztül vezethet az út”. A latin fieszta túláradó jóked­vére hangolt, zenével-tánccal, biciklis felvonulással fűszerezett találkozó után, az ünnepnapok elmúltával azonban a mindenna­pos megélhetési, beszerzési gon­dokkal küszködő fiatalok közül is sokaknak megfordulhat a fejé­ben, hog^*a kubai forradalomra talán nem á sziget határain kívül leselkedik a legnagyobb veszély. Húszéves a biológiai fegyve­rek tilalmát kimondó egyez­mény. Húsz ország rendelkezik ma — vagy készül rendelkezni — baktérium- és toxinfegyverekkel — állítják nemzetközi szerveze­tek. Néhány éve nem hallani arról, hogy valahol valakik kereszte­zéssel, mesterséges úton hozták létre az AIDS vírusait, de tény, hogy valahányszor a tudomány „besegített”, a biológiai hadvise­lés eszközei, módszerei felbuk­kantak és alkalmazásra kerültek. Kezdetben persze nem is kellett a tudomány. Már a korai krónikákban leje- yezték, hogy a tatárok 1346- an bevitték pestisben meghalt katonáik holttestét a Krím-fél- szigeti Kaffába, ahol sok helyi la­kos megbetegedett, akik pedig a járvány elől Olaszországba me­nekültek, azok magukkal vitték a kórokozót. Génuából elindult az első nagy pestisjárvány, amely milliók halálát okozta Európa- szerte. 1763-ban a britek úgy kedves­kedtek az amerikai indiánoknak, hogy járvány kórházi takarókkal ajándékozták meg őket, s el is ér­ték, hogy nem maradjon túl sok bennszülött. 1935-1945 között a japánok Közép-Kínában alkalmaztak bakteriumfegyvert, amelyet elő­zőleg hadifoglyok tízezrein si­kerrel kipróbáltak. A második világháború idején az Egyesült Államok és Nagy-Britanma be­vethető biológiai fegyverkészle­tet hozott létre. A brit hadügymi­nisztérium csak 1990. április 24- én adta vissza hivatalosan tulaj­donosainak a skóciai partok előtt fekvő Gruinard-szigetet, amelyet 1940-ben kísérleti cé­lokból lépfenespórákkal népesí­Az új fürdőruha­divat A fürdőruha tervezőinek célja mind ez ideig az volt, hogy lehe­tőleg minél több meztelenséget mutassanak, és minél kesevebb textilanyagot használjanak fel. Ez most hirtelen megváltozott — írja a DPA német hírügynökség divattudósítója. Rájöttek, hogy az el- és a kitakarás változtatása izgatóbb a puszta meztelenség­nél. A fürdőruhadivat agyafúrt lett: az alakot előnyösen össze­kuszált redők és kivágások játé­kába fogják. A hátkivágást egye­nes, keresztezett vagy fonott tar­tószalagok teszik érdekessé. Ezen a nyáron még a karokat is be lehet takarni: rövid és hosszú, szoros ruhaujjak kivágásokkal ellátva domborítják ki a karok formáját. Bár a comboknál a magas ki­vágás továbbra is kedvelt, mert a lábakat szemmel láthatóan meg­hosszabbítja, másrészt a fodrok­kal és ráncokkal díszített nadrá- gocskák és szoknyácskák nőies­nek és játékosnak hatnak. A vá­laszték gazdag, még kerékpáros­nadrágot és lábszárvédőt is lehet hordani. Átlátszó tüll és vászon — ve­gyítve szövetszerű anyagokkal — gondoskodik a változatosságról, ami a fürdőruhák anyagát illeti. A színek fénylő akvarellektől a klasszikus feketéig és fehérig ter­jednek. Méz és narancs, alma­zöld és kobalt, korall és rubin, mindezek a változatok szerephez jutnak. A felületeket gyakran egész virágoskertek borítják. Aki háremhölgynek akar lát­szani, díszítheti fürdőruháját kis szalmabetétekkel, viselhet gyöngysort, vagy színes kövek­ből készült nyakláncot. Minden megengedett, ami előnyössé te­szi a megjelenést. A férfiaknak sem kell egysze­rű fürdőnadrággal megelégedni­ük. Színés, mintás bokszolónad­rágokat, biciklisnadrágokat és bermudákat viselhetnek. S mint­hogy a nők 70 százaléka részesíti előnyben az egyrészest, a férfiak is felfedezik a fürdőruhát. Ez nemcsak nosztalgikusan ele­gáns, hanem nagyobb védelmet is nyújt a veszélyes napsugarak ellen. tettek be. A lakhatatlanná vált sziget teljes fertőtlenítésére 1986-ban került sor. 1979-ben a szibériai Szverd- lovszkban ütötte fel fejét olyan járvány, amely mögött katonai kísérleti bázisban bekövetkezett balesetet sejtettek. Irakot, amely egyébként csat­lakozott a biológiai fegyverek ti­lalmát kimondó nemzetközi megállapodásokhoz, mindmáig vádolják ilyen fegyverek birtok­lásával. Tény, hogy kísérleti cé­lokra 1985-ben éppen az Egye­sült Államoktól, nevezetesen az atlantai Betegség-ellenőrző Központtól (CDC) kapott ilyen veszélyes vírusokat. Mit is értünk biológiai fegyve­rek alatt? Olyan hadviselési esz­közöket, amelyek vagy kóroko­zó mikroorganizmusok, vagy élő anyagból származó toxinok ter­jesztésére szolgálnak. A világon jelenleg mintegy 40 olyan, különleges biztonsági be­rendezésekkel ellátott laborató­rium van, ahol humán- és állat­orvostani kutatások folynak jár­ványos betegségek vonalán, s ahol hagyományos mikrobioló- iai módszerekkel szaporodásra épes mikroorganizmusokat te­nyésztenek. A laboratóriumok egy részét hadügyminisztériu­mok működtetik, és számolni le­het azzal, hogy kutatási prog­ramjai előterében a katonai cél­kitűzések állnak. A svájci Richard Braun a ber­ni egyetemről a következőkben foglalta össze a biológiai fegyve­rek hatékonyságával szemben támasztható követelményeket: egyszerű és biztonságos előállí­tási mód; jó raktározhatóság, szállíthatóság, teijeszthetőség; kevés hatóanyaggal sok megbe­tegedés kiváltása; súlyos, de rö­A műholdak jóvoltából mára már valóban használható esz­közzé váltak a gépkocsikba épít­hető autónavigációs berendezé­sek, amelyeket egy évtizeddel ezelőtt még jobbára csak a feltű­nési viszketegségben szenvedők, meg a furcsa mütyüröket kedve­lők építettek be kocsijaikba. Nemcsak drágák, de meglehe­tősen pontatlanok is voltak a vi­lág első, Honda kocsikba szerelt autótájékoztató műszerei, ame­lyek a tehetetlenség elve alapján működnek. Héliummal töltött készülék érzékelte a hélium mozgása alapján, hogy merre fordul az autó, amit kiegészítet­tek a sebességet érzékelő szenzo­rok — így tudta megállapítani az autó saját helyzetét —, meglehe­tősen pontatlanul. A Toyota csak 1987-ben épí­tette be Crown típusú modelljei- be a navigációs berendezés fej­lettebb változatát, amely már a mágneses elven működött. A ke­rekek fordulatai és a Föld mág­nesességének változásai alapján érzékelte a Nissan, majd a Hon­da, a Mitsubishi és a Mazda mű­szere is, hol lehet az autó „nagy­jából”, ami bizony erősen kérdő­jelessé teszi e műszer hasznossá­gát is, hiszen százméteres téve­dések már lehetetlenné tehetik a tájékozódást. vid lejáratú megbetegedés elő­idézése; nehéz diagnosztizálás, csekély védekezési és kezelési le­hetőség az ellenfél számára; jó védekezési lehetőségek a saját csapatoknál. A biológiai fegyve­rek a vegyi fegyverekkel egye­temben az úgynevezett zajtalan fegyverek közé sorolhatók, ame­lyek „erénye”, hogy csak az el­lenfél élő erejét, általában csak élő szervezeteket pusztítanak, a tárgyakat, objektumokat sértet­lenül hagyják. Minthogy a bakteriológiai ha­tóanyagok élő szervezetek, sza­porodnak, tehát azonos súlyú vegyi hatóanyaggal szemben na­gyobb térségben képesek pusztí­tani. Az ENSZ főtitkára megbí­zásából 14 ország kutatói 1969- ben jelentést állítottak össze a vegyi és a bakteriológiai fegyve­rek hatásáról. A jelentésből ki­derül, hogy ha a védtelen lakos­ság ellen a hadászati légierő egy bombázója a „hasznos terhelésé-, nek” megfelelő atom-, vegyi vagy baktériumfegyvert vet be, az atomfegyver 30, a vegyi fegy­ver 60, míg a baktériumfegyver akár 100.000 négyzetkilométer­nyi területen okozhat végzetes pusztítást. Később olyan familiáris össze­hasonlítás is megjelent, hogy „két korsó baktérium” 5 tonna idegbénító gázzal vagy 100 ton­na ciánkálival „egyenértékű”. Századunkban a vegyi fegyve­rek többsége mesterségesen elő­állított, kis molekulájú vegyüle- teket hasznosít, a toxinfegyve- rekben viszont a természetben előforduló vegyületeket használ­nak, amelyek a vírusoktól vagy baktériumoktól eltérően élette­len anyagok, nem képesek sza­porodásra. A toxinfegyverek alapanyagát baktériumokból, Márpedig, ha a mágneses módszerrel navigáló autó transz­formátorállomás vagy metróvo­nalak közelébe ért, a vezető köny- nyen eltévedt. Az elmúlt évtized, a műszerek hőskora nem is volt másra jó, mint hogy meggyőzze a fogyasztókat, eiőbb-utóbb elké­szül a valóban használható mű­szer is — mondják a japán mér­nökök, akik a kilencvenes évek elején a Föld mágnesességére ér­zéketlen üvegszálakkal, majd a rádiójeleket felfogó rendszerrel próbálkoztak. A Pioneer elektronikai cég dolgozta ki a Nissan és a Mitsu­bishi típusokba beépített mű­szert, amely 15 amerikai katonai műhold segítségével tájékozó­dik. Garantálják a gyártók, hogy a rádiójelek vételével a kocsi sa­ját helyét harmincméteres hiba­határon belül tudja megállapíta­ni, ám elismerik, hogy még a mű­holdas autónavigálás sem töké­letes: alagútban például, ahol nem foghatók a rádióhullámok, csődöt mond a műszer. Jobb híján e technika alapján dolgoznak ki most egyre többet tudó „fedélzeti számítógépe­ket”, amelyek tévéképernyőn jelzik ki a vezetőnek az utakat, jelölve a fontosabb épületeket, rendőrséget, iskolákat, metró- és növényi és állati szervezetekből különítik el, de egyre több a szin­tetikus előállítási lehetőség is. A biológiai fegyverek legvaló­színűbb „célszerve” a tüdő, amely aerosolok vagy mikrokap- szulálc segítségével támadható. Ezek repülőgépekről permetez­ve, vagy gránátok és bombák ré­vén kerülnek az ellenség térfelé­re. A biológiai fegyverekkel vég­rehajtott tamadas sokkal nehe­zebben észlelhető, mint a vegyi fegyverek bevetése, mivel kisebb mennyiségekről, változatosabb hatásról es sokszor késleltetett mechanizmusokról van szó. A géntechnika és a biotechno­lógia egyéb módszerei hatalmas lehetősegeket nyitottak meg a biológiai hadviselés előtt, ma már szinte „méretre” lehet gyár­tani kórokozó mikroorganizmu­sokat, és itt is elképzelhetők bi­náris harcanyagok: például olyan kettéválasztott protein, amelynek két eleme külön-kü- lön nem toxikus, külön előállít­ható, és csak harci alkalmazás­kor kerül egyesítésre. Természetesen ebben az arze­nálban is fennáll egy „örökzöld” leszerelési és ellenőrzési problé­ma: a támadó és védelmi bioló­giai fegyverek megkülönbözte­tésének szándékosan is fokozott nehézsége. Csökkenti viszont a biológiai hadviselési eszközök alkalmazásának valószínűségét, hogy igencsak kétélű fegyverről van szó, amely békeidőben első­sorban előállítójára veszélyes, hadszíntéri bevetése pedig terü­letileg aligha behatárolható. Mi­ként a vegyi fegyverek, úgy a kór­okozó mikroorganizmusok sem tesznek különbséget barát és el­lenség között, ha egyszer szét­szóródnak a levegőben, elég, ha megfordul a szél, és máris vissza­szállnak a feladóhoz.,. buszállomásokat. Van olyan „navigáló kompakt diszk”, amely a szállodákról vagy az el­érendő cél közelében levő autó­parkolókról, a közlekedési du­gókról is tájékoztatja a veze­tőt. Japánban most olyan infor­mációs rendszer kiépítésén mun­kálkodnak, amely rengeteg álla­mi hivatal és magáncég adatai alapján nyújt tájékoztatást, így többek között jelzi, mely utakat zártak le építkezés miatt, vagy melyek azok az autópályák, amelyeket felfagyás vagy köd miatt nem ajánlatos használni. E mobil közlekedési információs szolgáltatást a legkésőbb a jövő év márciusában vezetik be Ja­pánban, és a Nissan már meg is kezdte a vevőberendezések el­adását. E mindentudó rendszeren is van azonban javítani való. Nem érzékeli ugyanis a vezetők szán­dékait, így előfordul, hogy az ajánlott utakra terelődik át a for­galom, és ott keletkezik emiatt közlekedési dugó. A Sumitomo eletronikai vállalatnál már dol­goznak amerikai ötlet alapján az újabb műszeren, amely az autók tömeges mozgását érzékelve na­vigálja a megfelelő irányba a ko­csikat. Ábrahám is sört ivott... Mindent megtudhattak a látogatók a sörről azon a kiállításon, amely a közelmúltban volt látható a linzi városi múzeumban. Kereken 3000 tárgy muta­tott be ezen az egyedülálló kiállításon mindent a sörkultusz öt évezredéről. Sört már az ószövetségi időkben is ittak, azokban a napokban is, amikor Ábrahám az Úr városából Galileába költözött — ír­ja a sörkultusz történetéről a Mannheimer Morgen című lap. A sumérok és a babiloniak több istene őr­ködött a serfőzésen, s egyikük, Ninurta, egy fiata­labb isten különösen nagy tiszteletnek örvendett: az ő itala a sumérok legendái szerint erősítette a fér­fipotenciát, és termékenységet ígért az asszonyok­nak. A babiloni sör édeskés lehetett, mert a komló még hiányzott abban az időben. Az ital árával nem lehetett visszaélni. Hammurabi kőbe vésett kóde­xe, amelyet a király Krisztus előtt 1700-ban adott ki, az alábbi paragrafust tartalmazza: „Ha egy korcsmárosnő a sör arát a gabona árához képest na­gyon felemeli, a bizonyítási eljárás után vízbe kell őt fojtani”. Az egyiptomiak is főzték az árpalét, de ők sáf­ránnyal, ánizzsal is fűszerezték az italt. Egy hátra­maradt dal szövegében ez áll a részegségről: „Korcsmáról korcsmára jársz, kileheled a sörsza­got, s ezzel megsérted barátaidat, és gyakran még a háziasszonyt is.” Krisztus előtt 1250-ben II. Ram­szesz korlátozni akarta a mértéktelen sörfogyasz­tást, s maga járt elöl jó példával. így őt tekinthetjük az első antialkoholistának. Arról nem tudunk, hogy eredményes volt-e példamutatása. Más népek, mint a trakok, a szkíták és a frigiaiak egzotikus sör­fajtákat állítottak elő kukoricából, rizsből, zabból és kölesből. A görögök és a rómaiak viszont bor­ivók voltak, úgyhogy az idősebb Plinius, a termé­szettudós, csodálkozását fejezte ki a szomszédos országok szokásai miatt: „A Nyugat népei gaboná­ból készítenek italt. Még azt is megtanulták, hogyan kell a vizet részegítővé varázsolni?’ Tacitus Germa­nia című művében beszámolt a barbárok ivási szo­kásairól: „Náluk nem szégyen a nappalt és az éjsza­kát átitalozni. A germánok árpából vagy búzából állítanak elő egyfajta kotyvalékot, amely erjesztés után sörré változik.” Jóval azelőtt, hogy a városokban serfőzdék léte­sültek volna, már a kolostorok kádjaiban szerzete­sek és apácák első ízben adtak hozzá az italhoz komlót, s ezzel elkészítették azt a kesernyés és még­is frissítő italt, amely hamarosan nagy népszerűség­re tett szert. 1516-ban adta ki a Bajorországban uralkodó két fivér, IV. Vilmos és X. Lajos a Reinhe- itsgebot-ot (tisztasági parancsot), amely kimondta, hogy az ország városaiban és piacainsört csak árpá­ból, komlóból és vízből szabad előámtaíhi. Ez a pa­rancs 1906-ig egész Németországban érvényes volt, s később is megtartották a régebben létesült sörfőzdék. Az Európai Közösségek 1987-ben ki­mondták, hogy ezt az utasítást nem kell megtartani, mert „protekcionista kereskedelmi korlátozásnak” tekintendő. Egy egész nép az alagútban? Autónavigáció

Next

/
Thumbnails
Contents