Heves Megyei Hírlap, 1992. augusztus (3. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-03 / 182. szám
L. U. 3 O 3 O 0 N M . . 0) 3 *■ 1 . ■ ® 0 3 M S pl ■■ n -o « n *>« M <fl ■ N mw Bl 3 3 HÍRLAP, 1992. augusztos 3., hétfő HATVAN ÉS KÖRZETE 5. fi S r! •> > o : cm . CM ) ■ ! 2 I ^ ] .. > • !* i V) \i > (0 ; JC l ‘O : -» I c 0) 0) : ui A család is veszélyben van... A hatvani polgárok népfőiskolájának tapasztalatai Az elmúlt év októberében indult Hatvanban, a Városi Művelődési Központban a helyi polgárok népfőiskolája. Sokaknak egészen újnak tűnhetett a kezdeményezés, hiszen csak a legidősebbek emlékezhetnek rá: valamikor a húszas-harmincas években volt hasonló mozgalom. Aztán évtizedekre kihalt a népfőiskola fogalma, hogy a rendszer- váltást Követően — hazánkban egyre több városban — újjáéledjen. Az első „tanév” tapasztalatairól Matiszlovicsné Horváth Évát, a művelődési központ igazgatóját kérdeztük elsőkent: — A régi, megszokott ismeretterjesztő programok iránt már csappant az érdeklődés, ezért kapcsolódtunk örömmel a Maaz is célja, hogy úgy kovácsolja össze az embereket: kicsit barátokká váljanak, olyan közösséget alkossanak, akik hosszú távon együtt tudnak dolgozni. Még tavaly október előtt Közvélemény- kutatást tartottunk, szülőket hívtunk meg, s az általuk elképzelt, javasolt témákat próbáltuk megvalósítani. Ismerősök, barátok is kapcsolódtak a népfőiskolái programba. Megszületett egy huszonöt-harminc emberből álló közösség, s az ötletek is jöttek szép számmal. Végül is a szülő— gyermek kapcsolatát javító programot, valamint a korszerű és egészséges életmód tárnáját választottuk — e kettőre volt a legnagyobb igény. — Tudomásunk szerint közéleti sorozatot is terveztek... — Sajnos, ez pénz hiányában abba kellett, hogy maradjon. Beadtunk egy pályázatot a Magyar Népfőiskolái Társasághoz: 160 ezer forintot kaptunk. Ebből két tudtunk biztosítani. 'sztől azonban folytatjuk e témát, ugyanis egyik képviselőnk megkeresett minket, s maximális támogatást ajánlott. Azonkívül reméljük, az ónkormányzattól is kapunk némi segítséget. Mivel pályáztunk a Művelődési Minisztériumnál is, a régiek mellett új népfőiskolái közösségeket szeretnénk indítani. A vállalkozók előadás-sorozata már biztos, s úgy tűnik, szervezünk szociális népfőiskolát. Van még egy harmadik elképzelésünk, a gazdaasz- szonyképzo. Ennek jövője egyelőre bizonytalan: a nyolcszáz órás programterv igen költséges, s még nincs meg az anyagi háttere. — A szülő—gyermek kapcsolatátjavító program milyen témákat ölelt fel? Pintér Tihornécsoportvezető, a nevelési tanácsadó pedagógusa: — Foglalkoztunk az önismeret fontosságával, a társadalmi készségfejlesztéssel, a társas érintkezéssel, önmagunk és a közösség menedzselésével, az érzelmekkel, mint cselekvéseink egyik irányítójával. A program az óvodáskortól a serdülőig valamennyit átfogta, s ízelítőt kaptak a hallgatók a Gordon-módszerből. Ennek teljes megismertetését szeptembertől tervezzük. A legfontosabb téma maga a család volt. — Milyen szerepe van ebben a zilált társadalomban a családnak? — Az az igazság, hogy nagyon nagy szerepe lenne. De a tapasztalatok azt mutatják — valameny- nyi szülőtől hallottam —, nem működik a család. Van, ahol dolgoznak reggeltől estig, rohan mindenki a pénz után, a gyerekeket elhanyagolják. A másik változat: a szülök munkanélküliek, s folyik a csatározás, miért nincs munka, miért nincs pénz. Ezt ugyanúgy megsínylik a gyere— Egyáltalán, segíthet valamit egy ilyen népfőiskolái programsorozat? — Feltétlenül. Ezt igazolták tavaly októbertől a találkozók. Kialakult egy állandó közösség, amelyhez egy-egy alkalommal többen is csatlakoztak. Nagyon sok probléma jött felszínre, s azzal, hogy beszéltünk róla, egy lépéssel közelebb jutottunk a megoldáshoz. Föltettek egy-egy kérdést, s érdekes, hogy aztán már a hallgatók vitatkoztak egymással — sokszor két-három órán át. Már maga a „kibeszélés” is jelentett némi pszichológiai segítséget, valamennyire enyhet nyújtott. A módszerek fokozatos megismerésével pedig nagyban változott a szülök magatartás- módja, a gyerekkel való kommunikációja. S itt vetődött fel a Gordon-metódus: valamennyi résztvevő szorgalmazta, hogy a jövőben ezt meg kell próbálni. — A reform-életmód manapság nagyon divatos téma, csak épp a társadalmi-gazdasági háttér hiányzik a megvalósításhoz. Hozott-e valami kézzelfogható eredményt ez a kurzus? Zsitvay Katalin csoportvezető, a városi kórház egészségnevelője: — Igen, s elsősorban azért, mert a népfőiskolái keretek között arra biztattuk a hallgatókat: csak otthon, a családban alkalmazzák, amit itt megtanultak. Ugyanis átestünk a ló túlsó oldalára. Egyre-másra szervezik a természetgyógyász-tanfolyamokat, s hiányos tudással, félművelten elkezdenek „gyógyítani” az emberek. Mi a természetes élet- és gyógymódrendszernek tizenöt területével foglalkozunk — még szeptemberben is. Csakis sajat, otthoni hasznosításra. Hogy mondjuk, ne rögtön a fájdalomcsillapító tablettához nyúljon a család valamelyik tagja. Segíthet a gyógynövény, a masszázs is. A korszerű táplálkozást valóban nehéz napjainkban követni — már csak anyagi okok miatt is, no és sokszor idő hiányában. De a leleményességet, az olcsót, a gyorsat meg lehet tanulni. S a tapasztalatok azt mutatják, hogy igénylik ezeket a tárnákat, hiszen az ősszel folytatódó előadás-sorozatra is vannak érdeklődők. Mikes Márta Hatvani mustra A lengyelpiac és az „ő varázsa” Ventillátorok forognak, légkondicionáló berendezések hűsítenek az elegáns, tágas üzletekben. A kereskedők udvariasak és szolgálatkészek. Minden filléres darabról részletes felvilágosítást adnak, és megköszönik a vásárlást. Tehetik, ráérnek, hiszen a forgalom elenyésző. Vonatkozik ez minden — egykori állami kézben lévő, s mara privatizált — áruházra, boltra, legyen az műszaki kereskedés, runabutik vagy élelmiszer-kereskedés. Kevés a vevő, s elenyésző az áru- és pénzforgás az ünnepek előtti, s a hétvégi beszerzőnapokon is. Hiába minden ajánlat, árleszállítás, alkalmi kedvezmény. S hiába az üzletvezetők meggyőző érvelése is: hogy tudniillik itt és itt garanciát vállalnak az áruért, tisztességes körülmények között szolgálják ki a vevőt. Mondják, meet semmi nem kíméli meg a magyar vállalkozókat sújtó terhektől, adótól, társadalombiztosítástól, s egyéb kiadásoktól. Ők megfoghatók, szankcionálhatók, icöny- nyen tönkretehetők. Érdekeiket nem védi senki hathatósan, félig- meddig kiszolgáltatott helyzetben vannak, így aztán rákényszerülnek kisebb-nagyobb, csalásokra, hazugságokra is. így van ez hosszú évek óta. A magánszektor sokat remélt a rendszerváltástól. Vállalkozásbarát gazdasági környezetet, adóengedményt, szándékuk és érdekeikfelismerését s támogatását. Bíztak ebben, hiszen olyan szépen hangzott a szlogen: a vállalkozó középréteg huzza ki az ország sárba süllyedt szekerét, s ő teremti meg a kilábalás feltételeit is. A magánszektor ezt komolyan gondolta, s azt is, hogy ehhez a feladathoz pártfogót talál a kormányzatban. Mára bizonyossá vált: nem talált. Az induló vállalkozások nemhogy adókedvezményt, de még elviselhető kamatozású hiteleket sem kaptak, vagy legalábbis nem jutottak hozzá ilyen-olyan lobbyk miatt. Mára ott tartunk, hogy kereskedőink, iparosaink mar azzal is beérnék, ha akadna valaki széles e hazában, aki képes volna feltokra is, akiknek bizony jól jön a heí lypénzekből befolyó összeg. S míg reneszánszát éli az össznépi egymásra mutogatás, vállal- ‘ink tisztességes pi nyezetről álmodoznak számolni az évek óta itt tanyázó, .................................ein közismertebb nevén a lengyelpiillegális kereskedelmet, portyázó közismer acokat. De ez egyelőre úgy tűnik, lehetetlen. A rendőrség arra hivatkozik, hogy az ő hatáskörébe csupán az útiokmányok ellenőrzése tartozik, s a felelősség elsősorban a vámhivatalokat terheli, akik átengedik a csempészárut. Mutogatnak az önkormányzakozóink_tisztességes piaci kör- az eljövendő világkiállítás — egyelőre — túlontúl sötét árnyékában. A honi polgár pedig napról napra elindul a lengyelpiacra a „nagy zsákmány” reményében. Őt nem érdeklik a nagy összefüggések, s azt sem veszi észre, hogy húzzák ki hosszú távon a lába alól a talajt. A lényeg az, hogy a gatyát, a szeszes italt, a cigarettát lényegesn olcsóbban veheti meg, mint máshol. S az már végképp mellékes, hogy mindezt porban, koszban, 30 fokos hőségben, megalázó tülekedés közepette teszi. Ezen írás legfontosabb tanulsága magyar kereskedőinknek jelen idő szerint talán az lehetne: a légkondicionáló berendezések csupán az áramot emésztik, s a költségeket növelik. S ha mindez a vevőért van, kapcsolják ki nyugodtan a készülékeket, és főjenek meg a saját levükben. A többit majd meglátjuk a dicsőséges magyar expón! Barta Katalin Szorgos kezek dolgozzák fel a termést Futószalagon a zöldfélék A Hatvani Konzervgyár Kft.- ben folyamatosan dolgozzák fel a beérkezett zöldféléket. Jelenleg naponta 40-50 tonna zöldbab, s 15-20 tonnányi uborka kerül üvegekbe. A beérkezést követően mossák, szeletelik, majd előfőzik a zöldségeket. Az üveges konzervek mellett párhuzamosan folyik a közkedvelt dobozos ivólevek gyártása is. A termékek java része a belföldi piacra kerül, egy hányadát pedig a nyugat-európai országokban értékesítik majd. A gépsorok végén üvegekbe kerül a zöldség Laboratóriumban ellenőrzik a minőséget (Fotó: Perl Márton) Lőrinciben történik Lőrinciben a város képviselő-testületének korábban hozott határozatai immáron a végrehajtás stádiumában vannak. Ennek egyik le-------L r-'— e zen a részen hamarosan elkészítik az útpadkákat is. A testület döntése értelmében a régi temetőt emlékparkká alakítják át, jelenleg a területet közmunkások takarítják. Az oktatási intézményekben az utolsó simításokat végzik a szakemberek. Korszerűsítették a Rákóczi úti általános iskola fűtését,, a zeneiskola pedig három új tanteremmel bővül szeptemberig. Örvendetes hír a lőrincieknek is, hogy a közelmúltban adták át Apcon azt a szeméttelepet, amely 10-15 évig megoldja a környező települések hulladékelhelyezési gondjait. Ennek köszönhetően augusztus elsejétől bezár a petőfibányai lerakóhely, ahová ettől az idő- pontttól kezdve tilos szemetet szállítani. Bár a helyi képviselő-testület előreláthatólag augusztus végéig nem ülésezik, a bizottságokban változatlanul folyik a munka. A kulturális és sportbizottság legutóbbi ülésén állást foglaltak az Elektromos SE pénzügyi támogatása mellett, s arról is határoztak, hogy a várost benevezik a megyei önkormányzat szeptember 12-én esedékes sportnapjára. Szó esett egyebek mellett a „Lőrinci Kultúrájáért és Sportjáért” elnevezésű alapítvány szempontjairól is. Mivel a városban is napirenden van a termőföldek visszaigénylése, ezért az érintettek a napokban fórumot szerveztek, melyen a törvény végrehajtásáról tájékozódhattak az érdeklődők. Sok hatvani nem tud róla, hogy számos filmművészeti alkotás örökíti meg a város műemlékeit, középületeit, illetve kötődik a település lakóinak életéhez. Például 1928 júniusában Székely János: Magyar Rapszódia (Ungarische Rhapsodie) című játékfilmjéhez készített felvételeket a berlini Ufa-gyár, a barokk kastélyban és az „Emma-majorban”. A német némafilm éjjeli felvételeit a kastély termeiben és parkjában vették fel, az említett majorban pedig egy mozgalmas aratóünnepélyt örökítettek meg. A film cselekménye dióhéjban: Thuróczy hadnagyszerelmes Marikába, a jószágigazgató lányába. A kastélyba vendégek érkézHatvan és a film nek: a generális és szép felesége, Kamilla. Az asszony magába bolondítja a cigány- prímást, Thuróczy pedig a parkban találkozik Marikával, könyörög, legyen az övé. Marika elutasítja Thuróczyt, aki bánatában mulatni megy. Az aratóünnepélyen megismerkedik Kamillával, intim viszony alakul ki közöttük. A féltékeny cigányprímás telefonál a generálisnak, aki tajtékoz- va rohan a kastélyba. A szemközt levő házból figyel Marika. Elkeseredését legyőzi a szerelem, és rohan a hadnagy megmentésére, amikor látja, hogy a generális megérkezett. Sikerül kimenteni Thuróczyt a szorult helyzetéből, elbújnak egy üres szobába. Édesapja megveri Marikát, akit Thuróczy gyengéden felemel, bevallja, hogy csak őt szereti, és lemond a rangjáról, csak hogy Marikát elvehesse. Hoffmann filmrendező — egy kis kövér, mosolygó ember — egy-egy jelenetet húszszor is eljátszatott. A szövegkönyvíró Székely János Hatvány Lajos sorsára jutott, ő is Bécsbe emigrált (majd a hitlerizmus hatalomra jutása után Hollywoodban telepedett le). Ő írta az egyik első hangosfilmet Európában: Vasárnap délután (Melodie des Herzens). A Magyar Rapszódiát egyébként 1954-1 bol forgatták a nyugat János mindkét filmjében szerepelt a német színész, Willy Fritsch.) Az 1928-as film- forgatásnál jelen volt a házigazda Hat- vany-csaJád, dr. Szinnyei Merse Jenő, és aps-ben hangosfilmként úi- gatnémetek. (Székely több száz kíváncsi hatvani — köztük a magyar mozivilág helyi képviselői: Kosztrony Lajos, Nagy Károly és id. Demény-Dittel Lajos, az Apolló mozigépészei. 1947-ben a Hatvanhoz tartozó nagygombosi barokk major területén készítették az Ének a búzamezőkről című film külső felvételeit. A filmet Szőts István rendezte, a forgatókönyvet Balázs Béla írta, Móra Ferenc azonos című műve alapján. (A film egyik fővonala a helybeli magyar paraszt és az I. világháborús hadifogoly orosz paraszt egymásra találása, kibontakozó barátságának története.) A film zenéjét Polgár Tibor szerezte. A díszleteket Varga Mátyás tervezte. Az operatőrök: Hegyi Barnabás és Makai Árpád. Olyanok szerepeltek benne, mint SzellayAlice, Bánhidi László, Bihari József Görbe János. A forgatásnak hatvani statisztái is voltak. 1967-ben ismét filmet forgattak Hatvanban. A vasútállomáson készültek Sándor Pál Bohóc a falon című játékfilmjének vasúti jelenetei. A filmet rendezte és a forgatókönyvet írta: Sándor Pál. A zenéjét szerezte: Tamássy Zdenkó. Dramaturg: Bíró Zsuzsa. Operatőr: Zsombolyai János. A szerepeket játszották többek között Venczel Vera és a jellegzetes teenager típusú Szabó Gabriella. A játékfilm a Későbbi Balázs Béla-dijas Sándor Pál első nagy műve volt. Élesszemű megfigyelőként, lírai hangvétellel, modern stílusban mutatja be a fiatalok: Kiki és társai problémáit. (A hatvani MÁV-állomás „szocreál” stílusban épült felvételi épülete, az állomás peronjai láthatók a filmben.) 1987-ben készítették a Gulyás testvérek (Gyula és János) a Törvénysértés nélkül (In keeping with the law) című filmszociográfiát, mely megnyerte az az évi filmszemle fődiját. A filmben az 1950-53 között működő hortobágyi munkatáborok egykori deportáltjai visszaemlékezésekben, vallomásokban rekonstruálják a sorsukat, történelmüket. A megszólalt egykori deportáltak között hatvaniak is voltak. A filmet a hatvani filmklubtagok számára külön levetítették az Apolló moziban. Demény-Dittel Lajos Agykontroll — gyerekeknek A Silva Mind Controll International magyarországi szervezete keretében gyermek agy- kontroll-tanfolyamot indít a hatvani Városi Művelődési Központ augusztus 16-tól 19-ig. A Kurzust G. Tarjányi Mária, okleveles agykontroll-gyermekokta- tó tartja. A négynapos kurzus során a résztvevők elsajátíthatják a pozitív gondolkodást, a hatékoaugusztus 1 után négy és ot óra között jelentkezhetnek. Telefonhálózat Szűcsiben Befejezték Szűcsiben a telefonhálózat kiépítését, s elkészült a közr—* c 250 eh kásokba jövő év márciusának végéig kötik be a vonalakat. A községben egyébként elkészültek a négy nyilvános állomás építésével is. Közhasznú tanfolyamok A hatvani Városi Művelődési a központ épülete is. Egyelőre ilőfizeto jelentkezett, s a ladő-tanfolyamot indít. Az érdeklődők augusztus elejétől jelentkezhetnek az intézményben.
