Heves Megyei Hírlap, 1992. augusztus (3. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-24 / 199. szám
Üzen a szerkesztő E. L. Hosszú és tartalmas leveléből idézzük az alábbiakat: „Nincs szándékom levelezőként Önökhöz bejelentkezni, ezért néha bizonyos, nekem nem tetsző dolgok miatt fogok tollat. Persze, mire kész az írás, mérgemnek nagy része is elszáll. Olvastam a Hírlapban (1992.07.17.) a kritikus foglalkoztatási helyzetről. A munkaügyi államtitkár elmondja, hogy év végére 770 ezer lesz a munkanélküliek száma, jövőre elérheti a 900 ezret is. És most tessék megkapaszkodni: „...mindez olyan rövid idő alatt alakult ki, hogy nem volt idő hatékony megoldások kidolgozására.” Erre mit lehet válaszolni? Mostanság olyan divat vallásosnak mutatkozni, így hadd fejezzem be stílszerűen a gondolatsort, hogy annak idején Jézus Krisztus ügy fohászkodott: „Atyám, bocsáss meg nekik, nem tudják, mit cselekszenek!” Jelen esetben is így van valahogy?” És mert az éremnek több oldala van — hányfelé is lehet csiszolni —, folytatja: „...közük, hogy „a lakossági megtakarítások” a 900 milliárdnál tartanak. Most, a technika világában, amikor a nyilvántartások napra, személyre szólóan készek, nem okozna gondot az adatok bontása az alábbiak szerint: ebből: — fizetésből és bérből élők aránya (főben, Ft-ban); — nyugdíjasok aránya. Talán nem rossz gondolat a megjelenítése az arányoknak, és mond is valamit. Vagy csak mondana?” Válasz is, meg folytatása is gondolatainak a mi morfondíro- zásunk: Örülünk annak, hogy egyre többen felveszik annak a párbeszédnek a fonalát, amit az Üzen a szerkesztőben viszonylag hosszú ideje folytattunk. Kétszeresen jó ez az olvasói levél is. Tájékoztat minket arról a lelkiállapotról, nyugtalanságról, ami az állampolgárban mocorog ebben a nem könnyű átmeneti korszakban. A nyilvánosság, az eszmék cseréje, a párbeszéd szelep a feszültségek oldására, ha nem is juttat el a kérdések megoldásáig. Másrészt az olvasóban nemcsak az kelt jó érzést, hogy kibeszélhette, kiönthette a szívét, mérgét, bánatát. Eredménye az is, hogy visszaigazolják gondolatait, észreveszik a jobbító szándékot, és főleg azt, hogy a közösség javára kívánt közreműködni. Most a felvetett gondolatokhoz visszakanyarodva: a kritikus foglalkoztatási helyzettel kapcsolatban. A számok óráról órára változnak, szöknek a magasba, a kérdéskör csaknem kezel- hetetlennek tűnik. Miután demokrácia van, és az emberek kérdeznek, kérdezhetnek, mi sem nyilvánvalóbb, hogy az arra illetékeseknek válaszolniok kell. Nem mindegy, ki, mikor, mit, hogyan és milyen fórum előtt válaszol. A munkaügyi miniszter az egyik legfoglalkoztatottabb ember az országban, annyi irányból húzzák-vonják a kabátja ujját, ilyenkor kénytelen bizonyos feladatokat, tennivalókat, szerepléseket átengedni, átpasszolni, kiosztani másoknak, akik nem szenvednek annyira időhiányban, mint ő. Tőle megszoktuk, hogy mindig konkrét adatokat használ, indokaival nem megy a mellékutcába, nem is akar minket átjáróházba vinni, felelősséggel használja a rendelkezésére álló tudást és információt. Vannak azonban beosztások, amelyek feljogosítják az illetőt, jelen esetben az államtitkárt, hogy ő mondja el, amit a kormány nevében közzé kell tenni. És akkor becsúszhat egy ilyen, őszintének, beismerésnek is tűnő közlés, félszegnek is minősíthető mondatocska, hogy „mindez olyan rövid idő alatt alakult ki, hogy nem volt idő hatékony megoldások kidolgozására.” A miniszter és a kormány — inkább fordítva jó a sorrend, de itt most a szakminiszter felelőssége az erősebb — két éve teszi a dolgát, ismer minden adatot, intézkedik, összhangba hoz, szétválaszt, bizonyos folyamatokat kiemelten ellenőriz, megmozdítja mindenütt azokat a regisztereket, amelyek fölött felelősséggel rendelkezik. Felelősséggel — mondanánk, mert ebben az országban senki más nincs abban a helyzetben, hogy az indítógombot vagy az elzárócsapot a törvényes keretek között kezelje, mint a kormány, a végrehajtó hatalom. Ha ez így van, a folyamatokra időben és hatékonysággal reagálnia kell. Az a magyarázat, hogy „nem volt idő hatékony megoldások kidolgozására”, többszörösen rossz válasz. Mert ugyebár időben felmérhették volna, milyen eszközök állnak a kormány rendelkezésére, időben — az általuk, tehát a szakemberek által kezelt módszerekkel, lehetőségekkel gazdálkodhatott volna, stb. stb. Mi csak a formális logika szabályai szerint folytatjuk az ön megállapítását tapoga- tódzó kérdéseinkkel, mert azt szeretnénk bizonyítani, hogy ilyen mondatot egy államtitkár csak zavarában mondhatott. Mert ha ezt a választ, indokolást elfogadjuk, holnap még megfog- hatatlanabb, irracionálisnak is minősíthető választ kaphatunk arra, hogy a folyamatok áttekintésére és értékelésére miért nem állt a kellő idő rendelkezésre. Mi is az a kellő idő? Mihez viszonyít a munkaügyi államtitkár és mihez a tudós, a szakember vagy az egyszerű, hétköznapi magyar átlag állampolgár, aki állítólag nem is létezik ebben az országban? A Golgotán elhangzó mondatot ide citálni nem tartjuk szerencsésnek, mert ezzel belekeverjük a hit dolgait abba a szférába, ahol állítólag a józan, racionális észnek kell, kellene működnie. Meg aztán az emberek a hit dolgaira érzékenyek is. (Bár a kérdés ilyen kisarkítása azt mutatja, hogy Olvasónk nincs híjával az iróniának! A lakossági megtakarításokat idézőjelbe tette. Jól tette. A lakosságban benne rejtőzködnek a nyugdíjasok és a nyugdíjnélküliek is, a reális folyamatok feltárására pedig ez a lakossági réteg talán legkíváncsibb. Hogyan is zajlik ebben a kétségtelenül sok vitával és még több botránnyal zajló átalakulási időszakban a legújabb tőkefelhalmozás, hogyan tartja kézben a kormány a joghézagokkal is teletűzdelt törvények alapján futó átrendeződéseket, von-e le és milyen következtetéseket mindabból, amit a számok és a szakemberek az asztalára tesznek, kerít-e elég időt és munkát arra, hogy a magyar társadalom nyomor felé haladó része — már jó néhány an igencsak nyomorognak, megalázva emberi méltóságukban — tud-e még levegőt venni, ehet-e, fűthet-e addig, amíg a sejtelmesre méretezett alagútból ki lehet jutni? Miközben ügyeskedők és egyéb hadak kanállal fogyasztják a nyugati valutát? Jó-e és kinek jó, ha egyesek kezében elképesztően rövid idő alatt hatalmas vagyonok találhatók, eredetüket homályban tartva vagy tartatva, senki se kérdezi meg, hány üzletelés volt jogszerű? Erre sincs igazán ésszerű idő? De mi is az ésszerűség manapság? Átmenetben vagyunk, de azért a kérdések égethetnek! 4. HÍRLAP, 1992. augusztus 24., hétfő Legjobb védekezés a támadás! „Ha nem fizetünk, jön a végrehajtó” címmel panaszos levelet közöltünk, amire megérkezett a hivatalos válasz. íme: „Teljességgel még mindig nem értem Kovács úr szándékát, mivel egyrészt elismeri, hogy gyermeke hanyag volt, de fizetni a hanyagságok sorozatáért, azt azért már mégsem. Inkább felszólítja a szülőket, hogy vigyázzanak a Volántól, mert amit tesz, az már rablás. Rablás a Volán részéről, amit tesz, mert az ügy úgy kezdődött, hogy ellenőrzéskor Kovács úr gyermekének nem volt érvényes utazási igazolványa. Ekkor az ellenőr valóban személyi adatok alapján „kötelezvényt”-t írat alá, és egy mellékelt csekket, s tájékoztatást is ad, miszerint 48 órán belül bemutathatja érvényes bérletét. 30 nap áll rendelkezésére, hogy a csekken feltüntetett 618 Ft-ot befizesse, majd ha ezt is elmulasztotta, akkor további 1200 Ft büntetés megfizetésére lesz kötelezve, aki a felsoroltakat nem teljesíti. Ez az összeg valóban sok a 130 Ft-hoz képest, de a tanuló- és nyugdíjasbérletekre nyújtott állami támogatás a kirótt pótdijakra már nem vonatkozik, mivel a (jegy)csalást senki nem hajlandó dotálni! Lehet látni, hogy milyen türelmetlen a szolgáltatást végző Volán, mert 60 napon át várja, hogy megfizessék a menetjegyet és a pótdijat. Ézután küldi a felszólítást, amikor azonnal rablóvá válik, mert az mégiscsak felháborító... Két dologra szeretnék okvetlenül reagálni: 1. Az ellenőr nem tudhatja, hogy kinek van érvényes bérletjegye, melyet odahaza hagyott. Az esetet tehát úgy kell kezelni, mint akinek nincs érvényes jegye. A lehetőséget azonban megadjuk a bemutatásra. Aki ezt nem teszi, annak vagy nincs bérlete, vagy vállalja a következményt. 2. Kérem, hívja fel gyermeke figyelmét, hogy becsületességgel, őszinteséggel és egy kis felelősségérzettel az életben a hasonló konfliktusok elkerülhetővé válnak akkor is, amikor már a felháborodott apuka nem fog gyermeke mögé állva, kiskorúságára hivatkozni. A közel negyedórás (!) telefonbeszélgetésünk után — a levelét alapul véve — úgy látom, amit Ön saját maga számára elfogadhatónak tartott, azt megértette. Viszont én akkor sem értettem, hogy a fenyegetésként felhasznált újságcikk miért segít Önön. Sajnálom, hogy egy áramkimaradás nem tette lehetővé épületes eszmecserénk befejezték bár azt hiszem, ez az Ön merev álláspontján mit sem változtatott volna. Mint minden esetnek, ennek is megvan a tanulsága. Mi a részünkről megtesszük azt — jó értelemben —, amit Kovács úr elmulasztott a szülőktől kérni: valóban egyetértünk azzal, hogy a gyermekek sokszor megfeledkeznek személyes dolgaikról, épp ezért ajánlatos időnként (de legalább bérletváltás időszakában) megkérdezni gyermekünktől, hogy vajon az utazási költségre átadott 130 Ft-ért valóban bérletet váltottak-e. A fentiek után a magam és az Agria Volán részéről a vitát lezártnak tekintem. A továbbiakról annyit, hogy azt a Kovács család tisztességére bízom. Dobor Róbert oszt. vez. Horthy A velem szemben ülő gyulai lakos, a hetvenkét esztendős Szabó Mihály 1338 napot töltött hadifogságban. Alakulatának tagjai 1945. április elsején Bősárkány közelében kapituláltak a nyugat felé előrenyomuló orosz csapatok előtt. Viszontagságos utakon keresztül, Győr-Komá- rom-Budapest-Békéscsaba-Fo- csani érintésével végül Mario- polba szállították, ahol egy lágert létesítettek a hadifoglyok részére. A táborba 4500 magyar és 500 német exkatona került. A magyarok között 47 tiszt volt; köztük Kozma István repülős szakaszvezető, aki hamar baráti viszonyba került a gyulai fogolytárssal. Kozma szakaszvezető közreműködésével ismerte meg Szabó Mihály Kiss Ferenc törzsőrmestert, Horthy István kormányzóhelyettes hajózószerelőjét. Később, bizalmas barátságuk István merénylet áldozata lett eredményeképpen a törzsőrmester elmesélte a nagyobbik Horthy-fiú halálának körülményeivel kapcsolatos, szigorúan titkos emlékét. Az ilovszkojei repülőtér egyik részét a magyar, a másikat a német hadigépek használták. Azon az ominózus napon (1942. augusztus 20-án) Kiss Ferenc törzsőrmester és szerelőtársa éppen az indulás előtti szokásos utolsó apróbb munkálatokat végezték a kormányzóhelyettes úr gépén, amikor odalépett hozzájuk Horthy István, és azt mondta: „Hosszabb útra indulunk, de úgy megyünk el, hogy nem tudjuk, mikor jövünk vissza!” S ezzel ment, hogy elköszönjön a repülőtől pár száz méterre lévő kaszinóban ünneplő magyar tisztektől. A kormányzóhelyettes alig távolodott el, amikor ugyanabból az irányból két német szerelő érkezett, mindketten szerelőládát tartottak kezükben. Tökéletes magyarsággal odaszóltak Kiss Ferencéknek: „Azonnal siessetek a kormányzóhelyettes úr után! Hívat benneteket”. A két magyar elindult Horthy István után. A kaszinóba belepve egy kicsit várakoztak, mert ünnepi beszédet tartott egy tiszt a Horthy-fiú tiszteletére. Befejeztével mindenki felvette pezsgőspoharát. A kormányzóhelyettes, ahogy a szájához emelte a poharat, akkor pillantotta meg a két hajózószerelőjét. Intett nekik. S mivel ő nem üzent értük, visszaE arancsolta őket a repülőgép- ez. Odaérkeztükkor (a nemet szerelők ekkor már kb. száz méterre jártak a Horthy-géptől) átnéztek mindent, de sehol semmi rendelleneset nem találtak. Közben megérkezett Horthy István, aki a történtek hatására megváltoztatta tervét, és úgy döntött, egyedül indul útnak. „Biztos történik velem valami, ezért ti ne repüljetek velem! Ha nem térnék vissza, a látottakról ne szóljatok senkinek, hisz az életetekbe kerülne!” — mondta, majd beszállt a gépbe. A repülő alig távolodott négyöt kilométerre, amikor hirtelen láng csapódott ki belőle, és kezdett lefelé zuhanni. Végül belefúródott a földbe. A tisztek többsége látta a katasztrófát; szinte mindenki azonnal kocsiba ült, hogy induljon a helyszínre. Kiss Ferencék a lehető leggyorsabban letették repülős uniformisukat, és a társak sef ítségével elvegyültek az őrségen. Közben a roncsok közül kiemelték Horthy István kormányzóhelyettes holttestét; viszont a németek rettenetesen keresték a két szerelő hulláját is, mivel ők úgy tudták, hogy a két esetleges tanú is odaveszett. Magyari Barna Horoszkóp augusztus 24-től 30-ig KOS (III.21.-IV.20.) Szerelem: Fájdalmas tapasztalatra tesz szert, ami egész további párkapcsolatára rányomja a bélyegét. Hivatás: Anyagi helyzete nem túl jó. És épp most nem adódik különmunka. Ha kölcsönkérésre kerülne sor, alaposan gondolja meg, kitől kér és mennyit, mert ebből később vita vagy harag lehet. Magánügyeibe ne vonja bele kollégáit, szomszédait. BIKA (IV.21.-V.20.) Szerelem: Az a derű és optimizmus, ami önben mindig ott lobog, ezen a héten nemcsak saját partnerkapcsolatát segíti át a válságon, hanem valamelyik barátján vagy ismerősén is segít. Hivatás: Alaposan felbosszantja magát valami apróságon, de mérgét befelé nyeli, így csak teljesítménye csökken, de az nagyon. Ezzel viszont kivívja főnökei haragját. IKREK (V.21.-VI.21.) Szerelem: Nehezen tudja magát megértetni partnerével, elsősorban azért, mert ő a realitások talaján áll, míg önt elragadta a fantáziája, és légvárakat épít. Hivatás: Aligha akad környezetében valaki, aki többet tudna dolgozni, mint ön. Sokszor egyszerre többfelé koncentrál. Olyankor érzi elemében magát, mikor más már összeesne vagy feladná. VII.22.) Szerelem: Egyre többször kapja magát azon, hogy valakinek a társaságára vágyik. Ez a valaki ott él a közelében; és attól sem riad yissza, hogy ő már házasságban vagy tartós kapcsolatban el. Hivatás: Elsősorban az olyan munkakörben érzi magát elemében, ahol máson segíthet. Ott most jelentős sikerre számíthat. Az erkölcsi elismerést örömmel (VII.23.-VIII.23.) Szerelem: Nehéz helyzetbe kerül: állandó partnerével ki- tiűlőben van a kapcsolata, így most fogékonyabb minden bókra, jó szóra, amit idegentől kap. Úgy érzi, megfullad, ha nem vaítoztat, vagy legalábbis nem lazít a köteléken. Hivatás: Az egyhangú hétköznapokat pénteken váratlan esemény zavarja meg. Ez jelent jót. (VIII.24.-IX.23.) Szerelem: Kötekedő kedvében olyasmit mond, amivel megbántja partnerét; s néhány napig mindketten durcás hallgatásba burkolóznak. Hivatás: Jól alakulnak az ügyei, emiatt egy kicsit fejébe szállhat a dicsőség, környezete joggal tartja nagyképű- nek, és nem segítenek munkatársai, ha majd rászorul. A váratlanul kapott pénzt meggondolatlanul költi. T elefon-Horoszkóp magyar nyelven! Tudj meg többet a jövődről! Ez a saját eheti horoszkópod. /» Hívd fel ezt a számot! Tárcsázd előbb a ^☆^00/140049076 + számot és utána folytatólag a saját csillagjegyed számát 31 Kos 32 Bika 33 Ikrek B 34 Rák 37 Mérleg n 40 Bak 41 Vízöntő 48 Halak Pfl < & 35 Oroszlán 36 Szűz 38 Skorpió 39 Nyilas g 1» ■< £ * A telefonhívás ára percenként: 180 Ft MÉRLEG (IX.24.-X.23.) Szerelem: Ügy érzi, ami most történik önnel, azt már egyszer átélte. Az is lehet, hogy valakivel ösz- szefut, aki régen nagyon fontos szerepet játszott az életében. Hivatás: Szívesen segít a gyengébbeknek, önként vállal rangján aluli feladatot is, de ha úgy érzi, ezt elvárják vagy követelik öntől, azonnal visszavonul. SKORPIÓ (X.24.-XI.22.) Szerelem: Boldog és elégedett. Élvezi a sikert, vagy azt, hogy most minden zökkenőmentesen megy a maga útján. Hivatás: Meg kell barátkoznia azzal a ténynyel, hogy van, aki kevesebb erőfeszítéssel sokkal hamarabb célba ér. Hiába irigyli az ilyen sikert, ön erre igényessége miatt úgyis képtelen volna. A legkritikusab- ban önmagával szemben lép fel. <8 NYILAS (XI.23.-XII.21.) Szerelem: Kedveznek önnek a csilla- I» J gok. Ki sem Y\ / | j gondolja, mit \s szeretne, s máris teljesül. Legyen kicsit önző, s használja ki a sors kínálta kellemes napok minden örömét. Hivatás: A munkában nem olyan sikeres, mint a szerelemben, de hát nem is igen jut most ideje a komolyabb erőfeszítést igénylő feladatokra. A lazítás lehetőségeit keresi. munkatársaihoz, mert szüksége lesz rájuk. Ötleteit felettesei nem mindig fogadják el, de ez nem jelenti azt, hogy elégedetlenek önnel. HALAK (II.21.-III.20.) Szerelem: Szívügyekben komoly döntés előtt áll. Hiába fél a szakítástól, előbb- utóbb bekövetkezik. És ez a hét a fájdalom- mentes válásnak kedvez, ha van elég ereje kimondani a végső szót. Hivatás: Nem az a fontos, hogy mások mit mondanak önről, hanem az, hogy a munkájában örömét lelje, es lelkiismerete nyugodt legyen. Akkor csodákra képes!
