Heves Megyei Hírlap, 1992. augusztus (3. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-22-23 / 198. szám

HÍRLAP, 1992. augusztus 22—23., szombat—vasárnap EGER ÉS KÖRZETE 5. A modern tánc művésze Ildikó nem hagyja magukra tanítványait — Minden ellenkező híreszte­léssel szemben Egerben igenis lé­tezik moderntánc-oktatás! — je­lenti ki határozottan beszélgeté­sünk kezdetén Bóta Ildikó. A kifakadás a maga nemében tulajdonképpen szolid válasz egy korábbi, a sajtóban is napvilágot látott nyilatkozatra. Ám szó sincs a természetes indulat mö­gött valamiféle haragról, sokkal inkább a műfaj szeretetéről. Nemkülönben pedig az iránta mutatott alázatról, arról a fele­lősségről, hogy Heves megyé­ben is minél szelesebb körben is­merhessék és gyakorolhassák a mozgásművészeteknek ezen ágát. Jogos a megjegyzés azért is, mert niszen Ildikó igazán szívén viseli tanítványainak a sorsát. Gondolják csak el, hét esztendeje minden áldott hét végén ide, Bóta Ildikó hét éve minden hét végén hazajár, hogy modern táncra tanítsa a fiatalokat Egerbe utazik a fővárosból, ahol él, hogy újabb és újabb lépésekre, figurákra nevelje, szoktassa tan­folyamának lelkes résztvevőit a Megyei Művelődési Központ­ban! Mindezt az igen élénk, ki­lenc hónapos kisfiú, Bence mel­lett is vállalja. Ez az áldozatkész­ség és céltudatosság jiedig —------- —; - kultúrára pénzt a n is jelenleg meglévő lehetőségeknél. az Angolkisasszonyoknak A zökkenőmentes tanévkez­dés érdekében a Sancta Maria Leánygimnázium használatába adta a város az egykori iskolaé­pületek azon helyiségeit, melye­ket a Szilágyi Erzsébet Gimnázi­um használt. A rend az épületre tulajdonjogot csak abban az esetben nyer, ha a kártalanítási keretből az érc- és ásványbánya irodaházának megvételéhez igé­nyelt 78 millió 750 ezer forintot a polgármesteri hivatalhoz át­utalja. Bábosoknak A Megyei Művelődési Köz­pont bábjáték-vezetői tanfolya­mot hirdet szeptembertől. A kurzus C-kategóriás működési engedély megszerzésére ad lehe­tőséget. A szakmai vezetők or­szágosan elismert szakemberek: Tömöry Márta, Szentirmai László. A foglalkozásokat nyári táborral zárják. Bővebb felvilá­gosítás az MMK-ban: a 11-954­Hogy ki ií — Tánc- és pantomimművész — mutatkozik be az érdeklődő­nek. — Ebben a városban szület­tem, nevelkedtem, szüleim, a ro­konaim ma is itt élnek. — Elég ritka, Egerben egye­nesen szokatlan a hivatása. Ho­gyan került közelebbi kapcsolat­ba a tánccal, a pantomimmel?— adódik önkéntelenül is a követ­kező kérdés. — A zene, a harmonikus mozgás mindig is vonzott. E mű­fajok bázisa Budapesten van, és én 1981-ben oda kerültem kö­zépiskolába. Ott kezdtem foglal­kozni először a pantomimmel. Aztán hét éven keresztül dolgoz­tam mozgásszínházi kísérletek­ben, ezzel párhuzamosan artistaképzőbe jártam. Id< ben tanulója voltam a Kreatív és a Vajdahunyad Mozgásstűdió- nak. Később az Egyesült Álla­mokban részt vehettem a mo­dern tánc évközi kurzusain is. Természetesen a saját pénze­men. Hivatásos vagyok, igazolja az Országos Filharmóniánál tett sikeres vizsgám is. — Már többször is szóba ke­rült a kifejezés: modern tánc. Mit takar az elnevezés? — A közhiedelemmel ellen­tétben, először is nem jelzős szerkezet, hanem tulajdonnév! Pontos műfaji meghatározás! Összemosódnak ugyanis bizo­nyos stílusok, műfajok manap­ság, ez jelenthet gondot az értel­mezésben. A modern tánc tehát nem show-jellegű, hanem ugyanolyan színházi igényű mozgásművészet, mint a balett. Ugyanúgy kifejezője valamilyen mondanivalónak. Am a klasszi­kus balettől eltérően ennek a fontos tartalomnak a test, a vég­tagok mellett a törzs is a fő hor­dozója, a modern táncművész az egész testét, minden porcikáját változatosán használja. Ildikót persze, az e művésze­tért rajongók már fellépéseken is sokszor láthatták. — A Bolero és a Berger együt­tessel jó néhányszor szerepeltem a megyében — emlékezik pályá­jának fontos állomásaira. — De sikereket arattunk, mondhatom így, a fővárosban a Budai Viga­dóban, a Szkéné Színházban, il­letve külföldön Jénában, Stutt­gartban, Barcelonában is. A Bo­lero után következett négy év Berger Gyula modern tánc­együttesében, amely az egyetlen ilyen az országban. — Az egri oktatás mikor kez­dődött? — Heves megye-szerte keres­tek 1986-ban hozzáértő oktatót, akkor „jazz-balettezni” akart szinte mindenki. így idézőjele­sen, mert amit jazz-balettnek hisznek, az nem az. Jazz-tánc és modern tánc van... Kezdetben a tanfolyam meghirdetése után előbb egy, maja négy csoporttal foglalkoztam. A lemorzsolódá­sokat követően általában 15-20 fiatal maradt végig. Most stabil húsz emberem van az MMK stú­diójában, Eger mellett Kálból, Ostorosról, Bátorból. Az elmúlt években a megye számos településén tartottak előadást, gyakran meghívták őket középiskolai rendezvé­nyekre is. Kétszer vettek részt Budapesten fesztiválon. Mind­ezért persze, maguk is sokat ál­doztak, ahogy Ildikó beszél róla: — A létezésünkhöz az is hoz­zájárult, hogy a tanfolyam diján túl a táncosok maguk fizették a kellékeket, s ha vendégszerep­lésre utaztunk, az útiköltséget is. Igaz, a művelődési központ min­dig is ingyen adta a termet, mel­léjepedig a technikai jellegű se­gítséget. Az is tény viszont, hogy napja­inkban mind nagyobbak a költ­ségek. Érthető hat, hogy — mint oly sok más — ez a művészeti ág is támgatásra szorul. — Á Magyar Hitelbank mű­velődési és a Szerencsejáték Alap kulturális alapítványából pályázunk a koreográfia megal­kotásához és betanításához szükséges díjra, jelmeztervezés­re, jelmezekre, kellék beszerzé­sére. Megfelelő szponzor nélkül ugyanis ma már egyre nehezebb. Emellett segítségért fordultam a megyei és az egri önkormányzat­hoz is. Annak reményében, hogy a pályázatok kedvező elbírálásban részesülnek, folytatják Ildikóék a munkát. Társalgásunknak is az vet véget, hogy szüleinek lakásá­ra jöttek el tanítványok, megbe­szelni a folytatást. Igyekezetük­ről, elszántságukról értesülve — a sikeres múlt ismeretében —, re­mélhetően az önkormányzat is a maga méltó helyén érdemesíti és segíti tevékenységüket. Szalay Zoltán Drozsnyik István: Falragaszok E§y kultúrsöröző képei A Kopcsik cukrászda után most a frissen megnyitott egri Kaiser söröző is arra vállalko­zott, hogy helyet ad falain a kortárs képzőmű­vészetnek. A modern alkotások bizonnyal szépen illeszkednek majd a Fehér László által tervezett és példás gonddal megvalósított „posztmodem” enteriőrhöz, a miskolci Drozsnyik István festményei legalábbis ezt igazolják. A negyvenegy éves, grafikával, festészettel, kerámiával, fotózással foglalkozó művész „Falragaszok” című sorozatának nagyméretű festményeit hozta el Egerbe, melyekkel a pla­kátok különféle „rétegeivel” teleragasztott hirdetőoszlopok, tűzfalak dekoratív látványát idézi elénk. A képek szeptember végéig te­kinthetők meg, kinek-kinek egy korsó sör kí­séretében... Megnyitás előtt a város első balettiskolája Tanítványok — 4-től 99 éves korig... U j kezdeményezésről kap­tunk hírt: balettiskola nyílik rövidesen Egerben. Az érdekes­nek ígérkező vállalkozásról a legilletékesebbtől, az intézmény alapítójától, Gyuricza Liliann- tól kértünk információt. — A hír igaz, olyannyira, hogy szeptember elején már el is szeretnénk kezdeni az oktatást — válaszolja a filigrán fiatalasz- szony, egykori RSG-válogatott. — A Törvényház utca 15. alatt bérelek helyiségeket, jelenleg gyors ütemben zajlanak az átala­kítási munkálatok. Az iskola lel­ke a 66 négyzetméteres balett­terem lesz, hajópadlóval, korlát­tal, tükörfallal, napsárga szín­ben, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Mellette természe­tesen épül az öltöző, a tusoló, és még egy pici irodának is jut hely. Az iskola vonzerejét az is növel­heti, hogy mellettünk egy fit- ness-stúdió működik: szoláriu­mokkal, kozmetikával. A büfét közösen üzemeltetjük majd, és remélem, együtt tudunk működ­ni szolgáltatásainkban is. — Hogyan határozta el magát az iskolaalapításra? — Azt hiszem, ez logikusan következett az eddigi pályámból. Évekig művészi tornásztam (sze­rencsére az edző, Kelemen Márta mindig kéznél volt, hiszen ő az édesanyám), majd elmentem a győri színházba táncosnőnek. Később prózai színésznő lettem: öt évadot töltöttem Győrben, kettőt Pécsett. Ezután Svédor­szágba költöztem, „házasság cél­jából”. Ott sikerült bejutnom ta­nárnak egy balettiskolába, és ak­kor határoztam el, hogy valami hasonlót fogok magam is létre­hozni. — Milyen tanfolyamokat hir­detnek majd meg? — Négytől kilencvenkilenc éves korig minden korosztálynak szeretnénk valamit nyújtani. A legkisebbeknek (4-től 6 éves ko­rig) balett-előkészítő alapozást tartunk, hatéves korukban pedig választhatnak majd, hogy a klasz­szikus balettelkíwánnak-e foglal­kozni, vagy a könnyedebb műfaj valamelyik irányzatával, például a jazz-balettel, a diszkótánccal vagy a nehezebb szabadtánccal. Diplomát adni sajnos, nem tu­dunk, de minden évben rende­zünk egy záróvizsgát a színház­ban, ahol a szülők is lemérhetik, mit tanult, mennyire tehetséges a gyermekük. Ezenkívül kapcso­latban állok a budapesti Tánc­képző Intézettel, s így a rátermett növendékeket nagy eséllyel be tudjuk majd juttatni oda. — Kínálnak-e valamit a fel­nőtteknek is? — Természetesen. Lesz majd aerobic, asszonytorna, musical- tánc szteppel kiegészítve, sőt gondolunk majd a férfiakra is, nekik sem árt, ha kisportoltab- bak, karcsúbbak lesznek egy kis mozgástól. — Ön most nem kevés pénzt fektet ebbe a vállalkozásba. Gondolja, hogy rentábilis lesz az első egri balettiskola? — Én hosszú távra tervezek, szeretném, ha 20-30 év múlva is működne az iskolám. Hogy mekkora igény van erre a város­ban, az rövidesen kiderül, hiszen napokon belül meghirdetjük a felvételiket. Természetesen bí­zom a sikerben, hiszen különben bele sem fogtam volna ebbe az egészbe. Már most is úgy látszik, hogy egész nap folyamatosan üzemelhetünk majd: délelőtt a színházi táncpróbáknak adunk otthont, kora délután pantomim­tanfolyam lesz maid, 4-5 óra kö­rül klasszikus balett, ezután pe­dig jazz, aerobic, asszonytorna késő estig. Tervezem azt is, hogy nyaranta speciális kurzusokat, tanfolyamokat, tánctalálkozókat tartunk majd vendégtanárok be­vonásával — de erről majd in­kább tavasszal kérdezzen... (koncz) Fiatalítanak, fejlesztenek a városi kapitányságon es telefonszámon kérhető. Nemzetközi vásár Siegenben Eger — a Várbaráti Körrel és más szervekkel együttműködve — részt vesz szeptember 5-13. között a siegeni nemzetközi vá­sáron és az ahhoz kapcsolódó rendezvényeken. A tartományi vásár színhelyén egri cukrászati napokra kerül sor, és ugyanitt fellép Váradi Lajos és zenekara. Az egriek standján idegenforgal­mi anyagok, népművészeti ter­mékek, videofilmek állnak a kö­zönség rendelkezésére. Földérték után vagyon A képviselő-testület legutób­bi ülésén arról is szavazott, hogy az EVILL Vállalattól a belterü­leti földérték után az önkor­mányzatot megillető vagyon­részt az átalakulás előtt megkö­tött megállapodások alapján váltsa meg az Állami Vagyon­ügynökség. Egyetértettek azzal is, hogy a belterületi földérték után járó tulaj donrész biztosítása ingatlan tulajdonjogának átadá­sával történjen meg. (Folytatás az 1. oldalról) — Melyek a leggyakoribb bűntettek? — Toronymagasan, több mint nyolcvan százalékkal vezetnek a vagyon elleni cselekmények, a lopás, betörés, tolvajlás. A többi jórészt rablás, garázdaság. Ezek száma sem emelkedik szerencsé­re. A rablásokra különösképpen odafigyelünk, és forró nyomon igyekszünk az elkövetők kilétét felfedni. Ez az esetek hatvan szá­zalékában sikerül, ami országos viszonylatban jó arány. — Mit tehet a „civil” polgár értékei védelmében? — Már az nagy eredmény len­ne, ha legalább odafigyelne rá­juk. Sokszor ugyanis a tulajdo­nosok olyan körülményeket te­remtenek, amelyek szinte csábít­ják az elkövetőket. Nyitva ha­gyott gépkocsiajtók, autóban fel­ejtett slusszkulcsok, az ülésen heverő értékes műszaki cikkek és ruhaneműk szinte mágnes­ként vonzzák a tolvajokat. De hasonló a helyzet a családi há­zaknál is: nyitva hagyják az abla­kot, a kaput, hiszen csak egy fél órára ugranak el a boltba. Csak­hogy ez a fél óra bőven elég a be- surranóknak... Az elemi gon­dosságon túl persze még létez­nek eszközök és módszerek, ezekről szívesen adunk felvilá­f osítást itt a kapitányságon, a tiínmegelőzési Alapítvány iro­dájában. — Elég sok kritika éri a rend­őrséget a közterületek rendje mi­att... — Mivel Eger jelentős ide­genforgalmi központ, rengeteg idegen fordul meg (különösen szezonban) a városban. De ki­tesznek magukért a helybeli fia­talok is, főleg hétvégeken, „disz­kónapokon” gyakori a csendhá- borítas, randalírozás. Ahogyan erőnkből telik, nyesegetjük a vadhajtásokat, de be kell valla­nom őszintén, hogy bizony erre a munkára jelenleg kevés embe­rünk áll rendelkezésre. Speciális problémát jelent a maga sajátos világával a lengyelpiac, aminek a jelenlegi állapota nem teszi lehe­tővé a teljes körű ellenőrzést. Ha szervezett bűnözésre utaló jele­ket észlelünk, azonnal közbelé­pünk. így sikerült tavaly kiszorí­tani onnan az „itt a piros, hol a pirost” játszókat, idén pedig a csecsen bűnözőket. Végleges megoldást azonban csak egy rendőri szempontból is ellenő­rizhető új vásártér kialakítása je­lente. — Eléggé riasztó tapasztala­tokat szerezhet az ember az or­szágutakatjárva. Milyen a közle­kedési morál a városban és kör­nyékén ? — Sajnos, azt kell monda­nom, hogy semmivel sem jobb az átlagosnál. Egyre többen van­nak, akik agresszívek, meggon­dolatlanok: még a legelemibb biztonsági követelményekről is megfeledkeznek, és a legszigo­rúbb szabályokat is megszegik. Ennek aztán előbb-utóbb bal­eset a vége. Az elmúlt hét végén tíz balesetünk volt, köztük olyan is, hogy egy fiú menet közben hátramászott a Wartburg kombi­ban, kinyitotta a hátsó ajtót, és kiesett. Élképesztő szülői gon­datlanság kellett ehhez...! Az or­szágos akciókkal összhangban szigorítjuk az ellenőrzéseket, de meg kell mondanom, hogy a rendőrség tud ellenőrizni, bün­tetni, de önmagában ez nem elég a közlekedési morál alakításá­hoz, ehhez társadalmi összefogás kell. Már diákkorban nevelni kellene a gyerekeket, és azt sem tartanám kivihetetlennek, hogy a középiskola végén már szinte mindenkinek meglegyen a jogo­sítványa. Külön probléma az egyre terjedő ittas vezetés, amitől meg a varható súlyos jogi követ­kezmények sem tartanak vissza egyeseket. Pedig egy ilyen része­gen elkövetett gázolást öt évig terjedő szabadságvesztéssel sújt­hat a bíróság... — Említette, hogy kevesen vannak, s gyanítom, hogy a tech­nikán is lehet még itt-ott korsze­rűsíteni. Milyen fejlesztésre van­nak kilátásaik? — Lassú, folyamatos fejlődés­re telik az ország pénztárcájából jelenleg. Ami szemmel látható: fokozatosan lecseréljük az elag­ott Ladákatúj Fordokra. Azon­an ezzel a gépkocsik száma nem nő, pedig erre is nagy szükség lenne, hogy a város minél több pontján ott lehessünk. Ugyan­csak fokozatosan cseréljük le az oldalfegyvereket is nagy tűzere­jű, izraeli Jerikó márkájú revol­verekre, amiket remélem, csak ritkán kell majd használni. Fon­tos lépésnek tartom, hogy elké­szült az informatikai rendsze­rünk első üteme: két központi szerverre húsz terminál dolgozik jelenleg, és így a bűnügyi admi­nisztrációt már teljes egészében számítógépeken lehet bonyolíta­ni. A célunk, hogy a rendszer fo­kozatos bővítésevei a teljes kapi­tánysági papírmunkát elektroni­zálhassuk. Ezeknél is lényege­sebbnek tartom, amit már az ele­jén is említettem: a parancsnoki állomány összekovácsolódott, egységes elvek alapján támasz­tott követelményekkel igyek­szünk a munkát hatékonyabbá tenni. Mindez együtt remélhető­leg oda vezet, hogy a lakosság is elismeri, s növekvő elégedett­séggel figyeli majd a munkánkat — és higgye el, nekem, nekünk ez a legfontosabb... Koncz János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents