Heves Megyei Hírlap, 1992. augusztus (3. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-21 / 197. szám
HÍRLAP, 1992. augusztus 21., péntek PÉTERVÁSÁRA ÉS KÖRZETE 13. Iskola — támogatás nélkül Nagy fába vágta a fejszéjét nemrégiben Hevesaranyos ön- kormányzata. Nyolc és fél millió forintot gazdálkodtak ki saját erőből, s így megvalósulhatott régi vágyuk, egy négy tantermes, kétszintes új iskola. A tanintézményt ma délután 17 órakor adják át ünnepélyes keretek között. A nem mindennapos vállalkozásról, sárról, miképpen lehetséges az, hogy állami támogatás nélkül valósuljon meg egy ilyen elképzelés, a következő területi oldalunkon számolunk majd be. Hatvanadik házassági évforduló Augusztus 13-án volt hatvan esztendeje, hogy a recski Udvarhelyi (Inhoff) Erzsébetét, Pólónkat András házasságot kötöttek. Az eseményt nem övezte nagyobb ünnepség, az idős házaspárt az unokák és a két dédunoka köszöntötte, s ők hívták fel lapunk figyelmét is az eseményre. Segély Nagyvisnydn Minden nagyvisnyói gyermek tizennégy éves korig 2200 forint támogatást kap a helyi önkormányzattól — erről döntött a testület a múlt héten. Akik pedig már túllépik a tizennégy éves kort, s továbbtanulnak, azok szintén megkapják ezt az összeget. Az első fél év költségvetése Az első félévi gazdálkodásról, a költségvetés alakulásáról számolt be a körjegyzőség Szentdomonkoson és Tarnaleleszen kedden. A körjegyzőség harmadik településén, Fedémesen augusztus 24-én ugyanez lesz a napirend. „Feltérképezik” a gázt Mátraderecskén Nem fejeződtek még be Mátraderecskén a gázzal kapcsolatos vizsgálatok. A napokban szerzett információink szerint megtörténik a komplett feltérképezés. A helyi általános iskola és egy budapesti gimnázium tanulói és pedagógusai csaknem ezer lakásban végeznek méréseket az egy éven át tartó vizsgálatok során. A munka már meg is kezdődött, ma elkészülnek a mérésekkel az első négyszázötven lakásban. Négyhetes működés után olvassák majd le a műszereket. A helyhatósági választások óta Nincs jegyző Nagyvisnyón Abban nem egyedülálló Nagyvisnyó, hogy pillanatnyilag nincs jegyző a faluban. Előfordult már a megyében több településen is, hogy lemondott, máshová költözött, szóval valamilyen ok miatt eltávozott az igazgatási szakember. Ilyenkor azonban rendszerint hamar sikerült gondoskodni a „pótlásról”: az érintett önkormányzat pályázatot írt ki, a jelentkezők közül pedig kiválasztották a megfelelő embert, ő lett azután az adott falu jegyzője. Vannak községek, ahol az előbb leírtak még zajlanak, ezért írtuk fentebb, hogy Nagyvisnyó egyedisége nem abban áll, hogy ott éppen nincs jegyző. A különlegességet az jelenti, hogy Nagyvisnyón jegyző nem is volt. Az 1990-es őszi helyhatósági választások óta keresik, keresnék az alkalmas szakembert, kiírtak, újságokban megjelentettek nem egy pályázatot, s érdeklődtek is néhányan, benyújtották a pályázati anyagot, ám azok eleddig nem voltak megfelelők, az önkormányzat nem fogadta el a jelentkezéseket. A helyzet következtében nem kis többletmunka hárul a polgármesterre, illetve a hivatal dolgozóira: el kell látniuk a jegyzői tevékenységet, ami pedig egyébiránt meglehetősen szerteágazó, kezdve mondjuk az építési engedélyektől, egészen az útlevélügyekig. A pályázat ma is érvényes, egy példánya ott függ a polgármesteri hivatal hirdetőtábláján, ha más helyről nem is, hát onnan megtudhatja mindenki: Nagyvisnyóra még mindig jegyző kerestetik... (rm) A kaktusz ... ...s nem is akármilyen! Ez a tízéves „szurka” a napokban pompázatos szirmok alá rejtette tüskéit. A bükkszéki Juhász család gömb alakú növénye egyszerre 16 virágot bontott. A lakásban van még néhány ígéretes példány, így hát érthető, hogy kíváncsian várják: melyik „szúr ki” a másikkal, s hoz több virágot... Először a parkban és a tó környékén Fásítás Recsken „A közvélemény a zöldfelületfenntartás feladatát hosszú időn keresztül a parkok gondozásában, ápolásában vélte megtalálni. Ez a szemlélet az elmúlt időszakban megváltozott. Elsősorban a világméretű urbanizációs folyamat felgyorsulása és az embert ért egészségkárosító tényezők tudatos felismerése vezette ehhez a társadalom nagyobb részét. Erősíteni kell az ember és épített környezete, valamint a természet között kialakult tartós, harmonikus kapcsolat igényét (...) E nélkül zöldfelületeink gondozása, fenntartása bármilyen nagy anyagi ráfordítás mellett is megoldhatatlan. E szemlélet községünkben is nagy jelentőséggel bír...” — olvashatjuk a Recski Hírmondónak, a helyi önkormányzat lapjának legújabb számában. A recski képviselő-testület a verpeléti erdészetet bízta meg azzal, hogy végezze el a községben a fásítást. Már megtörtént az érintett területek helyszíni bejárása, az erdészethez tartozó káli nagyüzemi csemetekert pedig biztosítani tudja a szükséges cserjéket, örökzöld és lombos fákat. Első lépésben a település központi részén lévő parkban és a búzás-völgyi tó környékén kezdték meg a kis fák ültetését, ősszel aztán megtörténik majd a polgármesteri hivatal, a helyi általános iskola és a mellette lévő I. világháborús emlékmű környékének parkosítása, ezután pedig — a gázhálózat, s a szennyvízhálózat kiépülésétől függően — a község más területei következnek. A legkisebb recski üzem... Tizennyolc települést látnak el árammal, ám mindössze húszán dolgoznak az ÉMÁSZ Rt. recski kirendeltségén, amely így valószínűleg az egyik legkisebb üzem a helyi szolgáltató, gazdasági egységek között. A kirendeltseg működési területe voltaképp a hajdani pétervásárai járásnak felel meg. Recskről mintegy tízezer fogyasztó kapja a villamos energiát, a kirendeltség feladatai ennek okán évről évre sokasodnak, viszont az üzem létszáma jó tíz éve nem növekedett. Ez persze csak úgy volt lehetséges, hogy igyekeztek olyan villamos berendezéseket kialakítani, amelyek üzemeltetéséhez kevés élőmunka szükségeltetik, s amelyeknek a karbantartási igénye is kicsi. Ezért például a hálózatok egyre ebb faoszlop felhasznalákevesel sával ei °p hí iszen ezeket pülnek, f yakran Kellene cserélni, s vasból észült villanyoszlopokat is csupán ritkán használnak, mert azokat meg tízévente festeni kell. A recski nagy transzformátorállomás teljesítményét 1990- ben megnövelték, tavaly pedig megtörtént az állomás teljes rekonstrukciója. A pénzbeszedési, elszámolási feladatokat már régen, 1984 óta helyben végzik a kirendeltség dolgozói, így senkinek sem kell villanyszámlaügyekben Egerbe utaznia. Rendkívüli ülés Váraszón Háromszázezer forint segély, gyerekeknek ( Tudósítónktól) A munkaterv szerint a váraszói önkormányzat csak szeptemberben tartott volna ülést, ám rendkívüli ügyek miatt a héten is összeült a testület. Elsőként segélyezésekről esett szó: összesen 300 ezer forintot ítéltek oda a képviselők. A határozat értelmében még a tanév megkezdése előtt minden kisdiák 2000 forintot kap, míg a közép- és főiskolások — tekintettel arra, hogy ők utaznak is — 3000forint juttatásban részesülnek. Ezenfelül még az általános iskolások tankönyveinek megvásárlását is vállalta az önkormányzat. Szó esett arról is, hogy a jövőben esetleg bevezetnék a gázt is a faluba. A tanulmányterv elkészítésére már ki is adták a megbízást. Beszéltek még emellett a kábeltelevízió bevezetésének lehetőségéről, s már csak azért is indokolt lenne ez a beruházás, mert a község jelentős részében igen rosszak a vételi viszonyok. Mivel azonban ezeknek a terveknek a megvalósításához nagyobb összegekre van szükség, szeptemberben falugyűlést tartanak, ahol a helyi vállalkozókkal közösen próbálják majd kiókumlálni, hogy miként lehetne előteremteni a pénzt. Az önkormányzati ülés végén Pálfi István polgármester adott tájékoztatást arról, hogy a község kétmillió forint céltámogatást kapott, amely elsősorban felújításokra fordítható. Az ösz- szeg konkrét felhasználásáról a közeljövőben dönt majd a testület. Zay József A városi művelődési ház kínálata A, jogsi” és az angol nyelv... Tegnap a helyi Holigans és Black Dogs, illetve az egri Ellis és a budapesti Ground együttesek koncertjével fejeződött be a Pétervásárai nyár ’92 elnevezésű programsorozat. A pétervásárai városi művelődési ház a nyári szezon után — egyhetes pihenőt követően — szeptemberben már ismét számos rendezvénnyel várja az érdeklődőket. Több tanfolyam is indul a kisvárosban: az autóvezetői kurzuson szeptember 7-től vehetnek részt azok, akik meg kívánják szerezni a jogosítványt, ugyanakkor a hónap folyamán a német és az angol nyelvtanfolyam is megkezdődik, az előbbire felnőttek, az utóbbira gyerekek jelentkezhetnek. Emellett újra beindul a kézműves-műhely (erre szintén gyerekeket várnak), amely vasárnaponként tartja foglalkozásait, s természetesen tovább működik a művelődési házban a helyi nyugdíjasklub is. A nyugdíjasoknak azonban nem csupán a klub nyújtja a hónap folyamán az egyetlen szórakozási lehetőséget, szeptember első hétvégéjén ugyanis részükre szerveznek találkozót a vezeké- nyi völgyben. Az első őszi hónap utolsó hetében pedig — a képző- művészeti világhét alkalmából — egy kiállításnak ad helyet a városi művelődési ház. A Felső-Tárná völgye képző- és népművészeti tárlaton a térségben élő népi iparművészek, népművészek és kézművesek mutatkoznak be, s egyúttal szakmai találkozásra is lehetőséget biztosít az esemény. ÍiÉ-31 Képek — a leendő tájvédelmi körzetből Nemrég egy hosszabb írásban számoltunk be arról, hogy a nyáron kutatótábornak adott otthont a Tarnaleleszhez közeli Vállós-tanya. A tábor lakói — általános iskolás gyerekek, két pedagógus vezetésével — amellett, hogy például kisemlősöket, madarakat, növényeket figyeltek meg, egyúttal anyagot is gyűjtöttek a leendő tárnái tájvédelmi körzet számára, alátámasztva ezzel bizonyos fajok védetté nyilvánítási javaslatait. Fotóriporterünk, Perl Márton a táborlakók kalauzolásával kisebb sétát tett Vállós-tanya közelében, s a képek vélhetően sokak számára bizonyítják: ez a környék valóban megérdemli a védelmet... A hollandok Pétervásárán és környékén nincsenek hollandok. Nem vall különösebb tájékozottságra, ha most bárki is felteszi a kérdést, miért baj ez, ha nincsenek, hát nincsenek, vannak ezzel szemben magyarok. A hollandok ugyanis valaminek a fokmérői, méghozzá meglehetősen csalhatatlanok. Ahol ugyanis felbukkannak a hollandok, bizonyosak lehetünk abban, hogy akad a környéken megfelelő kemping, az éhes vándor betérhet egy falat harapnivalóra valemelyik környékbeli vendéglőbe. Továbbra is lehet az olvasónak kételkednie, minek keresünk ott idegenforgalmat, ahol ehhez nem adottak a feltételek, miért hiányoljuk onnan a hollandokat, ahol nincsen tulipán. Ezzel szemben, ha a környező—és volt szocialista — országokban járunk-kelünk, akkor megfigyelhetjük, hogy sokkal több a holland, mint nálunk, szinte mindenhová jut belőlük. A környezet nagyjából ott is olyan, mint bárhol a Pétervására, Nagyvisnyó, Parádé,Ital határolt területen, a különbség mindösszesen annyi — és ez azért igen sok —, hogy ott fontosnak tartják egy aprócska faluban is, hogy legyen egy kisvendéglő, ahol házias ízekkel ismerkedhetnek a megfáradt vándorok. Nálunk a holland — ha megmakacsolja magát, és továbbra is éhes — utazhat akár ötven kilométert is úgy, hogy bendője üresen marad. Néhány kivételtől eltekintve ugyanis — Szilvásváradot vagy Parádfürdőt lehetne leginkább csak említeni —, semmi nincsen, csak a kocsma, a mára már elengedhetetlenné vált Schöller-jégkrémmel. így aztán a holland a legjobban azt teszi, ha Szlovákiában — vagy még azt is megkockáztatom: Erdélyben — keres felüdülést, esetleg otthon marad. Az országban számos helyen látható tulipános transzparens ne zavarja meg: az egyáltalán nem neki szól. (kova)
