Heves Megyei Hírlap, 1992. augusztus (3. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-15-16 / 193. szám
1 4 3 4 -t ti 4 5 n ti < 3 tf) S3 a I r u 4 u 4 u J ti 4 ti 4 ti B 5 9 4 «N * P * l< é > 2 3 J ►s 4 3 s s 2 0 3 f l 3 r 3 r 4 * > ) t i HÍRLAP, 1992. augusztus 15—16., szombat—vasárnap HÉTVÉGI MAGAZIN 9. A rendszer kifulladt Biofegyverek és bioleszerelés „Elöregedett és a szklerózis jeleit mutatja az évtizedek óta fennálló japán politikai rendszer, amely, ha nem történik változás, a demokrácia összeomlását vonhatja magával” — ezzel a meglepő állítással indokolták a politikai reformbizottság létrehozását az újonnan megalakult japán mozgalom vezetői. A bizottság elnökhelyettese, Ucsida Kenzo, a tokiói egyetem professzora egyelőre persze nem a japán gazdaság szklerózisa miatt aggódik, hiszen a gazdaság változatlanul irigylésre méltó teljesítményt nyújt a maga két-három százalékos inflációjával, meg a három- százalékos növekedéssel kísért „recessziójával”. A szigetország hatvan legfontosabb vállalkozói szervezetének vezetői embereit, a legnagyobb lapok főszerkesztőit, a szakszervezetek, egyetemek neves személyiségeit azért tömörítették, hogy elkerüljék a politikai rendszerből fakadó „súlyos veszélyeket”. Japán jelenleg képtelen „gyors és megfelelő” válaszokat adni az otthoni meg a világpolitikai helyzetből fakadó követelményekre — mondták. Nem mintha a japán politikai pártok nem lennének tisztában a politikai rendszer visszásságaival, a politikai morál lezüllésé- vel, a politikusok megvesztegetéseivel, de a reformbizottság megalapítói szerint „a pártok képviselői státusuknál és érdekeiknél fogva ellenzői” a változásoknak. Ezért határozták el parlamenten kívüli mozgalom beindítását, Szentpétervár: nyílik az ablak? Szentpétervár, amely az októberi forradalom előtt jelentős pénzügyi központ volt, ablakot szeretne nyitni Nyugat felé a politikai válság, gazdasági zűrzavar, nemzetiségi konfliktusok és élelmiszerhiány ellenére. Szob- csak polgármester, mint a Reuter hírügynökség jelenti, szeretné felsorakoztatni Szentpétervárt London, New York, Tokió és Chicago mellé. A városban tartott első nemzetközi bankkongresszuson Szobcsak biztatta a nagy nyugati bankokat, nyissanak fiókokat Szentpétervár legjobb helyein, beleertve a történelmi Nyevszkij Proszpektet. Kijelentette, az „ügyfelek hosszú sorokban állnának a bankok pénztárai előtt”. A francia Credit Lyonnais máris engedélyt kapott az Orosz Központi Banktól fiók nyitására. De az orosz kereskedelmi bankok ellenállnak, s mint a moszkvai Credo Bank igazgatója, Agapov kifejtette a Reuternek: „Ilyen engedélyek kiadása egyenesen bűnözés, és mi minden módon harcolni fogunk ellene.” Az orosz bankok hangoztatják, hogy nem tudnának versenyezni külföldi vetélytársaik gazdagságával, tapasztalataival és technológiájával. De Georgij Matjukin, a Központi Bank elnöke biztosította őket, hogy nem lenne tisztességtelen verseny. Sok nyugati bank szeretné megkezdeni szolgáltatásait a FÁK köztársaságaiban, de haboznak a politikai bizonytalanság és a gazdasági kockázatok miatt. Szentpétervár a Balti-tenger és a Neva folyó találkozásánál nem kerülte el a politikai és a gazdasági zűrzavart, amely a Szovjetunió összeomlását követte. S a város hatóságai merev ellenállást tanúsítanak a reformokkal szemben. Egy szabad gazdasági zóna létesítése, adó- és kereskedelmi kedvezményekkel, sohasem jutott tovább a tervezésnél. „Sok a beszéd, és semmi sem történik” — mondta Jurij Sagrev, a város katonai-ipari üzemeinek egyik volt munkatársa, aki éppen havi fizetésének negyedrészéért vásárolt leányának egy pár korcsolyát. „Milyen esélyünk van rá, hogy tekintélyes pénzügyi központtá váljunk, ha a városházán folyton veszekszünk?” Szobcsak polgármester biztatja a külföldi polgárokat, hivatkozva Szentpétervár földrajzi fekvésére és más előnyeire. De a „Nyugatra néző ablakot” több mint hetven évig zárva tartották, és a polgármester nyugati hallgatói megmagyaráztak neki, hogy előbb nyíljon ki az ablak, mielőtt ők bemásznának rajta. hogy a közvélemény mozgósítása révén gyakoroljanak nyomást a pártokra a változások kikényszerítésére. Ezt már Kamei Ma- szao, a bizottság elnöke mondja, aki egyben a Szumitomo konszern igazgatója és a Nikkeiren, a vállalkozók befolyásos szervezetének tanácsadója. „A politikusok és a kormányzati intézmények befolyásolják a japán közvéleményt, pedig a választóknak kellene a befolyást gyakorolni- ok” — hívta föl a figyelmet a pénz irányította japán politikai rendszer legfőbb fogyatékosságára. Tény, hogy a Lockheed, majd a nyolcvanas évek elején a Recruit megvesztegetési botrány ideje óta napirenden van Japánban a politikai pénzalapok működtetésének megreformálása, a választókörzetek — falusi rétegeknek kedvező — átalakítása, de a politika képtelen volt továbblépni a különböző javaslatoknál. — Sértenék a képviselők érdekeit a reformok — mondja az elnök, és Thatcher asszony megjegyzését idézi, aki szerint valóban nehéz lenne rablóktól várni azt, hogy büntetőtörvényekről hozzanak döntéseket. — A lakosság nagyfokú bizalmatlanságát mutatták a legutóbbi időközi választások, Ibaraki kormányzóságban például húsz százalék alatt maradt a szavazók aránya — hangsúlyozta Ucsida professzor, ami szerinte a demokrácia összeomlásának lehetőségét rejti magában. Akiket pedig ez az érv sem tudott meggyőzni, azoknak figyelmébe A pekingi rádió 39 idegen nyelven sugároz műsorokat külföldi hallgatók számára, 1976júliusa óta magyarul is. A külföldi adások jellege általában elüt a belföldi fogyasztásra szánt pro- pagandisztikus tájékoztatástól: az idegen nyelvű műsorok általában szikárak, tényszerűek, viszonylag kevés bennük a politika és sok az ismeretterjesztés — természetesen Kínáról. Előzetes megbeszélés után bejuthattam a minap a pekingi rádió „Sztálin-barokk” stílusú, erődítményszerű épületébe. A magyar szekció vezetője, „Laci” és helyettese, „Júlia” fogadott. Nevük ne tévesszen meg senkit: kínai rádiósokról van szó, de magyar közegben e könnyen kimondható felvett neveket viselik valódi kínai nevük, a Liu Tia- csin és a Cao Huej-csin helyett. „Laci” jó magyarsággal elmondta, hogy szekciójuk félórás műsorral jelentkezik naponta. Ez háromszor is elhangzik (közép-európai idő szerint este 7-től, fél 10-től és fél 11-től), így a napi adásidő másfél órát tesz ajánlotta, hogy Japán elszigetelődhet nemzetközileg, kirekesztődhet az ENSZ családjából. Mindez pedig a nemzetközi együttműködésre annyira ráutalt ország gazdaságát is hátrányosan érintené — mondta. Ezzel a következménnyel járhat, ha Japán úgy viselkedik, mint a Perzsa- öbölbeli háború idején, ha lassú és körülményes választ ad a Szovjetunió felbomlására, a hidegháborús viszonyok megszűntére. Hangsúlyozzák a mozgalom vezetői, hogy „csak az a társadalom tekinthető demokratikusnak, amely közvéleményének hangját képes érzékelni, és amelyben ennek alapján a politikusok is levonják a megfelelő következtetéseket”. Azért emelték ki ezt a nemzetközi sajtó néhány munkatársával folytatott beszélgetésen, mert — mint mondták — a japánok rendszerint vonakodnak változtatni a meglévő helyzeten, hacsak valami nem jön közbe. A múlt században a Meidzsi restauráció „jött közbe”, a háború után pedig MacArthur tábornok, az általa irányított reformokkal, a mindenható monopóliumok le- bontatásával, a földreformmal. Az első, Japánban belülről kezdeményezett változásnak a vasút magántulajdonba adását nevezte Kamei Maszao, aki mellesleg maga volt a reprivatizálás egyik legfőbb ösztönzője. Azt is úgy lehetett keresztülvinni, hogy a televízió, a lapok — a kommunista párt lapjától eltekintve —, a szakmai közvélemény mind sürki. A szekció munkatársai főleg kínai és ázsiai hírekből állítják össze híradásukat. Úgy érzik, ebben nyújthatnak a magyar hírközlő szerveknél többet a magyar hallgatóságnak. „Júlia” — szintén szép magyarsággal — hozzáteszi: sohasem mondanak be olyan hírt, amely árthatna a két nép (mármint a magyar és a kínai) barátságának. — „A kényes témákat elkerüljük” — fogalmazza meg egyértelműbben. A félórás műsor zömét ismeretterjesztő anyagok alkotják: ezek Kína gazdaságáról, kultúrájáról, történelméről, népzenéjéről, idegenforgalmi nevezetességeiről, konyhaművészetéről és a kínai emberek életmódjáról szólnak. A hatfős szerkesztőség olykor megszólaltat Kínába látogató magyarokat, máskor magyar földön járt kínaiakat, kikérdezi őket tapasztalataikról. „Ki tud többet Kínáról?” címmel évről évre vetélkedőt is hirdet a hallgatóknak. A levélben érkező pályázatokat a szerkesztők bírálják el, és a pekingi rádió díjazza. Eljut-e munkájuk eredménye gették a reprivatizálást, ami végül is meggyőzte az ingadozó kormánypártot, meg az ellenzéket is a terv jelentőségéről. Amikor „közvéleményt” említenek a bizottság vezetői, jól tudják, hogy mozgalmukba ugyanazokat a befolyásos erőket tömörítik, a Keidanrenen, a Nik- keirenen, a Rengő szakszervezeti szövetségen át a vezető újságokig, amelyek mint a kormánypárt, illetve az ellenzék szövetségesei, maguk is részei az estab- lishmentnek, az „elöregedett politikai rendszernek”. Mégis látszólagosnak ítélték ezt az ellentmondást az új politikai reformbizottság vezetői, mert szerintük a vállalkozók idővel nem fogják tovább pénzelni azokat a pártokat, amelyeknek a közvélemény hátat fordít. Elsősorban a Liberális Demokrata Párt majd szárfős, messzebbre látó, fiatalabb generációjú politikusait tekintik szövetségesüknek, tőlük váiják azt, hogy időben felismerik: a reformok elmaradása az LDP vereségét jelenti. „Két éve még működött az a rendszer, amelyben a liberális piacgazdaság híve, az LDP maga mellé állította a közvéleményt és az üzleti világot, hiszen a szociáldemokraták hirdette tervgazdaság népszerűtlen volt a választók körében. A kelet-európai változások folytán azonban módosult a képlet, a legnagyobb japán ellenzéki párt egy része is a liberális eszmék hirdetője lett, ami megfontolásra készteti az üzleti világot, a közvéleményt” — mondták a japán politikai mozgalom beindítok a célba vett fülekhez? Vajon hányán hallgatják adásukat? Fogható-e rendesen magyarlakta területeken? — érdeklődöm. — Biztosan tudják, hogy jól fogható — mondják mindketten. Erről ugyanis rendszeres tájékoztatást kapnak hazájuk budapesti nagy- követségétől, azonkívül a pekingi rádió műszaki ellenőrző csoportja is végez időnként méréseket a vételi területen. A hallgatók leveleiből tudják, hogy van hallgatóságuk Magyarországon, a vele szomszédos országokban és a nyugati magyarság köreiben is. 1988-ban érkezett hozzájuk a legtöbb hallgatói levél — szám szerint mintegy 300. Ez év első két hónapjában 30-at kaptak. A levelek tanúsága szerint hallgatóságuk zömét diákok és nyugdíjasok teszik ki. A magyar szekció kínai munkatársai jól tudnak magyarul. (Egyesek közülük Budapesten tanulták a nyelvet, mások a pekingi idegen nyelvi főiskola magyar tanszékén.) Mindazonáltal magyar anyanyelvű lektor is ügyel a nyelvhelyességre. fíarta György Húsz évvel ezelőtt, 1972. április 10-én Londonban, Moszkvában és Washingtonban egyszerre bocsátották aláírásra „a bakteriológiai (biológiai) és toxinfegy- verek fejlesztésének, gyártásának és tárolásának eltiltásáról és megsemmisítéséről” szóló nemzetközi egyezményt, amelyhez az elmúlt két évtized alatt több mint 110 állam csatlakozott, közöttük mind az öt vezető katonai nagyhatalom. Már 1925-ben megszületett egy fontos nemzetközi okmány, a Genfi Jegyzőkönyv, amely eltiltotta a fojtó, mérges vagy egyéb gázok, valamint bakteriológiai eszközök hadviselési célokra történő használatát, de nem intézkedett a kifejlesztés, a gyártás és a tárolás, felhalmozás tilalmáról, valamint a felhalmozott biológiai fegyverkészletek és célba juttató eszközeik megsemmisítéséről. A bevezetőből és tizenöt cikkelyből álló 1972-es egyezmény részesei kötelezettséget vállaltak arra, hogy soha semmilyen körülmények között nem fejlesztenek, nem gyártanak és nem tárolnak, továbbá semmilyen módon nem szereznek meg és nem tartanak olyan mikrobiológiai vagy egyéb hatóanyagot, valamint toxint, amely nem kórmegelőzési, védekezési vagy más békés célokat szolgál, továbbá olyan fegyvereket, felszereléseket vagy szállítóeszközöket, amelyek révén az ilyen hatóanyagok és toxinok ellenséges célokra, vagy fegyveres összeütközés esetén való alkalmazásra hasznosíthatók. A szerződő felek vállalták, hogy biológiai fegyvereiket az egyezmény hatálybalépésétől számított kilenc hónapon belül megsemmisítik, ilyen fegyvereket sem közvetlenül, sem közvetve senkinek nem adnak át. Az egyezmény megsértése esetén panaszt lehet tenni az ENSZ Biztonsági Tanácsánál, amely kivizsgálja a helyzetet. Jóllehet, a biológiai fegyverek tilalmát kimondó egyezmény nem tartalmazott ellenőrzési rendelkezéseket, és ez alapvető fogyatékosságának tekinthető, az 1975-ben érvénybe lépett sokoldalú nemzetközi megállapodás lett történelmünk első igazi leszerelési egyezménye, amely a tömegpusztító fegyverek egyik fajtájának örök időkre való kiiktatását célozta. Az Egyesült Államok már 1969- ben egyoldalúan és feltétel nélkül lemondott biológiai fegyverkezési programjáról, majd 1970- ben a toxinprogramról is, de folytatta biológiai védelmi kutatóprogramját (Biological Defense Research Program — BDRP), amely még a második világháború idején indult. Fort Detrick és Pine Bluff, az amerikai biológiai fegyverkezés két hírhedt központja az egészség- ügyi és humánszolgálati minisztérium hatáskörébe került. Washington mindazonáltal változat- anul tart az ellenőrzés technikai nehézségeitől, annak például a szabadalmi jogokra és a törvényes biológiai kutatásokra gyakorolható negatív hatásaitól. A szovjet képviselők a genfi leszerelési bizottságban 1975. június 24-én közölték, hogy országuk nem rendelkezik baktérium- és toxinfegyverekkel, majd javasolták egy ellenőrzésről szóló pótjegyzokönyv kidolgozását és csatolását az eredeti egyezményhez. Ez a javaslat azonban nyugati ellenállásba ütközött, mire kölcsönös vádaskodási kampány kezdődött. Az amerikaiak a szverdlovszki járvány kapcsán támadták, szerződésszegéssel vádolták a szovjet vezetést, amely viszont azzal válaszolt, hogy Fort Detrickben „konstruálták” az AIDS-vírust. A ’80-as évek a biológiai fegyverek vonalán is divatba hoztak az ellenőrzést bizonyos mértékig pótló, úgynevezett bizalomerősítő intézkedéseket. Az 1972-es egyezmény működését vizsgáló időszakos nemzetközi értekezletek szorgalmazták a tudóscserét, a bakteriológiai kutatóközpontok és laboratóriumok eredményeinek közzétételét, információcserét a nagyobb járványokról. Szóba került a kutatóhelyek és laboratóriumok helyszíni ellenőrzése, egészen munkatársaik immunállapotának megvizsgálásáig menően. Bizalomerősítő intézkedésnek szánják, hogy az egyes hadseregek tájékoztassák egymást védőoltási programjaikról. A ’90-es évek meghozták a rettegést a baktériumfegyverrel fellépő terroristáktól, akik városok vízellátását hiúsítják meg, vagy egész negyedeket tesznek fertőzöttekké. Az Egyesült Államok sorozatos intézkedésekkel igyekszik elejét venni a „biológiai terrorizmusnak”, ámbár vitathatatlan, hogy a „terrorista” baktériumfegyverhez vagy to- xinfegyverhez sokkal több szakértelem, sokkal bonyolultabb infrastruktúra szükséges, mint pokolgépek előállításához és alkalmazásához. Húsz év múltán meg kell állapítani, hogy az 1972-es zsilip még nem működik tökéletesen, a világ országainak egyharmada távol maradt az egyezménytől, a baktérium- és toxinfegyverek ellenőrzése, ha tetszik, nemlétezésük ellenőrzése sok nehézségbe ütközik. Reménykedni kell, hogy a mikrobiológia bölcs partner lesz a leszerelési erőfeszítésekhez, s hogy immár minden fáradozás a megmaradt többi tömegpusztító fegyver, az atom- és a vegyi fegyver felszámolására összpontosulhat. A bűnözés nyugtalanító méretű növekedése Rendőrség és demokrácia Keleten A magyar rendőrség demokratikus átalakításának problémáiról is közöl tanulmányokat a francia belbiztonsági tanulmányi intézet nemrégiben megjelent negyedévi közlönye, amely több közép- és kelet-európai ország átalakítási kérdéseiről közöl összefoglaló elemzéseket „Rendőrség és demokrácia Keleten” címmel. Ágota Gueullette, a Francia Nemzeti Tudományos Kutatóközpont összehasonlító jogi intézetének munkatársa a magyarországi helyzetről szóló tanulmánya összegezésében azt írja, hogy a magyar hatóságoknak egyszerre két problémával kell meg- küzdeniök: egyrészt a bűnözés nyugtalanító méretű növekedésével, másrészt pedig azzal, hogy a rendőrséget hatalmi szervből a lakosság szolgálatában álló testületté alakítsák át. A rendőrség szeretné megtartani most elnyert autonómiáját, a kormányzat viszont fenn kívánja tartani a belügyminisztérium korábbi jogkörét. Élénk vitát vált ki az, hogy milyen ellenőrzési jogköre legyen az önkormányzatoknak a rendőrség felett. A rendőrség az átszervezésben felhasználja a nemzetközi szakértők tapasztalatait, de mindenekelőtt arra lenne szüksége, hogy az Országgyűlés mielőbb fogadja el a rendőrségről szóló törvényt. A várakozás ugyanis igencsak rossz hangulatot okoz az állomány sorain belül. Kőszeg Ferenc, az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságának tagja cikkében megállapítja: a rendőrségi törvényt valamennyi parlamenti párt, s maga a rendőrség is igényli, de arról egyelőre nem jött létre egyetértés, és a törvény hiánya szerinte most azzal a veszéllyel fenyeget, hogy újjászületnek a régi rendszerben kialakult tendenciák. Patrick Rougelet, a francia rendőrség nemzetközi kapcsolatokért felelős tisztségviselője szerint a közép- és kelet-európai országok rendőrsége sem a jogi szabályozások szempontjából nem volt felkészülve a bűnözés nagyobb arányú növekedésére, sem technikailag nincs birtokában a szükséges eszközöknek. Franciaország igyekszik segítséget nyújtani a hatékonyabb működéshez, szakértőket, technikai eszközöket bocsát rendelkezésre, és részt vállal a személyi állomány képzésében is. Magyarországgal és Lengyelországgal igen fejlett együttműködést alakítottak ki, s ez a két ország rendőrségét illetően is „jelentős mértékben haladt előre a nyugati típusú demokrácia felé”. Denis Szabó professzor, a montreali egyetem nemzetközi összehasonlító kriminológiai intézetének professzora összefoglaló tanulmányában úgy látja, hogy „az európai egység megteremtéséhez párbeszédre van szükség a szabadságjogok és az állampolgárok biztonságának védelmezői között is”. Szex Oroszországban Szexuális forradalom söpör végig Oroszországon, ahogyan a fiatalok felzárkóznak a Nyugat jelenlegi szabados időszakához — úja Moszkvából a Reuter brit hírügynökség tudósítója. Orosz tizenévesek most gátlások nélkül beszélnek szexről, és szüleik nemzedékét képmutatónak tartják. A fordulópont évekkel ezelőtt a „Kis Vera” című film bemutatója volt. A filmben szerepel egy szexjelenet. Amikor a Kremlben bemutatták, Gorbacsov elnök felháborodottan otthagyta a vetítést. De ez a film, Gorbacsov saját glasznosztyá- nak terméke, először ábrázolhatta nyíltan a fiatalok életének egyik életbevágó problémáját. Ma már olyan filmek, mint a Kis Vera, televízióban és mozikban láthatók, szexboltokban és az utcasarkon megvásárolhatók. A szex azonban sok nehézségbe ütközik a fiatal nemzedék számára. Általános panasz, hogy a pároknak nincs hová menniük, ha egyedül akarnak maradni. Jurij, egy 20 éves moszkvai orvos- tanhallgató úgy oldja meg az ügyet, hogy odaadja kocsija kulcsát cserebe egy barátja lakáskulcsáért. Ami az AIDS elleni védekezést illeti: sokan mellőzik az óvszer használatát, mert azt hiszik, hogy az AIDS kizárólag a homoszexuálisok betegsége. Aki viszont szeretne óvszert venni, amerikait kívánna, de annak 25 rubeles ára messze túlhaladja egy átlagos tizenéves anyagi lehetőségeit. Orosz vagy kínai óvszer 6 rubelért kapható, de silány minőségű. A fogamzásgátlás is nehézségekbe ütközik. A Szovjetunió importált tablettákat Magyarországról mindaddig, amíg be nem vezették a keményvalutában történő fizetést. Most gyakorlatilag nem lehet e gyógyszerhez hozzájutni, kivéve a feketepiacon keményvalutáért. így aztán nagy az abortuszok száma. Mása, az idegen nyelvek főiskolájának 18 éves hallgatója azt mondta a brit újságírónak: sok lány azért folyamodik a magzatelhajtáshoz, mert nem is tudja, hogy létezik tabletta. Nem nagy dolog elvégeztetni a műtétet. Úgy mennek el az orvoshoz, mintha foghúzásra mennének. Az orosz fiatalok sohasem kaptak szexuális felvilágosítást az iskolában. — Ehelyett — meséli Olga, egy 18 éves egyetemi hallgató — pornófilmeket néztünk, és pornómagazinokat olvastunk egy barátnőnk lakásán. Most azonban minden megváltozik. — Mi már más emberek vagyunk — büszkélkedik a 19 éves Igor, aki ugyancsak egyetemi hallgató. — Mi vagyunk az új nemzedék. Magyar adás a pekingi rádióban
