Heves Megyei Hírlap, 1992. augusztus (3. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-15-16 / 193. szám

HÍRLAP, 1992. augusztus 15-16., szombat-vasárnap HATVAN ÉS KÖRZETE 5. Zagyvaszántói vállalkozó Egy kis keresetkiegészítés Megújult a nagykőkényest iskola Nagykökényesen évek óta tervezték a helyi álta­lános iskola felújítását. A hajdani kastélyépületre ráfért a korszerűsítés. Az önkormányzat rendhagyó módon látott hozzá a munkálatoknak. A lakosság körében lehetővé tette, hogy közmunkával segít­hessenek az építkezésen. Aki vállalkozott erre a fel­adatra, megfelelő időtartamú munka után mente­sült a kommunális adó fizetése alól. Sokan éltek a lehetőséggel, s így ennek is köszönhető a látványos eredmény. Az iskolát körülölelő gyönyörű parkban a nyár folyamán egy aprócska tanmedencét is fel­építettek, ahol a kicsik az úszás alapismereteit sajá­títhatják el. Felvételeinken a megszépült intézmény látható. Városképvázlatok Újabb adatok Hatvan alagiítjairól Zagyvaszántón május végén nyílt meg a Napsugár vegyeske- reskedés. A településen élők örömmel fogadták az űj üzletet, annál is inkább, mivel a közeli ut­cákban lakók gyorsabban hozzá­juthatnak napközben néhány alapvető árufeléhez. A családi vállalkozás hátteréről és kezde­teiről a tulajdonossal, Erdőst Já­nossal beszélgettünk: — Az idén tavasszal egy ker­tész ismerősöm ajánlotta fel, hogy próbáljunk meg vágott vi­rágokat értékesíteni nagyobb ünnepekkor, jeles napokon. Nem Kockáztattunk sokat, mivel bizományba kaptuk a virágokat. Az ötlet jónak bizonyult, s mivel forgalmunk is volt, úgy gondol­tuk, berendezünk itt egy kis üzle­tet. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy jól döntöttünk. Az idei tábor immár tizedik a sorban: pontosan egy évtizeddel ezelőtt rendezte meg első ízben a hatvani Ady Endre Városi Könyvtár és Művelődési Ház a Fábián Zoltán-olvasótáborát. Ezúttal augusztus 9-től töltenek el tíz napot a gyerekek Nagykö­kényesen, ahol az iskola és a kör­nyező gyönyörű park ad otthont a táborlakóknak. A harminckét iskolás — köz­tük kézdivásárhelyiek, hatvani­ak és környékbeliek — láthatóan jól érezték magukat, amikor ellá­togattunk hozzájuk. Kocsis Ist­ván könyvtárigazgató és munka­társai ezúttal is gazdag, színes programról gondoskodtak. Az alkotónapokon vesszőt fonnak, monotípiáznak, lószőrből készí­tenek tárgyakat a gyerekek, Var­ga Edit népművelő és Szabó Er­zsébet grafikus vezetésével. Töb­bek között vendégül látták Zom- bori Ottó csillagászt, s Csáká- nyosi Tamás vezetésével a nyári — Ez a boltocska képes eltar­tani a családot? — Egyelőre nem. Én egyéb­ként is mállásban az Apci Quali- tál egyik kft.-jében dolgozom la­katosként. Ez a kereskedés amo­lyan keresetkiegészítésnek szá­mít. Szükség van a pénzre, hiszen nemrég fejeztük be az építkezést. Másrészt manapság arra is gon­dolnunk kell, hogy nem árt egy­szerre több dologgal foglalkozni, hiszen a munkahelyemen is nagy a bizonytalanság. — Itt a faluban több bolt is van. Nem tartanak a konkurenci­ától? —- Megférünk egymás mel­lett. Mi azzal igyekszünk meg­nyerni a vevőket, hogy minden árut saját magunk szerzünk be, s így megpróbálunk olcsóbban ad­ni egy-Két dolgot. csillagképeket is megvizsgálhat­ták. Találkozhattak Halas György íróval, Trojan Marian Jozef grafikussal. Ottjártunkkor éppen Kakuk- né Molnár Klára vezette be a résztvevőket a magyar népdal­kincs világába, majd az egeszsé­f es életmódról, a reformételek észítéséről hallgattak meg elő­adást. A népmesék éppúgy illesz­kedtek a programba, mint a csa­ládi hagyományok és a vasutas­sorsok megismerése. A táborla­kók javában próbálták Kamarás István „A bulánvölgyi állomá­sok” című hangjátékat, amelyet majd a táborzáráskor mutatnak be a szülőknek s a nagykökénye- si érdeklődőknek. Ajándékokat is készítenek egymásnak a gyerekek, majd kedden nagy kirándulással zár­ják a tíz napot: különbusszal Bu­dapestre, Szentendrére, Viseg- ráara látogatnak. Korábbi összeállításunkban már olvashattak néhány érde­kességet a Hatvan alatti alagút- rendszerrről. Ezzel kapcsolatban újabb értékes adatokkal szolgált az elmúlt napokban Karácsony László építészmérnök, aki az egykori városi tanács műszaki osztályának vezetőjeként szemé­lyesen vizsgálta meg az üregeket. Visszaemlékezésében többek között elmondja, hogy az 1960- as években egy alkalommal ku­tatni kezdtek a városháza udva­rán „nyomtalanul” eltűnt nagy mennyiségű csapadék után. így bukkantak rá ismét a parókia felé vezető alagútra. A „kézitég­lával” falazott és boltozott, 50 centiméter falvastagságú, hosszú üregbe az átlagos termetű ember csak meggörnyedve fért bele. Ezúttal régészeti leletet nem találtak. A mai Ady Endre Könyvtár épületének udvara alá jutottak el, innen vissza kellett fordulniuk. Az üreg lejáratát ez­után nemsokára befalazták. A Nagyon sok szenvedéssel súj­totta a sors Dúl Ferencnét. Ma már csak bottal tud járni. Ha a székből fel akar állni, egyik olda­lon a férte, másik oldalon a lánya segíti. A legnagyobb csapások azonban azok voltak, amikor megtudta, hogy imádott édesap­ját a saját lakásában agyonlőtte egy szovjet katona. Meg egy fél év sem telt el a tragédia óta, ami­kor megkapták az értesítést: a bátyja orosz fogságba esett. Ő sem jött haza sohasem. Kezében egy régi fényképet szorongat, amíg elbeszéli a két szeretett férfi szomorú történetét. A képen az apja, mellette a fiú, mindketten katonaruhában. „Édesapám, az idősebb Földi László, Hatvanban, az Oncsa-te- lepen lakott, a Hatvani Cukor­gyárban dolgozott betanított munkásként, de csak a cukor- gyártási szezon idején. Édes­anyám mellett lőtték agyon az ágyban, 1944. december 24-én éjszaka. A szüleim akkor egyedül vol­tak. A bátyám katona volt, én már Pesten laktam. Az édes­anyám elbeszéléséből tudom a történteket. Akkor nem tudták sem bejelenteni, sem eltemetni a temetőben, ezért csak a kertben temették el. Néhány hónappal később onnan felszedték, és hi­vatalosan eltemették. Azóta azt a temetőt is felszámolták. Én ezt megelőzve, az édesapám marad­ványait ismét felszedettem, és Pesten temettem el, édesanyám mellé. Édesanyám nem sokkal az eset után elmondta nekem, hogy azon az estén ők már aludtak, amikor puskatussal zörgettek a kapun. Édesapám nyitott ajtót. Orosz katonák voltak ott, és fel- . szólították, hogy menjen ki velük az udvarra. Ő menni is akart, de édesanyám attól félt, hogy őt akarja az orosz katona, ezért sír­va könyörgött: Édesapa! Ne hagyj itt, ne hagyjál! Akkor apam visszaült anyuka mellé az ágyra. Az orosz még egyszer fel­szólította, hogy menjen ki, de ő erre sem ment. Ekkor az orosz fejbe lőtte. Anyukám' maga is majdnem áldozata lett a lövés­nagyméretű kézitéglák alapján, valamint a kastély és a parókia, illetve a templom építési adatai ismeretében feltehető, hogy a város alagútjainál korábban, az 1700-as évek második felében készülhettek. A kastélyhoz kapcsolódó üregrészre is emlékezik Kará­csony László. Az épületnek szá­zágyas kórházzá alakításakor (1958-61 között) az udvaron, a konyha előtt leltek rá egy 7-8 méter mély, a felszínről ferde já­rattal megközelíthető üregre. Valószínűleg arról van szó, ame­lyet Gyepesi Flórián lovász fede­zett fel az 1930-as években. A Nagy- és Kisgombost össze­kötő alagút létezését az ottani ta­laj homokos volta miatt nem tartja valószínűnek. Az alagút- legenda kialakulásához hozzájá­rulhatott az is, hogy sokáig üre­sen tátongott a Kisgombos-pusz- tán egykor üzemelő lignitbánya elhagyott lejárata. Az omlásve­szélyes lejáratban szívesen ka­nek, mert átölelve tartotta apu­kámat, akinek a golyó keresztül­ment a fején, és a falban állt meg. A helye nagyon sokáig meglát­szott a falban. Anyám elszaladt a testvéré­hez, aki a közelben lakott: Jaj, Il­ka! Jaj, Ilka! Megölték Lacit! Ott maradt náluk két hétig. Másnap eltemették apámat a kertben, majd néhány nap múlva bejelentette a halálesetet a ható­ságnak. Utólag meggyőződtem róla, hogy a halotti anyakönyvbe azt jegyezték be, hogy a halálának oka: szívbénulás. De nemcsak neki, hanem másoknak is soro­zatban ez van beírva, akiket ha­sonló sors ért. Pedig ekkor apám ötvenkét éves volt, ereje teljé­ben. Soha életében beteg nem volt. Kizárt, hogy szívbenulást kapott volna. Tudta mindenki az igazat, de abban a helyzetben ezt kellett beírni. A következő év tavaszán behí­vatták anyukámat a polgármes­teri hivatalba. A polgármester akkor már egy cukorgyári mun­kás volt. (Ez már 1946 tavaszán lehetett. N. G.). Megkérdezte: — Tudja-e, Földiné, hogy a férje felesküdött a Szálasi-kor- manyra? — Tudom — válaszolta anyu­kám —, felesküdött kényszerből, mint a legtöbb cukorgyári mun­kás, mint maga is, polgármester úr. landoztak a hatvani gyerekek, ezért az 1960-as években az egyik tanácsülésen határozatot hoztak a nyílás sürgős lezárására. A Magyar Nemzeti Múzeum nyugalmazott főigazgatója, az azóta elhunyt Noszky Jenő írta, hogy a Kisgombos-pusztán bein­dított nagyszabású lignitbányát az 1920-as években a homokos rétegből a mélybe beáramló bá­nyavíz néhány óra leforgása alatt úgy ellepte, hogy a bányászattal itt végleg fel kellett hagyni. Dr. Vitális István szerint a vízveszé­lyes szint itt 110 méter tenger­szint feletti magasságban kezdő­dik. Ezen mélység alatt a meglé­vő homokos kifejlődésű réteg, valamint az agyagos záróréteg hiánya okozta a katasztrofális vízelöntést. A város alagútjai, illetve egy­kori szénbányája történetével kapcsolatos újabb adatokat a vá­ros helytörténészének, Demény Dittel Lajosnak juttathatják el. Ennek ellenére anyukámnak megítéltek 15 pengő hadisegélyt (ez már nem pengő, hanem fo­rint lehetett. N. G7). Ezt egy ide­ig kapta, aztán ezt is megvonták. A bátyám, az ifjabb Földi László ácssegéd volt, amíg be nem vonult Miskolcra utász ka­tonának. Onnan hamarosan át­irányították néhány bajtársával együtt Bajára. A dunántúli har­cok során, 1944 decemberében esett fogságba. Miközben a Szovjetunió felé szállították, si­került egy cédulát írnia, amit ki­dobott a vonatból. A kis levélben csak annyi olvasható: „Magyar testvér! Legyen szíves szüléimét értesíteni, ha már van postajárat. Tudassa velük, hogy élek. Orosz fogságba kerültem. Sokszor csó­kolom őket. Fiuk, Laci. Cím: Földi László Heves m. Hatvan, Oncsa-telep. ” A levelet emberséges ember találta meg, és postára adta. Dúl Ferencné Földi Erzsébet két dolgot akar elérni: Hallotta, hogy Hatvanban is terveznek emlékművet állítani a második világháború áldozatainak. Sze­retné, ha a két Földi László nevét is felírnák rá. Szeretné megtudni azt is, hol van eltemetve a bátyja. Ezért járja a levéltárakat, hirdet újságban, és ezúton is kéri, hogy aki tudja, hol halt meg az ifjabb Földi László, írja meg a Hatvány Lajos Múzeum címére. Németi Gábor Menedzser-asszisztens tanfolyam Pályakezdők figyelmébe ajánlja a hatvani Városi Művelő­dési Központ azt az ősszel induló menedzser-asszisztens tanfolya­mot, amelyre már most jelent­kezhetnek az érdeklődők. A kurzus célja a gazdasági társasá­gokban, illetve családi vállalko­zásban érdekéit dolgozók, ide­gen nyelvet beszélő titkármene­dzserek képzése. A résztvevők többek között közgazdaságtan­nal, számítástechnikával, az üz­letijoggal és bánásmód-pszicho­lógiával ismerkedhetenk. Az első film a Rióban Lőrinciben, a Rió-klubban az előzetes terveknek megfelelően újrakezdik a mozifilmek vetíté­sét. Az első alkalommal a Hook című amerikai filmet nézhetik meg az érdeklődők augusztus 16- án, vasárnap este hét órai kezdettel. Buszmegállók Szűcsiben Áthelyezik Szűcsiben a tele­pülésen lévő buszmegállókat, s egyben buszforduló területet is kiépítenek hozzájuk. Az önkor­mányzat több mint egymillió fo­rintot szán a munkára, amellyel a tervek szerint szeptemberben el is készülnek. Csányi utak A közelmúltban több mint másfél kilométer hosszú út építé­sével készültek el Csányban. Tel­jes hosszában kiépült a Csokonai és a Móricz Zsigmond utca, s' már csak a kátyúzás, a járdaépí­tés marad feladatként. A beru­házásra 2,5 millió forintot fordí­tott a helyi önkormányzat. Szabadtéri koncert Fenyőharaszton A fenyőharaszti Kastélyszálló udvarán augusztus 20-án, dél­után fél öttől a komolyzene-ked­velőket várják a rendezők a sza­badtéri hangversenyre. A műso­ron a Gödöllői Városi Kamara- zenekar előadásában Vivaldi-, Bach-, Mozart-, Bartók- és Brahms-művek csendülnek fel. Vezényel: Farkas Pál. Tarkabarka hét Az idén nyáron összesen hét tábort szervezett a gyerekeknek a hatvani Városi Művelődési Központ. A csillagászati, az élet­mód-, a fotó- és a környezetvédő tábort követően tegnap fejező­dött be a „tarkabarka hét,” mely­nek során mindennap más fog­lalkozást tartottak a kicsiknek. Augusztus 20-án nyílik meg a nyári táborokon résztvevő gye­rekek munkáiból összeállított ki­állítás az intézményben, amelyet szeptember 11-ig láthatnak az érdeklődők. Kétszázötven telefonállomás Befejeződött az új telefonköz­pont építése Szűcsiben, és ké­szen áll a nyolc nyilvános tele­fonfülke is. Egyelőre a lakosság köréből 250 igénylőt tartanak nyilván, ám a hálózatfejlesztés során további állomások bekap­csolására is nyílik lehetőség jövő év márciusának végéig. Agykontroll gyerekeknek A Silva Mind Control Interna­tional magyarországi szervezete- keretében gyermek agykontroll- tanfolyam indul a hatvani műve­lődési központban 9-14 éves ko­rú fiataloknak. Az augusztus 16­17- 18-19-re tervezett kurzusra az intézményben lehet jelentkez­ni. Jókedvű, közös éneklés: felcsendülnek a magyar népdalok A parkban tartják a bemutatandó darab próbáját Fábián Zoltán-olvasótábor A népmesék világától a nyári csillagképekig A két Földi László halála

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents