Heves Megyei Hírlap, 1992. augusztus (3. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-13 / 191. szám
HÍRLAP, 1992. augusztus 13., csütörtök FÜZESABONY ÉS KÖRZETE 5 A felsőtárkányiak öröme Visszakapták a jussukat Egy hónapja írtunk arról, hogy ellentét alakult ki Eger Megyei Jogú Város és Felsotárkány község önkormányzatai, illetve polgármesteri hivatalai között a volt gyermek-szabadidőközpont öröksége körül. A megyei ön- kormányzat ajándékán nem tudtak megosztozni. A döntést a Belügyminisztériumtól várták, amely azóta meg is született. így véglegesnek látszik az egy éve a különböző fórumokat megjárt vita. Tavaly februárban úgy döntött a megyei közgyűlés, hogy a gyermek-szabadiaoközpontot (a volt egri úttörőházat és a hozzá tartozó felsőtárkányi tábort) átadja Eger város önkormányzatának. Ezen a közgyűlésen állt fel Bakondi Simon, a községpolgármestere, s azt kérte: az uttö- rőházat — amely Egerben van — a megyeszékhely kapja meg, a tábort pedig hagyja meg a helyi önkormányzatnak, teKintettel arra, hogy Eger városának az említett területtől 400 méterre van egy másik tábora is. A megye döntésé az lett, hogy a két önkormányzat a vitatott terület sorsáról egyezzen meg. Nos, ez idén áprilisig nem történt meg, így a megyei közgyűlés szinte egyhangúlag úgy döntött, hogy a tábort Felsotárkánynak adja. A földhivatal nem telekkónyvezte az „ajándékot”, mert Eger városa a megyei vagyonátadó bizottsághoz fordult, amely a területet ingyenes használatra a városnak ítélte. Ezt a döntést viszont Fel- sőtárkány hivatala találta sérelmesnek, és ezért fordult a Belügyminisztériumhoz fellebbezéssel. A döntés megszületett, amelyet a miniszter megbízásából dr. Bálint Tibor főosztályvezető írt alá. Ebben a fellebbezésnek helyt adott, és a Heves Megyei Vagyonátadó Bizottság elsőfokú határozatát megváltoztatta. Megállapította, hogy Eger nem jogosult a felsőtárkányi ingatlan-nyilvántartásban felvett ingatlan ingyenes használatára. „Határozatom ellen állam- igazgatási úton további jogorvoslatnak helye nincs.” — szól az írás. „A határozatot sérelmesnek tartó fél —jogszabálysértésre hivatkozással — a közléstől számított 30 napon belül keresetet indíthat a bíróság előtt...” A részletes indoklás a tárká- nyiak fellebbezését megalapozottnak tartja, sőt vizsgalat elrendelését is sejteti á következő mondatokban: „A felettes szerv a fellebbezéssel megtámadott határozattal együtt a meghozatalát megelőző eljárást is megvizsgálja, s ennek alapján dönt, tekintet nélkül arra, hogy ki és milyen okból fellebbezett.” — Mi lesz a tábor további sorsa? — kérdeztük a belügyi döntés után Bakondi Simont, Felső- tárkánv polgármesterét. — önkormányzatunk megnyugvással vette tudomásul a BM döntését, mert ezek után semmi sem gátolhatja saját elképzelésének megvalósítását, így nyugodtan tárgyalhatunk a partnereinkkel a terület rendezési tervének megvalósításáról. A testületi ülésen természetesen több szót váltottunk ennek a területnek a hasznosításáról, amelyet úgy képzelünk el, hogy elsősorban üdülési, idegenforgalmi célra adnánk át. Ez azzal láma, hogy a munkanélkülijeink egy része álláshoz, s amellett az adózásból az önkormányzat is bevételhez jutna. Az önkormányzatok nehéz helyzetben vanak, s ha időben nem gondoskodnak saját bevételeik növeléséről, könnyen bajba kerülhetnek, a fejlődésben megakadnak. — S ha az egriek a bírósághoz fordulnak? — A bírósághoz mindenki fordulhat. Ismereteim szerint Egernek még a terület használati diját is meg kell fizetnie... (fazekas) Vízitábor Poroszlón Manapság nem kis mérlegelés kérdése az, hogy vajon hol údül- tessük a gyerekeket, de a növekvő árak mellett még külön fejtörést okoz a szülő számára az is, hogy csemetéjét biztonságosan tudja-e nyaraltatni. Noha a fentiek nem minden esetben jönnek össze, jó példa azért akad, történetesen Poroszlón. Ebben a Tisza-parti faluban ugyanis sikerült néhány vállalkozó kedvű tanárnak némi tőke segítségével egy „vízibázist” létrehoznia. A tabor megalakulásának körülményeiről érdeklődtünk Kádas Imre füzesabonyi önkormányzati képviselőtől, egykori alapítótól. — Négy éve, az akkori úttörőberkekben még csapatvezetők, edagógusok határoztuk el, ogyPoroszlón vízitábort létesítünk — mondja. — Természetesen a kivitelezéshez anyagiakra is szükség volt, pályáztunk hát a Heves Megyei Tanácshoz. A tőlük kapott összeghez hozzáadtuk a füzesabonyi általános iskolások hulladékgyűjtéséből befolyt pénzt, de emellett három település, Besenyőtelek, Sziha- lom és Füzesabony iskolái is támogatták az elképzelést. így sikerült vásárolnunk néhány nélkülözhetetlen kelléket is, pl. kenukat, sátrakat. Az akkori poroszlói tanács is adományozott a község belterületén egy udvart, ami a tábor helye. — Valóra vált a hajdani terv? — Igen. S amire számítottunk, rendkívüli népszerűségnek örvend. Mintegy háromszázan fordultak meg eddig itt, egy turnusra általában 15-20-anszoktakjelentkezni. A részvételi díj sem mondható magasnak. Az itt dolgozó kollégák, csakúgy, mint a gyerekek, „szerelemből” és őszinte lelkesedéssel végzik a munkájukat. Szajlai Csaba Tavak körül, folyók partján A rekkenő hőség, a szörnyű kánikula mindenkit a hűsítő vizek közelébe csalogat. Megyénk szerencsésnek nevezhető e tekintetben, nem csupán a Tisza-tó miatt, hanem azért, mert a városaink körül szép számmal akadnak olyan „vizes” kirándulóhelyek, ahol pihenni, hűsölni, fürödni, sőt pecázni is lehet. Gondoljunk csak az Eger környéki kedvenc vizekre — Síkfőkúton, Ostoroson, Felsőtárkányban, Egerszalókon —, amelyek ezekben a hőségcsúcsokat döntögető napokban várják a fiatalokat, az idősebbeket egyaránt. A gyerekek mostanában kedvet kaptak a kerékpár- túrákhoz, csoportosan és magányosan lehet velük hol itt, hol ott találkozni, kellemesen töltve a vakációt. Ezúttal egri „bringásokat” kaptunk lencsevégre a felsőtárkányi tó partján... Nyár a Tiszán... Hej halászok, halászok... Az öreg és a felesége tözgetem, amikor Tóth János, a „hallevest” héttojásos, száraz legöregebb poroszlói halász — a lebbencstésztával... felesége segédletével — főzött Tisza-vízzel felengedett igazi Szalay István Kárpátaljai gyerekek Besenyőtelken Akiket cserbenhagyott az anyanyelvűk... — Halász, vadász, madarász: mind éhenkórász! így tartotta hajdan a népi bölcsesség, mivel ezen foglalkozásokat űzőknek csupán annyira volt biztos a megélhetésük, mint a kutya vacsorája... Hajnal van, alig pirkad még. Az ég alja aranyos-rózsaszínű, a kelő nap előhírnökeként csupán sugarait küldi el a felvirradó világnak. Poroszló közelségében csobban a víz, siklik a két ladik a buzogányát bontó nád között. Ma a halászok vendége vagyok, és a Tiszára iparkodunk szerencsét próbálni, habár ezen az emberemlékezet óta nem létező forró nyáron a halak is más regula szerint mozognak. A halászok elégedetlenek, a pecások szintúgy, tegnap délután velük beszélgettem, azt mondják, megpróbáltak már mindent, de ebben az átkozott forróságban nem kapnak a halak. Sem éjjel, sem nappal! Surrannak a csónakok, az evezők borzolják a vizet, miközben a nap vörös tányérja kibújik egy ponyványi felhő mögül. Végignézek a tóságon, az apró szigetekkel tarkított vízivilágon, miközben elkésett vadkacsák húznak be a tarlókról a nád közé, a gáton Poroszlótól Sarudig megindul a fürdőzők, a napimádók áradata. Hagyomány alakul ki Besenyőtelken: a nyári iskolai szünetben a szomszédos országokban élő magyar anyanyelvű gyerekeket látnak vendégül. Egy hét során próbálják bemutatni nekik, hogyan élünk mi itt a határokon belül, s elérni, hogy barátságot kössenek a gyerekek. így mondja el az egésznek a célját dr. Balogh Ernőné helyi tanárnő, aki fáradságot nem kímélve szervezte az idén is az akciót. Augusztus 15- ig kárpátaljai kisdiákok vakációznak náluk. — A magyar Rákóczi Szövetség és a Kárpátaljai Kulturális Szövetség segített a legtöbbet, hogy végre megérkezhetett tizenöt gyerek és két kísérő a rahói járásból, a Felső-Tisza vidékéről — mondja a tanárnő a hét eleji ünnepi fogadtatás után. Kalóz András polgármester és Nyester Erzsébet igazgatónő köszöntötte a vendégeket, a helybélieket, a szülőket, akiknél elhelyezést kaptak a gyerekek. Amikor bemutatkoztak a kárpátaljaiak, meglepő volt, mifyen nehezen beszélik a magyar nyelvet. Kísérőjük, Papariga Éva, tiEgy sziget csücskében széliünk ki a csónakból, alig néhány száz méterre az eleven víztől, a Tiszától, amelyen — mintha a reggelt köszöntené — hosszan dudál egy sódert szállító vontatóhajó. Egyedül maradok! A halászok nekiindulnak, és ősi mesterségük évszázados gyakorlata szerint végzik a munkájukat, húzzák-vonják a hálót, kezelik a varsákat... Kidőlt fűzfa törzsére ülök, és már most, reggel érzem, hogy meleg van, puha, fülledt meleg. A sziget túloldalán egy pesti és egy debreceni család éli immár hetek óta Robinson-életét; testük, mint a csokoládé, kedélyük sziporkázó, mint a kipihent embereké. — Torma János! — mutatkozik be az egyik, a kamaszfiú felkínálja a pecabotját. — Tessék próbálkozni! — A halászokkal vagyok! — vágom rá büszkén, mire összesúgnak, és egyenként eltűnnek a hűst adó bokrok takarásában... Rőzsevánkossal a fejem alatt pótolom a hajnali alváshiányt, és magasan jár már a nap, amikor a füst kesernyés szaga csapja meg az orromat. A halászok a bogrács köré gyülekeznek. — Halászlé lesz az ebéd! A bográcsból felszálló párából régebbi emlékek szálait köszabogdáni óvónő mondott meghatódottan köszönetét a szívélyes fogadtatásért, azért a kedvességért, amivel lépten-nyo- mon találkoznak. Először járnak Magyarországon, de máris sok élményben volt részük. Szerintük nagyon jól élnek az emberek, ahogy mondják, ők ehhez képest 70 évvel el vannak maradva. Szenek Margit tanárnő, a másik kísérő arról szól, hogy Kőrösmezőről, Rahóról, Tiszabogdánról, Gyergyóligetről és Terebesfehér- falváról verbuválódott össze a csapat. A határig busszal jöttek, majd a túloldalon a magyar szövetség autói várták őket. A helyzetükről megtudtuk azt is, hogy a gyerekek leginkább nagyszüleiből tanulták a magyar nyelvet. Különböző korúak, nehéz velük a foglalkozás. Az iskolában nincs hivatalosan ma- gyamyelv-oktatás, fakultatív módon vállalja néhány nevelő. Az egyház, a faluközösség sietett a segítségükre. A templom mellett építettek egy helyiséget, ahol a foglalkozásokat megtarthatják Í 'átékos formában, sok-sok énedet is felhasználva. Az orgonánál maga az óvónő ül, aki önszorgalomból tanult meg játszani a hangszeren. — Ma már jobb a helyzetünk nyelvi téren, mert azelőtt csak oroszul vagy ukránul beszélhettünk. Ha az utcán véletlenül anyanyelvén váltott szót két magyar, rájuk förmedtek, hogy hagyják abba. Ezért hiányos a gyerekek magyartudása, mert szüleik is keveset törődtek velük. Arra gondoltak, erre a nyelvre már úgysem lesz szükségük, nagyon el voltunk vágva a külvilágtól — meséli a csoportvezető. A kárpátaljaiak egri, nyírségi, hortobágyi kiránduláson is részt vesznek, megtekintik a főváros nevezetességeit, strandolnak, különböző sport- és irodalmi vetélkedőn vesznek részt, megismerkednek a számítógéppel es a helyi érdekességekkel is. Ennek volt első igazán emlékezetes napja a besenyőtelki búcsú, ahol minden vendég annyit fogyaszthatott az étellel, itallal, süteménye nyel, gyümölccsel telt asztalokról, amennyit csak akart.... (fazekas) Ütátadások Mezőtárkányban Folyamatosan újítják fel, javítják, építik az utakat Mezőtárkányban. Már megtörtént, illetve zajlik a műszaki átadás mintegy másfél kilométer hosz- szan a Kossuth, a Temető, a József Attila és az Ady Endre úton. A költség mintegy másfél millió forintnyi. Fodrászat nyílik Egerfarmoson A helyi önkormányzat segítségével női és férfi fodrászüzlet nyílik Egerfarmoson. A gyöngyösi építőktől vásároltak konténert, azt alakították át. Közmű- vesítik, s már Szent István ünnepére ott csinosíttathatják magukat a község lakói. Tánctáborba készül a „Füzes” Közép- és szakiskolásokból áll a füzesabonyi „Füzes” táncklub, amelynek tagjai egyre többet hallatnak magukról. Az E osztályos versenyek mellett különböző táncbemutatókon is részt vesznek. Legutóbb Mezőkövesden nyitótáncot jártak az Anna-bálon, most pedig augusztus 17. és 21. között Tiszafüreden rendeznek tánctábort. Fiatalodik Novaj Sikeresnek bizonyul Novajon a közművesített telkek lakáscélú eladása. Az idén 23 ilyen építési hely kelt el, ahová ifjú egri családok költöztek ki — fiatalítva ezzel a község lakóinak átlagélet- korát. A polgármester tájékoztatása szerint még néhány telket tudnak áruba bocsátani az állami tartalékföldek terhére. Ünnepi átadások Augusztus 20-a tiszteletére két jelentősebb beruházást is átadnak rendeltetésének Besenyő- telken. Ebből az alkalomból nyitják meg a 2-es számú orvosi körzeti és fogorvosi rendelőt, valamint a több millió forintba kerülő fedett piacot, s az ottani üzletsort. Idén Eb Olaszországban, jövőre vb Kanadában Az újvesés sportolónő Akit vendégül látott már néhányszor az urológia, az tudja, hogy a vese talán a legkényesebb szerve az embernek, még akkor is, ha jól működik. Ám van úgy, hogy nem működik jól, ezért ki kell cserélni. S vajon kinek lenne kedve, ereje egy ilyen műtét után részt venni egy kerékpáros Európa-bajnokságon? A Szihalmon élő Bencsik Juditnak volt kedve és kitartása is: idén nyáron az olaszországi, dél-tiroli Auer-Ora városban járt, ugyanis ott rendezték meg a szervátültetettek (transzplantáltak) első Európa- bajnokságát. Az újvesés Bencsik Judittól először a betegségéről, majd a kerékpárverseny részleteiről érdeklődtünk. — Négy éve százalékoltak le, mert policisztás volt a bal vesém, ezenkívül méreganyagokat választott ki, s juttatott a szervezetembe — idézi föl nem éppen kellemes emlékeit. — Ezért döntöttek úgy az orvosok, hogy transzplantálnak, vagyis egy másik vesét ültetnek belém a rossz, egykilósra nőtt vesém helyett. Tavaly műtötték meg, azután, hogy egy fiatal, harmincéves férfi egy közúti baleset során meghalt... Azóta az ő veséjével élek. — Egy ilyen súlyos műtét után hogyan jutott eszébe a sport? — A múlt év decemberében kaptam egy levelet a Magyar Transzplantáltak Sportegyesületétől azzal, hogy szívesen látnak a soraikban. Egyúttal egy nevezési lapot is küldtek a ’92-es Eb-re, amit én ugyan kitöltöttem, de nem nagyon vettem komolyan. Ennek ellenére mégis megkaptam a hivatalos meghívót az olaszországi versenyre. Áprilisban kezdtem el az edzéseket egy régi Csepel biciklivel, versenykerékpárom ugyanis nem volt. Kértem ugyan segítséget az Egri Dohánygyártól és a Csepel Schwinn- től, de csak lelkesítő és biztató szavakat kaptam. Már csak két hét volt az Európa-bajnokságig, amikor a szihalmi önkormányzathoz fordultam, akik minden szó nélkül kiutalták nekem a versenybicikli árát.... Nagyon hálás vagyok ezért Farkas József polgármesternek és Gulyás László jegyzőnek. — Hányán vettek részt az Eb-n? — Tíz országból érkezett kilenc nő és harmincnégy férfi, s ebből egy újszíves kivételével mindnyájan újvesések voltunk. Ä táv 16 km volt a nőknek, a férfiaknak pedig 20. Én a távot teljes egészében lekerekeztem, de végül előttem végzett három olyan hölgy, akik már a szingapúri versenyen is jó eredménnyel szerepeltek. Magyarok hárman voltunk, s közülünk Kiss Lászlóné ezüstéremmel tért haza. — Gondolom, nem ez volt az utolsó Európa-baj- nokság, amelyen részt szeretne venni... — Nem, hiszen augusztus végén éppen Budapesten rendeznek Eb-t, de már nem kerékpáros számban. Lesz súlylökés, úszás, futás, kislabdado- bás, távolugrás, magasugrás, bowling. Valószínűleg kislabdadobásban fogok indulni, igaz, nehezíti a helyzetet, hogy nem tudok hol edzeni. Edzőtermek ugyanis csak Pesten vannak, oda pedig nem járhatok föl hetenként kétszer, túl sokba kerül. De nem adom föl, hiszen jövőre a transzplantáltak világbajnokságát rendezik meg Kanadában, s ott a helyem... (kácsor)
