Heves Megyei Hírlap, 1992. július (3. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-06 / 158. szám

Üzen a szerkesztő: L. K. Érdemes volt végigolvasni le­velét. Nemcsak stílusa miatt, ha­nem azért is, mert igencsak meg­szívlelendő gondolatokat érint, hasznos és gyakorlati tennivaló­kat fogalmaz meg. Imigyen: „Nem lehet az erkölcs hiányáról pontos statisztikában számot ad­ni, hatásfokáról sem lehet napra­kész adatokat összegyűjteni, no­ha a bűnüldözés alkalmasint ri­asztó számokkal szolgál. A ten­dencia azonban kézzelfogható, nyilvánvaló, a bűnözés veszedel­mes méreteket kezd ölteni, mi­nőségileg is egyre veszedelme­sebb válfajokat termel ki. Szer­vezettebbe válik napról napra, a szakemberek maffiákról és alvi­lágról beszélnek. Nagyjából és elsősorban a gazdasági nehézsé­gekkel indokolják, magyarázzák ezt a meredeken felfele ívelő bű­nözési hullámot. Egyesek ag­gódnak, hogy jóvátehetetlen ka­rokat okoznak majd a magyar társadalomnak. A gazdasági vál­ságnál jóval nagyobb az erkölcsi — vallják azok, akik szakembe­rekként foglalkoznak a szocioló­giával és a politológiának neve­zett foglalkozással. Amit tudo­mányként is reklámoznak.” Főleg az utolsó mondata arról győz meg minket, hogy bizonyos ingerültséggel szemleli mindazt, ami ma ittTkörülöttünk történik. Aggodalma nem alaptalan, hi­szen közéletünk valóban aggo­dalomra okot adó jelenségek há­lózatával „szórakoztat” minket. Mi is ügy találjuk, hogy az erköl­csi krízise a mely. Nem is etikai fe­hér foltokról kellene beszélnünk, hanem a rohamosan teijedő er­kölcsi analfabétizmusról. Amely terjed, és még csak azzal sem vi­gasztalhatjuk magunkat, hogy valamilyen kapcsolatban lenne az ími-olvasni tudás hiányával. Sőt! Minél magasabb gazdasági kategóriában, társadalmi foko­zatban kezdünk kutatni, annál aggasztóbbak a negatív jelensé­gek. Piszkos üzelmek, csalások, olykor brutális cselekmények el­követői borzolják idegeinket. Feltörik a kocsikat, ott lopnak, ahol arra alkalom adódik (az mindenütt van, mert az emberek könnyelműek, és a legelemibb óvatosságról is megfeledkeznek olykor-olykor), megölnek nyolc­van feletti nyugdíjasokat, mert tudják vagy sejtik róluk, hogy van megtakarított vagyonkájuk. A csaladokban az apa a fiára emeli a kezét, vagy a kést. A ti­zenéves suhanc a legjobb barát­ját lövi homlokon. Mindez azt bi­zonyítja, hogy az emberi érték­ről, az emberi méltóságról, a jo­gokról és a felelősségről igen ho­mályos fogalmaik vannak azok­nak, akik e haszonleső és brutális tetteket elkövetik. Az írott és az elektronikus saj­tó naponta kürtöli világgá, hogy a felderítetlen bűncselekmények aránya egyre elgondolkodta- tóbb, a számadatok, a felderítési sikertelenség szinte biztató üze­netként hat a tolvajokra, az erő­szakosokra: kettő az egyhez vagy három az egyhez a valószínűsége annak, hogy a kisebb értékekre vonatkozó erőszakos cselekmé­nyek megtorlatlanul maradnak. Üzletszerűen megy és mehet az autólopás, -kicsempészés és -ér­tékesítés az országban, az élet el­leni támadások mindennaposak. Miért? — ágaskodik a kérdés. Egy válasz a sok közül, ami bizo­nyossággal a lényegre tapint: fel sem teszik az erkölcsi kérdéseket maguknak és másoknak ezek a bűnöző fajták, nem is válaszol­nak rá, mert úgy tűnik, a ragado­zók és a dögevők évadját éljük, amikor a regi latin közmondás szerint homo homini lupus, em­ber embernek a farkasa. Még emlékszünk arra az idő­re, amikor a nyugati jogrendhez idomulni-szehdülni akarván, a halálbüntetés eltörléséről társa­dalmi egyetértés alakult ki. Az indok világos: a bíró is tévedhet a halálbüntetés kiszabásánál (meg is történt ilyesmi a legutóbbi év­tizedekben is, nem is politikai ügyekben!!!), s akkor, amikor az ilyen jogerős intézkedést végre­hajtják, nincs lehetőség arra, hogy a valós igazság kiderítése után a rossz intézkedést reparál- hassák. Magyarul: az életet nem szabad elvenni senkitől sem. A társadalom nincs — és ne is le­gyen — erre feljogosítva! De az milyen intézkedéssel oldható meg, hogy felelőtlen gépkocsivezetők ne vigyék hét­végenként a halálba magukat, rokonaikat, utasaikat, tehat azo­kat, akik vakon bíztak tisztessé­gükben, és abban, hogy akit a jo­gi felhatalmazás, az a bizonyos jogosítvány a volánhoz enged ül­ni, az tisztában van a legelemibb erkölcsi kérdéssel, amely úgy szól: ha én ülök a kocsiban a bal első helyen, felelősséget vállal­tam azokért, akik bíztak ben­nem. Nem ülök tehát oda, ha it­tam; betartom a szabályokat, amik egyáltalán lehetővé teszik, hogy az emberek egymás mellett élhessenek, legegyszerűbben: életben maradhassanak, akkor is, amikor a jókedv könnyelművé teheti a társakat. Elképedünk, ha halljuk, hogy hivatásos gépko­csivezetők isznak, és bár a válla­lat dolgozói már nemegyszer visz- szautasították, hogy a „lökött pasas”-ra bízzák az életüket, nem történik hathatós intézke­dés, csak akkor, amikor a baleset bekövetkezik. El kell tehát kezdeni az iskolá­ban, minden szinten az erkölcs oktatását, hogy legalább az alap­fogalmakkal legyenek tisztában azok, akik eddig csak a Btk. ren­delkezéseire figyeltek. Ha már annyira ágálnak a vallásoktatás ellen, bár a mai két középgenerá­ciónak nem ártana sem a tízpa­rancsolattal, se egyéb, az életben hasznosan értékesíthető „vallá­si” szabályzattal, előírással meg­ismerkednie. Most még csak ott tartunk, hogy félelmeink köze­pette ajánlgatjuk az erkölcsi fe­gyelmet, a tanulást, a megoldást. J PESTEKET . ^ LEGOLCSÓBBAN! ^ V regi ar u j ar liszperzit 16 I 2300,­1800,­liszperzit 8 I 1300,— 960,— liszperzit 4 I 670,­520,­liszperzit 21 310,­270,­Sreplaszta 25 kg 660,— 590,— ireplaszta 5 kg 180,­150,­3300 Eger, Pozsonyi út 7/a. (Lajosváros) Tel.: 36/14-664 4. HÍRLAP, 1992. július 6., hétfő A nemzet érdekeit kell szem előtt tartani A Hírlap 1992. május 21-i számában megjelent Horváth László országgyűlési képviselő néhány soros írása „Aki hátrafe­lé tekintget, orra bukik” cím alatt. Az írásban meglévő okfejtése­ivel kívánok néhány sorban fog­lalkozni, mivel nem osztom min­denben a véleményét. Ügy látom, hogy újsütetű poli­tikacsinálóink ismét meg akarják magyarázni nekünk, magyarok­nak, hogy mi is a helyes út az el­következendő, üdvözítő célig. Teszik ezt úgy, mint 1945-től az úgynevezett „rendszerváltásig” más politikacsinálók tették. Igaz, a szélirány megváltozott, tehát most azt sugallják, hogy más irányban kell keresni az uniót. Pedig az uniók élete is véges. Bi­zonyítja ezt az is, hogy az örök- kévalós álmokat dédelgető keleti unió röpke év alatt összeomlott. Szépnek tűnik a földrészünk nyugati részén elképzelt unió, de mielőtt megalakulna, már most ki lehet mondani, hogy nem fog örökké tartani. Nekünk, magyaroknak — eb­ből a szemszögből nézve — az ilyen uniókhoz való csatlakozás egyet jelent a rövidebbet húzás­sal. Történelmünk során ez már sokszor bebizonyosodott. Politikacsinálóink téijenek már észre, a nemzet érdekét tart­sák elsődlegesnek, és ne egyéni érdekeiket. Ne lobbyzzanak szűk csoportérdekek mellett. Az integrálódás csak úgy fo­gadható el, ha az kölcsönös elő­nyökkel jár, nem pedig kiszolgál­tatottsággal. Különben is: ezeréves múl­tunk ékesen bizonyítja, hogy a nemzet fejlődése csak akkor volt töretlen, ha sem Keletről, sem Nyugatról nem nehezedett bur­kolt vagy nyílt presszió az ország­ra. Jobb lenne, ha politikacsiná­lóink azon fáradoznának, hogy az önbizalmat helyreállítsák az emberekben. Ne egy újabb, de­terminált helyzetet akaijanak megcéloztatni a néppel. Ne azt akarják elhitetni, hogy csak me­rev függőségek között lesz jövője a magyar népnek. Ellenkezőleg, szabad, alkotó légkört teremtse­nek, mivel a jelenlegi senkinek sem jó, kivéve a politikacsináló­kat. Igazi táptalaj számukra a za­varos helyzet, habzó szájjal élhe­tik ki hatalmi vágyukat — sajnos. Másik témakör: Trianon és Franciaország megítélése. Fino­man kifejezve, a T. képviselő na­gyot csúsztat sugallatával. Egy olyan badarságot akar elhitetni, amit megfelelő, tárgyilagos né­zőpont esetén még maga is meg­mosolyogna. Hát már megint itt tartunk? Már megint hamisítják a törté­nelmet? Az előző történelemha­misító csoport még le sem tűnt a színtérről, máris itt a másik? Nem csodálkoznék, ha politika­csinálóink azzal állnának elő, hogy a török uralom százötven éve alatt idilli paradicsom volt, és a nemzet fejlődését szolgálta. A trianoni diktátum szülőaty­ja Clemenceau francia miniszterelnök volt. Az adott kor Franciaországának prominens személyisége. Ebben az össze­függésben Franciaország igenis negatív szereplő számunkra és a térség számára. Egy nemzetnek vállalnia kell vezető képviselői­nek melléfogásait. Ne akarja a T. képviselő a történelembe bele­magyarázni az oda nem illőt. Ige­nis, a franciákon múlott, hogy úgy alakult helyzetünk a térség­ben, ahogy nem lett volna sza­bad. Ezek közül néhányat: a) Nem lett népszavazás a nyelvterületek hovatartozása ügyében. b) A magyar népet még arra is méltánytalannak ítélte, hogy a körülöttünk élő, ármánykodó nemzetek magyarellenes meg­nyilvánulásait, állításait ellenő­riztesse. így lett északon határfo­lyó az Ipoly, mivel a szlovákok hajózható folyónak tüntették fel. c) Trianon torzszülötte a naci­onalista Jugoszlávia (inkább Torzszlávia), ahol a félelem, a rettegés uralkodik. Ártatlan em­berek pusztulnak ezrével, vagy kénytelenek elhagyni szülőföld­jüket. Menekülnek, hpgy ment­sék puszta életüket. És ez még nem a végkifejlett állapot Torz- szláviában. Tehát ne akarjuk a trianoni diktátumot és annak kieszelőit rózsaszínű dicsfényben megje­lentetni. Ugyanis azt mi, reál szemléletű magyarok, soha nem fogjuk bevenni. Végül pedig, amire a címben utal: az sem fedi a valóságot. Ez azt jelenti, aki ilyen szemlélettel bír, és a jövő építésénél nem ala­poz a múltra, az gyökértelen, rö­vid életű jövőt tudhat magáénak. A T. képviselő írásában be­vallja elfogultságát, így ezt meg lehetne bocsátani. De mivel ezt az írást közhírré tette, már kevés­bé. Nincs szükség nagyobb za­vart kelteni a fejekben, mint ami­lyen jelenleg van. Vagy talán éppen ez a célja a T. képviselő úrnak? Gönczi József, Eger múló időről és egyebekről Meditáció a Sétálok Eger kies gesztenyefái alatt, s egy­szer csak belém nyilallik: mi lenne, ha valaki megkérdezné tőlem, hogy hol vagyunk most? Annyi mindennek a neve megváltozott mos­tanában. Tisztázandó a jelenlegi helyzetet, elindu­lok a közeli eligazító tabla felé. Olvasom: Népkert, korábbi nevén Érsekkert. Mi az, hogy korábbi? Azt hallottam, hogy már meg­int az a mai; az a név az igazi. Otthon megné­zem a legújabb térképemet (Kiadja a MEBIB és a Tempóker Kft., Fk.: Domán Imre, Fsz.: Boros Zoltán), de nem leszek okosabb: sala­moni bölcsességgel egyszerűen nem írtak ne­vet a parkra. Csak van! Keresem a térképen a kiadás dátumát, de nem találom. Ez is bi­zonytalan, vagy netán titkos? A hirdetések aránylag jól eligazítanak: már 33 utcanév megváltozott, de még a95-ös Expót reklá­mozza. Remélem, hogy nem ez a legutóbbi térkép, és persze azt is, hogy már van neve a parknak. Semmi, még a bizonytalanság sem örök. Ügy igazít el a tábla, hogy 6. sz. alatt a szovjet katona szobra, Éger felszabadulásá­nak emlékműve áll. Kicsit balra kell csak néz­ni, és a látvány egyértelmű: az állítás úgy igaz, hogy csak volt! ügy gondolom, hogy az olvasás helyett a közvetlen tapasztalatra kell támaszkodnom. Szétnézek hát. Látom, hogy lassan, szinte méltóságteljesen poroszkál a sétányon (!) egy rendőrautó. Elhalad a sportcsarnok előtt is, ahol 5-6 személygépkocsi parkol. Változat­lan sebességgel elhaladnak mögöttük, látha­tólag másra vadásznak a kocsi hivatásból éber utasai. Azt hallom a jól tájékozottaktól, hogy a kutyá(so)kra szálltak rá. Megjegyzem, hogy a park bejáratainál „behajtani tilos” tábla van, de a kutyákra vonatkozó tiltó tábla nincs. Sajátos szemlélet: ami tiltott, azt enge­dik, amit nem tiltanak, azt üldözik. Persze, mit is kezdenének pl. röplabdamérkőzések idején több tucat gépkocsival? Ha már vá­lasztani lehet az ellenfelek közül, nyilván a gyengébb a jobb. Ez eddig is jól bevált. Meg­állt az idő?! B. J., Eger (teljes név, cím) Horoszkóp július 6-tól július 12-ig KOS (III. 21.-IV. 20.) Szerelem: Most boldog szerelmet kí­nálnak a csilla­gok, annak is, aki állandó partnere mel­lett él. Hivatás: Elképzelései mostanra realizálódhatnak, s anyagi elismerés, esetleg hivatali előrelépés lesz a fáradozás gyü­mölcse. Máris új cél lelkesíti, s ehhez keres segítőtársakat. Pró­bálkozása szerencsével jár, né­hány inkább haszonra pályázik. BIKA (IV. 21.-V. 20.) Szerelem: Partnerével apróbb össze­zördülésre szá­mítson. Mint­ha ezen a héten mindenről el­lentétes lenne a véleményük. Hi­vatás: Az akadályokat nem veszi olyan könnyen, mint hitte, s ez elkeseríti. Depresszióba eshet, különösen, ha a kollégái, felette­sei a héten valamiben ellentmon­danak. Úgy érzi, irigységből nem támogatják az On elképzeléseit. IKREK (V. 21.-VI. 21.) Szerelem: Őszinteségével felhívja magá­ra a figyelmet, olyanokét is, akik nem nézik jó szemmel boldogságát. Legyen zárkózot- tabb, s máris kevesebb lesz az iri- gye. Hivatás: Nem valószínű, hogy a tervezett szabadságát épp ezen a héten tudná kivenni. Ä feladatok sűrűsödnek, nem várt esemény átszervezi teendőit. RÁK (VI. 22.-VII. 22.) Szerelem: Ba- busgatásra, szerelemre vá­gyik. Legszíve­sebben ki sem mozdulna ott­honról, ki sem bújna az ágyból. Ha szabadságon van, miért ne tehetné meg?! Hi­vatás: Ne vállaljon el semmi olyat, amiről úgy érzi, erejét meghaladó feladat. Most sokkal fáradtabb, mint hogy erején felül bármire vállalkozhasson. Még a rutinmunka is nehezebben megy. OROSZLÁN (VII. 23.-VIII. 23.) Szerelem: Partnere csak akkor tud Ön­nek segíteni, ha őszintén el­mondja, mi bántja. Á hosz- szú hallgatással csak saját hely­zetét rontja. Hivatás: Amihez csak nyúl, balul üt ki. Mintha ösz- szeesküdött volna Ön ellen a vi­lág. Néhány napig még így lesz, aztán fordul a kocka. Addig te­hát ne tervezzen sorsdöntő dol­gokat, hosszú távú feladatokat. SZŰZ (VIII. 24.-IX. 23.) Szerelem: Ba- . rátságból már / ((lí/.vV^ \ lett szerelem, í \Vj«Ví'( (szerelemből vi­VatWvví /szont ritkán 'y i \ \ \ \ ,/ lesz barátság ' ) 11 ^ szakítás után. Ezt jól gondolja meg, mielőtt ki­mondja a döntő szót. Hivatás: Túlságosan fáradt és ingerlékeny ahhoz, hogy most bárkivel vitába szállhasson. Különösen ne eről­tesse a „dolgok tisztázását” felet­teseivel. Tettekkel érveljen. T elefon-Horoszkóp magyar nyelven! Tudj meg többet a jövődről! Ez a saját eheti horoszkópod. /» Hívd fel ezt a számot! Tárcsázd előbb a 00/1400 490 76 + számot és utána folytatólag a saját csillagjegyed számát 31 Kos fi. 33 Ikrek 34 Rák 37 Mérleg 40 Bak m w 35 Oroszlán 38 Skorpió 41 Vízöntő • f 36 Szűz-< & 39 Nyilas 48 Halak A telefonhívás ára percenként: 180 Ft MÉRLEG (IX. 24.-X. 23.) ■ Szerelem: Partnerkap­f /Z \ csolata ki- I egyensúlyo­zott, már-már boldognak érzi magát. Hiva­tás: Gyakran bosszankodik má­sok értetlensége miatt. Ez nem kötözködés, hanem azt bizonyít­ja, hogy már megint megelőzi korát, s olyan célt tűzött maga elé, amit mások egyelőre nehe­zen tudnak felfogni, követni! SKORPIÓ (X. 24 - XI. 22.) Szerelem: Ha otthon sem őszinte, akkor ne csodálkoz­zon azon, hogy partnere nem tud segítségére lenni. A másoktól elszenvedett pofonokért nem otthon kell visz- szaütni. Hivatás: Nehezen viseli, ha értetlenséggel fogadják el­képzeléseit. Azért nem ártana végiggondolni, vajon jó úton in­dult-e, nincs-e szükség menet közben pályamódosításra? NYILAS (XL 23.-XII. 21.) Szerelem: Máskor szíve­sen fogad min­den meghívást, de most inkább lenne egyedül, vagy kettesben partnerével. De ha egyszer ő szó­rakozni szeretne, legalább a hét végén engedjen kívánságának! Hivatás: Sikerül olyan helyzetet teremteni munkahelyén, amely­ben az Ön véleménye a döntő. Anyagi helyzete is javul. BAK (XII. 22.-I. 20.) Szerelem: Biz­tonságra vá- ik, s mégis elemegy egy Dlyan kapcso- ' latba, amelyről úgy érzi, nincs jövője. Lehet, hogy téved! Hiva­tás: A hét elején a rutinfeladato­kon kívül nem sok dolga akad, viszont csütörtökön minden megváltozik. Lehet, hogy az ese­mények gyökeresen megváltoz­tatják további sorsát, esetleg a vállalatét is. VÍZÖNTŐ (I. 21.-n. 20.) Szerelem: Vi­harfelhők gyü­lekeznek, s egyetlen szikra elég, hogy lángra lobban­jon a lelkében szunnyadó düh. Pedig nem is a partnerére haragszik, hanem ön­magára! Miért ő szenvedjen mégis?! Hivatás: Nem szabad semmire azonnal igent vagy ne­met mondani, mert talán már órák múlva megbánhatja. HALAK (II. 21.-HI. 20.) Szerelem: Szí­vesen elfogad- ja partnere ajánlatát, mert ezzel megme- v . _ y nekül a döntés felelősségétől. Hivatás: Talán most kellene el­menni szabadságra! Ha van rá mód, feltétlenül éljen az alka­lommal, sok kellemetlenségtől, munkahelyi vitától kíméli meg magát. Távollétében még arra is rájöhetnek munkatársai, hogy Ön valóbem nélkülözhetetlen!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents