Heves Megyei Hírlap, 1992. július (3. évfolyam, 154-180. szám)
1992-07-04-05 / 157. szám
HÍRLAP, 1992. július 4—5., szombat—vasárnap 7. A szegfű halála ? Ugyan, ki vesz manapság már szegfűt? — sóhajtja elkeseredetten a virágkertészek németországi szervezetének, a Fleuropnak az elnöke, aki maga is virágkereskedő. Pár évvel ezelőtt még elképzelhetetlen lett volna bármilyen csokor vagy koszorú szegfű nélkül, ma már teljesen kiment a divatból, annyira, hogy némelyik kereskedő nem is rendel. Pedig régebben a vágott virágok között előkelő helye volt, olyany- nyira, hogy a vállalkozó kedvű és jó fantáziájú termesztők fantasztikus színeket honosítottak meg. A nyugatnémet virágszakértők úgy látják, hogy nemcsak náluk, hanem más országokban is így áll a helyzet. Szegfűt jobbára csak a halotti koszorúban használnak, és sok boltos meséli, hogy ha tanácstalan vásárlója akad, egyetlen dolgot köt ki csupán: lehet bármi, csak szegfű ne legyen a csokorban. Franciaország megpróbálta helyreállítani a szegfű megtépázott dicsőségét, s új színekben új formájú szegfűt hoztak forgalomba. A vevők mégsem voltak hajlandók visszafogadni kegyeikbe. A magyarázat talán abban rejlik, hogy amikor egy-egy virág nagyon keresett — így volt ez évekkel ezelőtt a szegfűvel is —, a termelők nagyobb sebességfokozatra kapcsolnak, s a túlkínálat azután leviszi az árat. Bármennyire is furcsa, ez nem tesz jót a népszerűségnek. Aki virágot vesz, az nem szereti, ha takarékosnak látják. Márpedig, ha mindenki tudja, hogy a szegfű olcsó, akkor elég egyetlen pillantást vetni a csokorra, s az máris elárulja, hogy az ajándékozó takarékos lélek. Németországban úgy látják, hogy a következő virágfajta, ami hasonló sorsra juthat, a gerbera lehet. Ami azt illeti, a legközelebb az orchidea áll ugyanehhez a sorshoz: hiszen ma már a szupermarketekben is árulják kis dobozkákban, ami nem feltétlenül tesz jót az egzotikus voltáról alkotott elképzeléseknek. A megrendelők, legalábbis a nyugati országokban, ahol mellesleg nagyon nagy a különbség az árak között, és a felső határ igazán a csillagos ég, például az asztal díszítéséhez exkluzív virágot kémek. Akinek nincs pénze, az inkább egyáltalán nem költi virágra. És mi a helyzet nálunk? Hát azért mi nem mindenben követjük a nyugati divatot — mondják a virágárusok. Nálunk — különösen mostanában — ráadásul nem is olyan nagy bűn, ha valami olcsó. Kétségtelen, hogy a virágüzletekben pompázó fantasztikus növények között a szegfű nálunk is a nagyon hétköznapiak közé tartozik, de a virágvásárlás vagy -ajándékozás nálunk inkább jelképes gesztus, udvariasság, a tisztelet és a szeretet kifejezése, így nem gazdagságával akar kérkedni az, aki betér egy virágüzletbe. A hazai piacon nem fenyegeti veszély a szegfűtermelőket, és aki kapja, az nagyon örül neki, még ha tudja is: vannak sokkal de sokkal drágább virágok. Hidegháború pedig nincs... UFO-lesen__________________________________________________ Pillantás a nyári égboltra Földünk tengely körüli forgása következtében a csillagok az égbolton egy képzeletbeli körpályán mozdulnak el A Tejút egy részlete Van a világnak jó néhány szeglete, ahol bizonyos nosztalgiával gondolnak a hidegháború időszakára. Akkoriban ugyanis „csak” a hagyományos konfliktusövezetekben ropogtak a fegyverek, míg napjainkban bolygónk egyre több pontján lobbannak fel a gyűlölet lángjai. Elég egy pillantást vetni az 1991 -es év képzeletbeli konfliktustérképére.... Meg kell különböztetni a hagyományos, „elhúzódó” válságokat a lappangóktól, amelyek időnként elementáris erővel törnek felszínre, hogy aztán hosszú időn át rettenettel emlegessék őket. A több közel-keleti országra kiterjedő arab-izraeli konfliktusra már csak legyint a külpolitika iránt is érdeklődő átlagember, s elintézi azzal, hogy „ezek már csak ilyenek”... A kölcsönös adok-kapoknak szinte mindennap van áldozata mindkét részről. Irak a zsíros zsákmány reményében lerohanta Kuvaitot. Ha mondjuk 6-8 évvel ezelőtt teszi ezt, minden bizonnyal több eredményt ér el, hiszen a szocialista közösség alighanem igazolta volna az agressziót. Az új politikai gondolkodás azonban egységes fellépést eredményezett, s Bagdadnak 100 ezernyi emberélettel kellett fizetnie... A központi hatalom meggyengülése nemzetiségi konfliktusok sorozatát élezte gyakran helyi háborúvá. Elegendő csak földrajzi neveket sorolni: Baltikum, Moldova, Karabah-hegy- vidék, Dél-Oszétia, Grúzia... Jugoszláviában az önállóságra és demokráciára való törekvés a nacionalizmus puskaporával keveredett, s lángra lobbantotta a soknemzetiségű országot, nem kímélve emberéletet, egyéni és közös vagyont, kultúrát. S itt van még a sok „apró” helyi tragédia: Észak-Írország, Spanyolország, ahol szélsőséges csoportok erőszak útján remélik elérni áhított önrendelkezésüket. Ha Európán kívül dörögnek a fegyverek, márpedig ez gyakran megesik, hajlamosabbak vagyunk könnyebben venni ezeket a helyi háborúkat. Pedig Afganisztán polgárháborúja, ha csökkenő hevességgel is, de még tart, s az ottani tartós szovjet jelenlét nemrég a katasztrófa szélére sodorta a világot. A konfliktusok térképéről eltűnőben van már Kambodzsa, s a legutóbbi kormányfői találkozó után a Koreai-félsziget is. Szedik áldozataikat a helyi szélsőségesek Indiában: elegendő emlékeztetni a hatalmas ország legutóbbi nagy halottjára, Radzsiv Gandhira. A túlnyomórészt szikhek lakta Pandzsábban egy év alatt négyezren estek áldozatul a fegyveres konfliktusoknak. Afrika déli részén az apartheidrendszer már összeomlott, de most az öntudatra ébredt őslakosság mészárolja egymást: egy év leforgása alatt kétezren estek áldozatául a gyűlölethullámnak. Annál örvendetesebb az olyan hagyományos válságövezetek „megszűnése”, mint Angola vagy Etiópia, ahol tízért a hamu alatt időnként még felizzik a parázs... Nyugat-Szaharában Marokkó és a POLISARIO közötti tűzszünet is elérhető közelségbe hozta az ország függetlenségét. Változó hevességgel dörögtek a fegyverek az idén is Szomáliában, Szudánban, és nem szabad megfeledkezni Libériáról sem, ahol 15-20 ezerre teszik a polgárháború áldozatainak számát. Az Atlanti-óceán túlsó partjának legforróbb pontja Közep- Amerika. Salvadorban se vége, se hossza az öldöklésnek, el-el- szabadulnak az indulatok Nicaraguában, Haitiben pedig a különböző puccsok haszonélvezői sok-sok ember élete árán igyekeznek megalapozni többnyire tiszavirág-életű karrieijüket. A fentiekhez képest már igazán elenyészőnek tűnik a kolumbiai kábítószer-maffia helyi, bár olykor szomszéd országokra is átterjedő háborúja, néhanapján félfalunyi áldozatával... Eljött az alkonyat. A Nap lassan süllyed a horizont alá, közben csillagok parányi lámpásai gyúlnak ki az égen. Keleten újabb és újabb csillagok kelnek, fokozatosan feljebb kúszva az egyre jobban sötétedő égbolton. Ilyen naplementéket számtalanszor megfigyelhettünk. De gon- dolunk-e mindig arra, hogy mi is történik ekkor? Bolygónk tengely körüli forgása következtében elmozdulni látjuk az égitesteket. Nincs ebben semmi különös, hiszen ma már minden ember ismeri ezt a tényt. Itt, a Duna- Tisza táján a Föld mintegy 1140 kilométeres óránkénti sebességgel utaztat minket körbe-körbe. Az Egyenlítőnél már valamivel gyorsabb a mozgás, 1670 kilométer óránként. Eközben bolygónk szorgalmasan rója útját a Nap körül, egy perc alatt nagyjából 1800 kilométert tesz meg. A Nappal együtt kering a galaxisunk középpontja körül is, másodpercenként 250 kilométert megtéve. Valóságos „kozmikus utazás” részesei lehetünk ebben a gigantikus mozgásban. A Föld biztonságot nyújtó, vastag légköre aljáról nézzünk fel az éjszakai égboltra! A nagyvárosok levegője ma már annyira szennyezett, hogy alig látunk valamit az esti csillagos égből. Esetleg a bolygókat és néhány fényesebb csillagot figyelhetünk meg. De távol a lakott területektől, egy derült nyári éjszakán az égbolt felemelő látványa fogad bennünket. Csillagok ezrei tarkítják az eget, szabad szemmel úgy háromezret számolhatnánk meg. Csakhogy ez igen kis hányada a világegyetemben található csillagoknak és egyéb kozmikus objektumoknak. Holdtalan éjszakákon jól látható az égbolt áttetsző, fehér sávja, ez a Tejút, és ez tulajdonképpen nem más, mint saját galaxisunk egy darabkája. Ezt a fénylő sávot ködtömegek felhalmozódásának látjuk, de elég ráirányítani távcsövünket, s nyomban rájövünk, hogy csillagok tömkelegéből áll. Bár Földünkről hosszú csillagsávnak tűnik, de ha valahonnan kívülről tudnánk megfigyelni galaxisunkat, akkor azt látnánk, hogy lapult gömb alakú, amelyből két felte- keredett spirálkar nyúlik ki. A rendszer központjából, a magból kiinduló spirálkarokban fényes, forró csillagok találhatók, valaA Lófej-köd. A csillagközi anyag csak akkor fénylik, ha közelében forró csillagok vannak. Ennek hiányában a felhő sötét marad mint fényes gáz- és sötét porfelhők összesűrűsödése észlelhető. Tejútrendszerünk körülbelül 100 milliárd csillagból áll, átmérője 100 ezer fényév, vastagsága pedig mintegy 10 ezer fényév. Feltűnő, hogy a Naprendszer a középponttól milyen távol helyezkedik el, körülbelül 30 ezer fényévnyire van a galaxis magjától. Ilyen távolságból 200 millió év alatt tesz meg egy-egy méltóságteljes fordulatot galaxisunk középpontja körül. Mióta az első emberszerű lény megjelent a Földön, alig tettük meg egy teljes keringés századrészét. Vajon ki képes felfogni, mi is 100 milliárd csillag, vagy 100 ezer fényév? A mindennapi életben kevés dolog van, ami felkészít bennünket ilyen csillagászati mennyiségek felfogására, és cserbenhagy a fantáziánk, ha kozmikus skálákban próbálunk gondolkodni. Galaxisunk óriási méretei nem teszik lehetővé a földi méretekkel való összehasonlítást. Tegyünk egy kísérletet! Az emberek jellemző hosszmértékegysége a méter. A Földön a városok távolságát, az utak hosszát kilométerekben méijük. Ehhez hasonló méretekről könnyen képet alkothatunk, de már nehezebb helyzetben vagyunk, ha el akarjuk képzelni, hogy mennyi is 12 ezer kilométer, amely a bolygónk átmérőjét jelzi. A Föld- Nap távolság 150 millió kilométer, erre a távolságra nagyjából 13 ezerszer lehet rámémi a Földünket. Vajon sikerül-e földi mértékkel felbecsülni és megérteni galaxisunk vagy látható univerzumunk nagyságát? Aligha. Már galaxisunkban is olyan nagyok a távolságok, hogy mérésükre még a millió kilométerek sem alkalmasak. Távolságegységként rendszerint a fényév szolgál, ami tehát nem időmérték. Egy fényév az a távolság, melyet a fénysugár egy év alatt befut, ez kb. 9,45 billió kilométer. Ezek után már könnyen kiszámítható, hogy a 100 ezer fényév átmérőjű csillagrendszerünk hány kilométernek is felel meg. Végeredményül igen nagy számot kapunk: az 1-es után 18 darab nullát kell írnunk. Pillantsunk ismét a Tejút irányába. Azt véljük felfedezni, hogy a csillagok hihetetlenül sűrűn helyezkednek el. Ez csak a látszat, ugyanis a csillagfelhők kiterjedése a látóvonal mentén igen nagy, és a bennük levő csillagok csak látszólag állnak sűrűn. Egy Naptípusú csillag átmérője körülbelül egymillió kilométer. Ha ezt a csillagot egy centiméter átmérőjű golyónak képzeljük el, akkor — azonos léptékkel — a legközelebbi csillagot 200 kilométer távolságra kell tennünk. A Tejút legfényesebb, egyben központi része a Nyilas csillagkép felé esik, és kiszélesedik, a Hattyú csillagképben pedig két ágra szakad. Itt nagy kiterjedésű, sötét terület helyezkedik el. Első pillanatra úgy látszik, mintha a Tejút ebben az irányban lyukas lenne, valójában sötét porfelhők takarják előlünk a kilátást. Csillagászati mérések szerint ezek a porfelhők hihetetlenül ritkák, de hatalmas területen helyezkednek el. Tiszta időben, ugyancsak a Hattyú csillagképben figyelhető meg az Észak-Amerika nevezetű, világító por- és gázköd. Ezek a gázfelhők szintén nagyon ritkák, köbcentiméterenként mindössze néhány atom lézeng bennük, míg a földi laboratóriumokban előállított legritkább vákuumban is köbcentiméterenként százmillió számra nyüzsögnek az atomok. A Hattyú csillagkép csillaga a Deneb, tömege tizenötszöröse a Napénak. Csak azért nem ragyoghat fényesebben Napunknál, mert nagyon távol, 800 fényévnyire van tőlünk. Ugyanitt fedezték fel az égbolt egyik legerősebb rádióforrását, a „Cygnus A” nevű rádiógalaxist. Belsejében hatalmas energiájú robbanások zajlanak. A csillagkép legérdekesebb objektuma a „Cygnus-1” nevű röntgenforrás. A Hattyú csillagképtől kissé nyugatra találjuk a Lant csillagképet. Legfényesebb csillaga egy fehér, fényes óriás, amely tőlünk 36 fényévnyire van. Mesterséges holdak infravörös felvételei alapján tudjuk, hogy nagy kiterjedésű porfelhő veszi körül, ami bolygórendszer kialakulására utal. A nyári égbolt jellegzetességei, a „Nyári Háromszög” csillagai közül kettőt már megismerhettünk. A háromszög déli csúcsát a Sas csillagkép Atair nevű csillaga alkotja. Távolsága mindössze 16 fényév. Több oldalon lehetne még sorolni a legismertebb objektumokat. Nem tudhatjuk például, hogy az említett Lant csillagképben kialakuló új bolygórendszer valamelyik tagján évmilliók elteltével nem ala- kul-e ki egy értelmes civilizáció. Egyelőre azt sem tudjuk, hogy az UFO-jelenségek idegen szereplői honnan érkeztek. A kutatás célja persze nem annak a bizonyítása, hogy a kis zöld lények lé- teznek-e és hol élnek, de a megismerés vágya mindig eredményeket hoz, amelyek gondolkodásra serkentik az embereket. A világegyetem méretein mindenképpen elgondolkodhatunk, és ilyenkor könnyebb elképzelni, hogy rajtunk kívül létezhet egy vagy akár több értelmes civilizá- cióis... V. TanaJudit A Tejútrendszer felülnézetből (a nyíl végén lévő pont a Naprendszer helyét jelöli) A Tejútrendszer oldalnézetből
