Heves Megyei Hírlap, 1992. július (3. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-30 / 179. szám

HÍRLAP, 1992. július m, csütörtök 7. TT»—*---------" ..- '---------------------------------------r-----------­Fo glalkoz­tatási helyzet a mezőgazda­ságban Egerben két helyen — A franciáknál és Svájcban már bizonyí­tott — Számok az ablaküvegben — Mindössze 15 perc—A riasz­tók árának ötödéért, s hatásosabban Üj „pajzs” autótolvajok ellen A Servita vendéglő Első osztályú kiszolgálás, III. osztályú árak Hajdani budai, tarka abroszos kisvendéglők hangulatát idézi az egri Servita vendéglő. Egy régi családi házból ifjodott meg és rukkolt elő melegkonyhás ven­déglővé, közvetlenül az egri vár nagy időket megélt falai alatt. A szűk, girbegörbe utcák, a vár közelsége, a csöndes, barát­ságos környezet tálcán kínálják az erre járó vendégeknek a betö­rést egy pohár italra, egy ebédre, netán kellemes társaságban el­töltött vacsorára. A hóstyabeliek úgyszólván a sajátjuknak tartják, hiszen mindenkinek személyes ismerőse a vendéglős, a tulajdo­nos: Erdélyi Gyula. Ki gondolta volna még néhány évvel ezelőtt is, hogy e csöndes vidéken gomba módra nőnek ki a földből a hasonló vendégcsalo­gatók, a magyar-német felirattal ellátott vendégszobák. Forró nyári délután van, a Ser­vitában néhányan a tv-t nézik egy sör vagy egy pohár jó egri bor mellett, mások csupán beugra­nak, és a főnök máris a nevükön szólítja őket: — A szokásosat, Ferikém ? A kerthelyiségben a tarka ab­roszok, a rózsák hűsében korai vacsorát szolgál fel a pincér: — Tessék! Rántott máj hasáb- burgonyával, uborkával. Lármának, hangoskodásnak nyoma sincs. Mosolyra derítő, amint egy borvirágos orrú kör­nyékbeli „vendég” belép: a fő­nök felemeli a kezét, és mutatja a két ujját. Az ő rejtett nyelvükön azt jelenti: — Két decit, egy csöppet sem többet! OMFB-útmutató Hogyan juthatnak deviza­hitelhez? A beruházási-fejlesztési devi­zahitelek elnyeréséhez szükséges tudnivalókról adott ki útmutatót az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság. A kiadvány célja: segíteni azokat a vállalkozókat, akik in­novációs célból kívánnak devi­zahitelhez jutni. Az innováció élénkítése ugyanis megkívánja a hosszú lejáratú hitelszféra kiszé­lesítését. Amiatt pedig, hogy a forint vi­szonylagosan felértékelt és a bel­földi kamatszint aránylag lassan csökken, a vállalkozók érdeklő­dése egyre inkább a devizaköl- csön-felvételi lehetőségek irá­nyába fordul. Ezért tartotta az OMFB időszerűnek, hogy egy tömör áttekintést adjon a beru­házási célra rendelkezésre álló devizakölcsönök felvételi lehe­tőségeiről. Az útmutatóhoz az érdeklő­dők ingyenesen juthatnak hozzá. Elneveti magát Erdélyi Gyu­la, aki nem csupán rábeszélni, de „lebeszélni” is képes némely vendégeket arról, hogy a kelleté­nél többet igyon. Nyolcvan-egynéhány éves hóstyabeli „kapás” hűsíti magát egy üveg sörrel, büszkén válaszol Gyula kíváncsi kérdésére. — Én fiam, még ebben a hő­ségben is kapáltam... Természetesen megfordulnak itt külföldiek, turisták is, akik többnyire a kempingből érkez­nek, netán körsétát tesznek a vár tövében, és megpillantják a hívo­gató cégtáblát. — És az árak? — Mindenben száz forint alatt maradunk! Nagy szó ez manapság ilyen fi­nom ételek mellett. Ezt a lehető­séget mind jobban felismerik a kisebb-nagyobb csoportok is, akik baráti összejöveteleket, ta­lálkozókat rendeznek a Servitá­ban... Zene csak kívánságra van, tv, magnó több is — a vendégek kí­vánsága szerint —, ám ez a hely elsősorban, hogy is mondjam: egy csöndes, meghitt beszélgeté­sekre alkalmas igazi, egri kisven­déglő... (Sz. I.) Még becslések sincsenek ugyan a szövetkezeti átalakulást követő foglalkoztatási helyzet­ről, mégis várható, hogy a mező- gazdaságban dolgozóknak a ma­inál nagyobb hányada válik majd munkanélkülivé. Az azonban biztos, hogy a csőd- és felszámo­lási eljárások növelni fogják ezt az arányt — mondta el az MTI kérdésére Váradi Béla, a Mun­kaügyi Minisztérium illetékese. A szakember elmondta: an­nak ellenére, hogy nem látható pontosan, a kárpótlás milyen ha­tással lesz a mezőgazdaság fog­lalkoztatási helyzetére, munka­erő-megtakarító hatása valószí­nű. A megújult szövetkezetek várhatóan több tevékenységgel is karcsúbbak lesznek elődeik­nél. Az is valószínű, hogy az új tu­lajdonosok saját területeiket na­gyobb hatékonysággal művelik majd. Mindez, ha nem is azonna­li, de mindenképpen munkaerő­felszabadulást eredményezhet. A csődhelyzettel kapcsolat­ban azonban már más a helyzet. A minisztérium előrejelzései sze­rint az év végére akár a 700 ezret is elérheti a munkanélküliek szá­ma az országban, amiben a csőd, illetve felszámolás alatt álló szö­vetkezeti dolgozók is szerepel­nek. Ez azért is jelentős problé­ma, mert ezek az emberek nehe­zen képezhetők át, illetve nehe­zen mozgathatók más területek­re. Legnagyobb számban ugyanis ott jelentkezik a munkanélküli­ség, ahol egyébként sincs, vagy csak igen korlátozott mértékben egyéb munkalehetőség. Az ag­rárágazatban jellemző az átlago­san alacsony iskolázottsági szint is. Ráadásul az érintett területek helyi önkormányzatai nem ren­delkeznek elegendő pénzzel és lehetőséggel a közmunkák meg­szervezésére. Pedig úgy tűnik — mivel az ingázást nem lehet ösz­tönözni —, a jelenlegi lakás- és közlekedési viszonyok miatt a legtöbb helyen az átképzés mel­lett a közmunkák megszervezése jelenthetne ideiglenes megol­dást. Amikor kilőtték az első nyíl­vesszőt, nem sokkal később fel­találták a pajzsot. Aztán lehetne sorolni vég nélkül, hogy mire mit találtak ki. A mai autósok rémei viszont a csodajárgányokat gyűj­tő bandák, maffiák. Virágzik az autólopásokat követő kereske­delem. A piacokon többmilliós Audikat, BMW-ket, Mercedese­ket kínálnak alig néhány száz­ezerért, majd hamis rendszám­mal, forgalmi engedéllyel vígan furikáznak velük akár itthon, akár a környező országokban. A rendőrség majdhogynem tehe­tetlen — a nagyságrendek miatt —, a biztosítók pedig az elmúlt évek, hónapok visszaélései miatt gyanakvóak. Ezt a helyzetet használja ki a Kanton Svájci-Magyar Közös Van egy ember Gyöngyösön, aki valamikor régen azért lett önálló kisiparos, mert a körül­ményei rákényszerítették. Egy kalapács, egy harapófogó, egy kis táska, ennyiből állt a műhe­lye. Lassan-lassan gyarapodott, de csak annyira, hogy tisztessé­gesen meg tudjon élni. Aztán gondolt egyet, és nagyobb vállal­kozásba vágott bele. És lett egy cég, amelynek telephelyén, szék­helyén egyetlen szó olvasható a fal síkján: Matus. Csak ennyi. Ugyan miért? — Hány éve annak, hogy a mostani, közismert cég kialakí­tásába belekezdett? — Három éve. — Gondolt arra, hogy dinasz­tiát alapít? — Dinasztia...? Az magában foglalja az elődöket és az utódo­kat is, akiket valami kiemelkedő vonás köt össze. — Igen, így van. Engem a Ma- tus-dinasztia érdekel most. Hogyan kezdődött? — Ennek a telephelynek a megvásárlásával. Vállalat, új szolgáltatásuk beve­zetésével. Mondhatnánk azt is: a remények szerint feltalálták a pajzsot. Mivel Franciaországban és Svájcban az autótolvajok elle­ni harcban már sikerrel alkal­mazzák az új módszert, nálunk is azt várják, hogy lényegesen csökken a lopások száma. Arról van ugyanis szó, hogy a gépkocsi alvázszámát vagy rendszámát a kocsi ablaküvegeire gravírozzák. Az eljárás mindössze 15 percig tart, 1500-2000 forint közötti áron végzik el, mind a hat üveg­ben. A riasztó árának ötödéért vé­detté tehető az autó. Persze ettől még könnyen elköthető a jár­gány, csak nem nagyon éri meg, mert bárki által, bárhol könnyen azonosítható. — Mi késztette arra, hogy egy telephelyet hozzon létre? — Ügy vélekedtem, hogy az eddig kialakult gazdasági forma haldoklik. Láttam az állami nagyiparban a hanyagságot. Lát­tam a pazarlást. A korrupciót, azt, hogy csak csúszópénzekkel lehet hozzájutni mindenhez. Amikor öt évvel ezelőtt megszü­letett bennem az elhatározás, biztos voltam benne, hogy még az életemben meg fog változni minden. — Tehát készült arra, hogy magánvállalkozások vegyék át az ellehetetlenült állami nagy­ipar szerepét? — Azt mondtam, addig itt nem lesz rend, amíg a magánvál­lalkozások sora létre nem jön. — Honnan volt ennyi bölcs előrelátás magában? — Csak a tapasztalataim alap­ján jutottam el erre a felismerés­re. — Mit is célzott meg maga előtt akkor? — Hogy erős, középmértékű vállalkozást hozzak létre. Azt is láttam, hogy az én szakmám, az épületszerelési munka csak ak­kor lesz hatékony, ha nemcsak a szerkezeti elemeket kapcsoljuk össze, hanem mindent mi csiná­lunk, sőt még az úgynevezett ki­egészítő munkákat is mi végez­zük el. — De az építkezés.. ? Ma...? — Hát, igen... Ma nem sok embernek van néhány milliója ahhoz, hogy házat építtessen magának. De bízom benne, hogy egy év múltával ezek a mostani anyagi nehézségek megszűnnek, és fellendülés következik. — A Matus cég azonban átlép­te saját árnyékát. Nem igaz? — Ha nem is így igaz, de az tény, hogy belefogtam ingatla­nok értékesítésébe is. Elvállal­tam a házhelyek közművesítését is, ami rendkívül komoly dolog. Most egy kis panaszkodás kezdődött el. Az fáj neki, hogy a kérelmét, amelyben segítségért folyamodott a munkahelyterem­tő vállalkozásának a támogatá­sáért, már másodszor utasította A francia biztosítók biztosítási feltételül már elfogadják a graví- rozást az eddigi statisztikai ada­tok alapján, s számításuk bevált. Magyarországon is megkezdőd­tek a tárgyalások a biztosítókkal. A rendőrök már „hitelesítették” a módszert, hatékonynak érté­kelve azt. Örömmel adhatunk tájékoz­tatást arról is e módszerrel kap­csolatban, hogy két ügyes egri vállalkozó megvásárolta a kis ak­tatáskához hasonló műszert, s a már említett áron és idő alatt a Zúgó u. 2-ben, illetve az Arany János u. 12. sz. alatt bárkinek el­végzik a gravírozást. S hogy bárki meggyőződhessen az új „pajzs” sikeréről, augusztus 1-jén Eger­ben a Katona téren 9-12 óra kö­zött bemutatót tartanak. (k.sz.e.) el a megyei munkaerő-gazdálko­dási hivatal. Annak ellenére, hogy a véleményező három zsűri igent mondott. — Térjünk vissza az eredeti té­mához. Mi mindent csinál még a Matus cég? — Van egy szerelvényüzletem a Kossuth Lajos utcában, amit a menyem vezet. Gondoltam már arra, hogy szőrmebizományit nyitok helyette. A másik fiam szemüvegek készítésével és opti­kai eszközökkel foglalkozik egy másik helyiségben. Az ő tevé­kenységét is bővíteni kellene. — Mi lesz az ifjú Miklóssal? — Rá szeretném, állítani az épületgépészeti feladatok irányí­tására. Egyelőre mellettem tevé­kenykednek a munkaterületen, aztán majd... Talán át is veszi tő­lem az irányítást. — Van azonban magának még egy ötéves kislánya is. És ő? — Már egyengetem az ő útját is. Angolt tanul most. Azt szeret­ném, ha két-három idegen nyel­vet megtanulna, és nagyon sze­retném, ha vállalkozó lenne ő is. — És mi van a két Matus fiú családjával? — Az egyiküknek két lánya, a másikuknak két fia van. Meg­próbálom őket is a vállalkozás felé orientálni. — De mi lesz akkor, ha vala­melyikük például művész szeret­ne lenni ? Rájuk erőlteti a saját el­képzelését? — Szó sincs róla. Attól még ér­tékelheti annyira a vállalkozást, hogy nem akarja majd elkótya­vetyélni a céget, ha már rendel­kezési joga lesz benne. — Tehát úgy képzeli, hogy az a Matus-művek, amelyet kialakí­tott, a jövőben is fennmarad? — Feltétlenül. Addig ütöm- vágom és hajszolom magam, amíg a Matus cég neve közismert nem lesz. — Nem fél attól, hogy erre az egészsége is rámehet? — Arra vigyázok. Én tudato­san és rendszeresen lazítok. Sze­retek élni, és szeretek jól élni. Különben minek az egész?... G. Molnár Ferenc a HEVES MS' HÍRLAP JJji minden Ne feledje: a legjobb befektetés a HIRLAP-hirdetés! EGER, Barkóczy u. 7. sz. 3301.(PF.:23) T.:36/13-644 Fax: 36/12-333 SZŐl. Francia segítség az orosz privatizációhoz Az orosz kormány a francia Crédit Commercial de France és a Braxton Associés pénzintézeteket bízta meg azzal, hogy dolgozzák ki az orosz vállalatok átfogó privatizációs stratégiáját. A két vállalat egy nyugati szakértőkből álló konzorciumot vezet majd, amelynek célja több mint 5 ezer orosz cég magánkézbe adása. A moszkvai kormány programja szerint őszre minden vállalatnak saját privatizációs terve­zetet kell készítenie, és emellett tőkéjének 35 százalékát privatizációs kuponokra kell cserélnie. A kuponokat az orosz állampolgárok kap­ják majd meg. Vállalkozni pedig szükséges Egy űj dinasztia alakul?

Next

/
Thumbnails
Contents