Heves Megyei Hírlap, 1992. július (3. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-30 / 179. szám

HÍRLAP, 1992. július 30., csütörtök HEVES ÉS KÖRZETE 5. I Hevesiek a Hollókői Házban A világörökség részeként — Párizsban Különös, párját ritkító kiállítás nyílt nemrég Párizsban, az UNES­CO székháza előtt. A szervezők a világ kormányai által ratifikált egyezményt figyelembe véve, a ma több mint 300, világörökség­ként nyilvántartott értékből néhány hasonmást állítottak ki. Ezek közé tartozik többek között Velence, Jeruzsálem, a New York-i Szabadság-szobor, az egyiptomi piramisok, a római Szent Péter- bazilika vagy a Galapagos-szigetek, hogy csak néhányat említsünk. Hazánkból a világörökség részeként tartják számon a hollókői vá­rat és a köré települt falut, valamint a Budai Várnegyedet. Vízitáboroztak a Maroson Hét hajót vett birtokába az a 24 hevesi általános és középisko­lás diák, akik leeveztek a Maro­son. Erdélyi tájakon jártak, Szászrégen — Marosvásárhely — Nagyenyed — Gyulafehérvár térségén át szelték a habokat a folyón. A tíznapos, nagy sikerű vízitábort a Hevesi Gyermekház szervezte az ifjú evezolapátosok- nak. Miközben ők hajókáztak, addig másik két csoport csere- üdülesre ment a szlovák köztár­saságbeli Bukovecre, hogy meg­ismerkedjen az Alacsony-Tátra hegyeivel-völgyeivel, illetve Né­metországba, Berlinnel és kör­nyékével. Megtörtént az első egyeztetés Kiskörén tárgyaltak a Tiszai Erőmű Részvénytársaság, vala­mint a Közép-tiszavidéki Víz­ügyi Igazgatóság illetékesei. Az első egyeztetés során keresték a lehetőségét annak, hogy a kiskö­rei erőmű által termelt villamos energia árbevételéből mennyivel járulnak hozzá a duzzasztómű és a tározó felújítási és fenntartási költségeihez. Kitűnt, hogy tavaly 30 millió forintot nyújtottak eh­hez, ám az idén szükebbek az anyagi lehetőségek. A tárgyalás során elhatározták, hogy tovább folytatják a műszaki egyeztetést a két fél között, s ebbe bevonják a Magyar Villamos Művek Rész­vénytársaságot is. A párbeszédet a későbbiekben is fenntartják. Hevesen jártak a szolnoki metszők Kerékpárokkal járják Heves megye településeit a szolnoki Metszőkor tagjai. A nevezete­sebb helyeken megfordulva linó­metszeteket készítenek, meg­örökítve a látottakat. A hétvégét Hevesen töltötték a kör tagjai, és képeiken ábrázolták a város jel­legzetességeit, melyeket szívesen megmutattak az érdeklődőknek is. Olasz mandolin­együttes Hevesen Augusztus 9-17. között kül­döttség érkezik Breganzéből, Heves itáliai testvérvárosából. Velük együtt jön az az olasz man­dolinegyüttes, amely nemcsak Hevesen, de megyénk más pont­jain is fellép. Az itáliai virtuózok nemcsak Kiskörén, de például Egerben is pengetnek majd. Az említett kiállításon jelen van a hollókői ház mása, amely­ben eredeti — a nógrádi község­ből származó — berendezések találhatók. A szomszédos helyi­ségben — 29 négyzetméteren — a palóc népművészet alkotásai­ból állítottak ki néhányat. Ezek között találni a hevesi szőttese­ket és hímzéseket is. Az első jel­zések szerint a bemutatkozás si­keres volt. Ezt tudtuk meg Báder Miklósáétól, a Hevesi Népmű­vészeti és Háziipari Szövetkezet elnökétől: — Reprezentatív termékeket lát a kiállítást szemlélő látogató — mondta. — A magyar népmű­vészet elismerését jelenti a rész­vétel, hiszen a hevesieken kívül felvonul a kalocsai riseliő, a nád­udvari fekete és a kaposvári ha­bán kerámia. Ott találni Kovács Szabolcs mezőkövesdi népmű­vész festett tükröseit, dobozait, miután az alkotó a hollókői bú­tormintákat használta fel tárgya­ihoz. Rajta kívül bemutatkozik Újvárosi Imre debreceni bőr­díszműves kulacsaival és ostorá­val. — A kiállításon lehetőség nyí­lik vásárlásra is? — A kiküldött anyagot dr. Bodó Sándornak, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium fő­osztályvezetőjének irányításával szakzsűri válogatta össze. így a reprezentatív termékek meg is vásárolhatók a helyszínen, sőt az érdeklődésre való tekintettel to­vábbi két szállítást is tervezünk. Kiegészítve a kinnlevőket, nép- művészeti babákat, faragásokat, mézeskalács figurákat és apróbb ajándéktárgyakat is küldünk. — Milyen fogadtatásuk van a hevesi népművészeti tárgyak­nak? — Örömmel mondhatom, hogy szövetkezünk meghívást kapott a várhatóan szeptember­ben és októberben sorra kerülő, Párizs melletti két vándorkiállí­tásra. A mostani és az őszi bemu­tatkozás tapasztalatait szeret­nénk hasznosítani a későbbi munkánkban is. Tesszük ezt azért, mert fontos megmérette­tésnek tartjuk a francia főváros­ban történő bemutatkozásunkat az 1996-os budapesti expo előtt. A tapasztalatok alapján állítjuk majd össze kínálatunkat a világ- kiállításra. — Meddig látható a világ- örökség bemutatása Párizsban? — Október 8-ig. Ám szep­temberben az érdeklődők előtt a Budai Várnegyed makettjét is láthatják. Október 4. és 8. között rendezik meg a magyar hetet, ami minden bizonnyal a népi, il­letve az építőművészet emlékei­re még fokozottabban ráirányítja a figyelmet. — A közeljövőben milyen újabb feladatra készülnek? — Augusztus 19-től szeptem­ber 7-ig rendezik meg Torontó­ban, a kanadai nagyvárosban a nemzetközi vásárt, amelyen Ma­gyarország díszvendégként sze­repel. Ezen fontosnak tartják a népi kézművestermékek megje­lentetését is. így a mezőkövesdi Matyó, a nyíregyházi, a hódme­zővásárhelyi, valamint a Hevesi Népművészeti és Háziipari Szö­vetkezet is részt vesz. Először le­szünk ott Torontóban, amely minden bizonnyal a magyar nép­művészet egészét felölelő ter­mékkör bemutatásának nagy se­regszemléje is lesz. Erre készü­lünk tehát most, nem kis várako­zással, miután ezt is szeretnénk kihasználni annak érdekében, hogy szövetkezetünk munkáját a tengeren tűi is megismerhessék. Mentusz Károly Harcoltam a Donnál Szomorú évfordulóra emlékezünk az idén. Ötven évvel ezelőtt, 1942 tavaszán és nyarán indultak el végzetes útjukra a 2. ma­gyar hadsereg alakulatai. A kömlői idős Vass Lajos, a doni hadsereg egykori őrvezetője idézi fel a fél évszázaddal ezelőtt történteket. — 1941. október 15-én Gyöngyösre vo­nultam be a tüzérséghez. Felderítő kiképzést kaptam. Éleslövészeti gyakorlatok is voltak. 1942 tavaszán már tudtuk, hogy rövidesen kimegyünk a frontra. A kiképzés, a gyakor­latozás ennek megfelelően egyre feszítettebb lett. Május 20. körül Nagyredére helyeztek bennünket teljes hadfelszereléssel, itt már ki­mondottan a háborúra készültünk. 1942. június 4-én Vámosgyörkről indul­tunk a harctérre. (Az egri 14. gyalogezred, amelynek a kötelekében a Donnál harcol­tunk, néhány nappal előbb Füzesabonyban vagonírozott be.) Hatalmas kerülővel, Litvá­nián, Lettországon, Észtországon keresztül jutottunk a Dnyeper folyóhoz, majd a parti­zánokkal teli, féíelmetes brjanszki erdőbe. Végül, összesen tizenkét-tizenhárom napi utazás után, Orel és Szmolenszk között ér­tünk a hadműveleti területre. Éjszaka a nyílt pályán rakodtunk ki. A hosszú úton a lova­ink lábai úgy elgémberedtek, hogy újra kel­lett őket tanítanunk járni. A hadszíntéren er­dőkben, falvakban voltunk harckészültség­ben, természetesen éleslőszerrel ellátva. Első támadásunk „Vakbélhát” fedőnév­vel, augusztus 9-én reggel öt órakor kezdő­dött, és este tíz-tizenegyig tartott. A támadás eredményeként csupán egy kilométert nyo­multunk előre. A tüzérütegnél három-négy halottunk és tíz-tizenkét könnyebb sebesül­tünk volt. 1942. szeptember 9-én hajnali négy óra­kor Sztorozsevojénál támadtunk azzal a cél­lal, hogy a szovjet csapatokat kiveijük állása­ikból, és a Don túlsó partjára kényszerítsük őket. Ezután új hadműveleti időszak kezdődött számunkra: több hónapig tartó védelem a Don nyugati partján. Beástuk magunkat a folyó partján Sztorozsevoje térségében az urivi hídfőig, két, két és fél kilométer hosszú­ságban. Három méter hatvan centiméteres bunkerokat ástunk. Az egy sor szalmára föl­det, arra pedig hatalmas gerendákat raktunk, így készültünk a télre. Október 15. körül már nem győztük takarítani a hótól a futóárko­kat. Közben kisebb felderítő vállalkozások előfordultak mindkét oldalon, de egyébként csend volt. A leváltásunkban reményked­tünk, de nem kis csalódásunkra csak feítöltés történt a veszteségek pótlására. November­ben -35, -40 fok volt, megfagyott a hó. Rette­netes hófúvások voltak, nem győztük éjjel ki­takarítani a futóárkokat. Karácsony után Pap Kálmán alezredes bronz vitézségi érmet adományozott számomra, tüzérfelderítő­ként nyújtott helytállásomért. Ez a kitüntetés két hét szabadsággal járt, és azt hiszem, en­nek köszönhetem, hogy hazakerültem a há­ború poklából... 1943. január 13-án hajnali két órakor in­dultam el Sztorozsevojéból. Elbúcsúztam Szécsi Áron tüzérbaj társamtól, aki akkorjött vissza a frontra magyarországi szabadsagá­ról. Német nyitott loszerszálhtó kocsira ké- redzkedtem fel a 40 fokos hidegben, elvitt a legközelebbi vasútállomásig. Ott rögtön le- pecsételtettem a szabadságoslevelem meg a jegyem, és beültem a vonatba. Szerencsém volt, mert ezekben az órákban, napokban olyan események történtek a harctéren, amelyek előrevetítették a 2. magyar hadse­reg tragédiáját. 1943. január 12-én Uriv térségében meg­indult a szovjet gőzhenger. Jómagam kilencnapi és kilenc éjszakai vo­natozás után Lavocsnye községbe érkeztem. Itt működött egy fertőtlenítő állomás. A ru­háinkat le kellett vetni, fertőtlenítették. Magyarországra érve a Miskolc-Füzes- abony vonalon utaztam. Füzesabonytól méte­res hóban gyalogoltam. Szerencsemre sike­rült értesítenem az otthoniakat érkezésem­ről, így Besenyőtelektől már Cseh András nevű unokatestvérem húzott szánon. 1943. január 22-én értem haza Kömlőre. Két hét múlva a szabadságosrádió bemondta, hogy a doni hadsereg szabadságon lévő katonái csak akkor menjenek vissza a frontra, ha a rádión bemondják a tábori számukat. A tüzérségi tábori számunk 230/30 volt. Három hét el­telte után bemondták a tábori számunkat, ezért két nap múlva a falumbeli Kömlői La­jossal és Nagy Joachimmal visszaindultunk a harctérre. Barátok vittek ki bennünket sze­kérrel a tamaszentmiklósi állomásra, mert több zsák élelmiszerrel teli csomagot vittünk a harcoló bajtársaknak. A barátoktól elkö­szönve Miskolcig vonattal utaztunk, ahol a hangosan beszélő bemondta, hogy a szabad­ságról a frontra visszatérő katonák bélyegez­tessék le útlevelüket a miskolci katonai pa­rancsnokságon, majd mindenki vonuljon be az itthoni csapattestéhez. Előbb hazajöttem Kömlőre, és néhány nap múlva jelentkeztem a gyöngyösi csapattestemnél. Á közelmúltban az egri 14. gyalogezred még élő katonái találkoztak egymással. Komlóról tizenkilencen vettek részt ezen az összejövetelen. Ők mesélték, hogy nagyon nagy élmény volt beszélgetni a régi katona­társakkal, és felidézni a fél évszázaddal ez­előtti eseményeket. Nagyon örülnék, ha az egriek példájára a gyöngyösi honvédség is megszervezné a második világháborús gyön­gyösi tüzérezred hivatásos és tartalékos kato­náinak találkozóját. Ezúton is üdvözlöm az egykori bajtársakat. Lejegyezte: Vörös Dezső A tét: a Hevesi Állami Gazdaság (Folytatás az 1. oldalról) — A minimális pénzügyi fel­tételekkel rendelkezünk. Persze ezt nagyon szigorú belső takaré­kossággal, költséggazdálkodás­sal biztosíthatjuk nap mint nap. Vonatkozik ez a vásárlásokra es az eladásokra egyaránt. Ennek köszönhető, hogy sikerült learat­nunk. A 731 hektár búza egység­nyi területen mindössze három tonnát adott. Emellett 190 hek­tárról takarítottuk be a fényma­got, és 345 hektárról a borsót. Mind a két termény átlaghozama jóval elmaradt a várttól. Szeren­csére a búzának, a fénymagnak és a borsónak van piaca, amelye­ket a Szolnoki Gabona- és Ipari Növények Termelési Rendszeré­nek, valamint a Tszker Egri Köz­pontjának értékesítünk. — És mi van az állattenyész­téssel? — Ott is halad a munka, noha a szarvasmarha-állományunk el­sősorban gazdasági takarmá­nyokra szorítkozik. így kevesebb is az elérhető tejmennyiség, ami az árbevételünkre is kihat. Jó partnerünk a gyöngyösi Mátratej Kft., amely átveszi a termékün­ket, és fizet is érte! Emellett az el­múlt hónapokban kevés hízó­marhát is értékesítettünk, és már nem használt eszközeinkből is eladtunk a pénzügyi helyzetünk javítására. — Mi várható az elkövetkező egy hónapban? — Mindent elkövetünk annak érdekében, hogy megegyezzünk a hitelezőkkel,hiszen ez az utol­só lehetőségünk. Egyébként jú­nius 30-ig átadtuk az elképzelé­sünket a gazdaság átalakítására a Földművelésügyi Minisztérium­nak, valamint az Állami Vagyon­ügynökségnek. Amennyiben nem kerüfsor felszámolásra — és nagyon bízunk benne —, akkor december 31-ig kialakítjuk a részleteket. Egyébként százszá­zalékos privatizációról van szó, amelyet négy önálló egység — társasági forma — létrehozásával t retnénk megvalósítani. Ez az épzelésünk, és reményke­dünk, hogy valóra is válthatjuk. (m. k.) Tenken Épül már az orvosi rendelő Tenk községen keresztülha­ladva — a 31. számú útvonal mel­lett —jól látható az az épülő léte­sítmény, amelynek oszlopai és falai már állnak. A leendő helyi felnőtt- és gyermekorvosi rendelőről van szó, amely szolgálati lakásokat is magában foglal majd. Az objek­tum építési költségé közel 16 millió forintos beruházást je­lent, s ez a teher nagy erőpróbát jelent mind a község ónkor­mányzatának, mind pedig a la­kosságnak. Ezzel kapcsolatos jó hír az is, hogy az Országos Társadalom­biztosítási Főigazgatóság immár megadta az engedélyt ahhoz, hogy itt önálló egészségügyi kör­zet működjön. Ugyanakkor a képviselő-testület alapítványt hozott létre, s váriák azok jelent­kezését — mind magánszemé­lyek, mind vállalatok es intézmé­nyek segítőkészségére számíta­nak —, akik támogatni szeretnék a tenki embereket abban, hogy ez a létesítmény megépüljön. Az alapítvány számlaszáma: 354-98304-92552. Ezzel kap­csolatban bővebb felvilágosítást a tenki polgármesteri hivatalban kaphatnak az érdeklődők. Hevesvezekény jövőjéért Útépítés, telefonfejlesztés A kis alföldi község, Hevesve­zekény önkormányzata elhatá­rozta, hogy lehetőségei alapján fejleszti a falu infrastruktúráját. Ennek érdekében az idén is je­lentős erőfeszítéseket tesznek. Balogh Sándorné polgármester­től arról értesültünk, hogy június 18-án megkezdték a Petőfi, a Ki­nizsi, a Klapka, a Szerelem és a Rákóczi út kiépítését. Augusztus 20-ra megváltozik a helyzet, mi­után az eddigi földutak köves burkolatot kapnak. Az önkor­mányzat erre 3,7 millió forintot költ, és az összességében 1,6 ki­lométer hosszú szakaszt a hevesi székhelyű Topeka Kft. dolgozói alakítják ki. Jövőre folytatódik a program, miután még hét kisebb vezeké- nyi utca kap ugyancsak köves burkolatot. Ézzel a faluban meg­teremtik az eddigieknél sokkal jobb közlekedési feltételeket. A telefonfejlesztésre is gon­doltak, miután a község 84 laká­sában önerős távbeszelő-bekö- tést végeznek. Még május 12-én létrehozták Hevesvezekényben a telefonigénylők közösséget. Ez azt jelenti, hogy otthononként 30 ezer forinttal járulnak hozzá a hálózatbővítéshez. A két és fél milliós fejlesztés — amelyet a Magyar Távközlési Vállalat he­vesi üzemegysége végez — lehe­tővé teszi, hogy legkésőbb az idén szilveszterre az említett 84 lakásban is megszólalhassanak a telefonok, és a vezekényiek kap­csolatot teremthessenek a világ­f al. Az önkormányzat egyéb­ént anyagi támogatást kíván nyújtani a helyi telefonigénylők közösségének. Lelki segítség — gyerekeknek Bár még javában tombol a nyár, tart a vakáció gyerekeknek, pedagógusoknak, csendes a He­vesi Nevelési Tanácsadó is. Ám e történés nélkülinek tűnő napo­kon az ott dolgozók már a szep­temberben induló új tanévre gondolnak. Az intézmény — mint lapunk­ban korábban hírül adtuk — idén január 1-jétől a megyei önkor­mányzat felügyelete alá került. Pályázatot hirdettek pszicholó­gus- és vezetői állásra, ám az el­telt hónapokban jelentkezőt nem találtak. így a múlt hónap­ban a megyei közgyűlés újabb egy esztendőre megbízta a veze­tői feladatok ellátásával dr. Oláh Jánosnét, aki eddig is ellátta eze­ket a teendőket. Elmondta, hogy megyei szer­vezésű továbbképző tanfolya­mokat hirdettek pedagógusok­nak, illetve logopédusoknak, emellett különböző gyermek­korosztályok intelligenciaszintjé- nek felmérését is végzik, és drá­mapedagógiai kurzust is indítot­tak. Szívügyüknek tekintik a he­vesi és a térségében lévő óvodák, általános iskolák, valamint az al­földi város Középfokú Oktatási Intézetének támogatását is. Ez utóbbiban az elmúlt tanév­ben is főleg azoknak a szakmun­kás- és középiskolás tanulóknak, akik kollégiumban laknak, két­hetenként klubszerű foglalkozá­sokat tartottak a hevesi gyer­mekkönyvtárban. Nem is számí­tották arra, hogy milyen sikere lesz ezeknek a találkozásoknak, miután olyan nagy volt az érdek­lődés. Ezt azzal magyarázzák, hogy Hevesen nem sok lehetősé­gük van a fiataloknak a kulturált szórakozásra, így ezt a hiányt igyekeztek pótolni. Úgy tűnik, hogy szeptember­től folytatják, miután szeretné­nek továbbra is lelki segítséget nyújtani a fiataloknak. Meghí­vást kaptak a hevesi 1-es számú óvodába, ahol szűrővizsgálatot kezdenek a gyerekek között. Szeretnék megállapítani, hogy van-e veszélye az olvasás-, illetve az írástanulásra való felkészítés­nek. Az ezzel kapcsolat?^,"Úgy­nevezett problematikus gyereke­ket szeretnék kiszűrni, hogy fel­hívják az óvónők és a szülök fi­gyelmét arra, hogy mit tegyenek ilyen esetben. Miután az ősztől a hevesi Kö­zépfokú Oktatási Intézetben először indítják a hatosztályos gimnáziumot, az oda kerülő 12- 13 éves gyerekeknek is segítséget kívánnak nyújtani ahhoz, hogy miként illeszkedjenek be — lehe­tőleg hamar — a nagyobbak kö­zé. Hollókői házakról mintázták azt a makettet, amelyet jelenleg Párizsban láthatnak az érdeklődők

Next

/
Thumbnails
Contents