Heves Megyei Hírlap, 1992. július (3. évfolyam, 154-180. szám)
1992-07-29 / 178. szám
4. HORIZONT HÍRLAP, 1992. július 29., szerda Az Építők vegyeskarával Siegerlandban Eger új német testvérkapcsolata? Kórusunk a Nicolai-kirche előtt Nemrég tért haza egyhetes si- egerlandi hangversenykörútjá- ról az Építők Agria Vegyeskara. Az egri dalosok az ottani Evangélikus Kantorei meghívásának tettek eleget. Három hangversenyt adtak Siegerlandban. A nagy múltra visszatekintő egri kórust — melynek vezető karnagya dr. Ocskay György — a kórusvezető sajnálatos betegsége miatt ez alkalommal felkérésre Szepesi Györgyné vezényelte. E sorok írója néhányadmagával „erősítésként” vett részt, és élte át az út felejthetetlen perceit. Bár hosszú volt az út Siegenig, a közös várakozás összehangolta a közösséget. Megérkezéskor családoknál nyertünk elhelyezést. Másnap kiadós eső és a polgármesternő várt bennünket. A városházán Frau Fiedler fogadta a kórust és vezetőjét, Hajdú Miklóst, az Építők Heves megyei titkárát, a kórus fenntartóját. Ezen a napon este, a város római katolikus kórházának modern kápolnájában 'adtuk az első hangversenyt. A hallgatóság zömmel orvosok, ápolónők, apácák, helybéli kórustagokból állt, de hangszórókon keresztül a kórház valamennyi termében a betegek is részesei lehettek a zenei élményének. Orgonán Marik Erzsébet főiskolai docens kísérte az énekkart. Kedden siegerlandi kirándulásra indultunk Walter Thiemann szimpatikus gimnáziumi tanár igényes és értő vezetésével. A festőién szép táj élénk zöld, virágos rétéi, a szemet pihentető fenyvesek, tehéncsordák lenyűgöző élményt jelentettek. Jártunk Freundenburgban, ahol megcsodálhattuk a hagyományos német építészet favázas, palaborítású házait. Felejthetetlen a crottor-i vízikastély, melynek udvarán rögtönzött hangversenyt adtunk a kastély „várurának”. Ginsburg várából festői látvány tárult elénk. Hainchen- ben kórusunkat Siegen egykori polgármestere fogadta, aki emellett a siegeni Várbarátok Köre elnöke: Hans Reinhardt úr volt az elindítója Siegen és Eger város közeledésének. Örömmel hallottuk tőle a sok közös ismerős neveket: dr. Kozá- ri József, dr. Szabó József, dr. Löffler Erzsébet, dr. Petercsák Tivadar, Bodó Sándor, Kame- niczky Antal egri személyiségeket. Példaértékű Reinhardt úr tevékenysége, városunk iránt érzett őszinte rokonszenve. Ősszel Siegenbe várják dr. Ringelhann György polgármester urat. Úgy érzem, hogy ebből a találkozásból Eger második német testvér- városi kapcsolata bontakozik ki. Felejthetetlen rajnai hajókirándulást szervezett számunkra Prof. Hans Peter Fires úr, aki házigazdánk is volt egyben. Wiesbaden érintésével értünk délelőtt Bingen-be, s pontban 12 órakor a Koblenz motoros hajó fedélzetén, csodálatos időben élvezhettük mintegy másfél órán keresztül a Rajna kb. 38 kilométeres szakaszának kimeríthetetlen szépségeit: a kastélyokat, várakat, a veszélyesen meredek, mintaszerűen megművelt szőlőültetvényeket. Elhaladtunk a nevezetes Loreley sziklánál. St. Goar- tól autóbusszal folytattuk utunkat Koblenz, Bonn érintésével Kölnbe. A 158 méter magas, lenyűgözően karcsú kölni dóm, s a benne tartott spontán éneklés (Arcadelt: Ave Mária, Bruckner: Graduale, Kodály: Esti dal) mély nyomokat hagyott az egri dalosokban. Siegenben elsőként az Oberschlossz (felső kastély) múzeuma jelentett gyönyörűséget, hisz itt Rubens hat csodálatos alkotása tárult elénk. (Rubens Siegenben született.) Ügyanitt fejet hajthattunk a város jeles ősi családjának, a Nassau grófi dinasztiának. Ütünk során látogatást tettünk a Nikolai-kirche-ben, a Martini-kirche-ben, hol az evangélikus pásztor, Georg Kurschus úr igen tiszteletreméltó, értő ismertetőt tartott a templomok történetéről, a városról, bemutatva a Nikolai-kirche csodálatosan értékes, gazdag kegytárgyait. Bad Berleburgban (jellegében Karlovy Varyhoz hasonlítható kisebb gyógy-üdülőváros) a helybéli evangélikus templomban adtuk második, világi művekből összeállított hangversenyünket. Többek között Kodály-, Mozart-, Beethoven-, Karai-, Petrovics-, Liszt-műveket szólaltattunk meg igen plasztikusan, hangulatosan, egyre emelkedő kifejező erővel. Marik Erzsébet szóló zongoradarabjai nagyban emelték hangversenyünk színvonalát. Walter Nienhagen úr, járási kerületi tanácsos (Siegerland legfőbb közjogi méltósága) is fogadta testületünket. Immár másodszor hangzott el vendéglátóink részéről a hála szava hazánk iránt, miszerint 1989-ben Magyarország nyitotta meg határait a volt keletnémetek előtt. A délután kiadós próbával telt el, s este telt ház előtt tartottuk utolsó, egyben legsikeresebb hangversenyünket a Szent Miklós-temp- lom kitűnő akusztikájú szentélyében. A koncert vendégei perceken keresztül felállva tapsoltak önfeledten, kikövetelve a ráadást, Kodály: Esti dal című kórusművét. Szepesi György Monstre megyei ellenőrző vizsgálat A fagylalt készítése és forgalmazása A nagy nyári melegek legkedvesebb fogyasztási cikke az üdítő, jóízű fagylalt. Nincs mit csodálkoznunk azon, hogy a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség országos ellenőrző vizsgálatot rendelt el, s ennek során Heves megyében is sor került egy kiterjedt, komplex ellenőrzésre. Bisztriczki Lászlótól, a megyei felügyelőség vezetőjétől megtudtuk, hogy a komplex vizsgálatra június 1-jétől 29-ig került sor, s a felügyelőség, az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat megyei intézete munkatársainak, sőt a Heves Megyei Állat-egészségügyi és Élelmiszer-ellenőrzési Állomás laboratóriumának a bevonásával. A vizsgálati s ellenőrzési programot a főfelügyelőség dolgozta ki, s annak alapján folyt megyénkben is a munka. Elsősorban az adta meg megyénkben a vizsgálat jelentőségét, hogy e térség idegenforgalmi szempontból kiemelkedő szereppel rendelkezik. Megyénkben 52 elárusítóhely került komplex vizsgálat alá, tehát úgy kereskedelmi, mint egészségügyi szempontból. Kereskedelmi szempontból vizsgálták a fagylaltkészítés technikai feltételeit, az árusítás körülményeit, a kiszolgálás kulturáltságát, s ezen túlmenően a fogyasztók védelmében a kiszolgált fagylalt mennyiségét, valamint a mennyiségnek az árral való kapcsolatát. Nem utolsósorban pedig — laboratóriumi vizsgálattal alátámasztva — a szabvány szerinti fagylaltkészítést és a kiszolgált áru minőségét. A vizsgálatra került esetek 65 százalékában a közegészségügyi feltételek is ellenőrzésre kerültek: a személyi higiénia, a felhasznált anyagok minőségmegőrzése terén elsősorban a fagylaltporok, a gyümölcsvelők, valamint az egyéb járulékos anyagok. Felderítettek például olyan eseteket is, amikor lejárt szavatossági idejű gyümölcsvelőt és fagylaltporokat használtak fel — elsősorban haszonszerzés céljából — egyes fagylaltkészítők. Bisztriczki úr elmondta, hogy az ellenőrző vizsgálatok során oly súlyos szabálytalanságra nem derült fény, mely indokolttá tette volna a fagylaltkészítő üzem azonnali bezárását. De adódott eset, amikor lejárt szavatossági idejű alapanyagok felhasználása miatt a belőle elkészített fagylalt forgalmazását megtiltották. Kisebb szabálysértések esetében elegendőnek ítélték a helyi szóbeli figyelmeztetést. Súlyosabb, halmozódó szabálysértés miatt 14 esetben bírság kiszabására is sor került, s ez a vizsgált esetek 27 százalékát jelenti. Három szabálysértés elbírálása még folyamatban van. Ezen túlmenően 4 esetben „kötelezésre szóló” államigazgatási határozatról is kaptunk tájékoztatást. A fagylaltárusító helyen fel kell tüntetni egy-egy gombóc árát és súlyát. Nem közömbös ugyanis a fogyasztó számára, hogy 4, 4,5 vagy éppen 5 dekát nyom egy-egy adag; azaz, hogy ugyanannyi pénzért egyik helyen csak 4, a másik helyen pedig már 5 deka súlyú fagylaltot kap. Okvetlenül fel kell tüntetni, hogy a fagylalt aromából avagy gyümölcsből készült-e. Az első esetben kötelező ugyanis az „ízű” jelző feltüntetése, például eperízű vagy málnaízű, szemben az eper- vagy málnafagylalttal, mely gyümölcsből készült. Sajnálatos tényként állapították meg a vizsgálat során, hogy e két ténykörülmény feltüntetése minden esetben hiányzott. Az ellenőrzés során 17 esetben kémiai, 7 esetben pedig bakteriológiai vizsgálatot is elvégeztek. Egy üzletben két készítmény bakteriológiai vizsgálati eredménye nyomán a tisztiorvosi szolgálat hatáskörében szankcionálásra került sor. E hivatal egyébként az egész év során figyelemmel kíséri a forgalomba kerülő fagylaltokat, s kb. 50 fagylaltból négyet kifogásolt, s csupán egyet tiltott el a forgalmazástól. Bisztriczki Lászlótól megtudjuk, hogy természetesen ezzel nem ért véget megyénkben a fagylaltok ellenőrző vizsgálata; a továbbiak során még lesz ellenőrzés, s éberen rajta tartják a szemüket a fogyasztók érdekében a forgalomba hozott fagylaltokon. Búcsúzásul még megtudom, hogy hála Istennek, az NDK gyártmányú adagológépek lassacskán kikerülnek a forgalomból, melyből úgy minőségileg, mint mennyiségileg erősen kifogásolható fagylaltok vásárolhatók. Nyugodtan fogyaszthatjuk tehát a nagy nyári hőségben a finomabbnál finomabb ízű, zamatos fagylaltokat, mivel megyénkben a kiterjedt komplex, s nem utolsósorban lelkiismeretes vizsgálat súlyos hiányosságot nem tárt fel. Sugár István Más névvel, de régi tartalommal Szombaton kezdődik az Agria Filmszemle Csaknem két évtizede, hogy Eger lett a színhelye a filmművészeti nyári egyetemnek. Az első években egy-egy híres rendező pályaképével ismerkedhettek meg a hazai és külföldi filmbarátok, majd tematika fogta össze a programot. 1991-ig minden évben megrendezésre került a nyári egyetem, amely így Eger kulturális életében is jelentős helyet foglalt el. Tavaly azonban az anyagi feltételek hiánya nem tette lehetővé a program megvalósítását. 1992-ben a Művelődési Minisztérium alapítványa biztos anyagi hátteret teremtett a lebonyolításhoz a Heves Megyei Moziüzemi Vállalat számára. A programban elsősorban az idei Budapesti Filmszemlén bemutatott filmek szerepelnek. Az Agria Filmszemle lehetőséget teremt azoknak a külföldi filmklubvezetőknek a legújabb magyar mozidarabok megtekintésére, akik nem jutottak el a fővárosi mustrára. Kilenc országból érkeznek résztvevők, akik közül sokan nyolcadik-tizedik alkalommal érkeznek városunkba. A rendezvény augusztus elsején, szombaton kezdődik, és egy hétig tart. Összesen 18 játékfilmet, egy egész estés rajzfilmet, négy főiskolai diplomafilmet tekinthetnek meg a magyar film barátai. A program nyitott, az egriek is részt vehetnek az Ifjúsági Házban a filmszemlén. Találkozhatnak Szabó Istvánnal, az év legsikeresebb filmjének — az Édes Emma, drága Böbe — rendezőjével, Salamon Andrással, a Zsötem alkotójával, Kamondi Zoltánnal, a Halálutak és angyalok fiatal rendezőjével, Jancsó Miklóssal, akinek két filmje is műsorra kerül, Isten hátrafelé megy, Kék Duna keringő. Előadást tart Kőhalmi Ferenc, a Magyar Mozgókép Alapítvány titkára, s Fodor Gábor Politika és film címmel. Elhangzik a programban dr. Veress Józsefe lemze- se is, A magyar film Európában címmel. Ő a Magyar Filmintézet általános igazgatóhelyetteseként rengeteg szakmai segítséget nyuit mind az összeállítás, mind a lebonyolítás során. Bár a magyar film rossz körülmények között működik, de az erők összpontosításával be lehet bizonyítani: a magyar film él és élni akar, várja nézőit. A rendezők filmjeikkel vitatkoznak... Hernádi Ferenc egy Delta Force (per kettő)J v ___________________J E r ről fogsz írni? — kérdezte egy barátom a moziban, s az igenlő válasz hallatán hangosan felkacagott. Valahol igaza van. Siralmas a filmszínházak kínálata így a nyár közepén, az ember már abba az illúzióba se ringathatja magát, hogy két rossz közül a kevésbé rosszat választhatja. Mert nézzük például, mivel csábítja legalább a székben maradásra a nézőt a Delta Force című akciófilm második része. (Az első tövestül hullott ki az emlékezetemből, egyetlen epizódra nem emlékszem, legfeljebb Chuck Norris bicepszei tűnnek „dézsávüsnek”.) Adott egy velejéig, sőt inkább annál is mélyebben romlott kokain-király, aki egy San Carlos nevű országban tengeti a napjait — egyedül ez az ország nem szolgáltatja ki őt az amerikai nagyhatalomnak. Na de sebaj, tévednénk, ha lebecsülnénk az amerikaiakat, van azoknak két emberük — tíz perc múlva már csak egy —, akik lerángatják ezt a Cota-nak nevezett urat az utasszállító repülőgépről, menet közben természetesen, és még ejtőernyőt se tesznek rája. Ismét tévednénk, ha azt hinnénk, meghal a kokain-király, Chuck ugyanis, mint valami szuperember, elszámol magában vagy húszig, és utánaugrik. (Hogy a zuhanás közben ennek a Cota-nak nem áll meg a szívverése, ez több mint meglepő, egyébként ugyanis egy nyámnyila alak.) Az ejtőernyő végül sikeresen kinyílik, Cota bíróság előtt, tízmillióért szabadon engedik. Jön a bosszú. Meghal minden rendes ember, akit ez a tisztaszívű Chuck valaha is szeretett: a barátja, annak az egész családja — és a mi hősünknek ekkor megrándul az egyik arcizma. Bosszú bosszúért kiált, az amerikai nép bátor elnöke sem tűrheti ezt tovább: irány San Carlos. (Naná, hogy megvan már nekik térképen az összes koka-telep meg laboratórium...) Egy szem helikopterrel letarolják és felégetik a fél országot, s eközben még arra is marad idejük, hogy a Chuck-ra támadó orvlövészeket kiszúrják és lepuffantsák. Jó fej az amerikai tábornok, állandóan azt mondogatja: semmi se megy könnyen, és közben magában röhög, mint egy hülye gyerek. Nehéz dolga lehet ennek a Chuck-nak egy ilyen főnök mellett. Na hát aztán Cota meghal, az amcsik győznek, az indiánok kunyhóit akkora rakétákkal durrantják szét, mint egy ház. A film záró képsora: visszajönnek az ártatlan indiánok, és szótlanul locsolgatják az égett szalmát. Hogy abból kunyhó már sose lesz, az is biztos. Szegény, szegény indiánok... Doros Judit Pillanatfelvételek 1. Ülök a sétány évszázados gesztenyefái alatt, a pádon. Élvezem a természetet, azt, ami még szép, ami még csendes Kolozsvárból. Három év körüli kislány közeledik felém, jól megelőzve hátrább an- dalgó szüleit. — Bácsi, te nagytata vagy? — kérdi románul, szép barna szemét reám meresztve, és aranyosan mosolyogva hozzá. — Igen, drágám! — mondom az ő nyelvén —, de tudod, most nincs itt az unokám! Gyermeki kacérsággal cincog, s hirtelen felugrik mellém a padra, s a maga kis mondókájába kezd, aminek az a lényege, hogy ha éppen így van, akkor ő elfogadna engem nagytatájának, mert az övé szegény, meghalt. — Jó neked, hogy te még élsz — mondja elérzé- kenyülve, és hirtelen, gyermeki szeretettel megcsókolja az arcomat. Csodálatos érzés, s amikor a gyermek a magában kialakított nagytata-képpel továbbszalad, csak arra kérem a jó Istent, hogy a szeretetet ebben a gyermekben és társaiban is tartsa meg örökre... Tisztes távolból kacérul visszanéz „kisunokám”: integet nekem, én is integetek, s a könnycseppeket csak az utánuk sétálgató, egymást szorosan átkaroló szerelmespár veszi észre a szememben. 2. Azt mondja a szomszédom: — Ma jó napom volt, pajtás! — Hogyhogy? — kérdem, de ő komoly marad, még mosoly sem húzódik a szája szögletébe. — Találtam egy degeszre tömött pénztárcát... Hamar a táskámba gyömöszöltem, és elillantam az üzletből... — S nem örülsz a szerencsédnek? — De igen! — mondja még mindig komoly tekintettel. — Tudod, izgatott lettem, dobolt a szívem, szinte éreztem, hogy húzza a súly a szatyromat. Néztem az embereket az utcán, s úgy éreztem, hogy mindegyiket megloptam. — Na és? — Valahol, egy csendes helyen leültem, és szemügyre vettem a zsákmányt. Azt mondtam: ha egy sihederé, ha egy üzérkedő szélhámosé, ha egy lócsiszáré, akkor... elbúcsúzhat tőle, de ha... Es kivettem a személyazonosságiját, megtudtam a nevét, címét, a munkahelyét, a foglalkozását, sokáig néztem a fényképet. Kezembe vettem, és számolás nélkül súlyoztam a pénzköteget, majd szapora léptekkel megindultam a károsult lakása felé... S tudod, otthon találtam az embert, a heverőre roskadva hangosan zokogott, feleségével, három gyermekével együtt... Amikor letettem az asztalra a pénzköteget és a tárcát, eszelősen nézett reám, és nem tudott szóhoz jutni... — Na és?... — És... Megcsókolta a kezem. Férfiember létemre. És borért, kávéért szaladt, és könnyes szemmel, remegő kézzel kínálgatott. —TÉs akkor? — És akkor én kezdtem el zsebkendőmmel tö- rölgetni a szemem... Tudod, pajtás, olykor kisírt szemmel is boldog lehet az ember... 3. Megyek az utcán, nézem a kirakatokat, s azon gondolkodom, hogy röpke fél óra alatt elkölthet- ném az egész nyugdijamat... Valaki kemény léptekkel siet felém. Szándékosan nekem jön, majdnem eltapos. Ütésre emeli hatalmas tenyerét, s még szerencsém, hogy jó hamar félreugrom. Akkor a férfi megáll velem szemben, szétterpeszti a lábát, jól a szemem közé néz, már éppen köpni készül, amikor... szinte elszégyelli magát. — Bocsánat, uram, bocsánat! — mondja nyájasan, enyhe vállveregetéssel, és hozzáteszi: — Tudja, hirtelen azt hittem, hogy az a piszkos firkász tetszik lenni onnan a szomszéd utcából, aki a jó múltkoijá- ban... S itt hosszú, már-már idegesítő mesébe kezd. Még jó — gondolom magamban —, hogy az a „piszkos” fráter, aki minden lében kanál, hol kalappal, hol meg anélkül jár-kél az utcán. A kalapját most éppen otthon felejtette. Okos György Kolozsvár