Heves Megyei Hírlap, 1992. július (3. évfolyam, 154-180. szám)
1992-07-28 / 177. szám
HÍRLAP, 1992. július 28., kedd FÜZESABONY ÉS KÖRZETE 5. Magyar—orosz kooperációban Síküveg — tízféle árnyalatban Hazánkban egyedülálló technikai eljárásra vállalkozott a kápolnai Ipari Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. Fólia helyett vákuumtechnikai eljárással, fémoxid bevonatot visznek fel az üvegre füst és bronz színekben, tíz féle árnyalatban. Szabó Sándor ügyvezető igazgató a mindössze két éves múltra visszatekintő magyar-orosz kft. kezdeti lépéseiről, a maguk mögött hagyott útról, illetve a jövő elképzeléseiről beszél. Irodájában a laikusnak is tetszetős, különböző színárnyalatú üveglapok sorakoznak, amelyek láttán mindjárt arra gondol az ember, hogy ártó fény és hő ellen mennyi vedelmet nyújthatnak ezek a füst- és bronz-színekben pompázó üvegcsodák. Ettől természetesen sokkal szakszerűbben nyilatkozik Szabó úr, aki elmondja, hogy már korábbi szovjet kapcsolatokból fejlődött ki a jelenlegi magyar-orosz kooperáció, amelynek lényege és alapja az a hazánkban egyedüli technológia, amelyet a már említett eljárás során alkalmaznak. — Milyen létszámmal dolgoznak? — Összesen tízen vagyunk re- ménytkeltő vállalkozásunknak jószerével az elején, amikor számos kísérletet folytatunk a felhasználó vállalatokkal, egyéb üzemekkel. A szép, korszerű, minden kellékkel ellátott üzem láttán önkéntelenül is felvetődik az emberben, hogy vajon a csillogó üvegek mikor és hol alkalmazhatók? — Termékeinket elsősorban hőszigetelő építészeti üvegek, nyílászárók, színes bútor-üvegajtók, üvegtetejű asztalok, gépkocsiüvegek, naptetők képezik. A szóban forgó technológiával készült árucikkeknek rendkívüli előnyükre válik a vékony bevonat sugárzásátengedő képessége, vagyis a napsugarak megszűrése. Hétköznapi nyelven szólva, ez azt jelenti, hogy az üveg előnyösen átengedi a kívánatos fényt, a „hősugárzást” viszont amely az épület, a gépkocsi felmelegedéseben. nagy szerepet játszik, messzemenően visszaveri. A szakember véleményén túl a szemlélődő önmaga is megállapíthatja, hogy az előállított üvegek tíz féle-fajta változata esztétikai szempontból is kifogástalan. A csarnokban meglepetésként szolgál az orosz fél által most beszerelésre kerülő modern gép, amely az eddiginél nagyobb mennyiségű, az említett tulajdonságokkal rendelkező gyártmány előállítására alkalmas. — Mintegy tízmilliós beruházásról van szó és a továbblépéshez elengedhetetlenül szükségesek a bemérések, bevizsgálások, így elmondhatom, hogy a különböző minőségvizsgáló intézeteknek eddig hozzávetőlegesen másfél milliót fizettünk ki. — Mi jelenthetné a továbblépést? — Amint látja, egy tágas, korszerű telephely áll a rendelkezésünkre. A bővítés és a fejlesztés szándékaink szerint azt jelentené, hogy a már említett „bevonatot” ne csupán az üveg, de a műanyag termékekre is felvigyük, megoldva ezzel számos olyan gondot, amellyel az építészet, de több más ágazat is küzd. Két esztendő nem hosszú idő egy gyártó cég életében, ám a kezdeti eredmények itt biztatóak és remény van arra, hogy mind az üzemre, mind a termékeikre szélesebb körben felfigyelnek majd. ígya kézzelfogható előrelépést az exportjog mielőbbi megszerzése jelentheti... (Sz. I.) Már termelnek az új gépek Ezrek keresik fel a Tisza-tó vidékét Minden eddiginél nagyobb a forgalom a Tisza-tó megyénk a Balatonnál sokkal olcsóbb és vadregé- Heves megyei partjain, elsősorban Poroszlótól Sa- nyesebb helyeit is. rudig. Egy-egy forró nyári hétvégén sokezer ember A nagy vendégjárás idején, bizony, nem mindig keresi fel a strandokat, a kempingeket, de a parti elég a csónak, a bérelhető, közkedvelt vizibicikli, nádasokat is. A két falut összekötő gáton az elmúlt ám ez nem kedvetleníti el a Tiszatáj szerelmeseit, hétvégén százával álltak az autók, zömmel külföldi Reméljük, kellemes hosszú nyarunk lesz és még a rendszámmal. Ez annak a jele, hogy a németek, hol- vénasszonyok nyara is itt tartja majd a várt vendég- landok, de az osztrák szomszédok is felfedezték sereget... Sz. Kál, Kápolna és Kompolt delegációja Székelyföldön „Ti egy szót se szóljatok...!” Három napot töltött a közelmúltban Kál, Kápolna és Kompolt delegációja az erdélyi Maros megyében fekvő Székelykálban. A Kompodon élő, Erdélyből származó Mikó István segítségével létrejött testvérkapcsolat az említett falvak között nem újkeletű, hiszen már évek óta jó barátságban vannak egymással a „hazai” magyarok és a román állampolgárságot viselő székelyek. Az úton szerzett élményeikről érdeklődve kerestük föl Tompa Vilmost, Kál, valamint Lendvai Mátyást, Kápolna polgármesterét. — Az önkormányzatunk a si- roki fémművektől autóbuszt bérelt, amelyben 12 kápolnai, 4 kompolti, és 25 káli lakos kapott helyet — mondja Kál község vezetője. — Kápolnát a polgármester úr, Káli a képviselő-testület néhány tagja, valamint a római katolikus közösséget Zuboly Lajos tisztelendő és Varga László, az egyházi testület elnöke képviselte, Kompodról magán- személyek vettek részt az utazáson. A költségeket a káli önkormányzat vállalta minden feltétel nélkül. Korábban a mind a három községre kiterjedő téesz finanszírozta az utakat, illetve „beszálltak” ebbe magánszemélyek is. Ezt vállalta át a káli testület, hogy továbbra is ápolja azt testvérkapcsolatot, amely a román forradalom hajnalán kezdődött. Persze, a mai kapcsolatnak már más ajellege, mint a három évvel ezelőttinek. Ám, ami mégis közös bennük: csodálatos barátságok szövődtek. — Milyen fogadtatásban volt része a társaságnak? — Székelykálban szinte az egész falu apraja-nagyja kivonult a fogadásunkra, az iskolában nagykaláccsal és házipálinkával vártak minket. A régi ismerősök azonnal egymásra találtak, és éjszakába nyúló poharazgatással telt el az első nap. Másnap részt vettünk a katolikus, az unitárius és a református miséken, és mindhárom vallás képviselőinek átadtuk Kál község ajándékát: egy-egy oltárterítőt és gyertyatartót gyertyával. Egyúttal viszont- látogatásra hívtuk meg az egyházak képviselőit, s rajtuk keresztül Székelykál lakosságát. Ellátogattunk Szovátára es Koronára — a köröndi magyar fazekasoktól sok ajándéktárgyat kaptunk. Sétát tettünk a híres Medve-tó körül is. Harmadnap, már hazafelé tartva, megnéztük Marosvásárhely és Kolozsvár nevezetességeit. — Mivel búcsúztak az erdélyi testvérközségtől? — Az emberi kapcsolatok, ha lehetséges, még jobban elmélyültek, és új barátságok is szövődtek. Nagy hatást tettek ránk a tőlünk több száz kilométerre élő Székelykál lakói. A tervek szerint jövőre ismét ellátogatunk Erdélybe, hogy megcsodáljuk többek között Csíksomlyót, Csíkszeredát. Egyébként egy hete, amikor hazaérkeztünk, a káli tisztiklubban minden szervezés nélkül sok érdeklődő verődött össze, hogy meghallgassa az élménybeszámolónkat. Az is lényeges, hogy a káli Bartók Béla Férfikórus, amelynek tagjai szintén részt vettek az úton, a vasárnapi misék végén ezentúl el fogják énekelni a Székely Himnuszt is, egész addig, amíg azt a káli katolikus közösség meg nem tanulja... 1 * * * Lendvai Mátyásnak az idei útja immár a harmadik látogatás volt Székelyföldön, ezen belül is Székelykálban. — Bizonyára még több barátra sikerült szert tennie e vendégeskedések során... — Hogyne, hiszen már i>okan felkerestek minket egyénileg is. A székelykáliak — annak ellenére, hogy végtelenül egyszerű emberek — nagyon kedvesek, ápolják ezt a kapcsolatot, ragaszkodnak hozzánk. Az ottani katolikus pap például a családunk nagyon jó barátja, már négyszer volt nálunk... — Ön szerint mi a legértékesebb ezekben a kapcsolatokban? — Mindenképpen a kötődés a magyarságtudathoz. Ők hátrányt szenvednek magyar nemzetiségű román állampolgárként, így érthetően nagyon örülnek, hogy az anyanemzettel tarthatják a kapcsolatot, érzik, immár valamiképp tartoznak ehhez az országhoz. Azt is mondhatnám, hogy „felnéznek” Magyar- országra — a mi panaszaink meghallgatása után csak annyit mondanak: „ Ti egy szót se szódátok...!” S elmondják a saját keserveiket. Ott él ez a nép, tűlünk több száz kilométerre, és nem szabad, hogy azt érezze: elszakadva kell élnie a magyarságtól. (kácsor) Képviselőtestületi ülések Amint azt Nagyné Kassai Magdolnától, Nagytálya és Makiár körjegyzőjétől megtudtuk, a két községben július 30- án, illetve 31-én képviselőtestületi ülést tartanak. Csütörtökön, a nagytáiyi ülésen egyebek mellett szerepel egy beszámoló a gázprogram állásáról, s elhangzik egy tájékoztató a költségvetés végrahajtásáról. Másnap, Makiáron a képviselők megvitatják az állattartásról szóló rendeletet, s tárgyalnak különböző hirdetmények elhelyezéséről, és a még a megyei tanács által alapított vállalatok vagyonátadásáról. Tanácsadás a gázprogramról Nagytályai hír: a helyi önkormányzat díjmentes szakmai tanácsadást biztosít a lakosságnak a házi gázfűtő-rendszer megvalósításához. Többek között felvilágosítást ad a szerződést kötöttek számának alakulásáról, a jelen munkafázis állásáról, a belső kivitelezéssel kapcsolatos előírásokról, valamint a fűtőkészülékek gazdaságos, és lehető legolcsóbb kiválasztásáról. A szakemberek minden héten csütörtökön délután 3 és 6 óra között várják az érdeklődőket. Testületi ülés Andornaktályán Tegnap képviselő-testületi ülést tartottak Andornaktályán. Elöljáróban különböző rendeletek módosítását tárgyalták meg a képviselők, így a kommunális adókról, illetve a lakáscélú helyi támogatásról szóló határozatokat. A későbbiekben a szennyvízcsatorna-hálózat hiteléről tárgyaltak, majd nevelési segélyeket állapítottak meg. Jóváhagyták a földrendező-bizottság tagjainak megválasztását, valamint kiegészítették az egy fővel megcsappant szociális bizottságot. Végül a helyi általános iskolában felépítendő kézilabdapálya kivitelezőjét jelölték ki. Én a magam gazdája vagyok... A 33-as út mentén, közel Poroszlóhoz, traktor vontatta kaszával vágja a lucernát — az idén immár harmadszor — Koncz Imre. Láthatóan szívesen húzódik a nagy melegben a fa alá egy kis alkalmi diskurzusra a 37 éves fiatalember. A túloldalon a szövetkezeti kombájnok aratnak: gondoltam ő is oda tartozik. — Én itt a magam gazdája vagyok, bár a poroszlói szövetkezettől, illetve az önkormányzattól bérelem a földet. Jószágokkal foglalkozom, kell a takarmány az állatoknak... — És a traktor? — A sajátom az is, valamint a kasza, a rendsodró, a pótkocsi és az összes tartozékok... Egy darabig hallgatunk, sandítjuk az eget: vajon jön-e áztató eső valahonnan, vagy tovább tart a szörnyű aszály? — Hogy fizetett a lucerna? — Meghúzta a minapi zápor. Húsz mázsára becsülöm szárazon a termést hektáronként... Távolról égzengés hallatszik, ám az emberem tamáskodik: — Mi Füred felől kapjuk az esőt. Ha kapjuk egyáltalán... — Sz — A noszvají fazekasok A helyi Fazekas-kör egyhetes táborozást szervezett a napokban Nősz vajon, ahol a szakkör tagjai, mintegy tucatnyi kisdiák, a mesterség alapvető fortélyait sajátíthatták el. Nos, a táborozásnak már vége van, s minden bizonnyal számtalan, jól-rosszul sikerült agyagtárgyat vittek haza a résztvevők emlékbe, na meg azért, hogy jó alaposan kiszáradhassanak. (A tábornak ugyanis volt ugyan korongja kettő is — az egyik Mátyus Ágnesé, aki a szakkört vezette, a másik az egri Forrás Gyermek-Szabadidőközponté —, de kemencéjük sajnos nem.) A már említett Mátyus Ágnes a budapesti Kézműipari Szakközépiskola tanulója kerámiaformázó szakon. Valamikor az egri Megyei Művelődési Központban szeretett bele az agyagba a kerámia szakkör tagjaként. S most, a majd’ féléves fáradozása a nosz- vaji agyagozó gyerekekkel, valamint a tábor megszervezése és levezetése nem volt hiába. Ugyanis a képen látható, éppen munkájába feledkező, negyedik osztályos Pászti Ildikó már eldöntötte: ha törik, ha szakad, fazekas lesz belőle — a mellette álló Mátyus Ágnes segítségével. A formázást gyakorolgató Pászti Ildikó már eldöntötte: fazekas lesz... „A sajátom ez is...” — mondja a poroszlói gazdálkodó
