Heves Megyei Hírlap, 1992. július (3. évfolyam, 154-180. szám)
1992-07-27 / 176. szám
Üzen a szerkesztő „ Tizenöt aláírás” jeligére A szerkesztőség egy jegyzettömbből kitépett lapon, tizenöt aláírással ellátott levelet kapott. Feladója nincs, a szövegét pedig elejétől végéig tollal, de nagybetűkkel, nem folyóírással vetették papírra — fölös óvatosságból. Az aláírásokból — ha grafológusok lennénk — következtethetnénk az egyéniségekre. Nem tesszük, elég, ha a szöveget végigelemezzük, az alapállás kitetszik. íme a tartalom: „Mi, egriek, azért írtuk levelünket, hogy tiltakozzunk az egyházi ingatlanok visszaadása ellen. Mi igazán nem vagyunk egyházellenesek, de nem szeretnénk, ha újra papi uralom lenne. A végén minden iskola egyházi lesz, bevezetik a kötelező hittant, stb. Jó, hogy nem lesz újra inkvizíció! A mi (igencsak) gyengécske kormányunk is egy nagy halom pénzt ad az egyháznak, pedig annak pénz folyik be abból a bérből, amit nem kötelezően ugyan, de szed... Amit eddig visz- szaadtak, az bőven elég. Aztán amikor a rádió és a televízió nem azon a csatornán sugározta a vallási műsorokat, mint azt az egyház gondolta, erre már azt mondták, hogy váltsák le a rádió és a televízió elnökét. Azóta majdnem mindennap vallási műsorok mennek a rádióban és a tévében. A végén még a vasalóból is mise jön ki. Aki vallásos, menjen templomba, elvégre azért van a templom. Az is egy nevetséges dolog, hogy meg szoktak szentelni egy hazat, hidat, ez teljesen felesleges, hiszen ugyanaz történik velük akkor is, na nem szentelik meg őket... Oldalakon át sorolhatnánk a kormány, a nagy „fejesek” baklövéseit, de most nem erről van szó. A legjobb lenne egy ideológiamentes ország... Levelünket tegyék be az újságba, hogy ezekben a dolgokban az emberek dönthessenek, mert máskülönben ez nem demokrácia. Köszönjük, hogy meghallgattak.” A tollal írt szöveg külső formája, az egymást követő mondatok, kijelentések, az a rapszodi- kus szöveg, amit a fiatalok összehoztak — a sok aláírás tizenéveseket takarhat —, a csaknem ki- fakadásszerű minősítések, a kérdéseket illetően csak a meg- emésztetlen újságcikkek hatásara vagy a felnőttek odavetett megjegyzéseiből táplálkozó ítéletek sorozata arról informálják az olvasót, tehát minket is, hogy a napi életben, az utcán, a tereken, baráti beszélgetésekben mindenkorú állampolgárok megvetik-hányják az ország dolgait, kialakítanak ilyen-olyan véleményt. Amíg felfűtik a beszélgetést az egyes mondatok, moza- íkszerűen rakódnak össze a gondolatok, a gondok, elképzelések, vélemények — és mert a magyar politikus nemzet —, úgy találják a csendben háborgók, a hangosan beszélők, hogy ez itt, így és most nem jó, ezek ott fenn, a „fejesek” azt se tudják, mit kell, mit kellene tenniük, csak felveszik „azt a nagy csomó dohányt”, és mert már megint a papok dirigálnak, hát csinálják is az egyik csacskaságot a másik után. Mintha jog vagy egyéb nem is létezne a világon. A beszélgetők el is határozzák, hogy most ők előszednek egy fecnit, és nyomban kioktatják a világot. No arra nem gondolnak, hogy meg is váltják, de tippjük lenne rá, talán van is egy zsákra való, hogyan kellene itt tenni a dolgokat. Ha demokrácia lenne, ha értelem működne, no meg egyáltalán rend lenne. Az fel sem merült ezekben a levélírókban, hogy végiggondolják, mert talán nem ismerik — még a tankönyv szintjén sem — azt a történelmi szakaszt, amit ma már negyven év diktatúrájának neveznek. Valamiért nem is veszik számításba, hogy ez a nép 1956-ban felkelt. Az okok között az is benne volt, hogy az embereket — az egyháziakat is! — elemi jogaiktól fosztották meg, véres bűnöket követtek el felvállalt eszmék szolgálatában; többek kiszolgáltattak a magyar társadalmat egy olyan ideológiának, ami gondolkodásától, érzelmi világától idegen volt és maradt. Államosították, mert tehették, védte őket az idegen hatalom, elvettek iskolákat, kórházakat, rendházakat szerzetesektől, akik oktattak, neveltek, erkölcsi alapot adtak a társadalomnak. Most ideológiamentes országot kémek ezek a tizenévesek ebben a levélben, és ezt az ideológiai mentességet azzal akarják biztosítani, hogy ne engedjek az egyházak képviselőit katedrára ülni, a kórházakban a szerzetesnővéreket munkálkodni. Fel sem merült a levélírókban a gondolat, hogy az ideológiamentes ország — bár az is fikció — ám nem zárja ki azt, hogy az embereknek, az egyéneknek, az állampolgároknak lehessen, legyen világnézetük. Hallottak lelkiismereti szabadságról, no meg arról, hogy az egyes embernek akkor is van világnézete, ha szavakban tagadná azt: mivelhogy annyira mélyre azért mégsem lehet lesüllyednünk, hogy véleményünk se alakuljon ki a minket körülvevő környezetről, az abban előtalálható társainkról, a kortársainkról, azok tetteiről, gondolatairól. Már csak azért is, mert veszélyeztethetnek, befolyásolhatnak minket. Talán nem egészen úgy, ahogyan most — nagy szerencsétlenségükre — déli szomszédainknál és egyebütt történik. Az ember lelki tartalmához — ha helyes itt ez a fogalom — hozzátartoznak az eszmék, a gondolatok; a múltja, a jövője, annak reménysége, hogy holnap is hagyják élni, befejezheti munkáját, elérheti céljait. Hivatásának szabályai szerint, erkölcsi meggyőződés alapján dönthet lépéséi felett, mert minden embert „egyedüli példánnyá” avatja sorsa — ahogy Kosztolányi mondja híres verseben. Az ember a személyes szabadságához illőnek érzi és tudja, hogy elgondolkodjon a jogról, jogtalanságról, arról a küzdelemről, ami a társadalomban folyik — nap nap után. Eddig valahol messze fogalmaztak számunkra ideológiát, és le kellett tagadnunk önmagunkat, mert egy diktatúrának úgy tetszett... Ma el lehet hinni, hogy annyi vélemény van, ahány ember, annyi indíték, amennyi a tettekben testet ölt. Sőt annál sokkal több, mert olykor a gondolkodás megöli a tettet — ahogy Shakespeare-nél olvassuk-hall- juk. A politika művészet — máshol. Nálunk még bajlódva viselt szükségszerűség. Mert nem politikusokra szavazott a szabad választáson az ország, csak olyanokra, akikre — ezert-azért — rá merte bízni az ország sorsát. Most itt tartunk. De egy biztos: a joghoz érteni kell, foként manapság, amikor annyi mindent helyére kell, kellene tennünk. Most ennyi a válasz. A szólamokra! // r Vállalkozók figyelem! Vállalatunk átszervezés miatt megvételre felajánlja Pétervására centrumában 1262 m2 telken lévő 560 m2-es összkomfortos, crossbar telefonnal ellátott épületét. Érdeklődni lehet a 36/12-863 telefonon vagy személyesen a Heves megyei Ruházati Ipari Vállalat titkárságán I (Gyöngyös, Bornemissza u. 1.) 4. ________________________HÍRLAP, 1992. július 27., hétfő E mlékezz majd arra, ami most van... A cím a zenéből rohant elő, megragadta kezemet, és elvonszolt a múltba, évekkel ezelőttre, amikor a most már gigászi méreteket öltött bizonytalanság először ütötte fel fejét gondolataink virágai között. A vékony talajt megérezve lábai alatt, nyugodtan növekedhetett tovább, folyamatos táplálásáról mindig megfelelően gondoskodott az adott, feszült vagy békésnek tűnő helyzet és az éppen aktuális hazugságok, mellébeszélések, hülyének nézések egymásutánja. A virágaikat leszaggató ideológiák voltak a kertészek, akik összehangolt, pontos munkával elérték, hogy a bizonytalanság terebélyes fává növekedjen, formásra metszették kusza, sűrű ágait, megpermetezték figyelemelterelő álhírekkel, nagyszabású ünnepségekkel, jelszavakkal, és mindettől úgy nézett ki a bizonytalanság — persze, csak ha megfelelően nagy távolságból nézték —, mint egy égig érő csodafa, amely valamelyik meséből növekedett virágaink fölé, enyhet és nyugalmat adó, oltalmazó jó barátként. A helyzet persze más volt. Gyilkos árnyékot vetett ránk és virágainkra a méregzöld, hazugságokkal foltozott lombkorona, gyökereivel elszívta tudatunkat, elveinket, meghalt alatta a napfény, békák és kígyók rágták leveleinket, kimerültünk. Új kertészek érkeztek, de nem gondoztak minket, csak heve- résztek a bizonytalanság árnyékában. Néha leszakítottak egyet közülünk, megszagolták és vázába tették, egy asztalra helyezték, ahol túlfokozott tempóban nőtt tovább, illata, ellenállhatatlan, egyedi lénye elveszett, elszáradt, halott tárggyá vált. Ezek az új kertészek is többet foglalkoztak a bizonytalanság ápolásával, mint velünk, és ha éppen nem a hűvös árnyékban lustálkodtak, akkor gyakran metszegették, permetezték ők is, csakúgy, mint elődeik. Látványos, ünnepélyes mozdulatokkal dobálták ránk a levágott, mérgező gallyakat, de még ezt a fokozott terhet is elviselték megkínzott sejtjeink, tépett virágaink el-elhajoltak a kertészek állatai elől, amelyek előszeretettel legelészték gondolatainkat, érzéseinket. Nagyon nagy ez a bizonytalanság-növény. Fás szára recseg- ropog a nagy súly alatt, heves viharok rázzák ágait, jégeső dobol levelein. Előbb vagy utóbb a természet törvényei érvényt szereznek majd maguknak, és akkor ki fog dőlni ez a meggyengült, túl- fejlett szörnyszülött, hacsak a kertészek — a veszély közelségétől megriadva — ki nem vágják, átkos darabjait el nem égetik, meg nem semmisítik apró forgácsait is, mert ha nem ezt teszik, akkor ez a gigantikus, szétzuhanó fa maga alá fog temetni kertészt és virágot, múltat és jelent, és... akkor ki fog emlékezni arra, ami most van? Sauf ért Attila Az oltár és a barokk A Hírlap „Egyház és a barokk” című írására is vonatkozik az a megjegyzés: „Csak tiszta forrásból” szabad ismeretanyagot menteni. Napjainkban oly sok mindent félremagyaráznak, és kellő ismeretanyag hiányában oly sok mindent el is hiszünk. A barokk korban az oltár nem került egyre hátrább és közelebb a falhoz. Az évszázadok során épp az ellenkezője ment végbe. Az oltár, amely a keresztény templom szent központja, szakrális centruma, ószövetségi előzményeket tekintve az a hely, ahol a föld találkozik az éggel, a Szent Hegy, ahova az Úr leszáll, és a fenséges trón, ahonnan uralkodik. Újszövetségi értelemben az oltár Krisztus szimbóluma, aki az egyetlen közvetítő Isten és az emberek között. Az oltár rendszerint a templom szentélyének középpontjában állt; csak jóval később, a középkorban került egyre közelebb a szentély hátsó falához, hogy aztán az évszázadok során ismét előbbre kerülhessen. Utóbb 1967-ben állították a szentély első élvonalába. A római Szent Péter-bazilika több szempontból a legjobb példa. A vértanúk sírján bemutatott eucharisztikus áldozat (vagyis mise) szolgált példaként, hogy a keresztényüldözések megszűnte után az oltárokat — ha erre lehetőség nyílott — egy-egy nevezetes vértanú sírja fölé helyezzék. Ennek szellemében építteti Nagy Konstantin a 4. században a Szent Péter-bazilikát. A barokk kor nagy mestere, Lorenzo Bernini VIII. Orbán pápától már a kupola alatti ősi oltár, akkor már főoltár terveire kap megbízatást. A világon elsőként impozáns és zseniális bronz baldachint emelt, amely nyomatékosan hangsúlyozza a főoltár méltóságát. Később épp ez vált követendő példájául a megannyi római templomnak és bazilikának. Nyomon követhető és látható tehát, hogy a barokk korban az oltár nem került egyre hátrább és közelebb a falhoz. Ennek ellenkezője valósult meg, és vált a templomépítés követendő mintájául. Patkós Attila Nem mindig az a „tuskó(k)”, aki tuskó A Hírlap július 8-i számában megjelent rövid kis írásra — amely üzletünket érinti — a következőket válaszolom. Engem is, mint minden jóérzésű embert, örömmel tölt el, ha szűkebb pátriánk — mely szépül, fejlődik — érdekében „szót emel” valaki, legyen az olvasó vagy újságíró. Az, hogy egy bolt kirakatát ki hogyan ítéli meg, mindenkinek szíve joga. Egy biztos, a kirakatrendezőt elsősorban az vezeti, hogy a portál esztétikus, ízléses legyen, és minél többeket becsalogasson az üzletbe. Az lehet, hogy kirakati „díszként” nem megszokott látvány a hasonló kellékek felhasználása, de biztosíthatom önt, kedves „igy”, hogy a szóban forgó oszlop nem kitört, így nem is lopott! A hatóságtól kölcsönkért és -kapott tárgy, és mint ilyet, természetesen az újabb kirakatrendezésnél vissza is szolgáltatunk. Erre volt már példa korábban is, amikor a muzeális értékként nyilvántartott, szintén kölcsönkért rokkát, vasalót, múlt század végi edényeket helyeztünk a kirakatba. Sajnálom, hogy az ön fejében meg sem fordult, hogy ezeket az eszközöket — a szóban forgó vasszerkezetet is — engedéllyel használjuk. Talán ha megkérdezett volna bennünket — joggal hiányoljuk ezt —, tollvegre nem a joszándékú- akat, hanem a vandálokat kapta volna. Azok megérdemlik! Szabó József magánkereskedő Eger Horoszkóp július 27-től augusztus 2-ig KOS (III.21.-IV.20.) Szerelem: Egyszerre túl soxat kíván partnerétől, aki megijed a magas mércétől, s talán kereket old, még azelőtt, hogy jobban összemelegedhettek volna. Hivatás: Olyan elvárásai vannak a kollégáival, feletteseivel, illetve beosztottaival szemben, amelyeket aligha tudnak teljesíteni. Emiatt ne rájuk haragudjon, hanem vizsgálja felül saját terveit. BIKA (IV.21.-V.20.) Szerelem: A tornyosuló viharfelhők láttán alaposan megrettent, pedig a java még ezután következik. Boldog lehet, ha csak kisebb veszekedéssel megússzák, s nem lesz válás a vége. Hivatás: Pénzügyeibe ne avasson be senkit, mert irigyei alaposan kiforgatják, miközben állandóan azt hangoztatják: mindent az ön érdekében tesznek. IKREK (V.21.-VI.21.) Szerelem: Szive választottja igyekszik külön utakon járni, s bár többször rajtakapja, hogy nem Őszinte önhöz, úgy tesz, mintha minden a legnagyobb rendben volna. Igaza van, talán még megmentheti a kapcsolatukat. Hivatás: Észre kellene vennie, hogy a karrierje érdekében mennyi mindenről megfeledkezett! Gyorsan pótolja a mulasztásokat! RÁK (VI.22.-VH.22.) Szerelem: Bár újra meg újra rájön, hogy partnere kihasználja az ön segítőkészségét és jóhiszeműségét, még sincs szíve nemet mondani. Hiszen szereti! Hivatás: A munkahelyi pletykák előtt zárja bejóla fülét, de legalábbis a száját, s ne terjessze, amit hallott, mert abból csak baja lehet. Akkor is, ha nem ön a kezdeményező. Anyagi helyzete most stabilizálódik. OROSZLÁN (VII.23.-VIII.23.) Szerelem: Azért, mert a dolgok nem feltétlenül úgy alakulnak a héten, ahogy eltervezte, meg nem kell rosszkedvűnek lennie. A hirtelen adódó alkalom sokkal izgalmasabbá teszi a kapcsolatot, mint a kitervelt program. Hivatás: A munka akkor is foglalkoztatja, amikor pihennie kellene. Nem tud szabadulni néhány fontos, félbehagyott feladattól. SZÚZ (Vin.24.-IX.23.) Szerelem: Ha túl sokat hanFuggetlensége? nem adja fel senki kedvéért, akkor egy idő után a környezetében lévők ezt el is hiszik, s nem választják azok sem, akik pedig szívesen kötnék önhöz az eletüket. Hivatás: Elképzeléseit többen is keresztezik, emiatt stratégiát kell változtatnia. A héten nagyon kedvező állásajánlatot kap! T elefon-Horoszkóp magyar nyelven! Tudj meg többet a jövődről! Ez a saját eheti horoszkópod. /» Hívd fel ezt a számot! Tárcsázd előbb a 00/1400 490 76 + számot és utána folytatólag a saját csillagjegyed számát 31 A telefonhívás ára percenként: 180 Ft MÉRLEG (IX.24.-X.23.) Szerelem: Szívét több részre osztotta, s ez most némi bonyodalmat okoz. Nem tud „igazságot tenni” a lakók között. Hivatás: Hosz- szú idő után most először igazán formában érzi magát. Ötletei szi- porkázóak, üzleti elképzelései sorra bejönnek, tárgyalópartnerei megadják magukat az ön érvei előtt. SKORPIÓ (X.24.-XI.22.) Szerelem: Amennyiben megbántotta volna partnerét az elmúlt napokban, e héten mindent jóvá tehet. Elég néhány kedves szó, valami apró meglepetés, és a harag a múlté. Hivatás: Nincs ilyen könnyű helyzetben a feletteseivel. Velük nehezen ért szót, és csöppet sem helyes, ha úgy akarja okét meggyőzni saját igazáról, hogy kiabál velük. NYILAS (XI.23.-XII.21.) Szerelem: Amennyiben éppen szabadságon van, és egyedülálló, semmi sem menti meg egy boldog találkozástól, amely hosz- szú távra új mederbe sodorja eddigi életét. Hivatás: Legjobb lenne, ha a héten minél kevesebbet foglalkozna munkával, mert többet árt, mint használ az ügyek előrehaladásában. Fáradt, és mindenhez kétszeres erőre van szüksége. BAK (XII.22.-I.19.) Szerelem: Túl érzékeny ezekében a napokéban, emiatt /egész apró megjegyzésen vagy egy félreértett mozdulaton is órákig rágódik, mindenért megsértődik. Hivatás: Olyan munkahelyre vágyik, ahol biztonságban érezheti magát, nem kell intrikától tartania. Ehhez azonban az is szükséges, hogy ne keveredjen vitába senkivel, különösen ok nélkül! VÍZÖNTŐ (I.20.-II.20.) Szerelem: Boldogságát ne kösse mások orrára. Ez csak kettőjükre tartozik, különösen akkor, ha már valamelyikük házasságban él. Egyetlen meggondolatlan szóból hatalmas vihar kerekedhet. Hivatás: Szeretne változtatni jelenlegi helyzetén, de nem valószínű, hogy erre a héten sor kerülhet. Még a lehetősége sem körvonalazódik valami újnak. HALAK (11.21.-III.20.) Szerelem: Önnek nem áll jól a duzzogás, a mérgelőaés. Partnere csodálkozik is fura viselkedése miatt, és igyekszik kerülni önt. Hivatás: Olyan emberekkel találkozik a heten, akiktől később sokat várhat, ezért fontos, hof yan bánik velük ezekben a kriti- us napokban. A pénzt inkább gyűjtse, mint költse, mert különmunkára most nincs sok lehetőség.
