Heves Megyei Hírlap, 1992. július (3. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-25-26 / 175. szám

HÍRLAP, 1992. július 25—26., szombat—vasárnap SPORT 15 Két bronz Tegnap befejeződött Egerben a teniszező nők vidékbajnoksága. Az elődöntők eredményei: Reisz-Pestuka 6:3,3:6,6:3, Nagy T.-Fe- renczi 6:2,6:0. A döntőben a székesfehérvári Nagy Tünde 6:1-re le­győzte Reiszt, így övé lett a vidékbajnoki cím. Párosban a Reisz-Hó- man kettősé lett a győzelem. A házigazda Eger SE-nek két harmadik hely jutott, amely Pestuka Szilvia és Ferenczi Tímea nevéhez fűződik. Agria ’92 Horváth magabiztos Lassan befejezéséhez közele­dik az Agria ’92 nemzetközi sakkverseny. A körmérkőzéses csoportban Horváth hét ponttal magabiztosan vezet, a második helyen álló Brglez öt és fél pontot gyűjtött — egy függővel —, míg a harmadik Holchauemek öt és fél pontja van. Az „A” csoport állása: Varga 6,5, Snaider 6, Petrán, Fochler, Seres 5,5-5,5. Az egri Seresnek jó esélye van arra, hogy megtart­sa helyét az első hat között. A „B” csoport állása: Molnár Z, Kostow 5-5, Üjszászi, Tényi, Szép 4,5-4,5. A győzelmet az élen holtversenyben álló két sak­kozó mérkőzése dönti el. A „C” csoportot Abdul Chafauz bizto­san vezeti. A verseny zárónapját ma dél­előtt 9 órától tartják az egri főis­kola B-épületében. Repülőstábor Makiáron Hétfőtől benépesül a makiári repülőtér, ugyanis kezdetét veszi az Egri Repülőklub immáron hagyományos, három hétig tartó tábora. A kiképző- és teljesítményrepülésre egri, szolnoki és borsodnádasdi fiatalok emelkednek majd a magasba a sokak előtt ismert Góbé vitor­lázógépekkel. Mint azt Balogh Imre oktatótól, a repülőstábor szerve­zőjétől megtudtuk, a kinttartózkodás alatt közel negyvenen gyarapít­ják tudásukat. (Fotó: Szántó György) Teremtsünk közösen OTTHONT lakásából! Az Észak-magyarországi TÜZÉP bemutatóterem-hálózata és telepei várják Önt elképzelései megvalósítása érdekében. Felhívjuk figyelmét a mezőkövesdi NYÍLÁSZÁRÓ RAKTÁRÁRUHÁZRA (Mezőkövesd, Széchenyi út 1.) A hazai nyílászárók leggazdagabb méret- és formaválasztékát kínáljuk. Itt és kijelölt telepeinken gazdagítják a választékot a román belső ajtókhoz hasonló HAZAI SZÍNFURNÉROS BELSŐ AJTÓK. VÁRJUK ÖNT, NÁLUNK PARTNEREKRE TALÁL. Ma kezdődnek Barcelonaban az ötkarikás játékok Köszöntünk, olimpia! Játsszon velünk! Nyerjen egy színes televíziót! A fenti üres téglalapba játékos kedvű olvasóink beírhatják, hány éremmel tér haza olimpiai küldöttségünk Barcelonából. A szelvé­nyeket tíz napon át megtalálják a Hírlap sportoldalán, a beküldési ha­táridő pedig augusztus 3-a, déli tizenkét óra. A szelvényeket szemé­lyesen vagy postai levelezőlapon juttathatják el szerkesztőségünkbe. A helyesen tippelők között egy 51 cm képcsőátmérőjű, színes Sam­sung televíziót sorsolunk ki az olimpia befejezését követő napon. Já­tékunkat a Vasvill Present Kft. szponzorálja. Tisztelt sportbarátok, kedves olvasóink: játékra fel! Végre elérkezett a NAP. Igen, így, csupa nagybetűvel. Hiszen az olimpia felülmúlhatatlan sportesemény. A földkerekségen nincs hozzá fogható viadal, le­gyen szó bármilyen világbajnok­ságról, földrészeket megmozga­tó versenyről. Nem véletlen, hogy a sportolók mindegyike szí­vesen odaadná az összes érmét egyetlenegy olimpiai aranyért. Kell ennél több magyarázat? Végre elérkezett a NAP. Mi szurkolók, akár a gyerekek, he­tek óta azt számolgatjuk, hogy hányat alszunk még a barcelonai ötkarikás játékok megnyitójáig. Féltve őrzött kincsünk a televízi­ós közvetítési menetrend, hiszen nem szeretnénk lemaradni egyetlenegy sikerről, egyetlen­egy szenzációs mérkőzésről, be­harangozott vagy éppen csak re­mélt világcsúcsról sem. Ha már nem adatott meg, hogy élőben láthassuk a sztárokat, legalább a képernyő előtt ülve akarunk szo­rítani kedvenceinknek, és termé­szetesen első helyen a mieink­nek. Végre elérkezett a NAP. El­csendesedett a vihar is. Salamoni döntést hozott ugyanis az ENSZ, karöltve a NOB-bal, így Kis-Ju­goszlávia sportolói is ott lehet­nek a játékokon. Igaz, csak azok, akik egyéni sportágakban indul­nak, a csapatok előtt nem húzták fel az embargó sorompóját. Hogy ez milyen érzés lehet azok­nak, akik az elmúlt éveket Barce­lonáért áldozták fel, azt legin­kább csak azok a magyar sporto­lók tudnák elmondani, akik poli­tikai megfontolások miatt nem utazhattak el a Los Angeles-i olimpiára. Csonka és egyben tel­jes az ötkarikás tábor, hiszen több évtizedes kényszerű távoliét után ismét ott lehetnek e nagy család­ban a dél-afrikai sportolók. Végre elérkezett a NAP. Ma még csak a megnyitó feltehetően káprázatos képsoraiban gyö­nyörködhetünk — a hírek szerint fantasztikusabb ünnepséget ren­deznek a katalánok, mint az al- bertville-iek —, ám vasárnap este már remélhetőleg örülhetünk az első magyar éremnek, érmek­nek. Az úszóktól várjuk, hogy megkezdjék az aranygyártást, hogy a két hét során mind többen kapcsolódjanak hozzájuk. Ne­héz megjósolni, hogy lesz-e ha­sonló aranyeső Bercelonában, mint négy évvel ezelőtt Szöul­ban, de várhatóan a magyar sportolók, főként a tradicionáli­san olimpiai sportágakban, most is hírnevükhöz méltóan szere­pelnek majd. Végre elérkezett a NAP. Az egyik szemünk sír, a másik nevet. Sajnálattal kellett megállapíta­nunk, hogy megyei klubból senki sem képviseli szűkebb hazánkat az olimpián. Hogy mégsem ma­radtunk olimpikonok nélkül, az annak köszönhető, hogy egyko­ron többen is valamelyik megyei sportegyesületben kezdték pá­lyafutásukat, itt születtek, tehát még mindig kötődnek valame­lyik vársosunkhoz, községünk­höz. Ezért is kísérjük különös fi­gyelemmel a birkózó Sike And­rás és Faragó József, az úszó Csé- pe Gabriella, a cselgáncsozó Ki­rály Anita és a kézilabdázó Me­zei Richárd olimpiai szereplését. Végre elérkezett a NAP. Má­tól két héten át Barcelonára fi­gyel a világ. Köszöntünk, olimpia! Budai Ferenc Katona edzesben Nem, biztosíthatom a tisztelt olvasót, hogy nem káprázik a szeme, és a híres egri úszóról, a lipcsei Európa-bajnok és tokiói olimpikon Katona Józsefről író­dott ez a néhány sor. A cím sem állít valótlant, hiszen az egykor sokszoros 1500-as bajnok egy jó fél órát minden áldott nap úszó­edzésre szentel. Nem az uszodá­ban, a strandon, ott is a sekély, derékig érő vízben, hogy ne za­varja a fürdőzőket. Úgy hiszem, ez a rokonszenves magatartás nagy sportolóként is jellemző volt rá, miért változott volna meg ötvenéves korára, amikor már több mint húsz éve a tanári pá­lyát gyakorolja, az egri 212-es „színeiben”. Köztiszteletnek ör­vend, még az Eger környéki fal­vakban is hallottam róla jókat mondani egykori tanítványaitól. Technikája — vagy közérthe­tőbben a stílusa — mit sem ko­pott, mondhatni, a régi. Nem a vállaival tolja előre a vizet, ha­nem tanítanivalóan megemeli a könyökét, úgy siklik rá minden tempó után a vízre. Két szussza- nás között vállalkozik a beszél­getésre. — Csak nem Mark Spitz a pél­dakép? — Á, dehogy. Egyrészt jóval idősebb vagyok nála, másrészt nekem eszem ágában sincs a fia­talokkal versengeni. — A fiatalokkal nem, de a kortársaiddal bizonyára... — Igen, úgy tervezem, hogy rajthoz állok Gyulán, az orszá­gos szeniorbajnokságon. Ezt annyira komolyan veszem, hogy még a dohányzásról is lemond­tam. Ha már nagyon hiányzik, beteszek egy szipkát a számba. — Hányszor szoktál már le a cigiről? — Tizenegyedszer (ehhez amúgy „katonásan” hunyorít is). — Milyen számokban lépsz rajtkőre Gyulán? — Sprintelni fogok, 50 gyor­son és pillangón mérem fel, hogy mit tudok még. — No és mit tudsz még? — Ez teljesen kiszámíthatat­lan, mert időre már elég régen nem úsztam. Azonkívül egy-két hete foci közben izomszakadást szenvedtem, ezért egyelőre csak karral tempózhatok. — Mit szólsz a maiakhoz? — Nagyon erős űszócsapattal utazunk Barcelonába. Egerszegi és Darnyi biztos favoritnak lát­szik, de Rózsában is benne lehet egy arany. Ha kijön a lépés, kül­döttségünk aranyérmeinek akár a felét is úszóink nyerhetik... (buttinger) Csépe döntős szeretne lenni N em kell ahhoz az úszósport szerelmesének len­ni, hogy valaki jól ismerje Csépe Gabriella ne­vét. A szöuli olimpiát is megjárt, Európa-bajnoki negyedik helyezett mellúszónő újabb nagy próba­tétel előtt áll, a barcelonai olimpián adhat számot felkészültségéről. Mivel még gyöngyösi úszóként lett ifjúsági Európa-bajnok, joggal állíthatjuk, hogy megyénk sportolójaként vált oelőle nemzetközi klasszis. Azóta messzire vitt az útja, pályafutását a BVSC-ben folytatta, majd az érettségi után az American University külkereskedelmi szakos hall­gatójaként sportol tovább. Az ötkarikás játékok előtt még hazalátogatott a tengerentúlról, néhány napot családi körben töl­tött. Ekkor kértem arra, hogy nyilatkozzon felké­szüléséről és a barcelonai esélyekről. — A sulinak már májusban vége volt, de én még tovább maradtam, hogy ne szakadjon meg az edzé­sek sora — kezdi a rokonszenves sportoló. — Ha jól tudom, nem akármilyen társaságban készülhettél? — Nemcsak a társaim világhírűek, hanem az edzőm, NagyJózsefis köztiszteletnek örvend a me­dencék partján. Lényegében forradalmasította a mellúszás technikáját a hullámzó mozgás bevezeté­sével. Számos kivaló tanítványa közül Mike Bar- rowman a legnevesebb, aki Szöulban bajnok lett 200 mellen, és ő tartja a világcsúcsot is ezen a távon. (2:10,67 — a szerk.) Rajta kívül még a volt Európa- csúcstartó, Sergio Lopez is hónapokig edzőtársam volt. — Milyen formában vagy? Mit vársz magadtól és a csapattól? — Egyelőre egy kicsit fáradt vagyok, még érzem a kinti kemény munka hatását. Szeretném végre ki­úszni magamból azt az időt, ami bennem van. He­lyezésben gondolkodva, a nyolcas döntőbe kerü­léssel már elégedett lennék. Szerintem Egér, akivel igen jóban vagyok, három aranyat fog nyerni, még­hozzá világcsúccsal. Darnyi Tamás szintén a dobo­gó tetejére állhat, és még több éremre is számítha­tunk. — Kanyarodjunk vissza az egyetemhez. Hogyan telt az első két szemeszter? — Természetesen minden új és ismeretlen volt számomra. Egy biztos pont azért akadt, a medence és az egyetemi úszócsapat. Ök nagyon kedvesek, segítőkészek voltak. Az uszodán es a sulin kívül gyakran töltöttük együtt a szabadidőnket is. Fel­tűnt, hogy mennyirebarátságosak, örülnek a másik sikereinek. Még itt, Gyöngyösön is kapok tőlük le­veleket, amelyekben jó szereplésre buzdítanak. — Hogy fér meg az egyetemista élet az ilyen szin­tű sportolással? — Nagyszerűen, mert igen rugalmas az egyetem vezetése. Nem csupán a tudományágát, amelyben el kívánsz mélyedni, választhatod meg szabadon, még az órarendet is magad állíthatod össze. Itt min­den megtalálható egy helyen: uszoda, sportpályák, egyetem, szórakozóhelyek. Fontos, hogy itt Wa­shingtonban a sporton es a tanuláson kívül dolgoz­nak is a diákok. Ez alól persze én sem vagyok kivé­tel, jól jön az a kis zsebpénz. Takarítástól kezdve a gyermekfelügyeletig, mindent elvállalok. Gabi szerényen elhallgatta, hogy az első évben a legjobbnak járó minősítessél zárta tanulmányait, és — mint az egyetem legeredményesebb úszója — ki­váló sportolói plakettet is kapott. Nemrég ünnepel­te 19. születésnapját, s lapunk — a gratulációkon túl — egy olimpiai érmet is kíván a gyöngyösi sportoló­nak. Juhász Péter A kik figyelték az utóbbi he­tek sportsajtóját, biztosan nem kaptak fel a fejüket arra a hírre, hogy az immár Barceloná­ban tartózkodó magyar férfi-ké- zilabdacsapat tagjai között sze­repel Mezei Richárd neve. Ez a tény fényes eredmény Hatvan sporttörténetében. Merthogy a szövetségi kapitány, Joósz Attila egyértelműen a sportág repre­zentánsai közé sorolta az alig hu­szonegy esztendős fiatalembert, s bízunk benne, hogy gólerős be- állósként szívvel, eredménnyel képviseli majd hazánkat a világ­méretű versengésben. De ki is ez a fiatal kézilabdás? Legtöbbet egykori nevelőtanárától, a Hat­vannak annyit szolgáló Monori Gézától tudtunk meg, aki már a Szabadság úti általános iskola diáksportkörében felfigyelt rá, s tulajdonképpen ő adott szárnya­kat Mezei Ricsinek, ahogyan széles körben máig is becézik. — Ricsi kezdettől példás diákja volt az iskolának, sport­ban, elméleti tárgyakban egya­ránt — mondja a testnevelő tanár csillogó szemmel. — Élt-halt a jó, tisztességes munkáért, s fájó szívvel bár, de az általános iskola elvégzése után hagytuk átigazol­Szorítunk Ricsinek! ni a Fradiba, mert nagy jövőt lát­tunk személyében, ami be is vá- ott. Olyannyira pedig, hogy 991-ben már gólerős szereplője volt a Gőteborgi junior kézüab- da-világbajnokságnak, s csapa­tával az erős mezőnyben a ne­gyedik helyen végzett. Felfigyelt ra több élcsapat, s ma már az NB I-es szegedi Tisza Volán leggól- erősebb játékosa. — Ricsi ezek alapján, úgy vél­jük, egyértelműen a sportnak kö­telezte el magát. Ebből akar megélni? — Szó sincs róla —szorítja be­lénk a szót az egykori tanítvá­nyáért szurkoló Monori Géza. — Fücsi a szegedi tanárképző főis­kola testnevelési tagozatának diákja, tehát gondol a távolabbi jövőjére is. Kitűnő tanuló, ami­lyen kitűnő a pályán is! Állítom, figyelve csapata teljesítményét, hogy a Tisza Volán szinte min­den mérkőzéssikere rajta múlik. Ontja a gólokat, csak éppen sze­retett szülővárosában nem figyel föl erre senki. Kicsit mintha elfe­lejtették volna. Pedig Mezei Ri- cnárd szíwel-lélekkel hatvani­nak tartja magát a sportsiker csú­csain is. Ki sem jelentkezett a rendőrségen, s minden szabad­idejét itthon, családja, barátai, ismerősei körében tölti... — Pedig ez nem jellemzi álta­lánosan a sikeremberek mentali­tását. A csúcson hamar elfelejtik, hogy honnan jöttek, ki indította el okét az eredményes pályán...! — Igen, Ricsi ebben is példa, s nagyon remélem, hogy a későbbi jövőben sem változik meg. Illet­ve: a sportsikerek nem vakítják el, nem siklatják mellékvágány­ra, ami sok-sok versenyző, ma­gyar játékos sorsát megpecsétel­te. Egyébként a szövetségi kapi­tány, Joósz Attila ugyanígy van vele. A sportsikerek, a gollövés mestere mellett a szerény embert is igen nagyra értékeli Mezei Ri- chardban, s úgy véli, hogy meg­érdemli a kitüntető figyelmet, na meg, hogy az olimpia ideje alatt szorítsunk neki...! — Ricsi, kedves fiatal bará­tom, érezd hát magad mögött szülővárosod, fölnevelő iskolád bizalmát, s lapunk nevében sem mondhatok mást, mint hogy szo­rítunk neked! Moldvay Győző

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents