Heves Megyei Hírlap, 1992. július (3. évfolyam, 154-180. szám)
1992-07-25-26 / 175. szám
HÍRLAP, 1992. július 25-26., szombat-vasárnap HATVAN ÉS KÖRZETE 5. Hatvanban, a Hatvány Lajos Múzeum Kossuth téri kiállítótermében a közelmúltban nyílt meg Wiedra Berzsenyi Mónika, Münchenben élő és alkotó, magyar származású művésznő babakiállítása. A „Babák ezer év divatjában” című tárlat maradandó élményt nyújthat a vakációzó gyerekeknek és szüleiknek egyaránt. A korhű ruhákba öltöztetett figurák hétköznap délelőtt 9-11, délután 14-17 óráig, szombaton és vasárnap pedig 14-18 óráig tekinthetők meg. Épülő utak Horton Az előzetes tervek szerint tovább folytatódik az utak, járdák építése Horton. Jelenleg az Árpád és az Ifjúság utcát korszerűsítik. Az itt élő családok egyébként 2-2000 forintot fizettek be az önkormányzatnak, hogy hamarabb készüljön el az itteni útszakasz. A településen a legutóbbi önkormányzati ülésen arról is döntöttek, hogy a testület megbízásából hamarosan elkészíttetik a szennyvíztisztító rendszer tanulmánytervét, s pályázat útján keresnek kivitelezőt a munkálatokhoz. Anna-bál Lőrinciben Lőrinciben nagy eseménynek számít azAnna-nap, hiszen a hagyományokhoz híven ezen a napon tartják a városban a búcsút. Idén a megújult Rió presszóban a fiataloknak is emlékezetessé szeretnék tenni az ünnepet. Ma este Anna-bálba várják a szórakozni vágyókat. A báli rendezvény vendége Kovács Kati lesz. Üj utcanevek Petofibányán Úgy döntött az önkormányzat Petofibányán, hogy a régi rendszert tükröző utcaneveket megváltoztatja. A testület a legutóbbi ülésén nyolc utca nevének módosítására tett javaslatot. A változtatással kapcsolatban a lakosság véleményét augusztus 15-ig várják a polgármesteri hivatalban. Arról is határozat született, hogy a magánerős építkezők közül nyolc családot 600 ezer forintos támogatásban részesít az önkormányzat. Játszóházi csalogató A hatvani Városi Művelődési Központ szervezésében augusztus 3-7. között játszóházi táborba várják a fiatalokat. Az egyhetes program során különböző kézműves-foglalkozásokon vehetnek részt a gyerekek. A szövés-fonás, a gyöngyfűzés, a játékkészítés, valamint a textilfestés „tudománya” mellett a virág- kötészet fortélyait is elsajátíthatják. Kerékpáros vándortábor Hatvanban a Vöröskereszt városi vezetősége az előző évekhez hasonlóan az idén is megrendezi augusztus 13-tól a kerékpáros vándortábort felnőttek és középiskolások részvételével. A túra tervezett útvonala: Jászberény- Jászapáti- Jászszentand- rás-Heves-Eger- Parád-Gyön- gyös. A Vöröskereszt városi vezetősége anyagilag is támogatja a kirándulást, melyre augusztus 5-r'gfogadnak el jelentkezéseket. A túravezető Juhász Gábor lesz. Lőrinci jeles napja: a Szent Anna-búcsú Lőrinciben a nyár egyik legfontosabb egyházi eseménye az Anna-napi búcsú. Bár a római katolikus templom Szent Mihály nevét viseli, s hajdanán ehhez a naphoz kötődtek az ünnepségek is, mára inkább csak a Szent Annához kapcsolódó megemlékezések folytatják a hagyományt. A város határában, a Zagyva folyó bal partján emelkedik egy műemlék jellegű kápolna, melyet néhai Kral tód nevű serfőző mester építtetett 1723-ban. A legenda szerint a megáradt folyó magával ragadta a tehetős embert, aki megfogadta, hogy ahol a lába talajt ér, ott emléket állít Jézus nagyanyja tiszteletére. Ez meg is történt azon a halmon, ahol az épület jelenleg is áll. Más források szerint a kápolnát a pestisjárvány megszűnése után, hálából emelték a helybéliek. A búcsú hajdanán jelentős eseménynek számított nemcsak Lőrinci, de a környékbeli települések életében is: Herédtől Hortig, Ecsédtől Nagykökényesig. Sok helyről gyalogszerrel, szekérrel érkeztek az emberek, éjszakákon át utazva, hegyenvölgyön, imádsággal, énekszóval. Az oltáriszentséget körmenettel vitték ki a nagymisére. Napjainkra — mint oly sok hagyomány — ez is megszűnőiéiben van. A távolba szakadt lőrinciek egyre ritkábban választják hozzátartozóik meglátogatására ezt a napot, s a búcsút kísérő mutatványossereg sem itt gazdagodik meg igazán. Távolabbi vidékek népviseleteit már elvétve sem látjuk, s a kipányvázott lovak dobogása, a zsibárusok tarka összevisszasága is a múlté. Az idén 26-ára esik a búcsú. Barotai Endre esperes kísérletet tesz a hagyomány felélesztésére, így — ha az időjárás engedi — körmenettel viszik az oltáriszentséget a kápolnához. (TO.) Tanácstalanság az iszapfürdőben A Mátraaljai Szénbányák Vállalat „fénykorában” sok mindenre tellett. A szociálpolitikai vívmányok egyike volt a pe- tőfibányai iszapfürdő is, ahol főkent a vállalat dolgozói, valamint a környékbeli, mozgásszervi problémákkal küszködő betegek éveken keresztül gyógyulást, de legalábbis megkönnyebbülést remélhettek. A fizikoterápiás kezeléseket négy szakképzett hölgy végezte, a rászorulók legnagyobb megelégedésére. Az idei első fél évben — a nyilvántartás szerint — 4-5 ezer ember fordult meg a fürdőben, néhány hete azonban szünetel a szolgáltatás. A négy szak- alkalmazott ugyan nap mint nap megjelenik a munkakezdéskor, és fehér köpenyt ölt, ám maguk sem tudják, mi értelme van munka nélkül nyolc órát eltölteni az épületben. — Nem tudunk semmit. A ve„A vezetőség nem tájékoztatott bennünket...” — panaszolták a fizikoterápia dolgozói zetőség nem tájékoztatott bennünket, hogy mi lesz a további sorsunk. Mindennap bejárunk, de nem csinálunk semmit. Nyolc órán keresztül csak nézzük egymást, és találgatjuk, hogy mi történik velünk, körülöttünk. Itt állnak a berendezések kihasználatlanul, a betegeknek pedig nem tudunk semmi biztatót mondani. Ez a bizonytalanság mindennél rosszabb. Egy biztos, hogy kár lenne ezért a létesítményért, hiszen a környéken nincs ilyen terápiás részleg. Szinte az egész megye területéről jártak ide kezelésre — sorolják tanácstalanul a tényeket az asszonyok. A polgármesteri hivatalban valamivel többet tudunk meg az iszapfürdő jelenlegi helyzetéről. A képviselő-testület legutóbbi ülésén ugyanis szándéknyilatkozatot fogadtak el a település gazdái arról, hogy az önkormányzat átveszi a vállalattól a fürdőt, ám az üzemeltetés továbbra is kérdéses. A szűkös költségvetésből ugyanis aligha tudják kigazdálkodni az intézménynek a szükséges pénzt. Mindenesetre míg érdemi döntés nem születik, úgy tűnik, marad a tanácstalanság, s a napról napra növekvő feszültség az alkalmazottak körében. (b. k.) Hatvanban is várják a földigénylőket Jelentkezzen a hatvani városházán Országszerte nagy érdeklődés kíséri a kárpótlási jegyek, illetve a velük összefüggő földigénylés kérdéskörét. Nincs ez másként Hatvanban sem, ahol több százra rúg az ügyben érdekeltek száma. Éppen ezért kerestük meg a városházán Krizer Józsefet, a városüzemeltetési iroda illetékes munkatársát, aki a legszükségesebb tennivalókról tájékoztatja a helyi és városkörnyéki polgárokat. — Azok a hatvani lakosok, akik kárpótlási jegyükért földet kívánnak vásárolni, augusztus 15-ig jelenthetik be igényüket hivatalunknál — jegyezte meg Krizer József. — E bejelentéshez azonban szükségesek ama formanyomtatványok, amelyek a postán vásárolhatók, s gondosan ki vannak töltve. Akik e műveletben segítséget igényelnek, megkapják, éspedig a városházi hivatalban munkálkodó érdekegyeztető fórum tagjainál, továbbá a Független Kisgazdapárt helyi szervezetének irodájában. Későbbiek során azt is megtudtuk informátorunktól, hogy a kárpótlási törvény végrehajtását segítendő: földrendező bizottságot kell az önkormányzatnak létrehoznia, aminek a határideje augusztus 31. Ez a bizottság gyűjti össze és értékeli a befutott igényeket, majd a végrehajtást illetően a megyei kárrendezési hivatalnál intézkedik a kárpótlás megvalósításának kezdeményezése végett. Egyébként azt is megtudtuk tegnap, hogy a kár- rendezési igények szép folyamatosan érkeznek a hivatalhoz, így csak a fent jelzett határidők betartásának fontosságára figyelmeztetjük az ügyben érdekelt olvasóinkat. (moldvay) Szemétgyűjtők, Apcról Városképvázlatok Az egykori kastélykert Korábbi összeállításunkban már hírt adtunk arról, hogy Ap- con Pohárdi József magánvállalkozó több éve készít egyedi megrendelésre esztétikus lépcsőszerLőrinciben a várossá válást követően több helyi polgárt is megkérdeztünk, milyen változásokat szeretnének tapasztalni a településen. A fiatalok többsége azt sürgette, hogy legyen a városban olyan szórakozóhely, ahol kulturált környezetben tölthetik el szabadidejüket. Most végre úgy tűnik, teljesül a kívánságuk. Erről két budapesti vállalkozó gondoskodik, akik a mozi épülekezeteket, valamint egyéb asztalosipari termékeket. A vállalkozó a hatvani expón is bemutatkozott, s szép sikert aratott készítményeivel. A közelmúltban az tét vették bérbe az önkormányzattól, hogy ott szórakoztató centrumot létesítsenek. A megújult épületet nemrég vehették birtokukba a fiatalok: az első rendezvények utáni visszhang igen kedvező. A szomszédos községekből is egyre többen keresik fel a Riót a hétvégeken. A két tulajdonos, Varga Ferenc és Kulik Zsuzsanna a jövőáltala tervezett és készített szemétgyűjtőkre kapott nagyobb megrendelést a helyi és a környékbeli önkormányzatoktól. ben szeretnének még több vendéget megnyerni. Vállalkozásukról így beszélnek: — Azzal kezdtük, hogy alapos nagytakarítást végeztünk az épületben. Napokig csak a szemetet hordtuk kifelé. Aztán nekiláttunk a felújításnak: modem vonalú berendezéseket vettünk, átalakítottuk a mozitermet és a presszórészt. Ismerve a helyi igényeket, úgy gondoltuk, a fiatalok hamar megkedvelik a tiszta, kulturált helyet. Játékgépeket, biliárdasztalt állítottunk be, hogy hétköznap délutánonként is bejöjjenek hozzánk. A moziteremben egyelőre diszkókat szervezünk, augusztustól pedig jó filmeket is szeretnénk műsorra tűzni. Nagyon örülünk annak, hogy a középkorúak is szívesen betérnek ide. — Nyár lévén, még megfizethető a rezsiköltség, de mi lesz a télen? — Úgy tervezzük, hogy még az idén bevezetjük a gázt, mivel eddig szénnel fűtöttek. Bízunk abban, hogy télen sem lesz gond az üzemeltetéssel. Jó kapcsolatra törekszünk az önkormányzattal is, s reméljük, hogy a lehetőségeikhez képest támogatják majd az elképzeléseinket. Egy bizonyos: az eredetileg négy évre szóló szerződést szeretnénk meghosszabbítani, és hosszú távon színvonalasan szórakoztatni az itt élőket. A Hatvany-Deutsch család 20 katasztrális holdnyi kastélykertjét valamikor a Zagyva-gát, a vasúti töltés, valamint — mai néven — a Balassi Bálint utca, a Kossuth térés a Grassalkovich út határolta. A kertnek ma már csak emlékét őrzi a Kastélykert utca neve. Területe beépült: a városi kórház és rendelőintézet épületei, valamint a Kastélykert utca, az Ifjúság és a Vas Gereben utcák lakótelepei állnak a helyén. A Grassalkovich Antal által 1754-1763 között építtetett 32 szobás barokk kastély (építészei: Oraschek Ignác és Jung József) kertrésze, a „Fáczányos” eleinte még a Zagyva áradásainak kitett vadászterület volt. Csak azután, hogy 1870-ben megépítették a Hatvan-Miskolc közötti vasútvonal töltését, és Deutsch Ignáca Zagyva partján gátat emeltetett, nyílt lehetőség a későbbi modern park létrehozására. A kastélykert történetének lelkes krónikása, Bene György szerint a középső részében franciás kiképzésű a park, és az azt két oldalról szegélyező angol parkerdő, valamint a messze földön híres melegágyas bolgárkertészet létrehozása Hatvany-Deutsch Sándor és dr. Hirschné Hatvány Irén bárónő érdeme volt. (Bene György a hatvani kastély parkjáról és kertészetéről szóló kéziratával 1990-ben III. dijat nyert a „Régi parkok, kastélykertek környékünkön” című országos pályázaton.) A bolgár- kertészet primőrjeiből Hatvány Irén irányításával hamarosan nemcsak a kastély számára, eladásra is jutott. Az ebből származó bevétel fedezte a park fenntartási költségeit is. Az első főkertész, a német Neckuen Horst az 1910-es években telepítette a park platán-, ti- sza-, kőris-, hárs- és vadgesztenyefáit. Ő hozta be Angliából Magyarországra a szegfűt 1912- 13-ban, és 1916-17-ben ő építette a kastély kertjének első virágházait. (Az általa termesztett szegfűfejek 10-12 cm átmérőt is elérték, a növények szárainak méretei a nádszálaknak is becsületére váltak volna.) A következő főkertész, a cseh Jedlicska Nándor 1918-1925 között gondozta a kastélykertet. Ő a szegfűtelep mellé különleges délszaki növényeket is beszerzett. Megépítette a 10x4x0,5 méteres vízi- rózsás és aranyhalas medencét. Rózsalugast telepített, a park közepére 300 m hosszú hársfasort fagyalsövénnyel, és ő építette a lovardát is. A pálmaház keleti oldalán és az aranyhalas medence két végén 120 négyzetméteres, kétvagonnyi vörös erezetű kőből pompás sziklakertet varázsolt. A következő főkertész, Kunsch Antal 1925-től 1929-ig dolgozott a Hatvany-családnál. Innen Budapestre, a margitszigeti virágkertészet élére került. A kastélykert főkertészének utoljára Korzim Gyulát fogadták fel. Tizenhét év alatt kereskedelmi nagyüzemmé fejlesztette a rá bízott parkot és kertészetet. Tizenöt-húsz embert foglalkoztatott. A trópusi őserdőből származó orchideát a kezdeti 30 tőről tőosztással 1940-re több mint 300 tőre szaporította. A 40x20 méteres évelős kert növényei a mályvarózsa, harangvirág, sárga viola, törökszegfű, margaréta, nefelejcs, kankalin stb. voltak. A kert öntözését két kúttal és szivattyúval oldotta meg. Juh- és marhatrágyával keverte a talajt. 1940- ben ő kezdett az országban először begóniaféléket nevelni. Ezzel a virággal rögtön első dijat nyertek az Országos Virágkiállításon. A virágházak az 1930-as évek közepén 150 ezer pengőt hoztak. ^Szinte az egész országra kiterjedő kereskedelmi kapcsolatuk volt, csak Budapesten 16 virágüzletnek szállítottak.) Évente kétszer virágkiállításon vettek részt: a Városligetben és a BNV-n, s Bene György szerint mindig az első három helyezett között volt valamelyik innen származó virág. Sajnos, 1945 után senki nem kezelte a parkot. Sőt: fáit kivágták, betemették az úszómedencét, ledöntötték és földbe ásták a park szobrait (állószobrok, mellszobrok, homokkő szfinx-szobrok, faragott támlájú kőpadok, homokkő, napóra), és az Olaszországból hozott díszszökőkutat is tönkretették. Mintegy 25-30 faritkaság maradt meg mindössze. A park és a kert maradványait jelenleg a Makarész György vezette kertészbrigád és a Művelődési Központ egyik kertész alkalmazottja gondozza. A Hatvány Lajos Múzeum 1979-ben felkérte Korzim Gyulát és id. Ring Lajost — aki Korzim első segédje, majd a MÁV főkertésze volt — egy „kertismertető” összeállítására, és őszszel szervezett egy kiállítást „Emlékvédelem” címen. E kiállítás a kastélykert 1930-1945 közötti időszakát ölelte fel, Korzim Erika — az egykori főkertész leánya — rendezte. Korabeli fényképek, szobortöredékek, növényritkaságok, versidézetek és textil faliképek idézték fel az egykori kastélypark és kertje, valamint az alkotói és fenntartói emlékét. A világkiállításra lehetne rendezni egy hasonló jellegű kiállítást, egybekötve egy várostörténeti bemutatóval. A kastélyépület megmentésére irányuló erőfeszítések mellett a megmaradt növényritkaságok megóvására is gondot kellene fordítani. Demény-Dittel Lajos „Szeretnénk hosszú távra berendezkedni...” — mondta Kulik Zsuzsa „Színvonalasan szeretnénk szórakoztatni...”
