Heves Megyei Hírlap, 1992. július (3. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-21 / 171. szám

HÍRLAP, 1992. július 21., kedd EGER ÉS KÖRZETE 5. Dalok Kanadától Ausztráliáig Az egri „5Let” a zenei piacon Hamarosan ismertté válnak ezek az arcok... Fülbemászó dallamok, jó hangszerelés, kitűnő muzsiku­sok, szines repertoárskála, is­mert hazai zeneműkiadó. Mi más kell még a sikerhez, a nép­szerűséghez? A szerződés — amelyen ott a dátum: 1992. júni­us 23. — egy elérhetetlennek tű­nő vágy beteljesülése. Az egri „5Let’v együttes — Juhász Péter, Berecz István, Zelei Attila, Dá­vid Ferenc, Horváth György — szinte az ismeretlenségből rob­bant be néhány nap múlva a köz­tudatba. — Honnan a névadó ötlet? — Korábban mind az öten kü­lönböző zenekarokban játszot­tunk, és egymástól függetlenül valami új műfaj, előadói stílus után kutattunk — mondta Ju­hász Péter-a zenekar vezetője. — Nyakamba vettem a várost, el­jártam lakodalmakba, különféle rendezvényekre, és így futottam össze társaimmal. Több mint tíz éve dolgozunk együtt, elsősor­ban esküvőkön, vállalati progra­mokon, különféle névnapokon szórakoztatjuk a vendégeket. Já­tékstílusunk a Bergendi együttes­hez hasonló, szórakoztató jelle­gű, amelyben nosztalgiadalok feldolgozása, régi nóták, magyar népdalok, tánczenék, operettek is szerepelnek. — Ma egyre-másra verbuvá­lódnak együttesek. Sokan azt vallják: elég néhány akkord a gi­táron, néhány taktus az orgonán, egy jó énekhang, és kész a „mű”. — Az igényteleneknek talán igen, bár azt tapasztaltam, hogy az ilyen csoportok nem sokáig muzsikálnak. Az előképzettség, a továbbképzés elengedhetetlen ezen a területen is, megélni csak így lehet a konkurenciával terhes terepen. A csapatban mindany- nyian gyerekkorunktól tanul­tunk zenét, több hangszeren is játszunk, rengeteget gyakorlunk. Mindezt persze munkaidő után, hiszen a kenyerünkkel nem ezzel keressük. — Hogyan talált az „5letre” a Kadencia Kiadó? — Az elmúlt évben kíváncsi­ságból készítettünk felvételeket a helyi Delfinstúdióval. A Ka­dencia munkatársai országjáró, tehetségeket felkutató útjuk so­rán találhattak rá kazettáinkra. Még ma is kiver a veríték, amikor eszembe jut, milyen nagyszerű érzés volt a sztárok aranylemezei között hallgatni a kiadóigazgatót arról, hogy meghallagatták dala­inkat, és már vevők a következő kazettára is. — Mi az, ami ennyire meg­nyerte tetszésüket? — Nem közölték, csak sejt­jük, hogy a hangszerelésünk, a tiszta játék, az átdolgozások mo­dernszerűsége. Fantasztikus él­mény volt a stúdiómunka, külön rögzítettünk minden hangszerjá­tékot, éjjel-nappal dolgoztunk a technikusokkal. Kitűnőnek ta­lálták a Delfinstúdió munkáját is. Egy biztos — sokszor mondom is a srácoknak —, a „legnyagobb hal kapott be minket”, bizonyít­suk be, nem választottak rosszul. — Hamarosan ország-világ hallhatja zenéjüket. — A szó szoros értelmében, hiszen a hazaiakon kívül a kör­nyező országok magyar lakta te­rületein, sót Kanadában, az USA-ban és Ausztráliában is megismerhetnek bennünket az elkövetkezendő hónapokban. Addig is dolgozunk tovább, ka­rácsonyra saját szerzeményeim­ből állítunk össze egy kazettára való anyagot... (szüle) Az akvarellbiennálé díjazottjaként A fogyasztói társadalom soha nem volt eszményképem. Július elején nyitották meg a XIII. Országos A kvarellbienná- lét Egerben, amely kétévente a város rangos művészeti esemé­nye. A megye és a város összefo­gásával az Ifjúsági Házban meg­rendezett kiállításnak kilenc dí­jazottja volt, egy közülük a me­gyében él és alkot: Kishonthy Je­nő. A művész Eger Megyei Jogú Város kulturális bizottságának diját vehette át. Szinte ezzel egy időben kapta meg a Művelődési és Közoktatási Minisztériumban a főiskolai tanárrá való kinevezé­sét. Ennek kapcsán kértük rövid beszélgetésre. — Az akvarellbiennállén kiál­lított képei a jellegzetes ember- központú Kishonthy-látásmó- dot képviselik. Mikor készültek ezek a művek? — Ezek a két-, illetve három­figurás jelenetek egészen frissek. Az igaz, hogy nem tudtam eddigi önmagamat megtagadni. — Maradt a kritikai hangvé­tel, a kicsit ironikus látásmód... — Az ember ezeket nem tu­datosan csinálja, mégis amikor a kép elkészül, benne van a bírálat. Részemről ez soha nem egy ak­tuális dolog bírálata. Nem is sze­retnék a konkrét politizálás hibá­jába esni. Számomra ami rossz, az egy és oszthatatlan, de többfé­le változatban jelenik meg az éle­tünkben. Chíkán Bálint művé­szettörténész a kiállításmegnyi­tón utalt is erre. Vállalom az ilyen értelemben vett realizmust, a jó és rossz szembeállítását. De ez nálam egyáltalán nem tuda­tos. Nem fogalmazom meg előre a képeim mondandóját, sőt gyakran megesik, hogy már ele­ve vizuálisan idézek fel egy-egy korábban látott jelenetet vagy emberi arcokat, gesztusokat. S ezt próbálom reprodukálni. A kép aztán „megfesti önmagát”. — Az utóbbi napokban csupa jó dolog történt Önnel, hiszen el­ismerték a munkáját. Ugyanak­kor, nem könnyű ma az élet. Mi­lyen a közérzete most? — Lehetne jobb is... A kapita­lizmust úgy ahogy van, utálom. A fogyasztói társadalom soha nem volt az eszményképem. Most, hogy egy világosan körül­határolható ellenségképpel le­számoltunk, most egy másik alattomosabb ellenséggel kell szembenéznünk. Mondok egy példát. A családi boldogság, ugye — szent dolog. Erre épít a Dauve Egbert’s Omnia reklám. Az ember fáradtan hazaérkezik a munkából, a szerettei várják. És mit sugall ez a mindennap lát­ható képsor? Hogy akkor leszel boldog, ha ezt a kávét iszod. Hát, ezt mocskos dolognak tartom. A közelmúltban mondta egy gyer- mekfilm-rendező (aki mellesleg nem kap pénzt gyermekfilmek­re), hogy mennyire tisztességte­len a gyerekeket ilyen reklámok­ban „felhasználni'’. Szerencsére engem nem ért egészen védtele­nül ez, ami most a fogyasztói tár­sadalommal beérkezik hozzánk. Sajnos, kenyérgondokkal kell küzdenünk, a szakma eléggé rosz- szul áll, s ez engem sem hagy érintetlenül. — Az utóbbi időben az Ars Agria Képzőművész Egyesület nevében sem hallatja hangját. Mi ennek az oka? — Az az igazság, hogy az Ars Agria az utóbbi időben azért nem működött, mert én sem „működtem”. Elfáradtam egy kicsit, s úgy néz ki, hogy senki nem akaija vállalni az egyesület elnöki tisztét. De, azért lehet hal­lani bennünket. A közelmúltban felkerestem a polgármesteri hi­vatalt. A korábbi ellenzékiség helyett egy jó értelemben vett együttműködés körvonalai bon­takoznak ki. — Ehhez szép gesztus volt az alpolgármester bejelentése, mi­szerint a jövőben lesz kiállítóhe­lye az egri alkotóknak is. Végeze­tül még egy kérdés: az akvarell biennálékon eddig hány pályadí­jat kapott? — Most kaptam először. So­kan azt mondják, ez a zsűrin is múlik, pontosabban nem azon múlik, ki van a bírálók között, hanem ki nincs. Örülök, hogy megértették a szándékomat. Öt- veimét éves vagyok, megkaptam a főiskolai tanari kinevezést. Öt éve tanítok a főiskolán, jóllehet sokáig mindhiába nyújtottam be a pályázatomat. Megpróbálom a hátralevő éveket a tanításban hasznosan eltölteni. (jámbor) Kishonthy Jenő: Beszélgetés az öregemberrel Kopcsik kritikusan kóstolgat Olimpiára készülnek a szakácsok A régi emlékekre koccint a két mester, Unger Károly és Kopcsik Lajos — Nincs nagyobb varázs a megterített asztalénál — mondta Unger Károly, a Magyar Szaká­csok és Cukrászok Szövetségé­nek elnöke, miközben belemen­tette a szedőkanalat a HBH Sör­ház ököruszálylevesébe. A „Vancsó-féle” söröző a „sza­kács-elnök” egri útjának máso­dik állomása volt: a délelőttöt a Kopcsik cukrászdában töltötte, régi barátjánál és olimpiai csa­attársánal, ahol komoly meg- eszélések között néhány köny- nyű süteményt is megkóstolt. A mestert — eleggé el nem ítélhető módon — kiszakítottuk az édes­ségek bűvköréből, hogy a küszö­bön álló szakácsolimpia felől ér­deklődjünk. — Ismét Frankfurtban talál­koznak a világ legjobb gasztro­nómiai szakemberei, hogy októ­ber 11-15. között összeméqék képességeiket. Minden idők leg­nagyobb szakács- és cukrász­olimpiájának ígérkezik ez a mos­tani, hiszen ötvenkét ország je­lezte nemzeti csapat indítását, ami máris rekord. — Miért ez a nagy érdeklődés? — Egyrészt ez a mi szakmánk talán legnagyobb ünnepe, bizo­nyítási lehetősége. Másrészt pe­dig látni kell, hogy kegyetlen harc dúl az idegenforgalomban a vendégek megszerzéséért, és az egyik legnagyobb vonzerőt a tu­ristára a speciális nemzeti ízek gyakorolják. Az olimpián több tízezer szakember, sok újságíró és rengeteg látogató fordul meg, úgyhogy ez a verseny propagan­dának sem utolsó. — Hogyan készül a magyar csapat a nagy megmérettetésre? — A nyugati országok nem­zeti csapatai már az olimpiát megelőző másfél évben trénin­geznek, és felkészülésükben nagy háttércsapat támogatja őket a látványtervezőktől az étel­gyárakig. Sajnos, a mi lehetősé­geink ennél jóval kisebbek, de azért én bízom benne, hogy foly­tatjuk a jó hagyományt, és ismét az élvonalban végzünk. Remé­lem, hogy a technikai, szervezés­beli adottságok gyengébb voltát kompenzálja majd a szakmai tu­dás, az alkotókészség és az az eredendő tehetség, amely a ma­gyar nép sajátja. — Kik a csapattagok? — Lukács István, Mátyás Ru­dolf Kutasi András és László György mesterszakácsok, vala­mint Nesztovidisz Zoltánná cuk­rászmester alkotja a nemzeti csa­patot, és mellettük még egy ifjú­sági csapat is indul a 30 év körüli legjobb szakemberekből. Emel­lett nyolc egyéni kiállító is jelen lesz Frankfurtban. — Hiányzik egy megszokott név a sorból... — Kopcsik Lajosra gondol? Hosszan győzködtük, de nem tudtuk rávenni a szereplésre. Rengeteget dolgozott az utóbbi években itt, Egerben, és azt állít­ja, hogy nagyon fáradt, csak gyengítené a csapatot, amit én nem hiszek, de tiszteletben kell tartani az elhatározását. A szel­lemisége úgyis velünk lesz, hi­szen, amit eddig alkotott, az leg­alább húsz évig kisugárzik a magyar cukrászatra. Most nem hallja, úgyhogy nyugodtan mondhatom: ilyen őstehetség százezerből csak egy születik, és ő ezt még rengeteg munkával, ta­nulással is megtoldja. Az utolsó munkáinkat majd megtekinti, értékeli, és én biztos vagyok ben­ne, hogy a tanácsait mindenki megfogadja. — Tudják már, mi lesz a me­nü? — Maradjon ez meglepetés. Annyit elmondhatok, hogy a ha­gyományos magyar konyhát sze­retnénk a legmodernebb irány­zatokkal ötvözni. Lesz mit sütni- főzni, hiszen egy nyolcszor nyolc méteres asztalt kell majd megte­ríteni mindenféle finomsággal. Viszünk magunkkal egy virágkö­tőt, sőt egy muzeológust is, vala­mint a konyhaművészettel kap­csolatos tárgyakat a Néprajzi Múzeumból. Remélem, hogy nemcsak az ízeink lesznek meg- kapókj de a látvány is. — Érdekelne, Unger úr, mi lesz azzal a több tonnányi finom falattal, ami egy ilyen olimpián elkészül? — Bizony, mind repül a kuká­ba. Nézze, ezek az ételek és édes­ségek hosszabb ideig ott állnak reflektorfényben, több tízezer ember megnézi, szagolgatja, ép­pen hogy bele nem harap. Ki merne ezek után bárkit is megkí­nálni belőle...? (koncz) Ellenőrzés miatt — tumultus Mint hírül adtuk, igencsak so­kan keresik fel mostanság a gép­jármű-alkalmassági szakrende­lést Egerben. Korábbi informá­ciónkat Dr. Hetey Margit, a ren­delőintézet igazgató-helyettese azzal egészítette ki, hogy a tu­multusban nagy szerepet játsza­nak a sorozatos közúti ellenőrzé­sek. Ezeken ugyanis kiszűri a rendőrség az olyan vezetőket, akik lejárt jogosítvánnyal autóz­nak, mások pedig éppen ezt megelőzendő akarják gyorsan meghosszabbíttatni érvényte­lenné vált vezetői engedélyüket. Siegenben énekeltek Sikereket aratott németorszá­gi turnéján az Építők Agria Ve­gyeskara. A kórus három kon­certet adott Siegenben, illetve a kölni dómban, és mindhárom fellépésüket nagy tapssal hono­rálta a közönség. A fellépések mellett jutott idő a szakmai kap­csolatok ápolására is. Átvette az óvodát az önkormányzat Miután a városi közgyűlés hozzájárult, június 30-i dátum­mal átvette a bervai napköziott­honos óvodát a Finomszerel- vénygyártól az önkormányzat, így tehát a város finanszírozza az intézményt, melynek második félévi működtetése mintegy két­millió-háromszázezer forintot igényel. Cserebere Ma is lesz Lutra cserebere vá­sár a Forrás Gyermek-Szabad­időközpontban. A délután két órakor kezdődő rendezvényen a gyerekek elcserélhetik vagy megvásárolhatják egymás meg­unt, de még jó állapotban lévőjá- tékait, könyveit. Urnadíjak Új umafalakat építenek a vá­rosi Grőber-temetőben. A kegy­helyen a egy urnafülkét 25 évre tízezer forintért lehet majd meg­váltani, de a szociális helyzetre tekintettel egyes esetekben ez kétezer forintra mérsékelhető. A régi telepítésű urnák tíz évre tör­ténő megváltásáért ötszáz, az ikerumákért ezer forintot kell fi­zetni. Miénk itt a tér! Ezzel a címmel rendez bemu­tatót csütörtökön este a Dobó té­ren a Megyei Művelődési Köz­pont modemtánc-stúdiója. A táncosok fél 7-kor kezdik a prog­ramot. Ha esne az eső, úgy a be­mutatót átteszik péntekre. Pop-rock-jazz Pop-rock jazz együttesek be­mutatója lesz augusztus közepén a Szépasszony-völgyben a sza­badtéri színpadon. A megye is­mert együttesei mutatkoznak be az egri közönségnek augusztus 15-én este nyolc órától. így az Elit, Elvis, Scord egri zenekarok, a hevesi Exlex és a gyöngyösi Bajkag-Szőlősi duó. Az Ifjúság utcában a diákok Elköltözött a Szilágyi-gimnázium Az egyházi ingatlanok folya­matos visszaadása kapcsán meg­állapodás jött létre az önkor­mányzat és az Angolki.sasszo­nyok Boldogságos Szűzmária Intézete között. Ennek értelmé­ben augusztus 1-jével a Szilágyi Erzsébet Gimnázium által hasz­nált ingatlanrész átkerül az an­golkisasszonyok tulajdonába. A középiskola új helyét az Ifjúság utca 2. alatti épületben már el­foglalta, néhány nap leforgása alatt sikerült átköltözniük. Ezzel egyidejűleg a 212-es számú Bor­nemissza Gergely Ipari Szak­munkásképző Intézet az önkor­mányzat által megvásárolt Ker­tész utca 128-as számú épület­ben kapott helyet, ahol javában végzik a helyiségek átalakítását. A Szilágyi-gimnázium teljes kiköltözésével az épület új szár­nya felszabadul, ezt az Egri Köz- gazdasági Szakközépiskola használja majd a későbbiekben. A tornatermet pedig a Kossuth Zsuzsa Egészségügyi és Szociális Szakközépiskola és Szakiskola részére adják át. A terem jobb kihasználása érdekében pedig már tárgyalásokat folytatnak az angolkisasszonyok intézetével, a tanárképző főiskolával, a Deák Ferenc Általános Iskolával és a Gárdonyi Géza Gimnázium­mal. A költözések következté­ben jelentősen változnak az érin­tett intézmények tárgyi feltételei.

Next

/
Thumbnails
Contents