Heves Megyei Hírlap, 1992. július (3. évfolyam, 154-180. szám)
1992-07-20 / 170. szám
HÍRLAP, 1992. július 20., hétfő GYÖNGYÖS ÉS KÖRZETE 5. A beteg- biztosításról Válasz egy olvasói észrevételre Igaza van, de ••• A zene jegyében Kulturális védegylet Megalakult Gyöngyösön a már működő Kulturális Védegylet zenei szekciója. Céljuk, hogy a már meglévő és működő zenei közösségek alapvetően meghatározzák a város zenei életét, segítsék azok bemutatkozásait, támogassák együttműködésüket. Tavaly több nagy zeneszerzőről is megemlékeztek; így például Bartók Béla születésének 110. évfordulóján városi gyermekkari hangversenyt szerveztek, majd pedig Mozart tiszteletére előadták a Requiemet a Barátok templomában. Decemberben karácsonyi koncertet adtak a város felnőtt vegyeskarai és a zeneiskola kamarazenekarának közreműködésével. Ugyancsak ők támogatták az Éneklő Magyarország pedagóguskórus-találkozó létrejöttét, amely idén április közepén volt. A zenei szekció fontosnak tartja, hogy aktívan közreműködjön Gyöngyös idegenforgalmának fellendítésében, és e cél érdekében együtt kíván működni a polgármesteri hivatal humánszolgáltatások igazgatóságával. A mátrafüredi palóc gyűjtemény Bethlen Kata kehelytakar ój át is őrzi... Levelet kaptam Gyöngyösről, Tarrósy Lászlótól. Mivel úgy vélem, sokakat érintő problémát feszeget, így a lapon keresztül próbálok meg bizonyos kérdésekben egyetérteni, másokban vitatkozni vele. „Nagyon régóta rágódom már azon, hogy írok önnek egy levelet. Először is, amikor a Heves Megyei Hírlapban önök bemutatkoztak, hogy a gyöngyösi emberek problémáival kívánnak foglalkozni, nagyon örültünk neki, hogy végre — helyi újság hiányában — lesz, aki az itt élők gondjaival is foglalkozik. De ez nem így történt, mert nagyon szép vagy nem szép dolgokat írnak arról, ahol önök ebédeltek, hogy mi mennyibe kerül. De azt hiszem, hogy ezek azok a dolgok, amik nem nagyon érdeklik az egyszerű nyugdíjas és munka- nélküli embert. De érdekli az, hogy például a nyugdíjakat a hónap 15-e és 30-a között kapjuk meg. Az ÉMÁSZ, a Patina, az OTP pedig már 1-jé- től 15-ig jelentkezik a számlákért, nyolc nap határidőt hagyva. Ha addig nem fizetünk, mert még nem kaptunk semmiféle juttatást sehonnan, akkor jönnek, és kikapcsolják a villanyt, vagy pedig küldik a végrehajtót. Hát, például ilyen dolgokkal kellene foglalkozni. Vagy például olyan esettel, hogy miért tesznek az utcára valakit egy lakásból, ami eddig a honvédségé volt? Most az állampolgár a pincékben vagy az utcán lakik. Mert ebben a fene nagy demokráciában a városházán nem foglalkoznak vele. De nagyon sok furcsa és nem tetsző dolog van, amiről ön nem tud vagy nem is akar tudni...” Ezzel az utcjbbi megjegyzésével kezdem: bizonyára vannak rossz tapasztalatai arról, hogy ki mit tart titokban és ki kinek falaz, ám ez semmiképpen nem elegendő ahhoz, hogy ismeretlenül rólam is hasonlókat tételezzen fel. Hogy vannak dolgok, amikről valóban nem tudok, ez tény, éppen ezért örülök az önéhez hasonló leveleknek. Azért írom, hogy „hasonló”, mert az ön mondatai némiképp suhognak a levegőben, ír valamiféle honvédségi lakásokról, pincében lakó emberekről, de nem tisztel meg a bizalmával, hogy konkrét tényeket is hozzátegyen. (Igaz, írása végén felveti, hogy szívesen elbeszélget velem...) Azzal nem vitatkozom, hogy nehéz a nyugdíjasok és a munka- nélküliek helyzete, jóllehet, nem hiszem, hogy egy újság feladata lenne elintézni, hogy megváltozzanak a számlázási szabályok. Mindenesetre ez a tény most napvilágot látott, hátha az illetékesek eltöprengenek egy ideáli- sabb megoldáson. S hogy vendéglőket tesztelünk? Ez van, akinek tetszik, van, akinek nem. Mindenkinek más az érdeke... Ez a sorozat amúgy sem foglal el fajsúlyos helyet az újságban, nemigen „túrt” még ki sokakat érintő riportokat. Egyfajta fogyasztói érdekvédelemnek (is) szántam, hiszen nem mindegy, hogy melyik vendéglőben, büfében vagy piacon milyen szolgáltatásra számíthat az állampolgár. Tisztelettel fogadom, ha a jövőben is értesít a gyöngyösi emberek problémáiról. Doros Judit Elmúlt lapszámaink egyikében „Kártyás sokk Gyöngyösön” címmel közöltük a Praktizáló Orvosok Szövetsége gyöngyös-hatvani szervezetének állásfoglalását. Akkor folytatást ígértünk, íme dr. Gara György detki körzeti orvos véleményét csatoljuk e kérdéskörhöz. „Teljes mértékben osztom az Orvosi Kamara elvi állásfoglalását, amelynek értelmében az orvosválasztás során aktivitás csak a lakosság részéről kellene, hogy megnyilvánuljon. Az orvos és munkatársai szerepe csak a teljes mértékben tárgyilagos felvilágosításra korlátozódhat. Az orvos- választás lebonyolításával kapcsolatos etikai irányelvek hiányában mindenféle, ezzel kapcsolatos felelősségre vonás komoly nehézségbe ütközik (...) Tapasztalom, hogy nagy a tévhit a lakosság körében, talán még a szakmán belül is az egészségügyi dolgozók — praxispénzből történő — várható anyagi „felvirágzását” illetően (...) Optimális viszonyokat feltételezve, a különböző levonások után 8-10 ezer forintnál nem kerülhet több az orvos zsebébe (a döntő többség kevesebbet fog kapni) az eddigi átlagos 15-20 ezer forint tiszta keresményen felül. Igaz, hogy ez 50 százalékos béremelésnek felel meg, de összességében igen távol áll a hálapénz elfogadásának megtiltásához szükséges 3-400 százalékos bérnövekedéstől. Ugyanakkor rengeteg többlet- munkát, sokkal nagyobb szakmai és anyagi felelősséget követel az egészségügyi dolgozók részéről ez az évekig is elhúzódó átállás (...) Orvos és betege kapcsolata a kölcsönös bizalmon alapuljon. Ehhez egy lépés a beteg részéről a kártya minden külső tényezőtől, erőszakos ráhatástól független leadása.” Aki Mátrafüreden jár, az nemcsak a friss hegyi levegőt, a kallómalom romantikus magányát, vagy az Avar Szálló kényelmét viheti magával emlékbe, hanem Magdi néni palóc magángyűjteményének színes gazdagságát. Szakács József né hosszú évtizedek munkáját osztja meg mindazokkal, akik ellátogatnak a régen erdészházként működött épületbe. Kedves, intelligens arc fogadja a betérőt. — Szeretném látni a legrégibb ereklyét... Finoman elmosolyodik a kérésre. Kihúz aztán egy széles, mély komódfiókot, és elővesz egy egyszerű, fehér térítőt. Gondosabb szemlélődés után azonban látszanak a leheletvékony, szintén fehér hímzések. — Ez egy Bethlen Kata korából való kehelytakaró, az ő saját motívumaival. Az 1700-as évek végén készült. A homokterenyei parókia plébánosa ajándékozta nekem, úgy gondolta, nálam biztonságban lesz. Hétköznapi dolgokat nem is igen gyűjtöttem, a palóc népviseletből is azokat a tárgyakat, ruhadarabokat vettem meg, amelyek inkább az ünnepi viselethez tartoztak. — Mióta tetszik gyűjteni? —Jászfényszarui születésű vagyok, később Homokterenyén laktunk. Egy erdélyi tanító néni volt a kézimunkatanárom, ő tanított meg például mintát „írni”. Már gyerekkoromban gyűjtöttem a különféle mintákat — aztán az egész odaveszett a háborúban. Amikor visszamentem keresni, és rájöttem, hogy nincs meg, rettentően elkeseredtem. Később a terenyei asszonyoktól elkezdtem megvásárolgatni a főkötőket, ingujjakat, aljakat. Aztán megvettem olyan tárgyakat is, mint például ez a rőf, vagy a szövőszék. — Vannak itt nagyon szép babák, népviseletben... Babák — felöltöztetve — A babákat megveszem, aztán felöltöztetem. De minden olyan rajtuk, mint az eredeti, csak „kicsiben”. Egy díszes hímzés majdnem ugyanannyi ideig tart, mint a felnőttméretnek. — Azt hallottam, ez a kiállítóház nem pusztán „nézegetésre” való... — Ha arra gondol, hogy „működik”, akkor igen. Minden nyáron fogadok gyerekcsoportokat, tanítom velük a különböző hímzéseket, szövünk. A legtöbb csoport visszajár ide... (doros) Életmódtábor a Tiszánál Augusztus 8. és 16. között a tiszafüredi Flotta kempingben életmódtábort szervez a gyöngyösi Mátra Művelődési Központ. A programban szerepel: kézrátétes gyógymódok, szellemi jóga, meditációs és immagi- nációs tréning, masszázstechnikák, biokozmetika. Akik jelentkezni kívánnak a táborba, azok bővebb tájékoztatást az intézmény munkatársától, Bozsik Istvántól kaphatnak a 37/12-282- es telefonszámon. Felajánlás A Mátra Művelődési Központ a május 22-én, a 4. Számú Általános Iskolában rendezett Ko- dály-emlékhangverseny teljes bevételét felajánlotta, és átutalta az iskola dolgozói által létrehozott alapítvány javára. Sikeres tánctábor A Fonyódligetre meghirdetett komplex tánctáborra a vártnál is nagyobb érdeklődés volt, tehát sikert könyvelhettek el a gyöngyösi szervezők. Július 15. és 24. között rendezik meg egyébként ezt a tábort, ahol 140 fiatal ismerkedhet — szakképzett oktatók irányításával — a balett, a néptánc és a társastánc műfajával. Zárva a Vachott-könyvtár Felújítási munkálatok miatt augusztus 24-ig zárva tart a gyöngyösi Vachott Sándor Városi Könyvtár. Ez idő alatt az érvényes olvasójeggyel rendelkezők az Iskola út 1. szám alatt lévő fiókkönyvtárat kereshetik fel, csütörtök kivételével minden hétköznap. Gyöngyöshalászon befejeződött a vezetékes gáz községi hálózatának kiépítése. A tervek szerint augusztusban már a bekötéseket végzik, s november elejéig az utolsó házba is eljut a korszerű tüzelőanyag. A település Ady Endre és Zöldfa útján kőalapra kerül itatott burkolat a már megkezdett kivitelezés során. Egyidejűleg megoldják itt a csapadékvíz elvezetését is. A vasútállomástól pedig új kerékpárutat építenek a sínek mellett, egészen Gyöngyösig. A városban tervezik a biciklipálya részleteit, s az elképzelések megvalósításához a helyi ön- kormányzat céltámogatásra is beadta pályázatát. A létesítmény elkészültével a halászi kerekezők úgy juthatnak többük munkahelyére, a kitérőgyárba, hogy elkerülik Gyöngyös legforgalmasabb részeit. Ugyanekkor a menetidejük lényegesen lerövidül. A fiók mélyén egy régi ereklye rejlik A régi tárgyaknak is helyük van Csak panasz és csak panasz Segítsen rajtam, polgármester űr! Van egy kis tábla kifüggesztve a kapualjban, amely azt tudatja, hogy ma a polgármester tart fogadónapot. Ugyan kik jönnek hozzá, és milyen ügyben? — kérdeztem magamban. Arra gondoltam, hogy egy ilyen alkalommal bizonyára meg lehet ismerni a város társadalmának keresztmetszetét, mindazokat az ügyeket, amelyek jellemzőek napjainkra. Ez igazán nekem való feladat. Gyerünk! A helyszín: Gyöngyös. A folyosón laza csoportokba összeverődve álltak azok, akik jó reményekkel szánták rá magukat arra, hogy személyes megjelenésükkel tegyék hangsúlyozottabbá ügyüket. Akivel először találkoztam, kikötötte, hogy a nevét ne említsem. Nem tudom, miért ragaszkodott inkognitójához, amikor egy egészen „közönséges” ügygyei nyitott be az ajtón. Lakást akart. A mostani egyszobás helyett egy nagyobbat, hogy négyen jobban elférhessenek benne, és az asztmás kisgyerek miatt egy olyat, amely nem penészesedig állandóan. A polgármester, Keresztes György, láthatóan nagy együttérzéssel hallgatta a fiatalasszony szavait. És hogy mit mondott? Minden attól függ, hogy a lakásügyi bizottság hogyan sorolja be ezt az ügyet, tehát: türelem... türelem... Ezt várta a panaszos? Aligha. Volt egy nagyon „sima” ügy is. Egy 82 éves idős hölgy adókedvezményért folyamodott. A fia tolmácsolta a kérését, akinek magának is hasonló a gondja, annál is inkább, mivel hónapok óta betegállományban van. A város első embere támogatásáról biztosította a kérelmezőt. Mindenki megkönnyebbülten fogott kezet egymással a búcsúzáskor. — Maga újságíró? — nézett rám a fiatalember. — Jaj, de jó, hogy itt van. Azt akarom, hogy újon meg mindent velem kapcsolatban, hogy ártatlanul elítéltek, hogy micsoda dolgok vannak, hogy a...! Elővett egy orvosi papírt is, amiben azt állt, hogy idegei nincsenek rendben, és gyógykezelésre szorul. — Polgár úr — a „mester” ösz- szetételt rendszerint elhagyta —, tessék idehallgatni! Nekem pénz kell, mert most szabadultam. Vennem kellett egy ruhát. Naponta elszívok három doboz cigarettát. Egy főzet kávét megiszom egyszerre. Üdítőt is innom kell, mert kiszárad a szám... és ha nem adnak pénzt, akkor én most ezt a poharat szétharapom, vagy kiugróm az ablakon. Sikerült elérni majdnem egy óra hossza alatt, hogy bemenjen papírjaival a kórházba. Háromgyermekes anya, elvált, albérletben lakik, gyesen van, azt kérte, hogy adjanak neki lakást, mert a havi tízezer forintos albérletet nem tudja fizetni. — Eljövök még néhányszor, és ha nem kapok lakást, beköltözöm ide, a városházára a gyermekeimmel. — Miért nem próbál valami mellékest keresni? — kérdeztem tőle. — Az én szakmámban? — nézett rám csodálkozva. — Pék vagyok. Akik ugyanabból az utcából jöttek, ugyanazzal a gonddal a nyakukban, nem beszéltek össze előzőleg. — Olyan emberek laknak mifelénk, hogy nincs nyugtunk tőlük. Állandóan ricsajoznak és fenyegetőznek. Nekem van egy tizennégy éves kislányom, de nem merem kiengedni a házból. Hiába van most szünet, úgy él bezárva, mint egy remete. Attól félek, hogy kárt tesznek benne azok a fiúk. Valamelyik este benyitották a kaput, és azt mondták, nekik nő kell. Hát... ilyenek. A másik asszony azt mondta, hogy még a rendőröket is baltával fogadták azok, akiktől ő is nagyon fél. — Legalább azt tegyék meg, hogy több ilyen családot ne költöztessenek oda. Jöjjön ki a polgármester úr, és fenyítse meg őket. Ezek után néhány kérdést én is feltettem Keresztes Györgynek, Gyöngyös város polgár- mesterének. — Általában egy-egy fogadónapon hányán jönnek ide? — A számuk változó. Általában húszán. De a legnagyobb szám jóval meghaladta a harmincat. Előfordul, hogy egy alkalommal nem kerül mindenkire sor. — Milyen ügyekkel fordulnak önhöz? — Korábban birtokvitákban, a szomszédokkal való nézeteltérésekkel, közműgondokkal jöttek. Most egy kicsit megsokasodtak a szociális ügyek és az adózással összefüggő kérdések. — Mit várnak a polgármesterüktől a panaszosok? — Általában azonnali és határozott intézkedést, amire sajnos, nem minden esetben van módom. — Miért nincs? — Mert vagy nem az én hatáskörömbe tartozik az ügy, vagy olyan dologra irányul a kérelem, ami nem teljesíthető. Például most állandó gond a lakáskérdés. — Valamiféle csodatevőnek képzelik a polgármestert az emberek? — Ezt így nem mondják ki, de néha úgy tűnik. — Ki tudja mondani a „nem”-et is? — Kénytelen vagyok. Ha áltatom a kérelmezőt, azzal neki is ártok, és magamnak is. — Milyen a közérzete egy-egy ilyen nap után? — Nyomott. Néha van sikerélményem is, de mindig érzem egy kicsit a tehetetlenséget. De rájöttem, hogy amin nem tudok változtatni, azon nem szabad, hogy emésszem magam. — Van lehetősége arra, hogy magasabb fórumokon elmondja saját, nem éppen kellemes tapasztalatait? — Hogyne! Mondhatom, akár kormányfórumon is, amire a miskolci tanácskozás jó példa. De a pártomon belül is van módom a problémák felsorolására. Tehát van egy oda-vissza áramlás, ami nem a nyilvánosság előtt zajlik. G. Molnár Ferenc
