Heves Megyei Hírlap, 1992. július (3. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-02 / 155. szám

10. PIACGAZDASÁGI FIGYELŐ HÍRLAP, 1992. július 2., csütörtök A gazdasági élet híreiből Nyit a Szegedi Nemzetközi Vásár Idén július 3. és 12. között fogadja látogatóit a Szegedi Nemzetközi Vásár hagyományos helyén, a Mars téren, valamint a Bebrits Vasút- forgalmi Szakközépiskola épületeiben és udvarán, összesen mintegy 36 ezer négyzetméternyi területen. A BNV utáni második legna­gyobb magyarországi vásáron 308 kiállító vesz részt, 40 vállalat pedig a ’’várólistára” iratkozott fel, abban a reményben, hogy valaki még visszalép. A külföldi cégek számát idén nehéz meghatározni, ugyanis a legtöbben hazai partnerükkel együtt, vegyes vállalat formában mu­tatkoznak be. A vásár nemzetközi jellegét bizonyítja, hogy 14 ország küldte el kiállítóit és termékeit Szegedre. Az ENSZ Biztonsági Taná­csa büntetőszankciói miatt tíz kis-jugoszláviai cég jelentkezését utasí­totta vissza a vásárigazgatóság. Idén három nagy- és hat vásárdíjat ad­nak ki a nyitás napján, kevesebbet, mint a korábbi években. Tömörítő szemétkonténerek A Somogy megyében dolgozó csokonyavisontai Unifer Fémipari Szövetkezet a közelmúltban tömörítő szemétkonténerek gyártását kezdte meg a német Awermann cég licence alapján. Az új termék a hulladékanyagot tömöríti, például 7 köbméter szemetet 1 köbméter­re tud összezsugorítani. A tömörítő szemétkonténereket Magyaror­szágon ez ideig nem alkalmazták, ezért az Unifer szövetkezet az oszt­rák értékesítésen túl a hazai piacon is szeretné megismertetni a beren­dezést. Első magyar megrendelőjük a Suzuki Rt. esztergomi gyára, ahova hamarosan 10 darab speciális konténert szálh'tanak. Új Volkswagen — Audi szalon Kecskeméten A Brill Kft. megnyitotta Kecskemét legújabb autószalonját, ahol a világmárkák közül a Volkswagent és az Audit árusítják. Hogy mek­kora a kereslet a drága autók iránt, és hogy mennyire van létjogosult­sága a szalonnak, bizonyítja, hogy a már korábban megnyílt Renault- és Opel-képviseletek minden eddigi vidéki eladási csúcsot megdön­tötték. A Brill Kft. a szalon után — még ebben az évben — szervizt is nyit, ennek helyét — nem kis előrelátásról téve tanúbizonyságot — a majdani 5-ös egyik bevezető szakasza mentén választották ki. A Tempus-program képviselői Keszthelyen A közép-európai felsőoktatás támogatására létrehozott közös pia­ci Tempus-program képviseletében három napra spanyol, francia és angol szakemberek látogattak el a keszthelyi Pannon Agrártudomá­nyi Egyetemre. A felsőoktatási intézmény az 1991/92-es tanévből részt vesz a nemzetközi programban, amelynek keretében együttmű­ködnek a spanyol cordobai egyetemmel, az angol nottinghami egye­temmel, valamint a francia toulouse-i mezőgazdasági főiskolával. A négy agrár-felsőoktatási intézmény közösen dolgoz ki oktatási prog­ramokat, az egyetemek dolgozói és hallgatói folyamatos csereokta­tásban vesznek részt. Az együttműködés során az idei évet 12 keszt­helyi hallgató töltötte külföldi egyetemeken, és az idén 2 külhoni diá­kot várnak a Balaton-parti városba. A látogatás alkalmával egyebek mellett a menedzsment, a környezetvédelem és a marketing területén cseréltek véleményt, a külföldi szakemberek pedig megismerkedhet­nek Zala megye agrárviszopyaival, környezetvédelmi problémáival, a Kis-Balaton helyzetével. Veszett fejsze nyele? A mezőgazdaság piaci lehetőségei A magyar mezőgazdaság évti­zedekig sikeresen exportáló ága­zat volt. Csupán egy példa: a volt Szovjetunió a nyolcvanas évek­ben, amikor még a rubelelszá­molás volt az általános, gyakran vásárolt húst és gabonát akár dollárért is Magyarországtól. Az agrárgazdaság a KGST-országok hasonló termelői között előkelő helyen állt, s bár a szállított ter­mékek többségének minőségi színvonala nemzetközi összeha­sonlításban csak közepes volt, a rosszul ellátott Kelet-Európa biztos piacot jelentett. A változás jeleit már a nyolc­vanas évek végén, de különösen a nyugati piacok megnyitása után érezni lehetett. A magyar mezőgazdaság termékei iránt Oroszország ma már közel sem olyan mértékben érdeklődik, mint korábban, s az Európai Kö­zösségen belül jelentős verseny­társai vannak a magyar termé­keknek. Ugyanakkor a hazai me­zőgazdaság előtervezését a most zajló tulajdonosváltás is befolyá­solja, a termelőszövetkezetek zöme már nem gondol 4-5 évre előre, az új tulajdonosok pedig még csak ezután jutnak a föld­höz. A piac minderre aligha lehet tekintettel. Mi lehet a kiút? Sok­éves külföldi tapasztalatok bizo­nyítják, hogy a nyugati piacokon csakis jó minőségű, s az EK előí­rásainak megfelelő termékekkel lehet tartósan jelen lenni, a magas hazai ráfordítások elle­nére meglehetősen nyomott ára­kon. A piac felé tekintgető kis­gazdaságok nem tehetnek mást, el kell szánniuk magukat a szer­kezetváltásra, a csökkenő gabo­natermelésre, s több figyelmet kell fordítaniok az ipari növé­nyekre. A feldolgozott termékek piacán a már részben privatizált édes-, szesz- és dohányipar tud megkapaszkodni, a magyar hús­iparnak a belföldi piac további szűkülésével, jó esetben is stag­nálásával kell számolnia, mert az elmúlt egy-két évben a növekvő árak a vásárlási kedvet, a fo­gyasztás mérséklődését eredmé­nyezték. Az állattenyésztés ter­mékeit feldolgozott formában már korábban is el lehetett adni az igényes piacokon is, a sonkát az USA-ban, a magyar szalámit Nyugat-Európában szívesen vá­sárolták. Hogy ez így maradjon, a minőségi követelményekhez e téren is jobban kell alkalmazkod­niuk mind a termelőknek, mind a feldolgozóknak. De a hazai agrárgazdaság nem mondhat le a kelet-európai pia­cokról sem, bár számos ország­ban belső forrongások vannak, s egy részük fizetésképtelen, azonban egy átmeneti időre a mezőgazdaság egy-két évi várha­tó veszteségeit vagy alacsony nyereségét valakinek minden­képpen meg kell finanszíroznia. Ezen múlik egy hajdanvolt siker­ágazat holnapja. — Nyé — Drágakő- és ékszerkiállítás Bangkokban Szeptember 11-14. között kerül sor a bangkoki drágakő- és ékszer­kiállításra ’’Bangkok Gems & Jewellery Fair'92” címmel. A Queen Sirikit kiállítási központban tartandó rendezvényen a thaiföldi éksze­részek mellett számos külföldi kiállító is részt vesz majd. Több mint ötven országból számítanak az üzletágban érdekelt kereskedők és üz­letemberek részvételére, és az odalátogatók száma a rendezők vára­kozása szerint meghaladja majd az 5000 főt. A kiállított tárgyak kö­zött arany- és ezüstékszer-ritkaságok, ékkövek, ékszeresdobozok és ékszerészeti berendezések mellett alapanyagok és egyéb kiegészítő kellékek is szerepelnek majd. évész Erzsébet hatvani iparművész egyedi modelljeit, lakástextíliáit már több orszá­gos kiállításon megcsodálhat­ták a látogatók. Tavaly a fővá­rosi Vigadóban nagy sikerű di­vatbemutatót rendeztek az álta­la tervezett és batikolt selyem­kreációkból, s a közönség most legutóbb a hatvani expón lát­hatta a manökenek által felvo­nultatott ruhákat, kabátokat, blúzokat, együtteseket. Sok lá­togatója volt öt napon át stand­jának is, ahol a harmonikus, napsugaras színösszeállítású munkái voltak láthatók — s ta­lán nem véletlen, hogy elsősor­ban a hölgyek találták örömü­ket bennük. Képeink a legszebb modellekből nyújtanak ízelítőt. (Fotó: Perl Márton) Védővám kellene Válságban a magyar papíripar A magyar papíripar a nyugat-európai versenytársakkal szemben kialakult egyenlőtlen versenyhelyzet miatt súlyos válságba jutott. A régi reflexek alapján az ágazat képviselői kormányzati intézkedést követelnek. Ellenkező esetben a harmadik negyedév végére jelen­tős elbocsátásokra, gyárak bezárására kerülhet sor. A válság a pa­píripar termelésének csaknem harmadát jelentő nyomó-, író- és kartonpapírgyártást érinti érzékenyen. Ha a jelenlegi helyzet to­vábbra sem változik, a külföldi tőke kivonulhat a hazai papírgyár­tásból — fenyegetőznek. Többek között ezekről volt szó a Papíripa­ri Vállalat vezetőinek legutóbbi sajtótájékoztatóján. A Papíripari Vállalat privati­zációja 1989-ben kezdődött. 110 millió dolláros külföldi tőkebe­vonást követően a cég tizennégy gyáregységéből hét vegyes válla­lattá alakult. Az elmúlt két év alatt a fejlesztésre fordított ösz- szeg nagysága 6 milliárd forint volt. Adósságállományuk több mint 60 százalékkal csökkent, exportjukat megkétszerezték. Mára azonban a Nyugat-Euró­pában tapasztalható recesszió és a kelet-európai piac beszűkülése miatt kialakult harc következté­ben versenyhátrányba kerültek. Ennek okait Juhász Mihály, a Papíripari Vállalat vezérigazga­tója a következőkben jelölte meg: kedvezőtlenek a hitelfelvé­teli lehetőségek, számukra előnytelen a magyar vámpoliti­ka, és az európai papírtermelők sokkal kedvezőbb anyagi hely­zetben vannak. Míg az Európai Közösség országaiban — illetve a legnagyobb konkurenciát jelen­tő Finnországban — a hitelka­matok nagysága 10 százalék kö­rül van, addig nálunk ez 36 szá­zalék. Az elmúlt tíz év a vetély- társak számára a fellendülés idő­szaka volt, ami jelentős tőkeak­kumulációt eredményezett. Ez teszi most lehetővé a dömpingára­kon történő értékesítést. Eladni, mindenáron — ez az üzleti filo­zófiájuk! A magyarországi író­és nyomópapírpiac a kalandor­tőke és -kereskedelem vadászte­rülete lett! — jegyezte meg ezzel kapcsolatban Kardos György, a Szolnoki Papír Rt. vezérigazga­tója. A finnek fő célja: az elvesz­tett szovjet piac helyett új terüle­tek megszerzése. A magyar pa­píripar helyzete a vámok szem­pontjából sem kedvező. Míg a behozott vegyszereket 4,5-13 százalékos vámtétel terheli, sőt a gépek behozatala esetében is megmaradtak a vámtételek, és a környező országok a bevitt pa­pírra vámot vetnek ki (Ausztria 7, a volt Jugoszlávia 30 százalé­kot), addig a határon a behozott papír után nem kell vámot fizetni. A papíripar szeretné, ha az ágazat védelmében 12 százalé­kos pótvám bevezetésére kerül­ne sor. A kérdésre: vajon ezt a lé­pést az Európai Közösséggel kö­tött szerződésünk lehetővé teszi- e, Galli Miklós, a Dunapack Rt. vezérigazgatója közölte, hogy Lengyelország és Csehszlovákia tavaly május-júniusban szintén visszaállította a védővámokat. A vezetőknek is meg kell űjulniuk A Mátraaljai Szénbányák Vállalatnál elindult a szerkezet- átalakítás folyamata. Belső ko­ordinációs problémák, a hirtelen változások a vezetőktől gyors és hatékony alkalmazkodást, célra­törő intézkedéseket követelnek. Ennek érdekében a vállalat nem­régiben kinevezett szervezetfej­lesztési igazgatója, Bácskai György olyan továbbképzési programot indított el, amelyhez közreműködőként a műszaki egyetem gazdaságtudományi ka­rának szervezési és vezetési szak­embereit kérték fel. — Hányán vesznek részt eb­ben a továbbképzésben a vállalat dolgozói közül? — kérdeztük Sulyok Pálné osztályvezetőt. — Körülbelül száz középszin­tű vezető oktatását tervezzük, akik négy csoportban nyolcna­pos képzésen vesznek részt az év során. — Tulajdonképpen milyen is­mereteket sajátítanak el a tanfo­lyam hallgatói? — A legnagyobb hangsúlyt az általános vezetéselméleti és módszertani blokkra helyezik. Ennek során megismerkednek a vezetés eszközeivel, illetve a ve­zetőkkel szemben támasztott kö­vetelményekkel, személyiségfej­lesztő gyakorlatokkal illusztrál­va az elméletet. A „Controlling, mint a vezetést támogató esz­köz” című blokkon belül a részt­vevők rengeteg hasznos mód­szerrel találkoznak, majd áttér­nek a működtető vezetés kiemelt kérdésköreire, a termelésirányí­tásra és gazdálkodásra. — Mit várnak ettől a tovább­képzéstől? — Jobb alkalmazkodást a gyorsan változó körülmények­hez. A vállalat olyan szervezeti változások előtt áll, amelyek le­bonyolításában az új ismeretek­kel felvértezett középvezetők so­kat segíthetnek. A tanfolyam résztvevői személyiségfejlesztő tréningeken kapnak ellenőrzési lehetőséget a saját stílusuk, egyé­niségük erényeiről és hátrányai­ról. Ez sokakat hozzásegíthet a változáshoz, a hibáik leküzdésé­hez. (M. G. K.) Egy számla bűvöletében... Közös költség — közös kincs Megkaptuk az EVAT Rt. házunkat érintő elszá­molását, mint írják az 1991. évre vonatkozó üze­meltetési és felújítási költségekről —92 derekán. Forgatom, nézegetem a kétoldalas munkát. Ez idá­ig sem hivalkodtam közgazdasági ismereteimmel, eztán pláne nem teszem. Hiába tanulmányozom, vizsgálgatom a papírokat, több minden nem fér a fejembe. A kimutatás a lakó azonosító adatai után római egyes pont alatt közli, idézem: elszámolt időszakra, teljes ingatlanra vonatkozó üzemeltetési költség. Vagyis, a felsorolt összegek — négy család lakja az épületet — tehát automatikusan néggyel osztan- dók, pontosabban a lakásterületek figyelembevéte­lével, tulajdoni hányad alapján bontandók. Felsorolás következik, arab számokkal. A meg­hökkentően magas víz- és csatornadíját a méltá­nyosra szabott közvilágítás követi, utána kémény- seprés: kihúzva (konvektorral fűtünk), majd ne­gyedikként — házfelügyelői szolgáltatás 10.939,93 forint. Ez meglep. Mi mossuk a lépcsőházat (van, aki nem annyira), cseréljük az izzót, ha kiég a folyo­són, telente havat lapátolunk, s a kukát is — nem ke­rülve a torzsalkodást, egymásra mutogatást (kinek a legtöbb és legnehezebb a szemete) — magunk vontatjuk ki szuszogva a sarokig. A 93 fillér vég­képp zavarba ejt. Tulajdoni hányadomat, s az osztás szabályait tekintve, vajon hány számjegyű végződés következne a tizedesvessző után, mely engem ter­hel. Mi van, ha maradék nélkül nem osztható, vete- medhetek-e kerekítésre? S mennyit kellene leró­nom akkor, ha a házfelügyelői teendőket ténylege­sen az ÉVÁT Rt. embere látná el? Az arab ötös patkányirtást fizettet meg a ház la­kóközösségével, 112 forint 65 fillérért. Istenem! Milyen lehetett az a nyomorult rágcsáló, melynek elpusztításához fillér pontos árú méreg (talán a csapda amortizációja nem teszi lehetővé az egész forint használatát?) szükségeltetett. Megsajnálom. Élhetne még... S akkor nem kellett volna „blődsé- geket” írniuk a részvénytársaság jóra való alkalma­zottainak. A számla folytatódik. Megkímélem az olvasót. Ami még hozzátartozik: az EVAT Rt. mindezért nem rest — kezelés címén — az üzemeltetési össz­költségek 15 százalékával megterhelni a lakókat. Voltaképp megérdemlik. Magunktól sosem ta­láltunk volna ki ilyen számokat... (né-zi) Ruhaköltemények a hatvani expón

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents