Heves Megyei Hírlap, 1992. július (3. évfolyam, 154-180. szám)
1992-07-18-19 / 169. szám
HÍRLAP, 1992. július 18—19., szombat—vasárnap HEVES ÉS KÖRZETE 5. Szent Anna tiszteletére Búcsú és avatás a hanyi kápolnánál A felújított kápolna Július 26-án — vasárnap Ez a hely régebben is híres búcsújáróhelynek számított Autóvezetés, virágkötészet Tanfolyamok indulnak Diszkó — ma este A hevesi Móricz Zsigmond Művelődési Központban jól haladnak a felújítási munkálatok. Ezek keretében már szerelik az intézmény aulájában azokat a fény- és hangtechnikai berendezéseket, amelyek a ma este induló diszkómulatsághoz nélkülözhetetlenek. Mindez jó hír azoknak a táncos lábú hevesi és környékbeli fiataloknak, akik a szombat estét vérpezsdítő muzsika kíséretében a „parketten” szeretnék eltölteni. Hevesi Napok — augusztusban Javában folyik a Hevesi Napok elnevezésű, háromnapos rendezvénysorozat előkészítése. A város képviselő-testülete és polgármesteri hivatala, valamint a Társadalmi Egyesületek Szövetsége által szervezett esemény augusztus 14-től 16-ig zajlik a város több helyszínén. A tervek szerint a megnyitót reggeli zenés ébresztő előzi meg, majd délelőtt 10-től este 6 óráig népművészeti vásár, mezőgazdasági bemutató, szabadtéri sakkverseny, számos kulturális produkció, ügyességi és sportjáték várja majd az érdeklődőket. Este szabadtéri színház lesz, majd éjfélig tartó diszkó zárja a színesnek és változatosnak ígérkező hevesi sorozatot. Hevesen abban bíznak, hogy ez a nyári program hagyományt teremt majd, s az elkövetkező időkben minden évben megrendezik a Hevesi Napokat. Képzőművészeti alkotótábor Mint az elmúlt években, az idén is képzőművészeti alkotótábor lesz Hevesen. A Középfokú Oktatási Intézetben augusztus 20. és 25. között a hevesi származású Kő Pál szobrászművész vezetésével töltenek el tartalmas napokat a Budapesti Képzőművészeti Főiskola tehetséges növendékei. Színházat játszottak Ideális környezetben, a Magyar Honvédség tamamérai üdülőjében, a gyógyvizű strand mellett hat napon átjátszottak az amatőr színjátszók. Különös dolog volt ez, hiszen a „szmházcsi- nsuás” fortélyait, a darabkiválasztást, a színpadi feldolgozást, a dramaturgiai ismereteket sajátították el egészen az előadás színpadra viteléig. Mindezt közösen tették, a Gyöngyösi Játékszín, valamint a szlovákiai, losonci Kármán József_ Színkör tagjai. A többéves együttműködés fontos államása volt a július 7. és 12. között megtartott tamamérai tábor, ahol Lőkös Ildikó, az egri Gárdonyi Géza Színház dramaturgja és Deák Varga Rita színművész látta el a résztvevőket szakmai ismeretekkel, módszerekkel. A kellemes környezetben eltöltött napok nagyszerű alkalmat biztosítottak ahhoz, hogy tovább mélyítsék a két színkör közötti barátságot, és egyben a két város — Gyöngyös, valamint Losonc — kapcsolatát. Nemrégiben 14 munkanélkülit avattak kőművessé, további öt embernek pedig betanított mun- kási bizonyítványt adott át Cseh József kömlői polgármester a helyi művelődési ház dísztermében megtartott rendezvényen. A történet kezdete még a tavalyi esztendő őszére nyúlik visz- sza: 1991 szeptemberében a Magyarországi Cigányok Kulturális Szövetsége, a Heves Megyei Munkaügyi Központ, a hevesi kerül sor a regebben hagyományosnak számító búcsúra a hanyi kápolnánál, amelyet Szent Anna tiszteletére rendeznek meg. Az idősebbek tudják, hogy ez az esemény negyvenesztendős szünet után következik el, s most újból kint tartják a tábori misét a zarándokkápolnánál, amely a 31-es út mellett, Tenk és Dor- mánd között található. A kápolnát egyébként gróf Buttler János és családja emeltette még 1719-ben. A történethez az is hozzátartozik, hogy az építmény 1814-ben leégett, s ezután építették először újjá, majd az 1848-49-es szabadságharc és a II. világháború pusztítása után azt megint csak újjá kellett építeni. A krónikák szerint 1951-ben szakmunkásképző intézet, a kömlői polgármesteri hivatal, valamint a kömlői általános művelődési központ összefogásával kőműves szakmunkásátképző tanfolyamot szerveztek, elsősorban azoknak az embereknek, akik a környéken élnek, illetve itt dolgoztak. Akkor 25 hallgató kezdte meg azt a kurzust, melynek 10 hónapja alatt mind elméleti, mind pedig szakmai gyakorlati ismeretevolt itt utoljára mise, s a szertartást a következő évben — tehát 1952-ben — már nem engedélyezték a hatóságok. Ennek okát — a korabeli viszonyokat ismerve — nem túl nehéz kitalálni. Az azóta eltelt évtizedek — emberi „segédlettel” — igen nagy pusztítást végeztek ebben az épületben, ám mégis sikerült néhány eredeti darabot megmenteni. Érdekességképpen elmondhatjuk például azt is, hogy most ugyanaz a harang szólal majd meg a Szent Anna-napi ünnepen, mint amelyik évszázadokon keresztül ide hívta a hívő zarándokokat. Ez a pont tehát egykor híres búcsújáróhely volt, s ezt főleg a tanyasi emberek kerestek fel azért, hogy imádkozhassanak. két sajátíthattak el. A tanfolyam végén, az idén májusban és júniusban került sor a számonkérésre, s a résztvevők Kömlőn és Hevesen tették le az elméleti és a gyakorlati vizsgákat. A napokban megtartott ünnepélyes avatón Fodor Endre, a hevesi szakmunkásképző intézet megbízott igazgatója elismeréssel szólt az átképző tanfolyamon részt vett cigány származású hallgatók munkájáról. Tudjuk azt is, hogy az út mellett látható Szent Vendel-szobor a pásztorok védőszentjét szimbolizálja. Most tehát, negyven év után Tajthi László kanonok szeretettel vár mindenkit erre a nem mindennapi eseményre. És a helybéliek számára nem titok az sem, hogy éppen a kanonok úr kitartó és áldozatos munkája nyomán hívták újból életre ezt a már-már elfeledett és elhagyott kápolnát. S még valami jó tanács azoknak, akik úgy döntöttek, hogy részt vesznek az ünnepségen: szombaton este semmiféle ájta- tosság nem lesz, a szentmise, valamint a körmenet vasárnap délelőtt pontban 10 órakor kezdődik. A kőművesmesterséget igazoló hivatalos szakmunkás-bizonyítványok átvétele után az általános iskola éttermében Hang- rád Lajos iskolaigazgató látta vendégül az újdonsült „szakikat”. Igaz, az igazgató úrtól azt is megtudtuk, hogy ezekre a szép eredményekre vetődik némi árnyék is. Az az igazság ugyanis, hogy a bizonyítvány mellé új munkahelyeket senki sem tudott felajánlani a most végzett cigány fiatalok számára... A hevesi művelődési házban — hallgatva áz idők szavára — nem csupán a lakosság művelődési és szórakozási igényeit szeretnék kielégíteni, hanem a legégetőbb aktuális gondokon is megpróbálnak segíteni. Ez a gond pedig a környéken igen nagy problémát okozó munka- nélküliség kérdése. Ezért aztán olyan tanfolyamokat szerveznek, amelyek elvégzése után nagyobb eséllyel kereshetnek új álláshelyeket az érintettek. Hevesen lassújármű- és segédmotorkerékpár-, valamint motorkerékpár- és szeAz utóbbi évtizedben kétszázötvenkét lakás épült Hevesen, úgynevezett célcsoportos állami támogatással. Ezek az otthonok egy-, illetve háromszobásak, amelyeknek egy részét gázzal, másik felét pedig központilag fűtik. Az utóbbi időben egyre több lakásbérlő fordult olyan igénnyel a polgármesteri hivatalhoz, hogy szeretné megvásárolni az otthonát. Az értékesítésre készül is a hivatal, és várható, hogy az esztendő második felében — miután fizetőképes kereslet van rá — ezt meg is kezdik. A lakástulajdonosok többsége ugyanis az emelt lakbérrel szemben inkább a saját tulajdon mellett döntött. Mint Kövesdi Györgyné irodavezetőtől megtudtuk, pontos felmérésük van az említett lakásokról és azok állapotáról is. Az értékesítésnél majd a kölcsönös Hevesen nemrégiben — a környezetvédelmi konferencia részeként — olyan gépbemutatót tartottak, ahol az érdeklődők megismerkedhettek a német Doppstadt cég hulladékfeldolgozó gépeivel és az ezt segítő különféle szerkezetekkel. Az új eljárás lényege abban áll, hogy a gépsor a szemétlerakóhelyhez utazik — tehát házhoz megy —, és ott végzi el a különböző hulladékfajták szelektálását, csoportosítását, feldolgozását és tárolását. Egy válogatógép például képes arra, hogy különválassza a műanyag, a gumi- vagy a fémhulladékokat, és anyaguk szerint osztályozza azokat. Egy másik masina „dolga” pedig abból áll, hogy ártalmatlanítsa azokat a hulladékokat, amelyek veszélyesek lehetnek az emberi környezetre. A Hevesen rendezett bemutatón például egy olyan technológiát is láthattunk, amely az egyre nagyobb tömegben jelentkező használt autógumi-abroncsok problémáját oldja meg. A dolog voltaképpen meglemélygépkocsi- („E” nehézgépkocsi és „D” autóbusz kategóriákban) vezetői kurzus indul, s meg kell jegyezni azt is, hogy az elméleti tandíjat a munkanélkülieknek elengedik. Ugyancsak a fenti okok miatt tervezik azt, hogy rövidesen beindítják a virágkötészeti tanfolyamot, amellyel főként az állás nélküli lányokon, asszonyokon próbálnak meg segíteni. Persze, azokra is számítanak, akik „csupán” közvetlen környezetüket szeretnék szebbé varázsolni. Az érdeklődők a Móricz Zsigmond Művelődési Házban adhatják be jelentkezésüket. igényeket veszik alapul. Egyébként ebben az évben is épül kilenc, úgynevezett célcsoportos lakás a városban, az Arany János utcai óvoda emeleti részén. Ezek kivitelezését a Hevesi Városgazdálkodási Vállalat végzi. Egyébként kilenc egyszoba-összkom- fortos otthonról van szó, amelyekre van igény Hevesen. Arról is értesültünk, hogy a víztorony melletti részen 23 közművesített telket értékesítenek a közeljövőben. Az erre vonatkozó felh ívást m ég júliusban közzéteszik. Nyolcszáz négyzetméteres telkekről van szó, amelyeket a kertes családi házakat építők figyelmébe ajánlanak. Az erre vonatkozó terv már rendelkezésre áll, amelyet a polgármesteri hivatalban az érintettek rendelkezésére bocsátanak. hetősen egyszerű — mindazonáltal igencsak ötletes —, ugyanis egy aprítógép segítségével szétdarabolják a gumikat, s az ilyenformán keletkezett anyagot a későbbiekben több területen, több célra (egyebek mellett az útépítéseknél) újból felhasználhatják. Mindenképpen az előnyök közé sorolható az is, hogy egy ilyen gépsort akár több település közösen is megvásárolhatna, hiszen a hét különböző napjain más-más városokat, falvakat kereshetne fel, s itt néhány óra alatt „végezhetne” a felgyülemlett szeméttel, aztán egyszerűen továbbállhatna. Úgy vélem, mindennek hasznos oldalait szükségtelen ecsetelni... Mindez előrelépést jelentene az úgynevezett regionális hulladékkezelés megvalósításában, amelynek lényege, hogy az ön- kormányzatok közösen — az anyagi erők koncentrációjával — oldanák meg ezt az egyre nyomasztóbb gondot. Megspórolva így a hulladéklerakó-helyek kialakításával kapcsolatos költségek egy igen jelentős részét. Hevesen Újból az emlékműről... Idén márciusban több hevesi képviselő adta át az emlékmű létrehozására megalakított bizottságnak azokat az adatokat, amelyek a helyi lakosságnak az emlékművel kapcsolatos véleményét tartalmazzák. Ezekből kirajzolódik az az igény, miszerint a hősi halottak neveit is szeretnék látni az építményen. Határidőként az idei halottak napját — azaz november 1-jét — határozták meg, s ezután készülhetne el az áldozatokat sirató édesanya szobra. Kő Pál szobrászművész vállalta is, hogy az emlékfal a névsorral együtt erre a napra elkészül, s azt is, hogy a szobor jövőre — 1993 második negyedévére — állni fog. Dr. Nagy Ferenc, az emlékműbizottság elnöke által adott információból az is kiderül, hogy az eddigi gyűjtés eredményeképpen a hozzátartozók 134 hősi halott nevét jelentették be. Ide tartozik az a hír is, hogy a városi könyvtár felkutatta azt a levéltári dokumentumot, amelyből kiderül: az első világháborús szoborhoz szükséges pénz is adakozás útján gyűlt össze akkoriban. Már akkor sem volt elegendő azonban a summa, s így az ünnepélyes avatáshoz szükséges költségek fedezésére az akkori képviselő-testület mintegy hárommillió koronát utalt át a községi pénztárból. Az is kiderül a levéltári anyagból, hogy 1923. október 14-én az akkori testület díszközgyűlést tartott, s a szoboravatást bankettel kötötte össze. A korabeli Egri Népújság „A Hevesi hősök szobrának leleplezése” címmel tudósított az eseményről. Mint ismeretes, a Heves megyei közgyűlés elnöke háromszázezer, a képzőművészeti lektorátus kétszázezer forintot adott az emlékmű felállításához, a helyi takarékszövetkezetben pedig több mint 278 ezer forint áll rendelkezésre. Ez a summa a következőkből áll össze: százezer forintot adott az ön- kormányzat jogelődje, az egykori Hevesi Városi Tanács, ötvenezret a helyi háziipari szövetkezet, húszezret a Hevesi Vízmű Vállalat. A jótékonysági hangverseny bevétele mintegy 16,5 ezer forinttal gazdagította a számlát, a lakossági adakozás során pedig ötvennégy állampolgár adott össze 61,5 ezer forintot, a kamatok pedig már meghaladják a harmincezer forintot. így állt tehát össze a pillanatnyilag rendelkezésre álló 278 ezer 570 forint. A szervezők természetesen azt remélik, hogy ez a pénzösszeg — a gazdálkodószervek, a vállalkozók és a lakosság hozzájárulása következtében — még tovább növekszik a közeljövőben. A képviselő-testület egyébként még az idén áprilisban tartott ülésén hatalmazta fel a polgármestert, hogy kösse meg a kivitelezési szerződést a szobrász- művésszel. Ugyanakkor felkérte a Heves Megyei Múzeumok Igazgatóságát, hogy a régi községháza (ma helytörténeti múzeum) felújítását az emlékmű felállításáig fejezze be, s így egy szép, rendezett környezetben kapna helyet az oly régóta várt II. világ- háborús emlékmű. Ha marad rá energia és pénz, az is elképzelhető, hogy e jeles alkalomra felújítanák az első világháborús emlékművet, és kicsinosítanák annak környékét is. Mint a bizottság elnöke elmondta, 47 esztendővel a háború befejezése után megvan a remény arra, hogy egy olyan emlékművet avassanak fel, amely megvalósítja a lakosság álmát, s a város központjában méltó emléket állítanak a hősöknek. Az emlékműbizottság tehát elvégezte az előkészítő munkát, és ezúton mond köszönetét mindenkinek, aki segített és hozzájárult a megfelelő feltételek kialakításához, illetve megteremtéséhez. Szakmunkásokat avattak Kömlőn Munkanélküliekből kőművesek lettek Beépítési terv a víztorony mellett Hevesi telkek — kertes házakat építőknek A gép, amelyik a szeméthez megy... Új technikák a hulladék ellen Az aprítógép — munka közben
