Heves Megyei Hírlap, 1992. július (3. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-14 / 165. szám

HÍRLAP, 1992. július 14., kedd PÉTERVÁSÁRA ÉS KÖRZETE 5. Kiállítás Sírokban Az elmúlt héten kedden nyi­totta meg Sírokban Lakatos Ist­ván polgármester a Heves me­gyei rajztanárok és vendégművé­szek helyi alkotótáborának kiál­lítását. A tárlat — amelyen egye­bek mellett festményeket, fotó­kat, grafikákat, szobrokat, érme­ket láthatnak az érdeklődők — július 17-ig tekinthető meg a si- roki községháza tanácskozóter­mében, naponta 8 és 16 óra kö­zött. Miért nem adják kannába a parádi vizet? A minap levelet kaptunk „egy kitikkadt egri polgár”-tói, aki — mint úja — egy érdekes piaci anomáliát szeretne közkinccsé tenni. Egy rövid cikkünk nyo­mán, amely arról szólt, hogy pa­rádi vizet már a helyszínen, a cse- vicekút mellett is lehet venni, ol­vasónk egy húszliteres marmon- kannával Parádsasvárra utazott, hogy ekképp egyszerre jelentő­sebb mennyiséget vásároljon a sok bajon segítő folyadékból. Ott viszont az eladó hölgy kö­zölte vele, hogy a parádit csakpa­lackozva tudja adni, így a kannát az üvegekből kellett feltölteni. A víz ára pedig magas, literenként 28 forint, akkor, amikor — szól a levél — mellesleg 20 forintért al­malevet lehet kapni Egerben, sőt hovatovább már lassan-lassan bort is lehet venni ennyi pén­zért. A problémával kapcsolatban telefonon érdeklődtünk a parád- sasvári palackozóüzemben, ahol egyrészt megtudtuk, hogy a for­rás vize egyenesen a töltőgépre megy, vagyis rögtön az üvegek­be, mert egyszerűen ilyen a rend­szer. Másrészt pedig ahhoz, hogy kimérve, kannákba adják a para- dit, megfelelő tartály szükségel­tetne, ami nincs, s na lenne is, igen nehezen tudnák csak meg­oldani az ellenőrzést, tehát nem lehetne követni, hogy mikor mennyi víz is fogyott valójában. Ráadásul a gyógyvíznek az ereje — népiesebben: a szaga — is el­menne többnapos, kannában va­ló tárolás után, úgyhogy már csak emiatt sem bizonyulna cél­szerűnek ez a megoldás. A víz litere egyébként tényleg 28 forintba kerül, ám ezzel nincs mit tenni, drága, ahogy minden manapság, benne van az üzem­anyag, a gáz, a munkabér, s az is, hogy csupán egyetlen, üvegre ra­gasztandó címkéért ma már egy forintot fizet a palackozóüzem. E sorok írójáról — életkora okán — nem mondhatni, hogy sokat megélt ember volna, viszont így is emlékezik azokra az időkre, amikor nem a címke, hanem egy üveg parádi került egy forintba. Nem volt túl régen. De ha akkor mondjuk 80 fillérért kínálták volna az almalevet, azért csak maradt volna a kicsivel drágább parádinál, és ezzel most egyúttal az elfogultságot is bejelentette cse viceügyben... (rénes) Egerszalókon Országos gondokról — Erdőkövesden Ifjú kereszténydemokraták közgyűlése „Csata” az ÁVÜ-vel? Mindeddig a Lipicai étterem nagytermében tartották Szilvás­váradon a falugyűléseket, a mo­zielőadásokat, s az egyéb olyan eseményeket, amelyeken sok ember jött össze, nincs ugyanis más olyan hely a községben, ahol számosabban találkozhatnának. Most azonban gondok mutat­koznak ezzel kapcsolatosan, mert bár a terem a polgármesteri hivatal szerint jogilag a falué, azonban, mint a Lipicai étterem részét, vagyis mint vendéglátó- egységet, az Állami Vagyonügy­nökség privatizálni kívánja. En­nek következtében lehetetlen helyzetbe kerülne az önkor­mányzat, nem tudnák hol tartani például a falugyűlést, így nem csoda, hogy ügyvédhez fordul­tak, s nagy „csaták” várhatók az ÁVÜ-vel. Áz ügyről a későbbi­ekben részletesen is beszámo­lunk. Pétervásárai táborok A múlt hónapban, június 22- én nyitotta meg kapuit az a sza­badidős tábor, amelyet 6-12 éves gyerekek részére rendezett a pé­tervásárai városi művelődési ház. Ez július 17-én ér véget, azonban tegnapelőtt kezdődött egy újabb hasonló rendezvény is — Vezekényben — 10-14 év kö­zötti fiúknak és lányoknak. A ve- zekényi gyermek-kézművestá- bor július 18-ig, szombatig tart. Útépítés Tamaszentmárián A kistelepülés önkormányza­ta — a vízmű átadása után — az idén útépítésre fordítja a pénzét: a tervek szerint új burkolatot kap a Tabán és az Akácfa utca, amelynek rendbehozatalát már. régen kéri a lakosság. Ifjúsági lelkigyakorlat A hét végén, július 16. és 18. között ifjúsági lelkigyakorlatot tartanak Egerszalókon. Az ese­ményre nem csupán hazánkból, hanem külföldről is érkeznek résztvevők: erdélyi, felvidéki fia­talok, s ha minden igaz, jönnek Kárpátaljáról és Spanyolország­ból is. A lelkigyakorlatot az idén dr. Kerényi Lajos piarista atya vezeti, a téma pedig a szerelem ember és Isten iránt. A résztve­vőket egy levéllel invitálták Egerszalókra. Ebből idézünk: „ Miért van, hogy úgy tudunk sze­retni, és miért van, hogy úgy tu­dunk gyűlölni? Miért változhat át a szerelem gyűlöletté? Milyen lélektani rugók játszhatnak eb­ben szerepet? Miért megy tönkre # annyi házasság, jegyesség, fiú és leány kapcsolata? Mi hiányzik a lángoló szerelmekből? Jöjjetek nyáron Egerszalókra, hogy el­mélkedjünk a Szentlélek vezeté­sével, és megtaláljuk a titkot: igen­is, el lehet érni a szerelemben is, a házasságban is, a szexuális élet­ben is az Istennek tetsző, egyen- súlyos boldogságot. (...) Jöjjetek el nyáron Egerszalókra, megta­nulni el nem múlóan szeretni. Oly sok a magányos, az árva, a szegény, a beteg, az. öreg, a szere- tetsebtől vérző. Ügy kell majd onnan eltávoznotok, hogy álta­latok fellángoljon az igazi szere­tet szívetekben, otthonotokban és a magyar társadalomban.” A lelkigyakorlat előadói kö­zött lesz szombaton délelőtt fél 11 -tői Keszthelyi Ferenc váci me­gyéspüspök, és ugyanezen a na­pon délután fél 3-tól Surján Lúsz/onépjóléti miniszter is, Sily- lye Jenő és zenekara pedig tartal­mas műsorral gazdagítja majd a programot. A napokban tartották köz­gyűlésüket az Ifjúsági Keresz­ténydemokrata Unió Heves me­gyei tagjai Erdőkövesden. A szervezetről azt kell tudni, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt ifjúsági „tagozataként” működik mintegy hatszáz taggal tizen­nyolc megyében, az említett községről pedig azt, hogy Erdő­kövesd valóságos IKU-bázis, je­lentős taglétszámú alapszerve­zettel. Hála János atyának. János atya — a falu plébánosa, s egyben a képviselő-testület ke­reszténydemokrata frakciójának tagja — ugyanis az egyik legfőbb szervezője volt a községben az IKU-nak, a szervezet nem kevés tagot köszönhet neki. A megyei közgyűlést is a római katolikus plébánián, az atya rezidenciáján rendezték meg, elfoglalva a plé­bánia kertjének azt a darabját, amely szalonnasütésre a legal­kalmasabb. Mert az egybegyűlt harminc-negyven személy — be­leszámlálva az iljú keresztényde­mokratákat és a meghívott ven­dégeket egyaránt — tábortűz és énekszó mellett vitatta meg a ma ifjúságának legjelentősebb gondjait, problémáit. Heves, Nógrád és Borsod me­gye regionális titkára, Szladov- nyik Krisztina a bevezetőjében felvázolta azokat a megoldáso­kat, amelyeket az IKU kínál a felmerült szociális, elhelyezke­dési, családi és életviteli problé­mákra. A szervezet nagy érdek­lődés mellett rendezett a közel­múltban tőzsdeszemináriumot fiatal vállalkozók részére, és a jö­vőben megalakítja a fiatal mun­kavállalók kamaráját, hogy ez­zel is enyhítsen a pályakezdők, elhelyezkedni vágyók gondjain. Bizonyára nagy érdeklődésre tartanak majd számot a szervezet által meghirdetett család- és élet­viteli tanfolyamok is, amelyekre előreláthatólag már szeptember­ben lehet jelentkezni. Mivel a közgyűlés résztvevői­nek nagy része általános, de többségében középiskolai diák volt, ezért elevenen érintette őket az, amit Szladovnyik Krisz­tina a közoktatással kapcsolat­ban elmondott. (S ez érinti ma­gát a regionális titkárt is, hiszen Szladovnyik Krisztina az Állam- igazgatási Főiskola harmadé­ves hallgatója.) Mint mondta, a diákságnak igenis joga van ah­hoz, hogy a véleményét megfele­lő fórumokon — és megfelelő formában — kifejthesse úgy, hogy az meghallgatásra is talál­jon. Ezért az Ifjúsági Keresztény- demokrata Unió egy szakbizott­ságot hozott létre, amely a készü­lőben lévő közoktatási törvény­hez érdemben tud hozzászólni, javaslatokat tenni. Ezt annál is inkább teheti, mert az IKU immár nemzetközi­leg is elismert, bejegyzett szerve­zet. Ugyanis az EYCD, az Euró­pai Kereszténydemokrata Fiata­lok Szervezete a közelmúltban a tagjai sorába fogadta a keresz­ténydemokrata néppárt ifjúsági szervezetét is — elsőként más, Magyarországon működő ifjúsá­gi szervezetek közül. A hangulatos közgyűlés to­vábbi részében távollétében megerősítették tisztségében az IKÜ Heves megyei elnökét, Pál Szabolcsot, valamint Szladov­nyik Krisztina regionális titkárt. A későbbiekben játékos vetélke­dőkre, szalonnasütésre és jóked­vű nótázásokra került a sör. (kácsor) Falusi Hírharang Palócfalva éves A gyerekek népművészettel foglalkoznak Tizenöt éves a megyei honis­mereti táborozás. Párádról már másfél évtizede jutnak el az or­szág különböző helyeire a min­denkori kisiskolások Somfai Ti- borné, Elvira néni vezetésével. Az első időszakban Zala megyei cseretáborozásokon vettek részt, majd eljutottak az akkori úttörő­fellegvárakba, Csillebércre és Zánkára is. A megyei táborokat Párádon kezdték szervezni, és öt éven keresztül ott is tartották. Aztán áttették a székhelyüket Felsőtárkányba, majd az idén már másodszor találkoztak Szil­vásváradon. A fentiekből is kitű­nik, hogy az évek során a parádi gyerekekhez a megye minden-tá­járól csatlakoztak, s így ismer­kedtek a megye minden tájáról mindig az adott hely népművé­szetével, néprajzával, falutörté­netével. így volt ez a napokban is, ami­kor Szilvásváradon táboroztak a fiatalok. Úgynevezett nagycsalá­dokban éltek, s mint ahogyan annak idején a céheslegények, úgy járták egymás műhelyeit, és ilyenformán sajátították el a kis­mesterségek minden csínját-bín- ját. Ezúttal is szépszámú érdeklő­dő utazott a Szalajka-völgybe, hiszen 96 gyerek, valamint 15 felnőtt vett részt a táborozáson, ők szerkesztették a Falusi Hír­harang című újságot, amelyben élményeikről számolnak be.-n *| **| / JjcKuILcIl • • • Bekölcén a közelmúltban építették meg a község képünkön látha­tó új ravatalozóját. Néhány hete — a pétervásárai költségvetési üzem kivitelezésében — elkészült a ravatalozóhoz vezető aszfaltozott út is a helyi polgármesteri hivatalhoz vezető úttal együtt, a falu új ABC-áru- háza és az orvosi lakás átadásának idejére. A recski állomás Különösen a hajnali és délutáni vonatokon utaznak sokan Kál-Kápolna és Kisterenye között, így azon a területen is, amelyet régebben „pétervásári járásnak” neveztek. Kétségtelen, hogy az útvonal legszebb állomása a recski, ahol — mint képünkön is látható — egy hangulatos nyári váróhelyiségben is elüldögél­hetnek a vonatra várók. A korai és a délutáni járattal inkább munkába mennek az emberek, míg napköz­ben sokan érkeznek parádfürdői vendégek is. Munkatársaink a napokban végigjárták vonattal ezt az út­vonalat, s tapasztalataikról szombati számunkban riportban számolnak be. Mélyponton a parádsasvári kristály (Folytatás az 1. oldalról) — Ezek a híresztelések termé­szetesen nem minden alap nél­küliek. De mondjon most Ma­gyarországon egy olyan gyárat, amelyikről nem mondható el, hogy rosszul megy neki. — Kétségtelenül nehéz hely­zetbe hozott, de azért vannak kü­lönbségek. Nem mindenkinek megy ugyanis egyformán rosz- szul... — Gyakorlatilag több sikerte­len privatizáció után állunk. Ez azt jelenti, hogy egy külső befek­tető számára ez a gyár nem jelent vonzó lehetőséget. De azt is hoz­zá kell tenni: ennek a gyárnak rengeteg nehézséggel kellett megküzdenie, ám ennek ellenére az első negyedévet ha szerényen is, de nyereséggel zártuk. Azt sem akarom tagadni, hogy mi is csődöt jelentettünk, és most ké­szülünk az egyezségi tárgyalásra. Van reményünk, ugyanis rende­ződni látszik az a követelésünk, amelyet azzal a FOTEX-szel szemben támasztottunk, akik szintén megjelentek itt a privati­záció során, és nagy kárt okoz­tak. Nem bűnbakot szeretnék keresni, de utólag elemezve a va­gyonkezelés időszakát — és füg­getlen könyvszakértőkkel is megvizsgálva a helyzetet —, arra a következtetésre jutottunk, hogy a FOTEX öt hónapos tény­kedése során 17 milliós vesztesé­get okozott. Ezt az összeget már meg is kaptuk. — Említette a rossz tapaszta­latokat. Van-e még ezek után olyan tőkeerős cég, amelyik tár­gyal önökkel? — Vannak tárgyalások. De ezek még annyira kezdeti stádi­umban lévők, hogy nem beszé­lek róluk. Az mindenesetre biz­tató, hogy akad érdeklődő. Vi­szont, ameddig a szerződésen nincsen aláírás megfelelő bizto­sítékkal, addig nekem nem lenne korrekt bármit mondanom. — Ön azért nyugodtan vezeti a gyárat... Nem fél attól, hogy munka nélkül marad? — Ameddig nem rendeződik a sorsunk, addig — természete­sen — nem vagyok nyugodt. Az egyezségi tárgyalás augusztus harmadikén lesz. Ha ott nem születik megállapodás, akkor egy felszámolási eljárás indul meg, ami még nem jelenti a gyár bezárását. Az eljárás igen hosszú procedúra, amely alatt a gyár ter­melhet, ám — természetesen — sokkal nehezebb körülmények között. — Említette, hogy most már nem lesznek tömeges elbocsátá­sok. Tehát aki itt dolgozik, annak helíyel-közzel biztos munkahe­lye van? — A döntő többségnek igen. Egy vállalatnak azonban a haté­kony gazdálkodáshoz meg kell vizsgálnia a különböző területe­ken nyújtott teljesítményeket. Ha valakinek a tevékenysége veszteséges a vállalat számára, akkor vagy meg kell szüntetni az adott munkakört — és a kollégát elbocsátani —, avagy az illetővel más területen kell megpróbál­koznunk. Ha át akarunk térni a sokat emlegetett szociális piac- gazdaságra, akkor ebben a szel­lemben kell tevékenykednünk. A becsületes munkavégzés eh­hez nem elég, mert lehet valaki a legjobb szándékú, ha a szaktudá­sa már nem elegendő. Ez nagyon sok problémát okoz, hiszen az emberek nem ehhez szoktak. — Akkor nekünk most abban kellene maradnunk, hogy au­gusztus negyedikén leülünk be­szélgetni... — Rendben. Kovács Attila

Next

/
Thumbnails
Contents