Heves Megyei Hírlap, 1992. július (3. évfolyam, 154-180. szám)
1992-07-02 / 155. szám
hírlap, I99Z. július z., csütörtök GYÖNGYÖS ÉS KÖRZETE 5. Számítanak még a munkájukra A Gyöngyszöv Áfész igazgatósága és felügyelőbizottsága a tisztújítást követően — nemrégiben — összevont, kihelyezett ülésén állították össze második félévi munkatervüket, illetve tárgyaltak is soron következő feladataikról. Egyidejűleg pedig búcsúztatták, megjutalmazták a korábbi vezetőségi tagokat, akik sok éven át tevékenykedtek hasznosan a szövetkezet élén. Rohánszky Ferenc áfész-elnök a búcsúzásnál kérte a távozókat, hogy ne szakadjanak el a szövetkezettől, nagy tapasztalatukkal s megszokott igyekezetükkel segítsék a helyi intézőbizottságokat. A vezetőség régi tagjai közül dr. Semegi Gyula, Nagy Miklós, a nőbizottság részéről Vadász József né mondott köszönetét az elismerésért, biztatásért. Zöld-program A Magyarországi Zöld Párt júliustól kezdve Heves megye öt városában havonta egyszer klub- foglalkozást tart, hogy felkeltse a lakosság érdeklődését a konkrét környezetvédelmi problémák iránt. Gyöngyösre július 4-én, szombaton délelőtt 10 órakor kerül sor, amikor is a Mátra Művelődési Központban tartanak előadásokat. Szó lesz egyebek között arról, mit kell tudni a napozásról, van-e valami kapcsolat az ózonlyuk és a bőrrák között, s ingyenes természetgyógyászat, diagnosztika, tanácsadás is várja a résztvevőket. Markazon Mr. Kent — Bostonból A bostoni Harvard egyetem pályázata alapján került Andrew Kent néhány napja Amerikából Markazra. Az ötödéves, történelem-gazdasági ismeretek-filozó- fia szakos hallgató az angol nyelvre oktatja a község általános iskolásait, két turnusban. A nagyobb diákokkal kezdett, aztán a kisebbekkel folytatta. Csoportváltás közben pedig — mert nemcsak vállalkozó kedvű, érdeklődő, hanem igen mozgékony fiatalember is — kiugrott Prágába, s ha végez markazi feladatával, még szétnéz egy kicsit Berlinben. Baráti társaságban persze. Mivel, ha a Mátravidé- ken először jár is, hazánkba ismerősökhöz jött. Van köztük olyan pesti is, aki romániai magyar, csupán a sors hozta össze vele New Yorkban. — Délelőtt és délután tart a nyelvgyakorlat Markazon, ebédekkel szétválasztva — mondja az iparostelep egyik kellemes házának hangulatos emeleti oktatótermében. — Találkozásaink, foglalkozásaink igen családiasak. Mindenféléről beszélgetünk, írunk. A minap például a gyerekeknek azt kellett levélfélében megfogalmazniuk, hogy történetesen mivel töltötték ok maguk a hétvégét. Kedves, jópofa társaságok gyűltek egybe, igazán élményt jelentettek a számomra. A helyi önkormányzat szervezte a nyelvi táborokat, de a résztvevők 1200-1200 forintos térítést fizettek. Benne vannak ezekben a már említett ebédek, s az egyéb programok is. Tábortűzzel kezdődött a tíznapos együttlét a falu fölötti szép részen, s az első este a csoportok érdekes vadlesre is mentek. Majd gyöngyösi lovaglás, távcsövesbemutató, Vidróczki-táncház, egri kirándulás, strandolás színesítette a szabadidőt. Ilyenformán valóban a legkülönbözőbbekről eshetett szó már eddig is az amerikai oktató és új kis ismerősei között, illetve folytatódhat a csevegés, amíg csak az ötletes nyelvgyakorlás tart. (-ni) Önsajnálat, agresszivitás, vagy... Roma-kongresszus Karácsondon .Ugyanannyit érünk, mint mindenki más' .Beszéljünk a pénzről. Röviden már beszámoltunk lapunkban a Roma Ifj úsági Szervezet hét végén, szombaton megrendezett kongresszusáról. Akkor ígértük, bővebben is foglalkozunk majd az eseménnyel, íme... Nem hivatalosan — a folyosóról — Szerinted egy vállalat vagy akár egy maszek rá merné bízni a pénze kezelését egy cigányra? — fordul hozzám némi indulattal egy zömök fiú. Zakóján a küldöttszelvény, így el tudom olvasni a nevét: Suha Dezső. Arról beszélgetünk többekkel már vagy húsz perce, mitől olyan érzékenyek, miért gondolják, hogy nekik akkor is bizonygatniuk kell a tisztességüket, ha azt épp nem kérdőjelezi meg a másik fél. — Nem tudom — gondolkodom el félhangosan a kérdésen. — De nem lehet általánosítani... — Hát, pontosan ez az. A cigány nem kap munkát, mert az teijedt el rólunk, hogy nem szeretünk dolgozni, olyan az életformánk, hogy vándorlunk ide- oda. Holott ugyanannyit érünk, mint mindenki más, legfeljebb tényleg különbözik az életmódunk a többségétől. — Vannak újságok, ahol kiírják, hogy a bűnöző cigány — veti közbe valaki. — Ilyen alapon mindenkinek megvizsgálhatnák a származását, és akkor lennének statisztikák a sváb bűnözésről, a szlovák bűnözésről vagy a zsidó bűnözésről. De ilyen felmérések nincsenek, csak a cigányokról. És az a baj, hogy senki nem gondol bele a mi helyzetünkbe, és csodálkoznak azon, hogy néha agresszívek vagyunk. Ha téged mindennap megtámadnának, még ha szavakban is, nem lennél egy idő után dühös? Hivatalosan — teremben A karácsondi művelődési ház nagytermében — ha más szavakkal is — ugyanerről beszélnek. Arról, hogy megkezdődött a romák önszerveződése. Van Roma Parlament, érdekképviseleti szervezet, és Roma Fórum. Igaz, mindegyik más-más párt hatása alatt: egyik állítólag SZDSZ-es, másik magyar demokrata, a harmadik meg szocialista. Talán így, szervezett keretek között jobban tudják képviselni az érdekeiket. A Roma Ifj úsági Szervezet egyébként a Roma Parlament egyik csúcsszerve. — Horváth Aladár (a Roma Parlament elnöke—a szerk.) üdvözli a kongresszust, és fájlalja, hogy nem tudott eljönni — kezdi beszédét Murzsa Attila. Ő volt eddig az ügyvivő elnök, most, az újraválasztásig egyelőre nem tölti be ezt a tisztet. (Később megint megválasztják, annak ellenére, hogy többen a szemére hányják: nem tudott vigyázni az idei költségvetésre, a 730 ezer forintra. Ezért lehetett többek között, hogy a nógrádi szervezetek a nagy részét elvitték a pénznek.) — A cigánypolitizálás általában háromféle. Van az önsajnáló típus, van az agresszív, és van, amelyik hajlandó a kompromisz- szumokra. Nekünk ezt az utóbbit kell követnünk: igenis, meg kell tanulnunk a többség törvényeit — hiába vannak nekünk íratlan szabályaink. És nem szabad lemondanunk arról, hogy a gyerekeinknek majdan jobb lesz. Most nekik tapossuk az utat. Lehet, hogy még nem vagyunk profi politikusok, vagy nem tudjuk magunkat világosan kifejezni — a cigány nagy mesélő, de ha egy beadványt kell megfogalmaznia, megijed... —, ám törekednünk kell arra, hogy tanuljunk, és alkalmazkodjunk a körülöttünk lévő világhoz... Doros Judit Új pincegalér A Mátra Művelődési Központú) pincegalériával bővül. Mint Baranyi Imréné igazgatótól értesültünk : a Vértanú utca 8. sz. alatt egy önkormányzati tulajdonú házban jutottak a lehetőséghez a Patina Rt. segítségével. Az ingatlankezelő szervezet tette a helyiséget rendezvények, összejövetelek számára is alkalmassá, míg a kultúrközpont 500 ezer forintot spórolt a szükséges átalakításra, berendezésre. A mintegy 70 négyzetméternyi alapterületű létesítmény nagyobb részén kiállítások is helyet kaphatnak, kisebb hányadán pedig klubéletet folytathatnak az érdeklődök tv-vel, videóval, rádióval. Az előbbinél elsősorban a Mátra Művelődési Központ szakköri bemutatóira gondoltak, de egyéb amatőr és hivatásos alkotókat, művészeket is szívesen fogadnak. Míg a klubban zenés irodalmi műsorok, különféle találkozók, elszármazott híres emberekkel történő beszélgetések s más hasonlók jöhetnek szóba. Az új pincegaléria nyitását július 3-ra tervezik. Ez alkalommal persze, többre is sor kerül: 17 órától Zajácz Tamás bőrdíszműves iparművész tárlatátte- kintheti meg, aki ide betér. Expedícióval Görögországba Varga András, a gyöngyösi Mátra Múzeum természettudományi osztályának vezetője, a messze földön ismert csigagyűjtemény kezelője, felelőse ma- sodmagával a Heves Megyei Ön- kormányzat által is támogatott görögországi expedícióra készül. Budapesti társavai július közepén vág neki az útnak, s a tervek szerint a hónap végéig marad Hellászban. Programjuk során felkeresik a Pelopónniszosz-félszigetet és Krétát, gépkocsis gyűjtőútjaikon olyan helyeket iparkodnak becserkészni, ahol különösen nagy faj- és egyed- számban fordulnak elő csigafélék. Zsákmányukkal a már említett gyűjteményt gazdagítják, s a feldolgozásra külföldi kutatóknak is módot teremtenek. A gyöngyösi szakember 1962- től foglalkozik komolyabban a csigák tanulmányozásával, s 1968-tól publikálja is munkáit. Hosszabb-rövidebb ideig többször tartózkodott már külföldön is hivatásának gyakorlásaként, s igyekezetével nem kis részben növelte a Mátra Múzeum hírnevét. Jellemző az intézmény csigaanyagára, hogy napjainkban mintegy 40 ezer tételt, milliónyi példányt számlál, s csupán hazai származású része legalább akkora, mint a budapesti Természet- tudományi Múzeum hasonlókból egybegyűlt kincse. Szennyvízgondok Gyöngyösön Sajátos feszültség forrása Gyöngyösön, hogy miközben 100 százalékos a varos vezetékes ivóvizes ellátása, a szennyvízhálózat csak feleilyen arányú. Amíg a lakótelepeken teljes a csatornázás, másutt — még a centrumban is — csupán részleges. Ugyanekkor a „derítő” túlterhelt: napi 7780 köbméteres kapacitása ellenére csúcsidőben 17 ezer köbméter tisztítatlan szennyvíz érkezik ide, ráadásul — a hús- és tejipar „jóvoltából” — biológiailag is az átlagosnál telítettebben. Egyidejűleg pedig a környező települések évi további 13 ezer köbméternyi szippantott szennyvízzel tetézik mindezt! A gondok eloszlatására kezdődött még évekkel ezelőtt az a program, amelyet hét szakaszban próbálnak megvalósítani. A cél, hogy napi 13 ezer köbméteresre bővítsék a tisztítómű teljesítményét, illetve a későbbiekben 20 ezer köbméter szennyvíz fogadására is lehetőséget teremtsenek. A korszerűbb telephez szükséges rács, homokfogó és átemelő szivattyúház munkáit már végzik, s a tervek szerint jövőre megoldják a mintegy 180 millió forintos feladatot. Az előrehaladás folyamatosságához az ön- kormányzat céltámogatásra is pályázott. Ha Gyöngyös megkapja a segítséget, a szennyvíztisztító rekonstrukciójának a közeli községek, Gyöngyössoly- mos és Nagyréde is hasznát veszik: vezetékeikkel csatlakozhatnak a városi rendszerhez. Felkaroljak a veszélyeztetett fiatalokat (Folytatás az 1. oldalról) Mint emlékezetes: az egyik bajor központ 54 ezer márkás gépi ajándékával berendezett Kolping-műhelyben 14 jobb sorsra érdemes, állástalan leányt tanítottak a varrásra az eltelt 10 hónap 1200 órás gyakorlati és 400 órás elméleti képzésén. Úgy, hogy augusztusban le is vizsgázhatnak. Négy legjobbjuk pedig szeptember közepétől egy hónapos augsburgi továbbképzésen mesterségének szinte a csúcsára juthat. — Igazából a családi okokból veszélyeztetett helyzetű fiatalokat kellene a mi nagy családunknak felkarolnia — magyarázza a gyöngyösiek világi elnöke —, de mi a munkanélküli érettségizettek sorsának javítását is fontosnak ítéltük. Két oktatót juttattunk a németországi felkészítőre, hogy a „beiskolázottaknak” valóban a legtöbbet nyújthassuk. Tanulóinknak a szakma mellett idegen nyelv bizonyos fokú elsajátítására is módot teremtettünk, hogy a későbbiekben még biztosabban állhassanak lábaikon. Sajnos, ez utóbbit kevésbé vették komolyan, így most bizony nem kis gondot okoz, hogy az ősszel majd kiket is küldjünk a külföldi tanulmányútra. Törődésünk azonban — úgy érezzük — így sem volt haszontalan, mivel tanfolyamunk résztvevői már menet közben igényes külföldi exportfeladatok megoldásán is osztozhattak. S a mostani, nehéz időkben is állást találhattunk valamennyinek. így a következő tanévre újabb „osztályt” szervezünk. — Melyek a további elképzeléseik? — Természetesen más módon is iparkodunk a legjobban sáfárkodni a Kolping-segítséggel és -lehetőséggel. Önállóbb gazdálkodásra törekszünk. A ferences rendház visszaadott diákotthoni részében — jobbára ugyancsak a németektől kapott felszereléssel — 9 szobás, 33 ágyas szállót nyitottunk tevékenységünk bővítéséhez. Fogadtunk már benne vendégeket, s a nyáron egyházi, illetve az egyházakhoz közeli szervezetek részére folyamatosan szeretnénk kiadni, szerény térítés ellenében. Míg az ősztol megpróbáljuk vegyes — szakmunkásképzős és gimnáziumi, szakközépiskolai — hasznosítású fiúkollégiumként működtetni, valamint hét végi rendezvények, szakmai továbbképzések, szemináriumok, lelkigyakorlatok résztvevőinek értékesíteni. — A jövő évtől — az itt dolgozók megtartásával — miénk az egykori Katolikus Legényegylet, a mostani Török Ignác Gyermek-Szabadidőközpont is, ahonnan ezután már a 14 év feletti — eddig kallódó — fiatalok sem szorulnak ki. A lényegében megmaradó foglalkozások mellé jön majd a Kolping-program, több más mellett például a határozottabb nyelvi képzés, s az itt levő újabb 10 varrógépen történő oktatás szakmaszerzéshez, vagy akár csupán az otthoni, mindennapos munkához, amit családtag oktatónkkal különben egy korábbi csoportunk már a dombon is próbált. Akinek meg kedve lesz hozzá, talán itt is maradhat a gépeknél, hogy esetleg vállalkozásban folytathassa a tanultakat... Azon vagyunk, hogy a ház kapuját a vonzáskörzet lakói előtt is jobban kinyissuk, s mind többen jól érezzék magukat nálunk. Német barátaink a nyelvgyakorlásra is fogadnának Gyöngyösről két tanárt, hogy a továbbiakban külföldi, három és fél éves tanuláshoz, különböző szakmákra, vízvezeték-, gáz- és központifűtés-szereléshez, bádogossághoz készíthessenek fel érdeklődőket. Az idegen nyelvet már ismerők, beszélők számára nyári termelési gyakorlatok jöhetnek szóba, s e terv valóra váltásához már tárgyalunk is városi intézettel. — Igazán széles körűek törekvéseink: az át- és továbbképzéseken kívül még sokféle szociális, fizikai segítségadással iparkodunk a rászorulók helyzetén könnyíteni. Júniusban a közel 100 fős magyar küldöttségben 28 gyöngyösi, környékbeli embert — a Szent Bertalan-ének- kart, a solymosi citerásokat s természetesen családunk 10 tagját — a tapasztalatszerzés számos lehetőségével is, csaknem egyhetes karlsruhei nemzetközi rendezvénysorozaton közelítettük céljainkhoz. Még az idei nyáron 20 ifjút — közöttük a dombi iskola országos szakmai versenyének öt legjobbját, teljesen ingyen — Németországban üdültetjük. Memmingen várossal alakuló testvérkapcsolatunk alapján tucatnyinál népesebb delegációnkat látják majd vendégül új külföldi barátaink, míg szeptemberben tőlük váijuk hasonló csapat viszontlátogatását. Októberben az augsburgi borfesztiválon is szerepeltetjük az említett énekés zenekart, valamint táncműsorával a helyi Folkműhelyt. A már meglehetősen kitágult életkorú, s 118-as tagságúra gyarapodott Kolping-családunkban külön ifjúsági csoport kialakításán fáradozunk, hogy egyébként nyitott, a pártoktól független és nem politizáló szervezetünkben az alapszabályt elfogadva, betartva, a lehető legjobban érezzék magukat. — Kovács Gyulát nemrégiben az Egri Egyházmegyében lévő Kolping-családok közös világi titkárává is választották. — Igen. Néhány hete az egri, a mezőkövesdi, a három miskolci, a sátoraljaújhelyi, a mátészalkai és a más egyházmegyéhez tartozó három békéscsabaiból is két Kolping-család további világi irányítása szintén a feladatom lett. Július 1-jétől végzem főállásban a dolgomat, s tartom most már egy jóval nagyobb közösség képviseletében is a kapcsolatot országos szövetségünkkel, valamint a többi családdal. Negyed- évenkénti budapesti megbeszéléseinken azonban a lehetőség szerint igyekszem megosztani a tennivalókat vezetőségünk más tagjaival, hogy többen is helytállhassunk önként vállalt, szép munkánkban. Örülök, hogy kedvezőek, biztatóak az eddigi gyöngyösi eredmények, s ha ennek is elismerése új, területi megbízatásom, azon leszek, hogy a nagyobb területre kapott bizalomnak még inkább megfeleljek a jövőben. Gyóni Gyula Nemcsak a száraz tények... Sokáig nem volt Gyöngyösnek — azon belül is a város köz- igazgatásának — saját újságja. Szerencsére ezen a helyzeten változtatott az Önkormányzati Értesítő, amely immáron harmadik számával jelentkezett. Erénye a Csötönyi Csaba szerkesztette kiadványnak, hogy a száraz tényeket meglehetősen jól „fogyasztható” köntösben tárja az olvasók elé. Ellentétben néhány más város „hivatali faliújságjavai”, kikerüli azt a csapdát, hogy rendelethalmazokat egy az egyben közöljön. Inkább azt a megoldást választja, hogy köznyelven tájékoztatja a város polgárait az őket érintő eseményekről. A júniusi számban például olvashatnak arról, milyen lépéseket tettek már a gyalogosbelváros megteremtéséért. Beszámolnak a május 28-i képviselő-testületi ülésről, a költségvetés módosításáról, s közlik az önerős szennyvízvezeték építésének támogatására kiírt pályázati feltételeket. „A hónap kérdései” című rovat is okkal tarthat számot érdeklődésre, hiszen olyan kérdéseket feszeget — s általában meg is válaszol —, mint: mikor lesznek eladók a tanácsi lakások, miért mondott le az önkormányzat a lengyelpiacon beszedett hely pénzekről a Patina Rt. javára, kik húznak hasznot a „feketepiac” működéséből. Bőséges az információs oldalak kínálata is: itt a helyi kulturális eseményekről, közhasznú programokról tájékoztatják a helybélieket.
