Heves Megyei Hírlap, 1992. július (3. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-13 / 164. szám

Üzen a szerkesztő: G.L Igencsak aktuális kérdéseket és a forróbbik oldalról közelít meg levelében: „Egyre szapo­rodnak Egerben is, másutt is a je­lek, hogy az egyházi iskolák kér­désében a klérus, de minden fele­kezet sürgeti a gyakorlati lépé­seket. A politikai tényezők állás­pontja viszonylag világos, az el­lenzék és a kormánykoalíció szembenállnak egymással. Mint­ha nem akarnák megtalálni a kö­zös nyelvet. Arról, hogyan is kel­lene jóvátenni mindazokat a jog­talanságokat, amiket főleg az egyházi oktatás és az egyházak kezében lévő kórházak es egyéb intézmények ellen főként az álla­mosítás során elkövettek. Vi­szonylag nem is meglepetve arról kapunk információkat, hogy a vallás kérdése az iskolákban ugyancsak döcögve halad előre. Itt-ott összehívnak ebben a problémakörben tantestületi ösz- szejoveteleket. Nyugtalanító az, amit a pedagógusok akár nyíltan is elmondanak. Még aggasztóbb, amilyen párbeszédek a téma kapcsán létrejönnék, karikúrozva a szándékot, a lehetőségeket, epés megjegyzésekkel ecsetelve a jövőt, a netáni kényszert: „Most majd hajbókolhatsz a pap előtt, akit eddig ádáz ellenség­ként kellett gyűlölnöd. Rád sza­badulnak azok a normák, amiket a vallás előír, új tekintélyek nő­nek elibéd, felfokozódik a kép­mutatás, mert űj karrieristák tűnnek fel. Előlépnek a szerepet váltók is. A mindig érvényesülni akarók újabb hazugságokon tö­rik a fejüket. De veszély fenyege­ti a megélhetést is, mert az új munkajogi szabályok szerint sokkal hamarabb és lényegesen fesztelenebb indokolással lehet elküldeni a dolgozót, ha nem tet­szik az arca...” Maradjunk az egri példáknál! Itt valamivel előrébb tartanak a tárgyalások, a megoldások is, mint másutt. Már az Angolkisasz- szonyok tanítanak, a hitoktatás gyakorlata is megindult, bár az erők és ellenerők küzdelme még nem hozott látványos és meg­nyugtató eredményeket. Az egy­ház képviselői — itt most a kato­likus egyházi vezetőkről szól­nánk, mert itt, Egerben ez döntő kérdés — hiába magyarázzák, hogy mindenkit átvesznek, csak feleljen meg a szakmai követel­ményeknek, és tanítson lelkiis­meretesen. Igen ám, de a pedagógusok is, a szülők is, a társadalom derék­hada ateizmussal átitatott felké­szítést kapott. Amikor a tanáije- lölt a pedagógiai pályát célozta meg hajlamai, képességei sze­rint, ideológiai szűrőn is átesett. Mindenki emlékszik még arra, hogy nem is olyan régen lesöpör­ték a legjobb tanerőt is a pályá­ról, ha templomba ment. Még azt is tiltották a pedagógusoknak és a párttagoknak, hogy a leg­közvetlenebb rokonok temeté­sén vagy templomi esküvőjén részt vegyenek. Ebben tíz ideoló­giai harcban nem volt pardon, a pedagógusi kar pedig kénytelen­kelletlen alávetette magát ennek az intézkedés- és megtorlássoro­zatnak. Besúgók hada gondos­kodott arról, hogy az ez irányú kihágás ne maradjon felderítet­len. Kevesen vállalták az ellen­szegülést, a többség beletörődött az állapotba, viselte és megszok­ta azt. A szolgálni akarás győ­zött. A csontokat és az idegeket átjárta a képlet, a papokat ellen­ségként kell kezeim, mert méte- lyezik a vallás ópiumával az em­bereket, szertartásaikat meg kell vetni, mert kábítás az egész. Ezt a ledegradált erkölcsi és világné­zeti rendet lenézték. Felmagasz­talták a tudomány legmagasabb szintjén álló materializmust, és ennek következtében dicsőítet­ték az egyetlen helyes álláspon­tot: a becsületes dolgozó csak marxista lehet és ateista. Erre ké­szített fel az általános, a középis­kola, az egyetem. Ezzel a tudat­tal él itt ma a negyven év alatt fel­cseperedett két generáció. És a kérdések kérdése náluk az, tud­nak-e váltani? Rá tudnak-e éb­redni arra, hogy amiben éltek, él- niök kellett, az mára teljesen korszerűtlenné, meghaladottá, mi több, kártékonnyá változott? Meg tudjuk érteni azokat a kivá­lóan képzett közgazdásztanáro­kat, professzorokat, szakembe­reket, akik hosszú időn keresztül kényszerültek kinyilatkoztatás­szerű dogmák alapján gazdasági törvényeket tanítani, mára nyug­díjasok, és csalódottan kell tudo­másul venniök, hogy az életük hamis ügy szolgálatában telt el. És most ráadásul annyi nyugdí­jat se kapnak, hogy a legszüksé­gesebbeket előteremthessék ma­guknak. A társadalom erkölcsi életé­nek megrendülése idején éppen a pedagógusok tanácstalanok, mit tegyenek, hogyan igazodja­nak? Azt az erkölcsi világot, amibe bele kell illeszkedniük, ha meg akarnak szabadulni a dikta­túra erkölcsi és szellemi hordalé­kától, egyszerűen nem ismerik. Gátlásaik, fenntartásaik vannak. Kialakult viselkedési és szokás­rendjük akadállyá vált. Megré­mülnek attól, hogy félszegekké lesznek. Magatartásukban meg­int „hazugságok” szolgálatára késztetik meet. Belül sem tudják eldönteni, alkalmasakká válhat - nak-e egy olyan generáció kép­zésére, amelynek már egészen más axiómák szabják majd meg külső és belső értékrendjét egya­ránt, mint amibe őket eddig ve­zették? Egyáltalán mi is az az ér­ték, mi is az értékrend? Ki szabja meg a tűrés és a türelem szintjét, kinek hogyan kell szólni? Majd „Dicsértessék”-kel köszönünk — mondják —, noha még nem is olyan régen tapsoltunk a párttit- kamak vagy az ideológiai elő­adónak. Annak, aki a kátéból szórta a szennyet azokra, akik most majd irányítani fogják a magyar közoktatást jó néhány intézetben.” Arra ugyan gondol­nak, hogy valamilyen világnéze­tének kell lennie minden értel­mes magyarnak, de hát az milyen is legyen? A marxista helyett le­f yen a semmi. Kinek jó ez? Mi- özben világos, hogy jellem és világnézet összefüggnek, mun­ka, készség, fegyelem és össze­tartozás nélkül nem lehet irányí­tani a társadalmat. Szép vagy Alföld (is)! Szívet-lelket gyönyörködtető élményben volt része nyolc egri pe­dagógusnak a közelmúltban: részt vettünk a Pedagógus Természet- barátok Országos Találkozóján, Debrecenben. A Hajdúság fővárosának Vitalitás Turista Egyesülete rendezte a találkozót, Halász Ferenc elnök irányításával. Szakavatott, lelkes ve­zetők segítségével megismerkedtünk a cívisváros nevezetességeivel, történetének fontosabb részleteivel. Élveztük a hosszú, széles utcák, parkok szabad levegőjét. Felejthetetlen körutat tettünk a Hajdúság­ban. Örömmel szemléltük a hatalmas, jól művelt mezőgazdasági te­rületeket, amelyeken az aszály ellenére viszonylag jó termés mutat­kozik. Meglátogattuk a történelemből jól ismert hajdúvárosokat, megcsodáltuk kulturált külsejüket, tetszetős épületeiket. Nádudva­ron az országszerte ismert tsz olyan kultúrházat épített, mely sok nagyvárosnak is díszére és dicséretére válna. Mindenütt testvéri szeretettel fogadtak bennünket a vendéglátók, és büszkén mutogatták lakóhelyük nevezetességeit. Mikepércs isko­lájában a helyi szervek segítségével családiasán asztalhoz is ültették a népes társaságot. Hazaszeretetünkben megerősödve fejeztük be élménydús utun­bot Egri Pedagógus Természetbarát Szakosztály 4. HÍRLAP, 1992. hétío Egy „mester”, aki elzárkózik a kínaiaktól Lapunk július 5-i számában közöltünk egy írást Kung fu kung funak farkasa címmel* A cikkre Má- dai Norbert, az International Chinese Martial Arts Föderation tagja válaszolt Bakos Róbertnek. „Önt egy hónapja még mint az Oi Chi Chuan Tao Kung Fu „nagymesterét” ismertük meg, most még­is — a cikk szerint — „ Wing Chun” mesterként szó­lítom meg (kicsire nem adunk). További tündökle­tes karrieijéhez néhány megjegyzés útravalóul. Fel­jogosítva érzem magam erre, hiszen egyesületünk­ben több mint ezer tanuló van. Én vagyok az első ember, aki Magyarországon elismert kung fu-foko- zatot szereztem. Közlöm önnel, hogy a kung fu Kínából ered, és bármennyire is fáj, aki a kung fu mestere akar lenni, annak tőlünk kell tanulnia. Szégyenkezve ismerem be, hogy egy kínai nagymestertől tanulok, és három kínai harcművészeti szövetségnek is tagja vagyok. Tudtam, hogy egyszer ezért bűnhődnöm kell! Ho­gyan lehet ön kung fu-mester, ha elzárkózik a kínai­aktól és a kung futói? A kung fu szakosztály vezetője Tix Richárd, aki mereven elzárkózott az ön felvételi kérelmétől, mi­vel az ön által kitalált kung fu-stílus nem lézetik.'így az ön által osztogatott fokozatokat senki sem ismeri el (az iskola portásán kívül). A debreceni gyakorlásról: az ismeretlen harcost nagyon érdekelte az ön „nagymesteri” rangja. Tel­jesen szabályosan kihívta önt egy gyakorlóharcra. Elismerjük, meglepte harcosunkat, mert olyan si­koltozást, amilyet ön hallatott, legutoljára a Linda című filmben tapasztalt. A küzdelem további rész­leteit ön és kezelőorvosa is ismeri, ezért nem kívá­nom részletezni — a gyengébb idegzetű olvasók ér­dekében. Nem igaz az, hogy más harcművészeket is megtá­madtunk volna. De nagyon kíváncsiak vagyunk minden olyan, a semmiből előbukkanó „kung fu nagymesterre”, aki semmibe vesz minden más ko­moly szakembert. Az ön volt első tanítványa valóban nálunk tanul. Tíz év befektetett munka után döbbent rá, hogy még az alapállást sem tudta megtanulni öntől. Ez nem őt, hanem „nagymesterét” minősíti. Végezetül egy kínai mondással zárom mondan­dómat: „Legyen bár ellenfeled hangya, mégis úgy bánj vele, mintha elefánt volna.” A jelenbe toppanó ütközési ponton sokszor rácsodál­kozunk. Örömteli, eroikus ké­pek, vagy gyötrő lidércnyomá­sok dörzsölik lelkünket, kísért a MÚLT. Jelenformáló, jövőidé­ző, elveszettnek hitt érzések si­kamlós érintése tapad ránk a fél­homályos, emlékekkel terhes es­tékből, rohanó, tovasuhanó utak, s visszatükröződő fények, a szabadság vándorainak örökké ismétlődő próbálkozásai intenek felénk. A MÚLT felidézése vészter­hes este. Jelen idejű állapotain­kat kétségbe vonja, röhög, vicso­rog, ledobja gyönyörű álarcát, veszélyes ránk, veszélyes önma­gunkra az emlékeink hona. Kap- csolatszaggatóak az elrévedések, botrányokozóak a visszaemléke­ző szemlehunyások, és a múlti­déző újdonságok lerágják értel­münk jelen idejű burkát. Szép, megszépült, hajdanvolt, csoda­szerű események, érzések, em­berek és tárgyak okoznak hos­MÚLT szan tartó, tömör részegséget lel­kűnkben, értelmünk ösztönössé válik, lépkedünk a múltból elő­kúszó ösvényeken, szépségkavi­csokat rugdos tornacipős lá­bunk, barátságpor tapad arcunk- ra. Felhő a MÚLT. Gomolygó, jelen- és jövőesőt hordozó, szi­várványokkal felékesített, furcsa színű felhő, amely öntözi napja­inkat, táplálja érzéseinket, segít, viszont teljesen kiszolgáltatottak vagyunk vele szemben. Az idő­vonal visszatekeredése csak álom, a múltból jöttünk elő a je­lenbe, múltunk örök, megváltoz­tathatatlan, egyedi emlékmás. Léthatározó, olykor menekülés­re késztető, folyton növekvő idő­egység, legfeltettebb, legna­gyobb kincsünk. Tapasztalatok, tévedések, rommá vált valósá­gok felejthetetlen halmazai, szépségek, hazugságok, értei­münk mélyén leülepedett nagy érzelemgömbök megkövesedett rétegei, szavak, képek, létezé­sek, érzések, a Világ mindenkor észlelt valósága... A MÚLT egy régi recept, jele­nünket a benne meghatározott és az azóta tapasztalt események szerint főzzük, ízesítjük, próbál­juk teljes értékű táplálékká ala­kítani, olyan jelenné, amely jobb, mint eddig bármikor volt, érdekesebb, mint maga a régi re­cept, próbáljuk kiküszöbölni a múlt idő okozta tévedéseket, hogy újak legyünk és stílszerűek, a mindig aktuális, rohanó tem­pójú divatnak megfelelően, de sokszor arra kell rádöbbennünk, hogy nincs más fűszerünk ehhez a Jelenszószhoz, csak az emléke­ink, a MÚLT hideglelősen bor- zongó, feledhetetlen gyöngysze­mei, mert a Valóság sokszor nem elég egy jóízű Élethez. Sauf ért Attila Felliier­siraló A „Vendégségben az egri Fel- lnerben” címmel, (doros) alá­írással június végén megjelent cikkhez csatlakozva a régi törzs- gárda tagjaként hadd egészítsem ki ezt az írást a saját, privatizáció után szerzett tapasztalataimmal. Két barátommal évek óta he­tente egy alkalommal rendszeres látogatói voltunk a sörözőnek. Magas színvonalú kiszolgálás­ban részesültünk, a sör és az étel minősége ellen kifogás soha nem merült fel. Ezúton ragadom meg az alkalmat, hogy a törzsgárda tagjainak nevében is megkö­szönjem a volt két vezető és dol­gozóinak munkáját, amit a szín­vonalas vendéglátás érdekében kifejtettek. A privatizálás után két alka­lommal jártunk a sörözőben, ahol nagy csalódás ért bennün­ket. A felszolgált sör már nem a régi volt, íze és hőmérséklete vál­tozott. Az utolsó alkalommal rá­jöttünk a titokra: ugyanis én ré­szesültem abban a „kitüntetés­ben ”, hogy a csapolásnál vissza­maradt állott sört szolgálták feL Kénytelenek voltunk távozni, és más helyet keresni. Nem engedhető meg, hogy egy I. osztályú, jó hírnévnek ör­vendő sörözőnél — ahol nyáron sok külföldi fordul meg — ilyen színvonalcsökkenés történjen. Az új tulajdonosok, ha verseny­ben akarnak maradni, gondol­kozzanak el a két cikken, és a megfelelő tanulságokat levonva intézkedjenek. Felvetődik a kérdés: szükség van-e ilyen privatizálásra...? Kőteleky Dénes Eger Horoszkóp július 13-tól 19-ig T elefon-Horoszkóp magyar nyelven! Tudj meg többet a jövődről! Ez a saját eheti horoszkópod. _j\ Hívd fel ezt a számot! Tárcsázd előbb a 00/1400 490 76 + számot és utána folytatólag a saját csillagjegyed számát 31 Kos B 34 Rák 37 Mérleg 40 Bak m ti & 35 Oroszlán •fg 38 Skorpió m 41 Vízöntő • 33 Ikrek § 36 Szűz £ 39 Nyilas 48 Halak A telefonhívás in percenként: 180 Ft kos (m.2i.-rv.20.) Szerelem: Bol­yá­éi dogságra gyik, s ho^ is érje, hajlan­dó ' dó visszafogni magát, nem olyan tüzes és temperamentumos, mint általá­ban, mi több, még bókolni is tud. Hivatás: Kicsit összetorlódnak a tennivalók. Szereti az okos fel­adatokat, de most akad néhány bosszantó ügy is, amit minden­képpen el kell intéznie. BIKA (IV.21.-V.20.) Szerelem: Egyedül érzi magát, akkor is, ha állandó társ mellett él. Melankolikus hangulatából még a vidám hétvégi társaság sem tudja kizökkenteni. Hiva­tás :Túl érzékeny, ezért olyasmi­től is megbántódik, amit pedig máskor fel sem vesz. Jó lenne pi­henni, nyaralni, vagy egyszerűen csak kiülni a zöldbe. Inkább a természet gyógyítsa, mint a piru­lák. IKREK (V.21.-VI.21.) Szerelem: Kez­di végre vissza­nyerni önbizal­mát, újra ele­mében van, de vigyázzon, mert sokan iri­gyek személyes boldogságára, pletyka kerekedhet viselt dolgai­ról. Hivatás: Ezerféle dologba kezd, alaposan szétforgácsolja az erejét, de most így is sok mindent végig tud csinálni, mert energiája határtalan. Vágyik az elismerés­re, és nem is lesz belőle hiány. RÁK (VI.22.-VII.22.) Szerelem: Újí­tó kedve meg­lepi partnerét. Egyébként a magányosan élő Rák típusú emberek ezek­ben a napokban valószínűleg megtalálják életük párját. Hiva­tás: Vannak dolgok, amiket nem szabad kiengedni a kezéből, nem szabad átadni másoknak, mert akkor abból anyagi, erkölcsi hát­ránya származhat. Anyagi hely­zete kicsit meginog. OROSZLÁN (VII.23.-VIII.23.) Szerelem: Szí­vesen tartóz­kodik a másik nem tarsasaga- ban. Egyálta­lán nem zavar­ja, ha a kapcso­lata nem jut a végkifejletig, hi­szen voltaképpen az udvarlás, a bókok, a szép szavak hiányoznak a boldogságához. Hivatás: Vég­re sikerül lazítania, s még ha nem is ment szabadságra, pihenhet, mert a héten könnyebben ala­kulnak ügyei. SZŰZ (VIII.24.-IX.23.) Szerelem: Az a tempó, amivel startolt, aligha bírható néhány hétnél tovább. Ráadásul van, aki nem szere­ti, ha „bekebelezik”, szívesebben veszi az apró lépésekkel való kö­zeledést. Hivatás: Nagyon kelle­metlen beszélgetéssel kezdődik a hét, s hiába fordul jobbra a sorsa, MÉRLEG (IX.24.-X.23.) Szerelem: Si­kerül végre r ^ egyensúlyba hoznia vágyait cv & a valóságot> s ez megnyug­tatja, kielégíti. Legalábbis néhány napra. Mert aztán ismét izgalomra vágyik. Hivatás: Szívesen lazítana, ki­venne néhány nap szabadságot, de mindig valami közbejön. A héten alighanem valaki kereszte­zi útját, heves vitával. SKORPIÓ (X.24.-XI.22.) Szerelem: Be­csapottnak, szomorúnak érzi magát, mert a dolgok nem úgy ala­kulnak, aho­gyan eltervezte. De hát ez nem olyan hagy tragédia! Próbáljon meg néha megalkudni az esemé­nyekkel, és engedjen partnere kérésének is. Hivatás: Ha nem életbe vágóan fontos, akkor ne vágjon neki új vállalkozásnak. Még nem érett meg rá az idő. NYILAS (XI.23.-XII.21.) Szerelem: Bol­BAK (XU.22.-I.19.) Szerelem: Ne­hezen tud al­kalmazkodni a héten. Első­sorban saját fe­je után menne, s amikor érzi, hogy baj van, akkor sem hajlan­dó belátni, hogy tévedett. Híva tás: Ha nincs szabadságon, má- lelyett is magára vállal teen­dőket. Ha viszont üdülni indult, még a nyaralóból is telefonál vagy levelez munkahelyével, mert nem tud szabadulni a mun­kától. VÍZÖNTŐ (I.20.-n.20.) Szerelem: Vál­tozatlanul él- 1-j.uii-jjii vezi a hódítás í örömét, akkor is udvarol (il- VBv letve udvarol- • i IStP5’ tat), ha állandó partnere mellett boldog kapcso­latban él. Úgy érzi, ez hozzátar­tozik az életehez. Hivatás: Meg­bízatásaiból néhányat nem tud határidőre teljesíteni. Ebből né­mi bonyodalom támad, ha nem is a héten, de rövid időn belül. Vigyázzon értékeire, pénzére! HALAK (IL21.-flI.20.) ja ra. Ügyeljen értékeire! dog és elége­dett. Amiről azt hitte, sosem válik valóra, most végre megtörtént. Most már csak az a kérdés, meg tudja-e őrizni ezt a hirtelen jött boldogságot. Hivatás: Ahhoz, hogy elégedett legyen a munká­val is, elsősorban két lábon kelle­ne állnia a földön. Az élettől túl nagy az elvárása, de keveset tesz a sikerért. Szerelem: Szí­vesen álmodo­zik, olyan ter­veket szövö­get, melyeknek nincs reális alapjuk. Rá­adásul közvetlen környezete sem sok jó tanáccsal szolgál 1° te gyekben, így lehet, hogy csaló­dás éri. Hivatás: Hagyja, hogy mások irányítsák a sorsát, egé­szen biztos, hogy nem jár rosszul! Sőt! Ha nem a saját feje után 'sbé j<' megy, még a kevésbé jó megol­dás is tökéletes!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents