Heves Megyei Hírlap, 1992. június (3. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-11 / 137. szám

2. VILÁGTÜKÖR HÍRLAP, 1992. június 11., csütörtök Visegrádi háromszög ' A lengyel Rzeczpospolita cí­mű lap szerint az eredetileg kitű­zött július elsejei határidőhöz ké­pest két-három hónapot késhet a visegrádi háromszög országai közti kereskedelmet liberalizáló megállapodás. Mint Katarzyna Jedrzejewska írta, jelenleg két megoldás jön szóba: vagy egy­szerre vezetik be vagy három sza­kaszban. A lengyel becslések szerint a lengyel külkereskedel­mi forgalom Magyarországgal és Csehszlovákiával életbe lépteté­se után várhatóan mintegy 30 százalékkal fog emelkedni. A növekedésből származó haszon­nal szemben áll a költségvetés­nek a vámok és az adók kiesésé­ből származó vesztesége. Feltételek, Jelcinnek A hét vezető ipari ország át­menetileg levette a napirendről az Oroszországnak szánt 24 mil­liárd dolláros segélyprogramnak legalább a felét, mert Moszkva nem állapodott meg reform- programban az IMF-fel — jelen­tette kedden a The Times című brit lap. A halasztás akár szep­temberig is eltarthat. Borisz Jel­cin orosz elnök ott lesz Mün­chenben a Hetek júliusi csúcsér­tekezletén, de a Hetek vállalják, hogy inkább ugyanúgy kiábrán­dítják, mint Gorbacsovot tavaly Londonban, mégsem engednek abból a kívánságukból, hogy Jelcin mielőbb folytassa a sza­badpiaci reformokat. Négymillió munkanélküli Év végére elérheti a 4 milliót a munkanélküliek száma Orosz­országban — vélik helyi munka­ügyi illetékesek. Ez viszont azzal a veszéllyel jár, hogy a munka- nélküliség kérdése társadalmi és gazdasági problémából politika­iba fordul át — tette hozzá Fjo­dor Prokopov, a munkaügyi mi­nisztérium munkanélküliséggel foglalkozó bizottságának veze­tője. Az állástalanok számának ilyen arányú növekedése ugyanis megkérdőjelezné Jelcin reform­jait — az elnök azt ígérte, hogy még a jövő év előtt jelentős gaz­dasági javulást tudnak fölmutat­ni. Jelentés a kongresszusnak Valószínűleg egy évtizednél is tovább tartanak majd a volt szov­jet köztársaságok piacgazdasági reformjai, és nem lehetetlen, hogy politikai zsákutcába és bi­zonytalanságba torkollnak — áll az amerikai Központi Hírszerző Hivatal (ClA) jelentésében, amelyet első ízben hoztak nyilvá­nosságra a nagyközönség szá­mára is. A jelentést az amerikai kongresszus számára készítették. s= Békefenntartó beavatkozás? Az elmúlt 24 óra a legrosszabb a Boszniában folyó harcok során — halljuk a híreket, hogy azután a rákövetkező nap véres esemé­nyei nyomán módosítani kelljen a megállapítást, új és új mély­pontot jelölve meg a déli szom­szédunkat sújtó polgárháború­ban. Állandósult tüzérségi pár­baj Szaraj evőben, környezeti ka­tasztrófa veszélye Tuzla környé­kén, üzemanyag-adagolás Belg- rádban, jegyre osztott cukor és étolaj, a nemzetközi kereskedel­mi embargó mind érezhetőbb je­lei, fokozódó emberáldozatok és nem csökkenő menekültáradat — meglehetősen vigasztalan összképet nyújt napjaink (ex)- Jugoszláviája. Megállítható-e egyáltalán ez a baljós folyamat? — teszi fel a kérdést mind több megfigyelő. Mi lehet a következő lépés, ha nem hoznak eredményt a Biz­tonsági Tanács szankciói? Igazak a hírek az amerikai 6. flotta ulti­mátumáról a boszniai szerb ve­zetéshez a szarajevói repülőtér megnyitása ügyében? Sajnos a katonai és diplomáciai fejlemé­nyeknek megvan a maguk logi­kája, így sok szakértő ma már időszerűtlennek tartja a béke- fenntartásról, a tűzszünet-ellen­őrzésről beszélni, mondván, csak a külső beavatkozás állít­hatja meg a vérontást a délszláv utódköztársaságokban. Ám nem lenne-e nagyobb ve­szélye egy ilyen lépésnek, mint haszna? S ki adná a szükséges haderőt? A szomszédos álla­mok? Nyilvánvalóan nem? S aligha vállal ilyen elkötelezettsé­get az EK vagy az ENSZ. Még az USA is csak elvben szorgalmaz­za „békefenntartó beavatko­zást”, s inkább Belgrádtól sürgeti a szerb szabadcsapatok megfé­kezését. Egy dolog sajnos biztos: A megfigyelő erők tervezett lét­számnövelése önmagában nem hoz megoldást, ettől még tovább dúl a harc a boszniai csatatere­ken. Pedig áttörésre inkább a tár­gyalóasztalok mellett kellene jut­ni (FEB) II.Erzsébet hangsúlyozta Nagy-Britannia elkötelezettségét Ismét igen határozott hangon nyilvánította ki Nagy-Britannia „európai elkötelezettségét” II. Er­zsébet királynő kedden este Párizsban, a Francois Mitterrand elnök által tiszteletére adott dísz vacsorán. Az uralkodó francia nyelven elmondott beszédé­ben kijelentette, hogy az Európai Közösség „a mai, bizonytalanságtól, harcoktól sújtott világban a béke és a haladás mintaképe”, az egyetértés és a gazda­godás jelképe, hatalmas vonzást jelent szomszédai számára, Északon, Keleten és Délen egyaránt. Mitterrand francia elnök is kitért arra, hogy a kö­zösség hatalmas vonzóerő más országok számára, s számos állam kíván csatlakozni hozzá. Kilátásba helyezte, hogy a lisszaboni csúcstalál­kozón már konkrét javaslatokat tesz a tárgyalások megindítására. Egy író halála Kedd hajnalban a kórházban belehalt sérüléseibe Farag Foda egyiptomi író, akire előző este iszlám szélsőségesek adtak le lö­véseket. A fundamentalizmus el­len küzdő, a politikai életben te­vékenyen részt vállaló gondol­kodót hétfőn kora este Kairó egyik elővárosában támadták meg, amint irodájából távozó­ban hazafelé tartva autójába ült volna. A motoros merénylők au­tomata fegyverrel lőttek Fodára, aki hastájékon nyolc találatot ka­pott. A megmentésére kifejtett orvosi erőfeszítés, sokórás műtét hiábavalónak bizonyult. Felhívás, csatlakozásra Egy pódiumról hívta fel ked­den este a franciákat a maastrich- ti szerződés támogatására a fran­cia jobboldali ellenzék legrango­sabb vezetője, az LJDF pártszö­vetség vezetője, Valéry Giscard d’Estaing volt köztársasági elnök és a szocialista kormány európai ügyekkel foglalkozó minisztere, Elisabeth Guigou asszony. A rendkívüli eseményre egy kis nyugat-franciaorszagi városban Selestatban került sor, az Euró­pai Mozgalom nevű szervezet francia tagozatának kezdemé­nyezésére. A cél az volt, hogy a szerződés különböző politikai nézeteket képviselő támogatói a várhatóan kora őszre esedékes népszavazás előtt annak elfoga­dására bíiják rá a franciákat, mintegy demonstrálva, hogy az nem belpolitikai kérdés, hanem közös nemzeti érdek. Letartóztatták a gerillavezért A perui biztonsági szervek szerdára virradóra letartóztatták Vidor Polay Campost, a Tupac Amaru Forradalmi Mozgalom nevű gerillaszervezet vezérét. A 42 esztendős Victor Polay Cam­pos a dél-amerikai országban a natóságok körözési listáján köz­vetlenül Abimael Guzman, a Fé­nyes Ösvény nevű maoista geril­laszervezet alapítója után követ­kezett. A PÁLYÁZAT Azonnali belépéssel pályázatot hirdetünk újonnan beinduló, nagy alapterületű ABC-áruház boltvezető és -helyettesi állás betöltésére. Követelmény: 10 éves élelmiszerszakmai gyakorlat, önálló értékesítési munka szervezése. Új üzemelési és értékesítési forma kialakítása. Bérezés: alapbér+teljesítmény szerinti ösztönzés. A pályázatokat „VÁLLALKOZZUNK EGYÜTT” jeligére Eger, Pf. 358-ra kérjük beküldeni. V r-v iigriu jut teteit vuuua szabókor a dán királynő ezüst la­kodalma, mint éppen kedden: Károly herceg, brit trónörökös Koppenhágába utazott a távoli rokon Margit királynő ebédjére, és megint magára hagyta felesé­gét, Dianát, aki ily módon egye­dül szurkolt kisebbik fiuknak, a nyolcéves Henry hercegnek az is­kolai sportnapon. A keddi londoni bulvárlapok ebben is a házasság súlyos meg­romlásának jelét látták, s csak itt-ott hallatszottak józanabb hangok arról, hogy a „Monar­chia Rt” hercegi tagjai, mint min­den dolgozó házaspár, ezúttal is csak eltérő „szakmai” kötele­zettségeiknek tettek eleget. Megszólaltak azonban alkot­mányjogi szakértők is — ami an­nál is fontosabb foglalkozás Nagy-Britanniában, mivelhogy az országnak a Magna Charta óta még nem íródott Korszerűbb alkotmánya. Emlékeztetnek Walter Bagehot, a múlt századi jeles angol politológus „Az angol alkotmány” című művére, mely­ben az áll, hogy a monarchia a legérthetőbb kormányforma, mivelhogy egy család áll a köz­pontjában. A monarchia családi vállalkozás, és ezért a királyi csa­lád tagjainak éppúgy „szakmai” kötelességük a családi fészek melegének táplálása, mint a jóté­konykodás, a díszelgés, a híd- avatás, vagy a törvények ellen- jegyzése — mondják a szakértők. A figyelmeztetés elsősorban Ká­roly hercegnek szól: törődjön többet a családdal, mert ez is a ki­rályságra való készülődés része. A The Sun című újságban kö­zölt reprezentatív felmérés sze­rint az angolok 85 százaléka Ká­rolyt okolja a házasság megrom­lásáért — feltéve, hogy valóban megromlott. fy-------------------------------> ' Köszönetét mondok mindazoknak, akik drága feleségem LIGETVÁRI JÓZSEFNÉ temetésén részt vettek, virágaikkal fájdalmamat enyhíteni igyekeztek. Gyászoló férje A brit közvélemény már alig­ha tudhatja, hányadán áll. A mostani izgalom azzal kezdő­dött, hogy megjelent két könyv, melyek szerint Diana az elmúlt évizedben többször is öngyilkos akart lenni, annyira bánta, hogy Károly megcsalja őt, és egyéb­ként is rossz férj és rossz apa. Az egyik könyvből, Andrew Mor­ton „Diana igaz története” című munkájából vasárnap folytatá­sokat kezdett közölni a The Sun­day Times, és a bulvárlapok azó­ta is öntik a szaftos leleplezése­ket. Az egyik legújabb, hogy Diana őszre már nem akar a kirá­lyi család tagja lenni, továbbá, hogy tavaly ősszel feltehetőleg ő is megcsalta férjét egy James Gil- bey nevű 36 éves úrral, régi, is­koláskori barátjával. Ez a bizonyos Gilbey hétfőn nyilatkozatban hozta a nagykö­zönség tudomására, hogy ő volt az egyik „forrás”, aki Morton könyvében Diana öngyilkossági kísérleteiről beszélt, és meg is is­mételte állítását. Közben azon­ban a szerző maga beismerte egy rádiónyilatkozatban: fogalma sincs, hogy a hercegnő ismerősei Diana tudtával és beleegyezésé­vel nyilatkoztak-e a könyv szá­mára. David Mellor, a brit kormány médiaügyekért felelős tagja fi­gyelmeztetett, hogy a kormány szigorú intézkedéseket tervez, megvédendő a magánszférát a sajtó szégyentelen kukucskálá­sától. A kormány a hónap végén felülvizsgálja a Sajtópanaszok Bizottságának tevékenységét. A Sajtópanaszok Bizottsága hétfőn elítélte a trónörökös-pár körüli sajtókampányt, és maga is megállapította, hogy „ez a fajta újságírás az önkormányzat jövő­jét fenyegeti”. Köszönetét mondunk mindazoknak, akik drága édesanyánk ÖZV. VÁRADI SÁNDORNÉ temetésén megjelentek, s részvétüket nyilvánították. Gyászoló család J Köszönetünket fejezzük ki mindazoknak, akik szeretett halottunk MOLNÁR ANDOR temetésén részt vettek, és fájdalmunkat enyhíteni igyekeztek. Gyászoló család Gulag-rendszer Kínában A kínai kényszermunka-tábo­rokban fogvatartottak száma a 80-as évek végén 4 és 5,7 millió között mozgott. Erre a megálla­pításra jutott Jean-Luc Dome- nach neves francia Kína-kutató a „Kína: elfeledett szigetvilág” cí­mű könyvében, amelyben a kínai koncentrációs táborok történe­tét vázolja fel az 1949-es kom­munista hatalomátvételtől nap­jainkig. A kínai kényszermunka-tábo­rok a világtörténelem legjelentő­sebb ilyen jellegű börtönrend­szerei közé tartoztak. A foglyok száma az 50-es években stabili­zálódott: ekkor mintegy 10 mil­lió embert zártak be ide. A 70-es évek végén, a maoizmus korsza­kának leáldozása után azonban jelentősen csökkent a lágerek létszáma. A szovjet és a kínai Gulag kö­zött a legnagyobb különbséget a foglyoknak a népességhez viszo­nyított aránya jelentette: a leg­rosszabb években Kínában a la­kosság 1,75 százaléka, míg a Szovjetunióban 4,4 százalék sínylődött a lágerekben. Ä félsivatagi Csinghaj tarto­mányt leszámítva, Kínában nem hoztak létre a szibériai koncent­rációs táborok nagyságához ha­sonlítható rendszert. Ä táboro­kat elosztották az ország teljes területére, gyakran a nagyváro­sok környékén felállítva. A tömeges politikai üldözések megszűnése azonban nem jelen­tette a táborok kiürülését. Ezen­túl a kulturális forradalom által létrehozott szociális káosz „szü­löttei” — a köztörvényesek és a társadalmi élet perifériáira szo­rultak közül kerültek ki nagy többségben a táborlakók. 1988 és 1989 között mindössze 2-3 százalékra volt tehető a politikai foglyok aránya, s ez mintegy 100 ezer főt jelentett. A kínai Gulag-rendszer alkal­mazkodott az új időkhöz. Van­nak bizonyos szolgáltatások, a személyzet megvesztegethető. A maoizmus fénykorában hangoz­tatott jelszavakról: az „új ember létrehozásáról”, a „gondolkodás átalakításáról” már alig beszél­nek. Helyette a külföldi valutá­ból származó bevételek, a jöve­delmezőség fogalmai kerültek divatba. A világ sokáig alábecsülte, vagy nem is tudott a Kínában is létező kényszermunka-táborok­ról. Jean-Luc Domenach szerint ez egyrészt az értelmiség vi­szonylagos hallgatásának tudha­tó be. Kína még mindig várja a maga Szolzsenyicinjét. Iszapba fullad a nemzeti kincs? (Folytatás az 1. oldalról) Ehhez egyelőre nincs meg a szükséges fedezet. Közeledik a világkiállítás, amely hazánkra irányítja a figyelmet. Ez a térség is szeretne fejlődni, a környező települések a gazdasági kitörés lehetőségét látják a tóban. Az idegenforgalom önmagától is fejlődik, évről évre többen jön­nek el. De mindinkább szükség van az infrastruktúrára: utakra, szennyvízelvezetésre, telefonra stb. Ánnál is inkább szeretnék kihasználni ezt az esélyt, mert — sokan úgy érzik — Magyarország szétszakad nyugati és keleti rész­re, s a Dunántúl lényegesen fej­lettebb lesz, különösen, ha meg­valósulnak a világkiállítási el­képzelések. Természetesen az idegenforgalom nem jelent egye­düli megoldást, mert jó esetben a lakosság 15-20 százalékának je­lenthetne megélhetést. Viszont a fejlődés sok más esélyt is kínálna a gazdasági megélénkülésre, az ország vérkeringésébe való be­kapcsolódásra. Már önkormányzati szövetség is alakult az elképzelések össze­fogására, amelynek vezetője, dr. Doktor Zoltán sok jogi nehézsé­get felsorolt. Mint elmondta, az úgynevezett Eldorádó Holding mintegy 500 millió márkát fekte­tett volna be Abádszalók körze­tében, de a külföldi vállalkozó nem talált magyar tulajdonost, akivel tárgyalhatott volna. Míg az alapvető kérdéseket nem sike­rül tisztázni, addig a nyugati tő­kében sem reménykedhetünk. Ezért is javasolták többen, hogy valamiféle tározóhasznosítási társaság alakuljon, amely felha­talmazást kapna az üzletek létre­hozására. Ezzel kapcsolatban vi­szont dr. Váradi József a Közle­kedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium főmunkatársa le­szögezte, hogy nem adható oda ez a lehetőség egy „kis köztársa­ságnak”, mert egy hatalmas terü­letet érintő árvízvédelmi és víz­ügyi feladata van a Tisza-tónak. Annyiban mindenesetre meg­egyeztek a résztvevők, hogy egy ilyen bizottságra szükség van, de minden érintett szerv és önkor­mányzat együttműködésével. Ezért kell mihamarabb a kor­mány asztalára tenni a terveze­tet, hogy felhatalmazást adhas­son az elképzelések megvalósítá­sára. Mint dr. Skultéty Sándor ösz- szegzésében elmondta: a tanács­kozás eredményes volt, nyíltan számot vetettek az alapvető kér­désekkel. Úgy fogalmazott: „ Tiszta víz kell a tóba, de tiszta gondolkodás a fejekbe is. ” Nem kerteltek a résztvevők, bátran el­mondták, hogy nincs pénz — fűzte hozzá —, s őszintén ele­mezték az energiagazdálkodási, s egyéb szempontokat is. Az ön- kormányzatok a településfej­lesztésért kell, hogy felelősséget érezzenek, a kormányzat embe­rei pedig a területfejlesztésért. De egyik a másik nélkül nem megy. Elhangzott az is, hogy a Tisza- tó az abádszalóki öböl felé „lejt”, vagyis a Szolnok megyei részen jobbak az idegenforgalmi felté­telek. Ezt a jelenlévők részben azzal magyarázták, hogy a Heves megyei terület inkább környe­zetvédelmi szempontból lehet érdekes. Ám erről megoszlottak a vélemények, mint ahogy dr. Balás István, a 3. számú régió köztársasági megbízottjának te­rületi hivatalvezetője leszögezte: igyekeznek a regionális gondol­kodást erősíteni, de az önkor­mányzatok részéről is nagyobb aktivitást várnak, nem lehet csak a kormányzattól várni a megol­dást. A Heves megyei közgyűlés alelnöke, dr. Molnár Miklósné hozzáfűzte: létezik egy egységes fejlesztési program, amiben konkrétan megfogalmazzák az elképzeléseket. Ezenkívül a pro­pagandával is sokat el lehet érni, a térségre irányítva a figyelmet. Annyiban megegyeztek a résztvevők, hogy közösen kell tenni a célokért, s elérni, hogy a kormány minél hamarabb szá­mot vessen a térség gondjaival. Gábor László Diana-sztori Sűrűsödik a bizonytalanság

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents