Heves Megyei Hírlap, 1992. június (3. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-09 / 135. szám
HÍRLAP, 1992. június 9., kedd HATVAN ÉS KÖRZETE 5. Könyvhéti programok Hatvanban az Ady Endre Városi Könyvtár és Közösségi Ház, a Ratkó József Közművelődési Egyesület, valamint a Bugát Pál TIT Egyesület szervezésében a könyvheti programok közül ma este hegedűduó-estre kerül sor a könyvtár udvarán. Holnap délután négy órától „Olvasói szokások és nemzeti azonosságtudat” címmel kerekasztal-beszélgetés keretében egy felmérés tapasztalatairól hallhatnak az érdeklődők. A program vendégei: Dr. Nagy Attila és Gereben Ferenc, az Országos Széchenyi Könyvtár munkatársai. Boldogi gazdálkodók A Gazdálkodók Köre Egyesület a napokban termelői találkozót tartott Zsámbokon. A rendezvényen — amelyen boldogi gazdák is részt vetlek — szó esett egyebek között a paprika- és a paradicsom-export idei kilátásairól is. Szociális segítség a rászorulóknak Az apci önkormányzat jóléti és szociális bizottsága a közelmúltban döntött a szociális kérelmekről. A településen a 67 kérelmező közül heten részesültek pénzsegélyben, hatan pedig — egyenként 1500 forint értékű — élelmiszercsomagot kaptak. Idevonatkozó hír, hogy a községben idén január 1-jétől ki- lencvenen jogosultak közgyógyellátásra. Az érdekeltek az erre jogosító igazolványokat is átvették már. Petőfibányai diákok sikeres bemutatója Petőfibányán az általános iskola diákjainak egy csoportja több hetet szánt arra, hogy felkészüljön a „Padlás” című musical bemutatójára. A tanulók a pedagógusnap alkalmából, június 5-én léptek színpadra a helyi művelődési házban a nagy sikert aratott produkcióval. Búcsúzni csak nagyon szépen szabad Lőrinciben a Magvető könyvtárban csütörtökön este 6 órától tekinthetik meg az érdeklődők a „Búcsúzni csak nagyon szépen szabad” című zenés összeállítást. A műsoron fellép Kovács Erzsi táncdalénekes, Fehérváry Márta és Poór Pé/eropetett-énekes, valamint Berényi Ottó színművész. Francia festmények Hatvanban a Városi Művelődési Központban június elsején nyílt meg Poissoneau Raymond francia festőművész tárlata. Az alkotó — aki tagja a Hatvani Képzőművészeti Műhelynek is — munkáiból rendezett kiállítás hétköznapokon 10-17 óráig látogatható. Kerékpártúra — segítséggel A Hatvani Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Hivatal munkatársa és a helyi művelődési központ közös rendezésében emlékezetes kerékpártúrán vehettek részt május végén az általános és a középiskolás diákok. A túrázni kívánókat a tisztiorvosi hivatal látta el kerékpárokkal, a Máltai Szeretetszolgálat hatvani szervezete pedig ingyentejet és -süteményt biztosított a gyerekeknek. Színvonalas progamok „ Tavaszi zsongás” a hatvani 4-es iskolában Valóban sürgés-forgás, napokig tartó igazi zsongás előzte meg a hatvaniá. Számú Általános Iskolában megtartott önálló hangversenyt, hiszen ilyen esemény még soha nem volt az intézmény falai között. A tantestület és a technikai személyzet egy emberként dolgozott: közösen szervezték meg a jegyárusítást, a büfét, a hangosítást, a próbákat, s a kiállítást; a tornacsarnokot hangversenyteremmé kellett varázsolni, s a közönséget megnyerni az estnek. A tavaszi hangversenyt a Hatvani Vegyeskar „Telemann 117. zsoltárával” nyitotta meg, majd ezt követően Baranyainé Szekszárdi Marianna, az intézmény igazgatója köszöntötte a résztvevőket. Beszédében hangsúlyozta, hogy az est fő célja, hogy teret, és lehetőséget adjanak az iskola műkedvelő együtteseinek, szakköreinek a közös bemutatkozására. A program első részében az alsó- és a felsőtagozatos énekkar, a furulyaszakkör, valamint a nemrég alakult citera- együttes lépett fel. Ezt könnyed, hangulatos irodalmi-zenés ösz- szeállítás követte, majd a zeneiskolába járó zongoristák és trombitások produkcióját hallgathatta meg a közönség, amely a szünetben megtekinthette azt a kiállítást, melyet a napközis gyerekek és nevelők ötletes, esztétikus munkáiból rendeztek. A közönség nagy tapssal köszöntötte a szünet után fellépő városi vegyeskart, amelynek öt tagja ebből a tantestületből került ki. A kórus gyönyörűen tolmácsolta az egyszerű gregorián dallamokat, a reneszánsz madrigálokat, s Mozart „G-dúr miséjét”. Ezután népek dalaiból mutattak be néhányat, majd Karai és Bárdos népdalfeldolgozások, s végül örökzöld dallamok következtek. A legkisebbek kórusa, a felsősök kamarakórusa és a vegyeskar Pechán Kornél karnagy vezényletével Gebhardi „Béke a földön” című kánonjával zárta az estét. „Érdemes volt!”— hangzott a hangversenyt követően valamennyi résztvevő véleménye. A felső tagozatos énekkar, háttérben a Hatvani Vegyeskar ,Kifogytam az ötletekből...” Egy farmergazdaság összeomlása „Akárhogy számolok, semmit nem érdemes elkezdeni...” A farmergazdaság egy része Heréden sokan ismerik Kérésién Mihályt, ő az az ember, aki a 70-es évek végétől megpróbált önállóan gazdálkodni, s az elmúlt esztendőkben számos mezőgazdasági jellegű vállalkozásba belevágott. A náz küröli zárt területen jelenleg is tart állatokat, s egymás mellett állnak a nagyteljesítményű mezőgazda- sági gépek is, amelyekkel bérmunkát vállal. Beszélgetésünkkor keserűen panaszolja: hiába a próbálkozása, egy ideje minden tevékenysége kudarccal végződik. Bármihez is kezdett az életben, a vége mindig az lett, hogy fel kellett adni reményeit. A jelenlegi helyzet azonban minden eddiginél kilátástalanabb. — A hatvani áfész tagcsoportjában kezdtem sertéstenyésztéssel foglalkozni 1978- 79-ben. Nem sokkal később azonban úgy fölemelték az SZTK-hozzajárulást, hogy az év végére több volt a kiadásunk, mint a bevételünk — mondja a gazda. — Azután 1984-ben terménykereskedést nyitottam, ez akkor azt jelentette, hogy a szakcsoportból ki kellett lépnem. Az első időszak sikeres volt: naponta 30-40 mázsa tápot is el tudtunk adni. Ma jó, ha negyedév alatt elkel ennyi, ezért az üzletet bezárjuk. Egy időben vállaltam bérdarálást is, de a magas villanyszámla miatt ezzel is fel kellett hagynom. Ezután vásároltam az Agrokertől traktort és más gépeket, s ezekkel bérmüvelést vállaltam. Ez is jól indult: voltak olyan napok, hogy reggeltől estig szántottam, ma már erre sincs igény. Itt állnak a drága gépek kihasználatlanul, s ráadásul azt is közölték velem, hogy az áfa-visz- szaigénylésre ne is számítsak. — Jó néhány tehenet is tart, a tejből bizonyára származik valamennyi haszna... — A pásztói tejipar veszi át a tejet, de nem tud fizetni. Általában 3-4 hónap múlva látom csak a tej árát. — Az elmúlt években mindig sikerült valami új ötlettel talpon maradnia. Most mihez kezd? — Kifogytam az ötletekből... Akárhogy számolok, semmit sem érdemes elkezdeni. Mindennel csak ráfizetek, ezért nem tehetek mást: "leállók,” és várok... — Miből élnek meg így? — A feleségem is szakcsoport-tag volt, dejelenleg munka- nélküli. Érdeklődtem a polgár- mesteri hivatalban, hogy kapnat- nék-e valami segélyt. Ä válasz az volt: engem nem illet meg, mert magángazdálkodó voltam, pedig harmincéves munkaviszonyt tudok igazolni. A nyarat valahogy átvészeljük, de ősszel már súlyos gondok elé nézünk. Egyelőre nem tudom, miből fogunk fűtést, világítást fizetni... (b.k.) Helytörténeti gyűjtés Apcon Az apci könyvtár dolgozói arra vállalkoztak, hogy megpróbálnak egy helytörténeti kiállítást létrehozni az intézményben. Tervük megvalósításához azonban szükség van a helybeliek segítségére is. Ezért kérik a község lakóit: amennyiben tulajdonukban van olyan könyv, vagy bármilyen írásos dokumentum, fénykép, képeslap, amely A ne múltját idézi fel, azt jutassák el a polgármesteri hivatalban Kiss Orsolyához, vagy a könyvtár vezetőjéhez, Süvegesné Hartman Máriához. Bemutatjuk a Hatvani Kvartettet Vilásdáró muzsikusok A mai „ínséges időkben” igazán örömteli tény, ha egy olyan város, mint Hatvan, magáénak mondhat egy kamarazenekart. Az itteni közönség már megismerte, megszerette a Hatvani Kvartettet: több nívós hangversenyükben gyönyörködhetett. A négy szimpatikus zenész mögött mar komoly művészi múlt áll: nevük nemcsak a hazai zeneértőknek cseng ismerősen, játszottak nagyhírű külföldi zenekarokban is. Hargitai Géza fagottművész, az együttes vezetője: — A Zeneművészeti Főiskolát 1985-ben végeztem el Budapesten. A kvartett két tagjával még Koreában ismerkedtünk meg, ahol a Szöuli Szimfóniku- soknál játszottunk egy zenekarban. Mokány Gábor hangszere a mélyhegedű, Nyári Lászlóé a hegedű. Együttesünk negyedik tagja Nagy Sándor Endre klari- netművész. Tervünk az volt, hogy ilyen felállásban alakítsunk egy kamarazenekart. Szöulban hallottunk egy brilliáns együttest, amelynek a játéka nagyon megtetszett nekünk. A kint töltött hosszú hónapok alatt egyfajta „zenei barátság” is szövődött köztünk, amely alapja lehetett annak, hogy most együtt játsz- szunk. Az első elgondolásunk az volt, hogy fuvola-hegedű-brá- csa-fagott legyen a kvartett, ám ez nem szólt igazán jól. Ugyan, meglehetősen szokatlan összeállítás, de talán éppen ezért is kapott meg bennünket a hegedű- brácsa-klarinét-fagott összeállítás. így tágabb a lehetőségünk a repertoárra: Mozarttól Bartókig, a barokk zenétől Sosztako- vicsig. — Az ötlet, hogy Hatvanban legyen egy ilyen zenekar, egyéni? — Szó sincs róla. Odakinn egy évig a szó jó értelmében annyira össze voltunk zárva, hogy minden élmény, elképzelés közösnek mondható. Itthon már nem is jelentett gondot, hogy ilyen kis közösségben is összekovácso- lódjunk. Ami persze, nem kis munka — műveszi szempontból sem. Nyári László: — Négy éve végeztem Debrecenben, aztán a Fővárosi Operettszínház következett, majd a Kanári-szigeteken voltam egy évig, az Interkoncert közvetítésével játszottam egy nagy szimfonikus zenekarban. Most Pesten tanítok, zeneművészeti szakközépiskolában, s nemcsak a fellépések kedvéért fordulok meg sűrűn Hatvanban, hanem itt is szoktunk próbálni. Nagy Sándor Endre: — A Zeneakadémián 1984 májusában diplomáztam. A mesterem Kovács Béla volt, ám nagyon sok olyan elemet, amelyet fontosnak tartok megemlíteni, Simon Alberttól tanultam. Ötödéven már az Operaházban játszottam, részfoglalkozásként — s ez nekem nagyon nagy élmény volt. Két és fél év után már a klarinét szólisztikus jellegét sikerült kihasználnom, s szerte az országban felléptem. Ebben az együttesben nekem még külön feladatot jelent a barokk zenei stílus elsajátítása is, amellett, hogy a másik három társamnak sokáig alkalma volt nagyhírű zenekarban intenzív összjátékot gyakorolni. Azért említem a barokkot, mert abban az időben még meg sem született a mai klarinét, így irodalma sincs. Ennek ellenére nagyon izgalmasnak találom, hogy — Hargitai Gézának köszönhetően — ebbe a kis csapatba tartozom. A „játékvágyamat” tökéletesen kielégíthetem. Emellett tanítok egy budapesti zeneiskolában. Mokány Gábor is 84-ben végzett a Zeneakadémián, majd két évig játszott egy zenekari műhelyben a Soros Alapítvány révén. Társaival ő is a Szöuli Szim- fónikusoknál ismerkedett meg. — A közönség, a város mindenképpen sokat nyert azzal, hogy önök négyen együtt zenélnek. De a kvartett tagjai szerint milyen az együttműködés? Mokány Gábor: — Január óta működünk együtt. Hogy ez mennyire ígéretes, jövő januárban derül ki igazán. Egy év kell ahhoz, hogy a vállalt négy teljesen új repertoárt tökéletesen kidolgozzuk, megtanuljuk. Ez meglehetősen nagy munka. Ez alatt az idő alatt nem is akarjuk magunkat túlságosan menedzselni. Bár vannak már külföldi kapcsolataink — Dél- Koreában, Németországban —, amelyek révén többfele is koncertezhetünk. Emellett azon is múlik, hogy egyáltalán ebből meg tudunk-e élni? — Egyáltalán ki támogatja önöket? Hargitai Géza: — A hatvani önkormányzattól kaptunk százötvenezer forintot — ez a kezdéshez elég. Az itteni működésünk is azonban attól függ, sikerül-e szponzorokat nyernünk. Ebben a kérdésben meglehetősen tájékozatlanok vagyunk. Magához a játéklehetőséghez vannak kapcsolataink, még Belgiumban is. Ám, a segítségre szükségünk van, mindenképpen. Azt azért mindenképpen el kell mondani: már most érezzük, hogy a város, az itteni közönség befogadott minket. S mi nem szeretnénk hűtlenek lenni... Mikes Márta Bányaüzemből — kft. Május elején egyéves fennállását ünnepelte az ecsédi telephelyű ME-TKFT. A társaság az ecsédi bányaüzem megszűnését követően alakult, túlnyomórészt a Mátraaljai Szénbányák Vállalat tőkehányadából. Tevékenységük már csak azért is szót érdemel, mert a krónikus munkanélküliséggel küszködő térségben ez az egyik olyan cég, amely a környékbeli településeken elő, több mint 200 embernek nyújt egyelőre biztos megélhetést. Az elmúlt évben a kft-n belül működő nyolc üzletág mintegy 450 millió forintos árbevételre tett szert. Az ügyvezető igazgatót, Csaba Györgyöt egyebek között arról kérdeztük, miként próbálnak „talpon maradni” a szigorodó gazdasági környezetben. — Tevékenységi körünk meglehetősen széles: a vagyonkezelésen kívül csővezetékek, acél- szerkezetek gyártásával, valamint a belső energiaellátó és kiszolgáló rendszerek telepítésével is foglalkozunk. Emellett jelentősnek mondható a karbantartó, illetve a szállítási profilunk. Szeretnénk a lakossági kereskedelembe is bekapcsolódni: ezért nyitottuk meg tavaly a Szűcsiben levő Ametiszt Áruházat, amelyben színvonalas műszaki termékeket, s ruházati cikkeket forgalmazunk, elfogadható áron. A környezetvédelemben is igyekszünk igazodni a követelményekhez. Ebben az üzletágban foként kommunális szeméttárolók építésére vállalkozunk. A közelmúltban Mezőtúron alakítottuk ki a város megbízásából a kommunális szeméttárolót. — A cégnek jelenleg 350 alkalmazottja van, s mint tudjuk, javarészt környékbeli dolgozókat foglalkoztatnak. Milyen kilátásaik vannak az idei esztendőben? — A piac, a fizetőképes kereslet csökkenése természetesen bennünket is hátrányosan érint. Ettől függetlenül szeretnénk megőrizni eddigi pozíciónkat, s tálán szerény árbevétel-növekedésre is szert tehetünk az év végéig. (b) Kárpátaljai mozaik létrehozásáért. Beregszászon az anyanyelven oktató tanárok tesznek a legtöbbet az „ügyért”. Szomorúan hallottuk, hogy a helyi múzeum magyar anyagát sok évvel ezelőtt ismeretlen helyre szállították. Az értékek megőrzése érdekében a falvakban hely- történeti és néprajzi gyűjteményeket szerveznek. Rahón a kisváros egyetlen magyar-szakkörében 170 gyerek között ruszinok is tanulnak magyarul, ennek ellenére fennáll a veszély, hogy a település heteken belül magyar nyelvoktató nélkül marad. Örömhír, hogy itt szeptembertől soknemzetiségű kórust szerveznek, amelynek tagjai — a tervek szerint — egy év múlva Magyar- országon is bemutatkoznak. A Csongort, Husztot és Nagy- dobronyt is érintő utunk során sok élménnyel gazdagodtunk. Meglátogattuk Garanyi József festőművészt, találkoztunk Balia D. Károly, Horváth Sándor és Dupka György költőkkel, Piri- gyi Béla zenetanárral, Vári Fábián néprajzkutatóval, Schóber Ottó színrendezővel, Dalmay Árpád KMKSZ-elnökkel. Jártunk a történelmi levegőjű munkácsi várban is. Megható érzés volt a Vereckei-szorosban gyalogsétát tenni. A magas hegyek között megbúvó, csodálatos fekvésű Rahó alatt megcsodálhattuk az Európa mértani közepét jelző emlékművet is. Demény Dittel Lajos A hatvani Ratkó József Köz- művelődési Egyesület és a Mozgássérültek Hatvani Egyesülete öt napos találkozón vett részt május végén Kárpátalján. A hét települést érintő programot Balog Sándor szervezte, a színvonalas költészeti és zenei műsor vendégszereplőit Kocsis István könyvtárigazgató hívta meg az útra. A csoportot több helyen népviseletbe öltözött fiatalok fogadták népdalaikkal, táncaikkal, fonójeleneteikkel. A rahói útra csatlakozott a társasághoz Ba- láczkij Vologya (magyar — ruszin) komikusmuvész, aki humorával, jó kedélyével színesebbé varázsolta az együtt töltött időt. Rahón a tehetséges zenészekből álló Hatvani Kvartett, s Tóth István egri szavalóművész műsora aratott nagy sikert a helybeli magyar közönség előtt. A kirándulás során elsősorban a Kárpátaljai Magyarok Kulturális Szövetsége (KMKSZ) tagjaival beszélgettünk arról, hogy miben segíthetnénk gondjaik megoldásában. Elmondásuk szerint gyógyszer- és a könyvküldemények re van legégetőbben szükségük. Az is keaerült a néhány nap során, hogy a kint élő magyarság hatalmas erőfeszítéseket tesz a hagyományos magyar kultúra megőrzéséért. A KMKSZ küzdelmet folytat a magyar oktatás fenntartásáért, a hagyományőrző szakkörök működésének lehetővé tételéért, valamint a könyvtárak magyar részlegének
