Heves Megyei Hírlap, 1992. június (3. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-27-28 / 151. szám

soHieie muszaju es naztanasi aru arciigcuiucnnyei: H ÍRLAP, 1992. június 27-28., szombat-vasárnap HÉTVÉGI MAGAZIN Segít az orvos-csontkovács Gyógytábor, gyerekeknek Az egészség nem vágyálom Van annak már húsz esztende­je is, hogy riportot készítettem egy országos hírű szakemberrel. Panaszkodtam a kiváló reu- matológusnak, soroltam bajai­mat, ecseteltem fájdalmaimat. Türelmesen meghallgatott, s amikor esélyeimről faggattam, igen őszintén s nagyon tömören válaszolt: — Majd a sárga föld... Arra célzott ezzel, hogy legfel­jebb némi enyhülésre számítha­tok, de az ilyen természetű kór­fajták aligha számolhatók fel. 1. Sokáig azt hittem: maradékta­lanul igaza van, ugyanis keserve­im csak hatványozódtak. Nyeltem a tablettákat, kikötve a legerősebbeknél, ám egyik sem használt, nyomorogtam tovább. Aztán egy honi csontkovács- csal ismerkedtem meg, azzal a Tiszapalkonyán élő ösztönös mesterrel, aki valamit javított ál­lapotomon. Végül kikötöttem IgorAksze- novics orvos kiropraktikusnál, aki közben a megyeszékhelyen telepedett meg. Ő minden korábbinál kedve­zőbb információkkal szolgált, s határozottan állította: — A tüneti kezelés csak rész- megoldás. Hatékony eredmény csak az okok megszüntetésétől várható. 2. Aztán a módszerekről is be­szélt : — A megoldás az, ha az ősi, a keleti, a tibeti, a kínai fogásokat ötvözzük a maiakkal. Vétek ugyanis lebecsülni azt, amit ele­ink hagyományoztak ránk, még­hozzá azért, hogy kamatoztassuk magunk és az utánunk követke­zők hasznára. Ezért nem bántam meg sokesztendős búvárkodáso­mat, hiszen a gyakorlat azt iga­zolta: jó utat választottam, helyes irányban indultam el. A történet egyéb vonatkozá­sait már jó néhányan tapasztal­ták. Megérkeztek hozzá szinte mozgásképtelenül, s aztán tá­voztak, majdhogy fürgén. Ezzel kapcsolatban hangsú­lyozza: nincs ebben semmi rend­kívüli, legfeljebb számomra fon­tos, hogy hálás vagyok mind­azoknak, akik belém plántálták ezt a szemléletet. 3. Nemrégiben újabb kezdemé­nyezéséről tájékoztatott. — Köztudomású, hogy szá­mos gyerek szorul felkarolásra, Valamennyien megjártak már minden „fórumot”, mégsem vál­tozott semmi. Nos, rájuk gondol­tam, amikor elhatároztam, hogy július 8-tól 18-ig a gerincbántal- makban senyvedőfiatalok részé­re gyógytábort szervezek Eger­ben. A program kialakult. A lé­nyeg az, hogy az érintettek na­ponta legalább két kezelést kap­janak. Ha ez így alakul, akkor igen gyors javulásra számíthat­nak. Emellett — az életkori sajá­tosságokhoz igazodva — peda­gógus közreműködésével gon­doskodunk a szórakozásról, a ki- kapcsolódásról, az ismeretgya­rapításról is. A helybelieket sem utasítjuk el, nekik csak hozzám kell járniuk. Szívesen fogadjuk a jelentkezőket szerte a megyéből, de onnan túlról is. Csupán azt kérem, hogy az új páciensek hoz­zák magukkal a zárójelentésü­ket, a röntgenképet, mert ezek nélkülözhetetlenek. — Ki, miben reménykedhet? — Nincsenek orvosolhatatlan esetek. Foglalkozom az említet­teken kívül csípőficamosokkal, s kisebb fokú bénulásokkal is. Járt nálam egy nyíregyházi kislány, aki két operáció után kopogta­tott, meglehetősen elkeseredet­ten. Nemhiába érkezett, ugyanis egészségessé vált. Olyannyira, hogy csontritkulása is megszűnt. Épp ezért ajánlom ezt a lehető­séget, hiszen a folyamatos, a rendszeres, a meg nem szakított törődés feltétlenül sikert garan­tál. 4. Mai világunkban sajnos min­dennek ára van. Ezért a forint­háttér is számít. — Az Egri Helyőrségi Klub­bal együttműködve igyekeztünk elfogadható pénzügyi feltétele­ket formálni. Meglátásom sze­rint ennek szülői biztosítása nem túlzott teher, s az se mellékes, hogy a tizenévesek vagy a még if­jabbak úgy üdülnek, hogy köz­ben — szinte észrevétlen — fitté varázsolódnak. Egyébként az ér­deklődők a HEMO-ban jelent­hetik be igényeiket. Terveink szerint 25-30 az a létszám, amely ideális. 5. Ha valaki kétkedik, akkor megnyugtatnám, bizonytalansá­gát eloszlatnám a magam problé­májával. Jó két hónappal ezelőtt bal­eset ért, különösképp a derekam sérült meg. Kínlódtam, habzsol­tam a medicinákat, de minden maradt a régiben. Akkor következett Igor, aki­hez majdhogy kétrét görnyedten mentem el. így fogadott: — Semmi gond, öt-hat alka­lom után rendbe jössz. Kissé tamáskodtam, de vállal­tam ezt a „kurzust.” Elérkezett a pillanat, amikor arról a kezelőasztalról majdhogy a 30 évesek lendületével léptem le. Azt hiszem, ez sem akármi­lyen érv... Pokolba azzal a valaha emle­getett sárga földdel! Pécsi István / LEHEL. ' \ HŰTŐ-MINTABOLTBAN gázkészülékek a legolcsóbban! régi ár: új ár: GF-25 parapett gázkonvektor 15.650,­15.200,­GF-25 kéményes gázkonvektor 14.000,­13.600,­GF-30 parapett gázkonvektor 17.640,­17.200,­GF-30 kéményes gázkonvektor 16.000,­15.600,­GF-40 parapett gázkonvektor 20.400,­20.000,­GF-35 parapett gázkonvektor 16.100,­15.600,­GF-35 kéményes gázkonvektor 14.420,­14.100,­F-8/50 parapett gázkonvektor 18.200,­17.700,­F-8/50 kéményes gázkonvektor 16.500,­16.100,­F-25 falifűtő 6500,­6250,­H-36.8 Siesta 14.200,­13.600,­Lakásfűtők, vízmelegítők, hűtők, gázkazánok, híradástechnikai cikkek AKCIÓS ÁRON Szombaton is nyitva. Szállítás kedvezményesen is megoldható. Kaphatók: Eger,Rajner K. u. 2. tel.: 36/20-405 Mezőkövesd, Mátyás k. u. 80. tel.: 40/11-403 Visonta, Mátra u. 15. Eger, Hatvani kapu tér (színházzal szemben) tel.: 36/12-095 II. Lajos és a Pecsenyesütők Társasága A. gasztronóm egri lovagja Konkoly György, az asztalnok „Esküszöm, hogy a pecsenyét és a grillételeket mindig becsü­löm, gondozom, és értékének megfelelően méltányolom...” „Esküszöm, hogy mindig tel­jesítem kötelességem a Chaine des Rotisseurs testvériségért, és tisztelem valamennyi tagját.” E szavakat mondta a közel­múltban a budapesti Hilton Szál­lóban Konkoly György, az egri Fehér Szarvas étterem vezetője Jean Valby-nak, a Chaine des Rotisseurs Világszervezet elnö­kének és alapítójának, amikor az a gasztronómia lovagjává ütötte. Az elmúlt években a borlo­vagrendekről sok hírt közölt a magyar sajtó, de annál keveseb­bet a gasztronómia lovagjairól. Pedig a Pecsenyesütők Társasá­ga, a mai gasztronómiai világ- szervezet egykori elődje a fel­jegyzések szerint még 1248-ban, II. Lajos király idejében került be a céhjegyzékbe. S állítólag a ne­ves király maga is tagja volt e ne­mes céhnek. Hogy tudott-e ma­ga sütni-főzni, arról nem szól a fáma, de hogy kedvelte a nyár­son- és a rostonsülteket, az na­gyon is biztosra vehető. A nemes hagyományok ápo­lása céljából Párizsban 1950 au­gusztusában alapították meg a gasztronómiai világszervezetet, amely pillanatnyilag 106 orszá­got tömörít, és Magyarország is a tagja. A világszervezet és a ma­gyar egyesület célja az, hogy a gasztronómia színvonalát emel­je, különös tekintettel a nyárson- és rostonsültek elkészítésére és felszolgálására, az étkezési kul­túra hagyományainak széles kör­ben történő megismertetésére. Az egyesület tagjai részére lehe­tőséget ad a gasztronómiai isme­retek elmélyítésére, a tájjellegű ételek megismertetésére, azok elkészítésével kapcsolatos ta­pasztalatok átadására. Másrészt a külföldi utazások szervezésével A lovaggá ütés pillanata non Blanc, balatonboglári Mer­lot, balatonboglári édes pezsgő. (kaposi) lehetőséget kínálnak a külhoni gasztronómiai szokások, alkotá­sok megismerésére is. A magyar egyesületnek — mint bárhol máshol a világon — működik egy szakmai és egy amatőr tagozata. A szakmai részbe a gasztronómi­ával hivatásszerűen foglalkozó tagok tartoznak, köztük is elsőd­legesen a szálloda- és étteremve­zetők. A szakmai tagoknak, túl az elmondottakon, elsődleges kötelezettségük, hogy a saját vendéglátóegységüket magas szakmai színvonalon működtes­sék, de meg kell követelniük a komfortosságot, a tisztaságot is. Ezen túlmenően évente legalább egyszer kötelesek egy baráti ét­kezést szervezni a tagok számá­ra. Az egri Fehér Szarvas étterem magas szakmai színvonalú mun­káját. Néhány éve elnyerték ne­ves gasztronómusok és gasztro­nómiai újságírók által adomá­nyozott védnöki táblát, most pe­dig Konkoly György, a gasztro­nómia lovagja megkapta az asz­talnok címet, és a vele járó jel­vényt. Maga az étterem pedig méltán használhatja a pajzs ala­kú, liliomokkal ékesített emblé­mát, ezzel is bizonyítva, hogy aki a Fehér Szarvasba betér, az nem járhat rosszul. Végezetül megemlítjük még, hogy a Hilton Szállóban rende­zett fogadáson a lovagok tiszte­letére a következő volt a menü: sonkavirág, avocado-krémleves csirkemellel, kaviárral töltött fo­gasfelfújt homármártással, cit- rom-sorbet, libamájjal töltött már régóta az ország elismert boíjúszűzsült erdeigomba-már- vendéglátóegységei közé tartó- tással, sajtfalatok, desszert ízelí- zik. Számos kitüntetés is jelzi az tő, kávé, és hogy innivaló is le- étterem és annak vezetőjének gyen — balatonboglári Sauvig­Amit rosszul tudunk Amerika felfedezéséről „Szigetek pompás hegyekkel, fantasztikus formákkal, eget ost­romló fákkal, amik virágba bo­rulnak, vagy éppen gyümölcsök terhétől roskadoznak és fülemü­lék énekelnek rajtuk”. Lírai rész­let Kolumbusz naplójából rövid­del azután, hogy zászlós hajója, a Santa Maria most fél évezrede, 1942. október 12-én horgonyt vetett a Bahamákon. Ama legendás nap emlékeze­tét nem sérti, ha bevalljuk: a Nagy Admirális nagy kalandja egy csodálatos tévedés története. Kolumbusz Indiába akart eljutni az addig ismertnél rövidebb úton: a karibi szigetvilágot, ahol három hajója akkor kikötött, ezért hívják mindmáig „Nyugat- Indiának” (is). A felfedező még halálos ágyán is makacsul hitte, hogy e szigetvilágtól nyugatra a mesés, kincses India terül el, pe­dig a valóságban ott a maják bi­rodalma húzódott. De ez csak az egyik tévedés a sok közül. A másik az, amit az „Újvilág” elnevezés őriz: mind a hajós, mind utódai valóban azt hitték, hogy új világot fedeztek fel. Ma már világos, hogy az csak az európaiaknak volt új, őslako­sainak nagyon is régi, nagyobb és sok tekintetben fejlettebb civili­zációkkal, mint „az óvilágiak” voltak akkor. A máig élő legszomorúbb té­vedés azonban az, hogy sokan ma is azt tartják: 500 éve Európa elvitte a civilizációt és a kultúrát az akkor vad, barbár Ameriká­nak. A jubileumi év számtalan könyve és cikke tálja fel, hogy a felfedezés nemcsak épülést, ha­nem legalább annyira pusztulást hozott Amerikának. E pusztulás oka újabb szem a tévedések láncában. Nem első­sorban a Kolumbuszt követő konkvisztádorok irtottak ki sok millió embert, hanem az általuk behurcolt betegségek. Egyedül Mexikóban — mondja a mai tu­domány — 1519 és 1568 között 30 millió ember lett járványok áldozata, s mindössze hárommil­lió lakos maradt életben. Ahogyan a történelemben szokás, a dolgok azért lassan a helyükre kerülnek. Kolumbusz kultusza sok évszázada tart. 1784-ben nevezték el New York lakói a város legjobb tanintézetét Columbia College-nek, és 1790 óta biggyesztették az új ország fővárosának nevéhez hivatalo­san a D. C. toldalékot (District ok Columbia — Columbia kör­zet). Ettől kezdve a városokat egymás után nevezték el a felfe­dezőről. (Ohio állam székhelye például ma is Columbus.) A négyszázadik évfordulón, 1892-ben, New York öt teljes napon át ünnepelt, és 1893-ban Chicago adott otthont az addigi legnagyobb Kolumbusz-kiáUí- tásnak, aminek a tiszteletére fél­dolláros emlékérmet is kibocsá­tottak. Kiszámították, hogy 1880 és 1895 között 3271 könyv és komolyabb cikk, 1989-től fje­dig újabb 400 könyv jelent meg a témáról. (FEB) Katonai szakértőnk a lelőtt Aeroflot-gép esetéről Milyen rakétát vetettek be az utasszállító gép ellen? A szerencsés kimenetelű légi balesetek fölött általában gyor­san napirendre tér a sajtó is. Ez magyarázza, hogy a Karabah térségében rakétatalálatot ka­pott Aeroflot utasszállító gép ügye hamar lekerült az újságok első oldaláról — a sérült JAK- 40-est ugyanis pilótája szeren­csésen letette a repülőtér beton­jára, s megmentette az utasok és a személyzet életét. Katonai szempontból azon­ban elgondolkoztató a csaknem tömegszerencsétlenséggel vég­ződött eset, hiszen egyértelműen jelzi, hogy az örmény-azeri há­ború fegyverarzenáljában ott vannak a rakéták is. Feltehetően nemcsak az egyik, hanem a má­sik oldalon is. Kérdés, hogy hon­nan származnak, s milyen pusztí­tó erőt képviselnek? Mivel az információk megle­hetősen foghíjasok, a származást illetően következtetésekre va­gyunk utalva. Minden bizonnyal arról van szó, hogy a hadban álló felek az orosz hadsereg bázisai­ról „szerezték”, azaz zsákmá­nyolták a rakétákat. A JAK-40- et ért támadásról bemutatott képsorok tanúsága szerint a gép­re föld-levegő rakétát lőttek, amelynek katonai körökben több típusa is jól ismert. Az egyik az SZ-200-as, illetve az SZ-125-ös változat, a maga nemében a legfejlettebb kategó­riát képviselő légvédelmi rakéta, amely 30 kilométer magasságig és 60 kilométer távolságig hatá­sos. Kilövéséhez stabil, rendsze­rint betonba ágyazott állás kell, s bevetéséhez nélkülözhetetlenek a bonyolult rádiólokációs rend­szerek, a célfelderítő, célra ráve­zető és tűzvezető lokátorok, a magasságmérők, továbbá maga­san kvalifikált kezelők. Mindez arra utal, hogy nem ezt a típust vetették be az Aeroflot gép ellen. A másik csoportot az úgyne­vezett csapatlégvédelmi KUB vagy KRUG típusú rakéták al­kotják, amelyek lánctalpas moz­gó alvázról startolnak, de célba juttatásukhoz szintén bonyolult elektronika és szakszerűen ki­képzett személyzet kell. Nagy valószínűséggel kizárható tehát, hogy ilyennel hajtották volna végre az akciót. Marad a harmadik kategóriá­ba tartozó, roppant könnyen ke­zelhető — kályhacsőhöz hason­lítható fegyverből kilőhető — ra­kétatípus. Két változata közül az egyszerűbb „személyzete” csu­pán egy jól képzett katona, aki az alacsonyan szálló (200 méter alatti) célpontra irányítja a „kályhacsövet”. Nem kell mes­terlövésznek lennie, mert a raké­tán hőérzékelő van, s ennek ve­zérlésével biztos a találat. Ha­sonló ehhez a bonyolultabb vál­tozat azzal a különbséggel, hogy ezt terepjáró járműről indítják, tehát gyors helyváltoztatással vethető be. Az Aeroflot utasszállító sze­rencséje volt a-szerencsétlenség­ben, hogy landolásnál a hajtó­műveket, azaz a tolóerőt mini­málisra veszik vissza. A rakéta a gép bal szárnyát találta el, de már nem volt elég a hőenergia a raké­tafej fölrobbantásához. A komolyabb, nagy hatásfokú rakéták egyébként nem a repülő célpont felületén, hanem alatta robbannak. A gép tudniillik így is megsemmisíthető, ám a sze­mélyzet katapultálhat — ezt tör­tént annak idején a 20 kilométer magasból felderítést végző U2- essel —, s az élő pilóta az ellen­ségnek is értékesebb, mint a ha­lott. (FEB)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents