Heves Megyei Hírlap, 1992. június (3. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-03 / 130. szám

HÍRLAP, 1992. június 3., szerda HATVAN ÉS KÖRZETE 5. Mejelent az Apci Hírek A támogatásoktól a községtörténetig Expóra készülnék... A hatvani önkormányzat és az Expo Dekor Kft. közös szervezésében kerül sor június 26-a és június 30-a között a nagyszabásúnak ígérkező Hatvan ’92 elnevezésű, termékbemutatóval és vá­sárlással egybekötött kiállításra. A Zagyva-parti expóra ez idáig harmincöt cég jelezte részvételi szándékát. A szer­vezők ígérete szerint kulturális progra­mokból sem lesz hiány a rendezvény ideje alatt. Részint erre az alkalomra je­lent meg a Demény Dittel Lajos helytör­ténész által szerkesztett színes kiadvány is a Tájak — Korok — Múzeumok Kis- könytára sorozatban. A város műemlé­keit és egyéb nevezetességeit bemutató füzet már kapható a közművelődési in­tézményekben és a postahivatalokban. Szabadidőközpont a Mátravidéki Erőműnél Vakációs programok Horton Horton a közművelődési in­tézmények évek óta nagy hang­súlyt fektetnek a nyári vakációs programok szervezésére. Az idei nyári szünetben a könyvtár és a művelődési ház kínál változatos rendezvényeket a fiatalabb kor­osztálynak. Az előzetes egyezte­tések szerint szerdán és pénteken a könyvtárban különböző kis­csoportos foglalkozásokra vár­ják a gyerekeket, míg a művelő­dési házban kedden és csütörtö­kön szerveznek színes progra­mokat az érdeklődőknek. A padlás Petófibányán Petófibányán a művelődési ház ad otthont a helyi általános iskolai rendezvények, bemuta­tók zömének. Június 5-én dél­után A padlás című musicalt mu­tatják be az iskolások, amelyre a szülőkön kívül várnak minden érdeklődőt. Másnap, június 6-án délután 2-től este hat óráig pedig az iskola osztályainak részvételé­vel szerveznek kulturális sereg­szemlét. Ez a program is termé­szetesen nyitott valamennyi ér­deklődő számára. Még egyszer a Rendszer Gmk-ról Május 25-i lapunkban rövid írás jelent meg a Rendszer Gmk. tevékenységéről Egy csintalan rendszer címmel. A hatvani ön- kormányzat illetékesei arra kér­tek bennünket: közöljük, hogy a gmk nem hatvani, hanem székes- fehérvári illetőségű. Új játékok a Szűcsi oviban Szűcsiben a közelmúltban jó­tékonysági estet szerveztek az óvodások részvételével a helyi művelődési házban. Az est bevé­telét — mintegy 40 ezer forintot — az óvoda új kerti játékaira for­dították a szervezők. Segítség a rászorulóknak Lőrinci város önkormányzata az idősek klubjában 36 személy ellátását biztosítja, a rászorulók pedig igényelhetik a házi szociá­lis gondozást és étkeztetést. A népjóléti bizottság koordinálja a segélyezésekre rendelkezésre ál­ló összeg felosztását. Ebben az esztendőben az erre a célra fel­használható keret mintegy 5 mil­lió 160 ezer forint. Bentlakásos angol nyelvi tábor A TIT Hatvan Városi Szerve­zete angol nyelvgyakorlás céljá­ból bentlakásos nyári tábort szervez a fenyőharaszti kastély- szállóban június 29-e és július 5-e között Elsősorban azoknak a felsős tanulóknak a részvételé­re számítanak, akik már mini­mum két éve tanulják az angol nyelvet, ugyanakkor várják a vá­roskörnyéki iskolásokat is. 17-én este 7 órakor: Kabos-show a Hangyában Hatvanban a Hangya Áruház nagytermében június 17-én, este 7 órától Kabos László szórakoz­tatja a közönséget. A show-ra még kaphatók jegyek a városi művelődési központban. A napokban jelent meg az ap­ci önkormányzat kiadványa, az Apci Hírek. A lapban ezúttal is számos érdekességet olvashat­nak az érdeklődők. így például részletesen ismertetik az első la­káshoz jutók támogatásáról szó­ló rendeletet. A környezet védel­mére Gémes Gábor polgármes­ter írása hívja fel a figyelmet, míg a háziorvos-választásról a Beteg- biztosítás című cikk ad felvilágo­sítást. Lőrinciben az erőmű közvet­len szomszédságában található strand június 6-án nyitja meg ka­puit a pihenésre, fürdőzésre vá­gyók előtt. Jó hír a helyieknek és környékbelieknek, hogy a belé­pők — ellentétben a megyénk­ben található jó néhány strandé­val — megfizethetők, hiszen a felnőtt jegyek ára nem haladja meg a negyven forintot, a gyere­Lakásgondok Petófibányán A petőfibányai önkormányzat tulajdonába került mintegy 950 bérlakás fenntartása, a lakásgaz­dálkodás az egyik legnagyobb ki­hívás elé állítja a képviselő-testü­letet. Az elmúlt évek során 107 lakást teljesen, 10-et pedig rész­legesen újítottak fel. Ezeknél lé­nyeges beruházási munkára nem lesz szükség az idén. Ugyanak­kor a rekonstrukcióra eddig biz­tosított, központi forrásból szár­mazó támogatás megszűnésével a lakbérekből származó csekély bevételek miatt nincs mód a la­kások korszerűsítésének folyta­tására. Az önkormányzatnak egyszerűen nincs olyan pénzfor­rása, melyből teljes felújítást tud­nának biztosítani. Külön gondot okoz a Dobó utca 1. szám alatti lakóház már megkezdett, de fél­bemaradt rekonstrukciója. A be­fejezéshez mintegy 13 millió fo­rint hiányzik. Az önkormányzatnak tovább­ra is fenn kell tartani a lakóépüle­tek, bérlakások privatizációjá­nak lehetőségét. A tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy csak nagyon kevés bérlő tudná meg­vásárolni a lakásokat. A község elszegényedési folyamatának egyik jelensége, hogy igen nagy a lakbérhátTalék. Ez a tény szinte elviselhetetlen helyzetet teremt a lakások fenntartásában. Gon­dolkodnak azon, hogy akik nem tudnak eleget tenni a lakbérfize­tési kötelezettségüknek, kisebb komfortfokozatú és alapterületű lakásba költözzenek át, illetve a képviselő-testület időszakosan átvállalja a lakbérfizetés terhei­nek egy részét. A jóléti és szociális bizottság tevékenységének bemutatása mellett szó esik a Kárpótlási Fó­rum munkájáról is. A községtörténeti leírás a tele­pülés építészeti emlékeit eleve­níti fel, míg a fogpótlással kap­csolatos tudnivalókat a Fogorvo­si tanácsok rovatból tudhatják meg az olvasók. Ebben a számban is szerepel­nek anyakönyvi hírek, valamint rejtvények. kék pedig ennek csupán a felét fizetik. Az idei nyáron — ha min­den igaz — nem lesz panasz a ki­szolgálásra sem. A megújult Ádám Étterem és a fagyizó már jelenleg is nyitva tart, a szezon- kezdésre pedig a belső büfé is a látogatók rendelkezésére áll. Újdonság továbbá, hogy idén vízibiciklik és gumicsónakok is bérelhetők. Az óhatvani temetőben áll egy síremlék. A fekete sírkőre fekete betűkkel írták fel: Pilár Ferencné élt, 57 évet, Pilár Ferenc, élt 57 évet. Meghaltak 1951. IX. 14- 16-án. Negyven éven át csak suttogva találgatták a hatvaniak, mi is tör­tént a sokak által tisztelt és szere­tett idős házaspárral. Az bizonyos, hogy 1951. no­vember 13-án a kertész Buda­pestre utazott üzleti ügyeit intéz­ni. Hazajövetele után korán lefe­küdtek. A családi házban hár­man tértek nyugovóra: a házas­páron kívül náluk aludt a tízéves unoka is. Az ő elbeszéléséből és a rendőrségi helyszíni vizsgálatból a következőket lehetett megálla­pítani... Éjfél után a láncon tartott ku­tya hangos ugatással illetéktelen látogatókat jelzett. Pilár Ferenc kiment a zajra, és az utcai kapu közvetlen közelében leütötték, vasdarabbal betörték a kopo­nyáját. A feleségének a szobaaj­tó előtt zúzták be a fejét. A kisfiú az ágyban maradt, ott talált rá egy ismeretlen férfi, de őt nem bántotta, hanem betakarta a fe­jét a takaróval, és azt mondta ne­ki: „Te maradj itt, amíg a lovakat agyonveijük!” Ezután kutatás zaját hallotta. Valaki a szobában húzogatta a szekrényfiókokat, egy másik a konyhában keresgélt valamit. Ez időnként be is szólt sürgetően a társának: „Siess már, siess már!” Az unoka nem merte kidugni a fejét a takaró alól, csak akkor merészkedett elő, amikor már Lőrinci lakói közül sokan nem is tudják, hogy milyen értékekkel büszkélkedhet a Mátravidéki Sportegyesület. Aki naponta ar­ra jár közúton, vagy vonattal, lát­hatja ugyan az ipari vágány és a futballpálya által körülhatárolt épületkomplexumot, ám hogy milyen lehetőségek rejlenek itt, azt kevesen sejtik. Az egyesület 1946-ban ala­kult a faluban. Az 50-es évek elején Elektromos SE elnevezés­sel vette át az erőmű vállalat. A focicsapat 1972-ben egyesült a Selypi Kinizsi labdarúgó szak­osztályával. A pályához tartozó kiszolgáló létesítmények a fúzió után 1976- ig kihasználatlanul álltak, csu­pán a teke és az asztalitenisz szakosztály működött. Már csaknem mindenki feladta a re­ményt, hogy valaha megpezsdül a helyi sportélet, amikor 1976- ban Szőllősi Győző, egy akkor­tájt alig harmincéves fiatalember személyében új szemléletű, ten- niakaró vezető került az egyesü­let élére. Még ebben az esztendőben az egyesület keretei közé került a strand üzemeltetése is. Az elnök minden eszközzel megpróbált a lakosság irányába nyitni, ám a vállalat akkori vezetése anyagi­lag nem támogatta. Változásról a 80-as évek elejé­minden elcsendesedett. Kiszállt az ágyból, indult kifele. Akkor látta meg a nagyanyát véres fej­jel feküdni a szobaajtó előtt. Ré­mülten szaladt a kerten keresztül haza a szomszédban lakó szülei­hez. Elmondta nekik, hogy vala­mi nagy baj van, menjenek azon­nal megnézni, mi történt. Az édesanyja rosszat sejtve si­etett át a szülői házba, hiszen két óra táj hm ő is felfigyelt a kutya­ugatásra. (Át is nézett a hátsó kis- ablakon, de nem látott még vilá­gosságot sem, a kutyaugatás is abbamaradt, visszafeküdt meg­nyugodva.) Véres fejjel heverve -találta meg a nagymamát a szobaajtó előtt, de még élt, ezért bevon­szolta a szobába, a heverőre. Az­tán ment, és megkereste a nagy­apát. Az is élt, őt a szőnyegre fek­tette. A férjét elküldte a városba orvosért és a rendőrökért. Az idős Zeke doktor mindkét áldozatot bekötözte, de megálla­pította, hogy műtétre van szük­ség, ezért mentőautóval a gyön­gyösi kórházba szállíttatta őket. Az egyik szomszéd elsietett a kertész másik asszonylányához, Gulyás Józsefnéhez, aki a férjé­vel együtt fél négy tájban érke­zett a szülői házba. Ő a követke­zőket mondja negyven év távla­tából: „Szörnyű látvány tárult elém: csontszilánkok és agyvelődara- bok hevertek a földön. Először apukámat, aztán külön anyuká­mat vitte el a mentőautó Gyön­gyösre, ahol a hatvani származá­sú Niedermüller doktor műtötte tői lehet beszélni, amikor a Ga­garin Hőerőművel való összevo­nás megnyitotta az utat a fejlődés irányába. Az anyagi támogatás segítségével automatizálták a te­kepályát, 83-ban pedig sor ke­rült a teniszpályák építésére is. Az egyesület — kihasználva a kedvező lehetőségeket — vállal­kozásokba kezdett. Minden eb­ből származó bevételt a szabad­idős sporttevékenységre fordí­tottak. Ekkortájt már a labdarú­gópálya is a lakosság rendelkezé­sére állt, majd 1988-ban a teke­pálya, a konditerem, a szauna és a szolárium is megnyitotta kapuit a nagyközönség előtt. Az évtized végére befejező­dött az épület átalakítása. Élké­szült a büfé, és más épületek — így a volt KISZ-faház — is az egyesület kezelésébe kerültek. A szolgáltatások köre biliárd-asz­tallal és pingpong-teremmel bő­vült. Pályázaton nyert pénzből megépült a harmadik teniszpá­lya is. A centrum jelenleg minden­nap 16-24 óráig látogatható. A kényelmesebbek részére sakk­asztal és színes tv is rendelke­zésre áll. Szőllősi Győző elmondása szerint az anyagi feltételek — a sikeres vállalkozások révén — egészen az elmúlt évig jók voltak. Idén azonban a vállalat rész­meg őket. Anyukám a műtőasz­talon halt meg. Édesapám még élt egy ideig a műtét után. Egy­szer valami zajra felriadt. Kinyi­totta a szemét, de sem beszélni, sem jelet adni nem tudott. Pénte­ken délután halt meg négy óra­kor. Nem tudták megmenteni az orvosok, pedig mindenki igyeke­zett segíteni. Valami ritka gyógy­szerre lett volna szükség. Trep- per Géza vállalta, hogy felvisz motorkerékpárral Budapestre. Hiába hoztuk a gyógyszert. Va­sárnap már temettük is őket egy­szerre, együvé. — A nyomozásban nemcsak a hatvani, hanem az egri nyomo­zók is részt vettek, sőt, a mi kéré­sünkre Budapestről is lejött egy csoport rendőr. Találtak ujjle­nyomatokat, lábnyomokat. Éar- kasné — a kofaasszony —, ami­kor meghallotta, mi történt, el­jött hozzánk, és azt mondta a nő­véremnek: „Bözsike! Hajnalban nálam voltak inni: a tanácselnök, a tanácsházi egészségőr, meg még három, de azokat nem is­mertem”. Az unoka a piacon ke­resztülhaladva — iskolába menet —, meglátta az egészségőrt, s azonnal mondta az anyjának: „Ez az ember volt a szobában!” — Elmentünk a rendőrségre, elmondtuk, mit mondott Farkas- né és a gyerek. Be is hívatták a rendőrségre Farkasnét kihallga­tásra, de ott azt mondták neki, ha napvilágon akar maradni, akkor nem látott és nem hallott semmit. Ezt nekünk nem merte Farkasné elmondani, csak megüzente. (Ha ő hazudott, én is hazudok.) Az vénytársasággá alakult, s az in­nen származó támogatást már április végéig felélte az egyesület. A vállalkozások — megrendelé­sek hiányában — nem jövedel­meznek, az önkormányzattól ka­pott 100 ezer forint pedig csak ideig-óráig elegendő. Ebben a siralmas helyzetben minden lehetőséget megragad­nak a fennmaradásért. A helyi takarékszövetkezettől 300 ezer forint kölcsönt vettek fel, ami csupán a túléléshez elég. Emel­lett keresik a szponzorokat, s végső stádiumában van „A Lő­rinci lakói és a Mátravidéki Erő­mű Rt. sportjáért” elnevezésű alapítvány cégbírósági bejegyzé­se. A szűkös anyagi háttér az oka annak, hogy a jövőben kénytele­nek lesznek pénzt kérni az eddig ingyenesen használt teniszpályák­ért is. Az SE által kínált szolgáltatá­sok a fenti nehézségek ellenére is igen kedvezőek: a tekepálya egy pár részére óránként 100 forint, a kondicionálóterem és a biliárd 64 forint. A mérsékelt tarifák arról ta­núskodnak, hogy az egyesület vezetése — a nehezedő körülmé­nyek ellenére is — igyekszik a la­kosság pénztárcájához igazodni, s az egészséges életmód feltétele­it mindenki számára biztosítani. Dénes Csilla egészségőrt is behívatták a rend­őrségre. Öt napig tartották vizs­gálati fogságban. Az ötödik na­pon behívatták a nővéremet — a gyerekkel együtt — szembesítés­re. Négy-öt embert állítottak elé­je. Rá is mutatott az egészségőr­re : „Ez az ember volt, csak akkor nem volt ilyen szőrös!” A gyilko­sok sokat kutattak a házban, de pénzen kívül nem vittek el érté­keket. Ott hagyták az ékszere­ket: gyűrűket, nyakláncokat, egy igen drága aranyórát vastag aranylánccal. — Apukámnak nem volt ha­ragosa az egyszerű emberek kö­zött, hiszen mindig segített azo­kon, akik hozzá fordultak. Anyukám is nagyon aranyos ter­mészetű volt, mindenki szerette, aki ismerte. Édesapám nem volt kuláklistán, mert amikor ez szó­ba került, Bonta Bertalan felszó­lalt az érdekében. A téeszbe sok­szor megpróbálták beléptetni, de mindig ellenállt. Mondta is neki valaki, hogy majd megbánja még. Egyetlen haragosa volt apukámnak: az a vasutas, akiből megyei tanácselnök lett. Egy év eltelte után azt közölte a rendőr­ség, hogy a nyomozás eredményt nem hozott, ezért lezárják a vizs­gálatot.” Gulyás Józsefné azonban még ma sem tudja lezárni az ügyet. Ä város polgárai is várják a titok megfejtését. Különösen most, hogy már nyíltan lehet beszélni. Fel-felelevenítik a tényeket, és méginkább az eddig csak titok­ban mondogatott legendákat... Németi Gábor Lőrinciben is kezdődik a strandszezon Van már vízibicikli és gumicsónak is Felvételeinken még néptelen a hatvani strand. Az igazi, meleg nyár beköszöntével azonban minden bizonnyal sokan keresik fel a meg­újult fürdőt, amely számos meglepetéssel szolgál az idelátogatók­nak. Ezekről az újdonságokról lapunk június 2-i, keddi számában olvashattak részletesebben. (Fotó: Perl Márton) Ki is ölte meg a Pilár házaspárt? Egy régi gyilkosság rejtélye Hatvanban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents