Heves Megyei Hírlap, 1992. június (3. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-20-21 / 145. szám

HÍRLAP, 1992. június 20—21., szombat—vasárnap HATVAN ÉS KÖRZETE 5. A családvédelemről — Lőrinciben A napokban ülést tartott Lő­rinci képviselő-testülete. A vá­rosatyák többek között meghall­gatták a Március 15. Szakmun­kásképző és Szakközépiskola gazdálkodásáról szóló beszámo­lót, módosították a szervezeti és működési szabályzatot, és érté­kelték a családvédelmi tevé­kenységet. Yasutasgyerekek vetélkedője A Hatvani MÁV Vontatási Főnöksége az elmúlt napokban különvonatot indított Nógrád megyébe, Tarra. Az utasok gye­rekek voltak, akik egész napos játékos vetélkedőn vettek részt. A foci, a zsákban futás, a tollas­labda mellett légpuskalövészet is szerepelt, melyhez a hatvani vas­utas lövészklub nyújtott segítsé­get. A vetélkedőn a legjobban szerepeltek: Bartha László, Ba- ranyi Béla, Lőke Zoltán, Ocso- vai Dóra és Oldal Erzsébet. Targoncavezetői tanfolyam A TIT Hatvan Városi Szerve­zete könnyűgépkezelői és tar­goncavezetői tanfolyamot szer­vez a Mátravidéki Cukorgyárak selypi magüzemében. A kör­nyékbeli érdeklődők még jelent­kezhetnek a TIT irodájában sze­mélyesen, vagy a 12-059-es tele­fonszámon. Petőfibányai tervek A petőfibányai önkormányzat elkészítette a község hosszú távú rendezési tervét. Az elképzelé­sekről három szakaszban meg­tartott falugyűlésen tájékoztat­ják a lakosságot. Többek között markáns jellegű, a környezetbe illeszkedő települési központot terveznek kialakítani, rendezik a községen áthaladó országút mel­letti üres telkeket, és helyet kí­vánnak biztosítani a lakossági szolgáltatást segítő, bővítő vál­lalkozóknak. Norvég testvérkapcsolat A TIT Hatvan Városi Szerve­zete kapcsolatot épített ki Rogu- land norvég város ismeretter­jesztő társulatával. Ennek kere­tében volt orosz szakos tanárok angol beszédkészség-fejlesztő tanfolyamát szervezik meg júni­us 29-től július 10-ig Hatvanban. A kurzust a cambridge-i egyete­men végzett tanárok vezetik. Korlátozott számban még elfo­gadnak jelentkezőket az ingye­nes tanfolyamra a környékbeli községekből is. Műzeumbarátoknak A Hatvány Lajos Múzeum Baráti Köre következő összejö­vetelét június 24-én, szerdán dél­után 5 órakor tartja a múzeum előadótermében. Ezúttal Mol- námé Püski Irén a Kodály Zol­tán Általános Iskolában folyó néprajzi tevékenységről beszél az érdeklődőknek. Miniszakácsok hete A hatvani városi művelődési központban az elmúlt évekhez hasonlóan idén nyáron is szer­veznek különböző témájú nap­közis táborokat. Az első ilyen egyhetes programsorozat június 22-én kezdődik. A miniszaká­csok hete keretében a gyerekek főzési, konyhatechnikai alapis­mereteket sajátíthatnak el, meg­ismerkedhetnek idegen tájak ételeivel, s kapnak némi reform­konyhai ízelítőt is. Városképvázlatok A városi művelődési központ Grassalkovich Antal által 1754-1763 között építtetett ba­rokk műemlék kastély nyugati szárnyában működik a városi művelődési központ. (A kastély két szárnyát 1763-ban Jung Jó­zsef, a középső részt pedig 1754- ben Oraschek Ignác építette. A nyugati szárnyat utoljára az Ag- Rober, illetve alvállalkozóként a Kiskunhalasi Vörös Október Tsz tatarozta. A jeles közművelődési intézmény 1986. november 25- én kezdte meg működését a kas­tély már említett, nyugati szár­nyában. Korábban a már elbon­tott Horváth Mihály úti épület­ben, majd 1983-86 között a vá­rosháza három kis irodahelyisé­f ében dolgoztak. A művelődési özpont rendezvényeihez a ter­meket ekkor a Cukorgyári Mű­velődési Ház és a Vasutas Műve­lődési Ház („Dali”) biztosította. A csaknem 600 négyzetméter alapterületű jelenlegi művelődé­si központ legnagyobb terme a 100 négyzetméteres, 100 sze­mélyt befogadó „barokk terem”. Kisebb pódiumesteket, hangver­senyeket, előadásokat, tánceste­ket és kiállításokat rendeznek itt. Az Uránia-klub a kisközösségek működésének a színhelye. Kon­ferenciákat és tanfolyamokat is szerveznek ebben a teremben. A művelődési központ igaz­gatónőjén, Matiszlovicsné Hor­váth Éván kívül a két népműve­lő, a gazdasági vezető, az admi­nisztrátor és a technikai személy­zet évek óta színvonalas munkát végez a házban, annak ellenére, hogy számos technikai akadály- lyal kell megbirkózniuk. Tavaly az alagsort háromszor öntötte el a szennyvíz, az Urá- nia-klubban tönkrement az asz­talok, a székek, a szőnyegek nagy része. Az intézmény vízellátását és fűtését a kórház adja. Az épü­let rezsijét egyre nehezebben tudják kifizetni. 1992-re 900 ezer forintot irányoztak elő a fű­tésre és 250 ezret a világításra. A fenntartási összegeknek csak kis töredékére elegendő a különféle rendezvényekből származó be­vétel. A művelődési központ több közösségnek ad otthont (példá­ul: díszítőművészeti szakkör, eb­tenyésztők szövetsége, Hatvani Kvartett, kamarazenekar, kak­tuszkor, nyugdíjasok klubja, színkör). Tartott már itt rendez­vényt más kulturális egyesület is, például a Francia-Magyar Baráti Társaság és a Tájak, Korok, Mú­zeumok Egyesület hatvani tag­csoportja is. 1991. november 25- én megalakult a Hatvani Polgá­rok Népfőiskolája. Hallgatói rendszeresen itt tartják az össze­jöveteleiket. A művelődési köz­pont által kiadott, havonta meg­jelenő Közművelődési Híradó szerint rendszeresen rendeznek itt nyelvtanfolyamokat, jóga- és jazzbalett-kurzusokat, stb. A művelődési központ több szolgáltatást is nyújt a hatvani la­kosságnak, akik róvidebb időre kibérelhetik a termeket, techni­kai eszközöket kölcsönözhet­nek, iratokat másolhatnak, a fa­xot használhatják, s különféle nyomtatványokat is megvásárol­hatnak itt. Demény-Dittel Lajos A galériában Babakiállítás Hatvanban A Hatvány Lajos Mú­zeum kiállítótermében a közelmúltban nyűt meg Wiedra Berzsenyi Móni­ka magyar származású müncheni művésznő ba­bakiállítása. Az alkotó­ról és a tárlat részletei­ről következő hatvani összeállításunkban szá­molunk be bővebben. Olvasótábor a Székelyföldön Sportnapok a kastély­kertben A közelmúltban rendezték meg Lőrinciben, a vörösmajori kastélykertben a Bányaipari Dolgozók Szakszervezeti Szö­vetsége által rendezett sportna­pokat. Az események megszervezé­sére hatévenként más-más iskola kap megbízást, így ezúttal — 1986 után — a Március 15. Szak­munkásképző és Szakközépis­kolára került a sor. A hazaiak mellett Ajka, Komló, Oroszlány, Tata és Várpalota diákjai mér­hették össze tudásukat kézilab­dában és fociban. A mintegy 240 tanulót moz­gósító programsorozat nyitánya­ként a Petőfibányai Bányász Fú­vószenekar működött közre, s Rabi Ferenc, a Bányaipari Szak- szervezet főtanácsosa mondott megnyitóbeszédet. Mivel a szak- szervezetük tradicionális felada­ta a fiatalok kulturális és — ezen belül — testedzési lehetőségei­nek biztosítása, a változó gazda­sági feltételek ellenére a jövőben is szeretnék ezeket ösztönözni. Az idei program mintegy 350 ezer forintba került, de bíznak abban, hogy az anyagi alapok jö­vőre is lehetővé tesznek majd ha­sonló találkozót. Gazdag és élményteli progra­mot kínálnak Hatvanban az Ády Endre Könyvtár és Közösségi Ház és a Ratkó József Közműve­lődési Egyesület által a Székely­földre szervezett olvasótábor résztvevőinek. A július 10-től 20-ig zajló táborba elsősorban középiskolások, főiskolások és egyetemisták jelentkezését vár­ják. A tervezett útvonal ígéretes, de lássuk ezen belül az állomáso­kat: A megérkezést követő napon, július 11-én a csoport tagjai Ko­lozsváron felkeresik a Szent Mi- hály-templomot, Mátyás király szülőházát és szobrát, a Farkas utcai református templomot, majd szakavatott vezetővel ke­gyeleti sétára indulnak a Há- zsongárdi temetőbe. Még ezen a napon szeretnének eljutni Ma­rosvásárhelyre, ahol otthonában kívánják felkeresni Sütő And­rást, majd a Teleki Tékát és a vár­templomot tekintik meg. A táborhelyen, Kézdivásárhe­lyen július 13-án, hétfőn 30 helyi középiskolás csatlakozik a hat­vaniakhoz, akikkel közösen töl­tik az elkövetkező napokat. Ked­den délelőtt Magyari Lajos és Farkas Árpád költőket várják vendégségbe a táborba, a dél­után folyamán pedig kiscsopor­tos foglalkozások keretében hallgatnak meg előadást „A ke­let-európai kisállamok nyomo­rúsága” és „A trianoni komple­xum Bibó István társadalomel­mélete alapján” címmel. Szerdán délelőtt kirándulást szerveznek a Bálványos fürdő­höz, a Madár temetőhöz és a Szent Anna-tóhoz, délután pe­dig az erdélyi magyar irodalom­ról beszélgetnek. Csütörtökön az egész naposra tervezett kirán­dulás keretében ellátogatnak egyebek között a csemátoni fa­lumúzeumba, Zágonba, Kovász- nára, ahol a helyi nevezetessége­ket tekintik meg. Pénteken délelőtt Kányádi Sándor költővel találkozhatnak a táborhelyen, akit Pilich Kata­lin, a Kolozsvári Magyar Könyv­tár igazgatója mutat be a fiata­loknak. Szombaton a táborlakók házi­gazdáik meghívására kézdivá- sárhelyi csoporttársuk, barátjuk otthonába látogatnak el, vasár­nap pedig az Ojtoz-Békás-szo- rost és a Gyilkos-tavat érintve in­dulnak haza a táborozok. A Gyergyószentmiklóson eltöltött utolsó éjszaka után a Marosvécs- Régen-Kolozsvár-Bor-Artánd útvonalon keresztül térnek haza az olvasótábor résztvevői. A szervezőktől kapott infor­máció szerint június 25-ig még korlátozott számban elfogadnak jelentkezéseket az Ady Endre könyvtárban. Miért is kedveszegett a vállalkozó? „Lépcsősztori” Apcon Pohárdi József: „A sikeres pe­riódus megszakadt” A ki valamelyest jártas a lakberendezésben, az bi­zonyára hallott már a Po- hárdi-lépcsőről. Ez az egyedi, míves lépcsőszerkezet néhány év alatt látványos karriert futott be hazai és külföldi viszonylatban is. Talán kevesen tudják, hogy ezt a jellegzetes lakberendezési eszközt Apcon álmodta meg és készítette el először Pohárdi Jó­zsef. A helyi vállalkozók között nem akármilyen rangot vívott ki emberünk ezzel a termékkel, s most mégis kedveszegetten be­szél a jelenlegi helyzetről. De még mielőtt rosszkedvének okairól kérdeznénk, halljuk, mi­ként kezdődött a lépcsősztori. — Húsz évig dolgoztam az ap- ci Qualitálnál — mondja. — 1982-ben aztán kiváltottam az iparengedélyt, és itthon kezdtem el öntvények készítésével foglal­kozni. Abban az időben nagyon szegények voltunk, sokszor akadt kenyérgondunk. Aztán egy baráti beszélgetés alkalmá­val fölvetődött, hogy az ismerő­söm építkezik, és a ház két szint­jét szeretné csigalépcsővel össze­kötni. Én nagy bátran kijelentet­tem, hogy megcsinálom. Másnap én lepődtem meg a legjobban, amikor megkérdezte, hogy mi­kor kezdek hozzá, őszintén szól­va azt se tudtam, hogy kezdjem el, de aztán belejöttem. Már az első darabnál arra gondoltam, hogy olyan terméket adok ki a kezem közül, ami bárhol megáll­ná a helyét. Igaz, fél évig tartott a munka, de olyan lett, amilyet megálmodtam. A híre gyorsan teijedt, s hamarosan Budapesten a Skála Prizma vállalta a forgal­mazást. Mintadarab után, meg­rendelésre, két héten belül szállí­tottam a lépcsőt. Mivel egyre több megbízást kaptam, úgy gondoltam, tökéletes műszaki hátteret alakítok ki, s fölvettem néhány alkalmazottat is. Időköz­ben zsűrizett iparművészeti ter­mék lett a lépcsőből, s több nyu­gat-európai nagyvárosban is sze­repelt különböző kiállításokon, vásárokon. Németországból, a Szovjetunióból, Jugoszláviából érkeztek a megrendelések. S elő­fordult az is, hogy franciák keres­tek meg személyesen itt, Apcon. Akadt olyan időszak, amikor 1000 darabra kaptam megbízást. — Miért ez a „múlt idős”felso­rolás? — Mert ez a sikeres periódus megszakadt. A rendszerváltást követően egyre sokasodtak a gondok. A legnagyobb baj ter­mészetesen az, hogy az emberek­nek nincs pénzük építkezni. Itt, Apcon — tudomásom szerint — az elmúlt egy évben mindössze egyetlenegy ház épült. Ehhez társult az a minősíthetetlenül nagy teher, amit a kormányzat a vállalkozók nyakába zúdított. A személyi jövedelemadó, az áfa, a fizethetetlenül magas társada­lombiztosítási díj teljesen meg­bénított engem is. Megrendelés nincs, az alkalmazottakat el­küldtem, a drága gépekkel fel­szerelt műhely pedig itt áll mun­ka nélkül. — Nem próbálkozott esetleg a külföldi értékesítéssel? — Ezt a terméket először is meg kell ismertetni. Ehhez vásá­rokon kellene megjelenni, ami rengeteg pénzbe kerül. Másrészt a lépcső olyan berendezés, ami­nek kialakítása előtt látnom kell a belső teret, ahová majd kerül. Akadt amerikai érdeklődő, aki nagy tételben vásárolt volna, de a szállítási költségek miatt ő is el­állt a szándékától. A jugoszláv piac a háborús viszonyok miatt szintén elveszett. — Hogyan tovább? — Jelenleg vegetálunk, s a tar­talékainkat éljük fel. Természe­tesen állandóan töröm a fejem valami új dolgon, amire akadna vevő. Ilyen például a fából ké­szült szeméttartó, ami jól illesz­kedik a természetes környezet­be. Erre már kaptam megbízást az önkormányzattól is. Van egyéb ötletem is, de ezt egyelőre nem szeretném elkíabálni. — Tudomásom szerint ön itt, Apcon, az egyik legnagyobb lét­számú párt, a Vállalkozók Párt­jának elnöke is. Hogyan ítéli meg a helyi vállalkozók helyzetét? — Körülbelül hetven tagunk van, túlnyomórészt iparosok, ke­reskedők. Rendszeresen találko­zunk, s — sajnos — az a tapaszta­lat, hogy mindenki gondokkal küszködik. Igazi érdekképvise­letre nincs lehetőségünk, s ez — azt hiszem — nem is változik ad­dig, amíg nem jutnak be a Parla­mentbe a képviselőink. Minden­esetre a helyi szervezet tagsága összetart, s mára az is elmondha­tó, hogy egyfajta rangot jelent, ha valaki bekerül ebbe a körbe. Ez azzal is magyarázható, hogy megpróbálunk a régi, klasszikus ipartestület szellemében együtt­működni. Programjainkat, ösz- szejöveteleinket is ez a szemlélet jellemzi. (b.k.) Postán kaphatók a nyomtatványok Az Országos Kárpótlási és Kárrendezési Hivatal — a Ma­gyar Posta közreműködésével — megkezdte a kárpótlási igények benyújtásához szükséges nyom­tatványok terjesztését. Az 1992. évi XXIV. törvény alapján be­nyújtható, úgynevezett II. kár­pótláshoz szükséges papírokat a városokban és a 4-5 ezer lakost meghaladó lélekszámú települé­sek postahivatalaiban vásárol­hatják meg az érintettek. így Hatvanon kívül Apcon, Ecsé- den, Horton, Lőrinciben és Pető- fibányán juthatnak formanyom­tatványokhoz a körzetben élők. Lőrinci Hírei Az ifjú város lakói már kezükben tarthatják a Lőrinci Hírei leg­újabb számát. A tizenkét oldalas lapban többek között olvashat­ják Pádár Dénesné oktatás­ügyi tanácsnok gondolatait az el­múlt iskolai tanév tapasztalatai­ról, a pedagógusok munkájáról s a továbbtanulásokról. A „Mát­ravidéki Erőmű 50 éve és jövő­je” című írás az újonnan rész­vénytársasággá alakult vállalat fejlődéséről, létszámgazdálko­dásáról, a villamosenergia-ter- meléshez létesített infrastruktú­rájáról szól. Megismerkedhetnek az olva­sók a B-30 Free Blues Band ré­tegzenekarral, tudósít a lap egy úi játszótér születéséről, a Selypi Általános Iskola terveiről, fari Ottó arról beszélgetett dr. Ká­rász Imre főiskolai tanárral, vé­dett parkká nyilvánítják-e az erőműi lakótelepet. A kispályás labdarúgótorna eredményei mellett szerepelnek a lapban rendőrségi hírek és közérdekű információk is. ♦ *

Next

/
Thumbnails
Contents