Heves Megyei Hírlap, 1992. június (3. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-18 / 143. szám
A nagyobb üzleteken a sor Privatizáció — és ami mögötte van Megváltozott a magyar belkereskedelem arculata. Egy-két évvel ezelőtt néhány száz kiskereskedelmi vállalat látta el a vidéki lakosságot, rajtuk kívül 20-30 ezer magán-kiskereskedő nyitotta ki mindennap boltját. Ma mintegy 11 ezer társaság — kft., bt. — mellett 80 ezer magán-kiskereskedő van. A kereskedelem legégetőbb gondjairól beszélgettünk Galla Gyulával, a Belkereskedelmi Dolgozók Szakmai Szak- szervezetének elnökével. — Már két esztendeje tart a kereskedelem privatizációja. Elégedettek az eddigi eredményekkel? — Az Állami Vagyonügynökség részletekben dönt, ezeket az intézkedéseket nem tudjuk az „egészbe beilleszteni”. Nem látjuk az egyes lépések összefüggéseit, nincs egységes és részletes privatizációs koncepció sem. Elképzelhető, hogy az egyetlen szempont: „a pénzt be lehet szedni”, pedig az intézkedések következményeivel is — elsősorban a foglalkoztatottságra nézve — számolni kellene! Nem akarjuk mi meghatározni a privatizáció kereskedelempolitikai koncepcióját, de azt kívánjuk, hogy annak megalkotásakor véleményt nyilváníthassunk, mert mi vagyunk azok, akik a legközelebb állunk a szakmához. — Mondana néhány konkrét példát? — A privatizáció két részre osztható. Az úgynevezett előprivatizációra, amely alatt a kisboltok magánkézbe adását értjük, illetve a nagyobb kereskedelmi szervezetek, üzletek privatizációjára. Az elsővel is sok a gondunk... — Majdnem négyszeresére nőtt a kiskereskedők száma! — Ez a szám nagyon szép, de ami mögötte van! Alapvető gondunk, hogy az egyes boltok privatizálásakor a kikiáltási árak olyan magasak, hogy az átlagos jövedelmű állampolgárok, így a kereskedelmi dolgozók is, képtelenek az árveréseken elindulni. Az új tulajdonos pedig sokszor családi alapon dolgozik, kevesebb alkalmazottat foglalkoztat, így a mi dolgozóink nemhogy meg tudnák vásárolni a régi munkahelyüket, de még állás nélkül is maradnak. A másik gond, hogy a fennmaradó szervezetek legtöbbjének még annyi pénze se marad, hogy a legindokoltabb juttatásokat — például a végkielégítéseket — ki tudja fizetni. Arról a jelenségről már nem is akarok beszélni, hogy a boltokat felvásárlók „kimazsolázzák” a jobb üzleteket. A megmaradókkal mit fogunk kezdeni? Sok helyütt ezek gondoskodtak a lakosság alapellátásáról. — A privatizáció második lépcsőjében a nagyobb szervezeteket is magánkézbe adják. Ezzel is vannak gondjaik? — Sajnos, vannak. A 119/92. sz. kormányrendelet előírja, hogy az átalakulási terveket az érdekképviseleteknek véleményezniük kell, s csak ezután lehet a tárgyalásokat folytatni. Ennek az ÁVÜ eleget is tesz, de csak formailag. A helyi szakszervezeti vezetők elé letesznek egy papírt, amiben csak általános dolgokról van szó, a részleteket azon a címen, hogy üzleti titok, nem árulják el. Akivel aláíratják az elképzeléseket, sem az összefüggéseket, sem a részleteket nem látja. — Mi Ön szerint a megoldás? — Két éve folyik már a privatizáció, de még mindig nincs komplex privatizációs törvény, és már réges-régen meg kellett volna határozni a privatizáció következményeivel kapcsolatos foglalkoztatási tennivalókat. (koós) HÍRLAP, 1992. június 18., csütörtök — 7. Csehszlovák bankok Az osztrák befektetők vezetnek Ez év februárjának elejéig 42 kereskedelmi bank kapott működési engedélyt Csehszlovákiában, zömük tavaly kezdte meg működését — írja a Der Standard osztrák napilap. A belföldi befektetők között a bankágazatban az osztrák befektetők járnak az élen. A bankok közül 35 székhelye Csehországban van, hét pedig szlovákiai illetőségű. A külföldi bankoknak 16 kereskedelmi bankban van részesedésük. Hét esetben teljes egészében a külföldi pénzintézet fiókintézetéről van szó; két bankban az alaptőke fele van a külföldiek tulajdonában, hét pénzintézetben pedig a belföldi tulajdonrész 50 százaléknál kisebb. A külföldi tulajdonrésszel működő 16 bank alaptőkéje 5,2 milliárd csehszlovák korona. Ebből 17,6 százalék jut a belföldi, a többi pedig a külföldi felekre. Ausztria nem kis mértékben vezet a határokon kívülről érkezett befektetők között. Hét bankban 1,28 milliárd korona értékű részesedés van osztrák kézben, ez 35,5 százaléka a kérdéses 16 bank teljes tőkéjének, és 43,1 százaléka az érintett külföldi tőkének. Az osztrák bankok általában előnyben részesítik fiókintézetek alapítását, azaz a 100 százalékos tulajdonrész megtartását. Némelyik osztrák érdekeltségű bank tőkéje már a legnagyobb csehszlovák pénzintézetekével is összehasonlítható. Az ország legnagyobb bankja, a Kereskedelmi Bank alaptőkéje 3,1 milliárd korona, az Invenstic- ni Bank tőkéje 1,5, az Agrarban- ké 1,25 milliárd korona. A prágai Bank Austria alaptőkéje 580, a Creditanstalt fiókintézeté pedig 500 millió korona. Ausztria után második helyen Németország áll 1,1 milliárd korona banki tőkebefektetéssel; az USA és Franciaország pénzemberei 0,5-0,5 milliárd koronát, a hollandok pedig 0,3 milliárd koronát fektettek be a bankokba. Korrigált nyugdíjak Júliusban ismét hétszer csenget a postás Mint ismeretes, az Országgyűlés elfogadta az 1989. január elseje előtt nyugállományba vonultak járandóságának emelését. Bár a végrehajtáshoz szükséges kormányrendelet még nem jelent meg, a nyugdíjfolyósító intézetek már dolgoznak az űj nyugdijak kiszámításán. Mint köztudott, a mostani korrekciónál a munkában eltöltött évek száma és az öregségi, rokkantsági és baleseti rokkantsági nyugdijak megállapításának időpontja a meghatározó szempont. Azért is beszélnek korrekcióról, mert elsősorban a több mint tíz esztendővel ezelőtt nyugállományba vonultak és a leghosszabb munkaviszonnyal rendelkezők pénze emelkedik nagyobb arányban. Ugyanis a nyugdijak értékvesztése az ő esetükben a legnagyobb. A szociális szempontokat szem előtt tartó, és a minden nyugdíjast érintő emelések miatt valójában eddig azok károsultak, akik legrégebben mentek nyugdíjba, akik koruk és egészségi állapotuk miatt már nemigen tudnak munkát vállalni. A nyolcvanöt év felettiek, akiknek a száma meghaladja a százezret, átlagosan mindössze nyolcezer forint nyugdijat kapnak havonta. A korrekciós emelést visszamenő hatállyal, január elsejétől hajtják végre. Az Országgyűlés határozata értelmében az emelés összegének meghatározásánál az 1992. július hónapra egyébként esedékes — tehát már emelt — öregségi, rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdijat kell alapul venni. Kivételes méltányosságból az 1988-ig nyugdíjazott, I. és II. korcsoportú rokkantak ellátását legalább 13 százalékkal emelik. A saját és az özvegyi jogon együttesen folyósítható nyugdíj felső határa most 8910 forint, szeptember elsejétől viszont 9510 forint lesz, ha az özvegy saját jogú öregségi, rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdiját 1989. január 1-je előtt állapították meg, és az özvegyi nyugdíjjogosultság 1993. január elseje előtt következik be. Már most folynak az előkészítő munkák az OTF Nyugdíjfolyósító Igazgatóságnál. Remélik, gyorsan megszületik a végrehajtásról szóló kormányrendelet is, és már júliusban egy összegben postára tudják adni az első fél évre esedékes emelést, a hetedik hónapra járó nyugdijat pedig már a korrigálás mértékének megfelelően, felemelve kapja meg a több mint másfél millió igényjogosult. Felhívtuk telefonon a MÁV Nyugdíjfolyósító Igazgatóságát, ahol Papp Árpád osztályvezetőtől megtudtuk: a MÁV-nál a mostani nyugdíjemelés több mint 90 ezer személyt érint. Az adatok feldolgozását megkezdték, úgy tűnik, nincs akadálya annak, hogy júliusban a postások a nyugdíjas vasutasoknál is kétszer csengessenek. (szabó) Szolgálati idő Nyugdíjba vonulás időpontja 1978 1979-82 1983-86 1987-88 és korábban között között között-19 3 3 3 3 20-24 4 3 3 3 25-29 6 4 3 3 30-34 9 6 4 3 35-39 13 9 6 4 4018 13 9 6 Vállalkozni pedig szükséges A hivatalnak gondot okozott A kíváncsiság nem hagyott nyugton. Amikor elolvastam a cégtáblát, rögtön azt kérdeztem magamban, hogyan lehet valakinek megélnie abból, hogy kutyáknak, macskáknak való eledelt árul? Benyitottam tehát Vaíjú Lászlóné „birodalmába”. Meglepődtem. Egyik vevő a másiknak adta a kilincset. Csirkeaprólékot, párolt marhahúst, sertésbelsőséget kértek. — Mi a foglalkozása? — kérdeztem az üzlet tulajdonosát. — Kutyaeledel-kereskedő. — Szerintem ez nem egy bevett szakma. Iskolában sem igen tanítják. Rosszul gondolom? — Ezt valóban nem tanítják. Nekem kereskedelmi iskolai végzettségem van. Valamikor a vágóhíd boltjában voltak ilyen áruféleségek, mint amik nálam a /ion#// HEVES "S' HÍRLAP »*«»*«■ minden Ne feledje: a legjobb befektetés a HIRLAP-hirdetés! olvCISÓ’.ílh O Z EGER, Barkóczy u. 7. sz. 3301.(PF.:23) T.36/13-644 Fax: 36/12-333 SZŐl! kaphatók. De az a bolt megszűnt, és akkor jött az ötlet, hogy nyitni kellene egy ilyen üzletet. Első voltam az országban, aki kutyaeledel-boltot nyitott. — Nem tartott attól, hogy belebukik a vállalkozásba? — De, féltem tőle. Az engedélyhez is nagyon nehezen jutottam hozzá. Elmondhatom, hogy „megjártam a hadak útját” ezzel az üzlettel. — Mennyi ideig tartott, amíg megkapta az engedélyt? — Majdnem egy fél évig. Ugyanis a hatóságok nem tudtak mit kezdeni a kérésemmel. Mert ilyen még nem volt a gyakorlatukban. Belkereskedelmi engedély kellett, és a minisztériumban is elég sok gondot okoztam a hivatalnokoknak. Olyannyira, hogy még a mai napig nincs cikklistám. — Tehát azt árul, amit akar? — Azt. Amit megeszik a kutya és a macska. — De csak kutya- és macska- eledelt, igaz? — Tudja, ez úgy van, hogy ezeknek a dolgoknak a nagy része emberi étkezésre is alkalmas. És az sem mellékes, hogy olcsó. — Nem kérdezheti meg a vevőtől, hogy ő akarja-e megenni, amit elvisz, vagy a macskának adja? — Hát ezt nem kérdezhetem meg. Különben is vannak olyan termékek, amiket ugyanaz a kocsi szállít el hozzám, amelyik a többifélét viszi a boltokba. Például egy csirke far-hát itt is, ott is ugyanaz. — Kötelessége magának hűtőpultot tartani? — Nem kötelező. Hűtőpultom nincs, de hűtőkamrám igen. Onnan úgy hozzuk ki az árut, ahogyan elfogy a boltból. — Nincs ez az üzlethelyiség kicsikét eldugva ebben a mellékutcában ? — Amikor kezdtünk, akkor még a forgalmasabb utcában voltam. Az bérlemény volt. De eladták a házat, és akkor ide, a szüleim házába költöztem át. Akik megszokták az eredeti boltot, annak a kínálatát ismerték, azok itt is megkeresnek. — Milyen a forgalma? — Törzsvevőim vannak főként. Igaz, hogy ma már egyre több ABC-ben, élelmiszerboltban lehet kapni állattápokat. Egyre nagyobb a konkurencia. — Amikor belevágott ebbe a vállalkozásba, akkor mit várt? — Nagy gazdagságot, nyereséget nem vártam, mert ezeken az áruféleségeken nagyon kicsi a haszonkulcs. Bizony, naponta öt-hat mázsa árut el kell adni ahhoz, hogy meglegyen a keresetem. Már visszaesett a forgalom, de nem panaszkodom, mert megélünk. — Csökkent a kutyások és a macskások száma? — Nem hinném. Inkább az van, hogy gazdaságosabban kezdenek etetni. Ma már szűkebben vásárolnak. Talán fogyókúrára vannak fogva az állatok... — A tenyésztők járnak ide vásárolni? — Nem annyira. Ők inkább elmennek a cégeekhez, és nagy- ker-áron veszik meg az állatok élelmét. — Maga hogyan szerzi be az árut? — Én napi szállítást kapok. De vannak dolgok, amikért én megyek Pestre vagy Jászberénye be. — Meddig akarja még ezt a vállalkozást csinálni? — Addig, amíg megéri. Mert van azért itt költség is: a villany például óriási, de a víz is. — Eddigi működését hogyan tudja értékelni? — Azt mondhatom, nem bántam meg, hogy ebbe a vállalkozásba belefogtam. Jó lóra tettem. G. Molnár Ferenc A magánvállalkozók jobban gazdálkodnak A szerbiai, montenegrói, boszniai, macedóniai magán-, illetve köztulajdonú vállalatok tavalyi gazdálkodásáról most elkészült jelentés szerint a térségben működő 40.656 magánvállalkozás összességében pozitív eredménnyel zárta az 1991. évet. Náluk minden befektetett száz dinár 1,9 százalékkal nagyobb jövedelmet hozott, mint a köztulajdonú vállalatoknál, ahol 1,4 százalék veszteség jutott a befektetett tőkére. A magánvállalkozások nyeresége tavaly háromszor akkora volt, mint veszteségük, de ez a veszteség is csak jelképes: 3,5 milliárd dinár, ami az egész gazdaság veszteségének legfeljebb három százaléka. A vállalkozók nyereségük kétharmadát, a köztulajdonú vállalatok nyereségük 16 százalékát fordították felhalmozásra. A gazdaság egész felhalmozásából 26 százalékkal részesednek a magánvállalkozások, ami azért is különösen jelentős, mert az egész gazdaság dolgozói létszámán belül mindössze 3,3 százalék a magánvállalatoknál alkalmazásban lévők aránya.
