Heves Megyei Hírlap, 1992. június (3. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-17 / 142. szám
4. KÖZLEKEDÉS HÍRLAP, 1992. június 17., szerda Június megpróbáltatásai Alkalmazkodni kell az időjáráshoz Június a nyár első hónapja. A természet ilyenkor is gyakran szolgál meglepetésekkel a közlekedőknek. Évtizedes időjárási megfigyelési adatok bizonyítják, hogy júniusban esik a legtöbb eső. Gondoljunk bele — a közlekedők többségének volt már ilyen élménye —, mit jelent napsütéses, jó látási viszonyok között, száraz úton autózva, hirtelen jött záporesőben vezetni? Ami a legfontosabb: alkalmazkodni kell a megváltozott, jóval nehezebb közlekedési feltételekhez. A változó tapadású úton a gépjárművek biztonságos vezetése nehezebbé válik, különösen az esőzés kezdetén számíthatunk rövid távolságon belül nyálkás, nedves, vízzel bontott útra. A különböző útfelületek más-más vezetéstechnikát és emberi alkalmazkodást igényelnek. Amíg száraz aszfaltúton nagyobb sebesség mellett is biztonságos a kanyarodás, a fékezés, a nyálkás, víztükrös úton ez már mintegy 50 százalékos sebességcsökkentés mellett sem veszélytelen. Esős, sáros időben nehezebbé válik a látás és a láthatóság. Ezen csak jól működő ablakmosó és -törlő segíthet. Ne feledjük azt sem, hogy az óvatos, lelassult haladás mellett hasznos bekapcsolni a tompított fényszórót is. Sokat segíthetünk vészhelyzetben a mögöttünk közlekedőknek a vészvillogó működtetésével is. A hirtelen lezúduló záporeső, felhőszakadás esetén célszerűbb biztonságos helyen leállni, és a világítást bekapcsolva várni az eső csendesedését. Leálláskor azonban számolni kell azzal, hogy az útpadka—a murvás, földes rész — felázik, tehát a ráhaj- tás veszélyes. Esőben gyakran előfordul, hogy a szembejövő jármű sáros vízzel borítja be a szélvédőt. Ilyenkor csak a jól működő és előre bekapcsolt ablaktörlő segít. A "vakvezetést” mindenképpen kerülni kell. Az eső elálltával sem szűnik meg a veszély- helyzet: számítani kell az út egyenetíensége miatt kisebb-na- gyobb vízfelületekre. A ráhajtás különösen veszélyes, megváltoztatja a gumik tapadási képességét, nagyobb tömegű víz pedig megfogja, más irányba kényszeríti a gépjárművet. Az utóbbi években már nemcsak a külföldi turisták esetében találkozunk lakókocsit vagy egyéb utánfutót vontató személygépkocsival. Mind a lakókocsi, mind pedig az utánfutó járműszerelvény másféle vezetéstechnika elsajátítását, begyakorlását igényli. A szabályok ismeretén túl az ilyen járművek vezetése előtt célszerű 2-3 gyakorlóórát szakoktatóval együtt eltölteni. Megtérül ez az idő- és anyagi ráfordítás is. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy hosszabb túráknál a vezető (és az utasok) felkészítése mellett nagyobb gondot kell fordítani a gépkocsi műszaki állapotának - tartalék alkatrészek, pótkerék, emelő, izzó, biztosíték, szerszámok stb. — ellenőrzésére is. A gondtalan túrázást segíti a jól előkészített gépjármű és tudatosan megtervezett útvonal, amely számol a vezető napi teljesítőképességével, az útvonal és a napszakok vezetőre gyakorolt hatásaival. Az ingerszegény környezet, a monoton vezetés gyakran teremt veszélyhelyzetet a figyelem lazulásával, majd a hirtelen elalvás- sal. Ezt úgy tudjuk elkerülni, ha gyakrabban megállunk, és kisebb lazítás után felfrissülve megyünk tovább. Ne sajnáljuk a kiesett időt, hiszen ez jelentéktelen a biztonsághoz képest. Még egy jó tanács: mielőtt külföldi túrára indulna valaki, saját érdekében tájékozódnia kell a külföldi országok közlekedési szabályairól és szokásairól, így elkerülhetők a kellemetlen meglepetések! A nyári szünidő hónapjaiban - sajnos, évről évre azt bizonyítják a szomorú statisztikák — több a gyermekbaleset. Mind több gyerek tölti egyedül azt az időt, amíg édesanyja, édesapja dolgozik. Mind több az úgynevezett „kulcsos gyerek”, aki néhány forinttal, jó tanáccsal és a nyakába akasztott lakáskulccsal tölti a napot otthon, az utcán vagy a játszótéren. Kevésbé veszélyes a vakáció azok számára, akiknek módjuk van vidéki nagymamánál tölteni a nyári heteket, de még azoknak is, akik napközis táborba járnak. Az előbbire sajnos mind kevesebb gyereknek van módja, az utóbbira pedig sok szülő — ilyen vagy olyan okból — nem szívesen küldi a gyerekét, vagy éppen okosan kell ránevelni a gyerekeket. Nem ijeszteni, hanem figyelmeztetni, óvni szeretnénk a szülőket is, a gyerekeket is! Hol fenyegeti a gyereket a legnagyobb veszély? Talán úgy fogalmazhatnánk: otthon gyakoribbak, az utcán súlyosabbak a balesetek. A baj forrásai Az otthon bizony — bármilyen furcsán hangzik is — veszélyes hely nemcsak a gyermek, hanem a felnőtt számára is. Amíg például — feltehetően számos óvó intézkedés hatására — az üzemi balesetek számaránya csökkent, a háztartási baleseteké emelkedett. Nyáron a gyerek viszonylag többet van egyedül otthon a lakásban. Ha valamivel elfoglalja magát, nincs baj, különösen, ha ez a valami jó könyv, televízió, vagy társasjáték a testvérrel, a szomszéd gyerekkel. A veszély akkor kezdődik, amikor a gyerek unatkozni kezd, és unalmában szerelői vagy egyéb ötletei támadnak. Szerszámhoz nyúl, amelyeket nem ismer eléggé, elektromossággal babrál, esetleg olyan vegyszerekkel kísérletezik, amiből csak baj lehet. Ha találunk a számukra otthon is hasznos időtöltést, akkor kevesebb lesz a veszély rossz időben is, amikor nem csatangolhatnak a térre. Mi lehet ez a hasznos időtöltés? A jól megválasztott könyvek, rádió- és televízióműsorok mellett elsősorban olyan pajtások, akiket nyugodtan beengedhetünk a lakásunkba, társas elfoglaltságra, játékokra. De hasznos a gyereknek napi egykét óráját lekötni azzal, hogy nyáron ő takarítson ki, vásárolja meg a napi élelmet, stb. Az ellentétel ha nem is „fizetés”, de lehet olyan tisztességesen megemelt zsebpénz, amiből futja egy-egy mozira, fagylaltra is. Gurul a labda! Az önállóságra nevelés már nemcsak városban, hanem falun is ott kezdődik, hogy a gyerek tanuljon meg az utcán fegyelmezetten közlekedni. Vegye tudomásul, hogy a gyalogosnak az úttesten ugyanúgy vigyázni kell, mint a járművezetőnek a kormány mögött. A felnőttekben — ilyen értelemben — két ember lakik: ő a szülő, akinek meg kell tanítania a gyermeket a helyes közlekedésre, és ő a járművezető, akinek fokozott óvatossággal kell vezetni a nyári hónapokban. Fokozott óvatossággal, mert sok a szabadon mászkáló, futkosó gyerek. Ha labda gurul az úttestre, biztos, hogy jön utána a gyerek is. Ha gyerek fut a járdán vagy áll a járda szélén, várva az áthaladás lehetőségét, akkor mindig úgy kell vezetni, hogy bármelyik pillanatban ura lehessen a vezető a járművének. Ismét a kettősség: a gyereket meg kell tanítani, hogy csak akkor lépjen le a járdáról, ha semmilyen irányból nem fenyegeti veszély. A járművezetőnek viszont fel kell készülni arra, hogy az a gyerek, akit ő lát, mindezt nem tanulta meg. Sok gyerek kap a jó iskolai bizonyítványért nyár elején kerékpárt, és ugyanakkor sajnos nagyon kevés az olyan hely, ahol nyugodtan használhatja is. Kevés a kijelölt kerékpárút, és a gyerek vagy a járdán biciklizik, miközben a gyalogosok épségét veszélyezteti, vagy az úttesten, amikor elsősorban a sajátját... Kicsik és nagyok A gyermek védettebb a játszótéren, mint a nyílt utcán, de a fegyelmezett viselkedésre itt is nagy szüksége van; a szülőknek erre is meg kell tanítania. Ugyanis a játszótér önmagában nem veszélytelen. Sajnos, sok rajta a beton, és kevés a fű. A nyári kéz- és lábtörések zöme a játszótéren történik. Az a gyerek, aki rendszeresen sportol, esni is jobban tud, kevésbé van kitéve az ilyen veszedelemnek. Készüljünk tudatosan a nyárra. Fontos, hogy önállóságra szoktassuk a gyerekeket, de ugyanolyan fontos a későbbiekben az ellenőrzés is! Kedves szülők! Itt a vakáció. Felnőtt módra foglalkozzunk a gyermekekkel. Ne azt tanítsuk, hogy féljenek a közlekedéstől, hanem azt, hogy életük elválaszthatatlan részéről van szó, és a legfontosabb szabály: az okos alkalmazkodás, a megértés, a magunk és mások féltése! Enyhét adó, lágyan fodrozódó, hűsítő, békés, oly csalogató és oly barátságos, s talán éppen ezzel szedi áldozatait a folyók, tavak hívogató vize. Országos adatok szerint minden évben 300 ember leli halálát fürdés közben. Elgondolkodtató számok. Mögöttük nemcsak egy-egy ember, hanem családok, kisebb-na- gyobb közösségek tragédiája húzódik meg. Mindannyian döbbenten állunk a halál — egyébként is iszonyú — ténye előtt, hiszen ezeket a tragédiákat szinte kizárólag fegyelmezetlenség, gondatlanság és könnyelműség okozza. Ismernünk és felismernünk kell a vizek veszélyeit, mert magunkra és szeretteinkre elsősorban mi vigyázhatunk. A tavakat, folyókat, strandokat tavasztól őszig a felüdülést, kikapcsolódást, pihenést keresők tíz- és százezrei népesítik be. Már nemcsak az évi szabadságot és hétvégeket töltik el szívesen a vizek mellett, hanem egyre nő azoknak a száma, akik a napi munka előtt vagy után egy-két órát úsznak, eveznek vagy horgásznak, ami az egészséges életmód szempontjából feltétlen örvendetes. Közülük sokan ismerik és betartják a fürdés és vízi közlekedés írott és íratlan szabályait, sokan azonban még a legalapvetőbbekkel sincsenek tisztában. Szerencsés eset, ha valakit a veleszületett óvatosság visszatart az élet- veszélyes helyzetektől. Tény azonban, hogy ahogyan nő a „ vízimádók” tábora, úgy nő azoknak a száma is, akik közvetlenül életveszélybe kerülnek. A strandokon, a kijelölt fürdőhelyek többségén viszonylag kedvezőbb a helyzet, mert az előbbiekben az úszómesterek, az utóbbiakban pedig a mentőőrök ügyelnek a fürdőzők biztonságára. A komoly vészhelyzetbe került fürdőzők közül évente több száz személy köszönheti a rendőrök, hajósok, vízisportolók és segítőkész embertársaik lélekjelenlétének, hogy felüdülést kereső szórakozásuk nem torkollott tragédiába. Tudomásul kell venni, hogy a fürdőzésre figyelmeztető tilalmak nem ellenünk, hanem értünk vannak! Ott, ahol magából a hely jellegéből adódik a veszély, tehát semmi rendkívüli esemény, körülmény nem kell a kialakulásához, szigorúan tilos a fürdőzés. A tiltott helyeken rendkívül veszélyesek a folyók. Egyenetlen lehet a meder, rendellenes vagy rendkívül gyors, örvényes a vízfolyás. A bányatavak partjain a lankás föveny nem jelzi, hogy a víz mélyén alattomos mélyedések, gödrök lehetnek. S ha egy kicsit is bizonytalan az úszó, vagy nem teljesen egészséges ember váratlanul belelép egy ilyen gödörbe, elmerül, s az ijedségtől vagy a rosz- szulléttől cselekvőképtelen lesz. Nem véletlenül foglalhatók ösz- sze három alapvető pontban a fulladásos balesetek legveszélyesebb rizikófaktorai: a gyenge szív, a bizonytalan úszás, az ijedség. A tragédiákhoz vezető okok közül az ittasság sem elhanyagolható szempont. Sokan úgy vélik, úgy érzik, hogy a hűvös víz kijózanít, holott ez érzéki csalódás. Az alkohol a vízben is ugyanúgy lassítja a reflexeket, rontja a józan tájékozódást, mint mondjuk egy gépkocsivezető esetében. S természetesen ugyanez érvényes bizonyos gyógyszerek, erős csillapítószerek esetében is. Az alapvető baj, hogy egyikünk sem hiszi el: bizony, vele is előfordulhat vízi katasztrófa. Szólni kell az oktalan virtuskodásról, a „merészekről”. Évről évre rendszeresen többen vesztik életüket ilyen okok miatt. Érdemes betartani azt a szabályt is, amely kimondja, hogy „alkalmatlan vízi járművel, túlterhelt alkalmatossággal közlekedni a vízben tilos”. Az ellenőrzést végző rendőrök gyakran találkoznak olyan csónakázókkal, akik öten ültek egy épphogy kétszemélyes csónakban. S hasonló szerepet játszik az alkoholfogyasztás a vízi közlekedésben is, mint a közúton. A különbség mindössze annyi, hogy bár a vízi járművek utasai számára nem tiltott az alkoholfogyasztás, a veszély sokkal nagyobb, mint az autóban. Ha ugyanis a csónak felborul, akkor az utasnak ugyanúgy kell küzdenie a saját életéért, mint aki a csónakot irányította. Úszni kell tudni, s ezért nem is véletlen, hogy a szabályok szerint minden vízi járművön — esetünkben csónakon — annyi mentőfelszerelésnek kell lennie, ahányan nem tudnak úszni az utasok közül. Gyakori jelenség az is, hogy a horgászok, a vizek szerelmesei, akik órákra eveznek be csónakjukon, magukkal viszik a bütyköst. Aztán a tűző napon unalmukban — meg hát fiúsításképpen — buzgón kortyolgatnak a lehűtött sörből, borból, pálinkából. A kánikula és az alkohol pedig együtt megteszi a hatását: volt már olyan eset, hogy a horgász az alkoholtól bódultán egyszerűen beleszédült a vízbe, és ott lelte halálát. Néhány jó tanács a tragédiák megelőzésére — Ha csak egy mód van rá, senki ne fürödjön egyedül. Gondoljon arra, hogy ha bajba kerül, nincs, aki segítsen. — Fokozottabban ügyeljünk a vízparton vakációzó gyerekekre. Szigorú szabály — és megdöbbentő, hogy mennyi felnőtt feledkezik meg arról — hogy 10 éven aluli gyermek kísérő (felügyelő) nélkül nem fürödhet a szabad vizekben. Ügyelni kell a parton játszadozó kisgyermekekre is, akik a vakáció örömétől zabolátlanul, bármelyik pillanatban a vízbe kerülhetnek. — Fürdés előtt lassú mosakodással kell a testet lehűteni. Fel- hevült testtel soha ne vetődjön a hullámok közé. — Ha tele a gyomra, ha alkoholos kábultságot előidéző vagy vérnyomást csökkentő gyógyszer hatása alatt áll, inkább halassza el a fürdést. — Soha nem szabad ismeretlen vízbe ugrani. A súlyos fej-, gerinc- vagy egyéb sérülések egész életre kiható súlyos következményekkel járhatnak. Mivel sokan töltik szabadságukat a Balatonnál, ezért fel kell hívni a figyelmüket arra, hogy a hirtelen támadt vihar életveszélyt jelent még a legkiválóbb úszók számára is. Ezért a viharjelzésekre azonnal el kell hagyni a vizet. Ugyanis az erős szélnyomásokkal felkorbácsolt hullámokkal jelentkező vihar kisodorhatja a nyílt vízre a kisebb csónakokban vagy gumimatracon sütkérezőket, s az oldalirányból érkező lökések köny- nyen vízbe fordíthatják őket. Ilyen esetben fontos szabály: ne hagyja el senki a vízi járművet, ne próbáljon a partra úszni. Heves Megyei Közlekedésbiztonsági Tanács Mazsola Márton monológja, amelyben fény derül az álnevek eredetére is Mazsola Márton vagyok! Persze hogy ez álnév. Éppúgy, mint Duda Géza, Gáz Zoltán vagy Menő Jenő. Sőt, gúnynév. Önként vállaltuk, mi vettük magunkra. Géza és Zoltán gondolom azért, mert mindkettőjüket örökké a kocsijuk műszaki megbízhatósága izgatja. Nem sokat értenek hozzá, de rettegnek a gondolattól, hogy egyszer cserbenhagyja őket járgányuk. Menő Jenő meg tudtommal azért, mert az a rögeszméje, hogy csak az lehet igazán „nagy” autós, aki felkészülten ül a kocsiba, vezetés közben meg figyelemmel van környezetére, a körülményekre, a kocsiban ülőkre és a gyalogosan közlekedő embertársaira egyaránt. Én azért vagyok Mazsola, mert mostanában úgy érzem, annak nézik azokat, akik nem motorjuk lóerejének, hanem felelősségük tudatában igyekeznek közlekedni. Pedig én pl. 1953-ban szereztem jogosítványt. Igaz, akkor még csak motorkerékpár vezetésére, de nem sokkal később beülhettem a gépkocsi volánja mögé is. Nem akarok számokkal dicsekedni, mert nem számoltam, hány kilométert vezettem (két- és négykerekűt) csaknem négy évtized alatt. Nagyon nagy lehet ez a szám. És hosszú azoknak az éveknek a sora, amíg élveztem az autózásokat. Szívesen emlékszem vissza a Csepelemmel tett túrákra. Az első — gépkocsival tett — külföldi utazások emlékei is szívet me- lengetőek. Elfárasztottak, de soha nem kellett rettegnem. Pedig jártam olyan helyeken, ahol nem volt sok autó, de nem tisztelték a szabályokat az ottlévők. És megfordultam olyan országban is, ahol a rengeteg jármű vezetője a gyors haladás mellett is szabály tisztelő tudott maradni. Divatjamúlt szabálytisztelet Mostanában viszont idehaza félek. Örülök, ha nem kell kocsiba ülnöm. Nem, nincs semmi bajom. Egészséges vagoyk, a ■ reflexeim is jól működnek. Nem vettemfela csigatempót sem, ahol lehet, ott rálépek a gázpedálra. De remegő lábú kezdőnek érzem magam a mai autósok között, mert úgy tapasztalom, hogy a kölcsönös biztonság, védelem lehetőségét nyújtó szabályok mintha nem is lennének, azokat meg, akikben mégis megmaradt valamicske a közlekedési előírások tiszteletéből, jó, ha csak egyszerűen gyengeelméjű betojinak nézik sokan. És kapják rendesen a korántsem kedveskedő beceneveket. Csaknem 40 éves jogsimmal én lettem a Mazsola. Néhány éve még derültséggel keveredett a bosszúságom, amikor azM7-es egyik emelkedőjén a külső sáv lelassuló kocsisorából egyszer csak kivágott a belső sávban haladó erősebb motorú, gyorsabb kocsi elé egy Trabant, ami ráadásul lakókocsit vontatott. El kell ismernem: vezetőjében a felelőtlenséggel nagy adag bátorság is párosult. De azon már nem tudok derülni manapság, ha egy, a többinél gyorsabb kocsi előzésbe kezd, és miközben a manőverekkel van elfoglalva a vezetője, egyszer csak azt veszi észre, hátulról hipp-hopp (nem 120-szal), egy nyugati márkájú autó vezetője a fényszóró villogta- tásával sürgeti, hogy menjen már az útjá- ból! Tessék elhinni, nem viseltetek előítélettel, ellenszenvvel a Mercedesekkel, Opelekkel, BMW-kkel stb. szemben, de az a tapasztalatom — és ezt nagyon sok autóstársam megerősíti hogy akik ezeknek a kocsiknak a volánja mögött ülnek — tisztelet a kevés kivételnek —, mintha egyszerűen kitörölték volna agyukból a közlekedés szabályait, s hogy azok éppúgy vonatkoznak rájuk, mint azokra, akik Zsigulikat, Ladákat, Trabantokat vagy Daciákat vezetnek. Persze biztos, hogy azok, akik ezeket a drága járműveket meg tudták venni, könnyen kifizetik az esetleges büntetést is, mert van pénzük. De hát ez egy dolog. A másik az embertársak veszélyeztetése, a közlekedési erkölcs, ami nincs. És mi van akkor, ha az imént említett kisautós látja, hogy a „nagyok” mit engedhetnek meg maguknak. Természetesen, az esetek egy részében megpróbálja utánozni a „menőket”, és szintén szabálytalankodik, szintén fittyet hány a legelemibb előírásoknak is. Ez a vég! Ami most van. Ennél rosszabb már szinte nem is lehet! Jaj, de okos ez a Mazsola Márton, mondják most sokan. No de árulja el azt is nekünk, hogy tulajdonképpen miként is kell autózni? Bizony, Mazsola Márton erre szentenciákat nem tud adni, nem is akar kimondani. Csak egyet tud: autózni csak jókedvvel, jóérzéssel érdemes. Még akkor is, ha nem kirándulással, hanem éppen munkával ösz- szefüggő utazásról van szó. Ennek megfelelően kell felkészülni az útra, kell vezetni az autópályán, autóúton, alacsonyabb rendű útvonalakon egyaránt. A rohangálósdi, a leszorítósdi, a kiszorítósdi nem a közutakra való. A jövőben még kevésbé lesz az! A balesetek elkerülése végett fogadjuk meg Mazsola Márton tanácsait. A nyári csúcsforgalomban fokozott mértékben tartsuk be a közlekedés írott és íratlan szabályait! Jó vakációt!
