Heves Megyei Hírlap, 1992. június (3. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-02 / 129. szám
HÍRLAP, 1992. június 2., kedd EGER ÉS KÖRZETE 5. Készül az egri „tranzitút terve 99 Tudományos tanácskozás júliusban Az egyház és a barokk kor ■ \f\t5pj *ié ■ A barokk egyházművészeti kiállítás a tanácskozás kiegészítő programja-vásárláshoz A közgyűlés szociális bizottsága megtárgyalta a lakossági szolgálati irodához beérkezett, lakáscélú támogatás, illetve kölcsön iránti kérelmeket. A javaslat tervezetét közszemlére ki is függesztették. Ezt követően döntött a testület arról, hogy a beérkezett 99 pályázatból 59-et helyi lakáscélú támogatásban részesít, 40-et pedig elutasított. Diósgyőriek az IH-ban Június 4-én, csütörtökön délután 4-kor nyűik meg az egri Ifjúsági Ház kísérleti galériájában a Diósgyőri Vizuális Műhely tárlata, amit Gedeon Péter fotóművész ajánl majd a megjelent érdeklődők figyelmébe. Részvénytársasággá alakul a HTÉY Az egri képviselők megtárgyalták a Heves Megyei Tanácsi Építőipari Vállalat átalakulásával kapcsolatos előterjesztést, majd elfogadták azt. Az önkormányzat részéről a részvénytársaságba a hivatal jegyzői és képviselői irodájának munkatársát, dr. Kurucz Andrást jelölték ki. A képviselet mellett az is szól, hogy az rt.-ben az önkormányzat közel 20 százalék tulajdoni részaránnyal szerepel. Country-zene az MMK-ban Vérbeli country-zenét hallhatnak e műfaj kedvelői holnap este 8 órakor a Dobó téren. A Megyei Művelődési Központ rendezvényén a kitűnő hangulatról a River együttes gondoskodik majd. A Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztériumban tárgyalt a napokban a városi önkormányzat vezetése. Habis László alpolgármester Eger MDF-es országgyűlési képviselője, Szarvas Béla társaságában kereste fel Siklós Csaba minisztert, illetve Kálnoki Kis Sándoréllamtitkárt. — Az M3-as út építése volt egyebek között a téma — tájékoztatott az alpolgármester. — Ezzel kapcsolatban elmondtuk: tudomásul vesszük, hogy a déli változat valósul meg. Ezt a városi közgyűlés is elfogadta, hiszen a vonalvezetés, a domborzati viszonyok és a bányaművelési érdekek is ezt határozták meg... — Miként csatlakozhat majd a sztrádához Eger? — A megbeszélésen elhangzott, hogy a lecsatlakozó szakasz egészen Kerecsendig az úgynevezett „autópálya-Koncesszió” részeként épülne meg négysávosra. Ez azt jelentené: miután a lecsatlakozás, a vasúti felüljáró négysávos átalakítása megtörténik, a jelenlegi 3-as — amely a későbbiekben 30-as út lesz — a 25-ös út részévé válik, s mindez négy sávon. A Kerecsendetkdet- rőf elkerülő szakasz továbbra is kétsávos marad. — Mi lesz a jelenlegi 25-ös út sorsa? — Megígérték, hogy e szakasz négysávosítására tanulmányterv készül maid. A forgalomszámlálási adatok most még nem indokolják a négysávos ut elkészítését, de ha már a tanulmányterv elkészül — a forgalom növekedésétől függően — rövid idő alatt megvalósulhatna a bővítés. — Elhangzott-e valamilyen határidő? — Mindez az M3-as kivitelezése során valósulna meg. Ami számunkra nagyon fontos: az egri déli összekötő, az úgynevezett tranzitút. Az államtitkár úr azt mondta: ha a város is vállalna bizonyos terheket, akkor a minisztérium a gyorsabb megvalósításra tesz ígéretet. Ebből következik, hogy nekünk a részletes rendezési tervet hamarosan el kell készíttetnünk. Az idén elkészülne az út kiviteli terve, ezzel kapcsolatban egy olyan szóbeli egyezség született, hogy ha az úthoz szükséges terület kisajátítását magunkra vállalnánk, akkor az útalapból jövőre megkezdődhetne a beruházás. — Hol haladna a tervezett nyomvonal? — Az andornaktályai szakasz felől már egy rész megépült. Ennek a folytatása lenne ez egy vasúti felüljáróval, hogy a jelenlegi Sas úti közlekedési állapotokon, a malomnál lévő csomópont és a tihaméri állomás körüli forgalmi helyzeten javítsunk. Ez tehermentesítené a Hadnagy utat és a keresztező utakat is... így a környező területek felértékelődhetnének, a város terjeszkedhetne, a szennyvíztelep működési körülményei is javulnának, s ez beruházások sorát jelenthetné. — Mi hát a legközelebbi teendő? — Először tájékoztatjuk a testületetet a tárgyalás eredményeiről, majd pedig sürgősen meg kell tennünk a gyakorlati lépéseket. Úgy vélem, a város részéről a pénzügyi és egyéb feltételek meglesznek... (szilvás) „A barokk városok nemzetközi éve alkalmat nyújt arra, hogy a XVIII. századi Eger életéről, fejlődéséről, művészetéről, a tudományról megújítsuk ismereteinket. Múltunk igazi értékei jövőnk építőkövei” — ezekkel a gondolatokkal invitálják az érdeklődőket a július 17-én és 18-án megrendezendő egri tudományos tanácskozásra. A közép-európai „Barokk városok nemzetközi éve” rendezvénysorozat egyik kiemelkedő eseménye lesz ez a tudományos találkozó. A hazai irodalom, művészettörténet jeles személyiségei tartanak előadásokat az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola dísztermében. A megnyitót július 17-én tartják: ezen a napon „A barokk építészet gyöngyszeme, az egri jezsuita templom” címmel dr. Kilián Istvánná művészettörténész tart előadást. Valuch István kanonok, művészettörténész a ferencesek egri templomának történetéről szól, majd „Tradicionaliz- mus és történeti kutatás” címmel dr. Horváth Alice, a BME tudományos főmunkatársa az egri barokk építészetről beszél. A tanácskozás első napján mutatkozik be az Egyházi Építészet című folyóirat szerkesztő gárdája: szó lesz a lap törekvéseiről, tágabb értelemben pedig a mai egyházi építészetről is. Július 18-án irodalmi, teológiai és kultúrtörténeti előadások lesznek. Bosák Nándor, az egri Az Egri Újság támogatásával kapcsolatosan már több cikk megjelent lapunkban. Ezúttal Weil Zoltán SZDSZ-es önkormányzati képviselő küldte el írását hozzánk. Lássuk, ő hogyan értékeli a történteket. „A Hírlap hasábjain (is) dúló sajtóvita legutóbbi — Mandák Attila MDF-es önkormányzati képviselő által jegyzett — írása kapcsán a nevem és az általam szerekesztett polgári lap, az Egri Est címe is elhangzott. Az MDF- es városatya úgy kívánta beállítani a történteket, mintha az ellenzéki pártok képviselői azért nem szavazták volna meg az Egri Újság 2,5 milliós támogatását, mert a pályázatot nem az Egri Est nyerte. Ezzel szemben az igazság a következő: Az Egri Est a sajtópályázatra egy ”Jelentkezés egy kétszínű pályázatra” című glosszát adott be. Az írás — és egyben a „jelentkezés” — célja nem egyéb volt, mint Hittudományi Főiskola rektora „A teológiai oktatás fejlődése a XVIII. században” címmel idézi fel a korszakot. Dr. Bitskey István irodalomtörténész barokk irodalmunk újabb kutatási eredményeit ismerteti, dr. Lőkös István irodalomtörténész pedig Koháry István barokk költészetéről értekezik. „A magyarországi könyvkultúra XVTXVIII. századi helyzetéről” dr. Antalóc- zi Lajos, a Főegyházmegyei Könyvtár igazgatója tart előadást. „Színház es közönség Egerben a XVIII. században” címmel dr. Kilián Istvánnak, az ELTE Tfk. tanszékvezetője teleleplezni egy szűk csoport mesterkedését, miszerint közpénzekből kívánják saját lapjukat dotálni. Még decemberben, a pályázat kiírásakor a közgyűlés jegyzőkönyvébe mondtam, hogy a pályázat komolytalan feltétel- rendszere miatt (nem tüntették fel, hogy mire lehet pályázni, stb.) világos, hogy kizaróíag az Egri Újság számara lett kiírva. Azon képviselők számára, akiknek fogékonysága a szellemességre elenyésző, a közgyűlésen elmondtam, hogy ez egy komolytalan pályázat, s mindenki megnyugatására vissza is vonom. Egyszóval: az Est ezen a pályázaton nem vett részt. Bár az általam szerkesztett lapot szeretem, és igazán kellemes olvasnivalónak tartom, mint képviselő, elsőként tiltakoznék, ha az egri adófizetők pénzét akarnák az Egri Est kiadására fordítani. Hiszem, hogy csakis a semlegesség elvét alkalmazhatja a helyi hatalom a kinti át a korabeli színházkultúrát. Számos kiegészítő program teszi színessé a tanácskozást. így a ferencesek altemplomában a közelmúltban megnyitott egyházművészeti kiállítás és a Musi- ca Aulica Régizene Együttes koncertje a Franciskánus udvarban. A tanácskozás iránt érdeklődők június /O-ígjelentkezhetnek a Megyei Művelődési Központban Katona Istvánnénál (Eger, Knézich K. utca 8. Telefon: /36/ 11-954.). (jámbor) sajtóval kapcsolatban. Egyébként ez az álláspontom (is) mélységesen egybecseng az SZDSZ- es képviselőcsoport több éve kialakított véelményével. Sajnálatos, hogy Mandák Attila — mint az MDF-frakció vezére — nem tudja, hogy igenis a 6,1 milliós Kulturális Alap terhére tötént a 2,5 milliós támogatás. Talán összekeveri a szintén a Grafotip Kft.-nek, az Egri Újság támogatásra alig hat hónapja adott 1,2 millióval. (Figyeljünk: fél év alatt 3,7 millió!) Csakhogy az tavalyi költségvetés terhére ment! Végezetül — mint szabadelvű egrit — elkeserít, hogy a kormánypártok helyi képződményei milyen intenzíven képesek dörgölozni bármilyen hatalmi struktúrához egy kis sajtóbefolyásért. Az pedig, hogy céljaik elérése érdekében anyagilag ellehetetlenítik városunk kulturális életét, felháborít.” Tizenöt zsömle Egy reggelire tizenöt zsömle — valljuk be — soknak tűnik. No, lennénk csak étteremevezetők. A Mecset étteremvezetőjének például elfogyott a zsömléje egy szürke májusi reggelen, ugrajtóttá is az emberét a Minaret ABC-be, hozzon még tizenötöt, ha jön a nép, tudjanak reggelizni. — Nincsen — mondta az eladó. — De ha lenne, sem adnék any- nyit, kell a törzsvevőknek. Hogy nincsen, olyan van, ezt érti a Mecset főnöke is, neki sincsen. Hogy törzsvevő létezik azt is érti, náluk is van törzsvendég, általában „Abdul Aga imáját” fogyasztja, és borocskát iszik hozzá. Azt nem érti csak, hogy miért nem adnának neki tizenöt zsömlét, amikor ő is állandó vásárló, meg egyáltalán: vásárló. Eljön nyilván az idő, amikor csak törzsvendég kap árut. Elébb tízszer-tizenötször be kell majd néznünk egy konfekcióshoz, amíg ad egy farmert, és sokat muszáj lődörögnünk a könyvesboltban, hogy egy Hrabalhoz hozzájussunk. Előbb-utóbb az országot is csak úgy hagyhatjuk el, ha már jól ismernek a határon, s hajlandóak pecsételni az útlevélbe. Ugyanígy visszafelé is, amikor viszont másik határőr van szolgálatban, így nem biztos, hogy bejöhetünk. Külföldön élünk majd tovább, s amikor évek múlva hazatérünk, látjuk, hogy a fejlődés lankadatlan: a Minaret ABC-ben például bevezették a zsómlejegyet. (kova) „Csakis a semlegesség elvét. 99 Fogadásból tanulja az olaszt Gárdonyis diák a nemzetközi Ciceró-versenyen Az egri Gárdonyi Géza Gimnázium mindig is nevezetes volt arról, hogy diákjai a legjobbak közé sorolhatók a különféle középiskolai tanulmányi versenyeken. Tehetségek sora kerül ki falai közül. Nem véletlen, hogy az országos rangsorban igen előkelő helyet foglal el az intézmény. Jó hírnevét öregbíti a III. b. osztály tanulója, Lengyel Péter is, aki május közepén Olaszországban képviselte iskoláját és hazáját nemzetközi szellemi versengésen. Halkszavú, mosolygós ifjú. A biológia-kémia osztályba jár, melynek Irlanda Dezső az osztályfőnöke. Ismerve a tanár úr közvetlen viszonyát nebulóihoz, máris jogos a kérdés: — Kaphatunk egy rövid értékelést a tanáraidról? — Hát... — lepődik meg Péter egy pillanatra, de aztán már kész is a válasszal: — A többségükkel meg vagyok elégedve. Megkövetelik, amit kell, némelyikük talán túlságosan is. — S egy gyors, őszinte pillanatkép magadról: milyen diák vagy? — Sokat nem tanultam soha, az biztos. Ám így is hatodikban még kitűnő voltam. Utána viszontjöttek a négyesek. A fizika, a matek nem igazán tartoznak a kedvenceim közé. A biológia és a kémia annál inkább. Péter tősgyökeres egri. Szülei tanárok, édesanyja orosz származású. A tanárképző főiskolán oroszt tanítottak, de más nyelvekkel is foglalkoznak. Talán innen való a fiú különleges érzéke az idegen szavakhoz, kifejezésekhez. A 2-es Számú Általános Iskolában már harmadikos korától tanulta az angolt, és másodikos gimnazistaként tette le a középfokú nyelvvizsgát belőle. Oroszból viszont már — némiképp érthetően — a felsőfokúja is megvan. — Most épp melyik nyelvet gyűröd? — A gimmnáziumban választhattunk, én az angolt folytattam, mellette pedig a latint igyekszem elsajátítani. Ez utóbbi jól kapcsolódik a biológiához, s ugyanakkor segít más idegen nyelvek gyakorlásában is. Egyébként már latinból is sikeresen vizsgáztam középfokon. Most pedig az olasz tanulására álltam rá. — Miért éppen az olaszéra? — Fogadásból. — Hogyan?! — Azt mondtam, egy év alatt olaszból is leteszem a középfokút. A társaim erre közölték: az emberileg lehetetlen... Meglátjuk. Mindenesetre egy év múlva a Dobosban találkozunk... — Oktatóid azt mondják, igazi versenyző típus vagy. Már másodikos korodban indultál szellemi vetélkedésen. Miből is? — Biológiából és latinból. Utóbbin eljutottam az országosra is. — Olyannyira, hogy a második helyen végeztél... — Tavaly áprilisban rendezték ezt a versenyt. Tulajdonképpen egy szöveget kellett lefordítani. Egy eredeti latin történetet, de hogy pontosan mi volt az, arra már nem emlékszem. Egy egyházi iskolából érkezett fiú lett előttem az első. Dr. Pető Zsigmondné jeles tanítványa ebben a tanévben megpróbálkozott egy újabb szellemi kísérlettel is. Cicero tiszteletére nemzetközi vetélkedést hirdettek. Szinte már természetes, hogy ezen is részt vett. — Idén februárban Budapesten az Eötvös Loránd Tudományegyetemen tartották — említi. — Tizenvalahányan mentünk be egy terembe, s azt kaptuk feladatul, hogy Cicero barátságról szóló filozófiai művének egy részletét fordítsuk le. Ügy volt, még aznap értékelik munkánkat, ám a zsűrinek másutt akadt tárgyalnivalója... — Végül azért megérkezett a kedvező eredmény... — Hatan mehettünk Arpinó- ba, Cicero szülővárosába. Ez egy Rómához közeli település. A nemzetközi versenyen a nagy szónok egy szövegének fordítása, s arról egy esszé megírása lesz a dolgunk. — A latin tanulásához állítólag „betonfenék” szükségeltetik... — Szó sincs róla. Egyik fordulóra se készültem túl sokat. Megsúgom, ha a nyelvtant alaposabban kikérdeznék, lehet, hogy bajban lennék. — Szórakozás? — Olvasás, barátok, nyáron strand. Gyakran járok moziba. Csakúgy, mint más, velem egy- korúak. — Az osztálytársak, a barátok mit szólnak „különleges” képességeidhez? — Általában gratulálnak, ha valami sikerül. Mikor megtudták, hogy második lettem az országoson, akkor valamiért késtem az iskolából. Már mindenki keresett, hogy mondjon egy jó szót. Az egyik haverom viszont közölte velem: az nem teljesen normális, aki háromórás latin fordítást egy óra alatt elkészít, majd míg a többiek a teremben izzadnak, addig a Váci utcán sétálgat. Én azonban normálisnak tartom magam... »eszeigeiesunn meg a nemzetközi v,icero-verseny emu Készült. Utána kaptuk a hírt, hogy Péter a latin országos tanulmányi versenyen az ötödik lett, Olaszországból pedig dicsérettel és oklevéllel, valamint sok-sok élménnyel tért haza. Gratulálunk! Szalay Zoltán Ikonok — tűzzománcból Keveseket hagy érintetlenül az a misztikus egyszerűség és tisztaság, amely a legrégibb egyházi képekről árad. Akár az óorosz ikonokat, akár a bizánci, akár a későbbi változatokat nézzük. Talán festőiskolának sem rossz, ha valaki így kezdi, de van egy más út is. Miközben a földi létezés lényegét kutatjuk, akkor találunk rá. Ez az, ami nem változott az évszázadok alatt. Erről beszélgetünk Paparó Ibolya egri festőművésszel (gazdag színvilá- gú olajképeivel, akvarelljeivel tűnt fel, s pár éve ikonokat is készít tűzzománcból). — Az én Máriám mindig mosolyog — mondja. — Miért? Mert az évek során egyre inkább megbizonyosodom: nincs „értékesebb alkotás” az élő gyereknél. Ezért számomra is örök téma Mária gyermekével, a kis Jézussal.. — A tűzzománc kényes dolog... Úgy gondolom, nehézségében rejlik a szépsége... — Az egész úgy kezdődött, hogy kaptam egy kemencét ajándékba. A dolog nem hagyott nyugodni. Tanulmányoztam a szakirodalmat, bújtam a könyveket. Nem volt igazán mesterem, autodidakta módon próbáltam elsajátítani a technikát, sokszor a saját káromon is okulva. Nem ment egykönnyen... — Milyen indíttatásból fordult az ikonfestéshez? — Az ikonokban megragadott az ábrázolás tisztasága, tömörsége. Mivel a tűzzománc technikailag bonyolult, ezért a kompozícióban egyszerűsített rendet kíván. Ilyen az ikonok tiszta formavilága. Ehhez alkalmazkodva, örömmel játszottam a zománc színbeli lehetőségeivel. — S hogyan alakult, változott a mögöttes tartalom? — Korábban úgy éreztem, nekem, mint alkotónak, fel kell mutatni azokat a dolgokat, amelyek fenyegetik az emberiséget, mégpedig azért hogy ha mások találkoznak ezzel, tegyenek ellene. Most már úgy gondolom, a feladatom ennél több, más is. így az öröm, a szépség megmutatása... Mert a harmónia ritka vendég az életünkben. — A képeken mégis megjelenik... — Lehet, hogy erre meg kell érni, ezt meg kell élni. Ilyen az anyai szeretet. Hiszen az anya „egyház” tud lenni — a szó legnemesebb értelmében. Egy született és egy vállalt gyereket nevelek. De ez visszahat arra, amit csinálok. Remélem, mások is észreveszik, ezek az ikonok „belülről jönnek”. A kor most nem erről szól. Ezért ezek a munkák a kor ellenében jönnek létre, tiltakozásként is, a szeretet nevében. — Lehet tehát ma ikonokat festeni? — Igen, ha a tartalom, ami mögötte van, nem hamis, ha az érzelmi töltés őszinte... (Jámbor)
