Heves Megyei Hírlap, 1992. június (3. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-13-14 / 139. szám
4 SZEMTŐL SZEMBE HÍRLAP, 1992. június 13-14., szombat-vasárnap A Buddha hasa A dolog mostanában alapvetően továbbra is úgy áll, hogy én egy nagy emberbarát vagyok, de a második emeleti embereket egyre kevésbé szeretem, kerülöm velük a találkozást, ha csak tehetem, fülelek a lépcsőházban, hogy jönnek-e. A második emleti emberek ugyanis rendkívül kíméletlenek, ami a szívükön az a szájukon, és pontosan mindig a legérzékenyebb pontjaimra tapintanak, nem tudom állni a tekintetüket, mert érzem, hogy igazuk van, én meg állok ott a lépcsőn, porig alázva. A pohár akkor csordult túl, amikor az öreg Jóska a másodikról hanyagul megállított a lépcsőfordulóban, mintha nem akarna semmi fontosat, csak kérdezné, hogy miképpen vagyok, mivel foglalkozom, utazom-e valahová — mert ilyenekkel szokott indítani — aztán, akár alamuszi macska, nagyot ugrott, és csak kibökte: — Ide figyeljen, Kovácskám, tudja mi jut nekem eszembe az újságírókról? Azok, kérem nem úriemberek, de egy cseppet sem. Egy ügyvéd vagy egy orvos az igen, arról feltételezi az ember, hogy pénze van, de maguk olyan üreszsebűek, mégis milyen nagy a pofájuk mindig. Ezzel ő be is fejezte, vitát nem nyitott, elügetett a kis szatyorjá- val a boltba. Nem volt mit tenni cselekedni kellett, az ember ilyenkor elszontyolodik, belemarkol a zsebébe, nyugtázza az eredményt, és vadul törni kezdi a fejét, hogy mi módon lehetne meggazdagodni, házat venni, kocsit, no meg meglátogatni az olimpiát Barcelonában. És ekkor megérkezett a levél. Tudja fene, hogy találtak rám — biztosan van megfigyelő emberük, ő követett két hétig a múltkor —, de az értesítés eljutott hozzám, az Euro Direct Service arra biztatott a küldeményben, hogy simogassam meg a Buddha hasat. Természetesen ez az invi- táció nem egy új utazási iroda tibeti ajánlata volt, hanem az én meggazdagodásomnak az egyetlen lehetséges módja. Az EDS ugyanis 1950 forintért hozzájuttat engem a Buddhához, nekem pedig semmi más teendőm nincsen, csak az, hogy „lágyan simogassam a Buddha hasát,” és akkor dőlni fog a pénz. Az EDS természetesen érvekkel is alátámasztja a módszer hatásosságát, hiszen megemlítik, hogy például Jackie K. Dickson Cityben megkapta a Buddhát, majd azonnal nyert 1628 dollárt a bingón sőt háromszor a lottón _ r :-----a^cj (tollárral lett s emmi Virginia R. teljesítményéhez képest, aki azonnal kapott egy ezerdolláros csekket. „Minden igaz, minden igazolt, mindenki a Buddhát simogatja, most önön a sor” — fejeződött be a levél, és én már postáztam is a pénzt, otthon meg sem mondtam, milyen szerencse ért bennünket, hadd legyen meglepetés, amikor beállítok az ezerdolláros csekkel, és az öreg Jóska orra alá dörgölöm: mi van, vénember, ki az üreszsebű? Aztán megjött a Buddha, én —J-'~ bezárkóztam vele a kisszobába, szép Buddha volt, jólesett simogatni, nagy élvezettel tettem, mondhatni kéjesen, akár magamat simogatnám, úgy csillogott a szemem. Büszke voltam és bizakodó, egy álló délután simogattam a Buddhát, a családnak fogalma sem volt, hogy mit csinálok, és akkor is meglepődtem, amikor éjjel fölkeltem egy kicsit simogatni, de akkor a vécére ültem be vele, amitől végképp f yanússá váltam, így másnap egy ícsit hanyagoltam a Buddhát. És akkor az történt, hogy nem történt semmi. Nem kaptam egy hónapig sem fizetésemelést, és az utcai sorsjegyesnél sem nyertem, pedig vettem őket zsákszámra. Sőt: akkoriban írtam egy másik újságba egy cikket, azóta is tartoznak a honoráriummal, ezúton üzenem, hogy a hétszázát, nem karitatív alapon írtam, tessék postázni a pénzt. Ezerdolláros csekk különösen nem jött, a gyereknek alig tudtuk megvenni a pelenkát, és még ott volt Buddha is a nyakamon, még jó, hogy etetni nem kellett. Még az a szerencse, hogy az elsőn lakik egy hülye, de valami nagyon hülye, mindenféle babo- naságban hisz, annak eladtam a Buddhát, a prospektussal együtt. Azóta idegesen ráng a szája széle, az egesz lakótelepnek nem kell a Buddha, ő meg csak simogatja rendületlenül, látom rajta, hogy meg fog őrülni. Én meg gondoltam egy nagyot, fogtam a pénzt, amit az első emeletitől kaptam, hozzátettem egy-két százast, szép ruhát öltöttünk magunkra, és elmentünk elegáns étterembe vacsoráim, teljes illúziót teremteni, cigányzene, hússütés a nyílt színen, a borospohárba egy méterről lövik a lopóból az italt. Előételnek kagylót ettünk, utána vadhúsokat faltunk, és az egészet hatalmas sajtokkal fejeztük be, és a végén még egy He- nessyt is megittunk a drinkbárban, valamint sósmogyorót ropogtattunk. — Nem normális az az öreg Jóska — mondta hazafelé a taxiban. — Most is milyen vidámat vacsoráztunk, életében nem volt ilyen helyen. És elégedetten hátradőltünk, félúton megállítottuk a taxit, és sétáltunk tovább kéz a kézben, langyos nyári éjszaka volt, a hold fénye beragyogta az utcát, a csillagok szikráztak, jó nagy levegőket szippantottunk, míg csak nem jött az utolsó tizenkettes busz, és odarottyintott az orrunk ■ alá a kipufogójával. — Jo estét, Kovácskám, kirúgtak a hámból? — állított meg az öreg a lépcsőházban, mert mindig figyeli, hogy mikor jövök és megjegyzéseket fűz. — Mondom én, hogy maguk elég nagyképűek, elmennek egy este, aztán meg azt hiszik, hogy maguk az élet császárai. A csóró, az csóró Kovácskám, az újságíró meg újságíró, nem ügyvéd vagy orvos, vagy ilyesmi. Aki ezen a lakótelepen lakik, az vacsorázzon otthon, süssön hajábá krumplit, igyon hozzá Borsodi sört, járjon gyalog vagy busszal, de ne játssza az agyát, könyörgöm, ne játssza. Hallgasson rám, és akkor nem csinál butaságot. Nem csináltam butaságot, még ma is jó ötletnek tartom, hogy azonnal felrobbantottam az egesz második emeletet. Az öreg Jóskát három nap múlva temettük, egészen biztos, hogy akkor is vigyorgott a nagy sárga fogaival : mire jó ez megint, Kovácska, mire jó? Kovács Attila S A SIPOTÉKA> KÖNYVESBOLTOK ajánlata: A STARWARS-sorozat legújabb kötete: AJEDI HATALMA Sidney Sheldon: Szereposztó díványok Whitley Strieber: Pokoli tűz Kiszely István: Honnan jöttünk? Előjegyeztethető: A sport krónikája, Révai Nagy Lexikona Brehm: Az állatok világa SIPOTÉKA KÖNYVESBOLTOK: Eger, Hatvani kapu tér 8. Tel.: 16-998. ^ Érsek u. 2. (volt Marx K. u.) ^ A kiskörei tározó 1973-ban épült, s több szempontból a Tisza szerves részének tekinthető. A folyó 27 kilométer hosszan kanyarog a tározóban, biztosítva annak vízellátását. A 127 négyzetkilométer területű, átlagosan egy méter mélységű állóvíz mesterségesen fenntartott vízi- és élővilága veszélybe kerülhet, mert a tó könnyen elmocsarasodhat. Pedig sokféle módon hasznosítható a Balaton után hazánk második legnagyobb vízfelülete. A kormány asztalára nemsokára egy új koncepció kerül, amely számot vet azokkal a lehetőségekkel is, amelyek régebben mellékesnek számítottak, de egyre fontosabbakká váltak. Az öntözés, az ipari vízfelhasználás, az energiaszolgáltatás mellett mind lényegesebb a halászat, a horgászat, az üdülés és a természet- védelem. A csillogó, hívogató víztükör Tisza-tavi kilátások Mindig szebb lesz a túlpart? A múlt héten Abádszalókon vetettek számot a jelenlegi helyzettel és a jövővel. Éz alkalomból kérdeztük meg Szaló Pétert, a Környezetvédelmi és Település- fejlesztési Minisztérium helyettes államtitkárát a tervekről. — Mivel ön ismeri a kormány asztalára kerülő előterjesztést, arra kérjük, üssük fel együtt ezt a dossziét. Mi a leglényegesebb változás az előzőekhez képest az elképzelésekben? — Ez a dokumentum áttekinti a tervezés körülményeit, az egykori vízfelhasználást: korábban a vízgazdálkodásnak, az öntözésnek, az energiatermelésnek volt prioritása. Mindez ma átértékelődött. Az új helyzet elfogadására kérnek felhatalmazást a szaktárcák a kormánytól. Ezek szerint előtérbe került az üdülés, illetve a természet megóvása, összhangban a környezetvédelemmel. A tó felső részénél nagyon értékes területek alakultak ki, amelyek páratlan nemzeti kincset jelentenek, s ezek megőrzése mindenképpen indokolt. Ugyanakkor az üdülést és az idegenforgalmat is előtérbe kell helyezni, a helyi adottságokhoz alakítva. Ezt képviseli az új koncepció. Ennek alárendelten jelennek meg azok a feladatok, amelyeket a közeljövőben szükséges elvégezni, így például az iszapkotrás, az átöblítések fenntartása, vagy a parti területek használata. Számot kell vetnünk természetesen a pénzügyi lehetőségekkel is. — Azt hiszem, sok minden megváltozik a Tisza-tóval kapcsolatban, mivel a vízgazdálkodás más alapokon állt. Milyen szervezeti, jogi és egyéb változásokra van szükség? — Azt feltétlenül megvizsgálja ez az előteijesztés, hogy milyen egyéb erőforrásokat lehet bevonni, mert a kormányzati eszközök korlátozottak. A fenntartáshoz és a fejlesztéshez nem elegendőek a központi lehetőségek. Úgy érzem, hogy egy folyamat közepén tartunk, hiszen rendelkezésre állnak már azok a keretek, amelyek között kialakít- hatóak az új elképzelések. Ezek kimunkálása valóban hosszabb egyeztetést igényel. Hogy milyen szervezeti keretek között, milyen finanszírozási forrásokból, hogyan végezhetők el a szükséges munkák, azt szeretnénk körvonalazni. — Eddig a feladatokat a víz- gazdálkodás szempontjából közelítették meg, szinte mindent az eddigi feladatoknak rendeltek alá. Honnan kerítenek pénzt az üdülés és a turizmus szolgálatára? — Változnak az alapvető célok, s velük sok minden más is. Éppen a forráshiány miatt kerül előtérbe az úgynevezett „fenntartható fejlődés elve”. Mindenképpen érdemes költség- és haszonelemzést végezni, hogy kiderüljön, melyek a várható előnyök, s milyen ráfordítások szükségesek. Ennek mérlegelése után lehet dönteni például a kotrási munkák elvégzéséről. Jelentős költséget emészt fel egy síkvidéki tározó fenntartása. Ezt a pénzt valahonnan elő kell teremteni. Ebben a kormányzat is részt kíván vállalni, de csak a szükséges mértékig. Nem szeretnénk az ökológiai feltételekkel ellentétes koncepciót megvalósítani, hiszen az nagyon nagy áldozatokkal járna. Különösen nem költségvetési forrásból, nem szórhatjuk erre a pénzt. Annál kevésbé, mivel egy ilyen vállalkozás úgysem tartható fenn sokáig. — A tanácskozáson elhangzott az is, hogy az itt termelt villamos energiára egyre kevesebb szükség van, mert a piacon túlkínálat mutatkozik. Ilyen körülmények között nem zárulnak-e el az eddigi pénzügyi források is? — Nem állíthatjuk, hogy az erőműre nincs szükség. Ez a beépített kapacitás kell, s olyan tartalékokkal is rendelkeznek, hogy a fejlesztésére már nincs igény. A turbina áramot termel, s ez a jövedelem nélkülözhetetlen. A koncepciónak egyik nagyon lényeges pontja, hogy elfogadja a jelenlegi duzzasztási szintet, nem kíván emelni ezen. A tervezéskor két méterrel magasabb szintet képzeltek el. Mi elfogadjuk a jelenlegi állapotot, amely kedvez a természetvédelemnek, az erdőgazdálkodásnak, s lehetővé tesz bizonyos turisztikai hasznosítást. Ugyanakkor az idegenforgalmi szempontok szükségessé teszik bizonyos részeken — ahol ez lehetséges, például az abád- szalóki öbölben —, hogy kotrással biztosítsák a fürdéshez szükséges vízmélységet. — De ehhez a munkához adnak-e pénzt az energiatermelők? — Tavaly negyvenmillió forinttal támogatták a fenntartási munkákat. A tározó — részben — ezek után is az energiatermelést szolgálja majd. Mindenképpen szükséges tehát annak a szektornak is a hozzájárulása a karbantartási, iszapeltávolítási feladatok elvégzéséhez. — Két megye határán fekszik a Tisza-tó. A vita során úgy fogalmazott, hogy a Jász-Nagy- kun-Szolnok megyei rész inkább alkalmas idegenforgalomra, míg a Heves megyei part a természetvédelem szempontjából érdekes. Szerintem ez a fejlődési különbség miatt alakult ki így, mivel Heves megyében lényegesen kevesebbet fordítottak a fejlesztésre, mint a túlparton. Ezeket a hátrányokat nem lehet-e valamilyen formában lefaragni, ugyanis ilyen feltételekkel befektetőket sem várhatunk? — Valóban, a tőke vonzásának egyik feltétele, hogy fejlett legyen az infrastruktúra. Ezért előnyben vannak a Szolnok megyei települések. De azt hiszem, a megyei újraelosztó szerep megszűnésével ez az eltolódás Szolnok megye javára már nem növekszik. Ügyanakkor — éppen a korábbi befektetések eredményeként — a piac valószínűleg abba az irányba billenti el a mérleg serpenyőjét. Ma a települések versengése meghatározó a fejlődés terén, nincs az államnak olyan hierarchikus fejlesztési koncepciója, amely a szintkülönbségek mérséklését tűzi ki célul. Csak összefüggő térségek problémájának kezelésével foglalkozik a kormányzat. De enyhítheti a feszültséget az, hogy az önkormányzati szövetség létrejött, ez is egy érdekegyeztető fórum. Az önkormányzatok illetékességét figyelembe vevő társulás megalakítására hangzottak el itt javaslatok. Ez lehetővé tenné azt, hogy az érdekeket kiegyensúlyozottan vegyék figyelembe a fejlesztések megalapozásánál. Kell egy elképzelés, amelynek kimunkálása elég hosszadalmas, hiszen egymástól független felekről van szó. Sokszoros egyeztetési folyamatra kell számítani. Ebben a koncepcióban kell érvényesíteni azokat az elképzeléseket, amelyek a térségen belüli kiegyensúlyozott fejlődésre vonatkoznak. Ez a tó egészének az érdeke, hiszen az ökológiai terhelhetőség határához érkezik el néha a forgalom. A tó partján lévő valamennyi település számára létkérdés, hogy a természeti feltételeknek megfelelően, egyenletesen terheljék a vizet. Én bízom abban, hogy ezek a helységek képesek lesznek erre, s figyelnek másfajta szempontokra is, s elfogadják az ökológiai megközelítést. — A mostani régiók kialakítása, helyzete, szerepe segítheti-e ezt a folyamatot, kialakulhat-e egyensúly ebben a térségben? — Ez a kérdés több szinten értelmezhető. Elhangzott a tanácskozáson, hogy az ország is szétszakad egy fejlettebb nyugati, és egy elmaradottabb keleti részre. A „nagytérségi” egyenlőtlenségek ellen az állam határozottan fellép, igyekszik enyhíteni a válságot, csökkenteni az elmaradottságot, s új fejlesztési konstrukciók kialakítására is törekszik. A kormányzat a privatizációs bevételekből létrehoz egy kelet-magyarországi befektetési részvénytársaságot, amely elsősorban ennek a térségnek a fejlesztését hivatott elősegíteni. Más a helyzet a megyék közötti szintkülönbséggel. Az a szerveződés, amely itt létrejött, s végül is kormányzati támogatásra talált, átmetszi az igazgatási és a megyehatárokat. A mai találkozás is jelzi, hogy egy regionális együttműködésre létrejött társulást mindenki támogat, még a köztársasági megbízottak és a megyék is. Inkább egy együttműködési rendszert alakítanak ki, mintsem egy új igazgatási körzetet. Az egységes koordináció kezelhetővé teszi a „kistérségi” különbségeket. — Eddig érdekegyeztetésről beszéltünk, pedig itt valójában nem azonos érdekekről, hanem nagyon is ellentétesekről van szó. Hogyan lehet igazságot tenni közöttük? — Az érdekegyeztetés szerintem az ellentétek egyeztetése is. Teljesen természetesek a feszültségek. Nem lehet hatalmi szóval beavatkozni. A természetvédelmi vagy más nemzeti érdekekben az államnak egyértelműen állást kell foglalnia, akár a törvényhozáson keresztül is. Amikor arról van szó, hogy közösségi tulajdont kell védeni, hosszú távú elveket kell képviselni, nyilvánvalóan a Parlamenthez kell fordulni. Erre akkor volna szükség, ha a helyi törekvések teljesen szemben állnának az említett szempontokkal. De bízom a helyi ön- kormányzatokban, s azokban, akik itt élnek, mert a saját unokáik számára is szeretnék a Ti- sza-tavat megvédeni. Gábor László Hej, halászok, halászok...
