Heves Megyei Hírlap, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-12 / 111. szám

HÍRLAP, 1992. május 12., kedd PÉTERVÁSÁRA ÉS KÖRZETE 5. Orbán Viktor Pétervásárán „Nem minket terhel a felelősség” Sem túlzott szimpátia, sem túlzott antipátia nem fogadta az elmúlt héten Orbán Viktort, a Fi­desz parlamenti frakcióvezetőjét és Horváth László fideszes or­szággyűlési képviselőt Pétervá- sáran. A jelenlevők — akik több mint százan gyűltek egybe a helyi művelődési házban — sokkal in­kább érdeklődőként figyelték az eseményt. Feltűnő volt, hogy vi­szonylag kevés fiatal vett részt az eseményen, ami talán azzal is magyarázható, hogy ebben a vá­rosban nincsen Fidesz-szervezet. Ennek ellenére mégis többen voltak azok, akik — visszafogot­tan vélekedve ugyan — nem ér­tettek egyet a Magyarországon ma végbemenő folyamatokkal, s emiatt többek között a Fideszt is hibáztatták. Orbán Viktor ezzel kapcsolatban elmondta: nem szerencsés az, ha a jelenlévők minden dühüket rajtuk töltik ki, hiszen ők csupán egy kisebbség­ben lévő parlamenti párt, s nin­csen ahhoz elég erejük, hogy a felmerülő problémákat megold­ják. — Nem vagyunk felelősek sem az előző, sem a mostani kor­mány bűneiért — jelentette ki, majd hozzátette, hogy nagyon sok olyan dolog van, amit az örö­költ keretek miatt ugyancsak ne­héz ennek a kormánynak megol­dania, ám amiatt igenis felelő­sek, hogy a lehetőségeiket nem jól használják ki. A kárpótlási törvénnyel kap­csolatban elmondta: ez a lehető legrosszabb, ami ebből kisülhe­tett, hiszen az a lehetetlen állapot állt elő, hogy most az sem elége­dett, aki kárpótlást kap, és az sem, aki nem. Felvetődött az is — mint a legtöbb ilyen eseményen —, hogy sok, az előző rendszer­ben kompromitálódott gazdasá­gi vezető „átmentette” a hatal­mát, s most is a helyükön ülnek. Orbán ezzel kapcsolatban kifej­tette, neki egyáltalán nem tetszik az, hogy kormánypárti vezető politikusok vasárnap reggelen­ként folyamatosan gyalazzák a különböző vállalatigazgatókat, tsz-elnököket, s eközben a kor­mány felügyelete alá tartozó rendőrséget, ügyészséget nem utasítják arra, hogy ellenük bün­tetőeljárást, nyomozást indítsanak. Természetesen szóba került Orbán Viktor emlékezetes be­széde is, amelyet Nagy Imre te­metésén mondott el, s volt olyan hozzászóló, aki a szemére vetet­te, hogy azóta megváltozott, s más álláspontra helyezkedett. Orbán erre úgy reagált: nem ő változott meg, hanem a helyzet, tehát ő akkor a rendszer ellenfele volt, küzdött azért, hogy kimen­jenek az orosz katonák, hogy pi­acgazdaság legyen, s hogy tart­sák meg a szabad választásokat. Mára viszont szinte mindez meg­valósult, s miután ő pedig egy parlamenti párt vezetője, más­képpen kell politizálnia. Arról Ä biztosította a hallgatósá- ogy ha netán „visszaáll a régi rend”, akkor ismét ugyan­olyan radikális hangot fog meg­ütni. Egy felszólaló faluellenesség- gel vádolta a Fideszt. Erre Hor­váth László reagált, s kijelentet­te: ez nem igaz, lúszen aki nézi a f parlamenti közvetítéseket, az áthatja, hogy szinte minden hé­ten interpellál valamely ellenzéki képviselő — közöttük nagy szambán fideszes is — az elmara­dott vidékek fejlesztése érdeké­ben. Nagyban foglalkoztatták a je­lenlévőket a képviselői fizetések is. — Az emelés előtt hozzávető­legesen ötvenezer forint nettót vettem fel... — mondta Orbán Viktor, majd hozzátette: — Tu­dom, hogy önöknek itt Pétervá­sárán ez nagyon soknak tűnik, de higgyék el, hogy ha a Parlament­ben ülő jogászok inkább ügyvéd­ként tevékenykednének, akkor sokkal többet keresnének... Ezután hangot adott abbéli meggyőződésének, hogy baj len­ne, na a képviselőknek alacsony lenne a jövedelmük, hiszen egy­részt az elit értelmiség így nem vállalkozna politikusi szerepre, másrészt viszont megveszteget- hetőek lennének, ami szintén nem lenne szerencsés. A találkozón mindössze egyetlen incidens történt, ami­kor egy helyi úr fennhangon — és soron kívül — figyelmeztette Or­bánt arra, hogy o is a nép pénzén tanult, s mivel már nem az első esetben kiabált közbe, a rende­zők kivezették. — Hagyjatok békén, én isme­rem a Viktort, együtt tüntet­tünk...!— reklamált a résztvevő, de ez sem segített rajta. Kovács Attila Telefon és ivóvíz Kisfüzes közelebb került a világhoz (Tudósítónktól) Kisfüzes, az alig kétszáz lelket számláló település az utóbbi két évben — közelebb került a világ­hoz. A falu az önkormányzati választások után is megmaradt Pétervására társközségének, és talán ennek köszönhető, hogy ugyan nagy ügyek nem, de azért kis dolgok történnek a fejlődés érdekében. Többek között a múlt hónapban vezették be a te­lefont mindazoknak a lakásába, akik igényelték ezt a szolgálta­tást. így kisfüzes — mondhatni — már az egész világgal „össze van kötve” a távhívás révén. Emellett megkezdték az ivó- vízhálózatkiépitését is a faluban. Ennek eredményeként Terpes — Szajla — Kisfüzes Vízműtársulat néven idén megkapja a település az oly régen várt vezetékes ivóvi­zet is. KonczÁrpád A húszméteres fúrásokkal nem sikerült lecsapolni a gázt (Fotó: Pert Márton) A kutatás első szakasza lezárult Építészeti megoldás? A mátraderecskei gáz ügyé­ben a napokban lezárult a kuta­tás első szakasza. A helyszínen dolgozó szakemberek azonban folytatják a vizsgálatokat, igye­keznek a tendenciákat megálla­pítani, vagyis azt: mi várható a jövőben? Annyi biztos, hogy nagy mélységből jön fel a gáz, s hogy ipari célra semmiképpen nem lehet felhasználni. A szakemberek véleménye szerint talán az úgynevezett épí­tészeti megoldás segíthet a prob­lémán. Ez jobb szigetelést, jobb szellőztetési rendszert jelent az érintett Mátyás király utcai laká­sok esetében. Az is szóba került, hogy van egy — külföldön gyár­tott — radongátló festékanyag, amit szintén lehetne alkalmazni. Amint a minap Zám Ferenc pol­gármestertől megtudtuk, az em­lített megoldási lehetőségeket a közeljövőben ki is próbál­ják. Nemrég hírt adtunk arról, hogy geológusok — kőzetminták gyűjtése végett — fúrásokat vé­geztek a területen, s akkor az is felvetődött, hogy a fúrásokkal keletkezett húszméteres lyukak talán alkalmasak lesznek a gáz leszívatására. Nos, ez az elképze­lés nem vált be, nem hozott ered­ményt. Önkormányzati ülés Pétervásárán Tűzoltó-egyesület és népszavazás ( Tudósítónktól:) A napokban testületi ülést tar­tott Pétervására önkormányzata. Első napirendként a helyi ön­kéntes tűzoltó-egyesület tevé­kenységéről hallgathattak meg tájékoztatót a képviselők. A pétervásárai tűzoltó-egye­sülethez a társközségek — Erdő­kövesd, Váraszó, Kisfüzes — egységei tartoznak, közel száz önkéntes tűzoltóval. Az ivádi egység tavaly kivált az egyesület­ből. Az egységek anyagi eszközeit az illetékes önkormányzatok biztosítják. Az egyesület felsze­reltsége nagyjából megfelel az igényeknek, a péterkei egység például — amely egyébként idén ünnepli fennállásának 103. év­fordulóját — rendelkezik egy korszerű Csepel 344-es gépjár­műfecskendővel, valamint egy 800-as kismotoros fecskendővel is. A szertárépület viszont eléggé rossz állapotban van, így a szük­séges javítások — tetőszerkezet, ereszcsatorna, ajtók, stb. — el­végzésének mielőbbi beüteme- zését kérte az önkormányzattól a tűzoltó-egyesület vezetője. A tájékoztatót követően a he­lyi népszavazásról, népi kezde­ményezésről szóló rendeletterve­zetet tárgyalta meg a testület. Az önkormányzati törvény ezt a kérdést csupán nagyvonalakban szabályozza, és a konkrét szabá­lyozást a helyi önkormányzat jogalkotói hatáskörébe utalja. A helyi viszonyoknak megfelelően lehet bővíteni azt a törvényi kört, amikor a testület köteles kiírni a helyi népszavazást. Helyi rende­letben kell — a törvény adta ke­reteken belül — meghatározni a kezdeményezéshez szükséges választópolgárok számát, illetve azt a számot, amelynek megléte esetén ugyancsak kötelező a helyi népszavazást megtarta­ni. Az említett törvény ismereté­ben készített és előteij esztett ter­vezetet a „városatyák” az ülésen megvitatták. A testület az anya­got alkalmasnak találta, és elren­delte közszemlére tételét, így az majd — a városban élők észrevé­teleinek megfelelően — átdol­gozva kerül a későbbiekben újra az önkormányzat elé. Harmadik napirendi pontként a testület megalkotta a temető használatáról, kezeléséről és rendjéről szóló rendeletet. Zay József Mondhatni „egészségügyi nap” volt hétfőn Sírokban. A he­lyi önkormányzati testület ekkor tartotta ugyanis soros ülését, amelyen a fő téma a település egészségügyi ellátásának helyze­te volt. Szó esett például a gyógy­szertári ellátásról és a fogorvosi rendelésről is. Siroki kupadöntő Május 16-án és 17-én a siroki sportcsarnokban rendezik meg az országos ifjúsági leány-kézi- labdakupa országos döntőjét. A fináléba négy csapat — köztük a házigazdák utánpótlás-együtte­se — verekedte be magát. Szom­baton és vasárnap is reggel kilenc órakor kezdődnek a mérkőzé­sek. Falugyűlés Mátraderecskén Az új községi sportcsarnok adott helyet a közelmúltban Mátraderecskén a falugyűlésnek. A rendezvényen szó esett — szá­mos más helyi probléma mellett — a „gázügyről” is. Hamarosan részletesen is beszámolunk a de­recskéi falugyűlésen történtek­ről. Vásár a művelődési házban Több alkalommal kínált már olcsó árukat a városban élőknek a pétervásárai művelődési ház. Ma szintén vásárt tartanak az in­tézményben: ezúttal különböző fehérneműk között válogathat­nak a kínálat iránt érdeklődők. A számvitel gyakorlati kérdései Az első félév utolsó összejöve­telét június 5-én délelőtt 9 órától tartják a Pétervására és környéke jegyzőklubjának tagjai. A ren­dezvénynek a feldebrői polgár- mesteri hivatal ad otthont. A té­ma: a számviteli törvény aktuális kérdései és az ehhez kapcsolódó belső szabályzatok elkészítésé­nek gyakorlati problémái. A konzultációra — melyen a TÁ- KISZ szakemberei tartanak elő­adást — várják az önkormányza­tok gazdálkodási szakembereit is. A Föld napján Nagytakarítás Sírokban A Föld napjáról szerte az országban megemlé- erdészet szervezésében a községi utak mentén min- keztek. Megyénkben is jó néhány helyen volt ebből denhol összeszedték a szemetet, s ebben az akció- az alkalomból rendezvény, és természetesen nem ban nem csupán a diákok, az iskola tanulói, hanem maradt ki a sorból a pétervásárai körzet sem. a településen élő felnőttek is részt vettek, a helyi Sírokban például szinte az egész falu megmoz- magánvállalkozók pedig teherautóval segítettek az dúlt: az önkormányzat, a helyi általános iskola és az összegyűlt hulladék elszállításában. Parádsasvari Karolyi-kastély „A háború nem végzett ilyen pusztítást...!” „Szégyen, gyalázat! Hol élek én?” — ez a mottója annak a le­vélnek, amelyet a minap kap­tunk egy paradsasvári olvasónk­tól, Kékesi Ivántól A parádsas- vári Károlyi-kastély ügyében ír a következőképpen: „Mint köztudott, községünk egyik kiemelkedő helyén áll ma is egy építészetileg is elismert re­mekmű. Ez a Károlyi Mihály- féle vadászkastély, mely büszke­séggel tölt el valamennyiünket... Mint kisgyermek, láttam a kas­télyt gazda nélkül, közvetlenül a háború után — elhagyatottan, ki- fosztottan, tönkreteve. Akkor voltam olyan 7-8 éves, és gyer­mekfejjel talán fel sem tűnt, hogy az egykor virágzó és pompás kastélyból mi lett, a háború kö­vetkezményeként mennyire tönkrement. Mi akkor oda csak szórakozni, játszani mentünk. Jókedvűen, vidáman, és jól éreztük magun­kat, mit sem törődve még azzal sem, hogy a gazdátlan épületet, helyesebben, a berendezése egy részét — ami mozdítható volt, aki kapja, maija alapion — szét­hordták. Ez szörnyű látvány volt, de akkor ezt főként a felnőt­tek tették, s azzal a különbséggel a mai fiataloktól, hogy a kastély­ból kikerülő anyagot saját célja­ikra felhasználták. Később az épületet helyreállították. Keze­lője és üzemeltetője is lett. Hosz- szú időn keresztül gyermeküdü­lőként működött, es még tanítás is folyt benne. Ezután következett az, amire sajnos, nem számítottunk. Nem találok szavakat. A minap egyik falubelim hívott meg egy kis sé­tára. Bevallom töredelmesen, én ezt megelőzően nem jártam a kastélyban mostanában. Talán jobb is, hiszen az, amit látogatá­sunk alkalmával láttam, egyene­sen felháborító, lehangoló, el­szomorító, de sorolhatnám még a jelzőket tovább. A háború és az azt követő évek nem végeztek ilyen vandál pusztítást... Most azonban ezek a pusztítók, ezek a gyalázatos emberek még csak el sem viszik, amit megrongálnak, felszednek. Igaz, lassan nincs is már mit. De nem csinálnak mást, csupán tömek-zúznak. Nem hi­szem, hogy ezt tovább lehet tűr­ni. Mi, parádsasváriak, fogjunk össze, és mentsük meg még azt, ami menthető, ha már az önkor­mányzat tehetetlen.” A magunk részéről csak egyetérteni tudunk olvasónk so­raival, azt azonban hozzá kell fűznünk, hogy a parádsasvári önkormányzat nyilván gondos­kodna az épületről, gazdat keres­ne a kastélynak, ha akVégre a tu­lajdonába kerülne. Az önkormányzat vállalta az üzemeltetést Hamarosan megnyílik a mátraderecskei strand Tavaly még egy vállalkozó üzemeltette a mátraderecskei strandot, ám számítása nem jött be, veszteséggel zárt, és így nem hosszabbította meg a szerződé­sét. Az önkormányzat ezért pá­lyázatot írt ki, felkínálta a strand üzemeltetési jogát. Négy pályá­zat érkezett, a testület döntött is az egyik mellett, ám — különbö­ző okok miatt — a szerződéskö­tésig mégsem jutottak el. Mind­ezek okán a jelenlegi helyzet az, hogy a derecskéi önkormányzat vállalta az üzemeltetést, es ahogy megtudtuk, május közepén mar valószínűleg ki is nyit a strand. Reméljük, legalább olyan forga­lom mindig lesz, mint amilyen mellékelt — régebben készült — felvételünkön latható.

Next

/
Thumbnails
Contents