Heves Megyei Hírlap, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-11 / 110. szám

HÍRLAP, 1992. május 11., hétfő HATVAN ÉS KÖRZETE 5. „Én vagyok a bögöly, aki bökdösi az elefántot” Tari Ottó: — Már a kezde­tekkor adód­tak nézetkü­lönbségek... üi Lehet fagyizni... Az ötlettől a megvalósulásig másfél év telt el. Sok-sok nehézség árán, de végre megnyithatta Molnár István horti vállalkozó az ott épülő pavilonsor egyikében fagyizóját. Azóta már egyre több ven­dég keresi fel egy-egy hűsítő édességre... Lengyelek a hatvani csatában Koncert a kastélyszállóban A fenyőharaszti kastélyszálló­ban május 21-én, csütörtökön este hét órától a Pest Megyei Szimfonikus Zenekar kamara- együttese ad koncertet. Az est folyamán Handel, Bach és Haydn művei csendülnek fel. Szólisták: Kömyei Zsófia (hege­dű), Déri György (cselló), vezé­nyel Noseda györgy. Az egészséges életért A hatvani polgárok népfőis­kolája keretében — a korszerű és egészséges életmód programban — ma délután 5 óraikor a városi művelődési központban a refle- xológia gyakorlatáról lesz szó. A foglalkozást Zsitvay Katalin a városi kórház egészségnevelője vezeti majd. Polgármesteri értekezlet más időpontban Szűcsiben a május 12-re szer­vezett polgármesteri értekezletet egy héttel később, május 19-én tartják meg a helyi hivatalban. Ugyanezen a napon kerül sor a szűcsi expóra is, ahol a község termelői mutatkoznak be. Családsegítő szolgálat A hatvani családsegítő szolgá­lat — amely a Hatvani Irén utca 6. szám alatt működik — kibőví­tette tevékenységét. így várják mindazokat — részletes megbe­szélés céljából —, akiknek nincs kivel megosztaniuk napi gondja­ikat, társaságra vágynak, és szí­vesen töltenék szabadidejüket egy közösségi klubban. Öli űr és társai A petőfibányai művelődési házban Öli űr és társai címmel vi­dám műsoros estet rendeznek május 28-án, csütörtökön este 7 órakor. A főszereplő — Bajor Imre — mellett fellép Pécsi Ildikó és Hacser Józsa. Az előadást Pe- terdi Pál szerkesztette. Rendezte Pécsi Ildikó és Sas József. Helytörténeti előadás A hatvani művelődési köz­pontban holnap, kedden délután 3 órakor a helytörténeti előadás- sorozat keretében Németi Gá­bor, a Hatvány Lajos Múzeum igazgatója Hatvan fejlődése a tö­rök kiűzése után 1848-ig címmel elemzi a történelmi időket. Vidám medvebocsok A lőrinci Magvető Könyvtár­ban holnap, kedden 10 órakor Vidám medvebocsok címmel verses-zenés bábműsort rendez­nek gyerekek számára. Fellép majd Szőllősi Piroska bábmű­vész, valamint N. Tóth István előadóművész. Tisztasági mozgalom Hatvan város önkormányzata és a városi Vöröskereszt vezető­sége újraéleszti a nagy hagyomá­nyokkal rendelkező tisztasági mozgalmat, melynek célja a tele­pülés tisztaságának, rendjének folyamatos megőrzése, az utcák, terek, közintézmények fásítása, virágosítása. Mindehhez a fel­adathoz a szervezők váiják a hat­vani polgárok, intézmények, if­júsági és felnőtt vöröskeresztes aktivisták segítségét. Fiatal, lendületes, nem rejti véka alá a véleményét. Néhány szóval talán így jellemezhetnénk Tari Ottót, a lőrinci önkormány­zat kulturális és sportbizottságá­nak elnökét. Amióta bekerült a testületbe, számos ötlettel hoza­kodott elő, melyek közül jó né­hányat sikerült megvalósítani. Éppen ezért kissé érthetetlen, hogy megválasztása óta többször határozott úgy: lemond tisztsé­géről. Szerencsére mindig sike­rült a testületnek meggyőzni ar­ról, hogy érdemes továbbfolytat­ni. Ő maga pedig, ha kissé ked- veszegetten is, de újra és újra to­vább vívta kisebb-nagyobb har­cait. Legutóbbi találkozásunk­kor a megtorpanások okairól is kérdeztük. — Már a kezdetekkor adódtak nézetkülönbségek köztem és a testület néhány tagja között. Kezdődött azzal a dolog, hogy a polgármester úr javaslatára négy bizottság alakult. Az én javas­latomat, miszerint szükség van az oktatási bizottság létrehozásá­ra is, elvetették. Aztán két hónap elteltével mégiscsak belátták a szükségességét. A következő ku­darc akkor ért, amikor szerettem volna külső szakértőket is be­vonni a munkába. Személyesen kértem fel a településen minden tenniakaró, agilis szakembert, hogy közösen dolgozzuk ki az er­re a területre vonatkozó koncep­ciót. Első hallásra ez az ötlet is visszatetszést szült a testületben, s ezért hamarosan meghiúsult. Ekkor adtam be először a le­mondásomat, amit végül is nem fogadtak el. Olyan kompromisz- szumot kötöttünk, hogy minden támogatást megkapok, amennyi­ben a bizottság által kidolgozott munkaterv szerint dolgozom. — Ez azt jelenti, hogy ettől kezdve akadály nélkül tevékeny­kedhetett a bizottság? — Sok mindent megléptünk. Amikor ellátogattunk a Fővá­rosi Műanyagipari Vállalat ró- zsaszentmártoni telephelyére, Nagy József telepvezető az új­donságok mellett szomorú válto­zásokról is beszámolt: — Tavalyról nemcsak a terme­lési volumenünk, hanem a lét­számunk is csökkent. Az eddigi, 180 milliós tervvel ellentétben az idei már csak 175 millió forint — ám ezt is eddig körülbelül 60 szá­zalékra teljesítettük időarányo­san. S amíg a létszámunk 100 fö­lött volt, most mindössze 65-en dolgoznak itt. — Mi az oka mindennek? — Az ipari felhasználás ked­vezőtlenül alakult. Mivel meg­szűnt a volt szocialista piac, így az egykor stabil gyártmánynak számító mezőgazdasági gépal­katrészek, valamint a permete­zőgépekhez való tartályok gyár­tása jócskán lecsökkent. Pilla­natnyilag belföldi megrendelők­nek szállítunk, s némi reménysu­gár, hogy időközben egy osztrák céggel is kapcsolatba léptünk. Persze, hogy ez milyen sikert hoz, majd a jövő dönti el. — A központi vállalat mennyi­re viseli gondját a rózsaszent- mártoni telepnek? Átfogó felmérést végeztünk az oktatási és közművelődési intéz­ményekben. A lehetőségek sze­rint átcsoportosítottuk a meglé­vő eszközöket, s számos pedagó­gust igyekeztünk bevonni külön­böző programok szervezésébe. Aztán jött az újabb vádaskodó kérdés: mit teszünk az ifjúság­ért? Tudomásul kell venni, hogy a KISZ és az úttörőmozgalom megszűnésével más módon kell bevonni a fiatalokat a közéletbe. Nyugodt lelkiismerettel mond­hatom, ezt mi megtettük. Sport- rendezvényeket szerveztünk, a volt pártház épületében szakköri foglalkozásokba vontuk be a gyerekeket. Ugyanitt működik a játszóház is. Az épület mögötti területen egyébként a nyár folya­mán szeretnénk egy parkos ját­szóteret kialakítani. Ehhez min­den eszköz a rendelkezésünkre áll. Ugyancsak nyár­ra tervezzük az első fafaragótá­bor lebonyoh'tását a táj ház mel­lett. Emellett helyi lapot indítot­tunk, amit szívesen fogadtak a lőrinciek. Az egyéb városi ren­dezvények szervezésében is rendszeresen segítünk. — Az idén a fővárosban rész­vénytársasággá alakulnak át, s talán két év múlva mi is erre az útra léphetünk. Igaz, több nyu­gati cég megkeresett minket vá­sárlói szándékkal, de a sok bi­zonytalanság miatt rendre elma­radtak. Valamit segít a helyze­ten, hogy végül is egyedi pozíció­ban vagyunk: a csőgyártással mi foglalkozunk egyedül, bár ez az üzem nem sorolható a legmoder­nebbek közé. A magyar piac ma­napság nem nagyon érdeklődik ezek iránt a termékek iránt. — Mégis, vannak-e kilátásaik? — A központunk a Suzuki céggel kötött szerződést nagy­méretű tartályokra, és a Borsod- chem is belépett a megrendelők körébe. A szennyvízelvezető csövekre volna ugyan kereslet, ám tény, hogy munkaerőhiány­nyal küzdünk. Sem a dolgozók fizetése, sem pedig a munkahelyi körülmények nem mondhatók rózsásnak. Az viszont biztató: benevezünk az üzemanyag-fej­lesztési programba. Környezet­kímélő üzemanyagkutakhoz, azok zavartalan működéséhez gyártunk majd úgynevezett ket­tősfalú biztonságos fémtartályo­kat. M. M. — Ennek ellenére néhány hete ismét arra az elhatározásra jutott, hogy lemond. Mi indokolta a döntést? — A város életében fontos kérdés az óvodai ellátás biztosí­tása. Köztudott, hogy a gyerekek többségét a szülők a selypi óvo­dába járatják. Amikor fölvető­dött a probléma, hogy a cukor­gyár nem képes tovább üzemel­tetni az intézményt, az önkor­mányzatnak dönteni kellett az ügyben. Sajnos, a bizottság véle­ményét ezzel kapcsolatban nem minden kérdésben kérték ki. Ezt nem tartottam „sportszerűnek”. — A fentiek ellenére mégis maradt. Hogyan tovább? — Teszem a dolgom. Az az igazság, hogy el kellett telnie né­mi időnek, míg beláttam, hogy a régi struktúrák változatlanul él­nek, s ezen átlépni egyhamar nem lehet. Úgy is fogalmazhat­nék, hogy ebben a testületben „én vagyok a bögöly, aki bökdösi az elefántot”. Ez foként a szem­léletbeli kölönbségekre vonat­kozik, az anyagi támogatásra ugyanis nem panaszkodhatunk. (barta) „Zöldike” klubot terveznek Petőfi­bányán Az elmúlt időben a Petőfibá- nyán élők körében mindinkább kialakuló igényként vetődött fel a szűkebb környezettel, a termé­szet megóvásával kapcsolatos aktív törődés. Ez annál is inkább érthető, mivel a község döntően ipari jellegű. A természetvédők képviselői az önkormányzat és a művelődé­si ház segítségét kérték tevé­kenységük hatékonyabbá tételé­hez. Ezért is határozták el, hogy „Zöldike” néven egy klubot in­dítanak, mely alapvetően az „Ember a természetért” jelszó jegyében működne. A művelő­dési ház munkájába illeszkedik is ez a törekvés, ezért a Bányász Kulturális és Testnevelési Ala­pítvány pályázatot nyújtott be a klub színes tevékenységét segí­tendő. A művelődési ház helyet, módszertani segítséget, közvetí­tési lehetőséget biztosít a tagok­nak, bízva abban, hogy a klub működésével összehangoltabb lesz a helyi környezetvédelem, erősödik a társadalmi kontroll, markánsabbá válik a természet állapotáért felelősséget érző, cselekvő polgárok tevékenysége. Úgy tervezik, hogy ismeretter­jesztő, nevelő funkciót is vállal a közösség. Lesznek előadások, filmvetítések, tapasztalatcserék a környezetkímélő technikák, technológiák témájában. A klub létrehozásában, illetve program­jának összeállításában a helyi környezetvédő aktivisták, mű­szaki és humán szakemberek vál­lalnak részt, s bekapcsolódik e munkába az önkormányzat is. Szándékaik szerint a tevékeny­ségbe bevonják a helyi gazdasági társaságok képviselőit is. A mű­velődési ház az induláshoz húsz­ezer forintot biztosít, s ez az ösz- szeg bővülne majd az egyes ren­dezvények, akciók bevételével. Az 1700-as évek végétől Ma­gyarország és Lengyelország sok tekintetben hasonló gondokkal küzdött. Mindkét ország társa­dalmi rendje elavult, a feudális berendezést át kellett volna ala­kítani polgárivá, fel kellett volna szabadítani a jobbágyságot. A megújulást nem is annyira a ne­messég, mint inkább az idegen uralkodói hatalom akadályozta. Lengyelország három részre sza­kítva, porosz, osztrák, orosz ura­lom alatt sínylődött, Magyaror­szág és Erdély pedig az osztrák Habsburg-birodalom része volt. A lengyelek 1772 óta, amikor megkezdődött államuk szétda- rabolása, több ízben ragadtak fegyvert az idegen uralom ellen, de szabadságharcaik sorban ve­reséget szenvedtek. Eközben alakult ki az a felfogás, hogy a lengyelek ügyéért nemcsak len­gyel földön, hanem más orszá­gokban is lehet és érdemes har­colni. Ezért aztán, amikor meg­kezdődött a magyar függetlensé­gi harc 1848-ban, több mint há­romezer lengyel sietett Magyar- országra, hogy részt vegyen a Lengyelország egy részét is rab­ságban tartó osztrák elnyomók elleni szabadságharcban. így ke­rült a magyar honvédség kötelé­kébe Bem, Dembinszky és rajtuk kívül a kevésbé ismert lengyel katonák sokasága. Közülük jó néhányan szerepet játszottak a hatvani csatában. A hatvani csata a tavaszi had­járat első győztes ütközete volt. E hadjárat során a szabadság- harc főseregének parancsnoksá­ga azt vette tervbe, hogy a Gö­döllő környékén állomásozó osztrák sereget meglepetéssze­rűen átkarolja, és döntő veresé­get mér rá. A fősereg legerősebb hadtestére várt az a feladat, hogy Gáspár András ezredes vezeté­sével tüntetőleg Hatvan felé vo­nuljon Gyöngyös irányából, eza­latt a sereg többsége Jászberé­nyen keresztül átkarolja az oszt­rák sereg jobb szárnyát. Az oszt­rák főparancsnok, Windisch- gratz élt a gyanúperrel, és Aszó­don át Hatvanba irányította Schlick tábornok hadtestét erő­szakos felderítésre. Ilyen előz­mények után került sor a hatvani csatára 1849. április másodikán. Schlick felismerte, hogy had­testét a bekerítés veszélye fenye­geti, ezért elrendelte az általános visszavonulást. Az osztrákokat üldöző magyar sereg köteléké­ben harcolt lengyel zászlóalj érte el először a város szélét. Józef Jagmin főhadnagy első százada a kerteken át igyekezett a fő utcán visszavonuló osztrákokat oldal­ba támadni. Grochowalski őr­nagy rohamot vezetett a Zagyva hídja ellen, amelynek pallóit az osztrák utászok felszedték, de a lengyelek a gerendákon átrohan­tak a túlsó partra, így lehetővé tették a híd helyreállítását és az ellenség további üldözését. Jagmin egy Wilna környéki nemesi családból származott. Az 1830-31-es felkelés idején fogott először fegyvert: egy partizán­csapatban küzdött. A felkelés le­verése után emigrált Franciaor­szágba. 1848 tavaszától a galíciai lengyel nemzeti gárdában szol­ált hadnagyként. November­en már Magyarországon had­nagy Wysocky lengyel zászlóal­jában. A tavaszi hadjárat kezde­tekor már főhadnagy, májusban pedig százados. A szabadságharc leverése után a lengyel légió Wysocki pa­rancsnokiba alatt fedezte a ve­zető politikusok menekülését, majd o is követte őket Törökor­szágba, onnan Angliába. Végül Párizsban telepedett le, ahol anyagi gondokkal küzdve halt meg 1873-ban. Jagmin Törökországban, a tö­rök hadsereg tisztjeként vett részt a krími háborúban, 1863- ban a lengyel felkelők zászlóalj­parancsnoka, végül az orosz — török háborúban esett el 1877- ben a lengyel légió tisztjeként. Grochowalski is emigrált, de a kiegyezés után visszatelepült Magyarországra. 1890-ben még szerepelt a pesti honvédegylet tagjainak névsorában. Németi Gábor Jaj, úgy élvezném én a strandot... ... ha lehetne. De nem lehet. Legalábbis Petőflbányán nem. A haj­dan szebb napokat látott sportkomplexum egyik büszkesége volt az uszoda, amely valamikor rangosabb sporteseményeknek is helyet adott. A létesítmény ,Jénye” azonban az elmúlt években alaposan megkopott. Az önkormányzatnak nincs elegendő pénze a rendbeho­zatalra. A helyi kulturális és sportalapítvány képviselői pedig azon törik afejüket, hogy miként lehetne a különböző épületrészek bérbe­adásával az alapvetőfeladatokra előteremteni a forintokat. Szomorú, hogy az elhagyatottságában is értékes uszoda, s a kö­rötte lévő gyönyörű, parkos rész kihasználatlanul árválkodik. Szo­morú, hogy ezen a tényen egyhamar a legjobb indulattal sem lehet változtatni a krónikus szegénység miatt... (b) A rózsaszentmártoni műanyagüzemben Kényszerű változások Készül az üvegszál-erősítésű poliésztercső (Fotó: Perl Márton)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents