Heves Megyei Hírlap, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-07 / 107. szám

2. VILÁGTÜKÖR HÍRLAP, 1992. május 7., csütörtök Területvita „konzerválva” Oroszországi tárgyalásai befe­jeztével szerdán visszaérkezett Japánba Vatanabe Micsio kül­ügyminiszter. A Borisz Jelcinnel folytatott hétfői megbeszélésén nem sikerült előbbre vinnie az orosz-japán területi vita ügyét, az orosz vezetőtől mindössze ar­ra kapott ígéretet, hogy Moszkva „egy-két éven belül” kivonja csa­ptatait a Hokkaidótól északra le­vő, jap>án által visszakövetelt négy szigetről. ('alfa Fokvárosban Fred érik Willem de Klerk ál­lamfővel tárgyalt kedden Fokvá­rosban Marián Calfa csehszlo­vák miniszterelnök, aki hivatalos látogatáson tartózkodik a Dél- afrikai Köztársaságban. A dél­afrikai reformfolyamat 1990-es kezdete óta Calfa a legmagasabb rangú külföldi politikus, aki az országba látogatott. A csehszlo­vák miniszterelnök egy órán át tárgyalt a dél-afrikai államfővel. Kadhafi: realista hangon Moamer el-Kadhafi líbiai ve­zető szerdára virradóra a líbiai Általános Népi Kongresszus nyi­tóülésén tőle szokatlan hang­nemben dicsérte az amerikai és a brit vezetőket. Kijelentette, hogy országának ésszerű megoldást kell találnia a Nyugattal fennálló vitás kérdések rendezésére, ugyanakkor megismételte: Líbia nem járul hozzá, hogy PanAm- gép elleni merénylet gyanúsított­jait amerikai vagy brit bíróság elé állítsák. Moldova a románoké? Románia és Moldova újra­egyesítése nem lehet kétséges, de ezt nyugodtan és alaposan elő kell készíteni. Ezt Pétre Roman, a Nemzeti Megmentési Front el­nöke mondotta keddi sajtóérte­kezletén. A volt román kor­mányfő szerint gondoskodni kell arról, hogy a két ország egyesü­lése ne járjon a feszültségek fo­kozódásával és újabb konfliktu­sok keletkezésével ebben a tér­ségben. Az ENSZ szeretné megkerülni a kérést Hiába sürget Szarajevóban még órákkal a kedden este megkötött tűzszünet után is folytatódtak a harcok, de az összetűzések hevessége csök­kent. A fegyvemyugvási egyez­mény előirányozza a szarajevói repülőtér blokádjának feloldását is. Marrack Goulding, az ENSZ főtitkárhelyettese kedden késő este tárgyalt Alija Izetbegovic- csal, s a boszniai elnök ismét az ENSZ békeerők Boszniába tör­ténő vezénylését sürgette. A vi­lágszervezet azonban szeretné megkerülni a kérést, mivel egye­lőre még a horvátországi béke- erők létszáma sem teljes, s az ENSZ ilyen célokra fordítható keretei kimerültek. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa keddi ülésén nyilatkozatot foga­dott el, amely nyitva hagyja a kérdést, hogy az új jugoszláv ál­lamszövetség automatikusan örökli-e a korábbi Jugoszlávia helyét a világszervezetben. Ezt Peter Hohenfellner, a BT soros elnöke jelentette be közlemé­nyében. A BT elnöke egyébként határozottan síkraszállt azért, hogy a térségben gondoskodja­nak az ENSZ- és az EK-megbí- zottak biztonságáról. A jugo­szláv szövetségi hadsereg egyéb­ként kedden cáfolta, hogy köze lenne Bertrand Borrey belga nemzetiségű EK-megfigyelő szombaton Boszniában történt meggyilkolásához. Brüsszelben tegnap megkez­dődött az Európai Közösség égi­sze alatt folytatott Jugoszlávia- konferencia soros, immáron 12. fordulója. A tanácskozás egyik napirendi pontja az egykori Ju­goszlávia tagköztársaságai elnö­keinek a kétoldalú kapcsolatok­ról szóló vitája. Alija Izetbegovic boszniai elnök nem utazott el a találkozóra. A délutáni plenáris ülésen, amelyen Lord Carring­ton egykori brit külügyminiszter elnökölt, meghallgatták három — gazdasági, szervezeti kérdé­sekkel és az emberi jogokkal fog­lalkozó — bizottság beszámolóit. Visszavonták a díszőrséget >• Tito sírjától Napra pxmtosan 12 évvel Tito halála után visszavonták a dísz­őrséget a néhai jugoszláv marsall belgrádi sírjától — jelentette a Politika című lap. Tito 1980. má­jus 4-én hunyt el. A döntést a Szerbiára és Crna Gorára csök­kent új Jugoszlávia államelnök­sége hozta. Tito sírja Belgrad Dedinje ne­vű negyedében van, a kommu­nista Jugoszlávia megalapítójá­nak állított emlékmű közep>én. Kisebb ellenzéki csoportosu­lások már ismételten követelték, hogy Tito hamvait szállítsák szü­lőfalujába, a horvátországi Kum- rovecbe. Ezzel a javaslattal csak a hithű kommunisták szállnak szembe. A parlamentben nem képviselt „Kommunisták Szö­vetsége — Mozgalom Jugoszlá­viáért” elnevezésű szervezet (tagjai főként egykori katonák) képviselői hétfőn koszorút he­lyeztek el Tito síiján. A Tanjug jelentése szerint a koszorún ez a felirat olvasható aranybetűkkel: „Tisztelet a forradalom és az an­tifasiszta harc vezérének. Hozzá­tartozol történelmünkhöz, amelyre büszkék vagyunk.” A Tanjug egyébként idézte Branko Kostic alelnököt, aki szerint „igazán nincs szükség ar­ra, hogy ilyen nagyszámú katona foglalkozzék a sír őrzésével”. (Az AFP és a Reuter alapján) A Hármak és a NATO közötti kapcsolatokban új minőséget (Folytatás az 1. oldalról) A három ország megerősíti el­határozását, hogy hozzájárulnak az új európai biztonsági rendszer építéséhez, amely a meglevő eu­rópai és transzatlanti intézmé­nyek — az Európai Közösségek, a NATO, a Nyugat-Európai Unió, az Európa Tanács és az EBEÉ — hatékony, összehan­golt és egymást kiegészítő együttműködésén alapul. A nyilatkozat megszövegezői ezek után sorra vették az egyes intézményeket, a hármak ezen intézményekhez fűződő viszo­nyát. Mint az okmányból kide­rül, támogatják az európai integ­ráció folyamatának felgyorsítá­sát és elmélyítését. Hangsúlyoz­zák, hogy az integráció elmélyí­tése és kiszélesítése egymással összeegyeztethető. Megerősítik érdekeltségüket abban, hogy az EK-hoz való társulásról kötött szerződéseiket felhasználják az európai unióban való teljes jogú tagságuk előkészítésére. A Hármak felhívják az EK 12 tagországának parlamentjét és az EK illetékes testületéit, hogy még ez év vége előtt fejezzék be a társulási szerződések jóváhagyá­si eljárását — annak érdekében, hogy azok 1993. január 1-jén életbe léphessenek. Számítanak arra, hogy az Európa Tanács jú­nius 26-27-i — Lisszabonban megtartandó — ülése előmozdít­ja az EK és a hármak országai közötti szerves kapcsolatok és együttműködés fejlesztését. A visegrádi országok ezen a csúcstalálkozón elhatározták, hogy egyeztetett lépéseket tesz­nek az EK-val folytatandó poli­tikai párbeszéd létrehozására, és kifejezik érdekeltségüket az eu­rópai unió jövőbeli kül- és biz­tonságpolitikai együttműködé­sében. Megerősítik a hármak ér­dekeltségét abban, hogy intéz­ményes kapcsolatokat alakítsa­nak ki a Nyugat-Európai Unió­val, s e szervezethez való kapcso­lódásukat a tagság felé vezető át­meneti szakasznak tekintik. A prágai nyilatkozat kibocsá­tói kifejezik meggyőződésüket, hogy a NATO fenntartása és az észak-amerikai államok további európai jelenléte alapvető jelen­tőségű a kontinens stabilitása, egyensúlya és biztonsága szem­pontjából. A hármak és a NATO közötti kapcsolatokat minőségi­leg új szintre kell emelni — olvas­ható a nyilatkozatban, amely szerint a hármak kinyilvánítják: hosszú távú céljuk továbbra is a teljes jogú NATO-tagság. A visegrádi országok megerő­sítik az EBEÉ meghatározó sze­repét az egységes és szabad Eu­rópa létrehozásában. Támogat­ják a konfliktusok megelőzését és megoldását szolgáló EBEÉ- mechanizmusok létrehozását, beleértve az EBEÉ megfigyelői intézményét. Meggyőződésük, hogy eljött az ideje az EBEÉ bé­kefenntartó erői létrehozásának. Üdvözlik azt a lehetőséget, hogy a NATO és a Nyugat-Európai Unió eszközeit és mechanizmu­sait felhasználják az EBEÉ bé­kefenntartási céljaira. A Visegrádi Hármak támo­gatják az Éurópa Tanács erőfe­szítéseit annak érdekében, hogy a szervezet kibővítse tevékeny­ségét az újonnan függetlenné vált, s tagsággal nem rendelkező államokra. Csehszlovákia, Magyarország és Lengyelország kész arra, hogy növelje részvételét a Független Államok Közösségének nyújtott nemzetközi támogatásban, és ezáltal a hármak hozzájáruljanak a stabilizálódáshoz. Azzal a vá­rakozással tekintenek a május 23-24-én Lisszabonban tartan­dó konferencia, valamint a G-7 július 6-8. között Münchenben tartandó csúcsértekezlete elé, hogy azok elősegítik Magyaror­szág, Csehszlovákia és Lengyel- ország nagyobb mértékű részvé­telét, háromoldalú műveletek formájában. A Visegrádi Hármak hangsú­lyozzák annak jelentőségét, hogy a volt Szovjetunió utódállamai mielőbb megállapodjanak az eu­rópai hagyományos fegyveres erőkről szoló szerződésből faka­dó kötelezettségek megosztásá­ban, s hogy a szerződést mielőbb ratifikálják és végrehajtsák. Fel­szólítják a volt Szovjetunió he­lyén létrejött új államokat, tegye­nek meg minden erőfeszítést an­nak érdekében, hogy gátat vesse­nek a nukleáris fegyverek elter­jedésének. A prágai csúcstalálkozó részt­vevői a volt Szovjetunió utódál­lamaival kapcsolatos kérdések mellett foglalkoztak a korábbi Jugoszlávia területén kialakult helyzettel is. Kifejezik mélységes aggodalmukat amiatt, hogy foly­tatódik a fegyveres konfliktus, a nacionalista erőszak alkalmazá­sa. Ez megakadályozza a konf­liktus politikai rendezését — ol­vasható a prágai nyilatkozatban. A Hármak meggyőződése, hogy folytatni kell az ENSZ égisze alatt a békekonferenciát, az EBEÉ és az ENSZ erőfeszítése­it. Egyetértő felmondás Az Országgyűlés gazdasági, környezetvédelmi, külügyi, valamint szociális és egészségügyi bizottságának egy-egy kormánypárti és el­lenzéki tagja tegnap egyeztető megbeszélést tartott Mádl Ferenc tár­ca nélküli miniszterrel a bős — nagymarosi beruházással kapcsolat­ban. Az MTI értesülése szerint a kormánypárti és ellenzéki képvise­lők valamennyien egyetértettek azzal, hogy a beruházásra vonatkozó államközi szerződést fel kell mondani. J \ / Eger Város Polgármesteri Hivatal pályázatot hirdet az Eger, Kertész u. 128. (Ércbánya irodaház) fsz. + 1. cm. fa + 3. cm. (kb. 2400 mz) épületének átalakítási munkáira. Befejezési határidő: 1992. augusztus 15. Részletes felvilágosítás, helyszínelés és kiírási szöveg átvétele: 1992. május 8. (péntek) 9 órakor a Polgármesteri Hivatal Beruházási Csoportjánál. V r PÁLYÁZATI FELHÍVÁS! Javítsunk együtt Eger ellátásán a Napsugár utcai Nap, valamint a vasúti ABC üzemelésén: Az üzletekben kialakításra kerülő — zöldség-gyümölcs — hús-baromfi — tej-kenyér — napi háztartási cikkek — virág, ajándék shopok üzemeltetésére vállalkozókat keresünk. Versenytárgyalás 1992. május 9-én 10 órakor Eger, Érsek u. 8. sz alatt. A Zbramieker \ PIRAMISKER KFT. Eger y Praxisának elvesztésével játszik az orvos, ha... Abortusztilalom Lengyelországban Lengyelországban hétfőtől gyakorlatilag életbe lépett az abortusztilalom — bár a Szejm még meg sem tárgyalta az erre vonatkozó törvényt. Hatályba lépett azonban az új orvosetikai kódex, amely a hivatásgyakor­lástól való eltiltással fenyegeti azt az orvost, aki terhességmeg­szakítást végez. (Kivétel az anya életének közvetlen veszélye, vagy ha a terhesség nemi erőszak következménye — azonban arról nem intézkedik a dokumentum, hogy miként bizonyíthatja az or­vos az elvégzett abortusz után el­járásának jogosságát.) Tadeusz Zielinski, az állam- polgári jogok szóvivője, aki az al­kotmánybírósághoz fordult az ügyben, amely azonban még nem foglalkozott a kérdéssel, vé­delmet ígért azoknak az orvo­soknak, akiket a kódex alapján, de a hatályos törvényekkel ellen­tétesen vonnának felelősségre. Az első jelentésekből úgy tűnik, az orvosok nem bíznak e véde­lem hatékonyságában, s nem kockáztatják diplomájukat — in­kább megtagadják az abortuszok elvégzését, amit viszont az anya­ságot nem óhajtó nők a még ér­vényes, liberális törvényre hivat­kozva joggal kérnek. Kedden a PAP lengyel hírügy­nökség arról számolt be, hogy gyakorlatilag Varsó valamennyi kórházában és magánrendelőjé­ben megszüntették a terhességek megszakítását. A Zelazna utcai nőgyógyászati kórház igazgató­ja, Wojciceh Puzina elmondotta, azért adott erre utasítást, mert az orvosetikai kódex valamennyi orvosra kötelező. Emellett ép­pen kedden kapta vissza a kór­ház a Szent Zsófia nevet, s e szimbólum is kötelez. Az Anya- és Gyermekvédel­mi Intézet immár 5 éve nem vál­lal abortuszt, de genetikai vizs­gálatokat folytattak. Most írás­ban kérték az Orvosi Kamara ve­zetőségét, közöljék sürgősen, hogy folytathatják-e az ilyen vizsgálatokat. Az újságírók kérdésére, vajon beszüntették-e a terhességmeg­szakítást, a legtöbb kórházban nem voltak hajlandók választ ad­ni, s az igazgatók megtiltották az orvosoknak, hogy a sajtót tájé­koztassák e kérdésről. A sztrájk mint stresszfaktor Kora reggel kígyózó hosszú sorok az utópályá­kon, szemét tonnái a városok és falvak utcáin, üresen ásítozó levélszekrények, rosszkedvű kol­légák a munkahelyen — Németország minden polgára többé kevésbé a saját bőrén érzi a közal­kalmazottak csaknem kéthetes sztrájkjának kö­vetkezményeit. Az „érdekes beszédtémának” in­dult munkaügyi harc, amelyről kezdetben még úgy is vélekedtek, hogy szívesen látott változa­tosság a mindennapok egyhangúságában, való­ságos „stresszfaktorrá” lett, amely sok embert át­alakít —jelentette ki szerdán Gabriele Bertram, a Bonn melletti Königswinter üzem- és munka­pszichológusa. Természetesen elsősorban az a meghatározó — folytatta —, hogy az egyént miként érinti a sztrájk, de a hozzá való viszonyulás alapvetően a „mágikus határ”, vagyis három nap alatt megvál­tozik. Míg ugyanis az első három napban a rög­tönzés játszik főszerepet az emberek magatartá­sában, addig később a polgárok kénytelenek ma­guk „stratégiát kidolgozni” akár a szeméthe­gyekkel való megbirkózásra, akár arra, hogy mi­ként juthatnak el idejében munkahelyükre. Ez a helyzet, amely kezdetben még „kis bosz- szúság” volt, sok embernél agresszivitáshoz ve­zet, éppen mert az egyén kiszolgáltatottnak érzi magát. Ilyenkor bánat, rosszkedv vagy depresszi­ós hangulat jelentkezhet „a borzalmas világ” mi­att, s az egyén könnyen válik befelé fordulóvá. Az agresszivitási küszöb ilyenkor sokkal alacso­nyabb. Észrevehető ez a kíméletlenség növeke­désében a közlekedésben, vagy a türelmetlenség­ben embertársaink iránt —, fejtette ki Gabriele Bertram. Azok akik nem sztrájkolnak vagy nem sztráj­kolhatnak, gyakran leplezetlen „társadalmi irigységet” éreznek — „ezt én is megengedhet­ném magamnak” jelszóval. Ezért aztán a későb­biek folyamán gyakran nehéz a volt sztráj kólókat közös nevezőre hozni munkatársaikkal, akik nem vettek részt a sztrájkban. A pszichológus minden esetre tanácsolja sztrájkolóknak és a sztrájk által érintetteknek egyaránt: „Ne tekintsék a helyzetet személyes ügynek, hanem úgy viszonyuljanak a sztrájkhoz, mint a bérviták egyik legális eszközéhez”. (A DP A alapján) Öböl-háború: 61 milliárd dollárért Mée fizethetnek az amerikaiak Gyakorlatilag a teljes beígért összeget lerótták már Washing­tonnak az Öböl-háborúban vele szövetséges nyugati és Perzsa­öböl menti országok, így a 61 milliárd dolláros összköltségből még fönnmaradó 7,3 milliárdot már az amerikai adófizetőknek kell megtéríteniük — közölte a washingtoni védelmi minisztéri­um. A szövetségesek összesen 53,7 milliárd dollárt fizettek nagyrészt készpénz formájában, hogy hozzájáruljanak az Egye­sült Államok háborús költségei­hez. A legnagyobb hozzájárulok Szaúd-Arábia (16,8 milliárd dollár), Kuvait (16 milliárd), Ja­pán (10 milliárd), Németország (6,5 milliárd) és az Egyesült Arab Emírségek (4,1 milliárd) voltak. (MTI) I

Next

/
Thumbnails
Contents