Heves Megyei Hírlap, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-06 / 106. szám

HÍRLAP, 1992. május 6., szerda PÉTERVÁSÁRA ÉS KÖRZETE 5, A pétervásárai egészségügyi centrum Olvasóink bizonyára emlékeznek rá: korábban sok vita folyt arról, hogy mekkorák legyenek a Pétervá- sárán épülő új egészségügyi központ ablakai, lesz-e elég fény benn. A helyzet aztán változott, új városi fő­orvosjött, a létesítmény pedig szépen épült tovább, immár viták nélkül, és most már jó ideje használhatják is a városban és a a környékén élők a jól felszerelt, modem és kívülről is tetszetős egészségügyi központot. (Fotó: Perl Márton) (El)leng& lobogó Énekszó és tánc köszöntötte Tarnaleleszen is a munka ünnepét, valamint fellobogózott utcák. A vörös zászlók ezúttal elmaradtak, a nemzeti színű trikolór viszont ott lengett a főutca minden villany- oszlopán. Nem sokáig. Az egyik éjjel ugyanis valaki be­gyűjtő akciót kezdett, s magához vette az összes lo­bogót. Volt nagy meglepetés reggel, amikor a hiva­tal alkalmazottai mentek összeszedni a zászlókat, de ott nem találtak semmit, csak a tartóvasat — üre­sen. Miért lop valaki zászlót? Talán futballdrukker, készül a vb-selejtezőkre, csupa tarnaleleszi zászlót lobogtat majd a népsta- dioni szél... Talán igazi hazafi, otthon az udvart zászlódíszbe öltözteti, a koronás címer alatt vacsorálja a szalon­nát. — Magyar vagyok — kiáltozza büszkén, és ettől igen büszke. Talán vállalkozó, s ő akaija zászlóval ellátni a környéket. Amint közeleg a nemzeti ünnep, ő meg­jelenik, s iksz összegért — plusz áfáért — feldíszíti a községet. Jól jár a község is — a falukép méltó az ünnephez —, vállalkozónknak pedig nagy pénz üti a markát, legközelebb nem kell lopnia, inkább megveszi a zászlót, s lassan ő látja el az egész orszá­got. Igazi nagy iparos lesz a pitiáner tolvaj. Talán nem normális, nincsen semmi célja, csak az öncélú zászlólopás. Nem akar vele semmit kezdeni, csak elvinni, nem akarja sehová kitenni, csak eldug­ni, nem akaija lengetni, csak titkolni, hogy neki zászlói vannak, méghozzá lopott zászlói. Ez tűnik a legvalószínűbbnek, az esetnek nincsen megoldása, Tamalelesznek meg nincsenek zászlói. (kova) Beszélgetés Bátor polgármesterével „Egyszerűen csodálatos a Nemrég felkerestük Derecskéi Csabát, Bátor polgármesterét, hogy a település jelenlegi helyze­téről, kilátásairól érdeklődjünk tőle. — Bátor a megye azon részén található, amely az elmúlt évtize­dek fejlesztéseiből kimaradt — mondta a polgármester. — Egy tavalyi jogszabály alapján is hát­rányos helyzetűnek minősül a térség tizenegy települése. Emiatt és a céltámogatási feltételek sze­rint is számos infrastrukturális beruházást csak közösen oldha­tunk meg. Ilyen például az ivó- vízhálózat, a szennyvízelvezetés, a vezetékes gáz kiépítése, a tele­fon. Az ivóvízhálózat átadása augusztusban lesz, összesen 35 millióba került, egy-egy család­nak tizenötezer forintot kell érte fizetni tíz év alatt, amely összeg­nek a 15 százalékát a befizeté­sekkel arányosan visszatérítjük. A szennyvízzel kapcsolatban azt tudom elmondani, hogy meg­próbáltunk bekapcsolódni a Phare-programba, vagyis pá­lyáztunk — több községgel együtt — a szennyvízcsatornázás kiépítésére; ám a döntés után ki­derült, hogy bennünket csak a 63-ik helyre soroltak be, ami csupán annyit jelent, hogy az igé­nyünket elismerik. Ugyanakkor az elképzelésről nem mondtunk le, és úgy vélem, nem is remény­telen a dolog. — Csupán az említettekre kor­látozódik a „közösködés”? Más ügyekben nem működnek együtt a volt társközségek? — Például a kukás szemét- szállítást szintén együtt oldottuk meg. Ehhez kapcsolódott az* hogy a közös szemétlerakóhely­hez utat építettünk, ez tavaly több mint egymillió forintba ke­rült, és még nincs is teljesen kész, talán az idén befejezhetjük. — Egy levélírónk furcsállotta, hogy ön úgy állította be Bátort, mint ahol minden, így a pénz is adott. Am nincs a faluban tele­fon, gáz, járda... Milyen feladato­kat tűzött ki maga elé az önkor­mányzat a község idei költségve­tésében... — Nem tudom, hogy évtize­dek elmaradottságát hogyan le­hetett volna egy év alatt pótolni. Mindamellett egyik első tényke­désem volt, hogy benyújtottam a három volt társközség lakóinak telefonigényét. Akkor azt mond­ták, legkésőbb 1992-93-ra ka­punk vonalat. Később változott ez, mert a polgárok részére az ér- tesítés'94-95-re visszaigazolt be­kapcsolásokkal jött ki. Még ké­sőbb azt mondták, ha a gyöngyö­si gerincvezeték elkészül, azután megy majd a munka, és végül is az 1993-as határidő talán tartha­tó. Egyébként Bátorból mintegy ötvenen igényelnének telefont. A gázról szintén régóta gondol­kodunk. Április végéig tanul­mányterv készül a térség gázellá­tásának lehetőségéről. A felmé­rések szerint a falubeliek körül­belül ötven százaléka szeretné a vezetékes gázt. Egyébként a kör­nyező településeken is az a hír járja, hogy itt megy a községek határában a gázvezeték, úgy­hogy csak rá kellene csatlakozni, máris lenne gáz. A múltkor sike­rült kiderítenem, hogy ez a veze­ték valóban itt húzódik, viszont nem „élő”, vagyis nincs benne gáz, ennélfogva kissé csalóka az előbb mondott remény. A költségvetésünkben szere­pel például az egyház által terve­zett templom- és parókiafelújítás támogatása. Idegenforgalmi szempontból is hasznos lenne, ha a múlt század elején épült, mű­emlék jellegű épület megújulhat­na. Emellett világháborús em­lékművet avatunk majd, és áldo­zunk idén is az ivóvízre, továbbá a közvilágítás korszerűsítésére, mely utóbbi körülbelül 250 ezer forintba kerül. A gázra másfél milliót tartalékoltunk, a szenny­vízre félmilliót, a csapadékvíz­elvezetésre szintén ennyit. Utób­bit idén az egész faluban megold­juk. A járdaépítés folyamatos, és azt is szeretném elmondani, hogy Bátor összes utcája ma már por- talanított, szilárd burkolatú. — Tavaly decemberi találko­zásunkkor szólt arról, hogy sze­retnék fejleszteni a község ide­genforgalmát, mégpedig elsősor­ban a falusi turizmus keretében. Mit kínál Bátor az idelátogató­nak? — Mostanáig fejlesztési terve sem volt a községnek. Tavaly ké­szült el, és ebben természetesen megjelöltük, hogy milyen ide­genforgalmi beruházásokat sze­retnénk megvalósítani. Bátor fő vonzerejét az jelentheti, hogy itt nem folyik olyan ipari, mezőgaz­dasági tevékenység, amely kör­nyezetszennyezéssel járna, am elv a tiszta levegőt elvenné, a nyugal­mat zavarná. Egyszerűen csodá­latos a falu, a környék. Kirándu­lásra nagyon alkalmas, gépko­csival rövid idő alatt elérhető Bükkszék, Eger, Szilvásvárad. A lehetőségeink pedig folyamato­san bővülnek: a múlt évben pél­dául egy magánvállalkozó felújí­tott egy régi, romos épületet, és üzlethazat, sörözőt alakított ki benne. A mellette lévő régi erdő- gazdasági épületet panzióvá ala­kítja, olyan sportolási lehetősé­get is teremtve, mint például a te­niszpálya, amely a község lakóit is szolgálja. Később elsősorban a vadászokra számít. Ezenkívül megürült a régi iskola és óvoda épülete, ahol tavaly júniustól szeptemberig voltak mar vendé­eink. Persze, a megfelelő kiala­ítás még hátravan, és természe­tesen kell a víz, a szennyvíz, a te­lefon, hisz amíg ezek hiányoz­nak, nem számíthatunk jelentő­sebb mértékű idegenforgalomra. Szeretném, ha 1993-ra „be tud­nánk indulni”, olyan módon is, hogy bátori családoknál is elszál­lásolhatnánk vendégeket, ami természetesen anyagilag is ked­vezőbb helyzetet teremt a szobát kiadó csaladok számára. Cikkünk nyomán: egy muzeológus „tollrajza” Ki volt hát Legányi? Nemrégiben egy Szilvásvá­radról szóló rádióműsorban megemlékeztek Legányi Ferenc­rőlis. Ám, mint levelében egy ol­vasónk nehezményezte — sorai­nak ismertetése április 21-én megjelent lapunkban —, nem a a legmegfelelőbb hangnemben. Ezt az írást olvasván ragadott tollat dr. Fükőh Levente múzeo- lógus, a gyöngyösi Mátra Múze­um igazgatója, aki éveket töltött azzal, hogy tanulmányozza Le­gányi életét, munkásságát, s nép­szerűsítse azt a szenvedélyt, amely az ország egyik legna­gyobb, szakmai igényesseggel összeállított őslénytani gyűjte­ményét hozta létre. Fűkőh doktor kiegészítő cik­kében többek között arról ír, hogy Legányi 14 éves korában került Egerbe, az Eged-hegyen élt, mint gazdálkodó. Több ezer oldalt kitevő kéziratos naplójá­ból tudjuk, hogy huszonéves ko­rától rendszeresen vásárolja a Földtani Közlönyt, s képzi ma­gát, amelyhez nagy segítséget nyújt, hogy nyelveket beszél, így tanulmányozni tudja a külföldi irodalmat is. Kortárs szakemberek úgy vél­ték, hogy gyűjtéseivel szinte ösz­tönösen irányítja a Bükkben fo­lyó geológiai kutatásokat, s 1912-ben bekapcsolódik a Bükk térképezési munkáiba. A várossal — Egerrel — kicsit később egyezséget is köt, amely szerint utat építenének a hegyre, a szőlőkhöz, ezt azonban a varos nem tartja be. Zárkózott egyéni­ség lévén, érzéseit ezzel kapcso­latban sem osztotta meg a kör­nyezetével, gondolatvilágát in­kább versekben örökítette meg. A fent idézett élményéről példá­ul így ír: „És mire elkészül az út, ma­gam sem hittem volna tán, már foghatunk és menni kell, két ló maradt a vész után.” Közben természetesen folya­matosan gyűjti a köveket, de ezek feldolgozást mindig szak­emberekre bízza. Alig találni olyan korabeli paleontológust vagy geológust, aki ne publikált volna az általa gyűjtött anyag alapján. Neki viszont csupán egyetlen nyomtatásban megjelent tanul­mánya van „Kövületgyűjtés a Bükkben” címmel. Szerénysége ugyanis nem engedte, hogy gyűj­tésének eredményeit „laikus­ként” a szakemberekkel együtt megjelentesse. Gyűjtőútjairól részletes jegyzőkönyveket írt, amelyek sok esetben felérnek egy tudományos publikációval. A Mátra Múzeumban őrzött 12 kötetnyi kézirata még ma is bőven szolgáltat információt a kutatók számára. Ezek azonban nemcsak földtani jellegűek, ha­nem feljegyzett a szerző helytör­téneti dokumentumokat, régé­szeti adatokat, népzenei emléke­ket is. Később, 1951-ben alkal­mazza az egri Dobó István Vár­múzeum, s o 40 ezer darabból ál­ló gyűjteményt ajándékoz az in­tézménynek. Ennek a kollekció­nak egy keresztmetszete szerepel állandó kiállításon a szilvásvára- di Orbán-házban. „Hogy ki volt ő?” — teszi fel a kérdést írása végén dr. Fükőh Levente, hogy leszögezze: ezt igen nehéz megválaszolni. En­nek azonban nem a múzeológu- sok mulasztása az oka, hanem az a hatalmas mennyiségű tudomá­nyos anyag, amelyet az autodi­dakta paleontológus hagyott az utókor számára. Májusi programok Pétervásárán a városi művelő­dési ház májusban is érdekes programokkal várja a települé­sen és a környéken élőket. Tegnap egy politikai rendez­vénynek adott helyet az intéz­mény: Orbán Viktor, a Fidesz parlamenti frakcióvezetője an- kéton találkozott a helybéliek­kel. A művelődési ház következő rendezvénye május 10-én, vasár­nap lesz, amikor is — „vállalko­falu...” — Az egykori pártházból nemrég faluházat alakítottak ki... — Az volt a cél, hogy legyen egy kulturált hely, ahol rendsze­res, szakmai irányítás melletti foglalkoztatás van. Annál is in­kább szükség volt erre, mert az iskolakörzetesítés után a mi isko­lánk megszűnt, s a diákok több­sége most Egercsehibe jár általá­nos iskolába. A faluház a telepü­lés életében új dolgot teremtett. A közelmúltban teljesen elké­szült, s egy fiatal népművelő irá­nyításával most már folyamato­san üzemel. Helyet kapott benne a könyvtár és egy kondicionáló­terem, de a gyerekek agyagoznak is, sőt, rövidesen zenét is tanul­hatnak, tévé, video, magnó áll a rendelkezésükre, szóval értelme­sen tölthetik el a szabadidejüket. — Úgy tudom, karácsonykor felléptek egy betlehemes játék­kal... — Igen, és mondhatom, osz­tatlan sikert arattak. Március 15- én is szerepeltek, m'vós műsorral emlékeztünk meg nemzeti ünne­pünkről. — Érdekelne, mit tesz az ön- kormányzat a helybeli munka- nélküliek helyzetének javítására. Hány munkanélküli van Bátor­ban? — Az itteni munkavállalók többsége Egerbe jár dolgozni, helyben pedig a termelőszövet­kezet, az erdészet és a szolgáltató egységek, az üzletek kínálnak munkalehetőséget, a nyugdíja­soknak alkalmi munkát. A köz­ségben egyébként jelenleg csu­pán néhányon kapnak munka­nélküli-segélyt, s vannak emel­lett olyanok, akiknek nincs mun­kájuk, ám nem részesülnek a se­gélyből. Az önkormányzat egyik fő feladatának tekinti, hogy ke­resse a munkahelyteremtés lehe­tőségeit. Rénes Marcell zói nap” elnevezés alatt — plé- numra, előadásokra várják a vál­lalkozókat, akik sok hasznos tudnivalóval gazdagabban tér­hetnek majd haza. A polgármes­teri hivatallal közösen szerve­zendő program délelőtt 9 órakor kezdődik. Május 2 7-én a kihívás napja, a Challenge Day alkalmából sport- és szabadidős programo­kat rendez a művelődési ház, május 31-én pedig gyereknapi rendezvényekkel kedveskedik az intézmény a városban élő óvodá­soknak, iskolásoknak. A gyere­kek megnézhetik Kemény Hen­rik bábszínházának előadását, vetélkedőkön vehetnek részt, bemutatókon ismerkedhetnek meg a kézműves mesterségek rejtelmeivel. Ebben a hónapban is lesznek vásárok a művelődési házban. A mai napon, később pedig május 12-én is várják a vásárlókat, akik ezúttal olcsó fehérneműk között válogathatnak. Az előbbiek mel­lett folytatódik az intézmény ál­tal szervezett jazz-balett tanfo­lyam. Minden hét végén meg­tartják a foglalkozásokat. Ugyancsak hétvégeken, ponto­sabban vasárnaponként talál­koznak egymással a helyi nyug­díjasklub tagjai. Számukra a hó­nap második felében Veze- kenyben nyugdijasmajálist ren­deznek. Májusban gépjárművezetői tanfolyamot is indít a művelődé­si ház. Erre a kurzusra még lehet jelentkezni. Az elmúlt héten ülést tartott Nagyvisnyó önkormányzata. A „kózségatyák” — az egyházi igé­nyek alapján — a volt egyházi in­gatlanok átadásáról tárgyaltak, döntés azonban még nem szüle­tett az ügyben. A témáról a ké­sőbbiekben bővebben is beszá­molunk. A körjegyzőség munkája Jövő csütörtökön kerül sor a tarnaleleszi önkormányzat kö­vetkező ülésére. A képviselők — egyebek mellett — megtárgyal­jak a helyi népszavazásról, a népi kezdeményezésről szóló rende­lettervezetet, meghallgatják dr. Maczkó Ferenc körjegyző beszá­molóját a köijegyzőseg munká­járól, továbbá szó esik majd a csapadékvíz elvezetésének hely­zeterői is. Ünnepség Szentdomonkoson Május elsejéről Szentdomon­koson is megemlékeztek annak ellenére, hogy a községben a munkanélküliek aránya a me­gyei átlag kétszerese. A helyi ál­talános iskolások kisebb műsort adtak, nem csupán május elseje, hanem az anyák napja jegyében is. és emellett megtörtént a köz­ségi művelődési náz kiegészítő létesítményeinek felavatása, át­adása is. Az oktatásról Recsken — a polgármesteri hi­vatalban — találkoznak legköze­lebb egymással Pétervására és környéke jegyzőklubjának tag­jai. Holnapután délelőtt 9 órától kerül sor az összejövetelre, ami­kor is szó lesz arról, hogy mi a jegyzők szerepe és hatásköre az oktatási és nevelési intézmények­ben. A másik téma: a Heves Me­gyei Munkavédelmi Főfelügyelet es az önkormányzatok együtt­működési területei. Önkormányzati ülés Holnap délután két órától tartja soron következő ülését Pé­tervására önkormányzati testü­leté a városi polgármesteri hiva­tal nagytermében. A képviselők először meghall­gatják Bocsi László tü. alhad­nagy tájékoztatóját a városi ön­kéntes tűzoltó egyesület eddigi tevékenységéről. Ezt követően megtárgyalják majd a helyi népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló rendelettervezetet. Harmadik­ként a testület megalkotja a te­mető használatáról, kezeléséről és rendjéről szóló önkormányzati rendeletet. ^ Használtruha-kereskedők, ^ figyelem! Francia, svájci, német tisztított ruha, német, holland, magyar katonai, vadász-halász, munkaruha viszonteladók részére folyamatosan eladó. Slágerajánlat: Bundeswehr hálózsák 960 Ft+ÁFA Bundeswehr ing 1000 Ft+ÁFA Sátorlap 120 Ft+ÁFA Raktárak: Szolnok, Vízügy SE Sporttelep. Tel.: 56/34-455 Miskolc, Salétrom út 30. Tel.: 46/382-826 Debrecen, Faárubolt, Rákóczi út 12. Tel.: 52/13-541. ^Pécs, Pintér István u. 1. Érd, Tulipán u. 21.^*

Next

/
Thumbnails
Contents