Heves Megyei Hírlap, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)
1992-05-23-24 / 121. szám
HÉTVÉGI MAGAZIN HÍRLAP, 1992. május 23-24., szombat—vasárnap 12. Kertész leszek Miért olyan drága? A hortenziából készült virágkosár teremdekorációra is alkalmas A tavasz, ezen belül a húsvét és a májusi virágkosarak elmaradhatatlan tartozéka a hortenzia. A cserepes virágos növények közül néhány évvel ezelőtt még ez volt a sláger. Ma már jóval kevesebb található a piacon, és az is drága. Mi lehet ennek az oka? A termelők nem szívesen foglalkoznak vele, hiszen nem tartozik a gazdaságosan hajtatható dísznövények közé. A gazdaságos- sági értékelések szerint csak 4-5 százalékra tehető az elérhető nyereség. Tenyészideje hosszú. A tavasszal szaporított növények csak egy év múlva értékesíthetők. Nagy gondot jelent a virágzás időzítése. Hűsvétkor keresik először, elsősorban a fehér színűt templomok díszítésére, majd május elsejére, anyák napjára, iskolai vizsgákra, de már a színes virágút. Ha erre az időre „nem jön be”, az értékesítés kudarcot vall. A hortenzia Japánból származó, kopasz szárú cserje. Mivel hosszú tenyészidejű, jó minőségű, tápanyagdús talajt kíván, aminek a kémhatása enyhén savas (5,5-6,2 pH). A hazai egységföldek közül a „Florasca A” rendelkezik ilyen tulajdonságokkal. Tápanyagigényét rendszeres tápoldatozással elégíthetjük ki. Ez lehet 2-3 ezrelékes, könnyen oldódó, összetett műtrágyából készített tápoldat vagy szerves- trágyáié. Szaporítása hajtásdugványozással történik. Ehhez megfelelő tulajdonságú anyanövényeket választanak ki. Az anyanövényeket többször visszavágják a második, harmadik levélpár fölött. Ezzel a módszerrel azt érik el, hogy az anyanövényen nem fejlődik virágrügy, csak a szaporításhoz szükséges meddőhajtás. Egy-egy anyatő több évig is használható. Ha már túl nagyra nő, a visszavágást abbahagyjuk, virá- goztatjuk, majd — mint dekorációs növényt — értékesíthetjük. A szaporításra leszedett hajtások 8-10 cm-es nagyságú, fás vagy hajtásdugványok. Az erősebbeket március-áprilisban, a gyengébbeket áprilismájusban dugványozzuk. A leveleket nem kell visszakurtítani. Szaporítóközegül tőzeg és perlit keverékét használjuk. A dugványok 21-22 Celsius-fokon 4-5 hét alatt meggyökeresednek. A gyökeres dugványokat becsere- pezzük 9 cm átmérőjű cserépbe. A cserepezés után 20-22 Celsius-fokon neveljük tovább. Ha többágasra kívánjuk nevelni, akkor két-három hét elteltével visszacsípjük. Arra viszont számolni kell, hogy a visszacsí- pés 2-3 héttel visszaveti a fejlődésben. A nevelés idején nappal 20-24 Celsius-fok a kedvező, de éjszaka sem mehet 17 Celsius- fok alá. A megfázásnak az lehet a következménye, hogy a rügyek differenciálódnak, és idő előtt kivirágzanak. Május végén az eddig termesztőberendezésben lévő növények szabadágyba kerülnek, ahol az erős naptól árnyékolóval kell védeni. Szeptemberben 17 Celsius-fok alatti hőmérsékletnél megindul a rügyek differenciálódása, ami novemberre befejeződik. Decemberben indulhat a hajtatás. Termesztőberendezésbe kell vinni a növényeket. A levélmaradványoktól megtisztítjuk, alaposan beöntözzük. 3-4 hét elteltével a meddőhajtásokat eltávolítjuk. Harminc napig 20 Celsius-fok, a virágzat kifejlődéséig 18 Celsius- fok, a nyílás után 16 Celsius-fok az optimális. A teljes virágzás eléréséig három és fél hónap szükséges. A fő ápolási munkák közé a napi öntözés, a hetenkénti táp- oldatozás, a növényvédelem tartozik. A fehér és rózsaszín fajták mellett kék színű is van, de ez kevésbé kedvelt. A rózsaszín fajták „kékíthetők” timsós kezeléssel. Ennek hatására a talaj 4,2-4,8 pH-ra savanyodik, a sejtek pH értéke is megváltozik, a rózsaszín kékre változik. Hazánkban elsősorban a magas növésű hortenzia kedvelt, Nyugat-Európában a törpe nö- vésűek divatosak. Vannak kerti kiültetésre alkalmas fajok, fajták. Ezek igénytelenebbek, nyáron a fagyokig virágzanak. Árnyékos helyet, mészmentes talajt keressünk számukra. V Pénzes Judit Ami az olvasókat megszólalásra készteti...?! Közéletünk mindenképpen dicséretes jelensége, hogy egyre bővül az újságolvasók tábora, s méginkább örülünk annak, hogy az olvasók tekintélyes része a partner, sőt, még az alkotótárs szerepet is vállalja, még akkor is, ha az együtt gondolkodás, a tisztességes kritikai szándék jegyében nemegyszer nemtetszésének is hangot ad. A hitelesség és az őszinteség szavak sem véletlenül kapnak szerepet egy-egy olvasói levél megfogalmazásában. Különösen ingerli az átlagolvasót a felesleges szakszerűsködés, s ha az alapvető etikai, erkölcsi elvek szenvednek csorbát mind a téma megválasztásában, mind a mondanivaló tartalmában és megfogalmazásában. Annak is csak örülnünk kell, hogy a hasznos tájékoztatást is elősegítő szövegformálásban jelentkező, nyelvhasználati, nem- kívánatos jelenségekről is véleményt formál az olvasó. Nem tetszik neki például, hogy elszaporodott a gyalázkodás, a vádaskodás, az acsarkodás, a nyegle és tudatos félrevezetés szándékait felerősítő és indázó szóbozót. Az érdemi érvelés helyett „ leminősítő jelzőkkel dobálózunk” (Nép- szabadság, 1992. jan. 25.) Az sem tetszik olvasóinknak, hogy gyakorta a közvélemény nevében ítélkeznek, s ugyanakkor éppen a közérthető stílus, az értelmes és a lényegre törő nyelvi formálás veszít erejéből, amikor a szerzők el akarják hitetni, hogy a közvélemény valóban a köz véleménye, s a közvélemény nevében erőltetik azt iá véleményt, ami valójában az ő véleményük. Vajon az újságot olvasó és a rádiót, televíziót hallgató és néző milyen szemmel és milyen füllel kíséri figyelemmel a neki szánt információk, . tájékoztatások nyelvi formálását? Azt már megszokta, megtanulta, hogy bizonyos szétrétegeződés jellemzi a tömegtájékoztatás mai nyelv- használatát. Tudomásul veszi, hogy a tudományos-technikai forradalom időszakában a szak- szerűségre törekvés is követelmény, s ezért jelentkeznek a szakszavak és az idegen szóalakok. Ezt azonban akkor tartja csak elfogadható nyelvhasználati jelenségnek és gyakorlatnak, ha nem halmozódva és feleslegesen jelentkeznek, és nem sértik az egyértelmű és a magyar megfelelő nyelvi formák egyensúlyozó szerepét. A másik véglet: az üres fecsegést, a pongyola mondatfűzést, a természetellenes nyakatekertséget gondolják az újságírók alkalmasnak arra, hogy „közelítsék” a nyelv formálását a mindennapi élet fellazul- tabb nyelvhasználatához. Ez a jelenség valójában az olvasók lebecsülését is jelenti. Erre vonatkozólag jegyzetfüzetembe is több olvasói megjegyzés került bele. Általában megszaporodnak azok az olvasói észrevételek, amelyek azokról a nemkívánatos nyelvi jelenségekről tesznek említést, amelyek akadályozzák az olvasókat abban, hogy partnerei legyenek egy-egy cikk szerzőjének. Nehezen tűrik például a felesleges kitérőket, a nohákkal, ámbátorokkal, jóllehetekkel, teletűzdelt mondatsémákat. Az meg egyenesen irritálja őket, ha a köntörfalazás, a sumákolás szándékáról is árulkodó egy- részt-másrészt nyelvi forma halmozva jelentkezik a szövegformálásban, s ha a visszavonó ám, az eltérítő ámde, ámha, s a kibúvókat kereső és érzékeltető ím és ám szóformák bizonytalanítják el a hiteles mondanivaló hatástényezőit. Az igen, de sémára alapozott közlésformák mögött nem éppen tisztességes szándék is megbújik. A feleslegesen elködösített, elszemélytelenített szöveg- részletek is csapdát jelentenek, még inkább a stíluskeveredés eredményeképpen formálódó fogalmazás, amelyben a szak- és hivatali nyelvi formák szerepvállalása mellett a köznapi, bizalmas természetű közlésformák, az argószerű stíluselemek is közlő, kifejező szerephez jutnak. A nyelvi lelemények adta nyelv- használati lehetőségek hatásfokát gyengíti, ha ezek inkább a nyelvi ficamok körét gyarapítják, s nem az irodalmi színezetű újságírói stílus tárházát gazdagítják. A friss, az eleven tájékoztatás szolgálatát vállaló újságíró nyelvi műveltsége, szókincsének gazdagsága és színessége is előfeltétele annak, hogy az olvasótábor, a közvélemény informálása, befolyásolása hiteles és hasznos lehessen. Bizonyos áttételekkel ezek az előfeltételek az olvasókra is érvényesek, hogy valóban eleget tudjanak tenni a partner- szerep kívánalmainak, í r. <■ , '3 fi 1 1 .<• w 0 Dr. Bakos József Az írás, mint jellemünk tükre Előadóművészek A személyiség vizsgálatának alkalmával meglátjuk, hogy a személyiség végső jegyeiben számtalan lehetőség rejtőzik, amelyek közül — egy ember élete folyamán — nagyon kevés valósul meg. Ezek a lehetőségek azonban nem vesznek el, csak szunnyadnak. Az ember keresi azokat az élményeket, amelyek vele nem történhettek meg, de szeretné átélni az ehhez kapcsolódó élménytartalmakat. Többek között ez a magyarázata annak, miért járunk oly szívesen moziba és színházba. Ennek az igénynek a kielégítését szolgálja a színész. A színész a személyiség megjelenítésének a művésze. Teljesítménye olyan adottságokból táplálkozik, amely képessé teszi őt egy idegen személyiség megjelenítésére, oly mértékben, hogy azt mondhassuk: ez a színész nem játssza Lucio-t, ez Lucio maga. A színészi hivatás vagy elhivatottság mélylélektana kutatja és fölveti a kérdést: van-e olyan sajátos lelki alkat, amely meghatározza a színészi képességet. Ha igen, milyen az a lelki alkat, amely valakit színésszé avat? Aztán: melyek ennek a lelki alkatnak a sajátos jegyei típus, karakter, temperamentum szempontjából? És végül: hogyan fejeződik ez a lelki alkat a kézírásban? A színészszemélyiség karaktéi] egyei nagyvonalakban a következők: játékos ösztön, ex- hibíciós törekvés, empátia, schi- zothym jelleg (ők azok, akik rendkívül érzékenyek egy-egy benyomásra, még ha nem is mutatják, és csak nagysokára ül el náluk az élmény utóhatása). E kellékek csak akkor lehetnek jellemző értékekké, ha mögöttük ösztönös adottság áll, melynek tehetség a neve. Szerémi Zoltán színművész, Szolnok (1. sz. minta): Az ütemesség egyhangúságát ritmusos lüktetések elevenítik. Ezek az indulatok és érzelmek 1. sz. minta ■yxJi k ..... ő'4'U^r^( j , p 'u -t f-,£C. IrOJ íy Á . V■ «V« 2. sz. minta uooouc*j a -itrotc Mtcfc-i oMÁÜM C uotKY. tJAiAivi tmfeóerír, cr rtr l k it 1 (mwst) I wn' r*n , X l»(Vnk J nelleoen WiAtejíl... ) hullámzását jelzik, a lelki élet dinamikáját tükrözik. A világos és egyszerű formák, a lendületes és jobbra tartó vonalvezetés a körülményeskedés nélkül való formakészséget, és azt a törekvést ábrázolják, hogy nem a személyével, hanem az egyéniségével akar hatni. írásának erős kötöttsége (azaz csak az ékezetekhez és a „t” áthúzásokhoz emeli fel a tollat) következetes gondolkodásmódra, jó logikára vall. Kézdy György színművész (2. sz. minta): Jól tagolt, lendületes, kissé „tüskésnek” ható írásmód. Feszültségekkel teli lelkialkat, melynek egyetlen ellenséggel a legnehezebb megküzdenie — saját magával. A színészi beleélés folyamatában olyan, mint a vál4. sz. minta I. sz. minta tóáram, melyet a pillanat törtrészére mindig megszakítanak. A megszakítás az automatizált önkritika. Jóindulatú, érzékeny, kissé önfejű. Verebes István színművész (3.SZ. minta): Igazi, valós énje nehezen hozzáférhető, gondosan titkolja. Annyira átitatták a szerepek, hogy a magánéletben is valószínűleg irányított viselkedésformát vesz fel (nyomtatott betűk előnyben részesítése). Az írás szaggatottsága intuitív embert mutat, aki könnyen enged pillanatnyi hangulatának. A cél érdekében határozottan tud küzdeni, segíti ebben akaratereje (szöges vonaltörések, „m” és „n” betűk). Nagy vizuális érzékenység (öblös betűk a névaláírásban). Deák Bili Gyula rockénekes (4. sz. minta): Hajlíthatatlan makacsságot és erőszakosságot mutató írás. Vonalvezetése „szögesdrótszerű”, semmilyen gömbölyded formára nem áll a keze. Megfigyelhető ez a középső zóna „a” és „o” betűinél. Alapvetően gyengéd és érzelmes lelkületét régi sérelmek és fájdalmak kovácsolhatták keményre. Egyenes, szókimondó embert mutat az írása. Katona Ágnes Két mondás A rejtvényábra fő soraiban két mondás olvasható. Megfejten- dők a vízszintes 1., 40., valamint a függőleges 1. számú sorok. VÍZSZINTES: 1. Victor Hugótól származó mondás (zárt betűk: O, N, I, T) Folytatás a vízszintes 40. számú sorban 14. Országok közötti fegyveres harc 15. A legszebb érzés férfi és nő között 16. Rangjelző szócska 17. Ócska, elavult 19. John Lennon özvegye (Yoko) 20. Vannak — angolul 21. Á része! 28. Beszéd közben hadonászik 29. Fundamentum 31. Kocsonyás édesség 33. Gyulladás 34. Bécs híres stadionja 35. „Az” értesülés 36. Régi római pénz 37. Gyenge minőségű szőlőfajta 38. Árany — franciául 39. Teljesen ki van fejlődve 40. A vízszintes 1. számú sor folytatása 43. Helység Pest megyében 45. Kicsinyítő képző 46. Kettő 47. Rádium 48. Találja 49. Porból leülepedett, sárgás talaj jelzője 51. Kerékabroncs 52. Mézből, lisztből és dióból készített keleti csemege 54. A felületére jegyez 55. Kukoricaétel 56. Indulatszó 57. Tizenegy — németül 59. Lo- comotív... 60. Más lakásába erőszakosan behatol 61. Edényféleség 63. A sav teszi 65. Honfoglaláskori nép tagja 67. Néma kofa! 68. Lelkesítés — idegen szóhasználattal 71. Valakinek kárt okozFÜGGŐLEGES: 1. Maximilien Robespierre-től származó mondás (zárt betűk: H, T, E) 2. Átvett tárgy fejében T~ 3“ 4 5~ S I J 1 t i| ■ 5 16 ■ 17 ■ ■ 21 ■ 23^ te ■ 23^ \ 33 H 39 36~ ■ ■ ■ 40 43 44 I P Ä546 ■ 6z 53 W 54 56 ■ 5^ i 61 62 ■ pi ■ á8 59 ► g<o W~ IT~ I !F ló L 1 Í7 ■ 32 1 3b 1 ■ 1 VJ r ■ ■ ß0 66 P 67 f kölcsönt üzletszerűen nyújtó személy 3. Abortuszbizottság, röv. 4. Híres külföldi filmszínész (Jean) 5. Ferde, rézsútos 6. Helység belső sarka 7. Nitrogén és kén 8. Részben nagyzol! 9. Férfinév 10. A volt SZU egyik népének tagja 11. A szobába 12. Kettőzve: értelmetlen beszéd 13. Főleg szilikátásványokból álló meteorkő 18. ... berek, nádak, erek (mondóka) 22. Akarat nélküli, gyenge ember 24. Fegyveres testület 26. Parázs — költői szóval 29. Nyári idénymunkát végez 30. A földtörténeti ókor befejező szakasza 32. Táplálkozhat 34.25 fontnak megfelelő angol pénz 37. Ősi mezopotámiai város 39. Lángolás 40. Lágy zenei hangsor 41. Igavonó állat 42. Névelős síkidom 44. Pártfogol- tat valahová protezsál 47. A tetejére taszítana 50. Női név 51. Egykori hírlapíró (Mátyás) 53. Egyfajta gyümölccsel van ízesítve 55. Zsinóros, régi felsőkabát 58. Mértéktelenül ette — régiesen 60. Húsvágó eszköz 62. Női név 64. Fogaival őröl 66. Hőemelkedés 69. Mangán 70. Saját kezűleg, röv. 72. Asztácium A megfejtéseket május 28-ig küldjék be címünkre. Á nyertesek névsorát szombati lapszámunkban közöljük. A borítékra írják rá: ^Keresztrejtvény”! Báthory Attila
