Heves Megyei Hírlap, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-20 / 118. szám

4. KÖZLEKEDÉS HÍRLAP, 1992. május 20., szerda Kevesebb volt a halálos, több a súlyos és könnyű sérüléssel járó közlekedési baleset — Az okok élén még mindig a gyorshajtás — Több bajt okoztak az ittas vezetők Kedvezőtlenül alakult megyénk első negyedévi baleseti helyzete Heves megyében 1992 első negyedévében összesen 158 sze­mélysérüléssel járó közúti közle­kedési baleset történt, 7-tel több, mint az előző év azonos idősza­kában. A bekövetkezett balese­tekből a halálos kimenetelű 15- ről 7-re csökkent. Ugyanakkor a súlyos sérüléssel járó 55-ről 60- ra, a könnyű sérüléses 81-ről 91- re emelkedett. A balesetek következtében meghalt, illetve megsérült sze­mélyek száma 223-ról 229-re emelkedett. Az ittasan okozott baleset 20- ról 31-re emelkedett, amelyből egy volt halálos kimenetelű. A gyalogoselütések száma 24- ről 21-re csökkent. Pozitívan ér­tékelhető, hogy 5-ről 1-re csök­kent a halálos esetek előfordulá­sa. Közút-vasút kereszteződésé­ben 3 baleset fordult elő, amely­ből legsúlyosabb volt a Csány- Atkár vasútállomáson történt autóbusz-baleset, ahol hatan vesztették életüket. Lakott területen 83-ról 92-re emelkedett a balesetek száma. Lakott területen kívül az előző évi 68 balesettel szemben 66 for­dult elő. A balesetek okai közül to­vábbra is első helyen szerepel a sebesség nem megfelelő alkal­mazásából eredő baleset, amely 55-ről 69-re emelkedett. Meg kell említeni az előzési szabályok be nem tartásából (12) és az el­sőbbségi szabályok megsértésé­ből (22) eredő baleseteket. Legtöbb balesetet a személye gépkocsi-vezetők okozták, 107- et, amely 9-cel kevesebb, mint az előző év azonos időszakában volt. A balesetek területi előfordu­lását értékelve megállapítható, hogy Eger városában 14-ről 20- ra, vonzáskörzetében pedig 19- ről 40-re emelkedtek a balese­tek. Gyöngyös városában 10-ről 17-re emelkedtek, míg vonzás- körzetében 35-ről 20-ra csök­kentek a balesetek. Hatvan városban 10-ről 5-re, vonzáskörzetében 17-ről 7-re csökkentek a balesetek. Heves városban 8-ról 10-re, vonzáskörzetében 5-ről 7-re emelkedett a balesetek száma. Füzesabony városban az érté­kelt időszakban mindössze 1 bal­eset történt, vonzáskörzetében pedig 21-ről 18-ra csökkentek a személysérüléses balesetek. Összességében megállapítha­tó, hogy megyénk közlekedés- biztonságában — 1992 első ne­gyedévében — pozitív változás nem tapasztalható, mivel a bal­esetek számát nem sikerült csök­kenteni. A baleseti okokról készült ér­tékelések, elemzések arra hívják fel a figyelmet, hogy a balesetek bekövetkezésében továbbra is jelentős szerepet játszanak a közlekedő emberek tudati, etikai hiányosságai. A közlekedésbiztonsági hely­zetben tapasztalható nyugtalaní­tó jelenségek zömében a közle­kedők fegyelmezetlenségére, gyakorlatlanságára, alkalmazko­dókészségük, felelősségtudatuk és önmérsékletük hiányosságai­ra vezethetők vissza. Ahhoz, hogy a baleseti helyzet kedvezőtlen alakulásán változ­tatni tudjunk, az szükséges, hogy a közlekedésbiztonsági tanácsok nevelő-felvilágosító munkája mellett a rendőri szervek tovább fokozzák ellenőrző tevékenysé­güket, a kiemelt — különösen ve­szélyes — szabályszegések meg­előzését, az elkövetők felderíté­sét és felelősségre vonását. Rakomány a személygépkocsin Sokan tervezgetik már a nyári vakáció útvonalát. Különösen hosszabb nyaraláskor elkerülhe­tetlen, hogy személygépkocsink­kal terhet szállítsunk. Erre a cél­ra szolgál a csomagtartó, az utas­tér stb. A pótlólagosan kialakí­tott lehetőségek az utánfutók, a tető- és a hátsó csomagtartók. A rakomány elhelyezésével a köz­lekedési szabályok csak annyit foglalkoznak, hogy az „a közle­kedés biztonságát, a személye és vagyonbiztonságot ne veszélyez­tesse”. Ezenkívül azt mondják ki, hogyan nem szabad rakodni. A rakomány a jármű vezetőjét a szabad kilátásban és a vezetés­ben, a forgalom többi résztvevő­jét pedig a jármű fényjelző be­rendezéseinek észlelésében nem akadályozhatja, a jármű ajtajai­nak, illetve a rakfelület oldalfala­inak lezárását nem gátolhatja. A csomagokat egyenletesen és úgy kell elhelyezni, hogy a jármű sta­bilitása számottevően ne romol­jon. Úgy kell rögzíteni, hogy ne essen és ne szóródjon le, ne ömöljön ki, nagyobb zajt, szeny- nyeződést ne okozzon. Magassá­ga a jármű magasságával együtt a négy métert nem haladhatja meg. A járművön, illetőleg an­nak rakfelületén általában nem nyúlhat túl. Zárt kocsiszekrényű jármű te­tejére ha csomagtartó van felsze­relve, a rakomány (pl. szörf) elő- re-hátra 40 cm-re túlnyúlhat. A pótkocsit vontató jármű ra­kománya hátra nem nyúlhat túl a rakfelületen. A személygépko­csiban történő teherszállítás ese­tén bizonyos, a jármű stabilitását nem befolyásoló átalakítás is (ülések kivétele, rakfelület ol­dalfalának összenyitása) megen­gedhető. Ha a belső visszapillan­tóból a kilátás korlátozott, azt pótolhatja a jobb oldali visszapil­lantó tükör. Néhány jó tanács: A csomagokat a beépített cso­magtartóba megfelelően rögzít­sük. Az új konstrukcióknál be­épített heveder segíti a rögzítést. Ennek hiányában a karosszéria- elemekhez vagy a pótkerékhez köthetjük a csomagokat, célsze­rű a kiékelés is. A rakomány el­helyezésénél az is szempont le­het, hogy mennyire hozzáférhe­tő, ezért ajánlatos az elsősegély- nyújtó csomagokat és a legfonto­sabb szerszámokat az ülés alatt tartani, de csak megfelelő rögzí­tés után. Ha az utastérbe rámo­lunk, figyelembe kell venni, hogy az itt tárolt anyagok elszabadulá­sa fékezéskor, ütközéskor, ka­nyarodáskor sérülést okozhat. Minél magasabban van rögzítet- len, nehéz tárgy, annál veszélye­sebb, ezért a kalaptartóba csak könnyű, kisméretű (lehetőleg ruhanemű) helyezhető el. Az au­tós állatbarátoknak azt ajánlhat­juk, hogy kutyájukat az utastér­ben az ülések közé helyezzék el, és lehetőleg az üléshez rögzítsék. A tetőcsomagtartók és kiegé­szítő csomagtartók kiválasztásá­nál az legyen a legfőbb szem­pont, hogy milyen terhet aka­runk rajta szállítani. A speciális szerkezetek közül a legbiztonsá­gosabb a zárható áramvonalas tetőzár (dobozcsomagtartó). A tetőszerkezetre és utánfu­tókra helyezett rakományt kü­lönböző eszközökkel láthatjuk el (acéldrót, acélkötél vagy heve­der, lánc, len- vagy műanyag kö­tél, ún. gumipókfeszítő hevede­rek és csörlők). A legjobban elterjedt gumi­pók elég balesetveszélyes, „ki- ugorhat” a horogból, túlságosan rugalmas, és így nem megfelelő szorítóerő. Ajánlatos a pántfix- kötés, egyszerű, olcsó hevederes kötési mód, és feszítőgép is egy­ben. A terhelés elosztásánál — fő­ként, ha utánfutó is van — meg kell kísérelni a terhelést előre vinni. Egytengelyes utánfutónál kö­zépen, a tengely felett, elcsúszás ellen biztosítva kell terhelni, hogy az utánfutó kígyózó lengé­se minimális legyen. A közúti közlekedési balese­tek elkerülése érdekében érde­mes megszívlelni a fenti tanácso­kat. A külföld humora Mit tudnak a rendőrkutyák? — Haditechnikai és önvédelmi bemutató — Ügyességi versenyek az egri gyermeknapi programban Egészség — biztonság 1992. május 24-én (vasárnap) 9 órától 16 óráig „Egészség — biztonság” címmel hagyományőrző gyermeknapi program lesz az egri Deák Ferenc úti óvodában. Programok: 1. Rendőrök mutatják be modem munkaeszkö­zeiket, játékos vetélkedőt szerveznek családoknak, valamint rendőrkutya-bemutató. 2. A Bornemissza Gergely Felderítő Zászlóalj haditechnikai, valamint önvédelmi bemutatót tart. 3. Az érdeklődő gyermekek a tűzoltóságnál rend­szeresítettfelszereléssel ismerkedhetnek meg. 4. Az ÁNTSZ Egri Szervezete egészségvédelmi programokkal várja a gyermekeket és felnőtteket egyaránt. 5. Természetgyógyászok előadásokat tartanak, bemutatják módszereiket, árusítják természetes ha­tóanyagú készítményeiket. 6. Reformkonyhai ételbemutató és -kóstoló. 7. Tartásjavító és lábtorna felnőtteknek és gyer­mekeknek. 8. Ügyességi versenyek. 9. Agyagozás, bábkészítés, Barbie-ruhavarrás, rajzverseny. 10. Bűvészműsor, valamint zenés mesejáték-be­mutató. A technikai és önvédelmi bemutató helyszíne: Eger, városi stadion előtti parkoló. Programjainkra szeretettel váijuk városunk óvo­dás és iskolás korú gyermekeit, szüleiket és minden kedves érdeklődőt. Napfényes Óvodákért Alapítvány és a szervezők Eger, Deák Ferenc út 17. (36)10-369 Sötét ügy Olvasónk, akinek leveléből néhány részletet idézünk, azt kérte, hogy neve ne jelenjen meg, mert nem a nyilvánosság, hanem a tanulságok miatt írta meg újjászületésüknek törté­netét. Feleségével még hajnalban, sötétben indult el Budapest felé. Éppen egy teherautót készült előzni, már balra húzó­dott, amikor a teherautó mellett, annak lámpafényénél megpillantotta a három, egymás mellett szembejövő kivilá- gítatlan kerékpárost. Valószínűleg túl hirtelen rántotta visz- sza a kormányt, hogy el ne üsse őket, és így a nedves úton már nem tudta kivédeni kocsijának borulását. A történetet azért lehet elfogadni hitelesnek, mert a fő­szereplő a leglényegesebb pontnál maximálisan őszinte. Nem tagadja, hogy a borulásban esetleg a saját hibája is közrejátszott. A borulásnál — a biztonsági öv és még egy csomó szeren­csés körülmény miatt — szinte egy karcolásuk sem történt. Az ajtókat viszont nem tudták belülről kinyitni. Várták, hogy a kerékpárosok visszamenjenek segíteni. Nem men­tek! Megállt viszont egy Skoda, és az abban ülők segítettek az autóból való kiszállásban. Ezt követően a sérült autóval tovább tudták folytatni útjukat. És most — kissé lerövidítve — a levélben leírt eset tanul­ságai: 1. A biztonsági övnek köszönhetik életüket. 2. Miért nem segített a három kerékpáros? Talán csak nem azért, mert ha élnek, akkor kiderül az ő felelősségük, ha pedig meghaltak, akkor úgyis mindegy? 3. Lehet, hogy némely érthetetlen balesetnek hasonló oka van? Nem mer jelentkezni az, akinek az életéi mentve másvalaki a sajátját tette kockára? Lehúzott ablakkal Úgy látszik, végérvényesen itt a tavasz. Ha valakit nem győzne meg erről az a tény, hogy koráb­ban világosodik és későbben sö­tétedik, ha nem lenne elegendő érv a nagykabátot lecsalogató meleg napsütés, csak körül kell nézni az utcán. Megjelentek az autókban a ki­könyöklők, a gorillafogásúak és az ajtón dobolok. Mind a három csoport közös ismérve, hogy csak egy kézzel fogja a kor­mányt. Nem mintha így tanítot­ták volna őket, éppen ellenkező­leg. Tanulókorukban meg nem mertek volna ilyesmit kockáztat­ni, és különösen a vizsgán visel­kedtek igen illedelmesen. Vagy talán elképzelhető lenne, hogy amikor a vizsgabiztos beül a ko­csiba, a jelölt leengedte volna az ablakot a vezetőülés mellett, bal karját kilógatta, dobolni kezdett az ajtón, és megkérdezte: na, mehetünk már? Az autóvezetői tanfolyamon mindenkit megtanítottak rá, ho­gyan kell tisztességesen, illetve biztonságosan autót vezetni. Mindenkinek meg kellett tanul­nia, hogy a kormányt két kézzel kell fogni, és az egyik kézzel leg­feljebb a sebességváltás idejére szabad elengedni. Nem azért ta­nították így, mintha az oktatónak ez lenne a hobbija, hanem azért, mert autót csak két kézzel sza­bad vezetni! Ennek rendkívül komoly oka van. Mindenekelőtt bármikor történhet valamilyen váratlan esemény, amit egy kézzel nem le­het kivédeni. Pl. egy gumidefekt, amikor egyetlen kéz kevés ah­hoz, hogy megtartsa a kormányt. Rámehet az egyik első kerék va­lamilyen egyenetlenségre, bele­kerülhet gödörbe, leugorhat az útpadkára, és mire a másik kéz odakap a kormányhoz, rendsze­rint már késő! A forgalomban ezenkívül na­gyon sokszor szükség van hirte­len és határozott kormánymoz­dulatra, amit egy kézzel nem le­het megtenni. Egy kézzel csak el­rántani lehet a kormányt, a hatá­rozottsághoz két kézre van szük­ség. Az életükkel — és másokéval — játszanak, akik vezetés köz­ben kikönyökölnek, karjukat ló­gatják, vagy gorillafogással mar- kolásszák az esőcsatornát. A bal­esetek elkerülése végett érdemes mindenkor az autó kormányát két kézzel fogni, és folyamatosan úgy vezetni, még akkor is, ha a vezetőnek netán melege van. Autósoknak Téli gumit csak télen használjunk!. Már jó ideje, hogy vége a tél­nek. S bár a hőmérséklet kissé in­gadozik, nemcsak a meteoroló­gia szerint, hanem a közlekedés­ben is tavasz van. Éppen ezért szembetűnő, hogy nagyon sok autón még durva mintás, téli gu­miabroncsot lehet látni. Ez min­denekelőtt pazarlás. A téli ab­roncsokat több télen is fel lehet használni, tapasztalatok szerint egy garnitúra abroncs évekig is kiszolgálja az autót. Évenként csak néhány hónapon keresztül kell ugyanis használni, és a téli időjárási viszonyok között álta­lában kisebb sebességgel hala­dunk, így az abroncs igénybevé­tele is kisebb. A hó, a sár, a latyak nem koptatja annyira az abron­csot, mint a kemény burkolatú úttest. A kemény burkolatú utakon a nagyobb sebesség mellett hasz­nált téli abroncs talán már a kö­vetkező telet sem éri meg. Ez a rész tehát pénzkérdés, egyetlen autósnak sem közöm­bös. Van azonban egy veszélye­sebb része is, a stabilitás. A téli abroncsoknak ugyanis egészen más tulajdonságai vannak, mint a felépítésben, mintázatban is különböző másik gumiabroncs­nak. Kemény burkolatú úton — le­gyen az száraz vagy nedves — a téli abroncs oldalstabilitása ki­sebb. Kanyarban, az oldalszél­ben tehát az autó bizonytala­nabb, és ez a bizonytalanság a se­besség növekedésével fokozó­dik. A durva mintázat miatt a téli abroncs tapadása is kisebb, s en­nek kedvezőtlen hatása főleg fé­kezésnél mutatkozik meg. Nö­vekszik a fékút, és a fékezésnél az autó nem marad egyenes irány­ban. Ez a veszély leginkább eső­ben fenyeget. Vannak olyan foglalkozású emberek, akiknek egész évben szükségük van durva mintás ab­roncsra, mert kénytelenek tere­pen, dűlűutakon is közlekedni. Másoknak azonban minél előbb célszerű visszaszerelni a nyári gumikat. Ha esetleg a tavalyiak már el­koptak, s pillanatnyilag nem le­het megfelelő típusú gumit kap­ni, legalább mindenki legyen tu­datában annak, hogy a téli ab­roncs használata nyáron veszé­lyes, tehát óvatosabban kell ve­zetni, mert csak így lehet elkerül­ni a baleseteket!

Next

/
Thumbnails
Contents