Heves Megyei Hírlap, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)
1992-05-16-17 / 115. szám
Színes TV csereakció a SAMSUNG típusra. H ÍRLAP, 1992. májust 16—17., szombat—vasárnap HÉTVÉGI MAGAZIN 9. * i ff c Ui Vissza a fakanálhoz? Nehéz a nőknek ismét munkába állniuk A háború után a dolgozó nő volt az eszménykép, a 60-as évek közepétől hangsúlyozottabb szerepet kapott az anyai hivatás, majd ezt követően a kettő ötvözetéből létrejött az új modell: az anya és a kereső nő. Manapság a rohamosan terjedő munkanélküliség következtében egyre többször hallani ismét arról, hogy a nő hivatása elsősorban a gyermeknevelés, az idősek, a betegek gondozása. A nők helyzetéről, lehetőségeiről beszélgettünk dr. Koncz Katalinnal, a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem docensével. — Ön nemrégiben egy tanácskozáson úgy fogalmazott: a rendszerváltás rontott a nők helyzetén. Kifejtené, ezt bővebben? — A leglátványosabban ez a politikában mutatkozott meg. A fordulatot követően a nők a közélet perifériájára szorultak. Mutatja ezt többek között a parlamentbeli részvételi arányuk, amely mindössze 6,3 százalék. E tekintetben Európában a legutolsók vagyunk, csupán két országban rosszabb a mienknél ez az arány. Igen kis számban vagyunk jelen a pártok és szakszervezetek vezető testületéiben. Országosan a polgármestereknek csupán 16,8 százaléka nő, azok is inkább a kisvárosok élén. Ugyanez tapasztalható a gazdasági vezetés felső szférájában, a nagyvállalatoknál is. — A legutóbbi népszámlálás adatai szerint az egyetemet, főiskolát végzettek között a férfiakénál magasabb a nők aránya. A statisztika szerint a nők iskolázottabbak, ennek ellenére munkaerőpiaci pozíciójuk rosszabb a férfiakénál. Miért? — Mert a munkaerőpiac nem az iskolázottságot, hanem a szakképzettséget honorálja, s e tekintetben a nők elmaradnak a férfiak mögött. Míg az aktív kereső férfiak egyharmada, a nőknek csupán 13 százaléka rendelkezik szakmunkásvégzettséggel. De fokozódik a hátrányuk a munkábalépést követően is, és szinte behozhatatlanná válik lemaradásuk, ha a szülés és gyermekápolás miatt rövidebb-hosz- szabb időre kimaradnak a munkahelyükről. Az életkor előrehaladásával és a pályán történő előmenetellel párhuzamosan növekszik a két nem keresete és bére közötti különbség is. — Ma sokszor hangoztatják, hogy a nők téljenek vissza anyai hivatásuk gyakorlásához. Ez a gyakorlatban viszont azt jelenti, hogy amikor a gazdaságnak szüksége van rájuk, „beszippantják” a munkaerőt, amikor nincs, „visszanyomják” a háztartásokba. Nem így látja? — A munkaerőpiacon az ilyen egyensúlyteremtő funkció ma már egyetlen fejlett piacgazdaságban sem működik. Hazánkban sem. Nagy tévedés azt gondolni, hogy ezzel a munkanélküliség csökkenthető. A férfi és a női foglalkozások jelentős része nem konvertálható. Attól, hogy a nőket tömegesen kivonják a textiliparból, még nem lesz a bányász és a kohász férfiaknak munkahelyük. Jelenleg a regisztrált munkanélküliek 42 százaléka nő, de szerintem az év második felére a nők aránya a munka- nélküliek között meg fogja haladni a női foglalkoztatottak arányát. Ismételt munkábaállási esélyeik rosszabbak a fériakénál, a hosszabb ideje állás nélkül lévők között világszerte magasabb az arányuk, mint a fériaknak. Ez a tendencia az elkövetkezendő években Magyarországon is erősödni fog. — Mindezek tükrében erősödött a nőknek a családban betöltött szerepe? — A gazdasági helyzet, az életszínvonal romlása következtében a családon belüli demokratikus munkamegosztás terén is visszarendeződés tapasztalható. A férfiak nagy többsége másodállás után futkos, a háztartás terhei emiatt az eddiginél is jobban az asszonyokra hárulnak. Megnehezül és megnövekszik a háztartási munkára fordított idő, s a nőknek szinte egyáltalán nem marad idejük és erejük a kulturá- lódásra, a kikapcsolódásra. — Hogyan látja, mi a kivezető út a jelenlegi helyzetből? — Véleményem szerint csak a nők helyzetén j avító kormányzati szándék, illetve az azt kikényszerítő érdekvédelem kínál megoldást. Újvári Gizella Ferenczy Europress Feledékeny ügynök Alig hihető, de igaz: a moszkvai Bolsoj színház táncosai — a hazai átkeresztelés ellenére Ausztriában csakis a régi ismert néven emlegetik a társulatot — nem örültek annak, hogy két nappal tovább maradhatnak Bécsben. A stadthallei Diótörő előadás után a szinte üres széksorok miatt amúgy is elkeseredett művészek vegyes érzelmekkel fogadták a hírt, hogy a bécsi ügynök egyszerűen elfelejtett repülőjegyet venni a visszaútra. Az ötvenöt tagú társulatnak még gros- chen sem volt a zsebében, nemhogy schilling, így aztán Na- gyezsda Pavlova és partnerei kor- gó gyomorral hajtották álomra fejüket a szállodában, amit — mint megtudták — saját maguknak kellett (volna) fizetniük. Szerencsére a helyzetet megmentette egy osztrák származású (bölcsen előrelátó) menedzser: a mallorcai fesztivál igazgatója, aki mellesleg már szerződtette az együttest jövő év októberére, meghívta a társulatot egy kiskocsmába. A művészek hamar elfeledték az izgalmakat, és parádés táncot vágtak ki a parketten... Szerelmi tragédia Egy férfit, aki visszalépett az esküvőjétől, néhány napra rá agyonlőtte a menyasszonya, majd végzett magá valis — közölte a nyugat-virginiai St. AÍbans rendőrsége. A 44 éves Wanda Preddy a férfi lakásában lőtte agyon nemrégiben a vele egykorú Ray Feltyt, s azután a heverőre ült a halott férfi mellé, és öngyilkos lett ugyanazzal a fegyverrel, A rendőrségi közlemény szerint a nő, aki titkárnőként dolgozott egy építkezési vállalatnál, azt mondta barátainak, hogy tervet dolgozott ki Feltynek, egy drugstore vezetőjének megalázására. Végül a rendőrségnek nincs tudomása róla, hogy miért lépett visssza a férfi a házasságtól. Feltételezik, hogy egyszerűen nem akarta lekötni magát. Pöfögő szállodák — guruló vendéglők Magyarország az Első Európai Nemzetközi Hálókocsi-társasággal (Waggons Lits, rövidítve W. L.) az első megállapodást 1885-ben kötötte, de a tényleges, rendszeres tréfásan pöfögő szállodai szolgáltatásként csúfolt forgalom alig több, mint 100 esztendeje indult meg hazánkban. A vasutat megelőző időben a postai lóváltó-állomásokon volt lehetősége az utasnak szerény éjszakai szállásra, egyszerű étkezésre. Az útmenti csárdák is ló- itatásnyi távolságra voltak egymástól. „Forradalmi” változást a vonatközlekedés fejlődése, az étkező és hálókocsik forgalomba állítása jelentett. A vonatok a múlt század közepén a vasútállomásokon menet közben az étkezések időszakában annyi időt álltak meghatározott állomásokon, hogy az utasok a pályaudvaron, vagy az ahhoz közeli fogadóban, vendéglőben komótosan elkölthették reggelijüket, ebédjüket vagy vacsorájukat. Éjszakai szállásul a vasút menti kényelmes fogadók szolgáltak. Később, a technikai fejlődéssel (az utazási sebesség növekedésével, az állomásokon való tartózkodási idő csökkenésével, a csatlakozások biztosításával, stb.) a vonatokon és menet közben kellett megteremteni az étkeztetés és elszállásolás feltételeit. A közlekedés története szerint Amerikában 1858-ban szerkesztették meg, és indították útjára az első hálókocsikat, míg az étkezőkocsik 1863-tól közlekednek. Európából is ebből az időből vannak az első kezdeményezések. Például az angol étkezőkocsikat a vonat végére csatolták, hogy a konyha — mely szabadterű volt — illata messzire szállhasson. Az 1850-es évek végén osztrák hálóhelyekkel kiegészített fülkés kocsikkal kísérleteztek. 1861-ből újsághír tudósít arról, hogy „Egy bécsi vendéglős egy vasúti társulattól illő bér mellett vagy három vasúti kocsit kért, melyen a vendégek számára éttermet szándékozik felállítani. Ideje is volna már a vasúti utazás számtalan kényelmetlenségeinek egyik legnagyobbikát megszüntetni.” Az étkezőkocsikban a főzési, melegítési, tálalási és a megfelelő szellőzési feltételeket is biztosítani kellett — a hálókocsikban pedig a fűtést, világítást, és a kulturált alvási és tisztálkodási lehetőséget. Ez csak később, az ún. Pullmann-féle kocsik bevezetésével valósulhatott meg. 1872. augusztusában már a következő érdekes leírást olvashatjuk a magyar sajtóban az amerikai étkezőkocsikról: „Egy Pullman-féle hotel-vagonban 40 személy étkezhetik, s illy kocsi nemcsak minden divatos berendezéssel, meleg és hideg vizet szolgáltató csapokkal, stb. van ellátva, hanem bor-pinc- zét, edény és teríték-szekrényt, s oily tágas éléskamrát foglal magában, melly tartalmaz mindent, ami a Chicago és a Csendes-tenger közötti úton 30 személy teljes ellátására megkívántatik. Az étlapon 133 különféle étel fordul elő, s a vagon 1000 asztalkendőt, 150 asztalterítőt, 300 törülközőt... visz magával. Legkülönösebb, hogy a nem csekély terjedelmű konyhát a hotel-kocsiban csak hosszas megvizsgálás után lehet feltalálni.” Az 1870-es években háló- és étkezőkocsi segítségével öt nap alatt lehetett eljutni New Yorkból San Franciscóig. Az utazás kényelmét az ebédelés, alvás mellett már akkor és ott a vonaton azzal is biztosították, hogy társas mulatságokat, felolvasásokat rendeztek! Kis kézikönyvtár állt az utasok rendelkezésére. (Sőt, egyes vonatokon istentiszteletet tartottak, másokon újság is megjelent!) Európában a Nagelmachers belga kereskedő cég közlekedtette az első rendszeres étkező- és hálókocsikat. Ezt tekinthetjük a később nagy hírű, a máig élő Waggon Lits Társaság (W.L. 1872) jogelődjének. Szolgáltató kocsijait főleg a Berlin — Szentpétervári és a Párizs — Gyurgye- vói vonalakon,(mely utóbbi Budapesten is áthalad) indította. Az utóbbiról átszállással Kons- tantinápolyba is el lehetett jutni. A már ismertetett szolgáltatások mellett a pontosságuk is példamutató volt. Az irodalmi alkotásokból és krimikből is jól ismert „ villámvonat” (Orient express) hálókocsijainak terveit Boggy amerikai mérnök készítette. Etkezőkocsija konyhájában melegítésre, főzésre azt a gépet használták, amely télen fűtött. (Ugyanis az első étkezőkocsikon csak a meghatározott állomáson fölvett és kész ételeket melegítették, csak később indult meg a főzés és az igényes kínálat választékos ételekből... (A világítást sűrített gázzal oldották meg.) 1883-ban már 175 „repülő szalon” futott, elsősorban a francia vasútvonalakon. Egy szalon általában 20, egy étterem 24 utas számára készült. Külön osztályt biztosítottak a nők és a dohányzó férfiak részére. Ebbe a hálózatba kapcsolódtunk már több mint egy évszázada. A mai Duna-Intercontinen- tal helyén volt „Grand Hotel Hungária” szállóban működött képviseletük, ügynökségük. A XIX. század végén a W. L. Társaság már az eszpressz és távolsági vonatokon rendszeresen közlekedtetett három-négy hálókocsit is, és szalon, valamint étkezőkocsikat. A krónikaíró szerint szolgáltatásuk eleganciája, sokfélesége, felszerelésük gazdagsága, alkalmazott felkészültsége, figyelmessége és pontosságuk máig irigylésre méltó... Dr. Draveczky Balázs Az étkezőkocsik mindig tele voltak utasokkal (balra) * A villámvonat hálókocsija hálófülkével, öltözővel és nappalival (balra lenn) * Az első angliai étkezőkocsik konyhái szabad levegőn, teraszon voltak (lenn) Mm
