Heves Megyei Hírlap, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)
1992-05-14 / 113. szám
HÍRLAP, 1992. május 14., csütörtök HEVES ÉS KÖRZETE 5. hangverseny Ma este 6 órai kezdettel Hevesen, a Móricz Zsigmond Városi Művelődési Központban a helyi Állami Zeneiskola növendékeinek hangversenyére kerül sor. A nagyteremben tartandó évzáró koncerten az intézmény tanulói bemutatják a közönségnek, hogy milyen tudásra tettek szert a most záruló tanévben, a különböző hangszereken megszólaltatott darabok révén. Divat-show Hevesen Holnap, pénteken este 7 órakor Hevesen, zenés-táncos di- vat-show-t tartanak. Sztárvendégek lesznek: a Dolly Roll, Zoltán Erika és Komár László. A műsor háziasszonya: Sütő Enikő. Franciákkal, a falusi turizmusról Kiss István gyöngyössolymosi vállalkozó kiskörei üdülőjét kereste fel nemrég 25 francia vendég. Beszélgetést folytattak az együttműködésről, és kitűnt, hogy a franciák érdeklődnek a magyar falusi turizmus, ezen belül a Tisza-tó és környéke iránt. Ezért is felvetették, hogy a jövőben visszatérő vendégeket küldenek. Készülnek a vízitáborozók Szombaton, május 16-án a hevesi Gyermekház által szervezett nyári vízitábor ifjú tagjai megkezdik a felkészülést a kiskörei tározónál. Az egynapos programon a hevesi 5-ös számú általános iskola húsz tanulója vesz részt. Felszámolták a veszteségeket a hevesi strandon Erőt jelent a családi vállalkozás Heves egyik közkedvelt helye ma is a termálvizes felnőtt és gyermekmedencékkel ellátott strand. Sokaknak nyújt kellemes órákat, kikapcsolódást a víz, a környezet. Áz elmúlt években veszteséges volt a strand fenntartása, ami gondot okozott a város vezetésének. Tavaly egy helyi vállalkozó, Tóth Sándor és családja hároméves bérleti szerződést kötött az önkormányzattal az intézmény működtetésére. Megalakították a Tóth Família Betéti Társaságot, amelyet azóta a cégbíróságnál is bejegyeztek. Az elmúlt évben nagyon sok erőfeszítést tettek annak érdekében, hogy vendégeket szerezzenek, sőt visszatérőeket is erre az évre. A vállalkozás vezetője Tóth Sándor erről a következőképpen vélekedett: — A múlt évben sikerült megszüntetnünk a korábbi vesztesé- eket. Ha jó lesz az idei nyár, ak- or abban bízunk, hogy nyereséget érhetünk el év végére. Május 1-jén nyitottunk, azt megelőzően viszont több héten keresztül készültünk a szezonra. Minden családtagunknak kemény munkával teltek a napjai, miután több mint egy millió forintot költöttünk a felújításra, karbantartásra. Az ön- kormányzattal való jó együttműködés eredményeként a tavalyi 1,1 millió forintos bérleti dijat közös megegyezéssel a strand fejlesztésére fordíthattuk. — Milyen munkákat végeztek el? — Korszerűsítettük a vizes blokkot, mosdótálakat, tükröket szereltünk fel, ezzel higiénikus feltételeket teremtettünk. A strandhoz tartozó kemping útját leköveztük, így a kocsik is már akadálytalanul közlekedhetnek. Nagy karbantartást folytattunk a kempingben, ahol külső- és belső vakolatot kaptak az épületek, lefestettük őket. Megteremtettük a feltételeket egy 70 méteres leendő fedett rész kialakításához is. Az önkormányzat erre az évre 30 százalékkal emelte a bérleti dijat, amely 1,7 millió forintot jelent. Bízunk abban, hogy ezt sikerül ki is fizetnünk. — Emelték-e a belépők árát? — A költségek növekedése miatt rákényszerültünk, és átlagosan 30 százalékkal emeltük. Az egész napos belépő jelenleg 70 forint, amelyet reggel 8-tol este 8-ig igényelhetnek vendégeink. A kempingezők viszont reggel 5-től este 10-ig fürödhetnek. Már érkeztek külföldiek is hozzánk Hollandiából, Németországból és Belgiumból, akik meg is szállnak a kempingben. Egyébként szolgáltatásainkat bővítettük, azzal, hogy a strandon a volt „népfürdőből” testépítő gyakorló termet alakítottunk ki. Tehát az ez iránt érdeklődőket is szívesen várjuk. (m. k.) A jövő gépeit kínálják Lapunkban korábban beszámoltunk arról, hogy a Szolnoki Mezőgép Vállalat hevesi gyáregysége tavaly kapcsolatot teremtett az olasz Mecmar céggel. Ez a Nyugat-Euró- pában elismert gépgyártó, főként szántókat készít és Magyarországon is piacokat keresett. A kapcsolatteremtést követően a hevesiek közreműködésével elhozták az első gé- et az olaszoktól. Ezt övetően országos bemutatót rendeztek a mátraderecskei Rákóczi Termelőszövetkezetben, amely a szárítót meg is vásárolta. Tavaly az előzetes tárgyalásokat követően megállapodtak abban, hogy a Mecmar cég szárítógépeinek kizárólagos forgalmazója a szolnoki Mezőgép vállalat hevesi gyáregysége lett. Szabó /endigazgatótól most arról értesültünk, hogy a közelmúltban az együttműködésre vonatkozóan újabb szerződést írtak alá az olaszországi Pres- sanában, a cég központjában. Mindezt a komplex Külkereskedelmi Vállalat közreműködésével tették. Ez arról szól, hogy ebben az évben Hevesen is megkezdik az olasz szarítóf épekhez szükséges ülönféle egységek ártását Hevesen, indez a tevékenységi kör bővítését eredményezi, amelytől a gyáregységben 13 millió forint tóbb- letárbevételt várnak. Természetesen jövőre már ennél többet szeretnének. Ami pedig a hazai piacot illeti, a hevesiek az elmúlt hetekben legalább száz termelőszövetkezetnél jártak és ajánlatot tettek a szárítógépek megvásárlására. Negyven év egy iskolában Az igazgató úr nyugdíjba megy Negyven évet „lehúzni” egy helyen már önmagában figyelemre méltó teljesítmény, s ha ehhez hozzávesszük, hogy Magyarországon történt, egy iskola igazgatói székében, akkor még inkább így van ez. Barcsik Jánosról van szó, aki négy évtized után 64 évesen válik meg élete első és utolsó munkahelyétől, a hevesi II. számú körzeti iskolától. — Szarvason végeztem a gimnáziumban, majd a szegedi pedagógiai főiskolára kerültem — kezdi a beszélgetést a direktor—, ahol két év után már végzősöknek kellett magunkat tekinteni, hiszen olyan nagy szükség volt tanárokra, hogy a harmadik évet már levelezőként fejeztük be. Mindez 1951-ben történt. Eleinte úgy volt, hogy a földrajz tanszéken maradok — biológia, földrajz, testnevelés szakos voltam. S akkoriban az volt a divat, hogy a pártközpontba kellett menni, úgymond „káderezésre”, s ott megváltoztatták ez előbbi álláspontot, és a Művelődési Minisztériumban ajánlottak állást. Én ezt nem fogadtam el, mert túl magasnak tartottam ezt a pozíciót, úgy gondoltam, pályakezdőként ne,m vállalhatom el ezt a tisztet. így, ezek után döntöttem el, hogy tanítok, s ezután kerültem a nevesi körzeti általános iskolába. Két év múlva 1953-ban neveztek ki igazgatónak, s azóta is ezen a helyen vagyok. — Ez a negyven év igen változatos volt ebben az országban: a politikai változások és történések hogyan érintették ez idő alatt az iskola működését? — Fontos szakaszai, állomásai voltak ennek az időszaknak. Az ’51-től ’53-ig terjedő évek nagyon kemények és nyomasz- tóak voltak, mindenféle tekintetben. ’53-tól aztán mindez oldódott, és ’56-tól minden merőben más volt, egy más, egy szabadabb légkörben dolgozhattunk. Mint igazgató mindig arra törekedtem, hogy a szélsőségektől megóvjam az iskolát és a tanulókat is persze — amennyire lehetett —, el lehetett volna vinni az intézmény vezetését egy olyan irányba, amely később kellemetlenségekkel járt volna. — Az iskola történetéről szólva azt kell először elmondani: néhány év kitérő után, 1954-ben kaptuk vissza az eredeti épületet, amely azonban közben nagyon leromlott. Aztán 1967-ben született az a döntés, hogy új iskolát kell építeni. S tulajdonképpen ’74-től működik ebben a formában az oktatási intézmény. Ebben az időszakban, a ’72-es párt- határozatnak megfelelően került sor az iskolák körzetesítésére. Ma már ezt nagyon sokan megkérdőjelezik, szerintem nincs teljesen igazuk, mert van hely, ahol lehet a dolognak létjogosultsága. — Térjünk vissza a jelenhez: mi a különlegessége ennek az iskolának? — A mi iskolánknak van egy hevesi városi körzete (körülbelül 400 tanulóval), plusz kétszázan a külső területekről kerültek hozzánk. Sok település fontolgatja, hogy visszaviszi az iskolát a községbe, de még ma is több mint 130-an járnak be a környező falvakból. Ezek egy része itt, a kollégiumban lakik. Ennek folytán sajátos helyzetben vagyunk, hisz itt egész nap folyik az oktatás és a nevelés, a kötelező tanítási órákon túlmenően számtalan szabadidős program van (szakkörök, sportolás), amely mind színesíti a gyermekek életét. És mindez hasznukra is válik. Különösen két irány erősödött meg: az egyik a testnevelés, a másik a matematika tagozat. Próbálkozunk különböző idegennyelvek oktatásával is. Büszkén mondhatom el, hogy végzős tanulóink több mint 80 százalékát az első körben felvették a középfokú oktatási intézményekbe, a második körben pedig a többieket úgy, hogy gyakorlatilag mindenki sikeresen lépett át egy magasabb képzési formába. Persze nagyon nehéz kort élünk, mert senki sem tudja előre, milyen szakmára lesz szükség az elkövetkezendő években, így aztán nem tudjuk teljes biztonsággal orientálni tanulóinkat. — Ön nemcsak igazgatóként tevékenykedett, hanem mint azt sokan tudják, 1985-tól ’90-ig Heves és környékének ország- gyűlési képviselője is volt. Az iskola számára jelentett-e ez a pozíció valamiféle — például anyagi — előnyt? — Nekem ez az öt év olyan rálátást biztosított, amely mind a magam, mind a közösség számára hasznos volt. Ám anyagi előnyökkel nem járt. Én ezzel a helyzettel soha nem éltem vissza, az iskola felépítésével kapcsolatban persze próbáltam közreműködni, segíteni, aránylag tisztességes költségvetést sikerült biztosítani és sokat jelentett a társadalmi összefogás is. Úgyhogy azon a címen, hogy én vagyok az országgyűlési képviselő, az intézmény különösebb előnyt sohasem élvezett. — Miért döntött éppen most úgy, hogy nyugdíjba megy? — Jelenleg július 31-ig szól a megbízatásom, hála Istennek az egészségem, a családi életem rendben van, a kollégákkal nagyon tisztességes a viszonyom, a polgármesteri hivatallal sincs az égvilágon semmi gondom. Egyszerűen az ember józan esze azt diktálja, hogy 64 eves korban — miután 39 évig volt igazgató ugyanazon a helyen — illik felállni abból a székből. És szeretnék olyan állapotokat teremteni, hogy az ügyek menetében ez a váltás semmiféle váltást ne okozzon. — Igaz van egy gond. Még pedig az, hogy eddig senki sem pályázta meg az állast, annak ellenére, hogy magam is biztattam erre a kollégákat... „ . Algológusok Kiskörén Vizeink minőségéért emelték fel szavukat A közelmúltban nemzetközi konferenciára hívtak magyar, illetve külföldi szakembereket Kiskörére, ahol megrendezték a III. Algológiai Szemináriumot. Jöttek Romániából, a Cseh és Szlovák Köztársaságból, Jugoszláviából magyarajkú szakemberek, emellett Franciaország, Belgium és Ukrajna is képviseltette magát. Három napon át a Közép-Ti- sza Vidéki Vízügyi Igazgatóság szakaszmérnöksége ideális feltételeket biztosított a konferenciához, míg a budapesti székhelyű Mitex Kft. szponzorálta az eseménysorozatot. Élénk párbeszédet folytattak a jelenlevő hazai és külföldi tudósok. Kölcsönösen informálták egymást eredményeikről, azokról az erőfeszítésekről, amelyeket tesznek vizeink érdekében. Felvázolták, hogy az algológia — mint a biológiai tudományok egyike — miként segíti azoknak a speciális szakembereknek a munkáját, akik a környezetvédelemben, a 'tisztifőorvosi szolgálatnál, vagy a vízügyi igazgatóságoknál tevékenykednek. Szót kaptak a Magyar Tudományos Akadémia tihanyi Lim- nológiai Kutató Intézetének, az Akadémia Magyar Dunakutató Állomásának, valamint a Nemzeti Múzeum növénytárának munkatársai is. Az említett intézmények tudósai kutatási eredményeiket ajánlották a gyakorlati szakembereknek. Érdekes színfoltja volt a háromnapos konferenciának, amikor a résztvevők végighaj ókáztak a Tisza- tavon, és eközben két előadást hallgattak meg. Dr. Bajcsi István, a Közép-Tisza Vidéki Vízügyi Igazgatóság laboratóriumának vezetője, valamint Végvári Péter, a kiskörei szakaszmérnökség laboratóriumának vezetője a tározóval kapcsolatos vizsgálataik eredményeit ismertette. Pontosan elemezték, hogy milyen jelenleg a Tisza vízminősége, és felhívták a figyelmet arra: mindent el kell követni, hogy a jelenlegi állapot ne csak fennmaradjon, hanem — a lehetőségek függvényében — tovább javuljon. A konferencia elérte célját — ezt erősítette meg dr. Kiskeve Ti- /ramérkandidátus, a Magyar Algológiai Társaság titkára —, hiszen a három nap alatt elhangzott tíz előadás ráirányította a figyelmet a vizek minősége és az algológia szoros kapcsolatára, az elméleti módszerek és a gyakorlat közötti híd megteremtésére az adott szakterületen. A résztvevők bejelentették, hogy jövőre a IV. nemzetközi konferenciát Tihanyban rendezik meg, ahol a Balaton aktuális problémáiról esik majd szó. (mentusz) JJt, víz. Átányban Láthatóan igen rosszak az utak a községben Alapítvány Hevesen A kisebbség támogatásáért Hevesen a legutóbbi önkormányzati testületi ülésen határozták el azt, hogy a város alapítványt tesz, amely a „Kisebbségben” nevet viseli majd ezek után. Az alapító okirat bevezetőjében kifejtik, hogy kötelességüknek érzik, hogy Heves erősítse kapcsolatait a határainkon túl, kisebbségben élő magyarokkal, s az ő képviseletükben Hevesre-érkczők támogatására közös akarattal a fenti alapítványt létrehozzák. Mindennek az a konkrét célja, hogy a kisebbségben élő magyar közösségek itt-tar- tózkodásakor a szállás, az étkezés és az utazás költségeit valamiből fedezni tudják. Ezen kívül az alapítvány támogatja az anyanyelv ápolását szolgáló kezdeményezéseket, valamint a kulturális kapcsolatok erősítéséhez is hozzájárul. Az alapítvány azon személyek költségeit fedezi, akiket maga az alapítvány hív meg — ám a vendégek személyére bárki javaslatot tehet. Természetesen a továbbiakban, várják mindazon magánszemélyek, vállalatok, intézmények csatlakozását — és anyagi segítségét —, akik a fenti célokat fontosnak tartják, illetve magukénak érzik. Átányban konkrét elképzelések születtek a község úthálózatának korszerűsítése érdekében. Sajnos rengeteg a rossz állapotban lévő út, így fokozatosan jelölik ki azokat a szakaszokat, amelyeken a javítás nem tűr halasztást. A tervek alapján egy kilométer új út létrehozása is napirenden van: az idén az alap készül el, később — reménykedve a támogatásban — pedig a többi tennivalóval is végeznek. A vízvezeték-rendszer bővítését is kívánatosnak tartja az átá- nyi önkormányzat, s a vezetékes vízre az idén is céltámogatást pályáztak meg. Az ezzel kapcsolatos munkálatokat szakaszosan végzik el, s az anyagi segítség mellett természetesen saját erőt - nyolcszázezer forintot — is biztosítanak. így ez a beruházás nagyjából egymillió hatszázezer forintba kerül majd.
