Heves Megyei Hírlap, 1992. április (3. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-10 / 86. szám
2. VILÁGTÜKÖR HÍRLAP, 1992. április 10., péntek Egy hónappal ezelőtt hasonló homokviharból menekült meg Arafat felkelt a betegágyból Jobb szemén kötés, halántékán zúzódások Jasszer Arafat, a PFSZ vezetője egy hónappal ezelőtt egy a mostanihoz hasonló homokviharból menekült meg — közölte az AP hírügynökség a palesztin politikus egyik állandó pilótájára hivatkozva. Az illető — aki egy közös olasz — palesztin tulajdonban lévő római légitársaságnál dolgozik, s rendszeresen szállítja Arafatot — elmondta a hírügynökségnek: amikor márciusban a politikussal repült, Szudán felett egy ugyanilyen homokvihar támadt. — Port Sudanba mentünk, s ott tíz órát kellett várnunk a vihar csillapodásáig, míg végre folytathattuk utunkat Khartumba — közölte a pilóta. Szerdán késő este — először egy nappal korábbi repülőgépbalesete óta — megjelent a nyilvánosság előtt Jasszer Arafat, a PFSZ VB elnöke: a tripoli televízió kórházi ágyban fekve mutatta őt, amint mosolyogva fogadta a látogatására érkezett Mo- amer Kadhafi líbiai vezetőt. Arafat jobb szemén kötés volt, és halántékán zúzódások látszottak. A palesztin vezető — látni- valóan nehézség nélkül — beszélgetett Kadhafival, de hang nem kísérte a képet. Roncsimport magyar módra Magyarország is BoszniaHercegovina elismerése A Magyar Köztársaság kormánya — a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság és a Lengyel Köztársaság kormányaival történt megegyezéssel összhangban — 1992. április 9-én elismerte Bosznia-Hercegovina Köztársaság függetlenségét és úgy döntött, hogy diplomáciai kapcsolatot létesít vele. A magyar kormány figyelembe vette azt is, hogy az Európai Közösség 1992. április 7-i dátummal elismerte Bosznia-Hercegovinát. Televíziós vita Bős—Nagymarosról Élő adású vitát tervez a bős — nagymarosi erőmű sorsáról a Magyar Televízió 1-es csatornájának „Hőmérő” című műsora e hét szombatján. A műsor szerkesztői meghívták Josef Vavrou- seket, a Cseh és Szlovák Köztársaság miniszterét, a Környezetvédelmi Szövetségi Bizottság vezetőjét, valamint Keresztes K. Sándor környezetvédelmi és területfejlesztési minisztert. A szinkrontolmácsolással zajló műsor készítői teret kívánnak biztosítani mindkét fél álláspontjának kifejtésére. Erősödő pártcenzűra Vietnamban A Vietnami Kommunista Párt ellenőrzése alá kívánja vonni az ország sajtóját azzal az indokkal, hogy az az elmúlt évek során egyre inkább bulvár-jellegűvé vált, s kezdi elveszteni ideológiai tartalmát. A Vietnami KP központi bizottságának lapja, a Nhan Dán csütörtöki számában bejelentette, hogy a sajtórendszer reformját még június vége előtt, vagyis az első félév során végre akarják hajtani annak érdekében, hogy a hírközlés visz- szanyerje politikai, ideológiai és kulturális hatékonyságát. (Folytatás az 1. oldalról) 20-30 százalékos eltérést még csak-csak tolerálnak, de ha ennél is jobban eltér a bemutatott számla értéke a realitástól, akkor szakértőre bízzák az értékbecslőt és ehhez igazítják a vámértéket. A tapasztalatok szerint tíz bemutatott autóból legalább kettő valótlan számlával érkezik a szemlére. A könnyített vámrendelet más visszaélésekre is lehetőséget ad. Februárban például egy ötfős család valamennyi tagja elvámoltatott egy-egy külföldön vett személyautót. Az eset korántsem egyedi, ezért március 1-jétől átmenetileg szigorították a magánimportot: az ideiglenesen életbe lépett jogszabály szerint egy naptári évben egy család csak egyetlen autót vámkezeltethet. Mivel a hatóságok a „családot” a Polgári Törvénykönyv szerint értelmezik, a jogszabály csak az egy háztartásban élőkre vonatkozik. Az eredmény: a hónap elejétől ugrásszerűen megnőtt a nagykorú gyermekek kijelentkezése a szülői házból. A rendelkezést egyelőre ideiglenesnek tekintik, s elsősorban a hivatásos gépjármű-kereskedőket szeretnék kiszűrni vele a magánimportőrök közül. A tapasztalatok elemzése után születik végleges döntés az „egy család — egy autó” rendelet sorsáról. Úgy tűnik, a környezetvédők aggodalma valóban jogos volt. Annak idején a kétütemű füstölőket szerették volna száműzetni a hazai utakról, de erre nem sok a remény. Egy fiatalember a napokban vámoltatott le egy Németországban 200 márkáért vásárolt kétütemű Trabantot. VERSENYTÁRGYALÁSI FELHÍVÁS! Tarnalelesz, Bükkszenterzsébet és Szentdomonkos önkormányzatai pályázatot hirdetnek a három község gázellátásának kiviteli tervezésére gázátadó és gázfogadó állomással. A tanulmányterv és részletes versenykiírási feltételek megtekinthetők, ill. átvehetők a HEVESBER-INVEST Beruházó és Szolgáltató Korlátolt Felelősségű Társaságnál Eger, Trinitárius u. 2., ügyintéző: Szabó József műszaki ellenőr. Telefon: 36/11-164. Az ajánlatok leadásának határideje: 1992. május 12-én 14 óra. Helye: HEVESBER-INVEST KFT. Borítékbontás: 1992. május 13-án 10 óra. Helye: Körjegyzőség Tarnalelesz, Fedémesi u. 8. Eredményhirdetés levélben 10 munkanapon belül. Teljesítésre megkívánt legkésőbbi időpont: 1992. október 30. A részletes versenytárgyalási anyagok a tanulmánytervvel együtt a versenytárgyalási felhívás megjelenését követően vehetők át 8000 Ft+2000 Ft. ÁFA: 10.000 Ft befizetése ellenében. A befizetett összeg nem igényelhető vissza! r Gyöngyösön, a Gorkij u. 11. sz. alatti újonnan induló üzletházba május hónaptól keresünk: boltvezetőt, eladókat és üzletkötőket. Ugyanitt irodahelyiségek kiadók. Jelentkezési határidő írásban: április 20. Leveleket „Kereskedelem 30938” jeligére a kiadóba, Eger, Pf. 23. Információ telefonon az egri 36/20-663-as vagy 36/10-455-ös telefonokon várva. Két frakció küzd egymással Irán a választások előtt Irán a Krisztus előtti hatodik század óta — az itt lakók nem kis büszkeségére — folyamatosan létezik, hol világhatalomként, hol névleg független államként. A perzsák e hosszú történelem alatt elsajátították a fennmaradáshoz szükséges ravaszságot és színlelést is, hiszen 641, az arab hódítás után igen sokáig több szempontból is kisebbségben kellett létezniük: perzsaként az arab tengerben, síitaként a szunniták között. Mohamed Reza Pahlavi sah, a Pahlavi dinasztia második és egyben utolsó tagja 1963-ban a „fehér forradalommal” a káprázatos jövedelmet biztosító olajkincsre alapozva próbálta elmaradott országát a XXI. század szuperhatalmává tenni. A helyi hagyományokra és realitásokra ügyet sem vető modernizálás 1979-ben „iszlám forradalomba” torkollott. A Khomeini aja- tollah vezetésével létrejött teok- rata állam az iszlám újjászületés jelszavával államosította a bankokat és a vállalatokat, elüldözte a technokrata szakembereket, konfliktusba került mindkét nagyhatalommal, majd 1980- ban véres és sehova sem vezető háborúba keveredett a szomszédos, és szintén helyi nagyhatalmi álmokat dédelgető Irakkal. 1988 augusztusában fegyverszünetet kötött a két kivérzett, gazdaságilag megroggyant harcoló fél. 1989. június 4-re virradóan 89 éves korában elhunyt Ruhollah Moszavi Khomeini ajatollah. Még aznap a nyolcvantagú Szakértői Gyűlés (iráni vallási vezetők) Ali Hamenei hodzsatolesz- lámot, a köztársaság elnökét választotta utódjául. Ezzel kettévált a politikai és a vallási hatalom gyakorlójának személye, az ország tényleges vezetése a Parlament elnökének, Hasemi Raf- szandzsaninak kezébe került. Rafszandzsanit 1989 júniusában elnökké választották, és ezzel egy időben kibővítették az elnöki jogkört is. Megszüntették a miniszterelnöki tisztséget, és a teljes végrehajtó hatalom az államfő kezébe került. Az új elnök nekilátott az iszlám forradalom reformjának. A belpolitikában aszkétizmus helyett „virágzást, bőséget, társadalmi igazságosságot” hirdetett, programjában szorgalmazta az ipar talpra állítását, az élelmiszer-termelés és a magánszektor fejlesztését. Szélesíteni akarja az oktatást, támogatni a kutatást, és ezért nem ellenzi a kapcsolattartást a világ országainak „zömével”. Rafszandzsani alapjában véve jobb életet, nyugalmat ígért a zavaros háborús évek után. Azóta Irán mérsékeltebb külpolitikát folytat (az Öböl-háború idején nem avatkozott be a harcba), normalizálta kapcsolatait a nagyhatalmakkal és befolyását a volt Szovjetunió török köztársaságaira igyekszik kiterjeszteni. Továbbra sem adta fel azonban azt a célját (és ebben az egybeír nincs nézeteltérés a vezetés tagj ai között), hogy a térség vezető hatalma legyen. Ehhez adottságai is megvannak: még mindig hatalmas olajbevételek, modern hadsereg és tudományos-hadiipari háttér, amely önálló fegyvergyártásra és -fejlesztésre is képes. Az iráni vezetésben két frakció küzd egymással, nézetkülönbség közöttük inkább az állam gazdasági szerepével kapcsolatban van: az egyik a magánszektor szabadságának növelését, a másik a kormány gazdasági és társadalmi ellenőrző szerepének erősítését szorgalmazza. Khomeini annak idején a konzervatívok mellett állt ki, és a most leköszönő parlamentben is, amelynek tagjait még Khomeini jóváhagyásával választották, a keményvonalasok vannak túlsúlyban. Az utóbbi időben azonban a mérsékeltek látszanak felülkerekedni: Khomeini utóda, Ali Hamenei ajatollah melléjük állt abban a vitában, amely a két irányzat között robbant ki az Alkotmányfelügyelő Tanács j ogkö- rét illetően. A radikálisok mindinkább kiszorulnak a kulcspozíciókból, és vereséget szenvedtek a vallási vezető választásával és visszahívásával megbízott Szakértők Gyűlésének megválasztásakor is. Rafszandzsani számára az idei választás tétje az, hogy vissza tudja-e szorítani a konzervatívokat, és tovább tudja-e vinni prag- matikusabb irányvonalát. Irán az alkotmány szerint Iszlám Köztársaság, amelyben a politikai, gazdasági és társadalmi viszonyok alapja az iszlám szellemiség. Az ország polgárai nemzetiségre való tekintet nélkül egyenlő jogokat élveznek. Az 1979-es alkotmány széles jogkörrel ruházza fel a 270 tagú Medzsliszt (Iszlám Tanácskozó Testületet). A parlament határozza meg a belpolitikát, ratifikálja a nemzetközi szerződéseket, hagyja jóvá a költségvetést, emelhet vádat az államfő ellen. A Medzslisz által elfogadott törvényeket hatálybalépésük előtt az Alkotmányfelügyelő Tanács vizsgálja meg, összhangban állnak-e az alkotmánnyal és az iszlám elveivel. Az 1979-es iszlám forradalom óta negyedszer, Khomeini halála óta első ízben tartanak törvényhozási választásokat Iránban 1992. április 10-én. ü# ifci e**róp*zi birodalma A tűzijátéknak nagyobbnak, díszesebbnek kell lennie, mint amit valaha is láttak Franciaországban, a nyitóműsomak, amelyet a televíziók vagy 15 országba közvetítenek, minden eddiginél látványosabbnak. Miki egér és rajzfilmhős társai nem foglalhatják el úgy első európai birodalmukat, hogy arról ne beszéljenek az egész világon. Ez a gondolat vezérli az Éuro-Disneyworld, a néhai Walt Disney gondolatából született negyedik, egyben első európai Disney szórakoztató paradicsom irányítóit. Az első vendégeket péntek estére várják a Párizstól alig 32 kilométerre, az egykori cukorrépaföldek helyén kinőtt meseváros luxusszállodáiba. A szombat a meghívottaké lesz — s az első valódi látogató vasárnap reggel, pontban kilenc óra egy perckor léphet át a kapun —, hogy azután évente vagy 11 millióan kövessék. Az Euro-Disneyworld a maga nemében már a negyedik lesz ebben az álomvilágban, a két amerikai — a kaliforniai és a floridai —, s a Japánban immár évek óta sikeresen működő mesterséges gyerek- (és felnőtt-) paradicsomban. Alig nyolc éve annak, hogy az akkori francia kereskedelmi miniszter — Édith Cresson, az éppen nemrég távozott miniszterelnök — először tárgyalt felépítésének lehetőségéről a Disney-vállalat vezetésével. Nyolc év alatt nem kevesebb, mint 22 milliárd frankos befektetéssel épült fel kétezer hektáron a mesevilág 29 komplex látványossága, a hat — összesen 5200 személyt befogadó — szálloda, a golfpálya, az óriásparkoló. Disneyék vállalata maga fizettette ki annak költségét, hogy a franciák szuperexpressze, a TGV vonalát elvezessék a csodaparkhoz, a helyi hatóságok viszont vállalták, hogy a Párizs központjából nyugati irányba vezető gyorsvasút vonalát 11 kilométerrel meghosszabbítsák a Disneyworld bejáratáig. A számítások szerint a beruházás nekik is megtérül: a sok millió látogató olyan mértékben lendíti fel a körzet turistaforgalmát, amelyre egyébként nem lehetne számítani. Hiszen ha az évi 11 millió látogatónak csak a fele külföldi, s mindegyikük csak egyetlenegyszer ebédel vagy vacsorázik környékbeli vagy párizsi vendéglőben, ez egyenértékű bevételt jelent két teljes teli hónap turistaforgalmának valutajövedelmével. A csodapark 12 ezer embernek — főként fiatalnak — ad, igaz, kis fizetésért, egész éves munkát, s a főszezonban még ennél többnek is, de még az is magas jövedelmet hozott, hogy az alkalmazottak legkülönbözőbb egyenruháit részben Franciaországban készítették. A rendkívül komplex műszaki berendezések jó része persze a tengerentúlról érkezett, de azért sok francia vállalat is kapott beszállítási lehetőséget, és a fenntartást is főként franciák végzik majd. Számítani lehet arra a bevételre is, amelyet a különböző étkezőhelyek — a parkon belül szigorúan a Disney-vállalat kezében lévő —, vendéglők, büfék ellátása ad majd — egyszóval egyelőre úgy látszik, hogy a franciák nem fizetnek rá a sokak szerint tőlük idegen amerikai álomvilág létesítésének engedélyezésére, s nyilván Disneyék is megtalálják számításukat, hiszen a belépés nem lesz olcsó: egy napra egy felnőtt 225, egy gyerek 150 frankot fizet, vagyis egy négytagú családnak magyar pénzben vagy tízezer forintba kerül a belépő, s ezután már csak az ételért, italért, apró vagy nagyobb emléktárgyért, ajándékért kell fizetnie... Cserébe viszont Európában valóban példátlan látványosságot kap. Öt „országba” látogathat el. Végigsétálhat egy egykori amerikai kisváros főutcáján, felülhet a kisvasúira, hogy azzal látogasson el a „határvilágba”, az egykori amerikai vadnyugat korába, onnan a kalandok, majd a fantáziák világába, végül a felfedezések csodavilágába. Parolázhat Miki egérrel, élvezheti Hófehérke és a hét törpe parádéját, belátogathat Csipkerózsika palotájába, kalandos utazást tehet a kalózok birodalmában vagy a világűrben, felkapaszkodhat egy vulkán tetejére, vagy eltűnhet a bányák tárnájának sötétjében. A látványosságok mindegyike az elektronizálás, a mechanizáció csodája — a szereplők mindegyike pedig legalább olyan gépies pontossággal, de mégis megnyerő mosollyal végzi munkáját, mintha benne is tranzisztorok vezényelnék a programot: Disney álomvilága csak a látogatóknak az, az alkalmazottaknak irgalmatlanul kemény szabályok szerint kell dolgozniuk. Disney világában egy pillanatra sem szünetelhet a parádé, a látogatóknak a nem kis pénzért mindent meg kell kapniuk, amit ígértek nekik. Akinek már módja volt látnia ezt a világot, elmondhatja, az ígéretet meg is tartják. Gyerek, felnőtt egyaránt jól szórakozhat, ámulhat vagy megriadhat a csillagháborús ütközet kellős közepén, vagy az indián kenukban csónakázva. (A kenuk is gépesítve vannak, nem a látogató lapátol, és bizonyos lehet abban, hogy a látszólag törékeny kenu sohasem fog felborulni vele.) Utazhat a levegőben Dumbó- val, a repülő elefánttal, vagy végigkocoghat a főutcán a ló vontatta omnibusszal, versenyezhet céllövésben a vadnyugati cowboyokkal, vagy ölelkezhet Plútó kutyával és Donald kacsával. Párizstól alig 32 kilométerre — ha megküzdött az autóút forgalmával — valóban csodavilágba csöppen. (MTI)
