Heves Megyei Hírlap, 1992. április (3. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-08 / 84. szám

3. PIACGAZDASÁGI FIGYELŐ HÍRLAP, 1992. április 8., szerda A Hajdúhegy ellátásához A szükség törvényt bont — avagy: a vér nem válik vízzé Őrjárat a lakossági jövedelmek körül Betétkönyvekben a mozgatható hazat tőke Jó néhány évi szünet után újra boltban látni Nagy Miklós egri kereskedőt. Igaz, a nyugdíjas szak­ember most már inkább „csak” a háttérben mozog. Ha szíve, motorja is családi vállalkozásuknak, többnyire a tanácsaival, a beszerzésben segít régi tapasztalatait, kapcsolatait kamatoztatva. — Valójában a fiataloké a „te­rep” — beszéli mosolyogva a Gyóni Géza utcában elmúlt hé­ten nyitott kis üzletükben. — A gyerekek, leányomék foglalkoz­nak a kedves vevőkkel. A jelenleg éppen nem sokkal kecsegtető épí­tőiparból váltottak, váltanak más pályára. Próbálkoznak. Nyolc esztendeje vásárolták ezt a kertes kis otthont a belvárosi tár­sasházi, kevésbé barátságos, kel­lemes lakás után, s csupán janu­árban határoztak úgy, hogy el­csípnek belőle valamit, másra. Erre az árudára. Meglehetősen Bulgáriában életbe lépett az új törvény a bank- és hitelszektor szabályozásáról. Ezentúl a köz­ponti bank írásban engedélyezi a bankok egyes tevékenységeit, s ellenőrzése kiterjed a külföldi tu­lajdonú bankfiókokra is. Az en­gedély megtagadható, ha a kér­Nem is tudom, hogyan mond­jam: az üzlete, a műterme? Ez egy aránylag kis helyiség, de ki­találni sem lehetne jobb helyet neki, mint ahol van: a piactéren. — Atyai örökség a ház — ka­pom a magyarázatot. — Hárman vagyunk hozzá, nekem ez a mű­terem jutott. Az utcai részt végig az élelmiszer-kereskedelmi vál­lalat bérelte, de sikerült vele megegyezni, és a műtermet levá­lasztani. — Az már maga főnyeremény, hogy lakbért nem kell fizetnie. Igaz? — De mennyire igaz. A mai árak mellett...! — Mit számít az a tény, hogy a piactéren van az üzlet? — Nagyon sokat. Rengeteg ember fordul itt meg, vidékiek is, és ha már ott a cégjelzés: fotó, egy-egy igazolványképet nálam csináltatnak meg, ha arra van ép­ellátatlan ez a hajdúhegyi terület még mindig, így gondoltak első­sorban a húsra. S talán nem hatá­roztak rosszul, hiszen a forgalom igazolni látszik a reményeket. A fiatalasszony, a cégvezető Orbán A ndrásné— eddig koráb­bi vállalata kalkulációs részlegé­ben dolgozott. Benne van a szá­mokban, ami pedig még kell hoz­zá: elleste, megtanulta az édes­apjától. Nem kicsi a szakmai örökség. Nagy Miklós még a II. világháború előtt, a jó nevű Má­zán Ferencnél lépett pályára, a katonaság után a nem kevésbé is­mert Czekkel Jánosnál folytatta a munkát. A Szépasszony-völgy „bejáratánál” tanboltot is veze­tett, majd ő nyitotta a megye- székhely első nagyobb ABC-jét, a Szuperettet, ahol nyugdijasko- ráig dolgozott. Négy évtizednyi szolgálata alatt sem leltárhiánya, sem bün­tetése nem volt, öt kitüntetéséből déses tevékenység „nem felel meg a bolgár gazdaság érdekei­nek vagy szükségleteinek”. A pénzügyi és biztosítási tevé­kenységhez szükséges minimális alaptőkét külön törvény szabá­lyozza. A bankok csak a közpon­ti bank engedélyével alapíthat­pen akkor feltétlenül szükségük. — Mennyi időt vesz igénybe egy igazolványkép elkészítése? — Miután Polaroid gépet használok, percek alatt el tudom készíteni a képet. — Ha a hagyományos filmet használja, a laborálást ki végzi? — Természetesen én. Ebből a helyiségből kialakítattam egy kis laboratóriumot is. Nemcsak a fe­kete-fehér, hanem a színes felvé­teleket is én dolgozom ki. — Minden szükséges felszere­lése megvan már a műteremhez? — Még nincs. A jövedelmem egy részét még arra kell fordíta­nom, hogy a hiányzó felszerelést beszerezzem. — Mennyi időt vesz ez igénybe a maga esetében? — Legalább hat-hét évet. Én 1988-ban lettem önálló. — Eredetileg fényképész a szakmája? kettőt minisztériumtól kapott. — Főleg sertéshús, vágott ba­romfi értékesítésére vállalko­zunk — magyarázza Orbán And- rásné —, próbálkozunk belső­séggel, s szeretnénk borjúval, birkával is bővíteni kínálatun­kat. Ugyanekkor természetesen a legszükségesebb napi élelmi­szereket is iparkodunk biztosíta­ni, hogy közönségünk még elé­gedettebb legyen. Azon va­gyunk, hogy minél szolidabb árainkkal is megnyerjük az itteni lakosságot, mert manapság kü­lönösen szükség van erre. Sze­rencsére más oldalról már koráb­ban sikerült a városrész, ponto­sabban az utcabeliek kedvébe férkőznöm: fáradhatatlanul szerveztem a szennyvíz- és gáz­vezeték építését. Bízom abban, hogy a boltban sem haragítom magamra nak fiókokat külföldön. A kül­földi bankoknak az engedély el­nyeréséhez be kell mutatniuk éves mérlegeiket is három évre visszamenőleg, és be kell nyújta­niuk egy engedélyt az anyaor­szág bankfelügyeleti szervétől. (VWD) — Igen. Az érettségi után je­lentkeztem a fényképész szövet­kezetbe tanulónak. Éveken át dolgoztam a déli városrészben volt műteremben. Majd amikor megszüntették azt, akkor bead­tam a kérvényem önálló munká­ra. — Érezte, hogy a vállalkozá­sok ideje érkezik el rövidesen? — Nem, nem éreztem. Vala­miből meg kellett élnem, ez volt az egész. — És hogyan él meg? — Mondhatom úgy is, hogy tisztességesen. A feleségem is dolgozik. Van egy kislányunk. Mindenünk megvan, amire szükségünk van. — Az adó? — Hát az olyan, hogy ki kell fi­zetni. Egyedül a társadalombiz­tosítási járadékot tartom nagyon soknak. — Ha a kislánya folytatni akarná a szakmát, lebeszélné? — Nem. De neki egészen más az érdeklődése. — Mi adja a forgalom zömét? — A rendezvények és a családi ünnepek. — Mit szól az ilyen dolgozás Tagadhatatlan tény, hogy az elmúlt években a lakosság tekin­télyes hányada elszegényedett, s meg többen érezték úgy, hogy életszínvonaluk csökkent. Az érintettek körében egyaránt ott voltak a nyugdíjasok, a munka- nélkülivé váltak és családtagjaik, továbbá a pályakezdők, akik nem találtak végzettségüknek, képességeiknek megfelelő mun­kaalkalmat. A jövedelemstatisz­tikák ugyanakkor egyértelműen azt mutatják, hogy a társadalom vékony rétege — korántsem csak a sikeres vállalkozói réteg — egy­re jobban él. (Ezt — érthető okokból — a társadalom túlnyo­mó többsége nehezen vagy egyáltalán nem tudja elfogadni.) A Magyar Nemzetißank ada­tai szerint 1991-ben sok év óta először fordult elő, hogy a lakos­ság pénzbevételeinek összege még folyó áron is kisebb mérték­ben — 23,2 százalékkal — nőtt, mint az infláció. (Az adatok a mindenkori folyó árakon szere­pelnek, tehát ezek reálértéke mintegy 30-35 %-kalkevesebb.) A 23,2 %-os növekményben igen sok az olyan alacsony értékű éves jövedelem, amelyet még az elég szigorú 91-es adótörvény sem terhelt adókötelezettséggel. Tévedés ne essék, ebben a körben a kisebb hányad a kivétel, a ked­vezmény, s a túlnyomó rész a mi­nimális határ alatti jövedelem! Míg 1989-ben a munkaviszony­ból, szövetkezeti tagsági viszony­ból származó éves jövedelemnek csak 91 %-a, 90-ben 88 %-a, 91- ben már csupán 83 százaléka esett jövedelemadó-fizetési köte­lezettség alá. Márpedig akiknek a jövedelemszintje az SZJA mi­nimumát sem éri el, azok a létmi­nimum határán élnek... Csökkenő tendenciát mutat­Magánkézbe jut a szibériai aranyásás? Az állami Lenzoloto cég mo­nopoljogának véget vetve, Ir- kutszkban azt tervezik, hogy en­gedélyezik egyes személyek és magánvállalatok számára, hogy részt vegyenek az aranykiterme­lésben — jelentette az ITAR- TASZSZ hírügynökség. Orosz­ország legnagyobb aranykiter­melő vidékén a helyi hatóságok rendelkezései szerint az arany- bányászat jogáért az állami és magánvállalatok, személyek egyaránt vetélkedhetnek. „kiruccanásokhoz” a felesége? — Semmit. Tudja, hogy időn­ként vidékre kell mennem. Ő visz ki autóval, mert én nem ve­zetek. Kint letesz, és haza úgy jö­vök, ahogy tudok. — A konkurencia? — Minden szakmabelivel jó kapcsolatom van. Egymás terü­letét tiszteletben tartjuk. Például az egyik község iskolájából meg­kerestek, hogy csináljam meg a tablóképeket. Tudom, hogy eb­be az iskolába évek óta az egyik kollégám jár ki. Ajánlottam, hogy őhozzá forduljanak biza­lommal. — Hol van itt az üzleti érdek? — A korrektséget fontosabb­nak tartom. — A kenyérkereset mellett mű­vészi ambíciói nincsenek? — Hogyne lennének. Részt veszek pályázatokon és kiállítá­sokon. Élismerésben is részesül­tem már. — Van oka a panaszra, az elé­gedetlenségre? — Nincs. Azt gondolom, jó­zan ésszel mérem fel a világot, a lehetőségeimet. G. Molnár Ferenc nak a mezőgazdasági szövetke­zeti tagok és alkalmazottak bevé­telei is, amelyek89-ben még a munkaviszonyból származó jö­vedelmeknek csaknem 11 száza­lékát tették ki — tavaly már csak 6,4 százalékát. A visszaesésben szerepet játszott a mezőgazdaság átalakulásának megindulása, a felvásárlási árak alacsony szintje csakúgy, mint a tsz-ek egy részé­nek súlyos gazdasági helyzete. Mindebből az a következtetés adódik, hogy a mezőgazdaság­ban dolgozok — akiknek többsé­ge ugyan a háztájiból jelentős jö­vedelemhez jut — igencsak ked­vezőtlen anyagi feltételek között kezdhetnek hozzá az önállósu­láshoz, mert tavalyi jövedelmeik nagy részét kénytelenek voltak felélni. Megerősíti ezt az a körül­mény is, hogy a felvásárlásból származó jövedelem egy év alatt nemcsak reálértékben, hanem folyó áron is 10 százalékkal, azaz körülbelül 8 milliárd forinttal csökkent! A magánvállalkozásból szár­mazó lakossági jövedelmek nagyjából az infláció mértéké­nek megfelelő arányban nőttek. Ez az adat azonban aligha pon­tos, hiszen a magánvállalkozások körében nem ritka a „zsebből” fizetés, az adókötelezettség alóli kibúvást szolgáló manipuláció. Az mindenesetre megállapítha­tó: a bevallott magángazdasági, magánvállalkozási jövedelmek egy év alatt mintegy 32 százalék­kal emelkedtek — s ez hitelesen jelzi, hogy milyen körben talál­hatók a gazdagok és gazdago­dok, s hol a kibontakozás poten­ciális forrása. S noha nem szabad szemet hunyni afelett, hogy a gyors meggazdagodás érdeké­ben sokan törvénytelen eszkö­zökkel is élnek — ez az átalakulás A „Hogy vagy öcsém, Facsi­ga?” tréfás nyelvi formula ma már csupán hangulatában őrzi egy régi népi játék nevét. Mosta­nában Egerben ez a szólás egé­szen mást juttat eszébe a város „legfiatalabb polgárainak. Radó István nyomdász, helyi vállalko­zó nem kisebb fába vágta a fej­széjét, mint hogy gyerekújságot alapított: a Facsigát. Az első szá­mot már decemberben kézhez kapták az egri gyerekek, a fenyő­fa és a beigli mellé. Szó szerint kézhez, ugyanis a laptulajdonos a terjesztés legközvetlenebb for­máját választotta: postán küldte el a majdani megrendelőknek a havilapot. Minden más hírverés­nél nyomosabb érv, hogy a kicsik forgathatták az újságot kedvük­re. Szándékosan nem írom, hogy „olvashatták”, ugyanis a lap ki­színezhető rajzokkal van tele, s egyéb furfangos rejtvényekkel kedveskedik a kis „olvasóknak”. (S ha nem értik a betűvetést, az se baj!) A sokszínűség egyáltalán nem véletlen, mert a szerzők egytől-egyig közvetlen kapcso­latban vannak ezzel a korosztál­lyal: akad köztük gyermekorvos, óvónő és leendő tanítónő is. Radó István eredeti hivatása szerint nyomdász, de emellett szívesen részt vállal különféle kultúrmissziókban. (Néhány hó­napja, hogy egy felnőttkórust szervezett, amelyikben ő maga is énekel.) A lapalapítás körülmé­szinte elkerülhetetlen kísérője­lensége. De mindenképp biztató tény, hogy tavaly több mint 150 milliárdos pénzbevétel szárma­zott magánvállalkozásokból. Ez pedig az összes bevallott lakossá­gi jövedelemnek 10,4 százaléka! (Két évvel korábban az arány 7,3 % volt.) A jövedelmek forrásának és nagyságának alakulását vizsgál­va külön „misét” érdemel a la­kossági betétállomány növeke­dése, amely — kamatokkal együtt — 26 százalékos volt, azaz minden korábbinál nagyobb. Aligha állítható, hogy ebben a főszerepet a lakásra gyűjtés ját­szotta — éppen ellenkezőleg: a bérlakások viszonylag kedvező árú megvásárlásának lehetősége inkább csökkentőleg hatott a be­tétállományra. Hasonló kihatású volt a lakáshitelkamatok feltéte­leinek változása is. Mindebből biztonsággal csak az a következtetés vonható le, hogy a lakosság tekintélyes moz­gatható tőke birtokában van. Ré­szint azért, mert nincs igazán ak­tivitása a vállalkozáshoz, esetleg nem is bízik az efféle befekteté­sekben. Részint, mert a különbö­zőbetét- és értékpapírformák kö­zött megtalálta — ha nem is az infláció mindenkori mértékének megfelelő— számára kedvezőjö­vedelemkiegészítési formát. Végső soron van tehát olyan bázis, amelyet a gazdaság élénkí­tésére, azaz közvetve a társada­lom jóléte érdekében föl lehet használni. Ehhez azonban alapvető fel­tétel a lakosság bizalmának fenn­tartása és erősítése — nem utol­sósorban a kedvező kamatfelté­telek biztosításával. nyeiről egész egyszerűen csak annyit árul el: — Mivel ilyen még nem volt, úgy gondoltam, meg kell csinálni a Facsigát, lehetőleg a 4-10 éves korosztálynak. A címet egyéb­ként egy főiskolás lány adta, aki­nek a szerkesztőség első ötlet­börzéjén jutott eszébe — ki tudja, honnan — ez a szellemes név. Mindjárt akadt is valaki, aki megrajzolta a mi Facsigánkat, és már készen is volt a címoldal. Mindannyiunknak nagyon tet­szett. A szerkesztőséget az isme­rőseim köréből toboroztam. Nem kellett sokáig győzködni őket, mert mindannyiuknak szív­ügyük ez a dolog. — Azért — akárhogy nézzük — a Facsiga nemcsak játék, vál­lalkozás is... — A legelején persze osztot- tam-szoroztam, de úgy voltam vele: ha nem lesznek megrende­lőink, legfeljebb leírom az erre fordított költséget az adóból. Szerencsére van érdeklődő. Az első számot háromezer példány­ban adtam ki, s ezt többé-kevés- bé tartjuk is. — Apropó, ismeri a konkuren­ciát? Olvas más gyereklapokat? — Sok gyerekújsághoz van kö­zöm. Az egyiket szerkesztem, a többit megveszem. A lányaim — kettő-, négy- és nyolcévesek — nem engedik, hogy lemaradjak. Különben ők adják a legjobb öt­leteket! (Jámbor) Üj bolgár banktörvény Vállalkozni pedig szükséges Végre — panasz nélkül Találkozott már mostanában olyan emberrel, aki nem panaszko­dott a magas adó miatt? Nekem ilyen személlyel akadt dolgom. Ügy hívják, hogy Bárok András. Fényképész kisiparos Gyöngyö­sön. Kisvállalkozó. De ami igaz, az igaz: a vele folytatott beszélge­tésből az is kiderül, hogy ő is szívja a fogát, ha a társadalombiztosí­tási járulékot hozza valaki az eszébe. Ny. V. A legkisebbekre alapított vállalkozás

Next

/
Thumbnails
Contents