Heves Megyei Hírlap, 1992. április (3. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-08 / 84. szám

HÍRLAP, 1992. április 8., szerda FÜZESABONY ÉS'KÖRZETE A kormány segítségére is számítanak A sarudi forintok sorsa Már elhallgatott a fűrész Saru­don. Befejeződtek a munkák, a falu elnyűtt, beteg fáit kivágták. Muszáj volt mindezt megtenni, mert már balesetveszélyessé vál­tak. Az elmúlt évben is — egy-egy vihar során — vastag ágak sza­kadtak le, veszélyeztetve az arra járók testi épségét. A „kitermelt” tűzrevalót eladják, s a bevételből csemetéket vásárolnak majd, amelyekkel fásítják a főutcát, a templom és a sportpálya környé­két. Sikerült a strand területét is biztonságossá tenni — mondja a favágás témakörénél maradva Kiss István polgármester. — A tuskókat távolítottuk el a strand, a vízikikötő környékén. Kézi motoros fűrésszel dolgoztak az emberek, hiszen géppel nem le­hetett rámenni az iszapos talajra. Ez jó hír nemcsak a helybeli­eknek és a környéken lakóknak, hanem azoknak a turistáknak, kirándulóknak is, akik a jó idő beköszöntével itt akarnak né­hány napot eltölteni a Tisza-tó környékén. Egyébként is követ­kezetesen bővítik, gyarapítják azokat a lehetőségeket, amelyek a vendégek kényelmét szolgálják majd. Megtartotta közgyűlését a he­lyi áfész, ahol — az elmúlt évi munka értékelése mellett — ar­ról is szó esett, hogyan tudják majd a helyi igényeket ebben az esztendőben kielégíteni. Pozití­vum, hogy egyre több vállalkozó jelez beruházási szándékot. Kor­mos Zoltán egri lakos például egy húsz ágyas panziót épített fel a tó partján, amely nyáron már „beüzemel”, akárcsak az a sütő­üzem, amelynek már állnak a fa­lai. Itt négy embernek adnak munkát. Ez is valami, mert az 1500 lakosú községben már hat­vanöt munkanélkülit tartanak nyilván, és a téesz átálakulásával tovább gyarapszik majd ez a szám. így hát feltétlenül munka- lehetőséget kellene teremteni. E téren sokat várnak a falusi turiz­mus fellendülésétől. Lakásátala­kításra tizenketten adtak be pá­lyázatot az idegenforgalmi hiva­talhoz. Elkészítették az üdülőso­ron a szennyvízhálózatot is, s a gerincvezetéket Kisköréig kelle­ne elvezetni. Ehhez a kormány segítségére lenne szükség, hiszen Már éledezik a tópart (Fotó: Perl Márton) az önkormányzatnak erre nin­csen pénze. — Sajnos, mi sem dúskálunk a forintokban — jegyzi meg kissé szomorkásán a falu első embere. — Elképzelhető, hogy több olyan beruházás megvalósulása elmarad, amelyeket tervbe vet­tünk. Egyre sokasodnak a gon­dok. Most derült ki, hogy az is­kola tetőzete beázik, és a fűtő- rendszer is tönkrement. Erre nem számítottunk. Négyszáz ra­diátortagot kell kicserélni, s egy — a szereléssel együtt — ezeregy­száz forintba kerül. De ezt az idén valaminek a rovására mégis el kell végezni, ugyanakkor csak hárommillió forintunk van a fej­lesztésre. A rendőrőrsnél is be­szereltük a fűtőberendezést, de hálózatbővítés nélkül nem lehet beüzemelni. Transzformátorcse­rét kellene végrehajtani, ám ez horribilis összeget igényel. Ennyi pénzünk nincs, mert az utakat is építeni kellene, ugyanis az alap­anyagokat még tavaly megsze­reztük. Aztán vannak olyan ut­cák, ahol nincs víz, s annak bekö­tésére is ígéretet tettünk. A sza­vunkat pedig állni kellene... Aki ismeri a sarudiakat, az jól tudja, nem ijednek meg egyköny- nyen a nehézségektől. Az évtize­dek sanyarúsága megacélozta az akaratukat. S egyébként is: hol van még az esztendő vége? A pártok, a különféle szervezetek és az önkormányzat között iga­zán példamutató az összetartás, ha a községért kell cselekedni. Együtt rendezték a március 15-i ünnepségüket is, s egyöntetűen támogatják az egyházközség kezdeményezését, s adakozással járulnak hozzá értékes templo­muk felújításához. Eddig már több mint 400 ezer forint jött ösz- sze, s százezerrel az önkormány­zat is segít. Az sem lehet vita tár­gya, hogy bővíteni kell a telefon- hálózatot. Folyik az előfizetők gyűjtése, jelenleg az igénylők száma százötven körül mozog, és úgy néz ki, hogy a távközlési vál­lalat által tervezett — kétszázas — crossbar-állomás kicsi lesz, azaz négyszázasra lesz szükség. A telefonprogramba személyen­ként 45 ezer forinttal lehet „be­szállni”. Ennek kapcsán zártkö­rű társaságot hoznak majd létre. A központ elhelyezésére már fel­ajánlottak egy házat, amelynek redbetételét az önkormányzat vállalta. Az sem titok Sarudon — mint erről már volt szó —, hogy gond­jaik megoldásában, a térség fej­lesztésében számítanak a kor­mány támogatására is. A Tisza- tó ügye a tervek szerint júliusban kerül a kormány elé, ezért a köz­ségházán már megkezdte műkö­dését a Tisza-tó nyilvánosság klub irodája is. Itt a lakossági vé­leményeket gyűjtik össze, hogy aztán ezek szerepelhessenek majd az előterjesztésben... (fazekas) Az országban páratlan vállalkozás (Folytatás az 1. oldalról) Az eseményen jelen volt Hor­váth László országgyűlési képvi­selő is, akinek nem kis része volt a gázprogram megszervezésé­ben. — Mihelyt értesültem a tele­pülések beruházási szándékai­ról, természetesnek éreztem, hogy segítenem kell — mondja —, hiszen egy országgyűlési kép­viselő sokkal több információval rendelkezik, mint egy vidéki ön- kormányzat. Ezért vállaltam azt, hogy egyfajta kínálatot biztosí­tok a beruházók számára. Több, gázvezeték-építéssel foglalkozó céggel vettem föl a kapcsolatot, ezzel közül közös megegyezéssel választották ki a polgármesterek azt, amelyik számukra a legmeg­felelőbbnek látszott. Úgy vélem, hogy jól döntöttek, a Cirkobau nagyon jó referenciákkal rendel­kezik. Hozzáteszem, hogy ezek után is bármikor segítek, ha szükség lesz rám. A szentendrei központú Cir­kobau Részvénytársaság tizen­két évvel ezelőtt még a Fővárosi Gázművek csőhálózat-építő üzeme volt, s később alakult át gmk.-vá, kisszövetkezetté, kft.- vé, végül részvénytársasággá. Je­lenleg — hat részvényessel és száznegyven alkalmazottal — három rt.-ből és tizenegy kft.-ből áll. A cég fő profilja mindig is a gázcsőfektetés volt, habár foglal­koznak a postai hírközlő hálózat egy bizonyos elemének a gyártá­sával, és — Szentendrén — kör­nyezetvédelemmel, valamint szelektív szemétgyűjtéssel is. Azt még tudni kell, hogy a Cirkobau egyre nagyobb sikereket ér el az üzleti életben — ezt jól példázza, hogy a közelmúltban 1000 szá­zalékos, tehát tízszeres árat aján­lott több bank a vállalat részvé­nyeiért... — Hasonló méretű gázveze­ték-építés még nem volt az or­szágban — mondja Civin János, az rt. egyik vezetője. — A telepü­lések külön-külön nem látják a finanszírozási lehetőségeket, ezért általában összefognak — az viszont rendkívüli, hogy tizen­öten ilyen stabil egységre tudja­nak jutni. Úgy jósolom, hogy a jövő év tavaszára ez a vállalkozás óriási piacot gerjeszt majd az or­szágban, mert az üzletemberek akkorra elhiszik, hogy ekkora méretekben is kivitelezhető a gázépítés. — Mikor kezdődnek el a mun­kálatok? — Amint megkapjuk a terve­inkre az engedélyeket. Az effek­tiv kivitelezés egyébként már a jövő hónap végén elkezdődik, hogy a szerződésben megállapí­tott határidőre — 1994. június 30-ig — minden lakásban ott le­gyen a gázenergia. Kisari Zoltán ostorosi polgár- mestert, az üzlet egyik szervező­jét arról kérdeztük, hogy a 780 milliós beruházás mekkora ter­het jelent a lakosság számára. — A program huszonnégy hónapos részletfizetést tesz lehe­tővé, s ez — a mintegy ötezer fo­rintos előleggel együtt — maxi­mum 55 700 forintos hozzájáru­lást jelent családonként. Ám ha valaki majd csak 1993 szeptem­berében dönt úgy, hogy mégis jobb lenne gázzal fűteni, akkor a törzstőkéje már nem negyvenöt- ezer, hanem jóval több, akár hat­vanegyezer forint is lehet. De az 1993. szeptember 30-a után be­jelentett igény esetén a kivitele­zőnek valószínűleg már nem lesz módja rá, hogy azt határidőn be­lül teljesítse. A pénzügyeinket egyébként a Postabank intézi, amely közműfejlesztési hitelt ad a rászorulóknak, számlát nyit az önkormányzatok részére, és — nem utolsósorban — megforgat­ja majd a fel nem használt pénzt. — Van-e jelentősége a prog­ramnak az álláskeresők szem­pontjából? — A beruházásnak hatalmas munkaerő-felszívó hatása van. Csak bele kell gondolni, hogy Eger környékén hónapokon be­lül kb. 200 kilométernyi szakaszt ásnak fel... Akár 600-800 em­bert is lehet majd alkalmazni a legkülönfélébb szakmákban. De külön meg kell említenem azt, hogy a gáz környezetkímélőbb, mint a szén, amelyből nagy meny- nyiséget használnak föl telente, s ami rendkívüli módon szennyezi a környezetet. A Bükk és kör­nyékének jó levegőjét, tisztasá­gát megóvni pedig nemcsak Eger érdeke — az idegenforgalom szempontjából —, hanem a falusi turizmusé is... (kácsor) Füzesabonyi programok Csütörtökön, április 9-én dél­után 5 órakor Füzesabonyban, a városi könyvtárban dr. Farkas Gabriella, az MDF alelnöke tart előadást „Föld, szövetkezet, kár­pótlás” címmel. Másnap, pénte­ken — ugyancsak délután 5 órá­tól — pedig az Alkotó Kör tartja összejövetelét. Crossbar Kerecsenden és Demjénben Ha nem is tudták véglegesen megoldani a telefongondokat Kerecsenden és Demjénben, de az elmúlt hét végétől már gyor­sabb összeköttetést tudnak léte­síteni a két falu lakói, mert 90-es crossbar-központot szereltek fel. Hívni őket Eger körzetszámával lehet. Küldöttgyűlés Pénteken, április 10-én 14 órai kezdettel rendezi meg Füzes­abonyban, a városi művelődési ház nagytermében küldöttgyűlé­sét a Füzesabony és Vidéke Ta­karékszövetkezet. Napirenden többek között az igazgatóság be­számolója szerepel az elmúlt év munkájáról, majd határozatot hoznak az eredmény-felosztás­ról, meghatározzák az idei üzlet- politikai koncepciót, és az alap­szabály elfogadása után megvá­lasztják a takarékszövetkezet tisztségviselőit is. Szerelik a kábeltévét Mezotárkányban Megkezdték a kábeltévé sze­relését Mezotárkányban, és ápri­lis közepén már 8 csatorna mű­sorát vehetik a helybeliek. Egy csatornát az önkormányzati adá­sok közvetítésére tartanak fenn. A munkások 160 lakásba vezetik be a kábeleket. Lakásonként 12 ezer forint dijat kémek, amelyet 5 hónapos részletben is lehet tör­leszteni. A gombatermesztés balul sikerült Iskola a Tisza mellett Feljegyzés a miniszterhez — Népes osztályokban gyengébb a színvonal — Angolt és németet tanulnak Poroszlón A felsőtárkányi Dózsa Terme­lőszövetkezet 1990 elején fogott hozzá a nagyüzemi laskagomba­termesztéshez két — korábban csirkék tenyésztésére szolgáló — istállóban. Az infrastruktúra adott volt, mivel vízzel, villany­energiával és fűtéssel el voltak látva a helyiségek, így a beruhá­zás gazdaságosnak tűnt. Hogy mi okozta mégis a vállalkozás si­kertelenségét? Erről és a távlati tervekről kérdeztük a szövetke­zet elnökét, Herman Lászlót. — A gombatermesztést elő­ször kis tételben kezdtük el — mondja —, s mivel így nagyon jó eredményeket értünk el, arra gondoltunk, hogy megpróbáljuk nagyobb tételben is. Volt szalma­szecskázónk, volt szalmánk, volt egy kamionból átalakított hűtő­kocsink, tehát ténylegesen csak a ombacsírákat kellet más forrás­ól beszerezni. Mire az első ter­més a hűtőkocsiban volt, addigra már több piac a rendelkezésünk­re állt. Kilátásban volt egy re­meknek tűnő ausztriai lehetőség, ám az osztrák kereskedő végül is irreálisan alacsony árral és extra kívánságokkal állt elő, úgyhogy inkább visszaléptünk. S hasonló módon füstbe ment még vagy tíz üzlet. Ez volt az egyik oka a si­kertelenségnek. A nyakunkon maradt gombát végül kiszáríttat- tuk, s jelenleg tizenöt mázsa aszalt gombánk van raktáron. A másik tényező pedig az, hogy 1990 őszén ismeretlen kórokozó fertőzte meg az állományt, barna rothadás jelentkezett a termesz­tésre szolgáló, szalmával tömött zsákokban. A jelenség az egész országban általános volt, a kuta­tóintézetek pedig még ma sem tudják az okát. — Hogyan képzeli el ezután a jövőt? — Egyelőre szüneteltetjük a gombatermesztést, s úgy tervez­zük, hogy visszatérünk a barom­fitenyésztéshez. Ez persze, csak az egyik ágazatunk. A közel­múltban nyitottuk meg a kőbá­nyát, ismét kapható tehát a híres felsőtárkányi, osztályozott mészkő. Ezenkívül közel ezer hektáron folytatunk növényter­mesztést, és rendelkezünk egy nyolc járműből álló nehézgép­parkkal. Azonban nem tudjuk, hogy kinek, mit, mennyiért érde­mes termelni, nem tudjuk, hogy merre is induljunk el. Minden­esetre úgy gondolom, hogy ha ezt az évet szerencsésen átvészel­jük, akkor jövőre valamivel köny- nyebb lesz a helyzet, mert — vé­leményem szerint — ez az év for­dulópontot jelent számunkra. A ’92-es törvények ugyanis lépés­ről lépésre megszabják a mező- gazdaság átalakítását-átalakulá- sát. 1992-ben az összes szövet­kezeti földet nevesítenünk kell, már működik a földegyeztető fó­rum, amely kijelölte a földalapo­kat. — Hányán igényelték vissza a földjüket? — Nagyon kevés a földigény­lő. Torgyán hiába ordibálja, hogy márpedig a parasztokanak kell a föld. Ez nem igaz. Az egyéni földművelők, a földigénylők szá­ma kevés, mert az emberek érzik, hogy egyedül nem képesek gaz­daságosan termelni. Es a nagy­üzemi gazdálkodás összezúzásá- ból az derül ki, hogy a Földmű­velésügyi Minisztériumban, ép­pen ott, ahol a legnagyobb szük­ség lenne rá, hiányzik a szakmai hozzáértés. (kácsor) A poroszlói iskola a megye községeinek az egyik legnépe­sebb ilyen intézményei közé tar­tozik. Négyszáztíz gyerek, har­minckét nevelő, s az évek során alig csökkenő létszám... A polgármester úrtól aján­dékba kapott Poroszlói Újságve­zércikke irányított az iskola felé, ahol Gaál Antalnémb. igazgató és Sirakiné Guruz Ágnes, a he­lyettese állították ki önmagukról a félévi „bizonyítványt.” A sokakat foglalkoztató, friss esemény mostanság a középis­kolába jelentkezett ötvenhét nyolcadikos tanuló sorsa, akik közül ketten gimnáziumba, a többiek szakközépiskolába, il­letve szakmunkásképzőbe kerül­nek majd a reményeik szerint. — A megyében öt iskola nyer­te el a Közoktatásfejlesztési Alaphoz benyújtott pályázatot... Ez a mondat — szaknyelven szólva — „csoportbontást”, ké­pességfejlesztést jelent, anyagi­akban pedig az e célokra fordít­ható mintegy százezer forintot, amely összeget a megyei testület biztosítja. A médiákban — a la­pok hasábjain —, de legfőkép­pen az iskolákban folyó forradal­mi viták miatt sem kerülhetném meg az idevonatkozó kérdést: — Miként, milyen mélység­ben foglalkoznak a közoktatási törvény tervezetével? Mindkét vezető arról tájékoz­tat, hogy a törvény tervezetének éppen a jövőt formáló vonatko­zásai foglalkoztatják a nevelő­ket, méghozzá olyan mélység­ben, hogy a poroszlói pedagógu­sok külön véleményt juttattak el a minisztériumhoz, amelyben az általános iskola — úgymond -”előrefejlesztésével”, a tízosztá­lyos rendszernél értenek egyet, hangsúlyozva, hogy a jövő isko­lájának jobban kell alapoznia a helyi igényekre és körülmények­re, amely egyebek között a fakul­tációs képzést is átalakítaná, nyilván a tanulók érdeklődési igényei szerint. Jó volt hallani, hogy ezzel a témával az önkor­mányzat oktatási bizottsága is behatóan foglalkozott. A beszélgetésünkből kiderül, hogy újabb és újabb módszerek tűnnek föl, hallatlan mértékben megnövekszik a pedagógusok választási szabadsága, de ezzel együtt a felelősségük is. A mai­nál jóval nagyobb hangsúlyt kap a tanár személyisége! — Milyen viszonyban vannak az önkormányzattal? A kérdés túl szürkén hangzik, pedig a gyakorlat igazolja, hogy az oktatás-nevelés, az iskolai munka tartalmi elemei csupán a választott testület, az önkor­mányzat és tisztségviselőinek gyümölcsöző együttműködésé­vel valósulhatnak meg. Kezem­ben a már említett helyi újság, ebből olvasom fel a saját kérdé­seimre a választ: „Az angol és német nyelv okta­tásához az önkormányzatól szí­nestévét, videót, két magnót kap­tak, valamint tankönyveket és vi­deokazettákat. .. ” Szóba került a megyei tanul­mányi verseny, amelyben a győz­tes osztályok iskolánként egy he­tet tölthetnek el — nevelőikkel együtt — a tardosi sporttábor­ban. Erdei iskolának titulálják itt mind a nevelők, mind a tanulók a kellemes, a sportolási lehetősé­gekben gazdag időtöltést, amelynek a kétségeit mind az el­múlt ősszel, mind az idén a me­gyei önkormányzat viseli. — Beszélgessünk a napközi­otthonról... — A növekvő költségek elle­nére az a tapasztalatunk, hogy észrevehető „lemorzsolódás” nincs — hangzik a felelet. — A napköziotthon hét csoportjába 164 tanuló jár, 34-en csupán itt ebédelnek. A többgyermekesek és a nagycsaládosak térítési dijá­nak felét az önkormányzat vál­lalja magára... A kialakuló kép hovatovább kerek egésszé válik, aamelynek lényege, hogy a poroszlói neve­lők — a tanórai elfoglaltságok mellett — a tanulók személyiség- fejlesztésének elősegítésére a sza­badidős programokat is felhasz­nálják. Ebben a munkában töb­bet várnak az eddigieknél mind a tanulóktól, mind a szülőktől... Mert — vélik — az iskola és a szü­lői ház kapcsolatának fontossá­gát, sőt, nékülözhetetlenségét a további sikerek kulcskérdésének kell tekinteni... Sz.I. A poroszlói pedagógusok különvéleményt juttattak el a minisz­tériumhoz — mondja Gaál Antalné mb. igazgató (balról) és Si­rakiné Guruz Ágnes helyettes

Next

/
Thumbnails
Contents